Szabad Ifjuság, 1955. január-március (6. évfolyam, 1-76. szám)

1955-01-01 / 1. szám

Az eddigi folytatások rövid tartalma: 1916 februárjában, az I. vi­lágháború derekán kezdődik a történet. A Korall utcai főgim­názium három diákja: Szaba­dos, Herc­zog és Kisfalvy a „hazafias’’* szólamoktól be­csapva, az orosz frontra szök­nek. Velük tart negyedikként a tanonc Tímár is. A fronton megismerik a háború igazi arcát és mint a háború ellen­zői térnek haza. Közben Budapesten, a cselekmény má­sik színhelyén mindjobban ki­bontakozik az antimilitarista fiatalok harca a háború el­len. MEGMOZDUL AZ ORSZÁG A bresetlitovszki béke alapjain a magyar hadifoglyok hazatér­nek hazájukba. Az Oroszország­ban szervezkedő magyar bolse­vikok néhány megbízható kom­munista vezetője a szocializmus győzelméért és a békéért folyó harc erősítése érdekében haza­indul Magyarországra. Rákosi 1918 májusában érke­zett haza. Itthon Rákosit — mint minden Oroszországból hazatérő hadi­foglyot — „szellemi fertőtlení­tésre” vesztegzár-táborba csuk­ják. Ezekben a táborokban a ha­zatérő katonákból még az emlé­két is ki akarják irtani, hogy lákt­­ják a nagy oroszországi szo­cialista forradalmat. Rákosira különös gondja volt a táborparancsnokságnak. Sze­­mélyi anyagára rákapcsolták a figyelő lapot:­ „Bolsevik agitátor”. Úgy is bántak vele. Bár a ren­deletek szerint a fronton és a hadifogságban töltött ideje után főhadnagyi rang járt volna, had­nagyi csillagot adtak csak. Per­sze ennél többet ért volna né­­hálny heti szabadság. A táborból Szabadka mellé vezénylik egy kiképző ezredhez, hogy onnan visszaküldjék a frontra. Szeren­cséjére Budapesten átutazóban betegség címén megszakíthatja útját Ez alatt a rövid egy hét alatt is kapcsolatot talál régi galileista és szocialista barátai­val. Érdeklődik, körülnéz, gon­dolkozik. Mindenütt nagy érdeklődéssel fogadják. Ide hívják, oda hívják a „halottaiból feltámadt” jóbará­tot. Végre valaki „odaátról” — így mondják — aki közvetlen élmé­nyei alapján tudja megvilágí­tani az oroszországi eseménye­ket. Rákosi má­r az első napokban hall a Forradalmi Szocialisták­­ról Érdeklődik Mosolygó felől, keresi Kelent. Jól tudja, ha va­lakik, ők bizonyosan kapcsolat­ban vannak azokkal, akik szem­­beszállnak a szociáldemokrata árulók politikájával, megértik a nagy orosz szocialista forrada­lom világraszóló jelentőségét és készek harcolni érte. Rákosi fájdalommal hallja, hogy mindketten börtönben vannak. Helyettük Korvinnal talá­l kap­csolatot. Ez a Korvin azonban már nem az az egykori fiatal diák, aki a Galilei Kör napjaiban bátyjának csendes kísérője volt, hanem a forradalmi szocialista mozgalom egyik vezetője. Rákosi meglepődik ezen, pedig tudja, hogy Oroszországban is milyen gyors volt a forradalmi ifjúság fejlődése, és végtére maga is csak huszonhat éves. Meghitt és hosszú beszélgetés kezdődik közöttük. Rákosi az orosz proletárforradalomról, s annak nemzetközi vonatkozásai­ról, Korvin a magyarországi po­litikai helyzetről, s a lassan, de egyre erősödő forradalmi moz­galom helyzetéről beszél. Az éj­jelekbe nyúló beszélgetésekben két meghitt barát és elvtárs, két küzdőtárs talált egymásra. A hadseregben persze nem­csak Rákosival bántak emberte­lenül. A hazatérő hadifoglyok helyzete elviselhetetlen. Amikor kikerülnek a „szellemi fertőtlení­tés” táboraiból, hogy a netalán mégis megmaradt nemkívánatos gondolatokat végleg kiverjék a fejükből, regeltől késő estig tartó gyakorlatozásra hajszolják őket. Utána egy-két hét szabadság, s már viszik is vissza őket a frontra. A volt oroszországi magyar hadifoglyok, a szocialista forra­dalom szemtanúi azonban már nem a régi engedelmes és min­denbe beletörődő katonák. Ezek az emberek látták a februári for­radalom tehetetlenségét, látták, hogy Kerenszkijék id­ején minden a régiben maradt, megmaradt a földesúr, a gyáros, a háború és elnyomás. Tanúi voltak annak is, hogy november 7-én az orosz munkások, katonák és parasztok miként fordították fegyvereiket uraik ellen, hogyan söpörték el hajcsáraikat és valósították meg a szocialista forradalmat. A volt oroszországi hadifog­lyok rájöttek arra is, hogy ami a cári Oroszországban sikerült, az a császári és királyi Magyar­­országon is megvalósítható. Ezek a katonák itthon is békét, kenye­ret és szabadságot akartak. A munkások és parasztok azt akar­ták, hogy övék legyen a gyár, a föld. Megtanultak szervezkedni is. Rájöttek, hogy a katona egyedül mindössze az önkénynek kiszol­gáltatott pária- Sok katona együtt már tömeg, amely urai ellen fordíthatja fegyverét. Ilyen volt a hangulat a pécsi Frigyes főherceg laktanyában elhelyezkedett 6. számú gyalog­ezredben is. Különösen a III. pótzászlóalj volt forradalmi szel­lemű, amely tisztára Oroszor­szágból hazaérkezett hadifog­lyokból állt Pécsett is tartós vesztegzár alatt tartották őket. Keményeb­ben és rosszabbul bántak velük, mint a fegyencekkel. A katonák szervezkedtek hóhé­raik ellen, s a híres „vörös pün­kösd” tetteivel feleltek kínzóik­nak. Három menetszázadnak kellett volna a frontra indulnia. — Eleget szenvedtünk! Eleget kínoztak bennünket! Inkább meg­halunk, de nem megyünk vissza! — volt a katonák válasza. Nem tudni, hogy név szerint kik voltak a pécsi „vörös pün­kösd” eseményeinek szervezői. Szabadkai forradalmi szocialis­ták irányították őket. Tény, hogy a laktanya udva­rán felsorakozott legénység 1918. május 20-án, pünkösd va­sárnapján délután két órakor megtagadta az engedelmességet és fegyverbe lépett. Tisztjeik kö­zül agyonlőtték az embertele­nebbeket, a többit lefegyverez­ték. A fellázadt katonák ezután sza­bályszerű hadirendben megszáll­ták a szomszédos Fejérváry­­laktanyát Majd a békét és az orosz forradalmat éltetve, elfog­lalták a pályaudvarokat és a vá­ros főbb pontjait. A felkelők vezetői megbízotta­kat és fegyverekkel megrakott kocsikat küldtek a pécskörnyéki bányásztelepekre. Azt akarták, hogy a felfegyverzett bányá­szokkal együtt Pécs egy orszá­gos forradalmi felkelés kiinduló­pontja legyen. Intézkedéseik kezdetben helye­sek voltak. Azt a hibát azonban elkövették, hogy elmulasztották a többi három pécsi kaszárnya elfoglalását. Pedig Pécsett a 6. gyalogezreden kívül még három ezred katonái állomásoztak. A három ezred tisztjei így időt nyertek és kézben tudták tartani katonáikat. Később a fel­kelők már hiába szólították fel őket csatlakozásra. Tisztjeik pa­rancsára háromszoros túlerővel harcba szálltak a felkelőkkel. Még így is voltak olyan izgal­mas pillanatok, amikor úgy lát­szott, hogy megfordul a kocka. A Fejérváry-laktanya legénysé­gének egyik kisebb egysége csat­lakozott a felkeléshez. A 19-esek közül is többen a felkelők olda­lára álltak. A túlerő azonban még így is nagy volt. S délután fél ötig a felkelők kénytelenek voltak el­szánt védekező harcban feladni a pályaudvarokat. Majd kiürí­tették a kezükben lévő lakta­nyát. A túlerővel szemben vívott szakadatlan harcban, a Rákóczi úton visszavonulva, a felkelők a temetőbe vették be magukat. Estére ebből a hadállásukból is kiszorították őket. A felkelők nagyobb része ekkor Mohácsnak vonult vissza. Onnan azonban egy bosnyák ezred indult már bekerítésükre. A felkelők egyik csapata Pécs­­bányatelep felé húzódott. Pécsbányatelepről kora dél­utántól kezdve kaptak némi tá­mogatást. Délután négy óráig gyalogszerrel, biciklin és kocsin mintegy 200 bányász jutott el a felkelőkhöz. Ennél jóval többen mentek volna segíteni. Mire azonban a bányászok zöme csatlakozhatott volna, Pécs központi része a „rendcsinálók” kezén volt. Így a bányászfelkelők már csak a temetői ütközetben, majd a visz­­szavonulás harcaiban vehettek részt. A túlerő sok halott és sok se­besült árán legyőzte a felkelést. A visszavonuló katonáknak és bányászoknak volt még erejük, hogy a pécsbányatelepi fogdák­ból kiszabadítsák munkamegta­gadás miatt bezárt bányásztár­saikat. Ezután győzelmesebb napokra rejtették el fegyverei­ket és elszéledtek. Néhány kisebb fegyvercsoport a mecseki erdőkbe bevette ma­gát. A felkelés leverése másnapján öt rendkívüli bíróság kezdte meg a „rendcsinálás” hóhéri munkáját. A harcokban elfogott katonák és bányászok mintegy kétszázötvenen voltak. Nyolcvan­öt felkelőt, köztük civileket és nőket állítottak rögtönítélő bíró­ság elé. Május 23-án kivégeztek négy forradalmár katonát, 24-én hár­mat, 25-én ismét négyet és 26-án eg­yet. Pécs dolgozói nem tűrték to­vább a hóhérok vérengzését. A hős felkelők megmentése érde­kében a bányászok álltalános sztrájkot akartak kezdeni. Erre a kivégzések megszűntek. A kormány a pécsi „vörös pünkösd” eseményeiről teljes hírzárlatot rendelt el. A felkelés híre azonban elterjedt az or­szágban. A pécsi eseményeket a magyar dolgozók biztató kezdet­nek tekintették. Nagyon fájlal­ták, hogy vereségbe fulladt. Tudták azonban, ha a túlerő most le is verte a felkelők hősi harcát, a kivégzett és elesett ha­zafiak vére nem folyt hiába. Tudták, hogy hamarosan eljön a bosszú órája, amikor a magyar nép leszámol zsarnokaival, s majdan az elesett és kivégzett névtelen mártíroknak, a pécsi „vörös pünkösdi” hőseinek em­lékoszlopot állít. A szociáldemokrata párt veze­tői megtagadták a közösséget a pécsi eseményekkel. A felkelés miatt bebörtönzötteknek nem nyújtottak semmiféle segítséget. A forradalmi szocialisták tet­ték magukévá a pécsi felkelés ügy­ét. Közülük többen azonnal el­utaztak Pécsre. De már csak a hadbíróság elé állított elvtár­saik védelmének megszervezésé­ben vehettek részt A pécsi katonai felkelés m­esz­­szemenő tanulságul szolgált. A nagymérvű katonai forradalmi mozgalom megmutatta, hogy a tömegek forradalmi öntudata és lendülete lényegesen előbbre ju­tott, mint ahogy a Forradalmi Szocialisták hitték. Világossá vált, hogy Oroszországhoz ha­sonlóan Magyarország is olyan tűzkatlan, amelynek kirobbantá­­sá­hoz csak szikra kell... és szikrából lesz a láng. 1918 június 20-án a MÁVAG- gy­ár udvarán sortűz dördült el. Munkások kiontott vére ömlött a földre. Sztrájk! A hír végig futott a gyára­kon ! Sztrájk! Leálltak a gyárak. Tömeg­­sztrájk! Az egész ország feszülő iz­galom. A hír kijut a frontra. Felrázza a katonákat. Azt re­mélik, hogy a tömegsztrájk ta­lán meghozza a várva várt for­dulatot, a há­ború végét. A MÁVAG öntöde munkásai azt követelték, hogy munkaide­jüket heti 65 óráról 58 órára csökkentsék és emeljék fel bé­rüket. Gyűlést akartak tartani a gyár udvarán. A g­yákz katonai parancsnoka, egy ezredes, csendőrkardilappal verette szét a gyülekező mun­kásokat. Több sebesült volt. köz­tük nők is. A sebesültek úgy véresen, ahogy voltak, a gy­ár műhelyeibe futottak segítséget kérni. A hatalmas gyár percek alatt leállt. A dolgozók egyre" növek­vő áradata sereglett az igazga­tósági épület felé. Viharosan tiltakozott a véres csendőri bru­talitás elleni A gyár főbiza­lmija beszédet intézett a tömeghez. Elégtételt követelt a kiontott vérért. Az ezredes a főbizalmit le akarta tartóztatni. A tömeg nem engedte, hogy elvtársuk csend­őrkézre kerüljön. Ekkor a­ gyár katonai parancsnoka kétszer egymásután tüzet vezényelt, öt halottja és tizenhét súlyos sebesültje volt a két sortűznek. A vérfürdőt rendező ezredes azt hitte, hogy győzött, hogy leti­porta a munkásokat. Nem győzött! A munkásság, ki mivel csak tudott, felfegyverkezett. Megin­dultak a csendőrök ellen, és a gyáva hóhérok, akik könyörtele­nül belelőtték a védtelen tömeg­be, most megfutamodtak. Elba­­rikádoztá­k magukat az igazga­tósági épületben. — Ki az utcára! A parlament elé! Megtorlást követelünk! — hangzott mind­enfelől. S a hatalmas vaskapun át a munkásság sokezres tömege el­indult az utcára. A csendőrsor­­tűz hírére sztrájkba lépett a szomszédos Ganz Vagongyár is. A munkások innen is égő bosz­­szúvággyal meneteltek a MÁVAG dolgozói után. Egész Budapest népe látta a körutakon felvonuló munkásokat, ahogy elszántan meneteltek a parlament elé, hogy megtorlást követeljenek a kormánytól. Sztrájk, sztrájk! A­­fővárosi gyárak csatlakoz­nak. A munkások tüntető me­nete, egyre szélesedő áradatban foglalja el a főútvonalakat. A Nemzeti Színháznál már ott haladt a menetben a tömegek harcedzett vezetője, Landler Jenő. Az öreg harcos, a szívével, lelkével, szocialista meggyőző­désével forradalmár, akit csakis a szociáldemokrata párt egysé­gének mindenáron való megőr­zése béklyózott le, most ott ment vörös zászló alatt a töme­gek élén. Ha bárki megpróbál­nál útját állni a tüntető menet­nek, most is ő legyen az első, aki szembe kerül a rendőrök­kel. A tömeg a parlament elé ért. „Megtorlást a kiontott vérért! Békét, kenyeret, szabadságot! Éljen az orosz nép, az orosz forradalom! Világbékét akarunk! Választójogot követelünk! A po­kolba Tiszáival és grófjaival!” Cselekedjünk mi, magyarok is oroszul — hangoztatták. Landler Jenő ott állt az or­szágház pompázó palotájához vezető széles lépcsősor legma­gasabb fokán. Az urak parla­mentjére mutatva, mély, öblös hangján messzirehangzóan kiál­totta a harcos tömeg előtt: „Többé nem beszélni kell. El­jött a tettek ideje. Le kell szá­­­moln­i az egész korrupt kor­mányrendszerrel és képviselő­­házával. A mai véres esemé­nyekért a munkásság megtor­lást követel. De itt lesz hama­rosan annak is az ideje, amikor leszámolnak a gyalázatos kor­mányrendszerrel, amely ma már csakis a csendőrszuronyokra és vérfürdőkre épít. A munkások nem elégedhetnek meg a kije­lentésekkel, amiket a legutóbbi sztrájk alkalmával a kormány a képviselőházban tett. Papír­­igérgetések! Utána minden ma­radt a régiben. Cselekedeteket várunk és követelünk a kor­­má­nytól. Elégtételt követelünk! Bosszút kell állni, amiért csend­­őrsortűzzel gyilkoltak meg ár­tatlan munkásokat. Nem hi­szem, hogy akadjon Magyaror­szágon becsületes ember, akinek szívét lángra ne lobbantaná az elkeseredés és a bosszú tüze a gyalázatos cselekedet miatt. Ma már elég erős Budapest és az ország munkássága, hogy az ilyen vad csendőr-gyalázatos­ságot ne nézze tétlenül és elég­tételt szerezzen magának. Köve­teljük az elégtételt! Minden munkás szívében ég a jogos bosszú, ég az elkeseredés láng­ja és joggal jelentik ki a mun­kások, hogy senki sem veszi fel mindaddig a munkást, amíg a kor­mány nem ad megfelelő elégté­telt. A pártvezetőségnek is nyíl­tan megmondjuk, ha határozata nem elégíti ki a munkásságot, ott leszünk valamennyien, ami­kor azt tőlük számonkérjük, megköveteljük.” ( Folytatjuk) A Szab­ad Ifjúság nagy téli rejtvény­versenye MA KEZDŐDIK az ötödik forduló Ma, — és a 12 fordulós rejt­vényverseny időszakában min­den vasárnap — más és más témakörből kiválasztva hat-hat képet közlünk. Az ötödik forduló ma kezdődik és a mai hat kép a magyar színművészet hat klasszikus alakjának arcképét ábrázolja. Mindegyikük alatt megjelöltük, hogy ki kicsoda. Természetesen az ismerteté­sek a hét folyamán nem a ké­pek itt látható­­sorrendjében je­lennek meg, de az egyes kereszt­­rejtvények fősoraiból feltétlenül megtudjuk, hogy az egyes is­mertetések kire vonatkoznak. Minthogy 5 napon át öt ismer­tetés jelenik meg a keresztrejt­vényekben, egy valakiről, a hatodikról, nem emlékezünk meg. A tegnap véget ért negyedik forduló megfejtését január 7-ig kell postán, vagy személyesen el­juttatni a Szabad Ifjúság szerkesz­tőségébe. Budapest, VIII., Rökk Szilárd utca 6. sz. alá. A „ha­todik képpel” és négy rejtvény­­szelvénnyel felszerelt és ponto­san kitöltött pályázati szelvényt lehet postai levelezőlapon, vag­y borítékban beküldeni. Ez utóbbi esetben a cím mellé írandó: KERESD A HATODIKAT! Kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton a Sza­bad Ifjúságban egy-egy kis keresztrejtvény jelenik meg. Minden egyes keresztrejtvény megfejtendő fősoraiban rövid ismertetést közlünk az itt lát­ható hat színművészről és szín­művésznőről. Ki a hatodik ? Keresd a hatodikat! Ha az 5 napon át közölt rejtvényeket megfejtettük, már tudjuk is, melyik kép maradt ki, ki a hatodik és ezt a hatodik képet kell majd kivágni a fenti hat közül s a január 9-én megjelenő pá­lyázati szelvényre ráerősíteni. A pályázati szelvényhez mellé­kelni kell az 5 keresztrejtvény megjelenésével egyidejűleg kö­zölt 5 rejtvényszelvényt is. • Kérjük olvasóinkat, hogy postán küldött rejtvénymegfej­téseiket bélyeggel ellátott borí­tékban juttassák el szerkesztő­ségünkhöz. A bélyeg nélküli bo­rítékban küldött megfejtéseket a jövőben nem vesszük figye­lembe. A negyedik forduló nyertesei­nek névsorát a Szabad Ifjúság január 12-i, szerdai száma közli. MINDEN FORDULÓ CSAK EGY HÉTIG TART! Bármelyik fordulónál be lehet kapcsolódni a pályázók sorába! Minden fordulóban 10 értékes nyereményt sorsolunk ki, s minthogy nagy téli rejtvényversenyünk 12 fordulóból áll, 120 szebbnél szebb nyereménnyel örvendeztetjük meg pályázóinkat. A nyeremények között szerepel: 2 teljes sífelszerelés 3 ródli 3 pár finom korcsolya 1 bőr aktatáska 3 hatszemélyes porcelán-étkészlet 1 teljesen felszerelt villanyvasút-játék négyszer 1 kg tiszta csokoládé 12 egyenkint 100 forint összegű takarékbetétkönyv, továbbá öngyújtók, asztali-teniszkészletek, sakk- és társasjátékok, fényképalbumok, töltőtollak, könyvek stb. stb. A ma kezdődő ötödik forduló során a TELJES SÍFELSZERELÉS 1 drb 100 forint értékű takarékbetétkönyv 2 öngyújtó 2 fényképalbum 2 töltőtoll és 2 Gárdonyi-regény kerül kisorsolásra. Ki nyerheti meg a főnyereményt, a 80 bőgős mester-tangóharmonikát? Mindenki, aki a 12 fordulóból legalább hat forduló helyes megfejtését küldi be! Itt közöljük a negyedik forduló pályázati szelvényét: A 4 . (Ide rögzítendő ^ 4 rejtvény­szelvény.) Ide rögzítendő a „hatodik” képi forduló pályázati szelvénye NÉV:.......................... . . . i i * CÍM: . . ■ •£•••• «St* Olvashatóan töltendő ki! á (FIGYELEM! Ezt a hat képet az egész hét folyamán jól őrizzük meg!)

Next