Szabad Ifjuság, 1953. október-december (4. évfolyam, 230-306. szám)

1953-11-27 / 278. szám

3 Szak Bíróság Az egész világsajtó a legnagyobb elragadtatással ír a nagy magyar sportsikerről A magyar labdarúgó válogatottnak az angol nemzeti 11 e.b-en aratott 6:3-as győzelme osztatlan elismerést váltott ki a nemzetközi sportvilágban. A csütörtök reggeli nemzetközi sajtó a legnagyobb elragadtatással ír a magyar labdarúgók játékáról. Anglia „THE TIMES”: „Anglia elvesztette évtizedes veretlenségét a magyar csapattal szemben. A szerdai komor, téli délután bekövetkezett az elkerül­hetetlen. Azok számára, akik lát­ták az utóbbi években az árnyék közeledtét, ez nem volt meglepe­tés. Az angol csapatot szilárd an­gol talajon, idegen hódítók, az olimpiai bajnokcsapat győzte le, s amely most rendkívül értékes dia-­­­dallal, az angol hazafiak szá­mára hihetetlen arányú győzelem, mol tér vissza hazáidba. A ve­reség fő oka, hogy az angol vé­delmet foszlányokká tépte a bá­mulatosan játszó magyar csatár­sor. Százezer néző látta az „is­tenek alkonyát”. Nincs értelme, hogy azt írjuk: az angol csapat gyenge volt, hiszen a Wembley-i­­ gyepen tetszésük szerint cikáz­tak a magyar játékosok, mégsem e­m­isítő rohammal, fenséges ügyes­séggel közelítették meg az angol kaput. A magyarok történelmet csináltak azzal, hogy egyaránt megverték Angliát földön, levegő­­ben és taktikában. Az angol labda­rúgás visszatekinthet büszke múltjára, de fel kell ébrednie az új jövőre.’* „DAILY TELEGRAPH „A ragyogóan játszó magya­rok megtörték az angol válogatott veretlenségi sorozatát. Óriási vi­gasz a vereségben, hogy a ma­gyar csapat, mely ezt a varázs­erőt megtörte, a legtökéletesebb angol stílusban játszott. A ma­gyarok úgy villantak el szemeink előtt, olyan hatalmas erővel és lendülettel, mint egy váltófutó csa­pat­ Emellett a labdakezelés, gyorsaság és lövőkészség tekinte­tében magasan az angol játéko­sok felett álltak. A magyar vá­logatott az első perctől kezdve korlátlan ura volt a pályának. Sokkal jobbnak bizonyult, mint a legutóbb Londonban játszott kontinens válogatott. Az ered­mény egész könnyen kétszám­jegyű is lehetett volna. „DAILY MIRROR". ..Oh, az a hatgólos cséplés” cím alatt írja: — Valóban az „istenek alkonya” volt tegnap a Wembleyben, ahol a magyar lab­darúgók játszva csépelték el nemzeti tizenegyünket. Szomorú látvány volt, mint ahogy szomorú látvány mindig a régi bajnok bu­kása. Amidőn a magyar váloga­tott másodszor szerezte m­eg a vezetést, az óriási aréna nézőkö­zönsége úgy elnémult, mintha gyászolók lettek volna. Inkább annak is látszottak, mint egy nemzetközi sportesemény nézői. Nem volt titok, miért győztek a magyarok. Az első perctől az utolsó pillanatig. ..amikor a le­szálló köd mintegy szürke fá­­tyolt borított Anglia megalázta­tására”, ezek a varázslatos ma­gyarok mindvégig szédületes gyorsak voltak. Angliát, a régi mestert megverte a játékban és lövőkészségben egyaránt jobb, új áramvonalas bajnok, Európa, sőt merem mondani, a világ leg­jobb csapata. Az utolsó 20 perc sporttragédia volt. A magyarok lelassították a játékot, majdnem sétáltak s úgy viselkedtek, mint egy csomó nagyon illedelmes kis­fiú, akik nem akarnak túlságosan újongani az „öregek” megsemmi­sítő veresége felett, a .,vén fiúk” napján. „,DAILY MAIL": A szerdai wembley-i labdarúgó eseményre sokáig emlékezni fog­nak a szerencsés nézők és a te­levíziós közönség milliói. Ezúttal első ízben történt meg, hogy az angol csapatot valósággal lero­hanták. A magyarok gyors, pon­­tos játékukkal jobbak voltak a levegőben és a földön. Kemények­nek és elszántaknak bizonyultak, akik azonban egy pillanatra sem vesztették el az elegancia voná­sait, amely játékuknak az elbá­joló egyszerűség látszatát kölcsö­nözte. „Amikor a százezer néző eltávozott a­­ Wembley-i stadionból, hazamenet is a magyarok ragyo­gó játékát vitatta. Az angol já­tékosokban csalódott közönség bámulattal adózott a magyarok lenyűgöző labdaművészetének. Húsz éve nem láttak ilyen labda­rúgást Angliában, mint amilyent a magyarok bemutattak, akik klasszisokkal múlták felül az an­gólokat.” A „DAILY HERALD"-ban Clif­­­ford Webb írja: — Nincs mentség. Anglia meg­kapta Magyarországtól pontosan ott, ahol a csirke a kést kapja. A gólarány nem nyújt hamis ké­pet. Az Angol Labdarúgó Szövet­ség megalakulása óta, 90 év alatt első ízben vert meg bennünket hazai földön idegen csapat. Játé­kosaink­ szegény kontároknak lát­szottak a sokkal gyorsabb, ügye­sebb és állóképesebb magyarok­kal szemben. Titkos reményünk: a Matthews—Taylor-szárny olyan­nak tűnt fel a mérkőzésen, mint a nyíl és az íj az atombomba el­len. Szívből gratulálunk a ma­gyar csapatnak, a ragyogóan játszók közül is a legragyogób­baknak: Puskásnak, Kocsisnak, Hidegkútinak, Rózsiknak és Ló­­rántnak. Ez az ötös bebizonyítot­ta az angol tömegeknek, hogy labdaművészetüket nemcsak a saj­tó és fényképészek előtt tud­ják bemutatni, hanem az igazi küz­delem hevében is. Puskás szipor­kázó labdam­­vészete a legemlé­kezetesebb varázs hatásai közé tartozik. Ausztria „ÖSTERREICHISCHE VOLKS­­STIMME Csaknem egy oldalt szentel a mérkőzés leírásának ezzel a cím­mel: „Magyarország legnagyobb labdarúgó győzelme”, „Angliát első ízben verték meg hazai föl­dön”. ..NEUES ÖSTERREICH Az angol válogatott tehetetlen­nek bizonyult az olimpiai bajnok­­csapattal szemben. Az angol vá­logatott minden csapatrésze gyen­gébbnek bizonyult a magyaroké­nál. „ÖSTERREICHISCHE TUNG”, ZEI­Három teljes hasábon „A század játéka — Magyarország tönkre verte Angliát” focím és a „A tanítómester ezúttal csak ta­nuló volt” alcím alatt teljes há­rom hasábon számol be a mérkő­zésről. • Bulgária A bolgár sajtó nagy cikkekben foglalkozik a magyar labdarúgó­­válogatott diadalmas londoni sze­replésével. Megírják, hogy a bolgár városokban és falvakban egyaránt hatalmas volt az érdek­lődés a mérkőzés iránt s mikor a bolgár dolgozók a rádióból meg­tudták az eredményt, lelkes hurrá és bravo felkiáltásokba törtek ki. Csehszlovákia „PRACE": A magyar labdarúgócsapat nem egyedül utazott Londonba — írja a lap — lélekben milliók kísérték el a magyar játékosokat, nekik is, saját magunknak is győzelmet kívánva. Azok a per­cek, amelyekben a magyar válo­gatott bebiztosította győzelmét, bekerülnek a labdarúgó sport tör­ténelmébe. Ezrek és ezrek ü­lték körül a rádiókészülékeket szerdán délután, mindenki igyekezett a helyszíni közvetítésből megtudni a mérkőzés eredményét, még akkor is, ha olyan nyelven közvetítet­ték, amelyet nem értett. Hiszen elég volt neveket hallani, a kö­zönség hangulatára figyelni s a hallgató máris tudott mindent, hi­szen Puskás neve Puskás marad minden nyelven. A magyarok küzdelme a mi küzdelmünk is volt s az ő örömük, a mi örö­münk is, megérdemelt és őszinte öröm. Mindannyian tiszta szív­ből üdvözöljük a magyar sport­nak ezt a hatalmas, igazán meg­érdemelt győzelmét. „RUDE PRÁVO": Nemcsak a gólarány, de az egész mérkőzés lefolyása is be­bizonyította, hogy azoknak volt igazuk, akik magyar győzelmet vártak, mert a magyar játékosok az utóbbi években igen magas színvonalú, mesteri játéktudásra tettek szert. A magyar válogatott egysége a nagy siker egyik titka és az a mesteri taktika, igazi lel­kesedés, erkölcsi szellem és győz­ni akarás, amely a szocializmus felé haladó országok testnevelé­sének képviselőire jellemzőek. Német Demokratikus Köztársaság „NEUES DEUTSCHLAND Amit sokan lehetetlennek tartottak, az az olimpiai bajnok­­csapatnak sikerült­ otthonában győzte le, mégpedig fölényesen az angol nemzeti tizenegyet. „TÄGLICHE RUNDSCHAU": A magyar labdarúgók bemu­tatták a Wem­bley-stadionban a korszerű futballt. Azt, hogy mit jelent az igazi együttműködés és hogy milyen erőt képvisel a népi sportmozgalom. „BERLINER ZEITUNG”: Az olimpiai győztes magyar együttes Londonban a labdarú­gás magasiskoláját mutatta be. Puskás teljesítményét nem lehet szavakban visszaadni. JUNGE WELT": A labdarúgás tanítómestere szerdán délután tanuló lett. Nyugat-Németország „NEUE ZEITUNG A magyar válogatott minden játékosa jobb technikájú és gyor­sabb volt a vendéglátóknál, sőt fej­játékban is fölényben volt az angolokkal szemben. A nagysze­rű magyar támadósor mindvégig védekezésre kényszerítette az an­gol együttest. „DER KURIER": A nagy gólarányú magyar győ­zelem híven fejezi ki a két együt­tes közötti erőviszonyt. „NACHTDEPESCHE": A magyar válogatott londoni győzelme jelentőségében még az olimpiai diadalt is felülmúlja. Olaszország „CORRIERE DELO SPORT". „Először hódították meg az an­gol labdarúgás fellegvárát” cím­mel egész oldalas cikket közöl a mérkőzésről. — Ami nem­ tör­­tént meg 90 évig, arra most elég volt 90 perc. Ez volt az első eset, hogy Angliát kontinens csa­­pat győzte le szigethazájában — írja, majd így folytatja: — a magyaroknak elegendő volt egy félóra, hogy a szó szoros értel­mében megsemmisítsék a brit oroszlánt. A magyar válogatott korán eldöntötte a mérkőzés sor­sát. Az utolsó félórában már csak játszadozott s felsőbbrendű­ já­tékkal alacsonyította le ellenfelét. Az igazság az, hogy győzelem még sohasem volt ennyire biztos és megérdemelt. „GAZETTA DELO SPORT": Többhasábos cikkben foglalkozik a magyar válogatott nagyszerű győzelmével s arról ír, hogy a vendégek a Wembley-stadionban porrig alázták vendéglátóikat. A magyarok játéka ma már művé­szi játék. Van benne fantázia, gyorsaság, lendület, taktikai tu­dás, cselező készség és csillogó­villogó technika. Ennek a játék­nak szerdán délután senkinek sem sikerült volna ellenállnia. Svédország ,J­AGENS NYHETER”: „Káprázatosan játszott a ma­gyar válogatott. A világ legjobb­­jához méltó teljesítményt nyúj­tott és a világbajnokság első szá­mú esélyesévé lépett elő. Hideg­kúti, Bozsik és Zakariás volt a magyar válogatott legjobbja, de az együttes minden tagja rend­kívüli teljesítményt nyújtott”. Puskás ezúttal különösen a vé­delemnek segített sokat, Kocsis a világ egyik legjobban fejelő já­tékosa. Az angol csapat tehetet­len volt a magyarokal szemben.­­ A londoni 6:3 után szinte hi­hetetlennek tűnik a svéd váloga­tottnak két héttel ezelőtt Buda­pesten elért 2:2-es eredménye. Csak most tudjuk igazán értékel­ni ezt a ragyogó teljesítményt. „SVENSKA DAGBLADET „Vége az angol labdarúgó vá­logatott nimbuszának. Megdőlt a 90 éves hazai veretlenség, térdre kényszerültek a magyarok előtt. A magyar válogatott mint jól olajozott gépezet működött ezen a mérkőzésen”. Szovjetunió PRAVDA: November 25-én a Wembley­­stadionban játszották le az Anglia —Magyar Népköztársaság labda­rúgó válogatott mérkőzést. Az igen izgalmas találkozó 6:3 arányban a magyar labdarúgók lenyűgöző győzelmével fejező­dött be. SZOVJETSZKIJ SZPORT: „Meggyőző sikert arattak a ma­gyarok, bebizonyították magas­fokú tudásukat és újabb dicső oldalt írtak be a magyar sport történetébe”. A magyar já­tékosok londoni tartózkodásuk ideje alatt meg­jelentek az An­gol—Magyar Társaság a „Sport Magyar­­országon” című kiállításán, ahol magyarruhás lányok fogadták őket. A képen elől: Puskás Fe­renc. 1953 november 77. Londoni ködben­­ a hatodik gól után Öcsi, te vigyázz a labdára, én megyek, megkeresem a kaput Szeretettel várjuk haza a diadalmas csapatot Az Országos Béketanács távirata Londonba A magyar sport világraszóló londoni sikere alkalmából az Országos Béketanács az alábbi táviratot intézte? Puskás Ferenc­hez, a magyar válogatott labdarúgó csapat­kapitányához, az Országos Béketanács tagjaihoz. Arra kérjük Puskás elvtársat, hogy az Országos Béke­tanács nevében köszöntse a magyar labdarúgó válogatott valamennyi tagját. A londoni győzelem határtalan örömet szerzett a békeszerető magyar népnek, s úgy véljük, többet jelent ez sportbeli sikernél. Az egész világnak bebizonyítot­tuk, hogy népünk a békét szereti és arra törekszik, hogy a világ fiataljai a kultúra és a sport területén mérjék össze erejüket. Végtelenül örülünk a londoni győzelemnek, amely a népek egymásközti barátságának is győzelme. Sok szeretettel várjuk haza a diadalmas magyar csapatot. ORSZÁGOS BÉKET­AN­ÁCS. rr Az előző Fejezetek tartalma: Sajókúton, az északmag­yarországi kis bányászfaluban nagy­ mennyiségű víz árasztja el váratlanul a bánya­folyosókat. Tizennégy bányászt — köztük Ambrus párttitkárt s Virág Anna toborzott bá­nyászlányt - elzár a külvilágtól. A bennszo­­rult bányászok a víz elöl egérutat keresnek. ...A bennrekedt bányászok mind ideértek. Nem pusztult el — még csak meg sem sebe­­s­ült senki. Az öreg Gáspárral együtt tizenné­­gyen maradtak bent. Csapzottak — lihegnek. Egy pillanatra áll­ak csak meg — folytatni kell az eszeveszett versenyfutást a vízzel! Ezen a helyen két irányba tér el az út. Jobbra, felfelé keskeny vájat vezet a magasba. Balra le­felé erős lejtésű szénszál­ító sikló; ez visszave­zet a fővágat egy másik szakaszába. Jancsó, a fiatal sztahanovista már elindult jobbra, felfelé, a­ magasba vezető kis vága­tn. — Gyertek! — kiabál hátra és segíti felfelé a többieket. Ebben a pillanatban harsány kiáltás hangzik hátú író!. — Megálljunk! Megálljunk! Hátrafordulnak. Ambrus pár­ttitkár kiabál onnan hátulról. — Megálljunk! Jancsó, gyere vissza! Jancsó egy p­­lanatra megáll. Mögötte össze­torlódnak a többiek. Szika, a barázdáltképp fickó nekiütközik valakinek s nagyot károm­kodik: — Mi a ... nyavalyát akar az ott lent?!... Góliát, aki ott halad Szika barátja nyomában, rádupláz:­­ Ne állj meg, az anyád! Gyerünk, minden percért kár! Ambrus kétségbeesetten kiabál: — Emberek, ne arral Egy pillanatra megáll megint mindenki. Ambrusra néznek. — Hát merre? — Oda lefelé! Emberek, oda lefelé! Dijával, egész testével a balra, lefelé vezető széles vágatra mutat, ahol a két vágánnypár ve­zet a lenti fövágatba s amelynek végén, ott lenn, a mélyben, tisztán látni még­ innen is a vizet, a meg-megcsillanó, a lenti csapóajtóval játszadozó, az egyre dagadó féle­letes vizet. — Micsoda?? Vissza a vízbe??? — Emberek, arra. Hátra kell mennünk, a bá­nyába, egészen hátra, a frontfejtésre.. Az emberek egymásra néznek. Ez megbo­londult. Tóni bácsi, aki, ha szeret is inni s veri is az asszonyt, egyike a legrégibb bányászoknak s megbízható szakember számba megy, hátra­hőköl meglepetésében. — Te, Ambrus, velünk ne cicázz, itt fent van nekünk egy száraz vágat, amibe belefuthatunk s te... Oda? Hátra? A frontra?? Hiszen akkor a legmélyebb vizen kellene keresztülmennünk?? Egy pillanatig vár még mindenki, mit vála­szol Ambrus. Jó munkás, ő itt a pártitkár, ha nem is régóta ... Meghallgatják. De érzik a hangulaton, hogy a következő pillanatban az­után nekiiramodnak s mindannyian felrohannak (4) a jobboldali meredek vágaton, ahol­ nincsen víz! Ambrus pedig azt mondja: — Most mindjárt elindulunk hátra a front­fejtésre. Itt kicsi a hely, arrafelé sok oldalvá­gat, sok levegő van. És ott a telefon, emberek! Ott a telefon! Gyerünk! Rántja magával a mellette álló Palit s már dübörögnek is ketten lefelé, a megrakott csil­lék mellett, a vágányom közt, a csapóajtó rései­ben csillogó víz irányába — megállíthatatlanul. Tóni bácsi most tér magához. Néz fel is, le is. — Valami igaza lehet — dörmögi. Körülnéz s döcög ő is lefelé, a rossz lábával. Gáspár bácsi ijedten pislog, elmormol egy rövid imát. — No, isten neki... Ő is kezd lefelé kocogni. Mind szaladnak már Ambrus után, lefelé, át a csapóajtón, ágiért a reménysugárért, a tele­fonért, bele újra a rettenetes vízbe. Egyedül a ráncosorrú Szikár pislog kétségbe­esetten felfelé, a száraz vágat felé. De mivel barátja, Gól­'át­ is ittha­gyta, hát ő se mer ma­radni. hatalma­s léptekkel dübörög, a többiek után, akik most tűnnek el a­­csapóajtó mögött. Fut, szalad, rohan lefelé — bakancsának szege ragyogó sa­krállat ve, a sín acélján — irigy robog lefelé, mint valami gőzmozdony. Csak utolérni a többit, csak nem egyedül ma­radni! Gyorsan!... A vágat végén, lent, megbo®k egy ottha­gyott deszikadarabkan s nekizuhan az ott álló két csittének. Veszett káromkodásra fakad, dühösen ráncigálja a drótokba akadt bakancsát, lámpáját. — Az anyád jó keserves mindenit... Kiszabadította ma­gát. Szalad ő is a Csapó­­ajtó, a félelmetes víz felé, a többiek után... ... Kijutott ... Most­ már elhagyott a vágat, nincs senki benne. A mozgás mégis mintha csak most indulna­ itt igazán. A drótokba akadt bakancs és lámpa furcsa munkát, végzest kiakasztotta a szártítócsillék dobján a fék karját. A két szénnel megrakott nehéz csille szép lassan elindul a lej­tő teteréről. Egyre nagyobb dübörgéssé gördülnek lefelé. Most érnek oda, ahol megtörik s még mere­­dekebb lesz a lejtő. . Veszett futásnak indulnak a szénnel megra­­­kott vasalkotmányok. Félelmetes sebességgel zúdulnak lefelé. Egyszerre rettenetes dördü­­lés: neki vágódnak a lenti csapóajtónak. Az bezárul — talán örökre. A csillék kiugrot­tak a sínből s ráfor­aszolódt­ak. Mindezt a zajt­ már nem hajítják a bányászok — már messze járnak. Igaz, mi jelentősége van most már ennek a­z ajtónak? Semmi. Egy­szerű léga­jtó, szellőzte­t berendezés — de most már úgy sincsen levegő a szellőztetésre. Most.. . Most víz van mindenütt­... A felkavart hullámok lassan elcsendesülnek a használaton kívüli csapóa-Eó körül... (Folytatjuk) REGÉNY

Next