Szabad Ifjuság, 1954. július-szeptember (5. évfolyam, 154-231. szám)

1954-07-01 / 154. szám

­ A csapat egészen kiválóan játszott A mérkőzés az első pillanat­tól az utolsóig lekötötte a kö­zönség figyelmét, amely számos alkalommal jutalmazta tapssal a két csapat játékát. A hosszab­bítás második része szinte ko­romsötétben került lebonyolítás­ra, lámpákat gyújtottak, azon­ban a fényképészek lámpái még ekkor is villogtak, szorgalmasan dolgoztak a pálya szélén, hogy­ megörökíthessenek mindent, amit csak tudnak a mérkőzésből. Jog­gal mondták a külföldi újság­írók, hogy ez volt lényegében a világbajnoki döntő. A csapatból úgyszólván min­denki nagy teljesítményt nyúj­tott. Egyetlen játékosról sem lehet elmondani, hogy rossz volt, vagy gyengén játszott. Előfordultak ugyan hibák, voltak akciók, amikor sikerült közbe­lépnie az ellenfélnek, előfordul­tak gyengébb percek, de a csa­pat egészében véve is egy játé­kot nyújtott. Grosics ragyogó védéseket nyújtott, kifutásaival szinte ne­gyedik hátvédként küzdött, pon­tosan tudta, mikor kell elindul­nia, és legtöbb esetben sikerült is elérnie a labdát. A hátvédhármas kolosszális teljesítménnyel járult hozzá a győzelemhez. Az uruguayi csa­társor csak ritkán tudta áttörni ezt a hármast s hátvédeink any­­nyira zavarták őket a támadás­ban, hogy bár több alkalommal kínálkozott lövőhelyzetük, leg­gyakrabban fölé, vagy mellé lőt­ték a labdát. Bozsikra és Zakariásra az a jellemző, hogy megbízhatóan, szokott formájuknak megfelelően dolgoztak, segítettek a támadás­ban és jól hárították az ellenfél rohamait. Csatársorunk és a csapat leg­jobbja Kocsis Sándor volt. Gól­jait, amelyekkel oroszlánrészben járult hozzá a győzelemhez, per­cekig tartó tapssal fogadta a közönség és a külföldi szakér­tők. Kocsis ezen a mérkőzésen e csatársor motorjának bizo­nyult. Budai nagyszerűen feltalálta magát és nem látszott meg rajta, hogy hosszabb­­ideje nem játszott a válogatottban. Be­adásaival többször juttatta tár­sait jó lövőhelyzetbe, gyakran volt veszélyes támadásaival. Hidegkúti egyaránt kivette részét a támadásban és a vé­dekezésben. Igen sokat segített a védelemben nagy munkabírás­sal végig jó teljesítményt adott. Czibor szélvész sebességgel mozgott a pályán, szinte észre sem vette az ember és máris másutt tűnt fel, úgy a jobb, mint a balszélen s nem egyszer a 16-oson a védelemben. Szin­tén nagy veszélyt jelentett az ellenfél kapuja számára, amit nagyjelentőségű első gólja is bizonyít. Palotás szintén sokat dolgo­zott, úgy elöl, mint­ hátul, ki­vette részét a támadások elő­készítésében. Az uruguayiak végig szívósan küzdöttek és a mérkőzés általá­ban sportszerű légkörben zajlott le. Egyszer-kétszer ugyan ren­deztek egyes uruguayi játékosok jeleneteket, látványosan lefeküd­tek a földre, amely meglehető­sen szokatlan volt szemünkben, de a játék légkörét össze sem lehet hasonlítani a brazil mér­kőzéssel. Jellemző, hogy közvet­lenül a mérkőzés befejezését je­lentő játékvezetői sípszó előtt erős rendőrosztagok vették kö­rül a pályát, mire a közönség­­ füttykoncerttel juttatta kifeje­zésre, hogy a brazil mérkőzés­sel szemben e mérkőzés végén nem lesz szükséges a rendőrség jelenléte. Az uruguayiak közül voltak, akik sírtak a mérkőzés végén, mások kezükbe borították arcukat, többen azonban oda­mentek a magyar játékosokhoz, gratuláltak nekik, összeölelkez­­tek velük. .A közönség nagy tapssal, ovációval köszöntötte a magyar csapatot és a külföldi újságírók tömege valósággal megrohamozta a magyar öltö­zőt. A hangulatnál, mindennél töb­bet mondanak azok a megjegy­zések, amelyek a külföldi szak­értők, újságírók s sportemberek­­ szájából hangzottak el, hogy Magyarország lényegében már most kivívta a világbajnoki címet. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése (Folytatás az első oldalról) Az utóbbi évek legnagyobb teljesítménye A Magyarország—Uruguay mérkőzés kiemelkedő eseménye volt a futball világbajnokságnak. Csodálatosan szép játékot muta­tott be a két csapat. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a magyar csa­pat az utóbbi négy esztendő leg­nagyobb teljesítményét nyújtot­ta. Ismét bebizonyosodott, hogy nagy sikereink, az olimpiai baj­nokság megnyerése, a wembleyi 6:3 és a többiek nem véletlenek. Különösen értékes a győzelem, mert az ellenfél a világbajnok­ságot tartó Uruguay volt, amely be akarta bizonyítani, hogy a magyar csapat „mégsem verhe­tetlen”. Együttesünk kétségtelenül bi­zonyos hátránnyal indult, Pus­kás és Tóth II. hiányzott a csa­társorból. Újra nyilvánvalóvá válhatott azonban az egész nem­zetközi sportközvélemény előtt, hogy a magyar csapat mint együttes kiváló. Futballjátékunk ismert erényeit sorba csillogtat­ták a fiúk, aszerint, ahogy a mérkőzés megkívánta, támadás­ból védelembe, védelemből tá­madásba, végig kezükbe tartot­ták a vezetést. Bár az utolsó percekben Uruguay együttesé­nek sikerült védelmi hibából ki­egyenlíteni. A hosszabbítás újabb erőpróba elé állította a csapatokat, és a megerőltető nagy iram ellenére a hosszabbí­tásban is a magyar csapat volt a kezdeményező. A helyes takti­kának meglett az eredménye és az utolsó percekben két gól is esett. Az utolsó öt percben az uruguayak szinte hozzá sem ju­tottak a labdához. A magyar csapat fizikailag is felvette a harcot az öles termetű délamerikai „atlétákkal”, ami igen nagy szó. Nem beszélve arról, hogy az uruguayiak bebi­zonyították: valóban mesterei a labdarúgásnak, s csapatunk nagy küzdelem után tudta csak bebiztosítani győzelmét. De jó magyarnak lenni... Lausannebo­rt a mérkőzés u­tán még a szakadó eső sem akadá­lyozta meg azt, hogy a stadion főbejárata mellett ezrek és ezrek ne várakoztak volna a mérkő­zés részleteit tárgyalva a ma­gyar csapatra. Talán a világ minden nyelvén hangzott fel az egyöntetű vélemény. — Csodálatos! Wunderbar! formidable! Egyöntetű volt az a vélemény, hogy ez a mai találkozó, a Magyarország—Uruguay mér­kőzés olyan labdarúgó ünnep volt, amilyenre a labdarúgás eddigi történetében nemigen le­het példát találni. A beszélge­tésekből megállapíthattam, hogy a nézőknek is az a véleménye, ami a szakemberek legtöbbjé­nek, hogy bár az uruguayiak életük legjobb játékát mutatták válogatottunk­­ben ennél is inkább értékes, hogy a magyar csapatnak így sikerült legyőzni nagy délamerikai ellenfelét. So­kan azt mondták, hogy már nincs is szükség döntőre, hiszen a döntő mérkőzés a mai tal­ál­kozó volt, amelyen a mi válo­gatottunk ragyogó játékkal dia­dalmaskodott. — Már most átadnám a ku­pát a magyar válogatottnak — mondotta, egy fellelkesült lau­sannei futballrajongó. Amikor játékosaink kijöttek a stadionból, szinte hisztéria lett úrrá a tömegen. Mindenki kezet akart szorítani a nap hőseivel, Kocsissal, Cziborral, Bozsikkal, Higedkutival és a többiekkel, csapatunk tagjaival. Mindenki közelébe akart férkőzni a ma­­gyar játékosoknak és bizony csak egy negyedóra után sike­rült elndulnia játékosainkkal az autóbusznak vissza, a solothur­­ni szálláshelyre. Amikor a tömeg meglátta vi­lághírű balösszekötőnket, Pus­kást, aki, sajnos, ezen a mér­kőzésen nem játszhatott, meg­indult felé a kérdészápor­. tót­szik-e vasárnapi Egész­séges-e már? Mert csak úgy lesz teljes a mi örömünk, ha a világ­­bajnoki döntőben a hiánytalan magyar csapatot látjuk. A mérkőzés után a lausannei sajtóirodában a telefonok százain adták le a világ minden tája felé a magyar csapat újabb győ­zelméről szóló tudósításokat. Jean Eskenazi, a France Soir, a legnagyobb példányszámú fran­cia napilap sportszerkesztője ön­feledten mondta: — Holnap hat oldalon írunk a magyar csapat ragyogó futball­­fesztiváljáról. A többi országok futball­­tudósítóinak és az olyan régi labdarúgó szakértőknek, mint Gabrieli Hanoinak, akik több évtizede figyelik a nemzetközi labdarúgás eseményeit, szuper­­lativuszokban részletezték és elevenítették fel ennek a nagy­szerű győzelemnek egyes pilla­natait. — Negyvenöt éve járok mér­­­­kőzésekre, de ilyet nem­ láttam­­ — mondta Gabrieli Haup — " Mind a két csapat igen nagyot produkált. Az, hogy a Puskás nélkül kiálló magyar csapat ilyen világraszóló játékot nyúj­tott, s ilyen hatalmas, fokozó erőkifejtéssel fektette kétvállra az ugyancsak kitűnően játszó uruguayi együttest, azt mutatja, hogy a magyar csapat a világ egyik legkitűnőbb együttese. Voltak olyan vélemények is egyes szakértők részéről, hogy ezek után amit ma láttak, nem is akarnak több futballmérkőzést végignézni. A sajtóirodában beszélgettem a franciák válogatott jobb fede­zetével, Leducval, aki mosolyog­va mondta: — Holnaptól kezdve sarokba dobom a fu­tballcipőmet. Amikor késő este elhagytam a lausannei stadiont és taxival a pályaudvar felé igyekeztem, so­ff­őrünk a legszebb jelzőkkel ecsetelte a magyar csapatról al­kotott véleményét. — Nem voltam kint a mérkő­zésen Monsieur — mondotta — de amit eddig utasaimtól hallot­tam,­ az csodálatos. Az önök csa­pata megérdemli, a Coupe de Mondet , a világbajnokságot. Boldog érzés magyarnak lenni!­ ­­akács László kóczi-út sarkán a szurkolók Nyugat-Németország- Bázelben került sor az elő­döntő másik mérkőzésére, a NyugatNémetország­­- Ausztria találkozóra. Ez a mé­kfeés a nyugat-német együttes nagy fö­lényes győzelmét, hozta. . A 31 percben szerezte meg a nyugat­német csapat az első félidő egyetlen gólját. A második fél­időben azonban megindult a ha­talmas gólzápor A negyvennyol­cadik percben 2:0-ra növelték a­ ­Ausztria 6:1 (1:0) nyugat-német játékosok a gólok számát, az 51. percben sike­rült az osztrákoknak szépíteniere, de utána még 4 gólt kaptak és így a végeredményben 6:1 arány­ban vereséget szenvedtek. A magyar csapat legközelebbi el­lenfele teheti N­yugat-Ném­etor­­szág válogatottja lesz, míg a 3-4 helyért szombaton Uruguay és Ausztria mérkőzik. Egy pillanat... Egy pillanat, kicsit megnyugszunk. Kint hallgattuk a József-körúti Athenaeum-nyomda előtt az „uruk” elleni közvetítést a ba­rátaimmal. Újdonsült barátok Ott ismerkedtem meg velük abban a szent helyben. Tóth Péter, az RM kovácsa, Deme­ter József bérelszámoló — er­re az utóbbira haragszom — Mit is mondtál? — Mit is mondtál? — Hogy kikapha­tunk? — Szegyeld magad! — Hüh a mindenit, azért adj gyorsan egy kar­lt! Belefájdult a fejem, már a kikapás gon­dolatára is. — Emlékeztek? Az első gól. Bocsássa meg, kedves elvtárs­­nő, aki mellettem állt, hogy meg mertem csókolni. A sors túl közel sodorta hozzám­ ,a villamosok lassan cammogtak mellettünk, a vezető elfelejtve fontos beosztását, felénk hajolt: — Mennyi? Egy. Egy darab gól, — mu­tattuk ujjunkkal, — mire ő rettentő vidámat csapott a csengetyűre és frissen rohant tova pár szem utasával. De ez a Szepesi .. Ez a kedves, drá­ga Szepesi. Hogy mit idegesí­­tett bennünket. Hogy micsoda játékos ez a Schiaffino, meg az Andrade. Elhisszük, nagy játékosok, pompás harcosok ... azok ... azok ... de éljen ... éljen! Megvan a második. Szervusz, édes barátom.­­. Szervusz, — izé, nem fontos a neved. Mit szólsz hozzá: — kettő null! Hű, de szúrós a szakállad. Mert nem borotvál­koztál meg a második dugó tiszteletére Együtt a fiukkal De a második félidő. Emlé­keztek hallgatótársaim, mit össze­izzadtunk? Hogy topog­tunk! És csudamód összetartoz­tunk, pedig ugye — nem is ré­gen ismertük egymást. Azért a második félidő is jól indult. A villamosvezetőknek továbra is mutogattuk: kettő. Még mindig két derék góllal vezetünk. De­ azután — ez olyan csúnya, hogy nem is lehet igaz. Tizenöt perccel, a mérkőzés vége előtt: 2:1. S a befejezés előtt két perccel:­­2:2. Szepesi, ne tagadd, te is el­­komorodtál... Az érezhető volt a hangodon ... Föl a fejjel Szepesi! Jön a hosszabbítást Komári néni, emlékszik? Meny­nyit tetszett sopánkodni, hogy a Kocsis Sanyi (akit csecsemő­korából ismer) nem tudott egy harmadik gólt rúgni. De ide­gesek voltunk. Bende Sanyi most érettségizett diák, valami talizmánt morzsol­gat­ott, akár­csak egy brazil. Hátha segít. S közben egyre mondja Sze­pesi .— Jöjjetek, löjjetek! „Mi­lyen igaza van" — véltük. Tel­jesen azonos a mi elgondolá­sunkkal És Sanyi... Sanyi. Azzal a talizmáriós fejével nem be­lőtt egy csuda nagy dugót? Hogy bírta ez a vékony donga gyerek? Talán érezte? Bizto­san érezte, hogy itt a Körúton, Pesten, Szegeden, Örkényben, mindenütt az országban együtt vagyunk velük és szur­kolunk emberfeletti harcuknak. Emlékeztek szurkolótársaim, barátaim? Már bele is nyugod­tunk.. így is jó. Legyen 3:2. Még mindig jobb, mint a solás. Bele egy kalapba két­­ név: Uruguay és Magyar­or­­­­szág. Brr... Azt már úgysem­­ tudtuk volna végigizgulni. És­­ akkor Sanyikám, az az okos fejed, ami olyan jó barátság­ban van a labdával, megsze­rezte a negyediket is. Tralala... tralala ... tap­soltunk, táncoltunk , gyere­kek, öregek, fiatalok. 4:2. Mennyi csók, ölelés! Számí­tott, hogy újdonsült a barát­ság? Csak ki kellett tombolni magunkat. Komolyan, holnap jobban megy a munka, a ta­nulás, olyan jó érzést hagyott bennünk ez a csodás mérkő­zés. S aztán egy pohár borocska (volt, aki négyet, kettőt is ivott) egészségiekre! Vasár­nap ismét találkozunk Nagy S. József . A szombaton és vasárnap Párizsban sorra kerülő Francia­­ország—Magyarország váloga­tott úszó, m­­íugró és vízilabda viadalra szerdán este elutaztak a magyar sportolók. SZABAD IFJUSÁG, a DISZ központ vezetőségének lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: Budapest Rökk Szilárd­ utca 6. Telefon: 130—460. Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Eposz Vi Ságvári­ tér 1. T: Hl—255, Il­—256. Az előfizetők figyelt vidéken e postahivatalok. Budapesten a kéz­besítő postahivatalok intézik. Havi előfizetés- 8.50 Ft. Szikra Lapnyomda v . Kolesz- ak-tív Világbajnokságot nyertek női tornászaink az együttes kéziszer-gyakorlatban A női csapatverseny világbajnoka : Szovjetunió Szerdán este a római olimpiai stadionban befejeződött a női tornászok 1954. évi világbaj­noksága. Az utolsó világbajnoki szám az együttes női kéziszer gyakorlat volt, amelyben Ma­gyarország csapata bizonyult a legjobbnak. Az együttes kézi­szer gyakorlat végeredménye: Világbajnok Magyarország (Ke­leti, Gulyásáé, Lemhényiné, Be­rényiné, Daruháziné, Kertész, Bánáti és Bánhegyinél 73.80 pont, 2. Szovjetunió 73.20, 1. Svédország 71.60 pont. A nők összetett csapatverse­nyében a Szovjetunió váloga­tottja szerezte meg a világbaj­noki címet 524.31 ponttal. 2 Magyarország 518.28, 3. Cseh­szlovákia 512.58 pont. Nagy sikerrel szerepelt a Szovjet Hadsereg művészegyüttese A Szovjet Hadsereg ének- és táncegyüttese szerdán este az Állami Operaház margitszigeti szabadtéri színpadán tartotta budapesti előadását. Az előadá­son, amelyet táblás ház előtt tartottak, az énekkar és a zene­kar számos hazánkban is is­mert melódiát tolmácsolt művé­szi előadással, pezsgő etettel. Minden számukat kitörő lelkese­déssel fogadta a közönség, külö­nösen nagy sikert aratott „A bé­ketábor legyőzhetetlen” című induló, amelyet az együttes ma­gyarul adott elő. A rockar több, a vidám, szovjet életet tükröző táncjátékot is bemutatott. $AS'šudri reitvésivomonp II. FORDULÓ. 16. sz. rejtvény: Néhány étel és egy „melléfogás''. Ebben a keresztrejtvényben többféle étel, sőt még egy orosz ital is található. De a 10 vastagabb betűkkel nyomtatott enni­­innivaló közt akad egy kis ,melléfogás'’ is. Ugyanis a 10 sor kö­zött van egy, amelyet szintén ételnek tüntettünk fel, de értelme, jelentése valami egészen más. Keressük ki ezt a „melléfogást*". Ez az egy szó küldendő be — Megfejtése: 4 pont. VÍZSZINTES: 1. Hús­étel. 8. Római 51. 9. Pohárban jó a tea mellé. 10. Ipszilonak! 12. Ennek a tulajdo­na., 15. Francia re­gényíró. (1804—1857.) 16. Egy másik húsétel. II. Széles, tágas. 20. fiz. 21. Szám. 22. Cuk­rászati külön­legesség. 25. Szegecs. 28. A Ha­lá­los osztály tanu­ló­­ja — kezdőbetűkkel. 29. Római 105. 30. Egy másik cukrászati készítmény. *3. G. 6. 36. Fanyarkás gyü­mölcsíz. FÜGGŐLEGES: 1. Hisz a sikerben. 2. Van ilyen lap is. 3. Elnyűtt holmi. 4. S. J. 5. Lakat. 6. Szintén. 7­ .A gerince jól elké­szítve. ízletes étel. 8. Levesfajta. 11. Főze­lék feltéttel. 13. Lelki mozzanat. 14. Szivat­tyú. 15. A na­p........... 17. ..Éktelenül" men­­degé­li 18. Gabona­mérték Tuniszban. (A két második betű azonos magánhang.­z.Á!) 23. Sör — orosz ■nyelven. 24. Fogta A II. forduló 24 rejtvényének megfejtését egyszerre kell be­küldeni! — A 17. sz. rejtvényt pénteken közöljük! volt. 26. Melyik he­lyen? 27. Büntető Tör­vénykönyv. 30. Tompa Mihály névjele. 31. Helyrag. 32. A. V. TT A Szabad Ifjú,hús nagy nyári rejtvényversenye II. forduló 16. szelvény Várható időjárás V­ált­ozó felhőzet, egy-két helyen záporeső, mérsékelt szél A hőm­­ér­sék­let kissé emelkedik. Várható hő­­mérsékleti értékek: csütörtökön reg­gel 14—17, délben 26—29 fok között Mozik műsorából 1954 július 1-től 7-ig Schubert: Uránia (Rákóczi-út 21 .J 4. ti­7. f9, Duna (Fürst Sándor-u. 7.1 15. H7. 9, Ugocsa (Ugocsa-utca 10.J­­5. h7. 9, Alkotmány (Újpest) h4. 9. ni9. Kegyetlen tenger: Vörös Csillag (Lenin-körút 45.) .prol. f5. h7. 9, Ma­lus I (Mártírok-útja 55.) prol. 4. rt­ 7 F9. Vörösmarty (Ülői­ út 4.) prol 14. h6. 8. Dózsa (Róbert Károly körút 59.) prol. fo. h7. 9. Ana lett 3 fiam: Szikra (Lenin körút 120.) prol. f­0. f­2. h2. 4. n? f9. Tátra (P­erzsébet, kert mozi) prol n7. h9. v. 4. Hunyadi (Kispest) prol H6. n9. xr. M Távoli kikötő: Felszabadulás rFW?­rtén-tér 3.) f4. h6, S. Táncsics (Cse­pel) h6. 8, v. 14. Szerelem engedély nélkül: Corv? (Kisfaludy-höz) K 6. Renki (Kápolna­ utca 3,4)1 n6, 18, r 5. Macsovi­a: Művész (Lenin-körút *8­­. n7, f9. Köznapi komédia­­kísérőmfiúv Láthatatlan elle­nségeink): Basty (Lenin-körút 8.) 3. hétre pro­. 11. V 5. 7. 9 Az öt barát (kasérőmű­sor: Drew­itsc-i Tanácsköztársaság): Ady (Ta­nács-körút 3.) prol. 14, 6, 19, Csok­­nai (Népszínház-utca 13.) prol.­­6, 8, Tanács (Szt. István-körút 1) prol. 10, 12. n3. f2. h 7. 9. Szkander bég: Sport (Thököly­ 16.) 1. n7, f9, Óbuda (Seleneci­u*­ 14.) 4. n7, f9. Nézz a tükörbe: Tinódi (Nagyme® álca 8.1 ft. h6, 8. Vasökle Bogdán: József Atti (Ka­vária-tér 7.) ft, h6, 8. Botrány Kicsmertben: iVáci út M.) 85, h7, 9. Vidám vásár: Bethlen flSeSi­ee C3 bor-tér 3.) 4. n7. f9. Fiúk, lányok, kutyák: Zrínyi sí­­ti*M-körül 2­.) prof. 4. n-7. o.

Next