Szabad Ifjuság, 1954. július-szeptember (5. évfolyam, 154-231. szám)

1954-08-29 / 204. szám

1954 augusztus 29. A békeharc időszerű kérdései A francia nép parancsa — a Palais-Bourbonban ördögök éppúgy nincsenek, ahogy nincsenek boszorkányok — s mégis, aki látja a boszorkánytáncot, amit némely nyugati politikusok járnak az „európai védelmi közösség” körül, azt hiszi, hogy az ördög incselkedik vele. Hiszen Paul Reynaud volt az a francia miniszterelnök, aki 1940 tavaszán, a belgiumi német betöréskor, mikor Lipót belga király megnyitotta a frontot a nácik előtt, a kamara nyílt ülésén bélyegezte ezt „árulásnak, mely példa nélkül áll a történelemben!” És Henri Spaak volt az a belga külügyminiszter, aki „ugyanakkor, az 1940-es belgiumi német betörés első óráiban, mikor a náci tankok már mélyen behatoltak belga területre, a nála megjelenő Bülow hercegnek, a magyarázkodásba kezdő német nagykövetnek szavába vágott: Moi d'abord! „Előbb én, nagykövet úr!" és a halálsápadt náci nagykövetet dühtől szikrázó szemmel úgy leszidta kormányostul együtt, hogy szótlanul támolygott ki tőle. Reynaud már akkor is nagyburzsoá volt s Spaak már akkor sem volt szocialista. De a halálos veszedelemben akkor és egy pillanatra még Reynaud is elfeledte, hogy az utat, mely odáig vezetett, saját szívvel-lélekkel képviselt osztálya, a francia nagyburzsoázia kövezte ki, még Spaak is megpillantotta, hogy a munkásosztály elárulása a haza elárulásához s végveszedelméhez vezet. Most is eljött egy döntő pilla- ( jtat — de Reynaud, de Spaak 1 ma máraz osztállyal együtt, amelyet képvisel és kiszolgál) a s züllés mélypontjára érkezett. , Ez a Paul Reynaud a francia parlamentben most az EVK ! egyik legszilárdabb hive, a rati- fikációs vita halasztási javas!«- ( .tának egyik kieszelője! , És ez itt&plga knugtimor!Miefau itt a Snattips torongatta MwWes- , France-ot az EVK érdekében egyre újabb javaslatokkal, ezt a Spaakot nevezi a nagytőkés Ouest-France ama „nagy szocialistának”, aki „alaposan megfelelt” mindazoknak, akik az EVK-t „egy vatikáni Európa létrehozására irányuló kísérletnek rágalmazták”. S ez a Spaak egy olyan konferencián cselekedte mindezt, melyet abban a Brüsszelben tartottak, melybe huszonhat éven belül kétszer törtek be szerződéstipró német seregek! Abban a Belgiumban, ahol épp az első német betörés negyvenedik évfordulójára emlékeztek az emberek: abban a Belgiumban, amelyen egymásután kétszer dokumentálta a német militarizmus, hogy minden nemzetközi szerződést „papírrongynak” tekint! Itt ült össze ez a Spaak, a bonni kancellárral és annak érdekében, hogy harmadszor a német militaristák seregei már nemzetközi szerződés alapjain hatolhassanak be Belgiumba. Igen, a belga külügyminiszter Adenauer terveit támogatta, szembefordulva még módosító javaslataival is annak a Mendes- France-nak, akinek hazájától kétízben kért a német támadás ellen katonai segítséget Belgium! Igen, az emberrel mintha ördög incselkednék. Nyugati államférfiak, francia és belga politikusok akadnak, kik tűzön-vízen át támogatják azt az amerikai eredetű EVK-t, melynek lényege — épp egy amerikai újságíró cinikus, de találó meghatározása szerint , hogy a német militaristáknak „a legközelebbi alkalomra” megtakarítsa az 1914-es és 1940 es nyugati offenzívát. Vagyis, hogy a német militarizmus minden agresszióját Keletnek fordítsa, hogy a kétpontos háborútól, melyet sem Vilmos császár, sem Hitler elkerülni nem tudott, az új Wehrmachtot ezúttal maga a Nyugat mentse meg. Abban a hiszemben persze, hogy a Wehrmacht, ha már megvan, afféle irányítható szerszám. Az első világháború végétől Neville Chamberlainig ezt hitte minden angol miniszterelnök is valamikor, s vele szinte az a tárgyalás és a megegyezik, az egész nyugati burzsoázia. Szaj európai kollektív biztonsági hadjára engedték — abban a hiszemben, hogy majd csakis a Szovjetunió ellen fordul — Németország minden ellenforradalmi erejét, nem bánták, sőt táplálták fegyverkezését, elnéztek neki Hitlert, Anschlusst, mindent s még annál is többet... s felébredni csak Coventry lángjainál s Dunkerque hullámai közé ébredtek fel, mikor megbízói elen fordította fegyverét a haramia. Hogy Paul Reynaud mégis újra beleszédül ebbe az álomba, nem csoda: azért burzsoá, azért ügyvédje a leghatalmasabb tőkecsoportoknak, hogy beleszédüljön, hogy mit se tanuljon s mindent felejtsen, mint a híres mondás szerint a régi Bourbonok. De hogy ugyanakkor, amikor francia, sőt német szociáldemokrata politikusoknak is ellenállást parancsol- az EVK tervével hatalmasam szembeforduló tömegeik akarata — hogy ugyanakkor Spaak, a „szocialista” tusakszik a legkorvokabbul e tervért, feledve még ama tragikus órát is 1940 ből: szörnyű bizonyítvány ez arról, hogy Spaak még annyira sem „szocialista”, mint Németországban Ollenhauer és Franciaországban Jules Moch. Polgár lett belőle ... de milyen? Nem olyan, mint a haladó és hazafias polgári hagyomány mellett a döntő óráiban kitartó, bár egyébként viszontagságos múltú polgár államférfiak: nem olyan, mint Bastide, Daladier, vagy éppen Edouard Herriot, aki most sem tagadja meg azt az 1924-es Heriot-t, ki elsőül emelte fel szavát, mint francia miniszterelnök, a német ellenforradalmi erők támogatása és a legyőzött Németország felfegyverzése pllen Nem. Henri Sasakból s társaiból olyan polgár tett, mint akác Laniel, Bidault, vany Schum-en. Olyan pólóár, akinek házéja nincsen többé, csak .zsen&jlS azt sem Uunja,' há e't rimftlfr] 'Amerika kotorász. Annál feszültebben' lesi az amerikai parancsszót , mert megpillantott valamit. Persze, nem azt, amit Herriot: a haza halálos veszedelmét. Hanem azt, hogy az egyik oldalon — akár ezen az áron is — a német militarizmus felfegyverzése áll s rátuszítása a békés népekre, az EVK keretében, de ha muszáj, rajta kívül is. A másik oldalon pedig a Szovjetuniójavasolta békés együttélés, ahogy a történelem válaszaira érkezett, hogy harmadik eset többé nincs. Szombat este íródnak e sorok. A szajnaparti Palais-Bourbonban együtt már a francia kamara az EVK-t megpecsételő párizsi szerződés ratifikálásáról tanácskozik. Az EVK megrettent hívei, kik látják már, hogy kedves tervükből a mai helyzetben bajosan lesz törvény, az obstrukciónak szánalmasan leleményes módjára készülnek: ha már a vitát meg nem akadályozhatták, legalább szeptember 21-re akarják elhalasztani az EVK előbb-utóbb esedékes halálát, a szavazást. S közben a képviselők zsebéből kikandikál az újság: a legfrissebb lapok, melyek egy Párizshoz intézett lengyel jegyzékről adnak hírt. Lengyelország Franciaországnak szövetségi szerződést kínál. Egyfrontos német háború „lehetősége” helyett kétfrontos német béke bizonyosságát. Elsején lesz tizenöt éve, hogy Franciaország szövetségesét, Lengyelországot megrohanták a német seregek. Akkor is összeült a francia kamara s drámai beszédében sorozatos bűnei után Daladier miniszterelnök mégis kimondta ezt a szót: Maintenant, c’est la France qui commande! ...Most Franciaország parancsol!” Vagyis: fiait helytállásra szólítja. Nos, arra szólítja most is. De ezúttal a békéért, hogy fennmaradjon és tartós legyen. S ha az a Lengyelország, melyből ma Parisba üzenet érkezett, nagyon is más, mint az a régi, melyet a német militarizmus lerohanhatott — de még mindig ugyanaz a Lengyelország, az az igazi, melynek másfél század óta minden harcát Franciaország lobogó rokonszenve kísérte. „Éljen Lengyelország, uram!" — vágta szemébe már a III. Napóleonnál vendégeskedő cárnak is egy francia polgár a párizsi utcán. S aki jó francia, ma sent kiált egyebet —■ s elhajlik ma is... a Fehér Házba. Hiába obstruálnak, hiába próbálkoznak kétségbeesett halasztásokkal az EVK francia parlamenti ügynökei. Most a Palais- Bourbonban Franciaország parancsol. A francia nép. Az, amely múltószám követi legjobbjainak minapi riadóját. S amely nem engedi, hogy elveszejtésének tervéből francia törvény legyen. Rónai Mihály András SZÁMOIÉIÓSÁG Az olasz ifjúság az EUK létrehozása ellen Amint római tudósítónk jelentése alapján közöltük, az Olasz Békebizottság ifjúsági tagozatának kezdeményezésére országszerte népszavazás folyik az „európai védelmi közösség” és az európai népek békés együttélésének kérdéseiről. A beérkezett jelentések szerint olyan nagy városokban, mint Bologna, Alessandria, Reggio nell’Emilia, Catania és Grosseto, az ifjak és lányok tízezrei foglaltak állást az „európai védelmi közösség” létrehozása ellen. A francia parlamentben megkezdődött az EVR-szerződés ratifikációs vitája A francia nemzetgyűlésben szombaton délután megkezdődött az „európai védelmi közösségről" szóló szerződés ratifikálási vitája. A vitát Jules Moch, volt hadügyminiszter nyitotta meg, aki mint a nemzetgyűlés külügyi bizottságának előadója, előterjesztette jelentését az „európai védelmi közösségről''. Moch felhívta képviselőtársait, szavazzanak a szerződés ellen. A nemzetgyűlés termének padsorai és karzatai zsúfolásig megteltek, amikor Moch felállt, hogy előterjessze a ratifikálást ellenző jelentését. A Bourbon-palota bejáratát megerősített rendőrőrszemek őrizték és őrszemek cirkáltak a környező utcákon is. A szerződés ellenfelei lelkes tapssal üdvözölték Mocn-ot, amikor köszöntötte Edouard Herriot veterán radikális államférfit. Herriot, aki a háború utáni években a nemzetgyűlés elnöke volt, a háború óta első ízben foglalta el képviselői helyét, készen arra, hogy mint a szerződés ellenfele, résztvegyen a vitában. Moch beszámolójában közölte a külügyi bizottság alábbi fenntartásait az európai védelmi közösségi szerződéssel kapcsolatban. ..Nemzetközi síkon úgy látszik, hogy az európai védelmi közösség jelenlegi elgondolása ténybeli ellentmondásban van az 1944-es moszkvai, az 1943-as jaltai és potsdami egyezményekkel, valamint a nyugatiak között 1947-ben és 1948-ban kötött londoni megállapodásokkal, amelyek kivétel nélkül előirányozzák Németország leszerelését és teljes demilitarizálását. Bonyolulttá teszi és késlelteti a német újraegyesítés nem katonai megoldását, hogy a szerződés lényeges ■területeken megszünteti a nemzeti szuverenitást”. Moch beszámolója végén hangoztatta: .tudom, milyen csalódást okoz majd a nemzetgyűlés szavazása Franciaországszövetségeseinek. De hogy lehetne figyelmen kívül hagyni Franciaország határozottan kinyilvánított akaratát?" Delbos, az EVK szerződés híve, javaslatot terjesztett elő a francia nemzetgyűlésben és ebben kérte a szerződésről tartandó vitának szeptember 21-ig A hat nyugateurópai ország külügyminisztereinek brüsszeli értekezlete kudarccal végződött. A francia nép hatalmas ellenállásába ütközik az Egyesült Államoknak minden olyan mesterkedése, hogy az európai védelmi közösség (EVK) szerződésének ratifikálására kényszerítse Franciaországot Újsághír történő elhalasztását, hogy időközben folytathassák a tárgyalásokat az EVK többi tagállamával — jelenti a londoni rádió. A külügyi bizottság jelentésén kívül szombaton a nemzetgyűlés másik öt bizottságának előadói is előterjesztették EVK- ellenes jelentéseiket, amelyeket, mint ismeretes, az illetékes bizottságok korábban szótöbbséggel jóváhagytak. HIÁBA ERŐLKÖDNEK, AZ EVK ELAKADT... (J. Novák rajza.) (A „Tartós békéért, népi demokráciáért!” legújabb számából.) Hogyan lett 214.000-ből 8000? Egy esztendővel ezelőtt Eisenhower elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok 214.000 „emigránst“ fogad be évenként a ..vasfüggöny” mögötti országokból. Ezt a létszámot elsősorban a Nyugat-Németországban lebzselő nyilasokból és egyéb dissziben.": elemekből próbálják toborozni. Az első esztendő elmúltával a Newsweek című elterjedt amerikai hetilap megvonta a mérleget és megállapította, hogy mindössze 8000 emigráns kért beutazási engedélyt az Egyesült Államokba és ezeknek is csak kisebb része jutott be a korlátlan lehetőségek földi paradicsomába. Nem titkolja a lap az óriási terv óriási bukásának okát sem. Amerika nem tud munkalehetőséget és megélhetést biztosítani a bevándorlók számára, miután saját munkanélküliségével sem tud megküzdeni, így — írja a lap — az emigránsokat az államnak kellett volna eltartani amire — propaganda ide, propaganda oda — nincs nagy kedvük a jenkiknek. Adat az életszínvonalhoz .A sokszor világgá trombitált amerikai életszínvonalhoz szerény adatot közölnek a nyugati újságok. 1953 január elseje óta, tehát másfél év alatt nem kevesebb, mint ötezer amerikai mozgóképszínház zárta be a kapuit. Ok: a látogatottság hiánya. Ugyanakkor Magyarországon az utóbbi másfél esztendőben is lényegesen emelkedett a mozilátogatók száma és a mozihálózat jelentős bővítése ellenére is gyakran állnak hosszú sorok a mozipénztárak előtt. Moszkvai telefon jelentésünk: A nemzetközi diákegység nagy sikere Augusztus 27-én délben a fő határozati javaslat elfogadásával véget ért a Nemzetközi Diákszövetség moszkvai tanácsülése. A tanácsülés megválasztotta a végrehajtó bizottság és a pénzügyi bizottság tagjait. Az NDSZ elnökévé Giovanni Berlinguert, főtitkárává Jiri Pelikánt választották. A plenáris és bizottsági üléseken többszáz hozzászólás hangzott el a több mint 70 országból résztvevő küldöttek és megfigyelők részéről. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a nemzetközi diákegyüttműködés fejlesztése a diákok legfontosabb feladata és hogy csak a diákság világméretű egységén keresztül érhető el a diákok hathatós hozzájárulása a nemzetközi feszültség további csökkentéséhez. A tanácsülés megállapította, hogy az elmúlt esztendőben a diákság egyre növekvő aktivitással vett részt érdekei védelmében. A gyarmati és függőországok diákjai aktívan dolgoznak és harcolnak teljes nemzeti függetlenségük kivívásáért, a jellegében nemzeti oktatás és nemzeti kultúra védelmében. Nagymértékben megnőtt a Nemzeti Diákszövetség tevébe minden angol miniszterelnök kenysége is az elmúlt esztendőben. A tanácsülés elégtétellel állapította meg, hogy az NDSZ munkájába egyre növekvő mértékben kapcsolódnak be a diákok. Erre utal a többi között az a tény is, hogy három olyan diákszervezet, amely megelőzőleg kilépett az NDSZ tagjai sorából, a moszkvai tanácsülésen, ha nem is teljes jogú tagként, de társtagként visszalépett az NDSZ tagjai sorába. (Az angol, délafrikai és izraeli nemzeti diákszövetség.) A jövőre vonatkozólag a tanácsülés leszögezte, hogy különösen komoly figyelmet kell szentelni a diákság közötti gyakorlati munkának. Ú újabb nemzetközi fakultás-találkozókat, szemináriumokat kell rendezni. A tanácsülés elhatározta, hogy 1934—1955 telén megrendezi a soron következő téli főiskolai világbajnokságot. Utasította a tanácsülés a végrehajtó bizottságot és a titkárságot, hogy fejlessze tovább a különböző országok közötti kulturális és általános diákcserét. A tanácsülés egyhangúlag elhatározta a Varsóban megrendezendő ötödik VIT támogatását. Aláhúzta: az NDSZ-nek azon kell dolgoznia, hogy a VIT keretén belül minél több olyan programm legyen, amely a diákság különleges érdeklődésére tarthat számot. Az eddigi tárgyalások és a budapesti FVB eredménye alapján a tanácsülés kifejezte reményét, hogy a következő téli és nyári iskolai Világbajnokság előkészítése folyamán sikerül majd megvalósítani a diáksportolók világméretű egységét. Ennek érdekében elhatározta, hogy a lehető legrövidebb időn belül össze kell hívni egy nemzetközi diáksport konferenciát, amelynek fő feladata a diáksport-egység magvalósításának megvitatása és megoldása A tanácsülés leszögezte:a gyarmati és függőországok diákjaink az eddiginél még nagyobb segítséget kell adni, hogy megvalódíthassák jogos nemzeti törekvéseiket. Az NDSZ a jövőben tovább fogja szélesíteni együttműködését mindazokkal a nemzeti diákszervezetekkel, amelyek nem tagjai és igyekszik kiszélesíteni az együttműködés területét mindazokkal a diákkérdésekkel foglalkozó nemzetközi szervezetekkel is, amelyekkel ha akármilyen szűk alapon is, de lehetséges az együttműködés. Ez a moszkvai tanácsülés talán a legsikeresebb az NDSZ eddigi tanácsülései között. Alapos építő vita és kritika jellemezte, mindenki szabadon nyilváníthatta véleményét az NDSZ munkájáról. Ez döntő mértékben elősegítette az őszinte, baráti légkör kialakulását. Igen fontos, hogy a nyugati diákszervezetek részéről elhangzott építő kritikáit az NDSZ a maga részéről igyekezett magáévá tenni. Nem kétséges, hogy a tanácsülés sikeréhez nagymértékben hozzájárult a Szovjetunió Antifasiszta Ifjúsági Bizottságának nagyszerű rendezési és szervezési munkája. Minden feltételt megteremtettek ahhoz, hogy a tanácsülés zavartalanul és minden zökkenő nélkül végezhesse munkáját. A tanácsülés véget ért. A küldöttek azonban még nem hagyták el a Szovjetunió területét. 28-án számos fakultáson szerveztek a szovjet diákok találkozót a tanácsülés részvevői számára. 28-án este a küldöttek két csoportba oszolva Leningrádba, vagy Kievbe utaz- Iak, hogy megismerkedjenek az ottani diákok életével is. Lőrincz Tamás A brazíliai eseményekhez A „Wall Street Journal” című lap a brazíliai eseményeket érintve a következőket írja: ,A legközelebbi hónapban a külföldi tőkebefektetők melegebb fogadtatásra számítanak Brazíliában. Így értékelik az amerikai diplomaták a Café Filho-vezette új kormányt. Az amerikai diplomaták feltételezik, hogy Café Fisho lényegesen többet tesz, mint Vargas az amerikai és más üzletemberek ösztönzésére, akik befektetéseket kívánnak eszközölni a brazil vállalatokba.” A lap kijelentve, hogy az új kormány „első feladata” a zavargások elfojtása, így folytatja: „Hivatalos amerikai képviselők szavai szerint lehet, hogy később Filho megengedi az amerikai vállalkozóknak, hogy befektetéseket eszközöljenek Brazília kőolaj- és energiaiparába. A lap hozzáfűzi, hogy lehetséges a Brazíliába irányuló export korlátozásának „enyhítése”. Adenauerék ismét letartóztattak Jupp Angenforthot Adenauer hatóságai pénteken Düsseldorfban letartóztatták Fritz Rische és Jupp Angenforth volt parlamenti képviselőket, a Német Kommunista Párt elnökségének tagjait. A düsseldorfi ügyészség közölte, hogy Rischét és Angenforthot ,,a német újraegyesítés programmjának" kidolgozásában való részvételükért vetették börtönbe. Nyugat-Németország munkássága és hazafias közvéleménye a legnagyobb felháborodással értesült a militaristák és monopolisták kormányának újabb terrorintézkedéséről. NÉHÁNY SORBAN’... Hírügynökségi jelentések közük, hogy az angol minisztertanács pénteken Churchill elnökletével rendkívüli ülést tartott. A minisztertanács ülésén Churchill beszámolt arról a tárgyalásról, amelyet a hét elején Merdes- Frapco francia miniszterelnökkel folytatott. .A kvékerek meghívására Angliában tartózkodó szovjet ifjúsági küldöttség augusztus 27-én sajtóértekezletet tartottton Jártban. A küldöttség augusztus 9-én érkezett Angliába és azóta több origóvárost és vidéket járt be. Vállalatokat, szénbányákat, iskolákat tekintett meg és látogatást tett magánlakásokban is.