Szabad Ifjuság, 1953. július-szeptember (4. évfolyam, 152-229. szám)

1953-08-02 / 180. szám

1953 augusztus 2. A békeharc időszerű kérdései Ma egy hete még fo­lyt a vér Koreában. Ropogtak a fegyve­­rk, a halált hordták a repülő­épek. De ma már­­közel egy eres a koreai fegyverszünet... Megvalósult az, amit a béke hí­­ei oly erősen kívántak, s ami­­ől a háborús gyújtogatók ret­­egtek. A Szovjetunió vezetésé­ül az egész nemzetközi béke­­mozgalom harcolt a nagy célért:­­ vérontás befejezéséért Koreá­ján. Az igazságért harcoló ne­jek ereje kioltotta az egész vi­­ágot fenyegető lángot Koreá­ján. Az elmúlt napok alatt a vi­­ág minden nyelvén erről írtak, erről beszéltek , hamar kiala­kult a fegyverszünetet követő új helyzet képe. Nagy feladatok, éber küzdelmek szegélyezik azt az utat, amely a fegyverszünet­től a koreai kérdés békés rende­zéséhez vezet. Ezt az utat ke­mény küzdelemben kell megjár­nunk, hogy a koreai fegyverszü­net végü­l a nemzetközi hely­zet komoly enyhülésének kiin­dulópontjává legyen. De addig még hosszú az út... Mindazok az erők, amelyek a fegyverszünet megkötését pró­bálták akadályozni, a legreak­­ciósabb nemzetközi körök bizta­tásával és irányításával most a fegyverszünetet követő tárgya­lások kudarcba fullasztásán fáradoznak. Emlékezetes, hogy a koreai kérdés végső rendezésére egy politikai értekezlet hivatott, amelyet rövidesen össze kell hívni. Amíg a békét akaró em­berek nagy várakozással tekin­tenek az összehívandó politikai értekezlet elé, addig az imperia­lista világ bizonyos vezető köreiben és nem kis mértékben Dulles koreai tervei Dulles amerikai külügyminisz­ter környezetében máris komoly aknamunka folyik a politikai értekezlet aláaknázására. A békét akaró emberiség ezekben a napokban a koreai fegyverszünet első napjainak jogos örömét ízleli. Koreában nagy ütemben fo­gnak az előké­születek a fegyverszüneti egyez­mény egyes rendelkezéseinek végrehajtására. Augusztus 5-én megindul a hadifogolycsere. De ugyanakkor az Új-Kína hírügy­nökség keszoni különtudósítója már kénytelen rámutatni arra, hogy az amerikaiak felelőtlen magatartást tanúsítanak a fegy­verszünettel kapcsolatban. „Washingtonban és Dél-Koreá­ban varrnak, akik máris a háború felújításának gondolatával fog­lalkoznak. Az Új-Kína figyel­meztetően idézi Dulles amerikai külügyminiszter nyilatkozatát: „A jelenlegi fegyverszünet sem­miesetre sem azonos a béke biz­tosításával”. Az amerikai kül­ügyminiszter azt is bejelentette, hogy az Egyesült Államok nem csökkentik Koreában tartózkodó fegyveres erői létszámát — mint eddig — ezután is el vannak szánva Korea „egyesítésének” megvalósítására.” Még jellemzőbb a háborút aka­ró amerikai körök gondolkodásá­ra Taylornak, a 8. hadsereg pa­rancsnokának nyilatkozata, aki félreérthetetlenül kijelentette, hogy a fegyverszünet „nem le­het az általános, béke előkészítő­je“. A legismertebb amerikai la­pok a fegyverszünet első hírei­vel egyidőben közölték azt is, hogy külön szakértőket osztanak kai katonák „harci szellemét Ko­reában". Jogos bizalmatlanságot vált ki a békét alkotó emberek százmil­liói körében Dulles amerikai kül­ügyminiszter küszöbönálló dél­­koreai látogatása. Dulles — az az ember, aki három évvel ez­előtt a 38. szélességi foknál fel­­lobbantotta a koreai háborút, — most ismét Koreába utazik, hogy Li Szín Mannal „tárgyaljon“. Nyilvánvaló, Dulles nem akarja, nem tudja megérteni a koreai há­ború kemény tanulságait az im­perialista agresszorok számára. Az Új-Kína hírügynökség erről ezt írja: ..........Dulles látogatásá­nak az a célja, hogy összevarrja a csúnyán megvert Li Szín Man sebeit, némi pénzt adjon neki, hogy azután mint jóerőben lévő embert ismét előreküldje." Dul­le® útjai messzemenő bizalmat­lanságot kelt mindazokban, akik szívükön viselik a béke ügyét. Annál is inkább, mert például a „Tat“ című svájci polgári lap „Amerika és a koreai fegyver­­szünet megkötése" című cikkében ecsetelve egyes amerikai körök fegyverszünet ellenes magatartá­sát, többi között így ír: „Ameri­ka útjain a tengerpartok felé gördülő tankok lármája hango­sabban cseng a fülemben, mint a rádió és televíziós adások eről­tetett békeharsonázása.“ Dulles útja és számos má® jel egyaránt a legnagyobb éberség­re kötelezi­k a békeharcosokat. De a koreai háború és egész törté­nete, a népek akaratából meg­valósított fegyverszünet is figyel­mezteti a háborús uszítókat: ha be a hadsereghez, akiknek feladat­i nem tanulnak a koreai háború­tak az lesz, hogy a fegyverszün három esztendejéből, akkor tü­net ellenére biztosítsa az ameri-­­vábbi vereségek várnak rájuk. A bumeráng távoli föld­részeken haszná­ltos régi fegy­ver. Az amerikai provokátorok ezúttal Európában, közelebbről Berlinben ismerkedtek meg ilyenfajta fegyverrel Új provo­kációjuk, az úgynevezett „abrak­terv" ugyanis bumeránggá válva azt vágta fejbe, aki el­hajította: az amerikai provoká­torokat. A június 17-i fasiszta provo­káció csúfos kudarca után, mintegy három héttel eze­őtt az USA kormánya tizenötmillió dolláros úgynevezett élelmiszer „segélyt" ajánlot fel a Német Demokratikus Köztársaság szá­mára. Nyilvánvaló, hogy a jú­nius 17-i provokáció korcs foly­tatásáról volt szó így akarták az egész világ előtt azt a lát­szatot kelteni, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban éhínség van, ugyanakkor az éelm-szer ,segély" látványos felajánlásával új keretet akar­tak szervezni szétugrasztott fasiszta ügynökségeiknek. A provokáció ismét balul ütött ki. Félreérthetetlen adatok, szá­mok bizonyítják ugyanis min­den jóhiszemű, becsületes ember A bumeráng visszavág előtt, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaság lakosságának ellátása biztosítva van. Az NDK ebben az esztendőben a Szovjet­uniótól például 280 millió, a béketábor többi országaitól pe­dig mintegy 125 millió dollár értékben kap élelmiszert. Azt pedig mindenki tudja, hogy 16 millió nem sokat számít 305 mil­lió mellett. Annál is inkább, mert a Szovjetunióból és a népi demokráciákból érkező áru az NDK termelésével együtt bizto­sítja a lakosság szükségleteit. Emellett a népi kamara kijelen­tette azt is, hogy kész elfogadni a tizenöt millió dolláros ameri­kai ajánlatot is, sőt többért is vásárol élelmiszert, csak éppen a világpiaci árakon, a szokásos kereskedelmi feltételek mellett! Azaz egyszerűen visszaverték az átlátszó amerikai provokációt, s a bumeráng az amerikaiak fején koppant. Nehéz az USA provokátorok helyzete. Hiszen ha elutasítják a népi kamara javaslatát, úgy az egész világ előtt napfénynél is világosab­ban lelepleződik a szánalmas, piszkos , gab­rak" provokáció. Az olasz nép ereje Az olasz nép ellenállhatatlanul megnyilvánuló akarata megbuktatta De Gasperi kormányát. Több mint harminc esztendő óta először for­dult elő, hogy az olasz parlament megbuktasson egy miniszterelnököt. Pedig De Gasperi nem ti­ltotta, hogy megelégedne azzal, ha legalább a fürdőidényt kitartaná kormánya. A parlament azonban a közvélemény nyomására néhány perccel bemutatkozása után megbuktatta a régi­­módon, a régi emberekkel próbálkozó keresz­tény­demokrata kabinetet. A bukás légkörére és egyúttal az egész olasz válság lényegére jel­lemző, hogy amikor a képviselőház elnöke be­jelentette a szavazás eredményét, felhangzott a kiáltás: »Éljen a június 7-i választások dön­tése!" A reakciós miniszterelnök bukása vitat­hatatlanul a június 7-i választások népi, bal­oldali győzelméből fakad. Az Olasz Kommu­nista Párt ugyanis egyre növeli befolyását, az olasz nép békeakarata mind erőteljesebben érvé­nyesül a polgári pártok politikusainak köré­ben is. Az amerikaiak első számú római ügynökének bukása messzehangzó visszhangot keltett az egész tőkés világban. A római bukásra idegesen és türelmetlenül kapták fel fejüket az olasz reakció amerikai gazdái is. „Kétségbeejtően sok jel mutat arra, hogy a franciaországi poli­tikai bizonytalanság lesz úrrá az Alpok másik oldalán, Olaszországban is" — írta a „Chicago Sun" című lap. Az olasz reakció mindent elkövet, hogy a válságot a saját szájaize szerint oldja meg. A jobboldal a kereszténydemokrata Piccionit igyekszik előtérbe tolni. Piccioni félreérthetetle­nül a szélső­jobboldalra akar támaszkodni, s ezt annál is könnyebben teheti, mert közismer­ten jó kapcsolatai vannak a reakciót legerőtel­jesebben támogató vatikáni körökkel. A válság azonban igen mély és bonyolult. A megoldás során egyre nyilvánvalóbb, hogy az olasz politikai élet döntő, nélkülözhetetlen tényezőjévé vált a baloldal. Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt vezetője rámutatott arra, hogy a válságot zár­ásán csak úgy lehet megoldani, ha olyan kormány jön létre, amely a dolgozók érdekeit tartja szem előtt. A válság egész menete megm­utatja, hogy csak úgy lehet tartós kormányt létrehozni Itáliában, ha figye­lembe veszik a június 7-i választásokon meg­mutatkozó­ népakaratot. Azt, hogy az olasz nép milliói következetesen és harcosan sorakoz­nak fel a baloldal, a kommunisták és a bal­oldali szocialisták lobogói alatt. S ezek a pár­tok nem látszó változtatásokat követelnek a kormány összetételében, hanem jelentős változ­tatásokat az olasz kormány programmjában. Olyan kormányprogrammot, amely figyelem­embe veszi az olasz nép valódi érdekeit, szabadsz­ú­vágyát és elszánt békeakaratát. De Gasperi: Ki szavaz rám? Szak MN­TM. Versenyre hívom Somogyvári elvtárs csapatát A komlói Somogyvári-brigád újabb harcrahívó szóval fordult a diszistákhoz, elsősorban ifjú bányászainkhoz, hogy a VIT ideje alatt — a VÍT-békemű­­szakon — fegyelmezett munká­val küzdjenek a többterme­lésért Én Somogyvári elvtárs tanítványa vagyok s csapatom­mal, a 207. számú ifjúsági bri­gáddal, már önállóan dolgo­zom. Nehéz körülmények között, előttünk eddig ismeretlen tele­pen szálltunk harcba, de egyöntetűen vállaltuk: alkotmá­nyunk ünnepéig az előírt terven felül 10 folyóméterrel többet, tehát 35 folyómétert hajtunk ki. Csapatom nevében párosver­­senyre hívom Somogyvári elv­társ csapatát s a tőle tanult módszerrel küzdünk az első­ségért. Patkós Lajos ifjúsági csapatvezető vájár. A borsodnádasdi DISZ-brigád harca a felajánlás teljesítéséért Kormos Géza kétszeres szta­hanovista lemeznyíró DISZ-bri­­gádja a Borsodnádasdi Lemez­gyárban lelkesen küzd a VIT tiszteletére tett felajánlás telje­sítéséért. A péntek este kezdődött heti ötödik műszakjuk előtt, a műve­zetővel együtt kiszámították, hogy ha szombat reggelre be akarják fejezni heti tervüket, ak­kor legalább 128 százalékot kell elérniök az éjszakai műszakon. Az ifjúsági brigád a műszaki vezetők segítségével jól meg­szervezte a munkát, kihasznál­tak minden percet. Ennek segít­ségével 130,5 százalékos műszak­termel­ésekkel szombat reggelre befejezték ertész heti tervüket. A kiváló DISZ-brigád júliusban 3 terven felül vállalt 26 tonná­val szemben 32,7 tonnát termelt. Országos kőműves-sztahanovista konferencia Az építésügyi minisztérium és az építők szakszervezete szom­baton országos kőműves szta­hanovista konferenciát tartott. Felszólalt Kilián József minisz­terhelyettes, aki beszédében a Sztahanov-falazá­s jelentőségé­­ről, a sztahanovista mozgalom legközelebbi feladatairól beszélt. Ezután Szlipcsevics István ifjúmunkás, sztálinvárosi szta­hanovista kőm­ű­ves-b­r­igá­d vezető ismertette a gépi vakolás beve­zetését, a szovjet szakirodal­im alapján. Szlipcsevics elvtárs be­szélt a meglévő hibákról is, és felszólalását azzal fejezte be, hogy a jövőben több gondot kell fordítani a gépi vakolás szé­leskörű terjesztésére. Az érte­kezleten felszólalt még több építőipari tröszt dolgozója. Az egészségügyi minisztérium közleménye: védekezzünk a gomba­mérgezések ellen Az utóbbi hetekben ország­szerte többször is előfordult gombamérgezés. Szükséges te­át, hogy a fogyasztók fokozot­­abban ügyeljenek a gomba­vá­­­rtásnál. Az idén különösen sok gomba kerül piacra, mivel az esős időjárás kedvez a nö­vény fejlődésének. Az ehető gombák igen értékes tápanya­gokat tartalmaznak, de csak friss állapotban fogyasszuk őket, mert a romlott gomba a romlott húshoz hasonlóan, mér­gezést okozhat. A több mint 30 sza mérgesgomba közül legve­­edelmesebbek a galócafajták. amerikai „szövetségest”­­ az i'V­en gomba e.fo­on helytelen, újabb izgat- o­sztása halált okozhat. Sem a rossz szag, sem a csípős íz, sem az ezüst kanál megfekete­­dése nem árulja el minden eset­ben a mérge® gombát, mert egyes esetekben az ehető gom­báknál is megtalálhatók ezek a tulajdonságok. Az ehető és a mérgesgombák megkülönbözte­tése nagyon nehéz, ehhez szak­értelem szükséges. Ezért Sohase vegyünk ismeretlen egyéntől: házalóidő combét addig, míg a gombaszakértőnek meg nem mu­tattuk. Az állami kereskedelem árudáiban árusított gombákat gondosan ellenőrizzük, ezért ott nyugodtan vásárolhatunk. Még a nyugati polgári lapok is kedvetlenül fogadták az USA új kihívását. Rámutatnak arra — mint például a londoni pol­gári Times —, hogy az „ameri­kai vállalkozás politikai céljai elhomályosítják az emberbaráti jelleget.” „Kevés kétség áll fenn afelől, hogy az élelmiszerszállí­tási ajánlatra soha nem került volna sor a június 17-i esemé­nyek nélkül." És a mérsékelt londoni lap nyilván a közvéle­mény nyomására figyelmezteti­­ is az „Nagyon m­akat okozni abban az időpont­ban, amikor egyre többen köve­te­ik a négyhatalmi tárgyal­áso­kat.’’ Nem kevésbbé ingerülten írnak más nyugateurópai lapok is az amerikaiak bumerángo­­sított abrak­provokációjáról. Nem kétséges, hogy az abrak­provokáció is kudarcba fullad, mert a Német Demokratikus Köztársaság népe, a béketábor népeinek erejére, szolidaritá­sára támaszkodva éberen és ha­tározottan visszaveri a háborús gyújtogatók minden kísérletét ROVÁS Nincs itt semmi baj A Dorogi Tröszt annavölgyi vállalata július havi tervét 23-ig 76,6 százalékra teljesítette. Csudajó dolog ez, hiszen csak­­nem elérték a 80 százalékot. Hogy a száz százalék alatt vannak? Az aztán igazán nem olyan nagy baj, hiszen a tröszt többi vállalata is itt tart. Miért teljesítené éppen Annavölgy a tervet? Pedig ha jobb volna a bá­nyagépek megelőző karbantar­tása, naponta átlag 20—30 csil­lével több szenet adna a bánya. Eh, 20—30 csille... mi az egy ilyen nagy vállalatnál, — mond­ja, ha nem is szóval, de tettei­vel Lárái Lajos elvtárs, igaz­gató. — Hiszen van nekem kü­lönben is elég bajom: igazgató vagyok, főmérnök, főaknász, körzetvezető és még néhány apró funkcióm is van ezen kí­vül, mit akarnak még tőlem? Nem elég, hogy észrevettem azokat a kaparószalagokat, rá­­zócsurdákat és egyéb szállító berendezéseket ott a vasút mel­lett? Sőt! Már „irányt is vet­tem" rá, hogy napok alatt be­szereltessem őket a bányába, — és ami a legfontosabb — ezt már a trösztnek is többször megígértem. Különben sem kell a dolgot elhamarkodni, hiszen Amvavöl­­gyön semmi különösebb baj nincsen! Íey hát jó helyen van­nak a rázócsurdák és a kaparó­szalagok a napszinten, a vasúti sínek mellett. Minek kellene bolygatni őket? Egymásra van­nak dobálva? Nem baj, úgysem vesznek össze, jól megértik egymást. Már hetek óta így áll­nak? Legalább megismerkednek egymással, és a bányában nem lesz annyi baj velük. S külön­ben is Lárái elvtárs szerint most már „rövidesen" beszere­­lik a szállítóberendezéseket, azo­kat is, amelyek az országút és a vasút mellett „ismerkednek", s azokat is, amelyek már a bá­nya területén vannak. Sőt azokat előbb, mert ők már olyan sze­rencsések, hogy közelebb van­nak a bányához. Mert ugyebár fokozat is van a világon, azt pedig be kell tartani, így hét először a sínek mellé, azufida a bányaterületre, onnan pedig egyenesen a bányába kerülnek a gépek. S miért „idegesítené” ez Ki­rály Ottó elvtárs DISZ-titkárt? Miért tűnne fel nekii, hogy na­ponta belebotlik a sínek men­tén heverő gépekbe? Hiszen más dolga van. Sokkal sürgő­sebb és fontosabb■ a „Légy jó gazdája a bányagépeknek” moz­galmat kell „tudatosítania". IX. kerületi nagyapók Semmi oka sem lenne sértő­désre annak a IX. kerületi bi­zottsági tagnak, akit egyszer így szólítanának: „tata” vagy „nagyapó”. Viselkedésük ugyan­is olyan, mintha nyolcvanéves aggastyánok lennének. A bizott­sági tagok közül senki nem sportol, szórakozni ritkán jár­nak, s a fiatalok vidámságát „gyerekes csintalanságnak” te­kintik. A kerület ifjúsági vezetői ne­vetségesnek és méltatlannak ta­lálják, hogy valamelyik flt­ball­­pályán kergessék a labdát vagy kerékpáron róják a kilométere­ket. Mit szólnának a fiatalok — gondolják magukban , ha Vida István kerületi titkár vagy Szabó Ferenc kerületi sport­felelős rövid nadrágot húzna és így jelenne meg a fiatal spor­tolók között. Borzasztó még el­képzelni is, mi lenne a tekintély­­ivel. Meg aztán egy kerületi if­júsági vezető maradjon csak meg a „szakmájánál” és térké­pezzen, szempontozzon, elvégre is (a IX. kerületiek szerint) ez az 5 hivatása. No és még, hogy a sportfelelős is sportoljon? Olyan paragrafust, amely ezt előírná, nem ismerünk. Elvégre sportot irányítani és sportolni két távoli fogalom. Ilyenfajta ,.agysportoló" ne szaladgáljon, hanem „ütemezze” a sportot. S ha pedig nagyon kedve szottyan a sportolásra akkor fusson vé­gig néhány alapszervezetet (re­kordidő alatt). _ S ezek a „nagyapók” úgy vé­lik: a kerület fiataljai is hozzá­­lu­k hasonlóan derékig érő sza­kállt viselnek. ..Ha mi nem fu­tunk, ne fussatok ti sem. Ha mi nem strandolu­nk, ne strandol­jatok ti sem. Ha­ mi megva­gyunk futball nélkül, akkor más se kergesse a labdát.” Lényegé­ben ezekkel a jelszavakkal fel­fegyverkezve dolgozták ki a ke­rület ifjúságának nyári pro­grammját, amely mindössze két hajókirándulásból áll. Ezek­után úgy vélik, hogy a IX. ke­rület valamennyi ifjúmunkása meghatódva szemléli ezt a nagyvonalúságot, s éjjel nap­pal a kerületi bizottságot áldja. Pedig az Üllő­-úton, a Mes­ter-utcában, a Közraktár-utcá­ban, a Soroksári-úton má® sze­lek futnak. S ezek a­ szelek azt susogják, ma még szelíden, hol­nap hangosabban, holnapután pedig mérgesen: „Nemcsak két hajókirándulásból áll a nyári örömünk, hanem rendszere® ki­rándul­ásból, sportol­ásból, stran­dol­ásból is. Segítsétek elő a mindennapi szórakozásunkat”. Ideje, hogy ez a „fogós kérés” eljusson a köztelek utcai bizott­sághoz is, és annak­ tagjai sür­gősen felkeressék a borbélyt, hogy „szakálluktól” megszaba­duljanak, s ne a­ fiatalok „nagy­apói”, hanem a­zok ifjú barátai, segítői legyenek. Legfontosabb munka falvainkban: a gyors behordás Falvainkban többhelyütt már befejezték a cséplést, teljesítet­ték a beadást is, az aratás és csépl­és közötti legfontosabb munka,­­ a behordás azonban általában most folyik. A tolna megyei Györköny köz­ség dolgozó parasztjai és a tsz-tagok még annak idején pá­­ros versenyszerződést kötöttek a bikácsiakkal, amelyben vállal­ták, hogy 8 nap alatt elvégzik az aratást. A versenyt a györ­­könyiek nyerték. A győztes falu most a behordásban is versenyre hívta ki nemcsak Bikács, de az egész paksi járás minden közsé­gének dolgozó parasztjait, tsz tagjait. Vállalják, hogy augusz­tus 8-ra elvégzik a behordást, cséplést. A válla­ás sikeres tel­jesítése érdekében a györkönyi dolgozó parasztok kölcsönösen segítenek egymásnak a behor­dásban. A győr-sopron megyei Szuny községben is egymást segítv hordanak a dolgozó pa­rasztot A baj csak az, hogy ezt a mun­kát nem szervezték meg kellő­képpen, ami nem egyszer az eredményezi, hogy a csépi­­ gépek sok időveszteséggé — menetiránytervüktől eltérőei — hol a falu egyik végében dolgoznak, hol a másikban. Szany község disziszái jó nép­nevelő munkával segítsék meg­szervezni a tanácsnak a behor­dást olymódon, hogy három négy szomszéd fogjon össze először hordják be a legszélü lakó csépeltető gabonája, aztán a mellette lévőét és így tovább. Kövessék a györkönyiei példájáig a szanyi fiatalok Csakis így lehet biztosítani a cséplés folyamatosságát és elér­ni azt, hogy jelentős üzem­anyag-, valamint időmegtaka­rítással mielőbb zsákokban legyen a szanyiak gabonája.

Next