Szabad Ifjuság, 1954. július-szeptember (5. évfolyam, 154-231. szám)

1954-08-29 / 204. szám

1954 augusztus 29. A békeharc időszerű kérdései A francia nép parancsa — a Palais-Bourbonban ördögök éppúgy nincsenek, ahogy nincsenek boszorkányok — s mégis, aki látja a boszor­kánytáncot, amit némely nyu­gati politikusok járnak az „euró­pai védelmi közösség” körül, azt hiszi, hogy az ördög incselkedik vele. Hiszen Paul Reynaud volt az a francia miniszterelnök, aki 1940 tavaszán, a belgiumi né­met betöréskor, mikor Lipót belga király megnyitotta a fron­tot a nácik előtt, a kamara nyílt ülésén bélyegezte ezt „árulás­nak, mely példa nélkül áll a történelemben!” És Henri Spaak volt az a bel­ga külügyminiszter, aki „ugyan­akkor, az 1940-es belgiumi né­met betörés első óráiban, mikor a náci tankok már mélyen be­hatoltak belga területre, a nála megjelenő Bülow hercegnek, a magyarázkodásba kezdő német nagykövetnek szavába vágott: Moi d'abord! „Előbb én, nagy­követ úr!" é­s a halálsápadt náci nagykövetet dühtől szik­rázó szemmel úgy leszidta kor­mányostul együtt, hogy szótla­nul támolygott ki tőle. Reynaud már akkor is nagy­­burzsoá volt s Spaak már akkor sem volt szocialista. De a halálos veszedelemben akkor és egy pillanatra még Reynaud is elfeledte, hogy az utat, mely odáig vezetett, saját szívvel-lélekkel képviselt osz­tálya, a francia nagyburzsoázia kövezte ki, még Spaak is meg­pillantotta, hogy a munkásosz­tály elárulása a haza elárulásá­hoz s végveszedelméhez vezet.­­ Most is eljött egy döntő pilla- ( jtat — de Reynaud, de Spaak 1 ma már­­az osztállyal együtt, a­melyet képvisel és kiszolgál) a s züllés mélypontjára érkezett. , Ez a Paul Reynaud a francia parlamentben most az EVK ! egyik legszilárdabb hive, a rati-­­ fikációs vita halasztási javas!«- ( .tának egyik kieszelője! , És ez itt&plga kn­ugtimor!Miefa­u itt a S­n­attips t­or­on­g­a­t­ta MwWes- , France-ot az EVK érdekében egyre újabb javaslatokkal, ezt a Spaakot nevezi a nagytőkés Ouest-France ama „nagy szocia­listának”, aki „alaposan megfe­lelt” mindazoknak, akik az EVK-t „egy vatikáni Európa létrehozá­sára irányuló kísérletnek rágal­mazták”. S ez a Spaak egy olyan konferencián cselekedte mindezt, melyet abban a Brüsszelben tar­tottak, melybe huszonhat éven belül kétszer törtek be szerző­­déstipró német seregek! Abban a Belgiumban, ahol épp az első német betörés negyvenedik év­fordulójára emlékeztek az em­berek: abban a Belgiumban, amelyen egymásután kétszer do­kumentálta a német militariz­­mu­s, hogy minden nemzetközi szerződést „papírrongynak” te­kint! Itt ült össze ez a Spaak, a bonni kancellárral é­s annak érdekében, hogy harmadszor a német militaristák seregei már nemzetközi szerződés alapjain hatolhassanak be Belgiumba. Igen, a belga külügyminiszter Adenauer terveit támogatta, szembefordulva még módosító javaslataival is annak a Mendes- France-nak, akinek hazájától két­­ízben kért a német támadás el­len katonai segítséget Belgium! Igen, az emberrel mintha ördög incselkednék. Nyugati államférfiak, fran­cia és belga politikusok akad­nak, kik tűzön-vízen át támo­gatják azt az amerikai eredetű EVK-t, melynek lényege — épp egy amerikai újságíró cinikus, de találó meghatározása sze­rint , hogy a német militaris­táknak „a legközelebbi alkalom­ra” megtakarítsa az 1914-es és 1940 es nyugati offenzívát. Vagyis, hogy a német milita­­rizmus minden agresszióját Ke­letnek fordítsa, hogy a kétpon­tos háborútól, melyet sem Vil­mos császár, sem Hitler elke­rülni nem tudott, az új Wehr­­machtot ezúttal maga a Nyu­gat mentse meg. Abban a hiszemben persze, hogy a Wehrmacht, ha már­­ megvan, afféle irányítható szer­szám.­ ­ Az első világháború végétől Neville Chamberlainig ezt hit­te minden angol miniszterelnök is valamikor, s vele szinte az a tárgyalás és a megegyezik, az egész nyugati burzsoázia. Sza­­j európai kollektív biztonsági hadjára engedték — abban a hiszemben, hogy majd csakis a Szovjetunió ellen fordul — Né­­metorszá­g minden ellenforra­dalmi erejét, nem bánták, sőt táplálták fegyverkezését, elnéz­tek neki Hitlert, Anschlusst, mindent s még annál is töb­bet... s felébredni cs­ak Co­ventry lángjainál s Dunker­que hullámai közé ébredtek fel, mikor megbízói e­len fordította fegyverét a haramia. Hogy Paul Reynaud mégis újra beleszédül ebbe az álom­ba, nem csoda: azért burzsoá, azért ügyvédje a leghatalma­sabb tőkecsoportoknak, hogy beleszédüljön, hogy mit se ta­nuljon s mindent felejtsen, mint a­ híres mondás szerint a régi Bourbonok. De hogy ugyanakkor, amikor francia, sőt német szociáldemokrata politikusoknak is ellenállást pa­rancsol- az EVK tervével ha­talmasam szembeforduló töme­geik ak­arata — hogy ugyan­akkor Spaak, a „szocialista” tusakszik a legkorvokabbul e tervért, feledve még ama tra­gikus órát is 1940 ből: szörnyű bizonyítvány ez arról, hogy Spaak még annyira sem „szo­­cialista”, mint Németországban Ollenhauer és Franciaország­ban Jules Moch. Polgár lett belőle ... de milyen? Nem olyan, mint a haladó és hazafias polgári hagyomány mellett a döntő óráiban kitartó, bár egyébként viszontagságos múltú polgár államférfiak: nem olyan, mint Bastide, Daladier, vagy éppen Edouard Herriot, aki most sem tagadja meg azt az 1924-es He­riot-t, ki elsőül emelte fel szavát, mint francia miniszterelnök, a német ellen­­forradalmi erők támogatása és a legyőzött Németország fel­fegyverzése pllen Nem. Henri Sasakból s társaiból olyan pol­gár tett, mint akác Laniel, Bi­­dault, vany Schum-en. Olyan póló­ár, akinek házé­ja nincsen többé, csak .zsen&jlS azt sem Uunja,' há e't rimftlfr] 'Amerika kotorász. Annál feszültebben' le­si az amerikai parancsszót , mert megpillantott valamit. Persze, nem azt, amit Herriot: a haza halálos veszedelmét. Hanem azt, hogy az egyik ol­dalon — akár ezen az áron is — a német militarizmus felfegyver­zése áll s rátuszítása a békés né­pekre, az EVK keretében, de ha muszáj, rajta kívül is. A másik oldalon pedig a Szovjetunió­­javasolta békés együttélés, a­hogy a történelem válaszaira érkezett, hogy harmadik eset többé nincs. Szombat este íródnak e sorok. A szajnaparti Palais-Bourbonban együtt­­­ már a francia kamara az EVK-t megpecsételő párizsi szerződés ratifikálásáról tanács­kozik. Az EVK megrettent hívei, kik látják már, hogy kedves ter­vükből a mai helyzetben bajosan lesz törvény, az obstrukciónak szánalmasan leleményes mód­jára készülnek: ha már a vitát meg nem akadályozhatták, leg­alább szeptember 21-re akarják elhalasztani az EVK előbb-utóbb esedékes halálát, a szavazást. S közben a képviselők zsebéből ki­kandikál az újság: a legfrissebb lapok, melyek egy Párizshoz in­tézett lengyel jegyzékről adnak hírt. Lengyelország Franciaor­szágnak szövetségi szerződést kínál. Egyfrontos német háború „lehetősége” helyett kétfrontos német béke bizonyosságát. Elsején lesz tizenöt éve, hogy Franciaország szövetségesét, Lengyelországot megrohanták a német seregek. Akkor is összeült a francia kamara s drámai be­szédében sorozatos bűnei után Daladier miniszterelnök mégis kimondta ezt a szót: Maintenant, c’est la France qui commande! ...Most Franciaország parancsol!” Vagyis: fiait helytállásra szó­lítja. Nos, arra szólítja most is. De ezúttal a békéért, hogy fennmaradjon és tartós legyen. S ha az a Lengyelország, m­ely­ből ma Parisba üzenet érkezett, nagyon is más, mint az a régi, melyet a német militarizmus le­rohanhatott — de még mindig ugyanaz a Lengyelország, az az igazi, melynek másfél század óta minden harcát Franciaor­szág lobogó rokonszenve kísér­te. „Éljen Lengyelország, uram!" — vágta szemébe már a III. Napóleonnál vendéges­kedő cárnak is egy francia pol­gár a párizsi utcán. S aki jó francia, ma sent kiált egyebet —■ s elhajlik ma is... a Fehér Házba. Hiába obstruálnak, hiába pró­bálkoznak kétségbeesett halasz­tásokkal az EVK francia parla­menti ügynökei. Most a Palais- Bourbonban Franciaország pa­rancsol. A francia nép. Az, amely múltószám követi legjobbjainak minapi riadóját. S amely nem engedi, hogy elveszejtésének tervéből francia törvény legyen. Rónai Mihály András SZÁMOIÉIÓSÁG Az olasz ifjúság az EUK lé­trehozása ellen Amint római tudósítónk jelen­tése alapján közöltük, az Olasz Békebizottsá­g ifjúsági tagoza­tának kezdeményezésére ország­szerte népszavazás folyik az „európai védelmi közösség” és az európai népek békés együtt­élésének kérdéseiről. A beérkezett jelentések sze­rint olyan nagy városokban, mint Bologna, Alessandria, Reg­gio nell’Emilia, Catania és Gros­­seto, az ifjak és lányok tízezrei foglaltak állást az „európai vé­delmi közösség” létrehozása el­len. A francia parlamentben megkezdődött az EVR-szerződés ratifikációs vitája A francia nemzetgyűlésben szombaton délután megkezdő­dött az „európai védelmi közös­ségről" szóló szerződés ratifiká­lási vitája. A vitát Jules Moch, volt hadügyminiszter nyitotta meg, aki mint a nemzetgyűlés külügyi bizottságának előadója, előterjesztette jelentését az „európai védelmi közösségről''. Moch felhívta képviselőtársait, szavazzanak a szerződés ellen. A nemzetgyűlés termének pad­sorai és karzatai zsúfolásig megteltek­, amikor Moch felállt, hogy előterjessze a ratifikálást ellenző jelentését. A Bourbon-palota bejáratát megerősített rendőrőrszemek őrizték és őrszemek cirkáltak a környező utcákon is. A szerződés ellenfelei lelkes tapssal üdvözölték Moc­n-ot, ami­kor köszöntötte Edouard Her­riot veterán radikális államfér­fit. Herriot, aki a háború utáni években a nemzetgyűlés elnöke volt, a háború óta első ízben fog­lalta el képviselői helyét, készen arra, hogy mint a szerződés el­lenfele, résztvegyen a vitában. Moch beszámolójában közölte a külügyi bizottság alábbi fenn­tartásait az európai védelmi kö­zösségi szerződéssel kapcsolat­ban. ..Nemzetközi síkon úgy látszik, hogy az európai védel­mi közösség jelenlegi elgondo­lása ténybeli ellentmondásban van az 1944-es moszkvai, az 1943-as jaltai és potsdami egyezményekkel, valamint a nyugatiak között 1947-ben és 1948-ban kötött londoni meg­állapodásokkal, amelyek kivétel nélkül előirányozzák Németor­szág leszerelését és teljes de­­militarizálását. Bonyolulttá te­szi és késlelteti a német újra­egyesítés nem katonai megoldá­sát, hogy a szerződés lényeges ■területeken megszünteti a nem­zeti szuverenitást”. Moch beszámolója végén han­goztatta: .tudom, milyen csa­lódást okoz majd a nemzetgyű­lés szavazása Franciaország­­szövetségeseinek. De hogy le­hetne figyelmen kívül hagyni Franciaország határozottan ki­nyilvánított akaratát?" Delbos, az EVK szerződés híve, javaslatot terjesztett elő a francia nemzetgyűlésben és ebben kérte a szerződésről tar­tandó vitának szeptember 21-ig A hat nyugateurópai ország kül­ügyminisztereinek brüsszeli érte­kezlete kudarccal végződött. A francia nép hatalmas ellenállá­­sába ütközik az Egyesült Álla­moknak minden olyan mesterke­dése, hogy az európai védelmi közösség (EVK) szerződésének ratifikálására kényszerítse Francia­­országot Újsághír történő elhalasztását, hogy idő­közben folytathassák a tárgya­lásokat az EVK többi tagálla­mával — jelenti a londoni rádió. A külügyi bizottság jelenté­sén kívül szombaton a nemzet­gyűlés másik öt bizottságának előadói is előterjesztették EVK- ellenes jelentéseiket, amelyeket, mint ismeretes, az illetékes bi­zottságok korábban szótöbbség­gel jóváhagytak. HIÁBA ERŐLKÖDNEK, AZ EVK ELAKADT... (J. Novák rajza.) (A „Tartós békéért, népi de­mokráciáért!” legújabb számá­ból.) Hogyan lett 214.000-ből­­ 8000? Egy esztendővel ezelőtt Eisenhower elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok 214.000 „emigránst“ fogad be évenként a ..vas­függöny” mögötti országokból. Ezt a létszámot elsősor­ban a Ny­ugat-Né­metországban leb­zselő nyilasokból és egyéb dis­szi­b­en.": elemekből próbálják toboroz­ni. Az első eszten­dő elmúltával a Newsweek című el­terjedt amerikai hetilap megvonta a mérleget és meg­állapította,­ hogy mindössze 8000 emigráns kért be­utazási engedélyt az Egyesült Álla­mokba és ezeknek is csak kisebb ré­sze jutott be a kor­látlan lehetőségek földi paradicsomá­ba. Nem titkolja a lap az óriási terv óriási bukásának okát sem. Amerika nem tud munka­lehetőséget és meg­élhetést biztosítani a bevándorlók szá­mára, miután saját munkanélkülisé­gével sem tud meg­küzdeni, így — írja a lap —­ az emigránsokat az államnak kellett volna eltartani amire — propa­ganda ide, propa­ganda oda — nincs nagy kedvük a jen­­kiknek. Adat az életszínvonalhoz .A sokszor világ­gá trombitált ame­rikai életszínvo­nalhoz szerény ada­tot közölnek a nyu­gati újságok. 1953 január elseje óta, tehát másfél év alatt nem kevesebb, mint ötezer ameri­kai mozgóképszín­ház zárta be a ka­puit. Ok: a látoga­tottság hiánya. Ugyanakkor Ma­gyarországon az utóbbi másfél esz­tendőben is lénye­gesen emelkedett a mozi­látogatók szá­ma és a mozi­háló­zat jelentős bőví­tése ellenére is gyakran állnak hosszú sorok a mozipénztárak előtt. Moszkvai telefon jelentésünk:­­ A nemzetközi diákegység nagy sikere Augusztus 27-én délben a fő határozati javaslat elfogadásá­val véget ért a Nemzetközi Diák­­szövetség moszkvai tanácsülése. A tanácsülés megválasztotta a végrehajtó bizottság és­­ a pénz­ügyi bizottság tagjait. Az­­ NDSZ elnökévé Giovanni Ber­­linguert, főtitkárává Jiri Pelikánt választották. A ple­náris és bizottsági üléseken többszáz hozzászólás hangzott el a több mint 70 országból részt­vevő küldöttek és megfigyelők részéről. Valamennyien egyetér­tettek abban, hogy a nemzetközi diákegyü­ttműködés fejlesztése a diákok legfontosabb feladata és hogy csak a diákság világmé­retű egységén keresztül érhető el a diákok hathatós hozzájáru­lása a nemzetközi feszültség to­vábbi csökkentéséhez. A tanácsülés megállapította, hogy az elmúlt esztendőben a diákság egyre növekvő aktivi­tással vett részt érdekei védel­mében. A gyarmati és függő­országok diákjai aktívan dolgoz­nak és harcolnak teljes nemzeti függetlenségük kivívásáért, a jellegében nemzeti oktatás és nemzeti kultúra védelmében. Nagymértékben megnőtt a Nemzeti Diákszövetség tevé­be minden angol miniszterelnök kenysége is az elmúlt esztendő­ben. A­ tanácsülés elégtétellel állapította meg, hogy az NDSZ munkájába egyre növekvő mér­tékben kapcsolódnak be a diá­kok. Erre utal a többi között az a tény is, hogy három olyan diákszervezet, amely megelőző­leg kilépett az NDSZ tagjai so­rából, a moszkvai tanácsülésen, ha nem is teljes jogú tagként, de társtagként visszalépett az NDSZ tagjai sorába. (Az angol, délafrikai és izraeli nemzeti diákszövetség.) A jövőre vonatkozólag a ta­nácsülés leszögezte, hogy külö­nösen komoly figyelmet kell­ szentelni a diákság közötti gya­korlati munkának. Ú újabb nem­zetközi f­akultás-tal­á­lkozókat, szemináriumokat kell rendezni. A tanácsülés elhatározta, hogy 1934—1955 telén megrendezi a soron következő téli főiskolai vi­lágbajnokságot. Utasította a tanácsülés a vég­rehajtó bizottságot és a titkár­ságot, hogy fejlessze tovább a különböző országok közötti kul­turális és általános diákcserét. A tanácsülés egyhangúlag el­határozta a Varsóban megren­dezendő ötödik VIT támogatá­sát. Aláhúzta: az NDSZ-nek azon kell dolgoznia, hogy a VIT keretén belül minél több olyan programm legyen, amely a diákság különleges érdeklő­désére tarthat számot. Az eddigi tárgyalások és a buda­pesti FVB eredménye alap­ján a tanácsülés kifejezte remé­nyét, hogy a következő téli és nyári­­ iskolai Világbajnokság előkészítése folyamán sikerül majd megvalósítani a diákspor­tolók világméretű egységét. En­nek érdekében elhatározta, hogy a lehető legrövidebb időn belül össze kell hívni egy nemzetközi diáksport konferenciát, amelynek fő feladata a diáksport-egység magvalósításának megvitatása és megoldása A tanácsülés leszögezte:a gyarmati és függőországok diák­­jain­k az eddiginél még nagyobb segítséget kell adni, hogy meg­­va­lódíthassák jogos nemzeti tö­rekvéseiket. Az NDSZ a jövőben tovább fogja szélesíteni együttműködé­­sét mindazokkal a nemzeti di­ákszerv­ezetekkel, amelyek nem tagjai és igyekszik kiszé­lesíteni az együttműködés te­­rületét mindazokkal a diák­­kérdésekkel foglalkozó nemzet­közi szervezetekkel is, ame­lyekkel ha akármilyen szűk alapon is, de lehetséges az együttműködés. Ez a moszkvai tanácsülés talán a legsikeresebb az NDSZ eddigi tanácsülései között. Ala­pos építő vita és kritika jelle­mezte, mindenki szabadon nyilváníthatta véleményét az NDSZ munkájáról. Ez döntő mértékben elősegítette az őszin­te, baráti légkör kialakulását. Igen fontos, hogy a nyugati diákszervezetek részéről elhang­zott építő kritikáit az NDSZ a maga részéről igyekezett ma­gáévá tenni. Nem kétséges, hog­y a ta­nácsülés sikeréhez nagymérték­ben hozzájárult a Szovjetunió Antifasiszta Ifjúsági Bizottsá­gának nagyszerű rendezési és szervezési munkája. Minden feltételt megteremtettek ahhoz, hogy a tanácsülés zavartalanul és minden zökkenő nélkül vé­gezhesse munkáját. A tanácsülés véget ért. A küldöttek­ azonban még nem hagyták el a Szovjetunió terü­letét. 28-án számos fakultáson szerveztek a szovjet diákok ta­lálkozót a tanácsülés részvevői számára. 28-án este a küldöt­tek két csoportba oszolva Le­­ningrádba, vagy Kievbe utaz- I­­ak, hogy megismerkedjenek­­ az ottani diákok életével is. Lőrincz Tamás A brazíliai eseményekhez A „Wall Street Journal” című lap a brazíliai eseményeket érintve a következőket írja: ,A legközelebbi hónapban a kül­földi tőkebefektetők melegebb fogadtatásra számítanak Brazí­liában. Így értékelik az amerikai diplomaták a Café Filho-vezette új kormányt. Az amerikai diplo­­maták feltételezik, hogy Café Fisho lényegesen többet tesz, mint Vargas az amerikai és más üzletemberek ösztönzésére, akik befektetéseket kívánnak eszkö­zölni a brazil vállalatokba.” A lap kijelentve, hogy az új kormány „első feladata” a za­vargások elfojtása, így folytatja: „Hivatalos amerikai képviselők szavai szerint lehet, hogy később Filho megengedi az amerikai vállalkozóknak, hogy befektetése­ket eszközöljenek Brazília kő­olaj- és energiaiparába.­­ A lap hozzáfűzi, hogy lehetséges a Brazíliába irányuló export kor­látozásának „enyhítése”. Adenauerék ism­ét letartóztattak Jupp Angenforthot Adenauer hatóságai pénteken Düsseldorfban letartóztatták Fritz Rische és Jupp Angenforth volt parlamenti képviselőket, a Német Kommunista Párt elnök­ségének tagjait. A düsseldorfi ügyészség közölte, hogy Rischét és Angenforthot ,,a német újra­egyesítés programmjának" ki­dolgozásában való részvételükért vetették börtönbe. Nyugat-Németország munkás­sága és hazafias közvéleménye a legnagyobb felháborodással érte­­sült a militaristák és monopolis­ták kormányának újabb terror­­intézkedéséről. NÉHÁNY­ SORBAN’... Hírügynökségi jelentések köz­ük, hogy az angol miniszterta­­nács pénteken Churchill elnökle­tével rendkívüli ülést tartott. A minisztertanács ülésén Churchill beszámolt arról a tárgyalásról, amelyet a hét elején Merdes- Frapco francia miniszterelnökkel folytatott. .A kvékerek meghívására Ang­liában tartózkodó szovjet ifjú­­sági küldöttség augusztus 27-én sajtóértekezletet tartott­t­on Járt­ban. A küldöttség augusztus 9-én érkezett Angliába és azóta több origó­­várost és vidéket járt be. Vállalatokat, szénbányákat, isko­lákat tekintett meg és látogatást tett magánlakásokban is.

Next