Szabad Ifjuság, 1955. október-december (6. évfolyam, 231-308. szám)

1955-10-06 / 235. szám

Megérkezett Moszkvába Pearson kanadai külügyminiszter A szovjet kormány meghívá­sára október 5-én Moszkvába érkezett Lester B. Pearson kanadai külügyminiszter. A kanadai és szovjet állami zászlókkal díszített vnukovói repülőtéren V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese és külügyminiszter, valamint más hivatalos személyek fogadták Pearsont és kíséretét. Pearson fogadására megje­lentek még J. B. C. Watkins, Kanada moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­te, továbbá számos moszkvai diplomáciai képviselet vezetői, szovjet és külföldi újságírók. Bulganyin és Molotov távirata az NDK államférfiakhoz N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke Otto Grotewohlnak, a Német Demokratikus Köztár­saság miniszterelnökének; V. M. Molotov, a Szovjetunió kül­ügyminisztere Lothar Boltnak, a Német Demokratikus Köz­társaság külügyminiszterének táviratot küldött abból az al­kalomból, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnök­sége és a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája ra­tifikálta a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Demokratikus Köz­társaság kapcsolatairól szóló, 1955. szeptember 20-án Moszk­vában aláírt szerződést. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének látogatása Mosa Pijadenél A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának küldöttsége október 4-én, délelőtt látogatást tett Mosa Pijadenél, a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés elnö­kénél. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának küldöttsége részt vett azon az ebéden, amelyet Mose Pijade rendezett a szövetségi nemzetgyűlés épületében a kül­döttség tiszteletére. A rendkí­vül szívélyes légkörben lefolyt ebéd alatt M. Pijade és A. P. Volkov beszédet mondott. KÜLPOLITIKAI KISLEXIKON V Nu, Burma miniszterelnöke E hónap második felében — miként erről már beszámoltunk — U Nu burmai miniszterelnök a Szovjetunióba utazik ba­ráti látogatásra. E hír kapcsán tekintsük át röviden a burmai miniszterelnök eddigi pályafutását, vessünk egy pillantást arra az országra, melynek kormányfője. U­pu 48 éves, 1907. május 25-én szü­letett, tekintélyes, jómódú család gyermeke volt. Tanulmányai befejezése után a pan­­tanavi gimnázium igazgatója lett. Később jogi képesítést is szerzett. A 30-as évektől — mint a Dogbama Aziajone nevű szerve­zet tagja — élénk politikai tevékenységet folytat. 1936-ban nagy egyetemista sztráj­kot szervez. A következő évben megala­kítja a haladónak számító „Nagani” (Vörös sárkány) olvasókört. A második világháború kezdetekor csak azzal a feltétellel volt hajlandó együttműködni az angolokkal, ha Nagy-Britannia kö­telezi magát arra, hogy a háború után teljes függetlenséget biz­tosít Burmának. Ezt az angolok visszautasították. U Nu-t letartóz­tatták. Még kétéves börtönbüntetését töltötte, amikor a Japánok megtámadták az országot. U Nu 1943. augusztusában, az első burmai kormány megala­kulásakor külügyminiszter, majd sajtó- és propagandaügyi minisz­ter lett. A japán csapatok kiűzése után U Nu-t az alkotmányozó nemzetgyűlés elnökévé választják. 1947. július 19-e óta miniszter­­elnök. Burma, melynek Ki Nu a kormányfője, Ázsia egyik jelentős országa. Területe csaknem 680 ezer négyzetkilométer, hét és fél­szerese hazánkénak. Lakóinak száma 19 millió. Fővárosa: Rangun. Burma a XVIII. századig nem volt egységes, apró feudális ál­lamokra tagolódott. A XIX. században — több kegyetlen ütközet után — az angolok hódították meg. A brit uralom egészen 1947-ig állt fent. Burma csak ekkor indulhatott el a független fejlődés útján. Burma északon a Kínai Népköztársasággal, nyugaton Indiával és Pakisztánnal, keleten Laosszal és Thaifölddel határos, déli part­jait a Bengáli-öböl, illetve az Andamán-tenger vize mossa. Az ország földje igen gazdag. Ásványolaj, sokféle színes fém, így wolfram, ólom, ón, horgany, réz, ezüst, valamint több értékes fafajta bőségesen található itt. S nem véletlenül hívják Burmát Ázsia egyik ,rizses táljának”. A hosszú gyarmati uralom követ­kezményeként azonban az ország még nagy gazdasági nehézsé­gekkel küzd. Ipara például igen gyenge, s nemcsak gépeket kény­telen importálni, hanem bizonyos élelmiszerféléket is. Az imperialista hatalmak meg is próbálták kihasználni a ne­hézségeket, s az országot saját politikájuk eszközévé igyekeztek tenni. Burma azonban keresztülhúzta ezeket a számításokat. U Nu kormánya elutasította az amerikaiak „segély?’-javaslatát éppúgy, mint a SEATO-hoz, a délkelet-ázsiai tömbhöz való csatlakozást. Burma az elsők között ismerte el a Kínai Népköztársaságot. A múlt év decemberében a burmai miniszterelnök személyesen el­látogatott Pekingbe. U Nu kormánya a békés egymás mellett élés elveit elfogadva elősegíti a népek, mindenekelőtt Ázsia népei kö­zötti együttműködés kiszélesítését. Ősrégi szláv város. Falai sok hő­si harc emlékét őrzik. Ne­vezetes hely volt már a ró­maiak idejében is, a légiók hosszú időn keresztül, mint elvetett bástyát védelmez­ték. Birtoklásáért a közép­kor elején avarok, bolgárok, görögök és magyarok hada­koztak. 1884-ben a történetíró még így emlékezett meg Belgrád­­ról, Szerbia fővárosáról: „Kis és szabálytalan város, sem köz-, sem magánépüle­tei, sem intézetei még nem olyanok, minőket fő- és székvárosban találni szok­tunk." S ma, hét évtized múltán, Belgrád egész Ju­goszlávia politikai, gazdasá­gi és kulturális központjá­vá lett. Az egykor néhány tízezer lelket számláló vá­roskának ma már több mint félmillió lakosa van, és ko­rántsem hasonlít a korabeli történetíró által megrajzolt Belgrádihoz. Különösen sokat fejlődött az elmúlt tíz év alatt, amióta a szovjet és a jugoszláv népfelszabadító hadsereg hősi harcok árán felszabadította a hitleri megszállás alól. A Belgráddal ismerkedő ide­gen figyelmét első látásra megragadja, hogy a lerombolt épületek helyén több emeletes egészséges, világos lakóháza­kat és középületeket emeltek, a pusztító háború nyomát úgy­szólván sehol sem lehet felfe­dezni.★ Reggel van. Találomra a Terá­­ziá­n, a város egyik fő útvo­nalán indultam el. A széles, aszfaltozott úttesten trolibu­szok szállítják a munkába igyekvő belgrádiakat. A reg­geli és a kora esti órákban vi­lágvárosi a forgalom: mintha Belgrád félmillió lakója a Te­rézián adott volna találkozót egymásnak. A színes ember­forgatagon keresztül az ,,Al­­bán“-palota felé igyekszem. Ez a palota a főváros egyik leg­szebb, legmodernebb épülete. Földszinti részét a „Jugoszlo­­venszka Knjiga“ (állami köz­ponti könyvesbolt) foglalja el. Érdekelt, hogy mit olvasnak a belgrádiak. A könyvesboltba lépőt a tágas előcsarnokban Gorkij mellszobra fogadja. A szobor felett a halhatatlan szovjet író tanítását olvashat­juk. A könyv a legjobb barát. Kérésemre az elárusítók el­mondották, hogy a könyves­boltban megtalálható a Jugo­szláviában kiadott valamennyi irodalmi mű, közöttük Petar Petrovics Nyegos, Ivan Cankra, Laza Lazarevics, Broniszlav Nusics és Sztevan Szremac mű­vei. Ezenkívül kaphatók az orosz és nyugati klasszikusok remekei is. Egyébként a fejlődő könyv­kiadásról tanúskodik az, hogy a Jugoszláv Szövetségi Nép­­köztársaságban 1954-ben 4819 könyvet és brosúrát adtak ki 31 928 000 példányban. (F. N. R. J. Statiszticski Godisnyak 1955.)­­ Knez Milos Utcát kétoldalt üz­letsorok szegélyezik. Az üzle­tek többsége állami kezelésben van. A kirakatok csinosak, ízlésesen rendezettek. Megnéz­tem néhány kirakatban levő árucikk árát. Közepes minő­ségű kész férfiöltönyöket 9000 dinártól, férfiszövetet méteren­ként 2100 dinártól lehet vásá­rolni. A velúr méterára: 4800— 7000 dinár. A férfiingek ára 970—3000 dinár. A bélelt férfi és női ballonkabátok ára 11— 13 000 dinár. Csaknem minden második üzlet cipőket és nagyon ízléses bőrdíszműárut is árusít. Bő választék áll a vásárlók ren­delkezésére és az árak skálája is nagy. 1800 dinártól vásárol­ható például női, és 1100 di­nártól férfi szandál. Nagyon szépek és a legkényesebb ízlést is kielégítik a 3500—4000 diná­ros cipők. A kisipari termékek természetesen drágábbak. Kéz­­zelvarrott kisipari lábbelik ára 5—6000 dinár. Utamat folytatva egy cse­megeüzletbe léptem be. Egy kilogramm félfehér kenyeret vásároltam 44 dinárért. A ke­nyérhez való 10 deka téliszalá­miért 110 dinárt fizettem. Nagy a választék a halféleségekben. hl Olvasót ezek után bizo­nyára érdekli, hogy mennyi a keresete egy jugoszláv mun­kásnak és tisztviselőnek. Fel­lapoztam az 1955. évi jugo­szláv statisztikai évkönyvet, amelyből megtudtam, hogy a munkások átlagos fizetése 1954-ben 9330 dinár volt ha­vonta, az alkalmazottaké pedig 10 980. A vas- és a fémiparban a munkások bére például 10 450, a műszakiaké pedig 14 930 dinár volt. A városnézés közben több emberrel ismeretséget kötöt­tem. Elbeszélgettem velük éle­tükről, munkájukról. Elmon­dották, hogy vannak még ter­mészetesen nehézségek. Re­mélik azonban, hogy lassan minden problémát megolda­nak. Belgrádi tartózkodásom alatt sokszor hallottam, hogy az em­berek két Belgrádról — sztárt és nevi Belgrádról beszéltek. Kérdésemre elmondották, hogy egészen új városrész épül: „Novi (új) Beograd". Az elmúlt év folyamán 102 000 négyzet­méternyi területen építettek lakóházakat. A tervek szerint a Duna és a Száva közötti Ratno-Osztroa szigeten nemsokára felépítik Belgrád sportközpontjátó­l nappali séta Után érdeklődéssel vártam, vajon milyen az esti Belgrád. A koraesti órákban a belgrádiak az utcára özönlenek hangos, vidám beszélgetéssel sétálnak, vagy letelepednek a pánkok padjaira. Az alkonyat beköszöntésével kigyúlmasó a fények, felragyog a város. Na­gyon érdekes, hogy az utcai vi­lágítást oszlopokra szerelt csö­vekből áradó neon­fény adja. A koraesti nyüzsgő élet 10 óra felé csendesedni kezd. Csak a mulatóhelyek zajosak, amelye­ket különösen az érdeklődő idegenek látogatnak szívesen. A „Cristá” és a „Lotosz“ bá­rok sokszínű fényreklám­aikkal csalogatják a szórakozni vágyó­kat. Éjfél. A Moszkva szálló ne­gyedik emeleti ablakából né­zem a várost. Az utcák csende­sek, néha egy-egy autó suhan végig rajtuk. S festőién villóz­nak Belgrád fényei... . .. A gazdag nap után még frissek az élmények. S gondo­lataimat talán így lehetne egy mondatba sűríteni: Belgrád, a szabad jugoszláv nép fővárosa — a szivembe lopta magát. Kisignác Ferenc (Következik: Az Avalán) m­ierim II. A régi és az új Belgrád sűríti! Eisenhower elnök egészségi állapota A Reuter jelentése szerint Eisenhower elnök egészségi állapota továbbra is kielégítő. Orvosainak közlése szerint komplikációk nem léptek fel. Az elnök kórházi tartózko­dása alatt kedden több hiva­talos ügyet intézett el és több okmányt írt alá, majd tízper­ces beszélgetést folytatott Adams-szal, különtanácsadó­­jával. Szovjet ifjúsági küldöttség utazott Dániába A Dán Ifjúsági Bizottság meghívására szovjet ifjúsági küldöttség utazott Moszkvából Koppenhágába. A küldöttség vezetője D. P. Gorjunov. A szovjet ifjúság képviselői meg­ismerkednek a dán fiatalok életével. Meghalt Papagosz görög miniszterelnök A londoni rádió jelenti, hogy kedden este, 72 éves korában meghalt Papagosz tábornagy, görög miniszterelnök. Néhány órával halála előtt hatáskörét Sztefanopulosz külügyminisz­terre ruházta át. Az AFP értesülése szerint Kanellopulosz miniszterelnök­helyettes és hadügyminiszter Papagosz döntése következté­ben benyújtotta lemondását Kínában százhatvanezer pártmunkás megy a termelőszövetkezetekbe A Kínai Népköztársaságban jelenleg több mint 650 000 me­zőgazdasági termelőszövetkezet van. E szövetkezetek mintegy 90 százalékában a nyár folya­mán sokkal magasabb termelé­kenységet értek el, mint az egyénileg dolgozó parasztok. Ennek tulajdonítható, hogy ez év őszén a parasztok tömege­sen özönlenek a szövetkeze­tekbe. A Kínai Kommunista Pár éppen ezért komoly erősí­téseket küld a falvakba. Ezeket az erősítéseket a kínai párt­munkások legjobbjai jelentik. A kínai tartományok sta­tisztikái szerint az egyes tar­tományi pártbizottságok hatá­rozatai alapján a Kínai Nép­­köztársaság egész területén mintegy 150 000—160 000 kom­munista káder megy a falvak­ba, főleg a szövetkezetek ve­zetésének megerősítésére. A szövetkezetek vezetésének megszilárdítása mellett a fa­lura küldött káderek fontos feladata új szövetkezetek szer­vezése is. A­ Közgyűlésén véget ért az általános vita Krisna Menen beszéde Az ENSZ-közgyűlés X. ülés­szakának október 4-i teljes ülésén folyt általános politikai vita során beszédet mondott Krisna Menen, India küldött­ségének vezetője. Krisna Menon a tagfelvételi kérdéssel kapcsolatban felhív­ta a közgyűlés figyelmét arra, hogy az emberiség egyharmada még mindig nincs­­képviselve az Egyesült Nemzetek Szervezeté­­ben. Hangsúlyozta, az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem szabad sem „zártkörű klub­nak“, sem valamilyen ország­csoport „szent szövetségének“ lennie és ennélfogva a döntést valamely ország tagfelvételi kérelmének megvizsgálásánál nem szabad az illető országgal kapcsolatos szimpátiának, vagy antipátiának befolyásolnia. Az ENSZ-nek úgy kell képviselnie az egész világot, amilyen a vi­lág. Menon azt a reményét fe­jezte ki, hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezetében és a kü­szöbönálló genfi négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten folytatandó tárgyalások meg­egyezést hoznak a felvételére váró országok túlnyomó több­ségének felvételében. Menon felszólította az összes országokat, kövessenek el min­den tőlük telhetőt a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok egymáshoz való köze­ledésének megkönnyítése érde­kében. E nagyhatalmak egymásközti kapcsolataiban — mondta — már némi előrehaladás történt. India meggyőződése, hogy a Kínai Népköztársaság kormá­nya az Egyesült Államokkal felmerült minden vitás kérdés — köztük a tajvani kérdés — békés megoldását óhajtja. Mindezek a kérdések megold­hatók az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság közötti tárgyalások útján. Az indiai küldöttség vezető­jének beszédével véget ért az általános vita, amelynek során 45 ország küldöttsége fejtette ki az általános és regionális nemzetközi kérdésekkel kap­csolatos álláspontját. A politikai vita befejezése után megkezdik munkájukat a közgyűlési bizottságok. Egyes bizottságok, köztük a gyámsági bizottság és a különleges poli­tikai bizottság már munkához is látott. Hamarosan összeül a politikai bizottság is. M. A. Szuszlov vezetésével szovjet kormányküldöttség érkezett Berlinbe Szerdán délután M. A. Szusz­­lovnak, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága titkárának vezetésével szovjet kormányküldöttség ér­kezett Berlinbe, hogy részt­­vegyen a Német Demokra­tikus Köztársaság megalapítá­sának 6. évfordulója alkalmá­ból tartandó ünnepségeken. Szovjet lakásépítési küldöttség érkezett Washingtonba Október 3-án szovjet lakás­­építési küldöttség érkezett Washingtonba. A küldöttség vezetője, I. K. Kozjulja, a Szovjetunió városi és falusi építésügyi minisztere. A kül­döttséget a washingtoni repülő­téren Earl Smith, az Amerikai Lakásépítési Dolgozók Orszá­gos Szövetségének elnöke, s a külügyminisztérium képviselői fogadták. I. K. Kozjulja nyilat­kozatban köszönetet mondott Earl Smithnek és a megjelen­teknek a meleg fogadtatásért, közölte, hogy a Szovj­etunió lakásépítési dolgozói örömmel látnak vendégül egy amerikai lakásépítő küldöttséget, hogy megismertessék velük a szov­jet lakásépítés sikereit. ­ Szovjetunióban háborús bűncselekményekért elítélt német hadifoglyok úton vannak hazafelé A Német Demokratikus Köz­társaság miniszterelnökségé­nek sajtóhivatala közli, hogy a szovjet kormány tájékoztatta a Német Demokratikus Köz­társaság kormányát a Szovjet­unióban háborús bűncselek­ményekért elítélt és a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa által kegyelemben részesített volt német hadifoglyok szabadon­­bocsátásáról, illetve a német hatóságoknak való átadásáról. E személyek első csoportjai már úton vannak hazafelé és a legközelebbi napokban a Né­met Demokratikus Köztársa­ságba érkeznek. Fények a Gorkij-parkban A szovjet főváros parkjaiban és stadionjaiban a közelmúltban megrendezték az ifjúság nagy­szabású fesztiválját. Csupán a Gorkij-parkban 43 művészcsoport mulattatta a fiatalokat. Képünkön: a Gorkij-park a fesztivál estéjén SZABAD IFJÚSÁG 1955. október .

Next