Szabad Ifjuság, 1955. július-szeptember (6. évfolyam, 153-230. szám)

1955-07-27 / 175. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A DISZ K­Ö­Z­P­O­N­T­I V­E­Z­E­T­Ő­S­É­G­É­N­E­K LAPJA VI. ÉVFOLYAM 175. SZÁM Szerda, 1955 július 27 ÁRA 40 FILLÉR Tapasztalatcserén „kilósék“-nál A hír így szólt: az Óbudai Hajógyár diszistái néhány hete új mozgalmat indítottak. A neve: „kilós-mozgalom”. A Szabad Ifjúság néhány nap­pal ezelőtt beszámolt ar­ról, hogyan is keletkezett e mozgalom, melynek lé­nyege: takarékoskodj minden deka, minden kilogramm anyaggal, mert „sok kicsi sokra megy”! A „kilós­ mozgalom” híre aztán túljutott a hajógyári szigeten és jónéhány budapesti üzem diszistáinak keltette fel az érdeklődését, kíváncsiságát. Különböző vélemények is el­hangzottak a mozgalomról. Például ilyenek: senki sem tagadja, fontos az anyagtaka­­■rékosság de ha a munkafolya­matok túlnyomó részében be­vezetik az anyagnormát, ho­gyan takarékoskodjunk? Má­sok meg így beszéltek: kíván­csiak vagyunk, milyen ez a „kilós­ mozgalom” a gyakorlat­ban? A hajógyáriak pedig öröm­mel vállalkoztak: megmutat­juk mi a gyakorlatban, ho­gyan is „szuperál a kilós­ mozgalom”, csak jöjjetek el hozzánk. Így került sor aztán erre a tapasztalatcserére, ame­lyen a házigazdákon kívül az EM Gépgyár, Fémmű, Varró­­gépgyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Gheorghiu-Dej Hajógyár, a Kiement Gott­­wald Villamossági Gyár, a­­ Fémáru- és Szerszámgépgyár s , a Duclos Bányagépgyár DISZ-titkárai vettek részt. A DISZ-irodán Tanári Géza DISZ-titkár fogadta az érdek­lődőket, s mintha csak ismer­te volna egyes látogatóinak gondolatait és kétségeit, mind­járt a lényegre tért. — Hát persze, az anyagnor­mák bevezetése után mázsák­ban és tonnákban már nem beszélhetünk anyagmegtakarí­tásról, de a „sok kicsi sokra megy!’-jelszó most is érvé­nyes. Sőt most igazán az! A gyárban sok drága import­anyaggal dolgozunk és néhány kilogrammnyi megtakarítás is sokat jelent; a hónapok során összegyűjtött anyagból még új hajó is épülhet. Hát azért in­dult a „kilós­ mozgalom”. Ezután szépen sorjában el­mondta, hogy Szabó Szilvesz­ter és Karajos László ifjúsági export-brigádvezetők hogyan indították el a mozgalmat, ho­gyan foglalt állást a mozga­lom mellett a rendkívüli DISZ-titkári értekezlet, ho­gyan segítette őket a párt, a szakszervezet és már eddig is milyen eredményeket értek el. Aztán így folytatta: 1­530 fiatal tett már vállalást, rengeteg példát is tudnék mondani, de inkább menjünk le az üzemekbe, majd ott meglátjátok, milyen is a „kilós­ mozgalom"’ a gya­korlatban . . . A Szabó-brigád „ansaltja" így is történt. A hajógép­műhelyben, saját szemünkkel láttuk, hogy Szabó Szilveszter és brigádja, hogyan takaré­koskodik az anyaggal. A kész munkák ott sorakoztak körü­löttük, ugyanakkor megmu­tatták a fel nem használt anyagutalványokat is. A „ki­lós mozgalomban” részvevő minden brigádnak van ugyan­is egy úgynevezett „tasakja”, amelyben elhelyezik a meg­takarított anyagutalványokat, így aztán könnyen, gyorsan, s főleg pontosan értékelhető a mozgalom, az egyes brigádok közötti verseny. Igaz, hogy vannak 68 dekás acélcső­megtakarítások, sőt még 40­­ grammos sárgaréz-utalványt is láttunk a tasakban, tehát a „sok kicsi sokra megy” és így takarítja meg a Szabó-brigád a négy hajóra vételezett anyagból az ötödik hajó kis­gépeit. Jártunk a magtisztítómű­helyben is. Eddig a magpál­cákat magtisztítás után a hul­ladékba dobták. Három hét óta a Bozóki öntvénytisztító­brigád már összegyűjti. Az egyik látogató ezzel kapcso­latban meg is jegyezte: ennek a napi négy-öt kilogrammnyi anyagnak talán nincs is nagy értéke, de itt az összegnél is fontosabb annak a tudatnak az elterjedése, hogy minden kilónyi anyaggal takarékos­kodnunk kell. És mennyire igaza volt! A mázolóműhely­ben egy-egy festékes doboz­ban eddig egy-két kilogramm­nyi festék is bennmaradt. A dobozokat aztán kiégették. A „kilós mozgalomban” nem így történik. Most kikaparják a dobozokat, összegyűjtik a le­rakodott anyagot, újra felfő­zik és a festéket nagyszerűen felhasználják alapanyagnak. Már eddig is több ezer forin­tot takarítottak meg ezzel a mázolóműhelyben. És ahogy tovább jártunk a gyárban, hasonló tapasztalato­kat szerezhettünk: a drága külföldi parafahulladékot ösz­­szegyűjtik, összezúzzák és új­ra felhasználják. A dokkozó­­műhelyben a festékeslap le­tisztításával eddig már 100 kilogrammnyi anyagot takarí­tottak meg. És így van ez az egész gyárban. „Mi is megcsináljuk" Ahogy az üzemlátogatás után újra összegyűlünk a DISZ-irodában, nincs is sok vita a látottakon. Mindenki kézzelfoghatóan meggyőződ­hetett arról, hogy a „kilós moz­galom” jó, hasznos ötlet, érde­mes másutt is megvalósí­tani. A részvevők meg is ál­lapodtak abban, mindnyájan azon lesznek, hogy üzemeik­ben minél előbb tért hódítson az óbudaiak nagyszerű kezde­ményezése. Mindjárt részlete­sebb tervek is születtek arról, hogyan beszélik majd meg a DISZ-bizottságok a feladatot, hogyan kérik majd a párt, a szakszervezet, az üzemveze­tőség segítségét, hogyan igye­keznek bekapcsolni a fiatal műszakiakat is ebbe a mozga­lomba, hogyan népszerűsítik, teszik közismertté ezt a nagy­szerű kezdeményezést. Ahogy az Óbudai Hajógyár­ból hazafelé jöttünk, még a legkétkedőbb látogató is elis­merte: hasznos volt ez a ta­pasztalatcsere. V. A. Mintha leheletnyi muzsika lebegne a levegőben. Valami távoli­­távoli dallamfoszlány, csak annyi, mint egy tücsökcicipe­­lés. — A békéscsabai járó­kelő fel is kapja rá a fejét, körülnéz... s továbbmegy abban a friszemben, hogy té­vedett. Pedig ha valaki be­nyit a Pártoktatók Háza ka­puján, a zenét már határo­zottabban hallja. S ha el­indul a nyomán, minden lé­péssel erősödik, az egyik aj­tónál már valóságos muzsika­orkán: a békéscsabai Balassi DISZ-együttes tánccsoportja és a budapesti DISZ-együt­­tes népi zenekara készül itt a VIT-re. Nem­­könnyű és nem is kis munk­a ez... Két hét óta mindennap reggel 8-tól déli 1-ig ropni a táncot, elölről kezdeni, ugyanazt a mozdula­tot, megismételni tízszer, száz­szor, ezerszer. A trikók, blú­zok csuromvizesek, de a lá­bak változatlanul fürgék és bizakodó, mosolygós a 26 fia­tal arca. Szünet. A táncosok kitódul­nak öltözőjükbe pihenni. Csak az egyik szólótáncos, Galbicsek Jutka és a kore­ográfus marad a porondon. Jutka a Csabai fonó játék­ban tányért tart a kezében, amiből végigkínálja pajtásait. Ez a tányér okozza a galibát. Jutka nem dobta elég ma­gasra, amikor egyik tenyeré­ről a másikra kell ejteni. — Csúszik a tenyerem, iz­ INDU zad, félek, hogy elejtem — védekezik nevetve. — Akikor meg kell síkpo­rozni — hangzik a válasz. A többiek ezalatt csende­sen ülnek az öltözőben, kif­lit majszolnak. Bizony, jól­esik a pihenés. De rögtön megélénkülnek, mihelyt a nagy eseményre, a VIT-re terelődik a szó... — Hű, hogy mi volt! — emlékezik rá Pribolyszki Magdi, a DISZ-csoportfelelős. — Budapesttől hazáig végig­énekeltük az utat, amikor megtudtuk, hogy megyünk Varsóba — veszi át a szót Kvasz Ili. — Még az orrom vére is eleredt örömömben — jelenti ki Tolnai Csöpi. Mindezekre rábólint Géczei Zsófia, a Ruhagyár fiatal, kétszeres sztahanovistája, öröm ragyog az ő arcán is. S mivel töltik a szünetet ezalatt a zenekar tagjai? Ők egész nap ülnek, hát most inkább szaladgálnak. Egyi­kük fejébe csapja a fonójá­tékban használt álarcot, ke­rékpárra pattan és úgy szá­guld fel-alá az udvaron, a többiek nagy vidámságára. De a „zord“ karmester jelzi, hogy vége a szünetnek, foly­tatják a próbát. A szlovák kollégiumban ezalatt ké­szül a táncosok és zenészek számára az ízletes és tartal­mas ebéd. S amikor az óra 1-et mutat, a kollégium csendjét felveri a szaladó lá­bak dobája, a fiatalok han­gos nevetése. — Sose volt még ilyen ak­kurátus, pontos diáksere­günk — mondja mosolyogva a gondnok. — Bezzeg nem kell rájuk várni az ebéddel.­ Hát ahol ilyen farkas­étvágy van, ott nem csoda. Pillanatok alatt kiürülnek a tele tálak. Az asztalnál ép­pen szemben ül velem az együttes „legöregebb“ tagja, a 23 éves Lipták Jancsi. — Táncolni nagyon jó — mondja Jancsi, „öreg“ korát meghazudtolóan. — Nemcsak azért, mert most a VIT re megyünk, bár ez is nagy ki­tüntetés. Magáért a táncért jó! S persze külön gyönyörű­ség lesz Varsóban ropni majd — mondja ragyogva. Rajta kívül van itt még egy másik „öreg“ is, Born Miki — a táncosoknak csak Samu —, a csoport tehetsé­ges, fiatal táncmestere. Born elvtárs hét évvel ezelőtt már a Balassi-együttes bölcsőjé­nél is ott állt. 17 éves korá­ban kezdett táncolni. Még akkor Rábai Miklós volt a koreográfus. Aztán gyűjtéssel foglalkozott, három évig fő­iskolára járt, s utána ide jött vissza. Most ő a Balassi DISZ-együttes művészeti ve­zetője, koreográfusa. — Hatvanéves koromban is karcsú és koreográfus aka­rok lenni — mondja tréfá­san —, különben a kettő összefügg. A csoport harmadik „öreg“ embere s egyben egyik leg­tehetségesebb táncosa, a 18 éves Kiss Jóska is alapító tag. Hét éve táncol. — Pöttöm gyerek voltam, mikor Gécs Jenő bácsi el­hívott táncolni. Szívesen jöt­tem, azóta is szívesen csiná­lom. Megjártam már a cso­porttal Albániát, láttam Bé­cset is, de azért Varsó — az más! Jenő bácsi az együttes másik vezetője s alapító tagja. Táv­irati stílusban mondja el a csoport történetét: — Hét évvel ezelőtt úgy alakultunk, mint SZIT- együttes, most DISZ-együt­tes vagyunk, tehát mindig ifjúsági együttes voltunk. Jártunk a budapesti VIT-en, Albániában, Bécsben, össze­sen körülbelül 1200 fellépé­sünk volt, megkaptuk a „Szocialista kultúráért” ki­tüntető jelvényt, s holnap bejegyeznek a DISZ megyei bizottságának dicsőségköny­vébe, íme, röviden ez a tör­ténetünk. Gondok-bajok persze akad­nak itt is. A helybeli Ruha­gyárból négy lány táncol a Balassi-együttesben. Nem le­het azt állítani, hogy Blahut elvtársnő, a gyár igazgatója valami kitörően lelkesedne a kultúra ügye iránt. Egész mostanáig nem tudta a lá­nyokat olyan műszakba he­lyezni, hogy azok el tudja­nak járni a próbákra. „Több Balassis-lányt fel sem ve­szek” — ezt szokta hangoz­tatni. Dehát reméljük, ebbe még másnak is lesz bele­szólása. Szerencsére itt volt „vil­lámhárítónak” minden ügyes­bajos dologban a megyei és a városi DISZ-bizottság, s így a Balassi-együttes tagjai nyugodtan készülhettek a VIT-re. Ai utolsó simítások, az utolsó próbák vannak már csak hátra. Mire e sorok nap­világot látnak, már a buda­pesti közönség előtt szerepel­nek — „búcsúsképpen" az in­dulás előtt. Utána pedig el­indulnak, hogy öregbítsék hírünket-nevünket a nagy­világban és dicsőséget sze­rezzenek a Dolgozó Ifjúság Szövetségének, amelynek mindnyájan tagjai, s amely­nek a nevét viselik. Sok sze­rencsét kívánunk nekik! Kapusi Rózsa SAS ELŐTT... Látogatás a Balassi DISZ-együttesnél Elutazott Varsóba a VST sportversenyein részvevő magyar sportküldöttség Színes, mozgalmas képet nyújtott kedden a koradélutáni órákban a Nyugati pályaudvar, ahol a varsói V. Világifjúsági Találkozó nemzetközi sport­eseményeire utazó magyar ver­senyzők gyülekeztek. Indulásig a Varsóba menő különvonat körül beszélgető csoportok alakultak a különböző sport­ágak képviselőiből s csaknem mindenütt arról folyt a szó, milyen lesz Varsó, milyen lesz a VST, milyenek lesznek a versenyek. A 187 fősből álló magyar sportküldöttség­­ tagjai között vannak olyanok, akik eddig valamennyi világifjúsági talál­kozón részt vettek, de szép számmal akadnak „újoncok” is. Csordás György úszó Euró­­pa-bajnok mind a négy világ­­ifjúsági találkozón ott volt. — Felejthetetlen élmény volt valamennyi találkozó — mon­dotta —, s eddigi legszebb emlékeim ezekkel a versenyek­kel kapcsolatosak. Remélem, Varsóban is találkozom majd azokkal, akikkel az elmúlt évek során szoros barátságot kötöttem. Úgy érzem, jó for­mában vagyok s remélem, mindkét versenyszámban, a 400 és 1500 m-es gyorsúszás­ban is jó eredményt érek el. A sportküldöttség legfiata­labb tagjai közé tartozik Ilku II. Péter labdarúgó. A tehet­séges dorogi játékos sokat vár a varsói nemzetközi sporttalál­kozótól. — Most vesze­k részt először a VIT-en — mondotta — s éppen ezért kimondhatatlanul boldog vagyok. Rendkívül so­kat jelent ez az út számomra, hiszen többek között újabb al­kalmam lesz nemzetközi ver­senytapasztalatok szerzésére. Pontosan 14 órakor gördült ki a vonat a Nyugati pályaud­varról a magyar sportolókkal, Varsó felé. (Folytatása a 4. oldalon.) A Világifjúsági Találkozóra utazó magyar sportolók egyik csoportja a pályaudvaron. /Race T­­­hun 6806 csille szén A komlói Kossuth-bánya 24 frontbrigádja közül 18 DISZ- frontcsapat. A VIT tiszteletére július hónapra valamennyi vállalást tett: összesen 3300 csille szenet ígértek. A hónap eleje óta — egymással verse­nyezve — nagyszerű eredmé­nyeket értek el, július 23-ra például 17 DISZ-frontbri­gád befejezte havi tervét, 26-ig pe­dig összesen 6806 csille­gó­minőségű szenet, az ígért mennyiségnek több mint két­szeresét szállították külszínre. A VIT tiszteletére indított vetélkedésben kiváló brigád­eredmények születtek. Az első hat helyet DISZ-frontbrigádok foglalják el Kossuth­bányán. Kovács János DISZ-front­­csapata például felajánlása sokszorosát teljesítve, 873 csil­ a VIT tiszteletére le, a nyomában járó ifjú Bé­­kefi János pedig 831 csille sze­net adott eddig előirányzata felett. De nem maradnak le az előváló csapatok Sem. A kom­lói Kossut­h-bánya „legfiata­labb” DISZ elővájó-brigádja, Horák Ferenc hattagú csapata elhatározta, hogy a VIT kez­detéig az ország legjobban tel­jesítő elővájó csapata lesz. Július 1-től 20-ig 13 folyó­métert hajtottak ki terven fe­lül és ezzel az első két dekád előirányzatát 178 százalékra teljesítették. A Kossuth-bányai fiatalok jó munkájukkal becsületet szereznek üzemüknek; július 26-ig több mint 1300 tonna terven felüli szén külszínre szállításához segítették Kos­­suth-bányát.

Next