Szabad Ifjuság, 1955. július-szeptember (6. évfolyam, 153-230. szám)
1955-07-27 / 175. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA VI. ÉVFOLYAM 175. SZÁM Szerda, 1955 július 27 ÁRA 40 FILLÉR Tapasztalatcserén „kilósék“-nál A hír így szólt: az Óbudai Hajógyár diszistái néhány hete új mozgalmat indítottak. A neve: „kilós-mozgalom”. A Szabad Ifjúság néhány nappal ezelőtt beszámolt arról, hogyan is keletkezett e mozgalom, melynek lényege: takarékoskodj minden deka, minden kilogramm anyaggal, mert „sok kicsi sokra megy”! A „kilós mozgalom” híre aztán túljutott a hajógyári szigeten és jónéhány budapesti üzem diszistáinak keltette fel az érdeklődését, kíváncsiságát. Különböző vélemények is elhangzottak a mozgalomról. Például ilyenek: senki sem tagadja, fontos az anyagtaka■rékosság de ha a munkafolyamatok túlnyomó részében bevezetik az anyagnormát, hogyan takarékoskodjunk? Mások meg így beszéltek: kíváncsiak vagyunk, milyen ez a „kilós mozgalom” a gyakorlatban? A hajógyáriak pedig örömmel vállalkoztak: megmutatjuk mi a gyakorlatban, hogyan is „szuperál a kilós mozgalom”, csak jöjjetek el hozzánk. Így került sor aztán erre a tapasztalatcserére, amelyen a házigazdákon kívül az EM Gépgyár, Fémmű, Varrógépgyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Gheorghiu-Dej Hajógyár, a Kiement Gottwald Villamossági Gyár, a Fémáru- és Szerszámgépgyár s , a Duclos Bányagépgyár DISZ-titkárai vettek részt. A DISZ-irodán Tanári Géza DISZ-titkár fogadta az érdeklődőket, s mintha csak ismerte volna egyes látogatóinak gondolatait és kétségeit, mindjárt a lényegre tért. — Hát persze, az anyagnormák bevezetése után mázsákban és tonnákban már nem beszélhetünk anyagmegtakarításról, de a „sok kicsi sokra megy!’-jelszó most is érvényes. Sőt most igazán az! A gyárban sok drága importanyaggal dolgozunk és néhány kilogrammnyi megtakarítás is sokat jelent; a hónapok során összegyűjtött anyagból még új hajó is épülhet. Hát azért indult a „kilós mozgalom”. Ezután szépen sorjában elmondta, hogy Szabó Szilveszter és Karajos László ifjúsági export-brigádvezetők hogyan indították el a mozgalmat, hogyan foglalt állást a mozgalom mellett a rendkívüli DISZ-titkári értekezlet, hogyan segítette őket a párt, a szakszervezet és már eddig is milyen eredményeket értek el. Aztán így folytatta: 1530 fiatal tett már vállalást, rengeteg példát is tudnék mondani, de inkább menjünk le az üzemekbe, majd ott meglátjátok, milyen is a „kilós mozgalom"’ a gyakorlatban . . . A Szabó-brigád „ansaltja" így is történt. A hajógépműhelyben, saját szemünkkel láttuk, hogy Szabó Szilveszter és brigádja, hogyan takarékoskodik az anyaggal. A kész munkák ott sorakoztak körülöttük, ugyanakkor megmutatták a fel nem használt anyagutalványokat is. A „kilós mozgalomban” részvevő minden brigádnak van ugyanis egy úgynevezett „tasakja”, amelyben elhelyezik a megtakarított anyagutalványokat, így aztán könnyen, gyorsan, s főleg pontosan értékelhető a mozgalom, az egyes brigádok közötti verseny. Igaz, hogy vannak 68 dekás acélcsőmegtakarítások, sőt még 40 grammos sárgaréz-utalványt is láttunk a tasakban, tehát a „sok kicsi sokra megy” és így takarítja meg a Szabó-brigád a négy hajóra vételezett anyagból az ötödik hajó kisgépeit. Jártunk a magtisztítóműhelyben is. Eddig a magpálcákat magtisztítás után a hulladékba dobták. Három hét óta a Bozóki öntvénytisztítóbrigád már összegyűjti. Az egyik látogató ezzel kapcsolatban meg is jegyezte: ennek a napi négy-öt kilogrammnyi anyagnak talán nincs is nagy értéke, de itt az összegnél is fontosabb annak a tudatnak az elterjedése, hogy minden kilónyi anyaggal takarékoskodnunk kell. És mennyire igaza volt! A mázolóműhelyben egy-egy festékes dobozban eddig egy-két kilogrammnyi festék is bennmaradt. A dobozokat aztán kiégették. A „kilós mozgalomban” nem így történik. Most kikaparják a dobozokat, összegyűjtik a lerakodott anyagot, újra felfőzik és a festéket nagyszerűen felhasználják alapanyagnak. Már eddig is több ezer forintot takarítottak meg ezzel a mázolóműhelyben. És ahogy tovább jártunk a gyárban, hasonló tapasztalatokat szerezhettünk: a drága külföldi parafahulladékot öszszegyűjtik, összezúzzák és újra felhasználják. A dokkozóműhelyben a festékeslap letisztításával eddig már 100 kilogrammnyi anyagot takarítottak meg. És így van ez az egész gyárban. „Mi is megcsináljuk" Ahogy az üzemlátogatás után újra összegyűlünk a DISZ-irodában, nincs is sok vita a látottakon. Mindenki kézzelfoghatóan meggyőződhetett arról, hogy a „kilós mozgalom” jó, hasznos ötlet, érdemes másutt is megvalósítani. A részvevők meg is állapodtak abban, mindnyájan azon lesznek, hogy üzemeikben minél előbb tért hódítson az óbudaiak nagyszerű kezdeményezése. Mindjárt részletesebb tervek is születtek arról, hogyan beszélik majd meg a DISZ-bizottságok a feladatot, hogyan kérik majd a párt, a szakszervezet, az üzemvezetőség segítségét, hogyan igyekeznek bekapcsolni a fiatal műszakiakat is ebbe a mozgalomba, hogyan népszerűsítik, teszik közismertté ezt a nagyszerű kezdeményezést. Ahogy az Óbudai Hajógyárból hazafelé jöttünk, még a legkétkedőbb látogató is elismerte: hasznos volt ez a tapasztalatcsere. V. A. Mintha leheletnyi muzsika lebegne a levegőben. Valami távolitávoli dallamfoszlány, csak annyi, mint egy tücsökcicipelés. — A békéscsabai járókelő fel is kapja rá a fejét, körülnéz... s továbbmegy abban a friszemben, hogy tévedett. Pedig ha valaki benyit a Pártoktatók Háza kapuján, a zenét már határozottabban hallja. S ha elindul a nyomán, minden lépéssel erősödik, az egyik ajtónál már valóságos muzsikaorkán: a békéscsabai Balassi DISZ-együttes tánccsoportja és a budapesti DISZ-együttes népi zenekara készül itt a VIT-re. Nemkönnyű és nem is kis munka ez... Két hét óta mindennap reggel 8-tól déli 1-ig ropni a táncot, elölről kezdeni, ugyanazt a mozdulatot, megismételni tízszer, százszor, ezerszer. A trikók, blúzok csuromvizesek, de a lábak változatlanul fürgék és bizakodó, mosolygós a 26 fiatal arca. Szünet. A táncosok kitódulnak öltözőjükbe pihenni. Csak az egyik szólótáncos, Galbicsek Jutka és a koreográfus marad a porondon. Jutka a Csabai fonó játékban tányért tart a kezében, amiből végigkínálja pajtásait. Ez a tányér okozza a galibát. Jutka nem dobta elég magasra, amikor egyik tenyeréről a másikra kell ejteni. — Csúszik a tenyerem, iz INDU zad, félek, hogy elejtem — védekezik nevetve. — Akikor meg kell síkporozni — hangzik a válasz. A többiek ezalatt csendesen ülnek az öltözőben, kiflit majszolnak. Bizony, jólesik a pihenés. De rögtön megélénkülnek, mihelyt a nagy eseményre, a VIT-re terelődik a szó... — Hű, hogy mi volt! — emlékezik rá Pribolyszki Magdi, a DISZ-csoportfelelős. — Budapesttől hazáig végigénekeltük az utat, amikor megtudtuk, hogy megyünk Varsóba — veszi át a szót Kvasz Ili. — Még az orrom vére is eleredt örömömben — jelenti ki Tolnai Csöpi. Mindezekre rábólint Géczei Zsófia, a Ruhagyár fiatal, kétszeres sztahanovistája, öröm ragyog az ő arcán is. S mivel töltik a szünetet ezalatt a zenekar tagjai? Ők egész nap ülnek, hát most inkább szaladgálnak. Egyikük fejébe csapja a fonójátékban használt álarcot, kerékpárra pattan és úgy száguld fel-alá az udvaron, a többiek nagy vidámságára. De a „zord“ karmester jelzi, hogy vége a szünetnek, folytatják a próbát. A szlovák kollégiumban ezalatt készül a táncosok és zenészek számára az ízletes és tartalmas ebéd. S amikor az óra 1-et mutat, a kollégium csendjét felveri a szaladó lábak dobája, a fiatalok hangos nevetése. — Sose volt még ilyen akkurátus, pontos diákseregünk — mondja mosolyogva a gondnok. — Bezzeg nem kell rájuk várni az ebéddel. Hát ahol ilyen farkasétvágy van, ott nem csoda. Pillanatok alatt kiürülnek a tele tálak. Az asztalnál éppen szemben ül velem az együttes „legöregebb“ tagja, a 23 éves Lipták Jancsi. — Táncolni nagyon jó — mondja Jancsi, „öreg“ korát meghazudtolóan. — Nemcsak azért, mert most a VIT re megyünk, bár ez is nagy kitüntetés. Magáért a táncért jó! S persze külön gyönyörűség lesz Varsóban ropni majd — mondja ragyogva. Rajta kívül van itt még egy másik „öreg“ is, Born Miki — a táncosoknak csak Samu —, a csoport tehetséges, fiatal táncmestere. Born elvtárs hét évvel ezelőtt már a Balassi-együttes bölcsőjénél is ott állt. 17 éves korában kezdett táncolni. Még akkor Rábai Miklós volt a koreográfus. Aztán gyűjtéssel foglalkozott, három évig főiskolára járt, s utána ide jött vissza. Most ő a Balassi DISZ-együttes művészeti vezetője, koreográfusa. — Hatvanéves koromban is karcsú és koreográfus akarok lenni — mondja tréfásan —, különben a kettő összefügg. A csoport harmadik „öreg“ embere s egyben egyik legtehetségesebb táncosa, a 18 éves Kiss Jóska is alapító tag. Hét éve táncol. — Pöttöm gyerek voltam, mikor Gécs Jenő bácsi elhívott táncolni. Szívesen jöttem, azóta is szívesen csinálom. Megjártam már a csoporttal Albániát, láttam Bécset is, de azért Varsó — az más! Jenő bácsi az együttes másik vezetője s alapító tagja. Távirati stílusban mondja el a csoport történetét: — Hét évvel ezelőtt úgy alakultunk, mint SZIT- együttes, most DISZ-együttes vagyunk, tehát mindig ifjúsági együttes voltunk. Jártunk a budapesti VIT-en, Albániában, Bécsben, összesen körülbelül 1200 fellépésünk volt, megkaptuk a „Szocialista kultúráért” kitüntető jelvényt, s holnap bejegyeznek a DISZ megyei bizottságának dicsőségkönyvébe, íme, röviden ez a történetünk. Gondok-bajok persze akadnak itt is. A helybeli Ruhagyárból négy lány táncol a Balassi-együttesben. Nem lehet azt állítani, hogy Blahut elvtársnő, a gyár igazgatója valami kitörően lelkesedne a kultúra ügye iránt. Egész mostanáig nem tudta a lányokat olyan műszakba helyezni, hogy azok el tudjanak járni a próbákra. „Több Balassis-lányt fel sem veszek” — ezt szokta hangoztatni. Dehát reméljük, ebbe még másnak is lesz beleszólása. Szerencsére itt volt „villámhárítónak” minden ügyesbajos dologban a megyei és a városi DISZ-bizottság, s így a Balassi-együttes tagjai nyugodtan készülhettek a VIT-re. Ai utolsó simítások, az utolsó próbák vannak már csak hátra. Mire e sorok napvilágot látnak, már a budapesti közönség előtt szerepelnek — „búcsúsképpen" az indulás előtt. Utána pedig elindulnak, hogy öregbítsék hírünket-nevünket a nagyvilágban és dicsőséget szerezzenek a Dolgozó Ifjúság Szövetségének, amelynek mindnyájan tagjai, s amelynek a nevét viselik. Sok szerencsét kívánunk nekik! Kapusi Rózsa SAS ELŐTT... Látogatás a Balassi DISZ-együttesnél Elutazott Varsóba a VST sportversenyein részvevő magyar sportküldöttség Színes, mozgalmas képet nyújtott kedden a koradélutáni órákban a Nyugati pályaudvar, ahol a varsói V. Világifjúsági Találkozó nemzetközi sporteseményeire utazó magyar versenyzők gyülekeztek. Indulásig a Varsóba menő különvonat körül beszélgető csoportok alakultak a különböző sportágak képviselőiből s csaknem mindenütt arról folyt a szó, milyen lesz Varsó, milyen lesz a VST, milyenek lesznek a versenyek. A 187 fősből álló magyar sportküldöttség tagjai között vannak olyanok, akik eddig valamennyi világifjúsági találkozón részt vettek, de szép számmal akadnak „újoncok” is. Csordás György úszó Európa-bajnok mind a négy világifjúsági találkozón ott volt. — Felejthetetlen élmény volt valamennyi találkozó — mondotta —, s eddigi legszebb emlékeim ezekkel a versenyekkel kapcsolatosak. Remélem, Varsóban is találkozom majd azokkal, akikkel az elmúlt évek során szoros barátságot kötöttem. Úgy érzem, jó formában vagyok s remélem, mindkét versenyszámban, a 400 és 1500 m-es gyorsúszásban is jó eredményt érek el. A sportküldöttség legfiatalabb tagjai közé tartozik Ilku II. Péter labdarúgó. A tehetséges dorogi játékos sokat vár a varsói nemzetközi sporttalálkozótól. — Most veszek részt először a VIT-en — mondotta — s éppen ezért kimondhatatlanul boldog vagyok. Rendkívül sokat jelent ez az út számomra, hiszen többek között újabb alkalmam lesz nemzetközi versenytapasztalatok szerzésére. Pontosan 14 órakor gördült ki a vonat a Nyugati pályaudvarról a magyar sportolókkal, Varsó felé. (Folytatása a 4. oldalon.) A Világifjúsági Találkozóra utazó magyar sportolók egyik csoportja a pályaudvaron. /Race Thun 6806 csille szén A komlói Kossuth-bánya 24 frontbrigádja közül 18 DISZ- frontcsapat. A VIT tiszteletére július hónapra valamennyi vállalást tett: összesen 3300 csille szenet ígértek. A hónap eleje óta — egymással versenyezve — nagyszerű eredményeket értek el, július 23-ra például 17 DISZ-frontbrigád befejezte havi tervét, 26-ig pedig összesen 6806 csillegóminőségű szenet, az ígért mennyiségnek több mint kétszeresét szállították külszínre. A VIT tiszteletére indított vetélkedésben kiváló brigáderedmények születtek. Az első hat helyet DISZ-frontbrigádok foglalják el Kossuthbányán. Kovács János DISZ-frontcsapata például felajánlása sokszorosát teljesítve, 873 csil a VIT tiszteletére le, a nyomában járó ifjú Békefi János pedig 831 csille szenet adott eddig előirányzata felett. De nem maradnak le az előváló csapatok Sem. A komlói Kossuth-bánya „legfiatalabb” DISZ elővájó-brigádja, Horák Ferenc hattagú csapata elhatározta, hogy a VIT kezdetéig az ország legjobban teljesítő elővájó csapata lesz. Július 1-től 20-ig 13 folyómétert hajtottak ki terven felül és ezzel az első két dekád előirányzatát 178 százalékra teljesítették. A Kossuth-bányai fiatalok jó munkájukkal becsületet szereznek üzemüknek; július 26-ig több mint 1300 tonna terven felüli szén külszínre szállításához segítették Kossuth-bányát.