Szabad Ifjuság, 1955. október-december (6. évfolyam, 231-308. szám)
1955-10-01 / 231. szám
Li Csu riportja:Falu a Hoangho partján Csengcsoutól nyugatra, a Hoangho-folyó déli partján, a Mangsan-hegy lábánál fekszik a kis Szamacsun falucska. Száz parasztcsalád lakja A felszabadulás előtt, így mondják emlékeiket fűzve az öregek, a „kés élén jártak“. Szenvedtek a katonaságtól, a rablóbandáktól, a földesúri osztagoktól. Az elviselhetetlen is elviselhetetlenebbé vált, amikor rájuk törtek a japánok. És ma? Mintha új falu nőtt volna ki a földből a Hoangho partján. Az emberek ledobták rongyaikat, amelyeket nemzedékről-nemzedékre viseltek és tiszta, finomszövésű vászonruhákat öltöttek magukra. Megszűnt az éhezés, a nyomor, a nélkülözés. A faluban nincsenek többé koldusok és hajléktalanok. Az új élet alapjaiban ingatta meg az ősi feudális szokásokat, pedig időtlen idők óta zúgolódás nélkül fogadták el ezeket az emberek. A múltban a házasságkötés nagy pénzt, nagy kiadást jelentett. Ez a mondás járta: „A házasságkötés egy tehén árába kerül.’’ Előfordult hát az is, hogy a feleség már régóta a férj házában lakott, gyermekeik születtek, a férj azonban még mindig nem tudta kifizetni az esküvői adósságokat. Ez a szokás ma már lassanként érvényét veszti A fiatalság lemondott az esküvői palankinról (gyaloghintóról) és a többi értelmetlen ceremóniáról. Ünneplő ruhát öltenek, mellükre piros virágokat tűznek, felülnek a termelőszövetkezet öszvérfogatára és vidáman útnak indulnak a vőlegény háza felé. Tavasz ünnepén a fiatalságnak azelőtt földig kellett hajolnia az öregek előtt. Ha nagy volt a falu és sok öreg a nemzetségben, hajlonghatott reggeltől estig. Sokszor sárba térdeltek, mert az utcán öregekkel találkoztak. Ma a Tavasz ünnepe valóban a tavaszé. Megszűnt a szellemeknek kijáró tiszteletadó ceremónia, a szerencsejáték. Összegyűl a fiatalság — ifjúsági találkozóra —, kultúrcsoportok szórakoztatják őket, sportpályákon vetélkednek. És ott vannak velük a falu öregjei, akiket nem alázat, de igaz fiúi tisztelet köszönt. A régi időkben, mielőtt házépítkezéshez fogtak volna, az ősi „Lisu“-kalendárium alapján meg kellett határozni az új ház helyét, az építkezés megkezdését. Ebben a „Lisu“-kalendáriumban foglaltattak a szerencsés és szerencsétlen napok. Hou Lin-csi 1953-ban házépítéshez fogott, anélkül, hogy betartotta volna ezeket a szabályokat; családja féltette a szellemek haragjától. És a ház, a szellemek megkérdezése nélkül is épült! Mikor látták, hogy a termelőszövetkezet is építteti a házakat, s ügyet sem vet a „Lisu“kalendáriumra, a többi falusiak sem törődtek vele. Az iskola épülete mellett találkoztam egy öreg emberrel, aki írószereket árusított a tanulóknak. A felszabadulás óta háromszor változtatott foglalkozást. Ezelőtt jóslással foglalkozott, „kedvező“ helyeket jelölt ki sírásásra. De jöttek a szabadság napfényes órái és mindenki kedvező helyet keresett — élni. Kinevették ... Szerencsére értett valamit az íráshoz és a helybeli postahivatalban leveleket írt az írástudatlanok helyett. Kezdetben egész jól ment a dolog, a parasztok elhalmozták munkával. A falusiak legnagyobb része megtanult azonban írni-olvasni, sokaknak már töltőtolla is van, és ha elhaladtak a posta mellett, ügyet sem vetettek többé az öregre. Újból más foglalkozás után kellett néznie, írószereket kezdett árusítani: papírt, ecsetet és főleg töltőtollakat. — A töltőtoll a legkelendőbb árucikk a faluban — mondja. Népszerűek a színjátszócsoportok. A színjátszócsoport tagjai néha maguk is írnak új darabokat. (A kultúrcsoport hangszerei azelőtt a „Szellemeknek Áldozatokat Gyűjtő Társaságé’’ voltak!) A parasztok gyakran járnak moziba. Nők vezetőállásban! — ez mindennél többet mond. A faluban termelőszövetkezet alakult, amelyben a nők kenyérkeresők. Ha ma megkérdezünk egy asszonyt, akit a múltban ütöttek-vertek: „Bántalmaz-e a férjed?* — büszkén feleli: „Csak merészelné! Nem etet, nem ruház engem, s nincs joga, hogy bántalmazzon!” Az „Új út” Termelőszövetkezet elnöke nő, négy brigádvezetője ugyancsak. Megesik, hogy a meny adja ki az apósnak a munkát, a férj a feleség irányítása alatt dolgozik. Kezdetben de különös volt! Ma megszokták. Mindennapos jelenséggé vált, hogy szakállas vének, akiket családjukban nagy tisztelet övez, nézeteltérésbe keverednek valakivel és tanácsért a falu tanácsházára mennek, egy fiatal lányhoz, a titkárhoz. az embereket ma már munkájuk alapján ítélik meg. A faluban széltében-hosszában, elterjedt ez a szólás: „Ne hagyd, hogy ujjal mutogassanak rád!” A semmittevők nem mutatkozhatnak többé az utcán, mert mindenki ujjal fog rájuk mutatni és elítéli őket. Az elmaradt, régi feudális kínai falu a múlté, visszavonhatatlanul a múlté. Felváltotta megváltozott szemléletével, más szokásaival, más erkölcseivel az új élet, itt a Hoangho partján is. Így élünk mi Pekingben Két kínai úttörő levele Tízer és ezer kilométer a távolság Peking és Budapest között, de levelünket hamar elröpíti hozzátok a repülőgép. Ez a levél a békét, a barátságot, a kínai úttörők forró szívének őszinte üdvözletét viszi hozzátok. Távoli pajtásaink, fogadjátok szeretettel! Mi — Kuo Huj-csün és Liu Csia-lin — egy osztályban tanulunk és ugyanahhoz az úttörőőrshöz tartozunk. Jó barátok vagyunk, mert közös az érdeklődési körünk. Mindketten igyekszünk a lehető legjobban tanulni. Nagyon szeretünk énekelni és táncolni. Szeretjük az irodalmat, különösen a verseket. Ismerjük Petőfi Sándort, a nagy magyar költőt és szeretjük költeményeit. Sokszor elmondjuk: „Tied vagyok, tied hazám! E szív, e lélek. Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek?.. " Petőfit olvasva mindig a gyönyörű Magyarország, a kék Duna jut eszünkbe, és mindig rátok gondolunk, rátok, akik ugyanolyan boldogan éltek és tanultok, mint mi. Hazánkban 1953-ban kezdtük meg az első ötéves népgazdasági terv végrehajtását. Az egész kínai nép minden erejét megfeszíti, hogy a tervünk megvalósuljon. Azt mondják nekünk az emberek és az újságok, hogy vasutaink és műutaink hossza állandóan növekszik, hogy a gyárak és az épületek úgy nőnek, mint tavaszi eső után a bambuszhajtás, egyre több dolgozó paraszt lép be a termelőszövetkezetekbe. A szocializmus nagyszabású építésében mi, úttörők is részt kívánunk venni. Az utóbbi években napraforgót termeltünk. Ezekkel az olajos növényekkel az állam olajkészletét gyarapítjuk. Tavaly a napraforgóbetakarítás idején egy gyűlést rendeztek Pekingben, amelyen az államnak felajánlottuk a napraforgót. Ezen a gyűlésen részt vettek az egész város kiváló napraforgó-termelői. Azt hallottuk, hogy a szünidőben ti is gyakran segíttek az állami gazdaságok munkáiban. Mi is szeretett segítőtársai vagyunk a termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak. Kína legnagyobb folyóján, a Jangcén most építik az első hidat. A nép régi vágya valósul meg ezzel. Az új híd Középdél-Kína legfontosabb Jangceba — forgalmi csomópontjánál — ahol a Han folyó torkollik . A nyári szünetben kapáltunk, rovarokat irtottunk, gyapotot és paradicsomot szedtünk. Szorgalmasan tanulunk az iskolában, rendszeresen edzzük testünket, hogy sokoldalúan képzett emberek és hazánk igazi építői lehessünk. Az idei nyári szünetet vidáman töltöttük el. Kirándultunk, meglátogattuk a Nyári Palotát, csónakáztunk a Pej-haj-parkban levő tavon, úttörő napokat töltöttünk a Csing-sanparkban. (A Csing-san-parkban volt a Ming- és a Csing-dinasztia császárainak a palotája, most a gyermekek kertje lett. A kertben most úttörő palotát építenek a pekingi gyermekek számára.) Még egy nagy eseményt szeretnénk megírni nektek. Az idei nyári szünetben a Szovjetunió pekingi kiállítási palotájában rendezték meg a gyermekek országos tudományos, technikai, iparművészeti alkotásainak kiállítását. A kiállításon több mint ezer kiállított tárgy volt. Ezeket mind-mind az úttörők készítették. Mi, háromszázan, pekingi úttörők, mint tárlatvezetők dolgoztunk ezen a kiállításon. Sokat tanultunk belőle. Most október elsejére a népünk nagy ünnepére készülünk. Az ünnepnap eljövetelét mindenki nagyon várja. Mi jó eredményeket akarunk elérni, hogy jelenthessük Mao Ce-tung elnöknek, hogy mi jó gyermekek vagyunk. Pajtásaink! Tudni szeretnénk, hogyan tanultok, hogyan töltöttétek a nyári szünidőt? Milyen Budapest, milyen az iskolátok, mi érdekel titeket a legjobban? Minden veletek kapcsolatos dolgot szeretnénk tudni. Nagyon várjuk leveleteket és nagyon örülnénk, ha a jövőben vendégeink lehetnétek. Viszontlátásra, pajtásaink, sok-sok boldogságot kívánunk! Kínai barátaitok: Kuo Huj-csün Liu Csia-jin a pekingi 9. leányiskola tanulói* Rajta, pajtások! Ki válaszol a levélre? # w ^. r TÍZEZER ÉG ÉLJEK. E számunkra kicsit furcsa kínai írásjeleket így ejtik ki: Csun hua zsen min kum hö kuo vuen szue. Azt jelenti: Tízezer évig éljen a Kínai Népköztársaság. Így köszönti a nép hőn szeretett hazáját. Az új Kína születésének hatodik évfordulóján mi magyar fiatalok is ezt kívánjuk: Tízezer évig éljen a Kínai Népköztársaság! A főiskolák egyik igen fontos pedagógiai módszere a gyakorlati munka, hiszen az elmélet csak a gyakorlattal együtt vezet eredményhez. Képünkön: a Szucsun-i egyetem mezőgazdasági szakának két diákja a növény növekedését és érését tanulmányozza a repceföldön. ^c»ooocx3ooooooocxxx»ooooooocoooooooooocxxyx Hexameterek a Jung Ting4 folyó mellű! Századok hosszú során nem volt, aki ellene álljon. Vad vize szerte rohant, szétszórva a gyenge parasztot. S zord, fekete lobogót hordott nyomában az Éhség. Ám most Észak-Kína kopár hegyein üzenettel Nyargat hosszú útján hátra, nyugatra a Nagy Fal. Felkelt sorra a nép, sűrű tömegekben özönlik. Gépek hadserege kíséri őket a harcban. Végig a part mentén, s hátrább, gránithegyek ormán. Büszke, piros lobogók köszöntik tapssal az új kort. Sim, akit eddig erő nem bírt medrébe terelni, Szorgos hangyasereg, ezerek millió keze fogja. Csöndes, megszelídült immár a Nagy Zabolátlan, Gyors vize árját gátak, erőművek őrzik örökre ... GALLA ENDRE Kínában tanuló aspiráns (* Jung Ting-folyót a nép azelőtt Vu Tingnek (Zabolázhatatlan) hívta. A felszabadulás után itt is megindult a folyószabályozás, és felépült Észak-Kína egyik fontos vízierőműve.) WTnwimOnmaCOOOnOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOCOOOOCX)OOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXjLdX.Mnff. A JANGCE ELSŐ HÍDJA Vuhan-nál köti majd össze a folyó két partját. A híd lehetővé teszi a közvetlen vasúti közlekedést az ország északi és déli része között. A Jangce-híd mellett a Han folyóra is új hidakat építenek. Magyar rajzolóművész, Toncz Tibor is járt e nagy építkezések színhelyén és a lapunkban közölt rajzain megörökítette az egyik épülő vuhani hidat s fiatal építőjét. jf' *r