Szabad Ifjuság, 1956. január-március (7. évfolyam, 1-78. szám)
1956-03-18 / 67. szám
FIATAL ÍRÓK FÓRUMA FIATAL ÍRÓK FÓRUMA FIATAL ÍRÓK FÓRUMA brányi öreg Fodor József a párás, homályos ablakon át néz vele, s lánya után, akik behúzott fejjel, egymásba kapaszkodva törik a havat. Most, estére még a szél is feltámadt, Bözsi, a fiatalasszony, repdeső kabátja alját fogja össze, Mihály, a vő, kalapját szelidítgeti a fejéhez, néha visszafordul, arccal a háznak, s hallgatózik. Olyan ez a visszanézés, mint a kutyáé, amelyiket nyúl után futtat a gazdája, de az állat érzi: hasztalan, mert a nyúl gyorsabb lesz, de mégis fut, szalad erősen, mert szigorú parancsa van rá. Mihály is tudja, hogy hasztalan az út, hiába mennek, de az após — tőle teljesen szokatlanul — kiabált, felgerjedt hangon követelte, hogy ezt az utolsó próbát még meg kell tenni. Hiába szabadkozott Mihály, s mondta, hogy a gyerek miatt is itthon kellene maradni, mert alighanem megfázott, beteg, s ha felébred, sír majd az anyja után. Az após hajthatatlan maradt, elküldte őket: — Ha apjának tekint, akkor rám hallgat. Én elmennék, de betegen? Menjetek. Na, ruhát, kabátot magatokra. Ha nem hajlik, mondjátok neki, nem ismerem többet gyermekemnek. Így mondta, talán még egyebet is akart mondani, de megakadt torkán a szó, megijedt. Hát ide jutottak? Ezt kellett neki kimondani fiára, Ferkóra? Megtagadni? Alig várta, hogy magára maradjon, egyedül legyen az alvó kisunokával a házban, mert soha ilyen érzés nem szállta meg, félt, hogy sírásba fullad a további beszéd. Most nem tudja, az ablak párásodik, vagy szemével van baj, de már nem is látja a távozókat. Belevesztek a végtelen hótengerbe, mennek az erősödő, dühöngő szél ellen hangtalanul. Csodálatos a téli világ! Az este, a Békesség nyugszik a mezőn, a barázdákban, békesség a fák hóval rakott ágain, s a füstölgő kéményű, zajtalan házakon. Fodor József mindig úgy készült a télre, mint a megnyugvásra. Akkor nem rettegett aszálytól, tűztől, jégveréstől, behúzódott kis családjával a fűtött házba, alkonyatok idején elővette citeráját s áhítattal játszott — leginkább vallásos éneket. Legjobban „a nap immár elenyészett“ kezdetűt szerette, ezt együtt énekelték annak idején, fia, lánya, felesége —. nbg. éJi^.rTr».. .ilyenkor mindig elömlött benne a megnyugvás: lám, érdemes volt magát kiverekedni a cselédsorból, érdemes élni, búzát vetni, gyermeket nevelnis minden tavasszal új reménnyel felszántani a földeket. Azt akarta, hogy fia is ilyen — családját, földjét szerető — másokat tisztelő ember legyen. Az iskola után maga mellé vette, ha szántani ment s déli szalonnázás közben tanítgatta. ..Ha télen sok hó esik, akkor ezt a földet hátára kell szántani. Ősszel meg inkább kétfelé, hogy közepén megmaradjon a hólé.“ Ferkó eszes gyerek volt, egyszeri magyarázásra megértette apja tanításait. Tizenhét éves korára már egyedül gazdálkodott s a verítékfakasztó nehéz aratások hatalmas termetű, izmos emberré gyúrták. Erejét nem is tudta teljesen lekötni az otthoni tíz hold szántó, közönként elment az állami gazdaságba is, ha jó munka akadt. Ott találkozott először iskolázott mezőgazdásszal, aki szakkönyveket adott neki, tanítgatta s pár év múltán gazdasági farmvezető lett belőle. Apja ekkor már elgondolkodva szemlélte a fiú útját, de nem akarta fékezni, hiszen maga gazdája, nős ember. Remélte még, hogy visszahívja a föld, a két ló a tanyára s kézbeveszi a gazdaságot — de másként történt. Ősszel szervezni kezdték a szövetkezetét, meg is alakították s egy küldöttség révén maguk közé kérték Ferit agronómusnak. A fiú pedig, apja tiltakozása ellenére, engedett a hívásnak. — Elcsábították — döbbent meg Fodor József, s menten fiáért küldött a szomszéd faluba, de az visszaüzent: nem ér rá, mert a jövő évi tervet készítik. Majd három-négy nap múlva. Akkor jött is, de éppen csak meghallgatta apját s utána megingatta fejét. — Megígértem, hogy ottmaradok. Nem másítom meg a szavamat — mondta és indult. Apja kikísérte egy darabon, megpróbált hozzá úgy beszélni, mint régen, fogta a karját, nézett a szeme közé, de hasztalanul. Elment s csak annyit mondott: „költözzenek hozzám apámék“. Az öreg körül kavargott minden. Szemével elfutott a sík határon, amerre földjei vannak, s úgy érezte, valami szakadni készül benne. Érezte, hogy ez a föld már nem is az övé, ez is cserbenhagyja, mert jön a tagosítás, a tszcs ráteszi a kezét és a föld nem tiltakozik. Senki és semmi nem fog tiltakozni! És a fia is ott lesz a tagosítók között. Fiú az apa ellen... Haza, haza, haza kell hozni a családhoz. De kár, hogy nem tud úgy beszélni, ahogy szeretne, hogy elmondaná a régi éveket, milyen áron szerezte össze feleségével ezt a tanyát, földet. Neki kötő volt a derekán, benne kenyér, kapált egész nap, s úgy evett közbe-közbe, hogy ezzel se teljen az idő. Így, ilyen keservesen hozták össze a földet, a házat, ezt az egész tanyát. S most, amikor már megnyugodhatna s átadhatná a gazdaságot erős, okos fiának, akkor az hátat fordít neki. Ezért küldte el most a vejét s lányát, térítsék jóra. — Vissza kell neki jönni. A józan ész szerint vissza kell — gondolja most, s lassacskán megnyugszik. Odaballag a tűzhöz, megpiszkálja s rátesz néhány fát keresztbe. Hadd égjen, mert kihűl a ház s a gyerek is meg van fázva. Pattog a fa, különben csend van, csak az óra ketyeg állhatatosan, egyszer zörögni, majd kongatni kezd. Egy, kettő, három, öt, nyolc, kilenc. A zajra nyöszörögni kezd a kisfiú, a kis Jóska, talán rosszat álmodott, mert forgolódik. Kis öklével csapong, leleejti, küzd az álommal, míg végül teljesen magához tér, s ezt kérdi: — Anya, hun van anya? — Józsika, kisfiam, mi lesz, hé? Itt van nagyapa... — Nem nagyapa kell, anya kell — sír tovább a gyerek keservesen. Az ember leül az ágyszélre, bütykös ujjával lesimítja a szőke, kócos hajat, az arcot is megérinti, szólni nem tud. Ez a mindene, a kis unoka, aki néha még fölvidítja öreg, unalmas napjait. Értelmes gyerek, akár Ferkó volt, még arcra is ugyanaz. Izzad szegény, lázas. — Tente, kisfiam... Aludjál, itt van nagyapa. — Édesanya... édesanyához megyek tápászkodik a gyerek. Fodor József nyugtalanul tekint az ablakra, a zaj után hallgat, de csend van. Még nem jönnek. — Várjál csak, drága fia a nagyapjának, várjál csak, mit csinálok én neked? — mondja az öreg s feláll, valami alkalmas játék után néz. — Mivel tudná meg juhásztatni? — Várj csak, Józsikám — biztatja —, de nem tud okosat kitalálni. — Mit csináljon néked nagyapa? Na, mit csináljon, hé? Mondjad mán nagyapának. — Kisrepülőt. Kisrepülőt? ... Azt nem tud. Ráncba fut a homloka, gondolkodik, s egyszerre felvidul. — Hohó, várjál csak, Jóska! Hej, mindjárt csak! — és az asztalfiókban spárga után keresgél. Kisszéket húz az ágy elé, a zsineg közepét a szájába fogja, és szépen sodorni kezdi a két lecsüngő szárát. Tóth Béla:KISOSTOR -gr.- ocooooeoeoccy^afíooooooooooöoooooonponooeonoryiooocx^ <3 (Görög Julia rajza) CSÍKOS ISTVÁN VERSEI Huszonhét éves. Ősei bánéti szegényparasztok, falusi iparosemberek voltak. Gyermekkorát vidéken töltötte, a falszabadulás utáni évekban elvégezte az egyetemet és tanári pályára lépett. Jelenleg a Kaszthályi Közgazdasági Technikumban tanít. Néhány varsa már napvilágot látott különböző lapokban. Hangja még nem teljesen kiforrott, ha keresi a saját útját, s több szép verse ígéret arra, hogy eredeti színekkel gazdagítja majd az új magyar költészetet. Apám verte az üllővasat estig, csurgótt a sósvíz széles hátán, s arcán ott ült mindig a bánat. (Ó, régen így néztem apámat, s megborzongok, a múltnak láttán!) Figyeltem, hogy keveset eszik, csak éppen, hogy ne haljon éhen, szedett egy mélytányér bablevest. — Künn már leszállt a májusi est, s fényes lámpák gyúltak az égen! Később még kiment az udvarra, s elnézte hosszan a végtelent: a Göncölt, Kaszást, mind-mind sorba. Átkozta sorsát, hogy nyomorba él, s miért e sárban idelent?! Vágyott mindig a csillagok után: szívét húzták a messzi fények s a titokzatos, kék óceán... Azt hitte szegény, kovács apám: ott több a kenyér s több az ének! Márciusi hó Hullik a hó, lányok, Mosdjatok meg, lányok. Hadd szépüljön almakerek, Hófehér orcátok. Március van, lányok, Vnduljatok, lányok, Tavasz-ifjú szórja gyémánt Virágait rátok. Kacagjatok, lányok, Férjhezmentek, lányok. Tél-tavaszban érte finom Hópehely a szátok. Hej, szép magyar lányok! Be jó néktek, lányok! Hótól, csóktól pirosodik Hófehér arcátok! Fonja, fonja, ütemre csavarint egyetegyet a spárgán, közben szürke, vizes szemével a gyerekre mosolyog. Amíg fon, elfelejti Ferkót, csak a kis Jóskát látja és saját gyermekkorát, azt a ködökben fel-feltűnő mezítlábas, hoszszú vászoninges gyereket, aki áll .Valahol egy tanyaudvaron, büszkén néz körül, s a kezében levő kis ostorral időnként nagyot csördít. Fon, sodor figyelemmel, s nevet, mert a gyerek is meghunyászkodott, őt lesi tiszta, csillogó kék szemekkel. Keze mozgása hozzáigazodik az óraketyegéshez, szaporán végére jut a zsinórnak. Akkor feláll, biztatón int az unokának, hogy ne féljen, ő maga pedig egy bicskával kimegyen a kertbe, alkalmas gallyat vágni. Ünnepélyesen tiszta az égbolt, a kora esti szél eltakarított onnan minden felhőt, s hogy dolgát végezte, csendben elült valahol. Fodor József megindultan tekint szét a holdtól világos mezőn, lelkében régi emlékek áradnak szét, s nevetve lép a házba. Megfaragja a gallyat, letisztítja, majd a sodrott zsineget egy hurokkal a végére szorítja. — Kisostor! Józsikám, mit csinált néked nagyapa? Hé! Kisostort. Most csördítünk, várjál csak ... Pattint egyet, s nevet a gyerekre, de az nem mosolyog vissza, még csak nem is nyúl az ostorért. Kiábrándultan néz nagyapjára, aki erősen kínálja a játszót: — Na, fogjad, csördíts... Kezébe adja, de a kis Jóska nem csördít, elhajítja az ostort. — Nem kell! — ismétli makacsul, s megvetően néz a gallyacskára. — Hát mi kell, mit akarsz, kisfiam? — Kisrepülőt! Az öreg tágult szemmel hajol az ostorért, nézegeti, s tétova mozdulatokkal még egyszer próbálkozik. — Fogjad na, jó ez. — Nem! Kisrepülő kell! Az jobb. Az ember szótlanul áll, mozdulatlan nézi a falat és kishíjja, hogy meg nem tántorodik. „Nem kell az ostor?“ Nézi az ártatlan, piruló gyermekarcot, a kis Jóskát, aki megint a repülőre várni s szunnyadni készül. Szemét le-lecsukja, pufók összefogott keze lassan ernyed el a párnán. — Józsikám, te! Kisfiam!... — motyogja az öreg és leroskad az ágyszélre, fölé hajol, úgy suttog tovább. „Mi lesz, kisfiam?“ Fürkészi az alvó arcot, szemével repdes rajta, valahonnan választ vár, mert tudni szeretné, hogy miért nem kell a gyermeknek, amit az apja, nagyapja adna neki. Miért kell inkább a kisrepülő, mint az ostor? Még ha jobb is. Hiszen ez már készen van régen. Nézi a gyereket, de már a nagyobbat, Ferkót látja helyette, a másik makacs fiút s tudni szeretné, hogy miért hagyja el a gyerek apja kezemunkáját, miért fut új játszók, új álmok után? Vagy ő is futna, ha fiatal lenne? Igen ... ? Csend van, a kisfiú már alszik, s odakint a fényes hold vigyáz a békességre. I • • MOZIMŰSOR A SZOVJET FILM ÜNNEPE Befejezetlen elbeszélés (magyarul beszélő színes szovjet film): Uránia (Rákóczi út 21.) 4. n7. f9. Toldi (Bajcsy-Zsilinszky út 36.) f4 h6, 8. Zuglói (Angol u. 26.) f4, h6, 8. József Attila (Rákospalota) n6, f8, v. 3. Fény (Újpest) fia. fl2, h4, 6. n9. Rákosi Mátyás Kultúrház (József Attila tér 4.) n6, f8. v. 3. Az élet tanulsága (magyarul beszélő színes szovjet film): Művész (Lenin körút 88.) 9. 11, n2, f4, h6, 8, Vörösmarty (Üllői út 4.) 4. n7. f9. Attila (Budafok) n6, f8. v. 3. Az emirátus bukása (magyarul beszélő színes szovjet film): Vörös Csillag (Lenin körút 45.) f5. h7. 9, v. f3. Szabadság (Bartók Béla út 64.) fl6. fl2, h2. 4, n7. f9. Szikra (Lenin körút 120.) csak délelőtt fl6. fl2, h2, Ugocsa (Ugocsa u. 10.) f4, h6. 8. Tátra (Pesterzsébet) 4. n7, f9. Dózsa (Róbert Károly körút 59.) 4. n7, f9, v. 2. Táncsics (Csepel) f4, h6, 8. A balkezes újonc (magyarul beszélő színes szovjet film): Corvin (Kisfaludy köz) h4, 6, f9. Kossuth (Váci út 14.) f5. h7. 9, v. n3. Munkás (Kápolna u. 3/b) f4, h6, 8. Alkotmány (Újpest) f4. h6. 8. Gorkij (Akácfa u. 4.) 8 óra (orosznyelvű előadás). Vízkereszt, vagy amit akartok (magyarul beszélő színes szovjet film): Május 1. (Mártírok útja 55.). 4 n7. f9. v. h2. Duna (Fürst Sándor u. 7.) f5. h7. 9, v. n3. Puskin (Kossuth Lajos u. 18.) csak délelőtt 9, 11, n2. Hunyadi (Kispest) f4. h6. 8. Felszabadulás (Flórián tér 3.) f4. h6. 8. Az aranyantilop (magyarul beszélő színes szovjet film): Bástya (Lenin körút 8.) 11. 13, 5. 7. 9, Vörösmarty (Üllői út 4.) csak délelőtt 10, 12. 2. Szakadék (magyar filmdráma): Szikra (Lenin körút 120.) 3. hétre prol. 4. 17, 19, Puskin (Kossuth Lajos u. 18.) 3. hétre prol. 14, h£. 8. Brigád (P.-Zőrinc) f6. h8. sz., v. n4. Magyar híradó, Orgonakert, 5 Sporthíradó (prof.), 18-án Első a világon: Hímdó (Lenin körút 13.). Reggel 9-tűl este 11-ig folytató- Slag, szombaton éjjel 1 óráig. Szkander bég 18-án: Zrínyi S (Lenin körút 26.) fi. f1. f3. f5. , f7. f9. J7óra 18-án: Széchenyi (Pestujhely) 14. h6. 8. • Táncosnő 18-án: Béke (Mauthíner Sándor u. 48.) 4. 6. 8. • A flotta hőse 18-án: Kossuth (Cinkota) 15,16. 5. 7. • Borisz Godunov (színes szov- Slet film): Ady (Tanács körút 3.)14. h6. 8. Mary hercegnő (színes szovjet film): Bem (Mártírok útja 5/b) 10, 12, 2, 4, n7, f9. Kölcsey (Kispest) 16, 8, V. f4. Furfangos Nyeszterka (színes szovjet film): Bethlen (Bethlen Gábor tér 3.) 4, n7, f9, v. 2. Világ (R.mihály) f6, h8, v. n4. Csillagos szárnyak (színes szovjet filmvígjáték) (kísérőműsor: Bakony): Sport (Thököly út 56.) 4, n7, f9. Verseny (Pataki István tér 14.) f6, h8, v. n4. Vihar Itália felett (színes szovjet film): Diadal (Krisztina körút 155.) 4, n7, f9. Ipoly (Hegedűs Gyula u. 65.) 4, n7, f9. Rákóczi (Rákóczi út 68.) f10, f12, f2, f4, h6, 8. Mikszáth (Sashalom) 4, 6, 8. Este 6-kor háború után (szovjjet film): Tanács (Szt. István körút 10.) 10. 12. n3. f5. h7. 9. Csapajev (magyarul beszélő szovjet film): Gorkij (Akácfa u. 4.) f4. h6. Romeo és Julia (színes,szovjet film): Éva (Erzsébet királyné út 36/b) f4. h6. 8. Kronstadt, tengerészek (szovjet film): Csokonai (Népszínház u. 13.) f16, f 12, f2, f4, h6. 8. Póruljárt kérő (szovjet film): József Attila (Kálvária tér 7.) f4. h6. 8. Puskás ember (magyarul beszélő szovjet film): Honvéd (Rákóczi út 82.) fi, f1, f3, f5, f7,f9. Támadás 6.25-kor (magyarul beszélő szovjet film): Mátra (Lenin körút 39.) 10. 12. 2, 4. 6, 8. Körhinta (magyar film): Haladás (Bartók Béla út 128.) f4, h6, 8. Hazám (Váci út 150.) 4. n7, f9, v. h2. Rege (Rege u. 15.) f6. f8, sz., v. f4. Élmunkás (Kispest) f6 h8, v. n4. Léha asszony (színes szovjet film): Otthon (Beniczky u. 35.) f4, h6, 8. Béke (Rákospalota) 16, h8. v. n4. Nagy népek barátsága (színes szovjet riportfilm). Kultúr (Kinizsi u. 28.) 17—18. 14 h6. 8. SZABAD IFJÚSÁG a DISZ Központi Vezetőségének lanna. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: Bpest, Rökk Szilárd utca 6. Telefon: 130—460. Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, Bpest, XII Gaál utca 9 szám Telefon: 159—290. 359—780 Terjesztik: Budapesten a Főposta Hírlapterjesztő Üzeme, vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatalok Előfizetés Budapesten a kerületi kézbesítő hivataloknál, vidéken a postahivataloknál és kézbesítőks nél. Havi előfizetési díj: 8,50 Ft. Szikra Lapnyomda Felelős vezető: Kulcsár Mihály FIATALOK KÉRDEZNEK Válaszol■ nagyjózsefnérólU3all • könnyűipari miniszter Sok olvasónk fordul hozzánk, feleletet kérve különfféle kérdésekre. E rovatban , ezentúl rendszeresen, nyilvánosan válaszolunk a közérdekű kérdésekre. Ez alkalommal S Nagy Józsefnél elvtársnő, könnyűipari miniszter ad választ G. J. pécsi olvasónknak, • s a Szegedi Textilművek ifjú munkásainak. Hogyan lehetséges, hogy • bár az idei terv szerint a könnyűipar termelésének volumene csökken, mégis • több áru kerülhet forgalomba? — kérdezi G. J. ! VÁLASZ: A Könnyűipari Minisztérium üzemei — mint ismeretes — jelentősen túlteljesítették az 1955. évi tervet. E túlteljesítés egyik következményeként a belkereskedelmi vállalatok • készletei a legtöbb fontos kör• szükségleti cikkben lényegesen a tervezett szint fölé emel- kedtek. A Könnyűipari Minisztérium " 1956. évi tervét az 1955. évi teljesítésnél alacsonyabban " állapították meg. Elsősorban a kevésbé gazdaságos exporttermelés csökkentése miatt. Az alacsonyabb szintű termelésből viszonylag több jut tehát belföldre és a belkereskedelem raktárkészleteinek egészséges mértékre történő csökkentésével lehetővé válik az, hogy a tavalyinál is nagyobb mennyiségű áru kerüljön forgalomba. Így tehát a csökkentett termelés mellett is nagyobb mennyiségű könnyűipari termék vásárlására van lehetőség. Iparunk és kereskedelmünk miért segíti a jampec-divat terjedését azzal, hogy jampec ruházati cikkeket (csíkos zoknikat, papagáj színű ingeket stb.) készít? — kérdezik a Szegedi Textilművek ifjúmunkásai. VÁLASZ: A. .magyar textilipar gyakorlatilag a világ minden részére exportál. Exportunk tetemes része kerül Afrikába, Közel- Keletre, és Délkelet-Ázsiába. Ez országok lakóinak ízlése, szokásai, természetesen eltérnek a nálunk megszokott színektől és formáktól. Jelenlegi műszaki színvonalunk mellett elkerülhetetlen az, hogy az export-megrendelések biztonságos teljesítése érdekében valamivel többet gyártsunk, mint a ténylegesen megrendelt mennyiség. Ez a többletmennyiség az export teljesítése után itthon marad. A textiláruk egy részénél, ahol erre lehetőség van és a szükség fennáll, igyekszünk például átfestéssel tompítani a rikító színeket. Erre azonban nem mindig van mód és így fordulhat elő az, hogy kis mennyiségekben bár, de mégis a mi ízlésünktől jelentősen elütő kivitelű textiltermékek is forgalomba kerülnek. Ez persze csak egy részét teszi ki — bár kétségkívül jelentős részét — a Szegedi Textilművek fiataljai által kifogásolt termékeinknek. A másik része pedig az ipar gyártmány-tervezésének bizonyos hiányosságából és a belkereskedelem megrendeléseiből fakad. A jampec-öltözködést elősegítő termékek körének csökkentésére megvan a lehetőség. Az exportból kimaradt áruk, az úgynevezett „biztonsági tartalék" csökkentését a könnyűipari üzemek dolgozói, munkásai, művezetői, mérnökei tudják a legnagyobb mértékben elősegíteni kiváló munkájukkal. A közvetlenül belföldre gyártott, kozmopolita ízlést szolgáló termékek ellen két oldalról kell küzdenünk. Egyrészt tervezőink ízlését kell helyes irányba fejlesztenünk, másrészt az ilyen termékek viselőit kell olyan szellemben neve! " — és itt nagy feladata van a DISZ-nek —, hogy a magán-kisiparosoknál, és üzleteinkben ne keressék, valamint a belkereskedelmet ne ösztönözzék arra, hogy ily termékek gyártását az iparnál szorgalmazzák. SZABAD IFJÚSÁG , 1956. március 18.