Szabad Ifjuság, 1955. október-december (6. évfolyam, 231-308. szám)

1955-10-07 / 236. szám

KÉT IFJÚMUNKÁS UAJYOS GYULA­­.I­MOLA LÁSZLÓ Mielőtt találkoztunk, hallottam már róla egyet-mást. Hallottam például a következő esetet: Ovális alakú fedeleket kellett esztergálni, amelyek a kazán tisztítónyílásának elzárá­sára szolgálnak. Egyszerű munka. Gajdosra bízták s a biztonság kedvéért egy tapasztalt esztergályos, Papp Béla bácsi meg is mu­tatta, hogyan kell csinálni. Valahogy — jól­­rosszul — csinálta is. Alig telt el három nap, amikor ismét ugyanilyen fedeleket kel­lett Gajdosnak esztergálnia. Illetve: kellett volna... De ő csak állt a gépe mellett, to­pogott, nézgelődött s nem tudta, hogy mi­tévő legyen? Három nap elegendő volt, hogy tökéletesen elfeledje, amit megmutattak, el­magyaráztak neki. Ne higgye senki, hogy Gajdos nehézfejű, tehetségtelen fiú. Látni rajta, s mondják is, hogy értelmes gyerek. Akkor hát mi az oka, hogy a műhelyben nem sok jót hallani róla? Beszélgetünk. Éppen ma ünnepli tizen­nyolcadik születésnapját. Tanulóidejét is itt töltötte a Lángban. Mikor lett szakmun­kás? Várjunk csak ... (kicsit gondolkozik, utánaszámol) — igen, 1954-ben. A kere­sete? Á, arról ne is beszéljünk. Hatszáz körül. Szóval kevés. Dehát nem izgalmas... — Szüleidnél élsz? — Persze.­­­ A szüleid is dolgoznak? — Persze. — És gondolod, mindegy, hogy mennyit keresel, a szüleid úgyis eltartanak. Mosolyog. — Mondd csak, akik a közeledben dolgoz­nak, azok is mind ilyen keveset teljesítenek? — Van, aki többet. — Például ki? — Például... például a Rabi Ferenc. — Idősebb szakmunkás? — Dehogyis. Egyszerre szabadultunk. — Akkor hogy’ lehet, hogy ő többet tud nálad? — Jobb a gépe. — És a tied rossz? — Hát... öreg gép. De lehet, hogy ha jobban bíznak majd bennem, akkor jobb gépre tesznek. — És most miért nem bíznak benned? — Mert néha elszúrtam a munkát. Később kiderül — de ezt már nem­­ mondja el! —, hogy gázcsőre kellett féltollos menetet vágnia. „Elszúrta’’, pedig ez a lehető legegyszerűbb feladat. Nem szólt a hibáról senkinek, eldugta a csövet. Csak ma derült ki a turpisság, amikor már a szerelme két­ségbeesetten kereste a hiányzó alkatrészt. Egyedül a labdarúgásról beszélgetve ele­venedik meg a tekintete. A fociért rajong. A könyvekért nem. Arról tud-e, hogy vannak a munkának, az esztergál­ásnak valóságos művészei? Újítók, ezermesterek, akik örökké törik a fejüket, akiknek öröm a munka, mert azt érzik, hogy: alkotnak, teremtenek! Kétségbeesném, ha erre a kérdésre taga­­dóan rázná a fejét. Dehát Gajdos nagyon jól tudja, hogy vannak ilyen emberek. Hogy akadnak ilyenek­ a közvetlen környezetében is. Tudja , csak éppen nem törődik vele. Az sem érdekli, hogy miféle újítások­kal bíbelődik a tőle néhány méterre dolgozó esztergályos. Mindegy neki. „Nem érde­kes ...” Gajdos Gyula ma tizennyolc éves. Ma még ott állnak háta mögött a szülők. De holnap? Holnapután?! Keze, munkaruhája csupa olaj. A füle mellett ceruza. Munkás. De gyakran akad írni-, számolni­, rajzolnivalója is. Gumola László géplakatos izmos, kispor­tolt, középtermetű, szőke fiatalember. 21 éves. Tősgyökeres angyalföldi és tősgyöke­res „Láng-gyári”, itt dolgozik az édesapja és (immár 45 esztendeje!) a nagyapja is. Az édesanyja híres munkásnő, orsózónő, az Angyalföldi Textilgyárban, háromszoros sztahanovista, az ország második legjobb orsózónője. — Mióta vagy szakmunkás? — kérdezem. Kapásból rávágja: — 1951. június 12-e óta. — Mondd csak, Laci, akkoriban, amikor te szabadultál, mennyit kerestek a szüleid? — Anyám és apám? Együtt háromezret. — Szóval, ha nem dolgoztál volna, akkor sem kopik fel az állad. — No jó, de ha nem dolgozom, akkor mit csináljak? Egyszerűen és természetesen mondja. Nem azért, mert ő a gyár egyik híressége, az or­szágos versenyben győztes Ságvári-export­­brigád vezetője. Azért beszél a munkáról olyan szépen, olyan tiszta s világos tekintet­tel, mert a munka­­ az életének célja és értelme. Azért szeret ő mást is, nemcsak a munkát. Leginkább azt a gyárbeli kislányt, aki ma még csak menyasszony-jelölt, de jövő őszre ... Szereti a sportot is. Aktív labdarúgó. Sze­reti a könyvet, a verseket, a színházat és szereti a mozit. Rendszeres újságolvasó s határozott véleménye van a tanulásról is. — Anyagismeretet kell nagyon tanulni. Ismerni kell az anyagot, amivel az ember dolgozik. Azt vallja, hogy a havi 1800 forintos átlag­­keresetét nem hajszolódással éri el. — A mi brigádunk mindig nyugodtan, egyenletesen dolgozik. Kilenc hónapja nincs selejtünk. Amikor a brigád összeállt, egyi­künk se volt sztahanovista. Most mind az öten azok vagyunk. És négyen „kiváló dol­­gozó’’-k. Év végére meglesz a Munkaérdem­rend. Meg kell lennie. — Hogyan? Az első az, hogy a munka — nem játék. Dolgozni kell. Aztán figyelni azokra, akik többet tudnak. Aztán meg — valamit mindig kiokoskodhat az ember. Va­lami újat. Például a sörlapát készítésénél mindig volt 100 óra gépállás. Összeültünk a technológussal, addig csűrtuk-csavartuk, hogy most már nincs egy percnyi állás, így beszél Gumola. De alaposan téved, aki ,,földreszállt angyal”-nak képzeli. Nem az. Mindig készenlétben van nála a ceruza. S nemcsak azt számolja: hogyan termelhet többet, jobban, könnyebben. Arra is van gondja, hogy miképpen emelkedhet a kere­­tele? Mert ez nála a rend: nyolc óra munka — s akkor bele minden erőt! De utána nyolc óra szórakozás — és akkor legyen, amiből a szórakozásra futja! Este aztán időben hazamegy, hogy jusson nyolc óra alvásra is. Lefekszik, olvas még egy kicsit. Mielőtt a villanyt eloltaná, egy pillantást vet a falra, az egymás m­ellett so­rakozó oklevelekre és a maga­ ácsolta áll­ványra, amelyen a győztes exportbrigád ju­talom­serlege csillog. — Olyankor eszembe jut — meséli —, hogy hát elég fiatalon jutottam én ennyire. Szép dolog ez, nem igaz? Bokor Péter Erősödnek a Zala megyei DISZ-szervezetek (Tudósítónktól.) A Zala megyei városokban és községekben a DISZ-szerve­­zetek ünnepélyes taggyűléseket tartanak, ahol megtárgyalják a felvételi kérelmeket. Nagyka­nizsán, az utóbbi hónapban ti­zenkét új szervezet alakult s ugyanebben az időben kétszáz fiatal kérte felvételét az ifjú­sági szövetségibe. Számos helyen a DISZ-szer­­vezetek azokat a fiatalokat is meghívják ifjúsági gyűlésekre, kultúrelőadásokra, akik még eddig szervezeten kívül álltak. Miután ezek a fiatalok megis­merik é­s egyben megszere­tik a DISZ-szervezetek sok­rétű, színes életét, felvételüket kérik. Ez történt az elmúlt na­pokban Muraszemenye község­ben is. A DISZ-vezetőség el­határozta, hogy a szervezeten kívüli fiatalok közreműködésé­vel sport- és kultúrműsorral egybekötött szüreti mulatságot rendez. A szervezeten kívüli fiatalok is bekapcsolódtak az előkészületekbe és egy nap alatt mintegy harmincan kér­ték felvételüket a DISZ-be. Jól oldotta meg a tagszerve­zés feladatát a letenyei Vörös Csillag Termelőszövetkezet DISZ-tagjai is, akik a község egyénileg gazdálkodó fiataljait szervezték be az ifjú­sági szövetségbe. S azok az egyénileg dolgozó fiatalok, akik a szövetkezeti DISZ-szervezet­­ben tanultak, szórakoztak, sportoltak, nemcsak az ifjúsági szervezetet, hanem a szövetke­zetet is megkedvelték, ezt bi­zonyítja az elmúlt napokban belépett két fiatal gazda pél­dája is. A sok kitűnő példa közül meg kell még említeni Hahót községet, ahol az elmúlt­ két hétben ötvenegy fiatallal nőtt a DISZ-szervezet létszáma. Zala megyében három rövid hét alatt több mint hétszáz fiatal kapta meg a DISZ-tagsági könyvet. Otthon érzi magát az új tanító néni Hamar megsze­rették a Sió­agárdi Általá­nos Iskola út­törői az új ta­nító nénit, Ká­kics Olgát, aki nemrég végez­te el Dombó­váron a tanító­­nőképzőt. Az új tanítónő is megszokott már az új he­lyen, s mintha csak odavalósi lenne — lám már rajta is a szép népviselet. (Magyar Fotó — Bányász Anna felvételei) ­ -19 éves fiatalok jelentkezhetnek traktoros gépésztanulónak A Munkaerőtartalékok Hi­vatalának közlése szerint a gépésztanulók felvétele az MTH 115 sz. tiszavasvári és az 509. sz. bajai intézetébe befejezéshez közeledik. To­vábbi jelentkezéseket a nyír­egyházi, pápai, székesfehér­vári, győri, szegedi, makói, gyulai, mezőhegyesi traktoros­­gépészképző intézetekbe fo­gadnak el. Traktoros gépésztanulónak már csak 17—19 éves fiatalok jelentkezhetnek felvételre. A tanulókat tanulmányi idejük alatt otthonokban helyezik el, teljes ellátást, ösztöndíjat kap­nak. Az ösztöndíjak összege — a tanulmányi előmeneteltől függően — 130—240 forint. Amennyiben a felvett tanuló előzőleg már munkaviszony­ban állott, ösztöndíj helyett kereseti térítést kap, amely­nek összege 500—900 forintig terjedhet. A „Gimnazisták“ — a Petőfi Színházban K. Trenyor „Gimnazisták” című darabját október elején mutatja be a Petőfi Színház. A darab főbb szerepeit Pethes Sándor érdemes művész, Gel­lért Lajos, Gombos Katalin, Orsolya Erzsi, Soós Lajos, Agárdy Gábor, Petrik József, Géczy Dorottya, Gyuricza Ottó és Szabó Gyula játsszák. Ren­dező: Szendrő József. A régészeti konferencia negyedik napja A régészeti konferencia csü­törtöki, negyedik napi ülésén a külföldi küldöttek előadá­saira került sor. P. P. Jefimenko akadémikus, az Ukrán Tudományos Akadé­mia tagja előadásában Közép­es Kelet-Európa késői őskorá­nak régészeti problémáival foglalkozott. • W. G. Childe professzor, a londoni egyetem régészeti in­tézetének igazgatója előadásá­ban azokról az új eredmé­nyekről számolt be, amelyek a magyarországi terület és a Földközi-tenger keleti részé­nek kapcsolataira mutatnak a bronzkorban. Holger Arkman, svéd régész, a lundi egyetem tanára elő­adásában a magyar és a svéd területek bronzkori kapcsola­tairól beszélt. A délutáni ülésen bolgár, német, csehszlovák és szovjet régészek előadása, valamint több hozzászólás hangzott el, majd Molnár Erik, Kossuth­­díjas akadémikus, igazságügy miniszter mondott záróbeszé­det. Az Új Idő 21. szám­a Az Ú­j Idő e heti­­ 21. szá­mának vezércik­ke a leszerelés kérdésével, a bence megóvása vé­gett legsürgősebben megoldandó nemzetközi problémával foglal­kozik. Jefimov ,,Népóriás” című cikke a hatalmas kínai nép or­szágépítő erőfeszítéseit és nagy sikereit ismerteti. Asztafjevnék ,,A mai Ansan’ című színes úti jegyzetei pedig a kínai nehézipar fellegvárába vezetik el az olva­sót. A lap közli Tokutaro Kita­­murának, a Szovjetunióban járt japán parlamenti küldöttség egyik vezetőjének az Új Idő szá­mára adott nyilatkozatát. A Nem­zetközi Élet rövid, cs­attanós jegy­zeteiből a legfrissebb nemzetközi eseményekről kapunk tájékozta­tást. Csongrád megye nyomult élre a silózási versenyben A szeptember 30-iki értéke­lés szerint az éves silózási terv teljesítésében Csongrád megye nyomult az élre. Silózási ter­­­­vét 29,9 százalékra teljesítette, s Szolnok megye 27.7 százalékos teljesítményével a második helyre került. Harmadik Ko­márom megye 23,3 százalékos teljesítménnyel. Legnagyobb az elmaradás Zala megyében, amely szep­tember 30-ig mindössze 4,2 százalékot ért el éves silózási tervében. Szívügy Levél érkezett a szerkesztőségbe. Furcsa nehéz levél, pe­dig az írás alig több tíz sornál. A melléklet „súlyos“, fizikai értelmében is, meg amúgy is a szó másik értelmére találva. Feltépem. Kissé érthetetlen. Különböző nagyságú, méretű, formájú csavarok hullanak ki belőle. Van, amelyik még fé­nyesen csillog, néhányat már kikezdett a rozsda. Mellettük egy piszkos papírdarab — valaha papírdoboz lehetett, s rajta felírás: „Csavarárugyár“. Olvasom a levelet: „Ezeket a dolgokat a Soroksári úton levő Dunap­arti­ pályaudvaron találtam a 285114 sz. vagonban hulladékvasként berakva, egész jó, használható szerszámok kíséretében. Hogy mennyire „ócskavas“, azt a küldött mustrá­ból is megállapíthatják. Voltak a hulladékvasban teljesen ép szegecses dobozok, amik még fel sem voltak bontva ...“ eddig a levél é­s az aláírás: Bezdány Mihály. Nem sokat tudok erről a fiatal emberről, csak annyit, hogy ott, valahol­­a Soroksári úton dolgozik — segédmunkás, meg, hogy szívesen és ügyesen forgatja a tollat — ez megálla­pítható egy írásából is, amit nemrégen küldött be az újsághoz, meg talán ebből a rövid levélből is. Valóban, az őt bemutató „tények“ köre nagyon-nagyon szűk — mennyivel inkább be­szél most, ez a rövid levél. * Nehéz lenne kikutatni, hogy az említett néhány csavar hol került a beolvasztásra váró hulladékvas közé. Talán a Csavarárugyárban, talán másutt. Egy bizo­nyos, aki beledobta, vagy akik beledobták, annak mindany­­nyiunk ügye — nem szívügy. Okozott-e gondot, egyetlen percig is, hogy ezrek mennek veszendőbe...? Valaki másnak volt rá gondja — egy egyszerű fiatal mun­kásnak, aki nem sajnálta a költséget, a fáradságot, a borítékot, a villamospénzt és idehozta a Szabad Ifjúság szerkesztőségébe a levelet, a csavarokat. Egy ifjúmunkás, akinek szívügye né­hány rozsdásodni kezdő csavar is, ha az neki arról beszél, hogy vannak még emberek, akik herdálják az államét, a­­ mindannyiunkét. (sárdi) ANGEl GEROV. a ..Dimitrovgrádiak?* egyik főszereplője Budapesten ANGEL GE­­ROV, 24 éves, nőt­len, címem: Di­­mitrovgrád. Nép­színház — diktálja hadarva a repülő­tér vámtisztjének és már sietne is kifelé, hogy minél előbb lássa Bu­dapestet. színészi pá­lyafutása mindössze három esztendő, ezalatt azonban 17 külön­böző darabban játszott. Csehov és Moliere, Shakes­peare és Goldoni, Kornejcsuk, Pa­­gogyin és jóné­­hány ma élő bol­gár író hőseit ele­venítette meg. Két filmszerepe is volt — az első egy kis epizód a „Haj­nal a haza felett” című filmben, a második, a most befejezett „Dimit­­rovgrádiak” című film egyik fősze­repe. A „DIMITROV­­GRÁDIAK” — fiatalok filmje a fiatalok városá­ról. Írója Burján Encsev, rendezői Nyikoláj Korabov és Du­cse Mund­­rov — mindhár­man a moszkvai Filmművészeti Főiskola tavaly végzett hallgatói. Ez a film a diplo­mamunkájuk. — Dimitrovgrád — olyas valami, mint a ti Sztálin­­városotok — mondja Angel Ge­­rov — az ország minden részéből odasereglett fiata­lok építették. Én magam is ott vol­tam, mert az Aka­démia elvégzése után a dimitrov­­grádi Népszínház­ba kerültem. Együtt nőttem a várossal, ismerem minden kövét és minden építőjét. Ezért is tudtam híven alakítani Hrisztót, az egyik fiatal építőmun­kást. — Érdekessége a filmnek, hogy a város építésében résztvett szovjet szakemberek alakjait szovjet színészek alakít­ják. Számomra nagy iskola volt együtt játszani olyan művészek­kel, mint Borisz Csirkov (Makszim alakítója) és Inna Makarova (az „If­jú Gárda" Ljuba Sevcovája), akiktől rengeteget tanul­tunk mindannyi­an. A bolgár film­gyártás még na­gyon fiatal, nem sok tapasztalattal rendelkezik, ezért különösen fontos és értékes szá­munkra a szovjet kollégák segítsé­ge... EGY HETET TÖLTÖTT BU­DAPESTEN, itt­léte utolsó napján találkoztam vele ismét a filmgyár­ban, az „Élet híd­ja” című film forgatásán. — Nem utazha­tok el anélkül — mondja —, hogy ne lássam a film­gyárat! — S rög­tön hozzáteszi: — Nálatok gyorsab­ban dolgoznak, mint minálunk. A „Dimitrovgrá­­diak”­at egy évig forgattuk. El fo­gom mondani ott­hon, hogy a Ma­gyar Filmgyártó Vállalat filmjei három hónap alatt készülnek. Ná­lunk most film­város épül, sok fil­met fogunk gyár­tani, s ebben se­gíthet a magyarok tapasztalata. .. .Od­a kiált fel egyszerre — Cas­­sio, üdvözöllek! — Kállai Ferencet látta meg, az „Élet hídja” Varga Tó­ni­jának kosztümé­ben, s felismerte benne a minap lá­tott nemzeti szín­házi „Otelló” elő­adás Cassióját. Elragadtatással kezd beszélni nemzeti színházi élményeiről. A hét nap alatt három estéjét a Nemzeti­ben töltötte. — Legcsodálato­­sabb élményem Bessenyei Otelló alakítása. Nemrég láttam Szófiában is az „Otelló”-t a moszkvai Mosszovjet Szín­ház előadásában. Bessenyei Otellója legalább olyan nagy alakítás, mint Mordvinové. Nagyon nagyon tetszett még Fer­rari Violetta Luj­za alakítása az „Ármány és sze­relemben”. Lát­tam az Operában a „Bohémélet”-et, voltam az Operett­­színházban és ta­lálkoztam Latabár Kálmánnal, aki­nek régi tisztelő­je vagyok. Sokat fogok otthon me­sélni Budapestről, s ezekről a szín­házi estékről. VISZONTLÁ­TÁSRA! — búcsú­zunk Angel Ge­­rovtól, és tudjuk, hogy néhány hét múlva viszontlát­juk őt a filmvász­non, a „Dimitrov­­grádiak”-ban, s minden bizonnyal még sokszor látni fogjuk őt a bolgár filmgyártás új alkotásaiban. Ő azonban máskép­pen érti. Szoron­gatja a kezünket és számtalanszor ismétli: „Viszont­látásra Bulgáriá­ban — a mi Di­mitrovgrádunk­ban!" M. M. így látjuk majd viszont Angel Ge­­rovot a mozivász­non. Márkás külföldi írógépek az OFOTÉRT-boltokban Külföldről rövidesen nagyobb mennyiségű írógép érkezik. Eze­ket az OFOTÉRT-boltokban áru­sítják majd. A vállalat felhívja az érdeklődők figyelmét, hogy előjegyzéseket már elfogad. Az igényeket a vállalat 1. számú boltjában, V., Egyetem utca 2. szám alatt lehet bejelenteni. Mi­után a gépek megérkeztek,, ez előjegyzés sorrendjében kapják meg a vásárlók. A márkás kül­földi gépek 2000 forint körüli áron kerülnek forgalomba. Eddig 370000 néző látta már Budapesten a GÁZOLÁS című új, magyar játék­filmet!­­ Egyedik hétre prolongálta a Vörös Csillag, Puskin, Május 1, Szabadság. Játsz­­szák még: Attila (Budafok), Felszabadulás, Táncsics (Csepel) filmszínházak.

Next