Szabad Ifjuság, 1953. október-december (4. évfolyam, 230-306. szám)
1953-11-27 / 278. szám
3 Szak Bíróság Az egész világsajtó a legnagyobb elragadtatással ír a nagy magyar sportsikerről A magyar labdarúgó válogatottnak az angol nemzeti 11 e.b-en aratott 6:3-as győzelme osztatlan elismerést váltott ki a nemzetközi sportvilágban. A csütörtök reggeli nemzetközi sajtó a legnagyobb elragadtatással ír a magyar labdarúgók játékáról. Anglia „THE TIMES”: „Anglia elvesztette évtizedes veretlenségét a magyar csapattal szemben. A szerdai komor, téli délután bekövetkezett az elkerülhetetlen. Azok számára, akik látták az utóbbi években az árnyék közeledtét, ez nem volt meglepetés. Az angol csapatot szilárd angol talajon, idegen hódítók, az olimpiai bajnokcsapat győzte le, s amely most rendkívül értékes dia-dallal, az angol hazafiak számára hihetetlen arányú győzelem, mol tér vissza hazáidba. A vereség fő oka, hogy az angol védelmet foszlányokká tépte a bámulatosan játszó magyar csatársor. Százezer néző látta az „istenek alkonyát”. Nincs értelme, hogy azt írjuk: az angol csapat gyenge volt, hiszen a Wembley-i gyepen tetszésük szerint cikáztak a magyar játékosok, mégsem emisítő rohammal, fenséges ügyességgel közelítették meg az angol kaput. A magyarok történelmet csináltak azzal, hogy egyaránt megverték Angliát földön, levegőben és taktikában. Az angol labdarúgás visszatekinthet büszke múltjára, de fel kell ébrednie az új jövőre.’* „DAILY TELEGRAPH „A ragyogóan játszó magyarok megtörték az angol válogatott veretlenségi sorozatát. Óriási vigasz a vereségben, hogy a magyar csapat, mely ezt a varázserőt megtörte, a legtökéletesebb angol stílusban játszott. A magyarok úgy villantak el szemeink előtt, olyan hatalmas erővel és lendülettel, mint egy váltófutó csapat Emellett a labdakezelés, gyorsaság és lövőkészség tekintetében magasan az angol játékosok felett álltak. A magyar válogatott az első perctől kezdve korlátlan ura volt a pályának. Sokkal jobbnak bizonyult, mint a legutóbb Londonban játszott kontinens válogatott. Az eredmény egész könnyen kétszámjegyű is lehetett volna. „DAILY MIRROR". ..Oh, az a hatgólos cséplés” cím alatt írja: — Valóban az „istenek alkonya” volt tegnap a Wembleyben, ahol a magyar labdarúgók játszva csépelték el nemzeti tizenegyünket. Szomorú látvány volt, mint ahogy szomorú látvány mindig a régi bajnok bukása. Amidőn a magyar válogatott másodszor szerezte meg a vezetést, az óriási aréna nézőközönsége úgy elnémult, mintha gyászolók lettek volna. Inkább annak is látszottak, mint egy nemzetközi sportesemény nézői. Nem volt titok, miért győztek a magyarok. Az első perctől az utolsó pillanatig. ..amikor a leszálló köd mintegy szürke fátyolt borított Anglia megaláztatására”, ezek a varázslatos magyarok mindvégig szédületes gyorsak voltak. Angliát, a régi mestert megverte a játékban és lövőkészségben egyaránt jobb, új áramvonalas bajnok, Európa, sőt merem mondani, a világ legjobb csapata. Az utolsó 20 perc sporttragédia volt. A magyarok lelassították a játékot, majdnem sétáltak s úgy viselkedtek, mint egy csomó nagyon illedelmes kisfiú, akik nem akarnak túlságosan újongani az „öregek” megsemmisítő veresége felett, a .,vén fiúk” napján. „,DAILY MAIL": A szerdai wembley-i labdarúgó eseményre sokáig emlékezni fognak a szerencsés nézők és a televíziós közönség milliói. Ezúttal első ízben történt meg, hogy az angol csapatot valósággal lerohanták. A magyarok gyors, pontos játékukkal jobbak voltak a levegőben és a földön. Keményeknek és elszántaknak bizonyultak, akik azonban egy pillanatra sem vesztették el az elegancia vonásait, amely játékuknak az elbájoló egyszerűség látszatát kölcsönözte. „Amikor a százezer néző eltávozott a Wembley-i stadionból, hazamenet is a magyarok ragyogó játékát vitatta. Az angol játékosokban csalódott közönség bámulattal adózott a magyarok lenyűgöző labdaművészetének. Húsz éve nem láttak ilyen labdarúgást Angliában, mint amilyent a magyarok bemutattak, akik klasszisokkal múlták felül az angólokat.” A „DAILY HERALD"-ban Clifford Webb írja: — Nincs mentség. Anglia megkapta Magyarországtól pontosan ott, ahol a csirke a kést kapja. A gólarány nem nyújt hamis képet. Az Angol Labdarúgó Szövetség megalakulása óta, 90 év alatt első ízben vert meg bennünket hazai földön idegen csapat. Játékosaink szegény kontároknak látszottak a sokkal gyorsabb, ügyesebb és állóképesebb magyarokkal szemben. Titkos reményünk: a Matthews—Taylor-szárny olyannak tűnt fel a mérkőzésen, mint a nyíl és az íj az atombomba ellen. Szívből gratulálunk a magyar csapatnak, a ragyogóan játszók közül is a legragyogóbbaknak: Puskásnak, Kocsisnak, Hidegkútinak, Rózsiknak és Lórántnak. Ez az ötös bebizonyította az angol tömegeknek, hogy labdaművészetüket nemcsak a sajtó és fényképészek előtt tudják bemutatni, hanem az igazi küzdelem hevében is. Puskás sziporkázó labdamvészete a legemlékezetesebb varázs hatásai közé tartozik. Ausztria „ÖSTERREICHISCHE VOLKSSTIMME Csaknem egy oldalt szentel a mérkőzés leírásának ezzel a címmel: „Magyarország legnagyobb labdarúgó győzelme”, „Angliát első ízben verték meg hazai földön”. ..NEUES ÖSTERREICH Az angol válogatott tehetetlennek bizonyult az olimpiai bajnokcsapattal szemben. Az angol válogatott minden csapatrésze gyengébbnek bizonyult a magyarokénál. „ÖSTERREICHISCHE TUNG”, ZEIHárom teljes hasábon „A század játéka — Magyarország tönkre verte Angliát” focím és a „A tanítómester ezúttal csak tanuló volt” alcím alatt teljes három hasábon számol be a mérkőzésről. • Bulgária A bolgár sajtó nagy cikkekben foglalkozik a magyar labdarúgóválogatott diadalmas londoni szereplésével. Megírják, hogy a bolgár városokban és falvakban egyaránt hatalmas volt az érdeklődés a mérkőzés iránt s mikor a bolgár dolgozók a rádióból megtudták az eredményt, lelkes hurrá és bravo felkiáltásokba törtek ki. Csehszlovákia „PRACE": A magyar labdarúgócsapat nem egyedül utazott Londonba — írja a lap — lélekben milliók kísérték el a magyar játékosokat, nekik is, saját magunknak is győzelmet kívánva. Azok a percek, amelyekben a magyar válogatott bebiztosította győzelmét, bekerülnek a labdarúgó sport történelmébe. Ezrek és ezrek ülték körül a rádiókészülékeket szerdán délután, mindenki igyekezett a helyszíni közvetítésből megtudni a mérkőzés eredményét, még akkor is, ha olyan nyelven közvetítették, amelyet nem értett. Hiszen elég volt neveket hallani, a közönség hangulatára figyelni s a hallgató máris tudott mindent, hiszen Puskás neve Puskás marad minden nyelven. A magyarok küzdelme a mi küzdelmünk is volt s az ő örömük, a mi örömünk is, megérdemelt és őszinte öröm. Mindannyian tiszta szívből üdvözöljük a magyar sportnak ezt a hatalmas, igazán megérdemelt győzelmét. „RUDE PRÁVO": Nemcsak a gólarány, de az egész mérkőzés lefolyása is bebizonyította, hogy azoknak volt igazuk, akik magyar győzelmet vártak, mert a magyar játékosok az utóbbi években igen magas színvonalú, mesteri játéktudásra tettek szert. A magyar válogatott egysége a nagy siker egyik titka és az a mesteri taktika, igazi lelkesedés, erkölcsi szellem és győzni akarás, amely a szocializmus felé haladó országok testnevelésének képviselőire jellemzőek. Német Demokratikus Köztársaság „NEUES DEUTSCHLAND Amit sokan lehetetlennek tartottak, az az olimpiai bajnokcsapatnak sikerült otthonában győzte le, mégpedig fölényesen az angol nemzeti tizenegyet. „TÄGLICHE RUNDSCHAU": A magyar labdarúgók bemutatták a Wembley-stadionban a korszerű futballt. Azt, hogy mit jelent az igazi együttműködés és hogy milyen erőt képvisel a népi sportmozgalom. „BERLINER ZEITUNG”: Az olimpiai győztes magyar együttes Londonban a labdarúgás magasiskoláját mutatta be. Puskás teljesítményét nem lehet szavakban visszaadni. JUNGE WELT": A labdarúgás tanítómestere szerdán délután tanuló lett. Nyugat-Németország „NEUE ZEITUNG A magyar válogatott minden játékosa jobb technikájú és gyorsabb volt a vendéglátóknál, sőt fejjátékban is fölényben volt az angolokkal szemben. A nagyszerű magyar támadósor mindvégig védekezésre kényszerítette az angol együttest. „DER KURIER": A nagy gólarányú magyar győzelem híven fejezi ki a két együttes közötti erőviszonyt. „NACHTDEPESCHE": A magyar válogatott londoni győzelme jelentőségében még az olimpiai diadalt is felülmúlja. Olaszország „CORRIERE DELO SPORT". „Először hódították meg az angol labdarúgás fellegvárát” címmel egész oldalas cikket közöl a mérkőzésről. — Ami nem történt meg 90 évig, arra most elég volt 90 perc. Ez volt az első eset, hogy Angliát kontinens csapat győzte le szigethazájában — írja, majd így folytatja: — a magyaroknak elegendő volt egy félóra, hogy a szó szoros értelmében megsemmisítsék a brit oroszlánt. A magyar válogatott korán eldöntötte a mérkőzés sorsát. Az utolsó félórában már csak játszadozott s felsőbbrendű játékkal alacsonyította le ellenfelét. Az igazság az, hogy győzelem még sohasem volt ennyire biztos és megérdemelt. „GAZETTA DELO SPORT": Többhasábos cikkben foglalkozik a magyar válogatott nagyszerű győzelmével s arról ír, hogy a vendégek a Wembley-stadionban porrig alázták vendéglátóikat. A magyarok játéka ma már művészi játék. Van benne fantázia, gyorsaság, lendület, taktikai tudás, cselező készség és csillogóvillogó technika. Ennek a játéknak szerdán délután senkinek sem sikerült volna ellenállnia. Svédország ,JAGENS NYHETER”: „Káprázatosan játszott a magyar válogatott. A világ legjobbjához méltó teljesítményt nyújtott és a világbajnokság első számú esélyesévé lépett elő. Hidegkúti, Bozsik és Zakariás volt a magyar válogatott legjobbja, de az együttes minden tagja rendkívüli teljesítményt nyújtott”. Puskás ezúttal különösen a védelemnek segített sokat, Kocsis a világ egyik legjobban fejelő játékosa. Az angol csapat tehetetlen volt a magyarokal szemben. A londoni 6:3 után szinte hihetetlennek tűnik a svéd válogatottnak két héttel ezelőtt Budapesten elért 2:2-es eredménye. Csak most tudjuk igazán értékelni ezt a ragyogó teljesítményt. „SVENSKA DAGBLADET „Vége az angol labdarúgó válogatott nimbuszának. Megdőlt a 90 éves hazai veretlenség, térdre kényszerültek a magyarok előtt. A magyar válogatott mint jól olajozott gépezet működött ezen a mérkőzésen”. Szovjetunió PRAVDA: November 25-én a Wembleystadionban játszották le az Anglia —Magyar Népköztársaság labdarúgó válogatott mérkőzést. Az igen izgalmas találkozó 6:3 arányban a magyar labdarúgók lenyűgöző győzelmével fejeződött be. SZOVJETSZKIJ SZPORT: „Meggyőző sikert arattak a magyarok, bebizonyították magasfokú tudásukat és újabb dicső oldalt írtak be a magyar sport történetébe”. A magyar játékosok londoni tartózkodásuk ideje alatt megjelentek az Angol—Magyar Társaság a „Sport Magyarországon” című kiállításán, ahol magyarruhás lányok fogadták őket. A képen elől: Puskás Ferenc. 1953 november 77. Londoni ködben a hatodik gól után Öcsi, te vigyázz a labdára, én megyek, megkeresem a kaput Szeretettel várjuk haza a diadalmas csapatot Az Országos Béketanács távirata Londonba A magyar sport világraszóló londoni sikere alkalmából az Országos Béketanács az alábbi táviratot intézte? Puskás Ferenchez, a magyar válogatott labdarúgó csapatkapitányához, az Országos Béketanács tagjaihoz. Arra kérjük Puskás elvtársat, hogy az Országos Béketanács nevében köszöntse a magyar labdarúgó válogatott valamennyi tagját. A londoni győzelem határtalan örömet szerzett a békeszerető magyar népnek, s úgy véljük, többet jelent ez sportbeli sikernél. Az egész világnak bebizonyítottuk, hogy népünk a békét szereti és arra törekszik, hogy a világ fiataljai a kultúra és a sport területén mérjék össze erejüket. Végtelenül örülünk a londoni győzelemnek, amely a népek egymásközti barátságának is győzelme. Sok szeretettel várjuk haza a diadalmas magyar csapatot. ORSZÁGOS BÉKETANÁCS. rr Az előző Fejezetek tartalma: Sajókúton, az északmagyarországi kis bányászfaluban nagy mennyiségű víz árasztja el váratlanul a bányafolyosókat. Tizennégy bányászt — köztük Ambrus párttitkárt s Virág Anna toborzott bányászlányt - elzár a külvilágtól. A bennszorult bányászok a víz elöl egérutat keresnek. ...A bennrekedt bányászok mind ideértek. Nem pusztult el — még csak meg sem sebesült senki. Az öreg Gáspárral együtt tizennégyen maradtak bent. Csapzottak — lihegnek. Egy pillanatra állak csak meg — folytatni kell az eszeveszett versenyfutást a vízzel! Ezen a helyen két irányba tér el az út. Jobbra, felfelé keskeny vájat vezet a magasba. Balra lefelé erős lejtésű szénszálító sikló; ez visszavezet a fővágat egy másik szakaszába. Jancsó, a fiatal sztahanovista már elindult jobbra, felfelé, a magasba vezető kis vágatn. — Gyertek! — kiabál hátra és segíti felfelé a többieket. Ebben a pillanatban harsány kiáltás hangzik hátú író!. — Megálljunk! Megálljunk! Hátrafordulnak. Ambrus párttitkár kiabál onnan hátulról. — Megálljunk! Jancsó, gyere vissza! Jancsó egy planatra megáll. Mögötte összetorlódnak a többiek. Szika, a barázdáltképp fickó nekiütközik valakinek s nagyot káromkodik: — Mi a ... nyavalyát akar az ott lent?!... Góliát, aki ott halad Szika barátja nyomában, rádupláz: Ne állj meg, az anyád! Gyerünk, minden percért kár! Ambrus kétségbeesetten kiabál: — Emberek, ne arral Egy pillanatra megáll megint mindenki. Ambrusra néznek. — Hát merre? — Oda lefelé! Emberek, oda lefelé! Dijával, egész testével a balra, lefelé vezető széles vágatra mutat, ahol a két vágánnypár vezet a lenti fövágatba s amelynek végén, ott lenn, a mélyben, tisztán látni még innen is a vizet, a meg-megcsillanó, a lenti csapóajtóval játszadozó, az egyre dagadó féleletes vizet. — Micsoda?? Vissza a vízbe??? — Emberek, arra. Hátra kell mennünk, a bányába, egészen hátra, a frontfejtésre.. Az emberek egymásra néznek. Ez megbolondult. Tóni bácsi, aki, ha szeret is inni s veri is az asszonyt, egyike a legrégibb bányászoknak s megbízható szakember számba megy, hátrahőköl meglepetésében. — Te, Ambrus, velünk ne cicázz, itt fent van nekünk egy száraz vágat, amibe belefuthatunk s te... Oda? Hátra? A frontra?? Hiszen akkor a legmélyebb vizen kellene keresztülmennünk?? Egy pillanatig vár még mindenki, mit válaszol Ambrus. Jó munkás, ő itt a pártitkár, ha nem is régóta ... Meghallgatják. De érzik a hangulaton, hogy a következő pillanatban azután nekiiramodnak s mindannyian felrohannak (4) a jobboldali meredek vágaton, ahol nincsen víz! Ambrus pedig azt mondja: — Most mindjárt elindulunk hátra a frontfejtésre. Itt kicsi a hely, arrafelé sok oldalvágat, sok levegő van. És ott a telefon, emberek! Ott a telefon! Gyerünk! Rántja magával a mellette álló Palit s már dübörögnek is ketten lefelé, a megrakott csillék mellett, a vágányom közt, a csapóajtó réseiben csillogó víz irányába — megállíthatatlanul. Tóni bácsi most tér magához. Néz fel is, le is. — Valami igaza lehet — dörmögi. Körülnéz s döcög ő is lefelé, a rossz lábával. Gáspár bácsi ijedten pislog, elmormol egy rövid imát. — No, isten neki... Ő is kezd lefelé kocogni. Mind szaladnak már Ambrus után, lefelé, át a csapóajtón, ágiért a reménysugárért, a telefonért, bele újra a rettenetes vízbe. Egyedül a ráncosorrú Szikár pislog kétségbeesetten felfelé, a száraz vágat felé. De mivel barátja, Gól'át is itthagyta, hát ő se mer maradni. hatalmas léptekkel dübörög, a többiek után, akik most tűnnek el acsapóajtó mögött. Fut, szalad, rohan lefelé — bakancsának szege ragyogó sakrállat ve, a sín acélján — irigy robog lefelé, mint valami gőzmozdony. Csak utolérni a többit, csak nem egyedül maradni! Gyorsan!... A vágat végén, lent, megbo®k egy otthagyott deszikadarabkan s nekizuhan az ott álló két csittének. Veszett káromkodásra fakad, dühösen ráncigálja a drótokba akadt bakancsát, lámpáját. — Az anyád jó keserves mindenit... Kiszabadította magát. Szalad ő is a Csapóajtó, a félelmetes víz felé, a többiek után... ... Kijutott ... Most már elhagyott a vágat, nincs senki benne. A mozgás mégis mintha csak most indulna itt igazán. A drótokba akadt bakancs és lámpa furcsa munkát, végzest kiakasztotta a szártítócsillék dobján a fék karját. A két szénnel megrakott nehéz csille szép lassan elindul a lejtő teteréről. Egyre nagyobb dübörgéssé gördülnek lefelé. Most érnek oda, ahol megtörik s még meredekebb lesz a lejtő. . Veszett futásnak indulnak a szénnel megrakott vasalkotmányok. Félelmetes sebességgel zúdulnak lefelé. Egyszerre rettenetes dördülés: neki vágódnak a lenti csapóajtónak. Az bezárul — talán örökre. A csillék kiugrottak a sínből s ráforaszolódtak. Mindezt a zajt már nem hajítják a bányászok — már messze járnak. Igaz, mi jelentősége van most már ennek az ajtónak? Semmi. Egyszerű légajtó, szellőztet berendezés — de most már úgy sincsen levegő a szellőztetésre. Most.. . Most víz van mindenütt... A felkavart hullámok lassan elcsendesülnek a használaton kívüli csapóa-Eó körül... (Folytatjuk) REGÉNY