Szabad Ifjuság, 1955. január-március (6. évfolyam, 1-76. szám)
1955-01-01 / 1. szám
Az eddigi folytatások rövid tartalma: 1916 februárjában, az I. világháború derekán kezdődik a történet. A Korall utcai főgimnázium három diákja: Szabados, Herczog és Kisfalvy a „hazafias’’* szólamoktól becsapva, az orosz frontra szöknek. Velük tart negyedikként a tanonc Tímár is. A fronton megismerik a háború igazi arcát és mint a háború ellenzői térnek haza. Közben Budapesten, a cselekmény másik színhelyén mindjobban kibontakozik az antimilitarista fiatalok harca a háború ellen. MEGMOZDUL AZ ORSZÁG A bresetlitovszki béke alapjain a magyar hadifoglyok hazatérnek hazájukba. Az Oroszországban szervezkedő magyar bolsevikok néhány megbízható kommunista vezetője a szocializmus győzelméért és a békéért folyó harc erősítése érdekében hazaindul Magyarországra. Rákosi 1918 májusában érkezett haza. Itthon Rákosit — mint minden Oroszországból hazatérő hadifoglyot — „szellemi fertőtlenítésre” vesztegzár-táborba csukják. Ezekben a táborokban a hazatérő katonákból még az emlékét is ki akarják irtani, hogy láktják a nagy oroszországi szocialista forradalmat. Rákosira különös gondja volt a táborparancsnokságnak. Személyi anyagára rákapcsolták a figyelő lapot: „Bolsevik agitátor”. Úgy is bántak vele. Bár a rendeletek szerint a fronton és a hadifogságban töltött ideje után főhadnagyi rang járt volna, hadnagyi csillagot adtak csak. Persze ennél többet ért volna néhálny heti szabadság. A táborból Szabadka mellé vezénylik egy kiképző ezredhez, hogy onnan visszaküldjék a frontra. Szerencséjére Budapesten átutazóban betegség címén megszakíthatja útját Ez alatt a rövid egy hét alatt is kapcsolatot talál régi galileista és szocialista barátaival. Érdeklődik, körülnéz, gondolkozik. Mindenütt nagy érdeklődéssel fogadják. Ide hívják, oda hívják a „halottaiból feltámadt” jóbarátot. Végre valaki „odaátról” — így mondják — aki közvetlen élményei alapján tudja megvilágítani az oroszországi eseményeket. Rákosi már az első napokban hall a Forradalmi Szocialistákról Érdeklődik Mosolygó felől, keresi Kelent. Jól tudja, ha valakik, ők bizonyosan kapcsolatban vannak azokkal, akik szembeszállnak a szociáldemokrata árulók politikájával, megértik a nagy orosz szocialista forradalom világraszóló jelentőségét és készek harcolni érte. Rákosi fájdalommal hallja, hogy mindketten börtönben vannak. Helyettük Korvinnal talál kapcsolatot. Ez a Korvin azonban már nem az az egykori fiatal diák, aki a Galilei Kör napjaiban bátyjának csendes kísérője volt, hanem a forradalmi szocialista mozgalom egyik vezetője. Rákosi meglepődik ezen, pedig tudja, hogy Oroszországban is milyen gyors volt a forradalmi ifjúság fejlődése, és végtére maga is csak huszonhat éves. Meghitt és hosszú beszélgetés kezdődik közöttük. Rákosi az orosz proletárforradalomról, s annak nemzetközi vonatkozásairól, Korvin a magyarországi politikai helyzetről, s a lassan, de egyre erősödő forradalmi mozgalom helyzetéről beszél. Az éjjelekbe nyúló beszélgetésekben két meghitt barát és elvtárs, két küzdőtárs talált egymásra. A hadseregben persze nemcsak Rákosival bántak embertelenül. A hazatérő hadifoglyok helyzete elviselhetetlen. Amikor kikerülnek a „szellemi fertőtlenítés” táboraiból, hogy a netalán mégis megmaradt nemkívánatos gondolatokat végleg kiverjék a fejükből, regeltől késő estig tartó gyakorlatozásra hajszolják őket. Utána egy-két hét szabadság, s már viszik is vissza őket a frontra. A volt oroszországi magyar hadifoglyok, a szocialista forradalom szemtanúi azonban már nem a régi engedelmes és mindenbe beletörődő katonák. Ezek az emberek látták a februári forradalom tehetetlenségét, látták, hogy Kerenszkijék idején minden a régiben maradt, megmaradt a földesúr, a gyáros, a háború és elnyomás. Tanúi voltak annak is, hogy november 7-én az orosz munkások, katonák és parasztok miként fordították fegyvereiket uraik ellen, hogyan söpörték el hajcsáraikat és valósították meg a szocialista forradalmat. A volt oroszországi hadifoglyok rájöttek arra is, hogy ami a cári Oroszországban sikerült, az a császári és királyi Magyarországon is megvalósítható. Ezek a katonák itthon is békét, kenyeret és szabadságot akartak. A munkások és parasztok azt akarták, hogy övék legyen a gyár, a föld. Megtanultak szervezkedni is. Rájöttek, hogy a katona egyedül mindössze az önkénynek kiszolgáltatott pária- Sok katona együtt már tömeg, amely urai ellen fordíthatja fegyverét. Ilyen volt a hangulat a pécsi Frigyes főherceg laktanyában elhelyezkedett 6. számú gyalogezredben is. Különösen a III. pótzászlóalj volt forradalmi szellemű, amely tisztára Oroszországból hazaérkezett hadifoglyokból állt Pécsett is tartós vesztegzár alatt tartották őket. Keményebben és rosszabbul bántak velük, mint a fegyencekkel. A katonák szervezkedtek hóhéraik ellen, s a híres „vörös pünkösd” tetteivel feleltek kínzóiknak. Három menetszázadnak kellett volna a frontra indulnia. — Eleget szenvedtünk! Eleget kínoztak bennünket! Inkább meghalunk, de nem megyünk vissza! — volt a katonák válasza. Nem tudni, hogy név szerint kik voltak a pécsi „vörös pünkösd” eseményeinek szervezői. Szabadkai forradalmi szocialisták irányították őket. Tény, hogy a laktanya udvarán felsorakozott legénység 1918. május 20-án, pünkösd vasárnapján délután két órakor megtagadta az engedelmességet és fegyverbe lépett. Tisztjeik közül agyonlőtték az embertelenebbeket, a többit lefegyverezték. A fellázadt katonák ezután szabályszerű hadirendben megszállták a szomszédos Fejérvárylaktanyát Majd a békét és az orosz forradalmat éltetve, elfoglalták a pályaudvarokat és a város főbb pontjait. A felkelők vezetői megbízottakat és fegyverekkel megrakott kocsikat küldtek a pécskörnyéki bányásztelepekre. Azt akarták, hogy a felfegyverzett bányászokkal együtt Pécs egy országos forradalmi felkelés kiindulópontja legyen. Intézkedéseik kezdetben helyesek voltak. Azt a hibát azonban elkövették, hogy elmulasztották a többi három pécsi kaszárnya elfoglalását. Pedig Pécsett a 6. gyalogezreden kívül még három ezred katonái állomásoztak. A három ezred tisztjei így időt nyertek és kézben tudták tartani katonáikat. Később a felkelők már hiába szólították fel őket csatlakozásra. Tisztjeik parancsára háromszoros túlerővel harcba szálltak a felkelőkkel. Még így is voltak olyan izgalmas pillanatok, amikor úgy látszott, hogy megfordul a kocka. A Fejérváry-laktanya legénységének egyik kisebb egysége csatlakozott a felkeléshez. A 19-esek közül is többen a felkelők oldalára álltak. A túlerő azonban még így is nagy volt. S délután fél ötig a felkelők kénytelenek voltak elszánt védekező harcban feladni a pályaudvarokat. Majd kiürítették a kezükben lévő laktanyát. A túlerővel szemben vívott szakadatlan harcban, a Rákóczi úton visszavonulva, a felkelők a temetőbe vették be magukat. Estére ebből a hadállásukból is kiszorították őket. A felkelők nagyobb része ekkor Mohácsnak vonult vissza. Onnan azonban egy bosnyák ezred indult már bekerítésükre. A felkelők egyik csapata Pécsbányatelep felé húzódott. Pécsbányatelepről kora délutántól kezdve kaptak némi támogatást. Délután négy óráig gyalogszerrel, biciklin és kocsin mintegy 200 bányász jutott el a felkelőkhöz. Ennél jóval többen mentek volna segíteni. Mire azonban a bányászok zöme csatlakozhatott volna, Pécs központi része a „rendcsinálók” kezén volt. Így a bányászfelkelők már csak a temetői ütközetben, majd a viszszavonulás harcaiban vehettek részt. A túlerő sok halott és sok sebesült árán legyőzte a felkelést. A visszavonuló katonáknak és bányászoknak volt még erejük, hogy a pécsbányatelepi fogdákból kiszabadítsák munkamegtagadás miatt bezárt bányásztársaikat. Ezután győzelmesebb napokra rejtették el fegyvereiket és elszéledtek. Néhány kisebb fegyvercsoport a mecseki erdőkbe bevette magát. A felkelés leverése másnapján öt rendkívüli bíróság kezdte meg a „rendcsinálás” hóhéri munkáját. A harcokban elfogott katonák és bányászok mintegy kétszázötvenen voltak. Nyolcvanöt felkelőt, köztük civileket és nőket állítottak rögtönítélő bíróság elé. Május 23-án kivégeztek négy forradalmár katonát, 24-én hármat, 25-én ismét négyet és 26-án egyet. Pécs dolgozói nem tűrték tovább a hóhérok vérengzését. A hős felkelők megmentése érdekében a bányászok álltalános sztrájkot akartak kezdeni. Erre a kivégzések megszűntek. A kormány a pécsi „vörös pünkösd” eseményeiről teljes hírzárlatot rendelt el. A felkelés híre azonban elterjedt az országban. A pécsi eseményeket a magyar dolgozók biztató kezdetnek tekintették. Nagyon fájlalták, hogy vereségbe fulladt. Tudták azonban, ha a túlerő most le is verte a felkelők hősi harcát, a kivégzett és elesett hazafiak vére nem folyt hiába. Tudták, hogy hamarosan eljön a bosszú órája, amikor a magyar nép leszámol zsarnokaival, s majdan az elesett és kivégzett névtelen mártíroknak, a pécsi „vörös pünkösdi” hőseinek emlékoszlopot állít. A szociáldemokrata párt vezetői megtagadták a közösséget a pécsi eseményekkel. A felkelés miatt bebörtönzötteknek nem nyújtottak semmiféle segítséget. A forradalmi szocialisták tették magukévá a pécsi felkelés ügyét. Közülük többen azonnal elutaztak Pécsre. De már csak a hadbíróság elé állított elvtársaik védelmének megszervezésében vehettek részt A pécsi katonai felkelés meszszemenő tanulságul szolgált. A nagymérvű katonai forradalmi mozgalom megmutatta, hogy a tömegek forradalmi öntudata és lendülete lényegesen előbbre jutott, mint ahogy a Forradalmi Szocialisták hitték. Világossá vált, hogy Oroszországhoz hasonlóan Magyarország is olyan tűzkatlan, amelynek kirobbantásához csak szikra kell... és szikrából lesz a láng. 1918 június 20-án a MÁVAG- gyár udvarán sortűz dördült el. Munkások kiontott vére ömlött a földre. Sztrájk! A hír végig futott a gyárakon ! Sztrájk! Leálltak a gyárak. Tömegsztrájk! Az egész ország feszülő izgalom. A hír kijut a frontra. Felrázza a katonákat. Azt remélik, hogy a tömegsztrájk talán meghozza a várva várt fordulatot, a háború végét. A MÁVAG öntöde munkásai azt követelték, hogy munkaidejüket heti 65 óráról 58 órára csökkentsék és emeljék fel bérüket. Gyűlést akartak tartani a gyár udvarán. A gyákz katonai parancsnoka, egy ezredes, csendőrkardilappal verette szét a gyülekező munkásokat. Több sebesült volt. köztük nők is. A sebesültek úgy véresen, ahogy voltak, a gyár műhelyeibe futottak segítséget kérni. A hatalmas gyár percek alatt leállt. A dolgozók egyre" növekvő áradata sereglett az igazgatósági épület felé. Viharosan tiltakozott a véres csendőri brutalitás elleni A gyár főbizalmija beszédet intézett a tömeghez. Elégtételt követelt a kiontott vérért. Az ezredes a főbizalmit le akarta tartóztatni. A tömeg nem engedte, hogy elvtársuk csendőrkézre kerüljön. Ekkor a gyár katonai parancsnoka kétszer egymásután tüzet vezényelt, öt halottja és tizenhét súlyos sebesültje volt a két sortűznek. A vérfürdőt rendező ezredes azt hitte, hogy győzött, hogy letiporta a munkásokat. Nem győzött! A munkásság, ki mivel csak tudott, felfegyverkezett. Megindultak a csendőrök ellen, és a gyáva hóhérok, akik könyörtelenül belelőtték a védtelen tömegbe, most megfutamodtak. Elbarikádozták magukat az igazgatósági épületben. — Ki az utcára! A parlament elé! Megtorlást követelünk! — hangzott mindenfelől. S a hatalmas vaskapun át a munkásság sokezres tömege elindult az utcára. A csendőrsortűz hírére sztrájkba lépett a szomszédos Ganz Vagongyár is. A munkások innen is égő boszszúvággyal meneteltek a MÁVAG dolgozói után. Egész Budapest népe látta a körutakon felvonuló munkásokat, ahogy elszántan meneteltek a parlament elé, hogy megtorlást követeljenek a kormánytól. Sztrájk, sztrájk! Afővárosi gyárak csatlakoznak. A munkások tüntető menete, egyre szélesedő áradatban foglalja el a főútvonalakat. A Nemzeti Színháznál már ott haladt a menetben a tömegek harcedzett vezetője, Landler Jenő. Az öreg harcos, a szívével, lelkével, szocialista meggyőződésével forradalmár, akit csakis a szociáldemokrata párt egységének mindenáron való megőrzése béklyózott le, most ott ment vörös zászló alatt a tömegek élén. Ha bárki megpróbálnál útját állni a tüntető menetnek, most is ő legyen az első, aki szembe kerül a rendőrökkel. A tömeg a parlament elé ért. „Megtorlást a kiontott vérért! Békét, kenyeret, szabadságot! Éljen az orosz nép, az orosz forradalom! Világbékét akarunk! Választójogot követelünk! A pokolba Tiszáival és grófjaival!” Cselekedjünk mi, magyarok is oroszul — hangoztatták. Landler Jenő ott állt az országház pompázó palotájához vezető széles lépcsősor legmagasabb fokán. Az urak parlamentjére mutatva, mély, öblös hangján messzirehangzóan kiáltotta a harcos tömeg előtt: „Többé nem beszélni kell. Eljött a tettek ideje. Le kell számolni az egész korrupt kormányrendszerrel és képviselőházával. A mai véres eseményekért a munkásság megtorlást követel. De itt lesz hamarosan annak is az ideje, amikor leszámolnak a gyalázatos kormányrendszerrel, amely ma már csakis a csendőrszuronyokra és vérfürdőkre épít. A munkások nem elégedhetnek meg a kijelentésekkel, amiket a legutóbbi sztrájk alkalmával a kormány a képviselőházban tett. Papírigérgetések! Utána minden maradt a régiben. Cselekedeteket várunk és követelünk a kormánytól. Elégtételt követelünk! Bosszút kell állni, amiért csendőrsortűzzel gyilkoltak meg ártatlan munkásokat. Nem hiszem, hogy akadjon Magyarországon becsületes ember, akinek szívét lángra ne lobbantaná az elkeseredés és a bosszú tüze a gyalázatos cselekedet miatt. Ma már elég erős Budapest és az ország munkássága, hogy az ilyen vad csendőr-gyalázatosságot ne nézze tétlenül és elégtételt szerezzen magának. Követeljük az elégtételt! Minden munkás szívében ég a jogos bosszú, ég az elkeseredés lángja és joggal jelentik ki a munkások, hogy senki sem veszi fel mindaddig a munkást, amíg a kormány nem ad megfelelő elégtételt. A pártvezetőségnek is nyíltan megmondjuk, ha határozata nem elégíti ki a munkásságot, ott leszünk valamennyien, amikor azt tőlük számonkérjük, megköveteljük.” ( Folytatjuk) A Szabad Ifjúság nagy téli rejtvényversenye MA KEZDŐDIK az ötödik forduló Ma, — és a 12 fordulós rejtvényverseny időszakában minden vasárnap — más és más témakörből kiválasztva hat-hat képet közlünk. Az ötödik forduló ma kezdődik és a mai hat kép a magyar színművészet hat klasszikus alakjának arcképét ábrázolja. Mindegyikük alatt megjelöltük, hogy ki kicsoda. Természetesen az ismertetések a hét folyamán nem a képek itt láthatósorrendjében jelennek meg, de az egyes keresztrejtvények fősoraiból feltétlenül megtudjuk, hogy az egyes ismertetések kire vonatkoznak. Minthogy 5 napon át öt ismertetés jelenik meg a keresztrejtvényekben, egy valakiről, a hatodikról, nem emlékezünk meg. A tegnap véget ért negyedik forduló megfejtését január 7-ig kell postán, vagy személyesen eljuttatni a Szabad Ifjúság szerkesztőségébe. Budapest, VIII., Rökk Szilárd utca 6. sz. alá. A „hatodik képpel” és négy rejtvényszelvénnyel felszerelt és pontosan kitöltött pályázati szelvényt lehet postai levelezőlapon, vagy borítékban beküldeni. Ez utóbbi esetben a cím mellé írandó: KERESD A HATODIKAT! Kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton a Szabad Ifjúságban egy-egy kis keresztrejtvény jelenik meg. Minden egyes keresztrejtvény megfejtendő fősoraiban rövid ismertetést közlünk az itt látható hat színművészről és színművésznőről. Ki a hatodik ? Keresd a hatodikat! Ha az 5 napon át közölt rejtvényeket megfejtettük, már tudjuk is, melyik kép maradt ki, ki a hatodik és ezt a hatodik képet kell majd kivágni a fenti hat közül s a január 9-én megjelenő pályázati szelvényre ráerősíteni. A pályázati szelvényhez mellékelni kell az 5 keresztrejtvény megjelenésével egyidejűleg közölt 5 rejtvényszelvényt is. • Kérjük olvasóinkat, hogy postán küldött rejtvénymegfejtéseiket bélyeggel ellátott borítékban juttassák el szerkesztőségünkhöz. A bélyeg nélküli borítékban küldött megfejtéseket a jövőben nem vesszük figyelembe. A negyedik forduló nyerteseinek névsorát a Szabad Ifjúság január 12-i, szerdai száma közli. MINDEN FORDULÓ CSAK EGY HÉTIG TART! Bármelyik fordulónál be lehet kapcsolódni a pályázók sorába! Minden fordulóban 10 értékes nyereményt sorsolunk ki, s minthogy nagy téli rejtvényversenyünk 12 fordulóból áll, 120 szebbnél szebb nyereménnyel örvendeztetjük meg pályázóinkat. A nyeremények között szerepel: 2 teljes sífelszerelés 3 ródli 3 pár finom korcsolya 1 bőr aktatáska 3 hatszemélyes porcelán-étkészlet 1 teljesen felszerelt villanyvasút-játék négyszer 1 kg tiszta csokoládé 12 egyenkint 100 forint összegű takarékbetétkönyv, továbbá öngyújtók, asztali-teniszkészletek, sakk- és társasjátékok, fényképalbumok, töltőtollak, könyvek stb. stb. A ma kezdődő ötödik forduló során a TELJES SÍFELSZERELÉS 1 drb 100 forint értékű takarékbetétkönyv 2 öngyújtó 2 fényképalbum 2 töltőtoll és 2 Gárdonyi-regény kerül kisorsolásra. Ki nyerheti meg a főnyereményt, a 80 bőgős mester-tangóharmonikát? Mindenki, aki a 12 fordulóból legalább hat forduló helyes megfejtését küldi be! Itt közöljük a negyedik forduló pályázati szelvényét: A 4 . (Ide rögzítendő ^ 4 rejtvényszelvény.) Ide rögzítendő a „hatodik” képi forduló pályázati szelvénye NÉV:.......................... . . . i i * CÍM: . . ■ •£•••• «St* Olvashatóan töltendő ki! á (FIGYELEM! Ezt a hat képet az egész hét folyamán jól őrizzük meg!)