Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)
1954-06-03 / 130. szám
WLAC PROLETÁRJAI EGYESÜLETBKI A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA V. ÉVFOLYAM 130. SZÁM Csütörtök, 1954 június 3 ÁRA 40 FILLÉR Ifjúmunkások, diszisták! Harcoljatok a kongresszus határozatainak végrehajtásáért, termeljetek többet, jobbat, olcsóbban ! AZ ÚT, MELY A CÉLHOZ VEZET A párt és a kormány tavaly júniusi intézkedései a dolgozók anyagi helyzetének jelentős megjavítását, nagymennyiségű fogyasztási cikk gyártását — mindent egybefoglalva: az életszínvonal emelését írták elő. Ezek az intézkedések már sok területen éreztetik hatásukat — de most, a kongresszus mutatta meg teljes mélységében, részleteiben azt az utat, amelyen haladva eljutunk legfőbb célkitűzésünk megvalósulásához, az életszínvonal emelkedéséhez. Többet, jobbat, olcsóbban termelni — eddig is tudtuk, hogy ez vezet a célhoz. De míg azelőtt elsősorban a menynyiséget, a többet hangsúlyoztuk — sokszor a másik kettő rovására — a kongresszus most világosan megmutatta, hogy a jobbminőségű és olcsóbb áruk előállítása nincs ellentétben a „többet” jelszóval és végülis ez a legfőbb feltétele az életszínvonal emelésének. „A munka termelékenysége.” ... Látszólag „szürke”, gazdasági fogalom. Valójában ott lüktet mögötte maga az élet: a jómód, a tömött kirakatok, az olcsóbb áruk, mindaz, ami könnyebbé, szebbé, kellemesebbé teszi életünket. S ez nem csupán egyik részlete a termelőmunkának, hanem átfogja az egész termelést, érinti az egész munkafolyamatot. S mivel a munkából származik minden földi jó, közvetlenül kihat egész életünkre... A termelékenység emelésének rengeteg összetevője van. Ez a feladat megköveteli a szoros együttműködést gazdasági vezetők és a gép mellett dolgozók között. Az anyagellátás folyamatossága, a munka jó megszervezése, a szerszámok biztosítása elsősorban a gazdasági vezetők dolga. De csak ők még nem emelhetik a termelékenységet. Ahhoz, hogy ugyanannyi idő alatt több értéket állítson elő az ifjúmunkás — azaz emelje a munka termelékenységét — neki, saját magának is máskép kell dolgoznia. A munka jó előkészítése, a munkaidő minden percének kihasználása, szakmai ismereteinek állandó bővítése — ez mind az ifjúmunkás dolga. De az ő dolga az is, hogy anyagtakarékossággal, a selejt megszüntetésével segítsen olcsóbbá tenni a termelést. A DISZ-szervezetek nagyon sokat tehetnek a gazdaságosabb termelés, tehát az életszínvonal emelése érdekében. Sajátos ifjúsági feladatok várnak itt megoldásra! Hiszen a fiatalokat jellemzi elsősorban a minden új iránti érdeklődés. Nos, itt a kiváló alkalom, hogy bebizonyítsuk: e feladatok megoldásában is az újra törekszünk! Hány és hány fiatal büszke arra szerte az országban, hogy új módon, ügyesebben, takarékosabban dolgozik. A normák túlteljesítése mögött nem több, megerőltető fizikai munka van; fejtörés, nagyobb szakmai tudás, a végzett munka iránti érdeklődés, fokozott igényesség önmagunkkal szemben — ez magyarázza a magas teljesítmények elérését. De mert jócskán vannak még olyan fiatalok is, akik tesséklássék végzik munkájukat és valahonnan felülről várnak a csodára, amitől egyszeriben „rózsásabb” lesz az életük, a DISZ-re vár ezeknek a fiataloknak a nevelése, átformálása. Ugyancsak a DISZ sajátos feladata a fiatal munkások szakmai ismereteinek állandó bővítése. Ügyesen, gazdaságosan csak az dolgozhat, aki ismeri szakmája minden csinját-binját. Természetszerű, hogy a fiatal munkások kevesebb szakmai tapasztalattal rendelkeznek, mint a régiek, éppen ezért szükséges különös gondot fordítani tanulásukra. És különösen áll ez azokra, akik most léptek be a gyárba, akiknél még nehézségekbe ütközik a norma teljesítése is. Az ilyen fiatalok mellé állítson a DISZ tapasztalt, jóltermelő ifjúmunkást, aki átadja ismereteit újonnan jött társának. Csak így érhetjük el, hogy a felnövekvő, új szakmunkássereg segítségével valóban gazdaságossá váljék a termelés. Tapasztalat bizonyítja, hogy a fegyelmezetlenség nagyobb mértékben megtalálható a fiatalok, mint az idősebbek között. Márpedig a munkafegyelem betartása nélkül nem sokra megyünk, a fegyelmezetlenek sok kieső idejét nem pótolhatja senki és semmi. DISZ-szervezeteink nevelőmunkával, a szemléltető agitáció segítségével, s olyan hangulat keltésével, amely nem tűri, hanem élesen elítéli a fegyelmezetlenkedőt — érjék el, hogy ez a helyzet rövid időn belül megváltozzék. Az anyaggal, energiával való takarékoskodásra, az elfekvő anyagok felkutatására alakítsanak brigádokat, őrsöket az alapszervezetekben. A megtakarított anyag felmérhetetlen segítséget jelent a népgazdaságnak és végső soron saját „zsebünknek”. Az MDP III. kongresszusán elfogadott szervezeti szabályzat kimondja: „A DISZ-szervezeteknek joguk van arra, hogy az illetékes pártszervek elé terjesszenek, s velük megvitassanak minden olyan javaslatot, amelynek célja az üzemek... munkájában előforduló hibák kiküszöbölése.” Ezzel a lehetőséggel élni, hasznos, értékes javaslatokat tenni a munka megjavítására olyan feladat, amelynek szüntelen gyakorlása megnöveli a DISZ becsületét, fokozza a diszisták aktivitását. Minél több ilyen javaslatot tesznek szervezeteink a gazdaságos termelés érdekében, minél inkább válnak az üzem élő lelkiismeretévé a hibák felkutatásában és kijavításában, annál becsültebb lesz a diszista név, s annál hamarabb érünk célhoz — annál gyorsabban és magasabbra emelkedik népünk életszínvonala. SZÁZEZER FORINTOK GAZDÁJA „Apróságokból“ — 160.000 forintos megtakarítás „Százezer forintok gazdája” — így nevezhetnénk Kurtán Ignácot, a Borsodnádasdi Lemezgyár ifjú hengerészét. Nemrég új kezdeményezéssel lépett ország-világ elé: olyan munkamódszert dolgozott ki, amellyel a lehető legkevesebbre csökkenti a hengertörések számát. Ez a tény. De mit mondanak a számok? Három év alatt Borsodnádasdon 12 hengerészbrigád 366 esetben tört hengert, ami — átlag 20 ezer forint értékkel számolva — 7 millió 320 ezer forint költséget okozott az üzemnek. Ez idő alatt Kurtán elvtársék csak kétszer törtek hengert. 34 ezer forintos költséggel Úgy hisszük, ezek a számok mindennél ékesebben beszélnek. De adjuk át a szót „Nagyon szeretem a mesterségemet. A hengerész száz és száz tonna vas gazdája, nagyrészt tőle függ, lesz-e elég közszükségleti cikk az áruházakban, a falvakban. Hiszen a lemez annyi lehetőséget rejt magában! Lehet motorkerékpár, hajó, mezőgazdasági gép, vagy egyszerű lapát nyersanyaga. Úgy érzem, az nem elég, ha szeretem a mesterségemet. Ifjúmunkás vagyok, DISZ-tag, tudom, mit kell tennem. "Nemcsak több, hanem olcsóbb lemezt vár tőlem az ország. Mit tehet ezért egy hengerész a brigádjával? Szerintem első és legfontosabb dolog: a technológiai fegyelem betartása. Nálunk a kemencések közül többen nem az előírt hőfokon adják a felfogónak az anyagot. Ennek oka vagy a rossz munkaszervezés, vagy egyszerűen a laza munkafegyelem. Nemrég történt, éppen Kurtán Imre unokaöcsémmel a következő eset: a melegítője sok anyagot előrehúzott a kemencében és elment sétálni. Az unokaöcsém nem vette észre, pedig tudomást kellett volna szereznie róla, hogy az anyag a megengedett hőfoknál hidegebb. Az óriási erőfeszítéstől természetesen eltört a henger. íme, mire vezet a munkafegyelem lazasága! Mi a lapátlemezek hengerlésénél minden esetben betartjuk az előírt 900 fokot. Brigádunknál úgy szervezzük meg a munkát, hogy a váltásnál mindig tíz-tizenöt métermázsa meleg vas legyen a kemencében, így elérjük, hogy műszakváltáskor nincs időkiesés, ugyanakkor pedig arra nem vagyunk kényszerítve, hogy az előírtnál hidegebb anyaggal dolgozzunk. Kemencéseimet megtanítottam arra is, hogy a vastagabb anyagokhoz 1.30-as fogó helyett hosszabbat, 1.60-as fogókat használjanak, ezzel ugyanis jobban a kemence égésiébe irányíthatjuk az anyagot. A henger természetesen nem tart örökké. Időközönként cserélni kell fel kell újítani. Világos, hogy minél hosszabb ideig dolgozik a henger, annál kevesebb időt rabol el a csere. De nálunk különleges a helyzet. Elvállaltuk ugyanis, hogy azokkal a hengerekkel dolgozunk, amelyeket már selejtesnek nyilvánítottak. Megmutatjuk, hogy ezzel is lehet dolgozni. Ez a vállalásunk természetesen szükségessé teszi azt is, hogy gyakrabban kell cserélni a hengert, átlag háromnaponként. De ha nem vigyáznánk rál alaposabban, egy héten talán még háromszor is cserélhetnénk. Éppen ezért sokat törődünk azzal, hogyan kezeljük a hengert. Elsősorban a csavarhajtó munkáját kell figyelemmel kísérni. Én, mint brigádvezető, legtöbbször arra utasítom a csavarhajtót, hogy a kemény anyagokat inkább többször hajtsa át a hengeren, kisebb nyomással, mert így növeli a hengerek élettartamát. Ugyanakkor nagy gondot fordítunk a csapok kezelésére is. A hengercsapokat állandóan megfelelőadagolásban hideg vízzel locsoljuk, hogy megőrizze zsírosságát, ne rágódjon be. Más brigádban előfordult már, hogy erre a látszólag apró dologra nem ügyeltek, s ezért tönkretették a hengercsapokat, de még a tökét is. S ez többezerforintos kár. Eljutottunk tehát addig, hogy a hengercserére is sor kerülhet. Nagyon vigyázunk arra, hogy már egy nappal előbb tudjuk, mikor szükséges a csere. Ilyenkor félórával műszakkezdés előtt már az üzemben vagyunk. Pontosan megbeszéljük, kire milyen feladat hárul. Rendes körülmények között tizenhárman vagyunk a brigádban, ilyenkor két duplázót más munkára osztatunk be, mert ha többen lennénk, csak zavarnánk egymást. A hengerek cseréjénél egyébként különösebb módszerünk nincs, előírás szerint végezzük, a lényeg az, hogy egyetlen percet sem hagyunk kárbaveszni és a felesleges embereket eltávolítjuk, így sikerült elérni, hogy a kongresszusi héten minden alkalommal 30 perc alatt végezzük el a hengercserét, amellyel más brigádok másfél, két órát is eltöltenek. Számítsuk ki, mit jelentenek ezek a drága percek. Jómagam nem a többi brigád, hanem a saját kiakkuit gyakorlatomhoz mérem ezt az időt. Nálam általában egy órát tartott a csere, s ezt sikerült most 30 percre leszorítanom. A megtakarított félóra alatt 10 méter mázsa lapátlemezt tudok hengerelni. Egy tonna lapátlemez önköltségi ára — addig, amíg a hengerdéből kikerül — 1600 forint körül van. Ennyi értékű munkát tudok végezni a nyolcórás műszakban, rendes teljesítményemen túl. Mivel egy héten átlag kétszer kerül sor cserére, ez 3200 forint értékű anyagot jelent hetenként, s ez egy évben 50 hetet számolva — százhatvanezer forint. Természetesen ilyen körülmények között csökken az egy tonnára eső önköltség is. Szeretném, ha lehetőleg minél több brigád dolgozna ilyen, vagy hasonló módszerekkel. Mi, hengerészek, százezres, milliós értékek gazdái vagyunk. Tőlünk függ, hogy ezek a milliók a semmibe mennek-e, vagy látszólag jelentéktelen, semminek tűnő ötletekből milliók születnek — magunk, népünk javára.” A „traktoros napra“ készülnek Bács megye fiatal traktorosai Bács megye gépállomásain az ifjú traktorosok is örömmel és jó munkával készülnek az első traktoros napra. A lajosmizseiek, akik a kongresszusi műszak idején növényápolási tervüket másfélszeresen teljesítették, továbbra is az ünnepi műszak lelkes lendületével dolgoznak. Péli János és váltótársa, Nagy József diszisták, G-35-ös gépükkel egy-egy műszakban 17 holdon kapálják keresztben-hosszában a kukoricát. A traktorosok munkáját odaadóan segíti ifj. Makkai Kálmán főgépész. A napokban könnyen kezelhető, úgynevezett függőkultivátort szerkesztett az újonnan érkezett növényápológéphez, s ezáltal műszakonként 30 holdon lehet vele elvégezni a növényápolást. A Törekvés tsz kukoricaföldjén már az újítás segítségével végezték el a kukorica első kapálását. A kiskunfélegyházi gépállomáson a növényápolók közötti versenyben Andrási Rozália fiatal retoros az első. A gyakori eső ellenére csaknem 100 holdon ápolta a növényeket. Úgy dolgozik, hogy — ígéretéhez híven — a traktoros napra tavaszi tervét 110 százalékra teljesítse. Diszisták, úttörők végzik a rozs pótbeporzását Zala megyében különös látványt nyújt reggelente a falvak határa. Fiatalemberek, leányok, kis úttörők hosszú kötéllel a kezükben szorgalmasan végzik a rozs pótbeporzását. Jól megjegyezték, hogy tavaly a pótbeporzott területeken holdanként 2,7 mázsával termett több rozs, s ezért alkalmazzák lelkesen ezt az egyszerű, de hasznos „agrotechnikai” módszert. Az idén különösen szükség van a rozs beporzására, mert az eső és a szél akadályozza a dombos részeken már virágzó rozs beporzását biztosító rovarok járását. A lentikápolnai Dózsa Népe tsz-ben a diszisták már öt napja húzzák minden szélcsendes reggel a kötelet a rozstáblákon, a nagykanizsai Vörös Csillag tsz-ben pedig az úttörők vállalták ezt a feladatot. Seregszemle egy százéves iskola nagyjai felett Iskolák történetének gazdag anyagából rendeztek kiállítást az Eötvös József gimnázium tanárai és tanulói. Seregszemlét tartottak azok felett, akik az öreg „reáltanoda” falai között nevelkedtek, azok felett, akik itt kapták meg az útravalót az élethez, hogy azután kiváló mérnökök, orvosok, építészek, vegyészek, művészek legyenek. A folyosókon fehérblúzos lányok álltak díszőrséget. A kiállítás napjára az iskola meghívta egykori növendékeit. 11 órakor már együtt volt mindenki. A gimnázium igazgatójának megnyitó szavai után tanárok és tanulók vezették körbe a kiállításon a vendégeket. A meghívásra eljött Jóbora Magda elvtársnő, oktatásügyi miniszterhelyettes is. A kiállítás egyik termében diákok nagy csoportja veszi körül Bencze Miklós operaénekest, az iskola egykori diákját. Lépésről lépésre megállnak a kiállított képek, szobrok, érmek, sárguló iratok előtt. Vessünk egy pillantást a kiállítás érdekességeire. A régi reáltanoda növendékei közül 46 ismert festőművész, 38 építész, 9 szobrász, írók és művészek egész sora indult el magasbaívelő pályáján. A Szépművészeti Múzeum a kiállításra kölcsönadta a múzeumban őrzött képeiket, gazdag kiállítás várta a látogatókat. Hatalmas, lenyűgöző kép előtt áll a legnagyobb csoport. „Gara nádor megvédi Mária királynét” — ez a címe Szemlér Mihály festőművész pom- kiállítás az Eötvös pál történelmi festményének. A művész nevét jól ismerik a fiatalok. Szemlér Mihály 32 évig tanította a szabadkézi rajzot a gimnáziumban. Jeles magyar festőművészek indultak el az ő útmutatásai alapján művészi pályafutásukra — az iskola padjaiból. Az iskola másik nagy festőtanárának emlékeit is megtaláljuk a kiállításon. Györök Leó, a „reáltanoda” francia nyelvtanára kalandos pályát futott be. A fiumei Tengerészeti Akadémia elvégzése után, mint hajóhadnagy, az egész világot bejárta. Közben mérnöki és művészi tanulmányokkal Joy József gimnáziumban lalkozott, Angliában és Párizsban tanult, 1871-ben pedig a francia proletárok, a kommunárdok soraiban harcolt. Festményeit, emlékeit szorgalmas munkával keresték össze a diákok. Az egyik üvegszekrényben kirándulási útijegyzeteket, érdekes térképeket találunk. Másutt az elnyomatás éveinek egyik bűnös rendeletét állították ki, amellyel a régi rendszer betiltotta a nagy magyar haladó történész, Horváth Mihály történelemkönyvének használatát. Ebben az iskolában tanított sokáig a gyermekek mesemondója, Pósa Lajos. Porosodó irathalmazból került elő tanári kinevezése, s most itt látható Kacsóh Pongrác levelei, Hubay Jenő kézzel írott kottái, emléktárgyai mellett. A terem sarkában Benczúr Gyula mellszobrát láthatjuk. Megformálója, Zala György, kitűnő alkotásokkal gazdagította a magyar képzőművészetet. S a ma diákjai azt is pontosan tudják az egykori diákról, hogy ő építette a Halászbástyát. Az iskola diszistái kiváló munkát végeztek a kiállítás előkészítésével. A nevelők örültek a lelkesedésnek, amely az iskola fiataljait elfogta. A kutatás láza hajtotta őket, mert megszerették a múlt haladó hagyományait, a magyar kultúra hozzájuk oly közeleső nagy alkotásait. Kutatás közben ott jártak Györök Leóval a párizsi kommün véres harcaiban: előttük alakultak ki, épültek fel Alpár Ignác, Steindl Imre, Lechner Ödön hatalmas művei. A kiállítás rendezői büszkén állították követendő példaként az egykori diákokat a jelen diákjai elé. Aki végignézi a kiállítást, érzi azt is, hogy ez a múlt kötelez, mert szoros egységbe forrott itt a jelennel. A hagyományok ápolása, népünk kultúrájának szeretete, a fiatalok alkotómunkája, a tanárok és diákok lelkesedése — jogos büszkesége a napról napra újjászülető százéves iskolának. (török) A gimnázium tanulóinak egyik csoportja Györök Leó kommunárd életéről olvas a kiállításon. (Ferencz Gabriella felvétele.)