Szabad Ifjuság, 1953. július-szeptember (4. évfolyam, 152-229. szám)
1953-08-02 / 180. szám
1953 augusztus 2. A békeharc időszerű kérdései Ma egy hete még folyt a vér Koreában. Ropogtak a fegyverk, a halált hordták a repülőépek. De ma márközel egy eres a koreai fegyverszünet... Megvalósult az, amit a béke híei oly erősen kívántak, s amiől a háborús gyújtogatók retegtek. A Szovjetunió vezetéséül az egész nemzetközi békemozgalom harcolt a nagy célért: vérontás befejezéséért Koreáján. Az igazságért harcoló nejek ereje kioltotta az egész viágot fenyegető lángot Koreáján. Az elmúlt napok alatt a viág minden nyelvén erről írtak, erről beszéltek , hamar kialakult a fegyverszünetet követő új helyzet képe. Nagy feladatok, éber küzdelmek szegélyezik azt az utat, amely a fegyverszünettől a koreai kérdés békés rendezéséhez vezet. Ezt az utat kemény küzdelemben kell megjárnunk, hogy a koreai fegyverszünet végül a nemzetközi helyzet komoly enyhülésének kiindulópontjává legyen. De addig még hosszú az út... Mindazok az erők, amelyek a fegyverszünet megkötését próbálták akadályozni, a legreakciósabb nemzetközi körök biztatásával és irányításával most a fegyverszünetet követő tárgyalások kudarcba fullasztásán fáradoznak. Emlékezetes, hogy a koreai kérdés végső rendezésére egy politikai értekezlet hivatott, amelyet rövidesen össze kell hívni. Amíg a békét akaró emberek nagy várakozással tekintenek az összehívandó politikai értekezlet elé, addig az imperialista világ bizonyos vezető köreiben és nem kis mértékben Dulles koreai tervei Dulles amerikai külügyminiszter környezetében máris komoly aknamunka folyik a politikai értekezlet aláaknázására. A békét akaró emberiség ezekben a napokban a koreai fegyverszünet első napjainak jogos örömét ízleli. Koreában nagy ütemben fognak az előkészületek a fegyverszüneti egyezmény egyes rendelkezéseinek végrehajtására. Augusztus 5-én megindul a hadifogolycsere. De ugyanakkor az Új-Kína hírügynökség keszoni különtudósítója már kénytelen rámutatni arra, hogy az amerikaiak felelőtlen magatartást tanúsítanak a fegyverszünettel kapcsolatban. „Washingtonban és Dél-Koreában varrnak, akik máris a háború felújításának gondolatával foglalkoznak. Az Új-Kína figyelmeztetően idézi Dulles amerikai külügyminiszter nyilatkozatát: „A jelenlegi fegyverszünet semmiesetre sem azonos a béke biztosításával”. Az amerikai külügyminiszter azt is bejelentette, hogy az Egyesült Államok nem csökkentik Koreában tartózkodó fegyveres erői létszámát — mint eddig — ezután is el vannak szánva Korea „egyesítésének” megvalósítására.” Még jellemzőbb a háborút akaró amerikai körök gondolkodására Taylornak, a 8. hadsereg parancsnokának nyilatkozata, aki félreérthetetlenül kijelentette, hogy a fegyverszünet „nem lehet az általános, béke előkészítője“. A legismertebb amerikai lapok a fegyverszünet első híreivel egyidőben közölték azt is, hogy külön szakértőket osztanak kai katonák „harci szellemét Koreában". Jogos bizalmatlanságot vált ki a békét alkotó emberek százmilliói körében Dulles amerikai külügyminiszter küszöbönálló délkoreai látogatása. Dulles — az az ember, aki három évvel ezelőtt a 38. szélességi foknál fellobbantotta a koreai háborút, — most ismét Koreába utazik, hogy Li Szín Mannal „tárgyaljon“. Nyilvánvaló, Dulles nem akarja, nem tudja megérteni a koreai háború kemény tanulságait az imperialista agresszorok számára. Az Új-Kína hírügynökség erről ezt írja: ..........Dulles látogatásának az a célja, hogy összevarrja a csúnyán megvert Li Szín Man sebeit, némi pénzt adjon neki, hogy azután mint jóerőben lévő embert ismét előreküldje." Dulle® útjai messzemenő bizalmatlanságot kelt mindazokban, akik szívükön viselik a béke ügyét. Annál is inkább, mert például a „Tat“ című svájci polgári lap „Amerika és a koreai fegyverszünet megkötése" című cikkében ecsetelve egyes amerikai körök fegyverszünet ellenes magatartását, többi között így ír: „Amerika útjain a tengerpartok felé gördülő tankok lármája hangosabban cseng a fülemben, mint a rádió és televíziós adások erőltetett békeharsonázása.“ Dulles útja és számos má® jel egyaránt a legnagyobb éberségre kötelezik a békeharcosokat. De a koreai háború és egész története, a népek akaratából megvalósított fegyverszünet is figyelmezteti a háborús uszítókat: ha be a hadsereghez, akiknek feladati nem tanulnak a koreai háborútak az lesz, hogy a fegyverszün három esztendejéből, akkor tünet ellenére biztosítsa az ameri-vábbi vereségek várnak rájuk. A bumeráng távoli földrészeken használtos régi fegyver. Az amerikai provokátorok ezúttal Európában, közelebbről Berlinben ismerkedtek meg ilyenfajta fegyverrel Új provokációjuk, az úgynevezett „abrakterv" ugyanis bumeránggá válva azt vágta fejbe, aki elhajította: az amerikai provokátorokat. A június 17-i fasiszta provokáció csúfos kudarca után, mintegy három héttel ezeőtt az USA kormánya tizenötmillió dolláros úgynevezett élelmiszer „segélyt" ajánlot fel a Német Demokratikus Köztársaság számára. Nyilvánvaló, hogy a június 17-i provokáció korcs folytatásáról volt szó így akarták az egész világ előtt azt a látszatot kelteni, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban éhínség van, ugyanakkor az éelm-szer ,segély" látványos felajánlásával új keretet akartak szervezni szétugrasztott fasiszta ügynökségeiknek. A provokáció ismét balul ütött ki. Félreérthetetlen adatok, számok bizonyítják ugyanis minden jóhiszemű, becsületes ember A bumeráng visszavág előtt, hogy a Német Demokratikus Köztársaság lakosságának ellátása biztosítva van. Az NDK ebben az esztendőben a Szovjetuniótól például 280 millió, a béketábor többi országaitól pedig mintegy 125 millió dollár értékben kap élelmiszert. Azt pedig mindenki tudja, hogy 16 millió nem sokat számít 305 millió mellett. Annál is inkább, mert a Szovjetunióból és a népi demokráciákból érkező áru az NDK termelésével együtt biztosítja a lakosság szükségleteit. Emellett a népi kamara kijelentette azt is, hogy kész elfogadni a tizenöt millió dolláros amerikai ajánlatot is, sőt többért is vásárol élelmiszert, csak éppen a világpiaci árakon, a szokásos kereskedelmi feltételek mellett! Azaz egyszerűen visszaverték az átlátszó amerikai provokációt, s a bumeráng az amerikaiak fején koppant. Nehéz az USA provokátorok helyzete. Hiszen ha elutasítják a népi kamara javaslatát, úgy az egész világ előtt napfénynél is világosabban lelepleződik a szánalmas, piszkos , gabrak" provokáció. Az olasz nép ereje Az olasz nép ellenállhatatlanul megnyilvánuló akarata megbuktatta De Gasperi kormányát. Több mint harminc esztendő óta először fordult elő, hogy az olasz parlament megbuktasson egy miniszterelnököt. Pedig De Gasperi nem tiltotta, hogy megelégedne azzal, ha legalább a fürdőidényt kitartaná kormánya. A parlament azonban a közvélemény nyomására néhány perccel bemutatkozása után megbuktatta a régimódon, a régi emberekkel próbálkozó kereszténydemokrata kabinetet. A bukás légkörére és egyúttal az egész olasz válság lényegére jellemző, hogy amikor a képviselőház elnöke bejelentette a szavazás eredményét, felhangzott a kiáltás: »Éljen a június 7-i választások döntése!" A reakciós miniszterelnök bukása vitathatatlanul a június 7-i választások népi, baloldali győzelméből fakad. Az Olasz Kommunista Párt ugyanis egyre növeli befolyását, az olasz nép békeakarata mind erőteljesebben érvényesül a polgári pártok politikusainak körében is. Az amerikaiak első számú római ügynökének bukása messzehangzó visszhangot keltett az egész tőkés világban. A római bukásra idegesen és türelmetlenül kapták fel fejüket az olasz reakció amerikai gazdái is. „Kétségbeejtően sok jel mutat arra, hogy a franciaországi politikai bizonytalanság lesz úrrá az Alpok másik oldalán, Olaszországban is" — írta a „Chicago Sun" című lap. Az olasz reakció mindent elkövet, hogy a válságot a saját szájaize szerint oldja meg. A jobboldal a kereszténydemokrata Piccionit igyekszik előtérbe tolni. Piccioni félreérthetetlenül a szélsőjobboldalra akar támaszkodni, s ezt annál is könnyebben teheti, mert közismerten jó kapcsolatai vannak a reakciót legerőteljesebben támogató vatikáni körökkel. A válság azonban igen mély és bonyolult. A megoldás során egyre nyilvánvalóbb, hogy az olasz politikai élet döntő, nélkülözhetetlen tényezőjévé vált a baloldal. Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt vezetője rámutatott arra, hogy a válságot zárásán csak úgy lehet megoldani, ha olyan kormány jön létre, amely a dolgozók érdekeit tartja szem előtt. A válság egész menete megmutatja, hogy csak úgy lehet tartós kormányt létrehozni Itáliában, ha figyelembe veszik a június 7-i választásokon megmutatkozó népakaratot. Azt, hogy az olasz nép milliói következetesen és harcosan sorakoznak fel a baloldal, a kommunisták és a baloldali szocialisták lobogói alatt. S ezek a pártok nem látszó változtatásokat követelnek a kormány összetételében, hanem jelentős változtatásokat az olasz kormány programmjában. Olyan kormányprogrammot, amely figyelemembe veszi az olasz nép valódi érdekeit, szabadszúvágyát és elszánt békeakaratát. De Gasperi: Ki szavaz rám? Szak MNTM. Versenyre hívom Somogyvári elvtárs csapatát A komlói Somogyvári-brigád újabb harcrahívó szóval fordult a diszistákhoz, elsősorban ifjú bányászainkhoz, hogy a VIT ideje alatt — a VÍT-békeműszakon — fegyelmezett munkával küzdjenek a többtermelésért Én Somogyvári elvtárs tanítványa vagyok s csapatommal, a 207. számú ifjúsági brigáddal, már önállóan dolgozom. Nehéz körülmények között, előttünk eddig ismeretlen telepen szálltunk harcba, de egyöntetűen vállaltuk: alkotmányunk ünnepéig az előírt terven felül 10 folyóméterrel többet, tehát 35 folyómétert hajtunk ki. Csapatom nevében párosversenyre hívom Somogyvári elvtárs csapatát s a tőle tanult módszerrel küzdünk az elsőségért. Patkós Lajos ifjúsági csapatvezető vájár. A borsodnádasdi DISZ-brigád harca a felajánlás teljesítéséért Kormos Géza kétszeres sztahanovista lemeznyíró DISZ-brigádja a Borsodnádasdi Lemezgyárban lelkesen küzd a VIT tiszteletére tett felajánlás teljesítéséért. A péntek este kezdődött heti ötödik műszakjuk előtt, a művezetővel együtt kiszámították, hogy ha szombat reggelre be akarják fejezni heti tervüket, akkor legalább 128 százalékot kell elérniök az éjszakai műszakon. Az ifjúsági brigád a műszaki vezetők segítségével jól megszervezte a munkát, kihasználtak minden percet. Ennek segítségével 130,5 százalékos műszaktermelésekkel szombat reggelre befejezték ertész heti tervüket. A kiváló DISZ-brigád júliusban 3 terven felül vállalt 26 tonnával szemben 32,7 tonnát termelt. Országos kőműves-sztahanovista konferencia Az építésügyi minisztérium és az építők szakszervezete szombaton országos kőműves sztahanovista konferenciát tartott. Felszólalt Kilián József miniszterhelyettes, aki beszédében a Sztahanov-falazás jelentőségéről, a sztahanovista mozgalom legközelebbi feladatairól beszélt. Ezután Szlipcsevics István ifjúmunkás, sztálinvárosi sztahanovista kőműves-brigád vezető ismertette a gépi vakolás bevezetését, a szovjet szakirodalim alapján. Szlipcsevics elvtárs beszélt a meglévő hibákról is, és felszólalását azzal fejezte be, hogy a jövőben több gondot kell fordítani a gépi vakolás széleskörű terjesztésére. Az értekezleten felszólalt még több építőipari tröszt dolgozója. Az egészségügyi minisztérium közleménye: védekezzünk a gombamérgezések ellen Az utóbbi hetekben országszerte többször is előfordult gombamérgezés. Szükséges teát, hogy a fogyasztók fokozotabban ügyeljenek a gombavártásnál. Az idén különösen sok gomba kerül piacra, mivel az esős időjárás kedvez a növény fejlődésének. Az ehető gombák igen értékes tápanyagokat tartalmaznak, de csak friss állapotban fogyasszuk őket, mert a romlott gomba a romlott húshoz hasonlóan, mérgezést okozhat. A több mint 30 sza mérgesgomba közül legveedelmesebbek a galócafajták. amerikai „szövetségest” az i'Ven gomba e.foon helytelen, újabb izgat- osztása halált okozhat. Sem a rossz szag, sem a csípős íz, sem az ezüst kanál megfeketedése nem árulja el minden esetben a mérge® gombát, mert egyes esetekben az ehető gombáknál is megtalálhatók ezek a tulajdonságok. Az ehető és a mérgesgombák megkülönböztetése nagyon nehéz, ehhez szakértelem szükséges. Ezért Sohase vegyünk ismeretlen egyéntől: házalóidő combét addig, míg a gombaszakértőnek meg nem mutattuk. Az állami kereskedelem árudáiban árusított gombákat gondosan ellenőrizzük, ezért ott nyugodtan vásárolhatunk. Még a nyugati polgári lapok is kedvetlenül fogadták az USA új kihívását. Rámutatnak arra — mint például a londoni polgári Times —, hogy az „amerikai vállalkozás politikai céljai elhomályosítják az emberbaráti jelleget.” „Kevés kétség áll fenn afelől, hogy az élelmiszerszállítási ajánlatra soha nem került volna sor a június 17-i események nélkül." És a mérsékelt londoni lap nyilván a közvélemény nyomására figyelmezteti is az „Nagyon makat okozni abban az időpontban, amikor egyre többen követeik a négyhatalmi tárgyalásokat.’’ Nem kevésbbé ingerülten írnak más nyugateurópai lapok is az amerikaiak bumerángosított abrakprovokációjáról. Nem kétséges, hogy az abrakprovokáció is kudarcba fullad, mert a Német Demokratikus Köztársaság népe, a béketábor népeinek erejére, szolidaritására támaszkodva éberen és határozottan visszaveri a háborús gyújtogatók minden kísérletét ROVÁS Nincs itt semmi baj A Dorogi Tröszt annavölgyi vállalata július havi tervét 23-ig 76,6 százalékra teljesítette. Csudajó dolog ez, hiszen csaknem elérték a 80 százalékot. Hogy a száz százalék alatt vannak? Az aztán igazán nem olyan nagy baj, hiszen a tröszt többi vállalata is itt tart. Miért teljesítené éppen Annavölgy a tervet? Pedig ha jobb volna a bányagépek megelőző karbantartása, naponta átlag 20—30 csillével több szenet adna a bánya. Eh, 20—30 csille... mi az egy ilyen nagy vállalatnál, — mondja, ha nem is szóval, de tetteivel Lárái Lajos elvtárs, igazgató. — Hiszen van nekem különben is elég bajom: igazgató vagyok, főmérnök, főaknász, körzetvezető és még néhány apró funkcióm is van ezen kívül, mit akarnak még tőlem? Nem elég, hogy észrevettem azokat a kaparószalagokat, rázócsurdákat és egyéb szállító berendezéseket ott a vasút mellett? Sőt! Már „irányt is vettem" rá, hogy napok alatt beszereltessem őket a bányába, — és ami a legfontosabb — ezt már a trösztnek is többször megígértem. Különben sem kell a dolgot elhamarkodni, hiszen Amvavölgyön semmi különösebb baj nincsen! Íey hát jó helyen vannak a rázócsurdák és a kaparószalagok a napszinten, a vasúti sínek mellett. Minek kellene bolygatni őket? Egymásra vannak dobálva? Nem baj, úgysem vesznek össze, jól megértik egymást. Már hetek óta így állnak? Legalább megismerkednek egymással, és a bányában nem lesz annyi baj velük. S különben is Lárái elvtárs szerint most már „rövidesen" beszerelik a szállítóberendezéseket, azokat is, amelyek az országút és a vasút mellett „ismerkednek", s azokat is, amelyek már a bánya területén vannak. Sőt azokat előbb, mert ők már olyan szerencsések, hogy közelebb vannak a bányához. Mert ugyebár fokozat is van a világon, azt pedig be kell tartani, így hét először a sínek mellé, azufida a bányaterületre, onnan pedig egyenesen a bányába kerülnek a gépek. S miért „idegesítené” ez Király Ottó elvtárs DISZ-titkárt? Miért tűnne fel nekii, hogy naponta belebotlik a sínek mentén heverő gépekbe? Hiszen más dolga van. Sokkal sürgősebb és fontosabb■ a „Légy jó gazdája a bányagépeknek” mozgalmat kell „tudatosítania". IX. kerületi nagyapók Semmi oka sem lenne sértődésre annak a IX. kerületi bizottsági tagnak, akit egyszer így szólítanának: „tata” vagy „nagyapó”. Viselkedésük ugyanis olyan, mintha nyolcvanéves aggastyánok lennének. A bizottsági tagok közül senki nem sportol, szórakozni ritkán járnak, s a fiatalok vidámságát „gyerekes csintalanságnak” tekintik. A kerület ifjúsági vezetői nevetségesnek és méltatlannak találják, hogy valamelyik fltballpályán kergessék a labdát vagy kerékpáron róják a kilométereket. Mit szólnának a fiatalok — gondolják magukban , ha Vida István kerületi titkár vagy Szabó Ferenc kerületi sportfelelős rövid nadrágot húzna és így jelenne meg a fiatal sportolók között. Borzasztó még elképzelni is, mi lenne a tekintélyivel. Meg aztán egy kerületi ifjúsági vezető maradjon csak meg a „szakmájánál” és térképezzen, szempontozzon, elvégre is (a IX. kerületiek szerint) ez az 5 hivatása. No és még, hogy a sportfelelős is sportoljon? Olyan paragrafust, amely ezt előírná, nem ismerünk. Elvégre sportot irányítani és sportolni két távoli fogalom. Ilyenfajta ,.agysportoló" ne szaladgáljon, hanem „ütemezze” a sportot. S ha pedig nagyon kedve szottyan a sportolásra akkor fusson végig néhány alapszervezetet (rekordidő alatt). _ S ezek a „nagyapók” úgy vélik: a kerület fiataljai is hozzáluk hasonlóan derékig érő szakállt viselnek. ..Ha mi nem futunk, ne fussatok ti sem. Ha mi nem strandolunk, ne strandoljatok ti sem. Ha mi megvagyunk futball nélkül, akkor más se kergesse a labdát.” Lényegében ezekkel a jelszavakkal felfegyverkezve dolgozták ki a kerület ifjúságának nyári programmját, amely mindössze két hajókirándulásból áll. Ezekután úgy vélik, hogy a IX. kerület valamennyi ifjúmunkása meghatódva szemléli ezt a nagyvonalúságot, s éjjel nappal a kerületi bizottságot áldja. Pedig az Üllő-úton, a Mester-utcában, a Közraktár-utcában, a Soroksári-úton má® szelek futnak. S ezek a szelek azt susogják, ma még szelíden, holnap hangosabban, holnapután pedig mérgesen: „Nemcsak két hajókirándulásból áll a nyári örömünk, hanem rendszere® kirándulásból, sportolásból, strandolásból is. Segítsétek elő a mindennapi szórakozásunkat”. Ideje, hogy ez a „fogós kérés” eljusson a köztelek utcai bizottsághoz is, és annak tagjai sürgősen felkeressék a borbélyt, hogy „szakálluktól” megszabaduljanak, s ne a fiatalok „nagyapói”, hanem azok ifjú barátai, segítői legyenek. Legfontosabb munka falvainkban: a gyors behordás Falvainkban többhelyütt már befejezték a cséplést, teljesítették a beadást is, az aratás és cséplés közötti legfontosabb munka, a behordás azonban általában most folyik. A tolna megyei Györköny község dolgozó parasztjai és a tsz-tagok még annak idején páros versenyszerződést kötöttek a bikácsiakkal, amelyben vállalták, hogy 8 nap alatt elvégzik az aratást. A versenyt a györkönyiek nyerték. A győztes falu most a behordásban is versenyre hívta ki nemcsak Bikács, de az egész paksi járás minden községének dolgozó parasztjait, tsz tagjait. Vállalják, hogy augusztus 8-ra elvégzik a behordást, cséplést. A vállaás sikeres teljesítése érdekében a györkönyi dolgozó parasztok kölcsönösen segítenek egymásnak a behordásban. A győr-sopron megyei Szuny községben is egymást segítv hordanak a dolgozó parasztot A baj csak az, hogy ezt a munkát nem szervezték meg kellőképpen, ami nem egyszer az eredményezi, hogy a csépi gépek sok időveszteséggé — menetiránytervüktől eltérőei — hol a falu egyik végében dolgoznak, hol a másikban. Szany község disziszái jó népnevelő munkával segítsék megszervezni a tanácsnak a behordást olymódon, hogy három négy szomszéd fogjon össze először hordják be a legszélü lakó csépeltető gabonája, aztán a mellette lévőét és így tovább. Kövessék a györkönyiei példájáig a szanyi fiatalok Csakis így lehet biztosítani a cséplés folyamatosságát és elérni azt, hogy jelentős üzemanyag-, valamint időmegtakarítással mielőbb zsákokban legyen a szanyiak gabonája.