Szabad Ifjuság, 1953. április-június (4. évfolyam, 77-151. szám)
1953-06-20 / 143. szám
1953 június 20. ■------------------ A béke fórumán Ennek a tértteli békeharcos hagyományai vannak. Ezen a téren tüntettek Budapest ifjúmunkásai 1926-ban a háborús felkészülés ellen, a békéért. Ezeknek a házaknak falai visszhangozták 1941-ben — a Szovjetunió gyalázatos megtámadása után — az október hatodiki tüntetés jelszavait: „Békét a szovjettel!“ És ezen a téren mondotta néhány héttel ezelőtt Rákosi elvtárs a nagyszerű szavakat: „A mi elemünk a teremtő béke! A mi hazánk a béke országa! A magyar nép a béke népe!" A Kossuth Lajostér valósággal a magyar békeharcosok fóruma tett. És 1953 június 19-én ismét nagy béketüntetésre gyűlt össze a főváros dolgozó népe, ifjúsága. Itt állnak a hatalmas, égszínkék zászlós, daloló tömegben nagy békeművünket, a földalatti vasutat építő Április 4-ifjúmunkás brigád tagjai: Béder József, Tarjányi Tivadar, Kocsis Ferenc és a többiek. Csak néhány órával ezelőtt szálltak fel a mélyből, s most büszkén magukkal hozták mai békeműszakuk nagyszerű eredményét. Tegnap 160 százalékot vállaltak, s ma id kemény munkával 187 százalékot teljesítettek a békéért. Letették már a légkalapácsot,más fejti most helyettük a nehéz földet, de hangjuk a légkalapácsnál is erősebb, amikor azt kiáltják: békét! Ki tudná megmondani, hogyan születik a jelszó? Ki volt az a költő (bízvást nevezhetjük annak), aki, mikor a koreai Han Szer Ja a szónoki emelvényre lépett — elsőnek kiáltotta: „Békét Koreának — szabadságot Vietnamnak!’’ Hogy azután az egész tömeg kapja fel a verset, szájról szájra adva röpítse magasra ... Ki tudná megmondani, hogyan születik a béke nyelve? A közös nyelv, amelyet mindenki beszél? Hogyan értette meg a francia Jean Laffitte szavait: „Vive la paix!" — Jákli Ferenc sztahanovista lakatos? Hogyan értette meg szomszédja, Sípos Gyula, Alekszej Szurkov orosz szavait: „Da zdrasztvujet mir!” Tolmácsra itt nem volt szükség! Egyszerre tapsoltak, egyszerre kiáltottak, együtt az egész tömeggel: „Éljen a béke!” Jákli is, Sipos is az Acélárugyárban dolgozik. Jákliék kisbabát várnak, Siposéknak már van gyermekük. Hát hogyne értenék a szót: „paix”, „mir“ — béke! Ha nem is tudnak franciául vagy oroszul, ezt megértik, ha a kicsinyekre gondolnak. És ki tudná megmondani, hogy született a könny erős lányok és kemény férfiak szemében, amikor D’Arboussier beszélt hazájáról, a Nigger-folyó, az Elefántcsontpart elnyomott népéről? Miért futotta el Gilán Mária szemét a könny? Talán haza gondolt, a Tisza partjára, ahol született, s ahol ő is szegénységben élt a mult világban. Talán megképzett előtte is D'Arboussier álma, az a kor, amikor az afrikai nagy modern város iskoláin majd épúgy tanulhatnak az erdők, sivatagok és füves pusztaságok lányai, mint ő, a Kender-Juta szövőnője. Nézd meg Ikuo Ojama japán professzor mosolygó arcát, a francia Eugenie Cotton asszony szeretetet sugárzó szemét, s feleletet kapsz a kérdésekre. A jelszó, a közös nyelv, a könny egy anyaméhben születik, a világ népeinek erős békeakaratában. Vége a nagygyűlésnek, a zenekar új meg új indulókat játszik, de a tömeg nem mozdul, nem akar senki hazamenni. Dalok támadnak az ajkakon, s virágokat visznek a kedves vendégek. Őri Éva és Ági a Szondiutca 74. számú ház lakóinak csokrát, Kelen Lászlóné és Mika Józsefné a Fémalkatrészgyár dolgozóinak virágait — és ki tudná mind felsorolni az ajándékozók nevét. Fent, az emelvényen egymás kezét fogva, magasra tartva énekelnek a küldöttek a tömeggel. Mintha egyetlen nagy szív lenne most ez a tér, az egész világ szíve. Lányi Márton Külföldi békeküldöttek látogatásai Kuo Mo-zso, a Kínaii Tudományos Akadémiai elnöke, a Béke-Világtanács nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett alelnöke, péntek délben Huan Cen budapestikínai nagykövet és Ho Min követségi titkár kíséretében látogatást tett a Magyar Tudományos Akadémián, ahol ünnepélyesen átadták részére a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagságáról szóló oklevelet. Edward Dixon és Percy Belchen angol békeküldöttek pénteken ellátogattak a Vörös Csillag Traktorgyárba, ahol magyarországi élményeikről, tapasztalataikról beszéltek. — Felejthetetlen emléket jelentett számomra a parlamenti fogadás — mondotta Edward Dixon. — Hazámban soha nem lehettem tanúja annak, hogy az állam vezetői és a gyárak, a falu dolgozói ilyen közvetlenül, ilyen barát körben találkoznának. — A látogatóik ezután megtekintették az üzemet, az új szerelőcsarnokot, az épülő 80 férőhelyes bölcsődét. Claude Morgan, a kiváló francia író, békeküldött, a nemzetközi békemozgalom lapjai, a „Défense de la Paix” főszerkesztője, pénteken meglátogatta az Eötvös Loránd Tudományegyetem franciai intézetét, elbeszélgetett a francia szakos hallgatókkal és előadást tartott, amelyben vázolta, hogyan szélesedik Franciaországban a békemozgalom, s az írók hogyan segítik a békeharcot. A hallgatók számos kérdést tettek fel a kiváló békeharcosnak. A Katolikus Papok Országos Békebizottságát felkereste dr. Alexander Horák lelkész, a Békevilágtanács tagja, csehszlovák békeküldött és hosszasan elbeszélgetett a Béke-Világtanács budapesti ülésével kapcsolatos kérdésekről Beresztóczy Miklós esztergomi érseki helynökkel, dr. Horváth Richárd protonotárius kanonokkal, Vértes Andor kanonok-plébánossal és a magyar katolikus papok békemozgalmának több más képviselőjével. Ugyancsak látogatást tett a Katolikus Papok Országos Békebizottságában Jean Goss francia vasutas, Pierre Houart belga katolikus újságíró, a „Routes de la Paix" című folyóirat szerkesztője és Lilian Vien kanadai katolikus írónő. A nemzetközi békemozgalomról folytatott beszélgetés során a külföldi vendégek elismeréssel szóltak a magyar nép nagy eredményeiről Rusznyák István, az Akadémia elnöke átadja Kuo Mozsonak, a BVT alelnökének a tiszteletbeli tagságáról szóló oklevelet. Fácánkert Szedres községtől csupán egy hajításnyira van. Csáki elvtárs, a gépállomás fiatal vezető agronómusa mégis alaposan megizzadt, mire kerékpárjával beért a községbe. A tűző júniusi nap vagy talán a hirtelen támadt haragja színezte pirosra arcát — senki sem tudta addig, amíg a Vörös Hajnalász irodájának tornácánál le nem szállt gépéről. Amikor átlépte az iroda küszöbét, ez volt az első kérdése: — Hol az elnök elvtárs? Beszélni akarok vele. — „Ez is jól kezdi" — nézett fel a könyvelő és már sejtette is, hogy néhány percen belül olyan vihar lesz itt, de olyan... — Talán valami baj van? — érdeklődött óvatosan a könyvelő. — Baj? Több annál! Milyen termést várnak holdanként a négyzetes kukoricából? — Harmincöt métermázsát — felette a könyvelő s már nagyon várta, mi lesz a vége ennek a viharos fellépésnek. — Tíz sem lesz! Nézzék meg, a gyom derékig ér a kukoricatáblán! Mire várnak? A könyvelő nem válaszolt. — Megtudhatom végre, hol az elnök? — Hátra ment a magtárba. Csáki elvtárs azonnal kifelé indult. Az ajtót nyugodtan akarta becsukni, de mégis úgy sikerült, hogy alaposan bevágta. A könyvelő máskor már odakiáltott volna: „Nyugodtabban, te!" De most ez egyszer nem szólt semmit.* Nyers János, a tsz elnöke, egy mozdulattal véget vetett a szózuhatagnak: iLl.i., 1 — Úgy beszélsz, Csáki elvtárs, mintha én nem tudnám, hogy múlt héten megkultivátoroztátok a kukoricát. Tudom, még hátra van a sorközök megkapálása. De hát látod — tárta szét a karját —, esik, esik, folyton csak esik. A gyom meg nő, ki győzi ezt pusztítani? A földekre meg nem mehetsz rá. Sárban nem lehet kapálni. — De hiszen most nem esik és mégsem kapáljátok a kukoricáit — Most palántálunk, oda kell az embere — És holnap? — Holnap? — Nézett fel a felhősödő égboltra az elnök. — Megint csak az lesz, ami tegnap volt: esni fog. — De a teremtésit! — fakadt ki az agronómus. — A kukoricát pedig vesse fel a gyom? A palánta várhat még egy napot, de ha a kukoricával még továbbra is késlekedünk, megfojtja azt a disznóparét! — No, nem egészen... — mondta békítően Nyers János és lopva körülnézett: hallják-e az udvaron dolgozó csoporttagok a vitát? Bizony hallották. Némelyik még a munkát is abbahagyta, s közelebb jött. Az agronómus feléjük fordult — Hát maguknak mindegy, hogy mennyi kukoricát kapnak év végén a munkaegységre? Akiben egy cseppnyi emberség van, az nem nézi tétlenül, hogy a gaz lepje el a földet. — Tavaly is így volt — mondta valaki. — De az idén ne legyen így! — Csakhogy esőben nem lehet ám dolgozni, meg aztán sok a munka, s kevés az ember. Ki győzi? — Igen — kapott a szón az elnök egyszerűen nem győzzük. Honnan vegyek én hirtelenében húsz embert a táblára? — Én szerzek! De holnap megműveljük azt a huszonnégy holdat, még ha akármi történik is! Nyers János felnézett a fiatal agronómusra. Tréfál ez a gyerek? ! Nem. Csáki elvtárs nem tréfált. . .1 Hajnali négy órakor éktelen dübörgésre ébredtek a termelőcsoportban. A kapun ekekapákkal felszerelve, a gépállomás univerzális traktora gördült be. Az ifjú agronómus leugrott a gépről és az embereknek bemutatta a gép vezetőjét: — A diszisták közül Ivanicz elvtárs önként vállalta, hogy traktorával segít. — Hát a húsz ember? — kérdezte valaki. — Nem látod a gépet! — szólt az agronómus. — Elvégzi az harminc ember munkáját is. Mire előbújt a nap, a csoporttagok már a kukoricaföldön voltak. Az ekekapákat a gép után csatolták és munkához láttak. A talaj felszíne még nedves volt, de úgy látszott, hogy nem lesz semmi fennakadás. Hanem alig fordíttak egyet, máris bekövetkezett az, amitől Csáki elvtárs tartott. A traktor lesülylyedt, kerekei egyhelyben forogtak a laza földben. — Most mi lesz? — adták körül töprengve a csoporttagok a fiatal agronómust. — Ha visszamegyünk, csakúgy kereplik majd a faluban a vénasszonyok: „a természet ellen tenni nem lehet, megmondtuk, de nem hallgattak ránk". — Nem megyünk vissza! Kiemeljük a gépet. Tovább dolgozunk! Nekigyürköztek s ment a munka, mint a karikacsapás. Estére már rá sem lehetett ismerni a reggel még elvadult huszonnégyholdas táblára. Az emberek énekelve mentek hazafelé, s úgy körülvették a fiatal agronómust, mint ahogyan a jó barátot szokás. Félúton összetalálkoztak az elnökkel. Éppen eléjük igyekezett. — Sikerült? — kérdezte, pedig tudta, hogy nem lehet máskép, csak rá kellett néznie az emberek arcára. — Nincs olyan, ami ne sikerülne, ha az ember nagyon akarja, — nevetett most már az agronómus. Az elnök hálásan nézett rá Csákira s csak most vette észre, hogy szíve fölött a zubbonyán DISZ-jelvény ragyog. Polgári Ferenc Vasakaratú diszista Békeküldöttek a Beloiannisz-gyárban A Beloiannisz-gyár gyönyörűen feldíszített kultúrtermében végefelé jár a békegyűlés. Az üdvözlő baráti szavakra válaszolt már mindhárom kedves vendégz: dr. Horák professzor, a szlovák postaügyi megbízott helyettese, Popivoda tábornok, a jugoszláv szabadságharcosok vezetője és Boucek elvtárs, a pilseni Lenin Művek békeharcosa. A zenekar is készülődik, hogy bezárja a soká emlékezetes harcos gyűlést, amikor Paksi József, a II. műhely ifjú sztahanovista szerszámkészítője kér szót. Elsősorban a csehszlovák elvtársakhoz szólok — kezdi. Beszéltünk a békéről, felelősségünkről a békeharcban. Azt hiszem, hogy a nemzetközi békeharcot az is segíti, ha párosversenyre hívok egy csehszlovák üzem hozzám hasonló képzettségű ifjúmunkását. Kérem a cshszlovák elvtársakat, segítsék, hogy versenypárt kapjak. Szavait hatalmas taps fogadja. Mindenki érzi, hogy a gyűlés még nem fejeződik be. Az egyik zenész trombitáját is visszateszi maga mellé a székre. Fenn a színpadon Hermann László, az üzem főmérnöke Horák és Boucek elvtársakkal beszéli meg a választ. A teremben is mozgás támad. A negyedik sorban néhány munkásnő hajol össze: a XI. műhely „Lendület” és „Május 1” tekercselő brigád tagjai. Nemsokára ők is követik Paksi József példáját. Petruzsán Károlyné fiatal tekercselőnő két nőbrigád nevében versenyre hív egy csehszlovák tekercselő brigádot. A IX műhely sztahanovista tekercselő brigádja a prágai Tesslagyár egy brigádját hívja versenyre. Egy másik elvtárs a Tessla és a Beloiannisz-gyár tapasztalatcseréjére tesz javaslatot. Ha most egykívülálló betévedne a terembe, azt hinné, termelési értekezletre került. Tévedne is, nem is. Termelési értekezlet ez, melynek lelkesedését a békéimre táplálja. Alkotó békegyűlés is, mert újabb munkagyőzelmekkel segíti népeink erősödését, a béke védelmét. A munkakihívásokra Horák doktor válaszol. Hatalmas taps fogadja javaslatait. " Még a Béke-Világtanács budapesti ülésszaka alatt gyűjtsék össze a Beloiannisz-gyárban a versenykihívásokat és a csehszlovák küldöttség örömmel továbbítja azt a prágai Tessagyárnak. Biztos vagyok abban, hogy a két gyár között kialakuló párosverseny a béke ügyét szolgálja. Véget ér a békegyűlés. A zenekar játszani kezd. S mintha láthatatlan karmester intene, mindenki feláll és ezernyi ember ajkán szól a dal: „...Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért küzd." A Béke-Világtanács péntek esti ülése Az ÉFEDOSZ-székház nagytermében pénteken este folytatta tanácskozásait a Béke- Világtanács. Az ülés Riccardo Lombardi, a BVT olasz tagjának elnökletével pontban félnyolckor kezdte meg munkáját- Az elnökségben többek között helyet foglaltak: Eugenie Cotton, a BVT alelnöke, Isabelle Blume és Branca Fialho, a BVT irodájának tagjai, Jean Laffitte, a BVT főtitkára, Palamede Borsari, a BVT titkára és a BVT több tagja. Elsőnek Reverend I. Saranankara Thero ceyloni küldött, majd Ihssam Dzsabiri, Szíria küldötte szólalt fel. A következő szónok M. Jacques Mitterand francia küldött volt. Ezután J. Theodore Harris angol, majd Alfredo Amesti chilei küldött mondotta el beszédét. Az ülés elnöke ezt követően J. Morgan asszonynak, az Egyesült Államok küldöttének adta át a szót, akit J. Hamayne, Transzjordániai küldötte követett az emelvényen. A jelenlévők lelkes tapsa többször szakította meg a felszólalók:t, Antonio Franco, guatemalai és Abderrhamari Busama algíri küldött beszédét A következő felszólaló Juszuf Helminek, az egyiptomi békeharcosok egyik bebörtönzött vezetőjének felesége volt. Az ülés részvevői meleg tapssal köszöntötték, majd beszéde végén felállva, hosszantartó tapssal fogadták szavait. Ezután Bill Pearson újzélandi küldött, Barrio Duque spanyol küldött, M. D. Siven finn küldött tartotta meg hozzászólását, majd Mexikó békeharcosai képviseletében dr. Salazar Mailen, az orvostudományi akadémia tagja beszélt Ezután Rasid Maatu libanoni küldött, majd a Szakszervezeti Világszövetség képviseletében Jourdaine beszélt. Francis Bose francia lelkész, a BVT tagja és Jean Fonteyne, a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének képviselője voltak az ülés utolsó felszólalói. Ezután Branca Fialho, a BVT irodájának tagja terjesztette be a Nemzetközi Békedíj jelöltjeit. Riccardo Lombardi elnök szavazásra tette fel a javaslatot, amelyet az ülés részvevői nagy lelkesedéssel, egyhangúlag elfogadtak. Több más bejelentés után az elnöklő Riccardo Lombardi beterjesztette a Béke-Világtanács új tagjaiként javasoltak névsorát. Az ülés részvevői egyhangúlag elfogadták ezt a javaslatot is, s lelkes tapssal ünnepelték a BVT új tagjait. Ezután Eugenie Cotton aszszony ismertette a kulturális bizottság által kidolgozott felhívás szövegét. Befejezésül Riccardo Lombardi bejelentette, hogy a politikai bizottság szombaton reggel fél 10-kor ülést tart, utána délelőtt 11 órakor tartja a Béke Világtanács ünnepi záróülését. ----------------------------O.... ........... A Békedíjak odaítélése Branca Fialho közölte, hogy a nemzetközi békedíjakat odaítélő bizottság 1952 december 10-én, 11-én és 16-án Pierre Cot elnöklete alatt tartotta ülését. A bizottság tagjai voltak: Vanda Vaszilevszkaja, Mao Dun, Gabriel d'Arboussier, Jorge Amado, Hewlett Johnson, Arthur Lundquist, Jan Makarovsky profeszszor és Jara tábornok. A bizottság titkára Jorge Amado volt. Miután a 72 kitüntetésre javasoltat megvizsgálta — a bizottság javasolja a Béke-Világtanácsnak, hogy a díjakat és aranyérmeket a következőknek ítélje oda: A Béke Tiszteletdíjat a bolgár költőnek és nemzeti hősnek, Vapcarov Nikola Zsukovnak, aki elesett a nácik ellen vívott küzdelemben. Nemzetközi Béke-díjat Paul Eluard francia költőnek a béke érdekében kifejtett költői munkásságáért és tevékenységéért; W. E. B. Du Bois északamerikai tudósnak a béke érdekében kifejtett tevékenységéért; Martin Hellberg, Kari és Johanna Stern német filmrendezőknek „Az elítélt falu” című filmjükért; Halldor Kiljem Laxness ijilandi regényírónak a béke szolgálatában kifejtett irodalmi munkásságáért; Leopoldo Mendez mexikói grafikusnak és munkatársainak a béke ügyét szolgáló művészi munkájukért. Maik Raj Anand hindu regényírónak a békét szolgáló irodalmi munkásságáért. Valamennyi Nemzetközi Békedíj összegét egyenként kétmillióötszázezer frankban állapították meg. Aranyérmeket: Jean Effel francia karikaturistának a béke ügyét szolgáló rajzaiért, Volezslav Nezval csehszlovák költőnek „A béke dala” című költeményéért, James Aldridge angol regényírónak . ..A diplomata” című regényéért, Claudio Santoro brazil zeneszerzőnek „A szeretet és a béke dala” című szimfóniájáért, Maria Rosa Oliver argentin írónak a béke érdekében kifejtett tevékenységéért, Tosikio Akamacsu és Iri Maruki japán festőknek „Az atombombázás jelenetei"-t bemutató képsorozatukért. Georges Salendre francia szobrásznak a béke ügyének szolgálatában kifejtett művészi tevékenységéért; Bozorg Álam iráni regényírónak „Nameha” című könyvéért; Csorvássy Stefan román szobrásznak „Koreaiak" című faszobráért; Carlos Augusto Leon venezuelai költőnek a békéről szóló verseiért; Luis Carlos Perez, colombiai jogi doktornak a béke érdekében kifejtett tevékenységéért; Vaino Aaltonen finn szobrásznak „A béke” című szobráért. S