Szabad Ifjuság, 1955. október-december (6. évfolyam, 231-308. szám)

1955-10-01 / 231. szám

Li Csu riport­ja:Falu a Hoangho partján Csengcsoutól nyugatra, a Hoang­­ho-folyó déli partján, a Mangsan-hegy lábánál fek­szik a kis Szamacsun falucs­ka. Száz parasztcsalád lakja A felszabadulás előtt, így mondják emlékeiket fűzve az öregek, a „kés élén jártak“. Szenvedtek a katonaságtól, a rablóbandáktól, a földesúri osztagoktól. Az elviselhetet­len is elviselhetetlenebbé vált, amikor rájuk törtek a japánok. És ma? Mintha új falu nőtt volna ki a földből a Hoangho partján. Az embe­rek ledobták rongyaikat, ame­lyeket nemzedékről-nemze­­dékre viseltek és tiszta, fi­­nomszövésű vászonruhákat öltöttek magukra. Megszűnt az éhezés, a nyomor, a nélkü­lözés. A faluban nincsenek többé koldusok és hajléktala­nok. Az új élet alapjaiban in­­gatta meg az ősi feudális szo­kásokat, pedig­ időtlen­ idők óta zúgolódás nélkül fogadták el ezeket az emberek. A múlt­ban a házasságkötés nagy pénzt, nagy kiadást jelentett. Ez a mondás járta: „A házas­ságkötés egy tehén árába ke­­rül.’’ Előfordult hát az is, hogy a feleség már régóta a férj házában lakott, gyerme­keik születtek, a férj azonban még mindig nem tudta kifi­zetni az esküvői adósságokat. Ez a szokás ma már lassan­ként érvényét veszti A fia­talság lemondott az esküvői palankinról (gyaloghintóról) és a többi értelmetlen ceremó­niáról. Ünneplő ruhát ölte­nek, mellükre piros virágokat tűznek, felülnek a termelő­szövetkezet öszvérfogatára és vidáman útnak indulnak a vőlegény h­áza felé. Tavasz ünnepén a fiatalságnak azelőtt földig kellett ha­jolnia az öregek előtt. Ha nagy volt a falu és sok öreg a nemzetségben, hajlongha­tott reggeltől estig. Sokszor sárba térdeltek, mert az ut­cán öregekkel találkoztak. Ma a Tavasz ünnepe valóban a tavaszé. Megszűnt a szel­lemeknek kijáró tiszteletadó ceremónia, a szerencsejáték. Összegyűl a fiatalság — ifjú­sági találkozóra —, kultúr­­csoportok szórakoztatják őket, sportpályákon vetél­kednek. És ott vannak velük a falu öregjei, akiket nem alázat, de igaz fiúi tisztelet köszönt. A régi időkben, mielőtt házépítkezéshez fogtak vol­na, az ősi „Lisu“-kalendá­­rium alapján meg kellett ha­tározni az új ház helyét, az építkezés megkezdését. Eb­ben a „Lisu“-kalendárium­­ban foglaltattak a szerencsés és szerencsétlen napok. Hou Lin-csi 1953-ban házépítéshez fogott, anélkül, hogy betar­totta volna ezeket a szabá­lyokat; családja féltette a szellemek haragjától. És a ház, a szellemek megkérde­zése nélkül is épült! Mikor látták, hogy a termelőszövet­kezet is építteti a házakat, s ügyet sem vet a „Lisu“­­kalendáriumra, a többi falu­siak sem törődtek vele. Az iskola épülete mellett talál­koztam egy öreg emberrel, aki írószereket árusított a ta­nulóknak. A felszabadulás óta háromszor változtatott foglalkozást. Ezelőtt jóslással foglalkozott, „kedvező“ he­lyeket jelölt ki sírásásra. De jöttek a szabadság napfényes órái és mindenki kedvező he­lyet keresett — élni. Kine­vették ... Szerencsére értett valamit az íráshoz és a hely­beli postahivatalban levele­ket írt az írástudatlanok he­lyett. Kezdetben egész jól ment a dolog, a parasztok el­halmozták munkával. A fa­lusiak legnagyobb része meg­tanult azonban írni-olvasni, sokaknak már töltőtolla is van, és ha elhaladtak a posta mellett, ügyet sem vetettek többé az öregre. Ú­jból más foglalkozás után kellett néz­nie, írószereket kezdett áru­sítani: papírt, ecsetet és főleg töltőtollakat. — A töltőtoll a legkelen­dőbb árucikk a faluban — mondja. Népszerűek a színjátszó­csoportok. A színjátszócso­port tagjai néha maguk is írnak új darabokat. (A kul­­túrcsoport hangszerei az­előtt a „Szellemeknek Áldo­zatokat Gyűjtő Társaságé’’ voltak!) A parasztok gyak­ran járnak moziba. Nők vezetőállásban! — ez mindennél többet mond. A faluban termelőszövetkezet alakult, amelyben a nők ke­­nyérkeresők. Ha ma megkér­dezünk egy asszonyt, akit a múltban ütöttek-vertek: „Bántalmaz-e a férjed?* — büszkén feleli: „Csak meré­szelné! Nem etet, nem ruház engem, s nincs joga, hogy bántalmazzon!” Az „Új út” Termelőszövetkezet elnöke nő, négy brigádvezetője ugyancsak. Megesik, hogy a meny adja ki az apósnak a munkát, a férj a feleség irá­nyítása alatt dolgozik. Kez­detben de különös volt! Ma megszokták. Mindennapos je­lenséggé vált,­ hogy szakállas vének, akiket családjukban nagy tisztelet övez, nézetelté­résbe keverednek valakivel és tanácsért a falu tanács­házára mennek, egy fiatal lányhoz, a titkárhoz. az embereket ma már mun­kájuk alapján ítélik meg. A faluban széltében-hosszában, elterjedt ez a szólás: „Ne hagyd, hogy ujjal mutogassa­nak rád!” A semmittevők nem mutatkozhatnak többé az utcán, mert mindenki uj­jal fog rájuk mutatni és el­ítéli őket. Az elmaradt, régi feudális kínai falu a múlté, vissza­vonhatatlanul a múlté. Fel­váltotta megváltozott szem­léletével, más szokásaival, más erkölcseivel az új élet, itt a Hoangho partján is. Így élünk mi Pekingben Két kínai úttörő levele Tízer és ezer kilométer a távolság Peking és Budapest között, de levelünket ha­mar elröpíti hozzátok a repülőgép. Ez a levél a békét, a barátságot, a kínai úttörők forró szívének őszinte üdvözletét viszi hozzátok. Távoli pajtásaink, fogadjátok szeretettel! Mi —­ Kuo Huj-csün és Liu Csia-lin — egy osztályban tanulunk és ugyanahhoz az út­törőőrshöz tartozunk. Jó barátok vagyunk, mert közös az érdeklődési körünk. Mindket­ten igyekszünk a lehető legjobban tanulni. Nagyon szeretünk énekelni és táncolni. Sze­retjük az irodalmat, különösen a verseket. Ismerjük Petőfi Sándort, a nagy magyar köl­tőt és szeretjük költeményeit. Sokszor el­mondjuk: „Tied vagyok, tied hazám! E szív, e lélek. Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek?.­. " Petőfit olvasva mindig a gyönyörű Magyar­­ország, a kék Duna jut eszünkbe, és mindig rátok gondolunk, rátok, akik ugyanolyan boldogan éltek és tanultok, mint mi. H­azánkban 1953-ban kezdtük meg az első ötéves népgazdasági terv végrehajtását. Az egész kínai nép minden erejét megfeszíti, hogy a tervünk megvalósuljon. Azt mondják nekünk az emberek és az újságok, hogy vasutaink és műutaink hossza állandóan nö­vekszik, hogy a gyárak és az épületek úgy nőnek, mint tavaszi eső után a bambuszhaj­tás, egyre több dolgozó paraszt lép be a ter­melőszövetkezetekbe. A szocializmus nagysza­bású építésében mi, úttörők is részt kívánunk venni. Az utóbbi években napraforgót termel­tünk. Ezekkel az olajos növényekkel az állam olajkészletét gyarapítjuk. Tavaly a napraforgó­betakarítás idején egy gyűlést rendeztek Pe­kingben, amelyen az államnak felajánlottuk a napraforgót. Ezen a gyűlésen részt vettek az egész város kiváló napraforgó-termelői. Azt hallottuk, hogy a szünidőben ti is gyakran segíttek az állami gazdaságok munkáiban. Mi is szeretett segítőtársai vagyunk a termelő­­szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak. Kína legnagyobb folyóján, a Jangcén most építik az első hidat. A nép régi vágya valósul meg ezzel. Az új híd Középdél-Kína legfontosabb Jangceba — forgalmi csomópontjánál — ahol a Han folyó torkollik . A nyári szünetben kapáltunk, rovarokat irtot­tunk, gyapotot és paradicsomot szedtünk. Szorgalmasan tanulunk az iskolában, rend­szeresen edzzük testünket, hogy sokoldalúan képzett emberek és hazánk igazi építői lehes­sünk. Az idei nyári szünetet vidáman töltöttük el. Kirándultunk, meglátogattuk a Nyári Palotát, csónakáztunk a Pej-haj-parkban levő tavon, úttörő­ napokat töltöttünk a Csing-san­­parkban. (A Csing-san-parkban volt a Ming- és a Csing-dinasztia császárainak a palotája, most a gyermekek kertje lett. A kertben most úttörő­ palotát építenek a pekingi gyermekek számára.) Még egy nagy eseményt szeretnénk megírni nektek. Az idei nyári szünetben a Szovjetunió pekingi kiállítási palotájában rendezték meg a gyermekek országos tudományos, technikai, iparművészeti alkotásainak kiállítását. A kiál­lításon több mint ezer kiállított tárgy volt. Ezeket mind-mind az úttörők készítették. Mi, háromszázan, pekingi úttörők, mint tárlat­­vezetők dolgoztunk ezen a kiállításon. Sokat tanultunk belőle. Most október elsejére a népünk nagy ünnepére készülünk. Az ünnepnap el­jövetelét mindenki nagyon várja. Mi jó ered­ményeket akarunk elérni, hogy jelenthessük Mao Ce-tung elnöknek, hogy mi jó gyerme­kek vagyunk. Pajtásaink! Tudni szeretnénk, hogyan ta­nultok, hogyan töltöttétek a nyári szünidőt? Milyen Budapest, milyen az iskolátok, mi ér­dekel titeket a legjobban? Minden veletek kapcsolatos dolgot szeret­nénk tudni. Nagyon várjuk leveleteket és nagyon örül­nénk, ha a jövőben vendégeink lehetnétek. Viszontlátásra, pajtásaink, sok-sok boldog­ságot kívánunk! Kínai barátaitok: Kuo Huj-csün Liu Csia-jin a pekingi 9. leányiskola tanulói* Rajta, pajtások! Ki válaszol a levélre? # w ^. r TÍZEZER É­G ÉLJEK.­ E számunkra kicsit furcsa kínai írásjeleket így ejtik ki: Csun hua zsen min kum hö kuo vuen szue. Azt je­lenti: Tízezer évig éljen a Kínai Népköztársaság. Így köszönti a nép hőn szeretett hazáját. Az új Kína szü­letésének hatodik évfordulóján mi magyar fiatalok is ezt kívánjuk: Tízezer évig éljen a Kínai Népköz­­társaság! A főiskolák egyik igen fontos pedagógiai módszere a gyakorlati munka, hiszen az elmélet csak­ a gyakorlattal együtt vezet eredményhez. Képünkön: a Szucsun-i egyetem mezőgazdasági szakának két diákja a növény növekedését és érését tanulmányozza a repceföldön. ^c»ooocx3ooooooocxxx»ooooooocoooooooooocxxyx Hexameterek a Jung Ting4 folyó mellű! Századok hosszú során nem volt, aki ellene álljon. Vad vize szerte rohant, szétszórva a gyenge parasztot. S zord, fekete lobogót hordott nyomában az Éhség. Ám most Észak-Kína kopár hegyein üzenettel Nyargat hosszú útján hátra­, nyugatra a Nagy Fal. Felkelt sorra a nép, sűrű tömegekben özönlik. Gépek hadserege kíséri őket a harcban. Végig a part mentén, s hátrább, gránithegyek ormán. Büszke, piros lobogók köszöntik tapssal az új kort. S­im, akit eddig erő nem bírt medrébe terelni, Szorgos hangyasereg, ezerek millió keze fogja. Csöndes, megszelídült immár a­ Nagy Zabolátlan, Gyors vize árját gátak, erőművek őrzik örökre ... GALLA ENDRE Kínában tanuló aspiráns (* Jung Ting-folyót a nép azelőtt Vu Ting­­nek (Zabolázhatatlan) hívta. A felszabadulás után itt is megindult a folyószabályozás, és fel­épült Észak-Kí­na egyik fontos vízierőműve.) WTnwimOnmaCOOOnOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOCOOOOCX)OOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXjLdX.Mnff. A JANGCE ELSŐ HÍDJA Vuhan-nál köti majd össze a folyó két part­ját. A híd lehetővé teszi a közvetlen vasúti közlekedést az ország északi és déli ré­sze között. A Jangce-híd mellett a Han folyóra is új hidakat építenek. Magyar rajzoló­művész, Toncz Tibor is járt e nagy építkezések színhe­lyén és a lapunkban közölt rajzain megörökítette az egyik épülő vuhani hidat s fiatal építőjét. jf' *r

Next