Szabad Ifjuság, 1953. október-december (4. évfolyam, 230-306. szám)
1953-10-01 / 230. szám
1933 október 1. Szajad úrság A szocializmus építésének nagy tankönyve 13 évvel ezelőtt jelent meg a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története Ma tizenöt éve, 1938 október 1-én jelent meg a marxizmus-leninizmus kimagasló alkotása. 1. V. Sztálin elvtárs „A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története. Rövid tanfolyam" című nagyjelentőségű munkája. E mű megjelenése nagyjelentőségű esemény volt a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép, valamennyi ország munkásosztályának és kommunista pártjának életében. A Párttörténet, amely a világ leghaladóbb munkásosztálya forradalmi pártjának és a nemzetközi munkásmozgalomnak történelmi tapasztalatait, a marxizmus-leninizmus alapvető ismereteit klasszikus tömörséggel, a marxista történetírás példamutató módszereivel fogalmazza meg, rövid idő alatt elterjedt az egész világon. A könyv a békéért, a szocializmusért, a munkásosztály felszabadulásáért küzdő harcosok hatalmas eszmei fegyverévé lett. A szocializmus építésének nagy tankönyve csak a Szovjet Hadsereg győzelmes harcai nyomán, a felszabadulás után válhatott dolgozó népünk, ifjúságunk tömegeinek közkincsévé. Pártunk a Horthy-reakció és a második világháború éveinek nehéz, illegális viszonyai között nem gondolhatott a Párttértünetnek a magyar dolgozó tömegek közt való elterjesztésére. De kézírásos példánya kézrőlkézre járt a fasizmus börtöneiben sínylődő és életük kockáztatásával harcoló kommunisták között és tanításai erőt, biztatást, bátorságot adtak nekik. A Szovjetunió Kommunista Pártjának története ma minden dolgozó ember, dolgozó fiatal nélkülözhetetlen kézikönyve a szocializmus építésében.★ Három forradalom és a szocializmus felépítésének, a kommunizmusba való fokozatos átmenet kezdetének története a Párttörténet. Végigvezet bennünket azon a hoszszú, dicsőséges úton, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével a szovjet népek megtettek. A Párttörténetből szemünk elé tárul az orosz forradalmi marxisták harca az opportunizmus ellen Oroszországban és a nemzetközi munkásmozgalom fórumán. Magunk előtt látjuk azt az állhatatos, szívós, meg nem alkuvó küzdelmet, amelynek árán a bolsevikok, Lenin és Sztálin vezetésével kikovácsolták a forradalmi proletárpártot, amely biztosítani tudta a munkásosztály vezető szerepét a burzsoá demokratikus forradalomban, harcba tudta vezetni a munkásosztályt a tőkés rendszer megdöntéséért, a proletárdiktatúra megteremtéséért, a szocializmus felépítéséért. A Párttörténet lapjai beszámolnak arról, miként nőtt, izmosodott és győzött e harcban a bolsevikok pártja. A Párttörténet elvezet bennünket az 1917-es év forradalmi eseményeihez. Azokhoz a nagyszerű harcokhoz, amelyekben a kommunista párt maga mögé tömörítve a dolgozó nép millióit, óriási csapást mért a világimperializmus egész rendszerére, megdöntötte a cár, a földesurak és tőkések hatalmát, győzelemre vitte és megszilárdította az orosz nép szocialista forradalmát. A Párttörténet a történelmi tényeken keresztül ragyogóan megmutatja a szocializmus egy országban való győzelmének lehetőségéről, a szocializmusnak a Szovjetunióban való felépítése útjairól és eszközeiről szóló lenini-sztálini tanítások diadalát. A Párttörténet bebizonyítja, hogy a bolsevik nemzetiségi politika következetes megvalósítása alapján jött létre és erősödött meg a megbonthatatlan egységű, soknemzetiségű Szovjetunió.. Ugyanakkor a Párttörténet arra tanít, hogy a szovjet nép által, a Bolsevik Párt vezetésével aratott történelmi győzelmek azért jöhettek létre, mert a párt kemény harcot folytatott a marxizmus-leninizmus mindenféle ellensége ellen. „A trockisták és bucharnisták megsemmisítése nélkül — írja a Párttörténet — nem tudtuk volna a szocializmus felépítéséhez szükséges előfeltételeket megteremteni... nem tudtuk volna a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségét felépíteni.” (378. old.) A Párttörténet kifejezi a szovjet nép nagyszerű békés alkotómunkájának a szocialista társadalom építésében elért eredményeit. Ezt az eredményt rögzítette le a Sztálini Alkotmány, amelynek törvénybeiktatásaazt jelentette, hogy felépült a világ első szocialista állama és a szovjet nép a kommunizmusba való fokozatos átmenet útjára lépett. Sztálin elvtárs munkája, a Szovjetunió Kommunista Pártja történetének ismertetésén túlmenően kifejti a marxista-leninista elmélet alapjait. A könyv nagyszerűen mutatja meg Marx és Lenin tanításainak megbonthatatlan egységét. Egyben összegezi mindazt az újat, amellyel Lenin és Sztálin, az orosz és a nemzetközi munkásmozgalom történeti tapasztalatainak általánosítása alapján az imperializmus korszakára vonatkozóan a marxista-leninista elméletet gazdagították. Különösen nagyjelentőségű a könyv IV. fejezete, amelyben Sztálin elvtárs továbbfejlesztette a dialektikus és történelmi materializmust, a kommunista pártok világnézetét, következetesen uralva a marxista-leninista elmélet és a kommunista pártok gyakorlati munkája között fennálló szoros kapcsolatra. A forradalmi tapasztalatok nagy tankönyvének felmérhetetlen nemzetközi jelentősége van. A Szovjetunió Kommunista Pártjának története harci vezérfonal az egész világ kommunista és munkáspártjai számára mindennapi harcukban. A nemzetközi proletariátust arra tanítja, hogy az imperializmus igájából való megszabadulás lehetetlen a marxizmus-leninizmus eszméivel felfegyverzett forradalmi proletárpárt és a dolgozó néptömegeinek önfeláldozó harca nélkül. Arra tanítja az egész világ kommunistáit, hogy kérlelhetetlenül harcoljanak az opportunizmus, a munkásosztály mindenrangú ellensége ellen. Arra tanít, hogy a párt szilárdítsa meg sorait, állandóan fejlessze kapcsolatát a tömegekkel, következetesen alkalmazza a pártdemokrácia elvét, a kádereket a kommunista bírálat és önbírálat szellemében nevelje. Az SZKP történelmi tapasztalatai alapján erősödtek meg, nőttek naggyá az imperialista országok kommunista pártjai és vezetik népük harcát a békéért, demokráciáért. A népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjai előtt az SZKP dicső példája áll. Pártunkat harcában, megalakulása óta, a Szovjetunió Kommunista Pártjának eszméi vitték előre. A marxizmus-leninizmus lobogója alatt vívta nehéz küzdelmét az illegalitás nehéz viszonyai között és a Szovjetunió Kommunista Pártjának nagy történelmi tapasztalatai vezették a felszabadulás után, a proletárdiktatúra kivívásához. A bolsevikok pártjának története ma arra figyelmezteti pártunkat, hogy minden eszközzel erősítse népi demokratikus államunkét, erősítse a munkásság és parasztság szövetségét, erősítse kapcsolatát a dolgozók tömegeivel, kérlelhetetlenül harcoljon minden külső és belső ellenség ellen és helyes módszerekkel építse szocialista népgazdaságunkat. A Párttörténet nemcsak pártunk tagjainak, de a békéért, nemzeti függetlenségünkért, szocialista hazánk felépítéséért dolgozó minden magyar fiatalnak éles fegyvere. Ifjúságunkat, ifjúsági szövetségünket a Párttörténet tanítja meg méltóvá tenni a szovjet ifjúság nagy szövetségéhez, a lenini Komszomolhoz. Arra figyelmezteti a Dolgozó Ifjúság Szövetségét, hogy hűen és tántoríthatatlanul kövesse, támogassa pártunkat mindennapi munkájában. Ma, amiikor a magyar dolgozó nép a szocializmus építésének nagy feladatát oldja meg, ifjúsági szövetségünknek fokozott figyelmet kell fordítania az ifjúság kommunista nevelésére. A DISZ-nek olyan harcosokat kell nevelnie, akik megfélemlíthetetlenek, biztosak a marguk erejében és készek minden nehézséget leküzdeni szocialista építésünk frontján. Ifjúsági szervezetünknek e feladat megoldásában nagy segítséget ad a Párttörténet állandó forgatása. Fehér András ünnepélyesen megnyitották a kínai filmhetet Tegnap este az Uránia-filmszínházban díszelőadás keretében megnyitották a kínai filmhetet. A magyar, kínai és szovjet himnusz elhangzása után Mihályfi Ernő, népnevelésügyi miniszterhelyettes mondotta el megnyitó beszédét, majd Huan Cen, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete tartott ünnepi beszédet. A kínai nép határtalan örömmel és lelkesedéssel köszönti nemzeti ünnepét, a Kínai Népköztársaság fennállásának negyedik évfordulóját. Az idén ez a nap különösen ünneplésre méltó, hiszen ez az őlső esztendő, amelyben az új Kína tervszerű építőmunka útjára lépett. Miután befejeztük a tervszerű építőmunka előkészületeit, a Kínai Kommunista Párt feladatul tűzte népünk elé, hogy 1953-ban megkezdjük első ötéves tervünket. Ezután részletesen ismertette a kínai nép első ötéves tervének feladatait, majd így folytatta: — A kínai nép nagyrabecsüli és őszintén erősíti a kínai és a magyar nép barátságát, amely napról napra fejlődik. Nagyrabecsüljük a magyar népnek az országépítő munka, valamint a kultúra és a művészet terén elért eredményeit. Hálásan emlékezünk vissza arra az őszinte szeretetre és lelkesedésre, amelyet a magyar nép valamennyi gazdasági és kultúrküldöttségünk, valamint művészegyüttesünk és kiállításunk iránt tanúsított. A Kínában nemrég rendezett magyar filmhét és a most megkezdődő kínai filmhét még jobban elmélyíti a két nép közötti barátságot Huan Cen nagykövet beszédének elhangzása után a díszelőadás vendégei meleg ünneplésben részesítették a kínai népet és vezérét, Mao Ce-tungot. Ezután bemutatták a ,,Nemzeti ünnep !'52-ben” című kínai dokumentumfilmet. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének — a néphadseregben végzett eredményes kulturális és nevelő munkájának, valamint a szocialista kultúra építése terén kifejtett sikeres tevékenységének elismeréséül — a Vörös Csillag Érdemrendet adományozta. ★ A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Verebély Lászlónak, a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki kara villamosművek tanszék tanszékvezető egyetemi tanárának hetvenedik születésnapja alkalmából és dr. Zempléni Gézának, a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki kara szerveskémia tanszék tanszékvezető tanárának 40 éves tanszékvezetői jubileuma és 70. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrendet adományozta. Üdvözlő táviratok a Kínai Népköztársaság megalakulásának évfordulója alkalmából MAO CE-TUNG évtársnak, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya elnökének, Peking. A Kína Népköztársaság megalakulásának negyedik évfárdulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya és a magyar nép nevében szívből jövő szerencsekívánataimat fejezem ki. Népünk őszinte örömmel üdvözli azokat a kiemelkedő eredményeket, amelyeket a felszabadult kínai nép országának felvirágoztatása, jólétének állandó emelése és a háborús gyújtogatók távolkeleti terveinek meghiúsítása terén elért. További nagy sikereket kívánok a testvéri kínai népnek ötéves terve megvalósításához és a béke megszilárdítása érdekében kifejtett történelmi jelentőségű munkájához. NAGY IMRE, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. ★ Bondóczky János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere a Kínai Népköztársaság nagy nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött Csou En-laj elvtársnak, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya közigazgatási tanácsa elnökének. A nagykohók „kenyerét" gyártják Ha idegen lép be a sztálinvárosi kokszolómű-építkezés csaknem egy négyzetkilométernyi területére, biztosan eltéved. Csaknem másfé száz épület, torony, kémény áll már, vagy épül itt — valóságos gyárváros ez. Az épületek között utak, földhalmok, árkok, vasszerkezetek, betonvasak barna tömege, gépek, daruk mindenütt, dolgozó, alkotó emberek. Szinte leírni sem lehet ezt a változatos tájat, ezt az izgató, nyüzsgő életet, amely tarka képeivel, a munka diadalmas, dübörgő ritmusával lenyűgözi, elkápráztatja az embert. És ebből a sűrűből, az állványok, oszlopok és falak erdejéből egyre jobban kibontakozik a kokszolómű végleges alakja, épülteinek tervszerű rendje, úgy, ahogy azt tervezői megálmodták. Miért épül a kokszolóüzem, miért van szüksége rá hazánknak? A kokszolómű gyártja majd magyar szénből a kohószenet, amely szükséges nagyolvasztóink munkájához. A feneketlen gyomrú bunker Nincs annál érdekesebb, mint nyomon követni gondolatban a befutó komlói szén jövendőbeli bonyolult útját a kokszpzóműben, egészen addig, amíg mint kohókoksz a nagyolvasztó „torkába” kerül. Nézzük csak ezt az utat... A vagonokban beérkező szenet a pályaudvarról a vagonbuktatóhoz irányítják. Itt egy automatikus szerkezet csaknem tíz méter mélységű bunkerokba fordítja be anélkül, hogy a szénhez emberi kéz nyúlt volna. Ezek a bunkerek egy év alatt oyan hatalmas székmennyiséget nyertek el, hogyha azt vagonokba raknák, csaknem 600 kilométer hosszú szerelvényt lehetne összeállítani belőle. A szén további útját, feldolgozását is gépesítették. A földalatti bunkerekből szállítószalagon megy tovább a szén a durva törőműhöz, ahol különböző törőgépekkel egyenletes darabokra tördelik. A nehezen oxidálódó szén innen futószalagon, a nyitott szénraktárba jut, a hamarabb „öregedő" szén pedig az adagolóműbe árad, ahol 21 hatalmas silóban tárolják azt és egyben a különböző minőségű szenek keverését is elvégzik. A szén következő állomása a kokszolómű egyik legnagyobb épülete, a szénmosó. Itt bonyolult keverő- és szivattyúrendszeren keresztül eltávolítják a szénport és a paladarabokat, amelyek akadályozzák a kokszolást. A szénmosó magas fő és fél méter magas épület, amelyben helyet foglalnak a hatalmas, 25 méter átmérőjű keverőmedencék is. Egy-egy ilyen medencében csaknem annyi víz lesz, mint a margitszigeti sportuszoda fedett medencéjében. A mosott szén azután a szénszárítóba, majd egy másik bunkerbe kerül, ahol a folyamatos üzemeltetéshez szükséges mennyiségben tárolják. 48 méter magas széntorony Nem árt, ha egy pillanatra abbahagyjuk a mosott szén útjának követését és a kimosott szénporra, palára fordítunk némi figyelmet. A kokszoló, műnél feldolgozott hatalmas szénmennyiség mellett ezek sem veszhetnek kárba. Ezért a kimosott szénport az iszapolóműbe vezetik, ahol hatalmas radiálsürítő medencében kicsapják a vizet és megmarad a felhasználható szénpor. A pala, amelynek még jelentős széntartalma nem, szalaghídon az erőműbe kerül, ahol eltüzelik. De térjünk vissza a kokszkémzés folyamatához. A mosott szén a futószalagon és átrakókon kereszted a finomtörőbe jut, ahol hatalmas zúzókalapácsok apróra törik. A finomra tört szén a futószalagon éles szögben elfordulva a kokszoló mű leghatalmasabb épületébe, a 48 méter magas széntoronyba kerül. A torony méreteire jellemző, hogy súlya üres állapotban is több mint 5 millió kilogramm. Most érkeztünk el a legfontosabb munkafolyamathoz. A széntorony hatalmas bunkereiből egyentetes szénmennyiséggel látja el a két oldalán épülő kokszolóblokkot, a kokszüzem szívét. Kinyílik a páncélajtó Egy-egy ilyen kokszolóblokkban 55 kemence van — a kokszolási folyamat ezekben történik. Minden kemence két részből áll: a negyven centiméter széles, négy méter magas és tizenkét méter hosszú kamrákból, s két oldalt pedig fűtőrendszerből. Mindkettő még a samottnál is szilárdabb és tűzállóbb téglából készül. A kamrák két végét samottbéléses, légmentesen záródó fémajtó fedi. A szén adagolása felülről történik. Töltés után a kamra nyitásait elzárják és az abba elhelyezett szenet a fűtőfalakon keresztül gáztüzeléssel melegítik. Amikor a hő hatására a szén hőmérséklete elérte a 800—1000 Celsius fokot, bonyolult vegyi folyamat indul meg. A légmentes térben elégni nem tudó, de izzó szénből gázok szabadulnak ki, amelyeket elvezetnek. Nyolc órai izzítás után a gázok elszóltak és visszamarad a kohó tápláéka: a kohókoksz. Ekkor felnyitják a páncélajtókat és dugattyúrendszerűen működő gépezettel, a kokszkitológéppel kinyomják az izzó, forró hőmérsékletet sugárzó kokszot az oltókocsikba. Az izzó koksz a levegőn egy-kettőre elégne. Ezért az oltókürtő alá szállítják, ahol vizes zuhany oltja el a kokszot. A lehűtött koksz azután ismét szállítószalagra, onnan az osztályozóba, a tárolóbunkerbe kerül, ahonnan szükség szerint irányítják rendeltetési helyére, a nagykohóhoz. Az elillanó gázokat a kokszolómű vegyiüzemeiben dolgozzák fel. Az így nyert melléktermékek értékes alapanyagául szolgálnak a festék-, a műanyag- és gyógyszeriparnak. Nagyszerű lelkesedéssel építik a fiatalok hazánk büszkeségét, a kokszolóművet. És lelkes munkájuknak meg is lesz az eredménye: néhány hónap múlva dolgozik majd a kokszüzem, ontja a magyar kohókokszot, a nagyolvasztó foyamatos működésének fontos alapanyagát. Dézsi Lajos Nagy békealkotásunk Hazánk népe büszke az épülő új szocialista bányavárosra, Komlóra. A város és a bánya hatalmas fejlődésével lépést tart az erőmű is: hatszor annyi áramot ad most, mint a felszabadulás előtt. 3