Szabad Ifjuság, 1956. április-június (7. évfolyam, 79-153. szám)

1956-05-26 / 123. szám

ISMERD MEG HAZÁDAT A Szabad Ifjúság nagy tavaszi cikk- és fénykép-pályázata „Békéscsabai diszisták Sztálinvárosban" ír­ti Csapó László felvétele (Békéscsaba) HÍRT ADTUNK már arról a táncversenyről, amelynek döntőjét május elején láttuk a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. De egyet-mást el kell még mondanunk, ami beszámolónkból kimaradt és aminek fontossága miatt a kérdésre vissza kell térnünk. A versenyt a Népművelési Minisztérium, az Országos Báli Bizottság és hivatásos társastánc oktatók rendezték. És mégsem ők, hanem az if­júság, a fiatalok rendezték a versenyt, akik csaknem egy esztendeje készültek erre és megmutatták, hogy tudnak szépen táncolni, helyesen, íz­lésesen, finoman viselkedni. szmmt’­ A VERSENY tehát igazolta a szakmai körök több éves erőfeszítését, igazolta a bí­rálatok hasznosságát, melyek a „jampizó” fiatalok szerte­lenségét, modortalanságát, udvariatlanságát pellengé­­rezték ki. Most „táncoltak” a fiata­lok. Jó modort láttunk, nyu­godt, szép mozdulatokat, a szokott közöny helyett lelkes, mosolygó arcokat, rajtuk nemesebb érzéseket; talán tiszta szerelem tükrözött a csillogó szemekben, az egy­máshoz simuló párok finom, stílusos mozdulataiban. A minisztérium szerint el­sősorban az ifjúság jó ízlé­sét, szépérzékét, igényessé­gét kell fejleszteni. Szabad rum­bát, sambát is táncolni, csak ezeknek a táncoknak vadságát kell megszelídíteni. A kaszáló lábak, a messzire hajított és visszaráncigált lá­nyok látványa nem esztéti­kus. Ki kell tehát dolgozni olyan javaslatokat, melyek az ifjúság ízlésének javítá­sára szolgálnak — mon­dja Debreceni elvtárs, a főosztály egyik vezetője. A zsűriben ott láttuk Gye­­nes Rudolfot, az országos báli bizottság titkárát, Ko­vács Klárát, a MÚDOSZ láncped­agógus tagozata szak­­szervezeti bizottságának el­nökét, Török Sándor hivatá­sos társastánc oktatót és raj­ta kívül több idősebb és fia­tal tánctanárt. Véleményük csaknem betűre egyező. AZ IFJÚSÁG egyik súlyos tévedése — mondják —, hogy minden szabad, nincs kü­lönbség a nemek között, hogy az egyenjogúság minden ké­nyes problémát megszünte­tett ezen a területen. Pedig a nemek közötti különbség lelki és fizikai gátakat emel a fiatalok közé. Ennek érvé­nyességéről vitázni sem le­het. A lányok gyengébbek, védelemre szorulnak. Ennek természetes következménye a fiúk lovaglás magatartása, előzékenysége, udvariassága. Legyenek tehát a leányok nőiesebbek, követeljék meg a nekik járó udvariasságot és védelmet. A fiúk pedig véd­jék meg partnereiket, első­sorban saját neveletlensé­geiktől. A korlátlan szaba­dosság ártalmas. A jó modor, az előzékeny és finom visel­kedés a társadalmi érintke­zés íratlan törvénye. A tár­sastáncokon kívül erre nevel­jük gyerekeinket — mondják a­ hivatásos táncoktatók. De ezen felül azt is üzenik az ifjúság vezetőinek, fő­ként a DISZ-nek: foglalkoz­zanak többet az ifjúság mo­dorának, viselkedésének kér­désével, nyújtsanak ehhez több segítséget. Álljon mel­léjük a DISZ teljes erővel, tekintélyének súlyával. EZEK UTÁN várjuk az eredményeket. Tudjuk, hogy a versenyen részvevő fiatal párok széjjelviszik a társas­táncolásnak ezt a stílusát különféle rendezvényekre, mulatságokra, szórakozóhe­lyekre. A többiek tanulnak tőlük, utánozzák majd őket. Ez pedig fiatalságunk élet­stílusának, magasabbrendű esztétikájának fejlődését, íz­lésének kiművelését jelent­heti. Tabi Ervin A SZABAD IFJÚSÁG 1956. május 26. Firmaválasztás Firma, balett. Sokat vitatott szavak ezek, mert sokan sokféleként értik. A firma — még csak hagyján. A balek azonban — ez már ve­szélyesebb szó. Nos, az én véleményem az, hogy nem a szó a veszélyes, hanem az, hogy mire gondolunk ak­kor, amikor halljuk, vagy mondjuk. A szót nem lehet eltüntetni, kiir­tani, megsemmisíteni. De jelentésének új ér­telmet adni, vagy talán úgy mondom, hogy a régi jelentését kiirtani — lehet!! Csak akarni kell! Mi is akartuk és akarjuk ezt, s ha főis­kolánkon mindenki így akarná, sikerrel jár­na ez. Mert a siker már útban van. 1955 szeptemberében, amikor új első éve­seinket már látásból kezdtük ismerni, hatá­roztuk el (IV. éves erdőmérnök, hallgatók), hogy a firma és balek kifejezéseknek új értel­met adunk. Vagy talán reneszánsz ez? Hisz a régi selmeci időben nem alacsonyabb rangú­­ságot, nem lenézést jelentett a balek szó, csu­pán évfolyam számot, ugyanis minden évfo­lyamnak volt egy jelzője. A másodévesek pél­dául „szénégetők” voltak. Firmaválaasztás — fehér asztal mellett. Hogy történik ez nálunk, Sopronban, az Erdőmér­­nöki Főiskolán? Hatalmas terem. Körben asztalok, körülöt­tük székek. A sok IV. és I. évesen kívül őszü­lő professzorok, fiatal tanársegédek, a párt­­szervezetek és állami intézmények képviselői is jelen vannak. Sokszor 150—200 ember együtt. A falak ízlésesen és erdészesen feldí­szítve, az abroszokon virágvázák, zöld fenyő­gallyak, papírszalvéták. Persze mindez csak keret, és nem tartalom, de a rossz keret a művészi kép hatását is leronthatja. Erre ügyel­ni kell!! A ISO—200 ember - a sok tartalom — bi­zony nagy tömeg így együtt. Irányítani kell az est menetét. Az elnökségi asztalnál, közé­pütt, a IV. éves DISZ-titkár is helyet foglal. Ő az elnök, már csak hivatalból is. Feláll. Megvárja, míg mindenki megtalálja a helyét. Az asztal egyik oldalán a IV., másik oldalán az I. évesek ülnek. A két évfolyam tehát szem­­ben egymással. Az oktatók és vezetők nem kü- Jin asztalnál ülnek, hanem a fiatalok között. Ilyenkor ez a szokás. S ez jól is van így. Ami­kor mindenki elhelyezkedett és elcsendese­dett, a titkár néhány üdvözlő szót mond, majd mindnyájan felállva, elénekeljük az er­dész- és a bányászhimnuszt. A bányászhim­­nusz­t akkor is, ha csupa erdész van csak je­len. A „másik szak.’’ tiszteletére. Ez is selmeci és ápolandó örökség. Az évfolyamok leány­tagjai révén­ előke­rülnek a poharak, szendvicsek, kis sörösüve­gek. Nem sok, csak annyi, hogy megoldódjék a nyelv, eltűnjön a feszélyezettség. Közben mindenki szót kérhet az elnöktől, elmondhat egy-egy tréfát, vagy mulatságos, megtörtént eseményt. A firmák ilyenkor mesélik el vizs­­gatapasztalat­aikat, ilyenkor kerülnek nap­fényre az olyan dolgok is, amit a hallgató böl­csen elhallgat, de amit a professzor most az orra alá dörzsöl, hogy tudniillik mikor vége volt a vizsgának, kifelé menet miért kopogta­tott az ajtón stb., stb. Elénekeljük a vendégek (vendég mindenki, aki nem IV. vagy I. éves hallgató) nótáit sorra, s mindezt úgy, hogy a végén már mindenki kapcsolatban van min­denkivel Szabály, hogy tiszteletben kell tar­tani a másikat, amíg az beszél, s ha valaki az elnök engedélye nélkül szól, azt megbünte­tik. Nótát csak a nótafelelős kezdhet, aki közel ül az elnökhöz. Az est lényege az utolsó pont, a „fénypont­’, amikor sorra olvassák az első évesek neveit az eddigi érdemek sorrendjében, és minden első­éves megnevez egy negyedévest, aki az ő fir­mája, és akinek ő a balekja lesz. „Igen, balekja.“ Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a IV. éves most már köteles segíteni vá­lasztójának a főiskolai életbe indulását, meg­ismertetni Sopron nevezetességeivel, kisegí­teni jegyzetekkel, tankönyvekkel, kölcsön adni rajzfelszerelését, megmagyarázni neki a „ho­gyan tanulj”-t, a „mit jegyzetelj”-t, megis­mertetni vele főiskolánk múltját, hagyomá­nyait, szokásainkat, hisz aki négy éve itt van már, annak mindez a kisujjában kell, hogy legyen. Ezen túl kötelessége a firmának az is, hogy figyelje elsőévese magánéletét, nem in­dul-e rossz úton az esetleg szokatlan „szabad­ság“­ hatására, nem lesz-e elbizakodott, másoik­­kal szemben lenéző, m­ert „Ő már főiskolás", nem jár-e túlságosan sokat a kocsmába stb., stb.­­ Ugye, most már belátható, hogy ha én azt mondom, hogy a „balekom”, ez minden mást jelent, csak kiszolgáltatottságot nem, mint amit jelentett sok más iskolában régen. Én átadom neked azt, amit tanultam, simábbá te­szem az utadat, megtanítlak főiskolássá lenni, az én érdekem is, hogy egész ember legyen belőled, mert 5 év múlva már együtt fogjuk építeni mindazt, amiért tanulunk, dolgozunk, amiről olyan sokat álmodtunk: a szocialista Magyarországot. Molnár Géza főiskolai hallgató Sopron A TUDOMÁNY ÉS A TECHNIKA VILÁGÁBÓL A ANTIBIOTIKUMOK a betegségek serege ellen, a gyógyszerek élén Az elmúlt tíz év alatt az antibiotikumok több ember életét mentették meg, mint a többi gyógyszer összesen. Körülbelül ebben a megál­lapításban foglalták össze e „csodaszerek” jelentőségét a nemrég Washingtonban tar­tott 3. antibiotikum értekez­leten. Statisztikai összeállítá­sok alapján olyan közlések is elhangzottak­­, hogy néhány országban a recepteknek már csaknem 50 százaléka antibio­tikumra szól. Gombák és baktériumok a baktériumok ellen Aki már kapott penicillint, sztreptomicint, aureomicint, kloromicetint, tetramicint és treomicint, vagy ugyan még nem volt része bennük, de hallott egyet-mást baktárium­­pusztító hatásukról, körül­belül sejti, mire valók az anti­biotikumok. De csak körülbe­lül! Mert egyrészt a már évek óta használt szerek alkalma­zási területe is rohamosan tágul, másrészt még a kutatók sem tudtak véglegesen dűlőre jutni az antibiotikumok mi­benlétének pontos meghatáro­zásában. Ezzel nagyjában je­leztük is, hogy származásukat és alkalmazásukat illetően milyen széles területet fognak be ezek a nagyszerű gyógy­­anyagok. Egyelőre elegendő, ha nagy általánosságban csak annyit tudunk az antibiotikumokról, hogy ezek penészgombák, su­­gárgom­­ák, baktériumok stb. — röviden: alacsonyrendű szervezetek — által termelt vegyületek, amelyek sok be­­tegségokozó parányi élőlény (mikroorganizmus) életműkö­dését gátolják, vagy éppen­séggel el is pusztítják ezeket a kórokozókat. Az antibiotikumok tehát alacsonyrendű élőlények ter­mékei, váladékai. Baktérium­fejlődést gátló hatásukra Pas­teur, a nagy francia tudós és Manasser­ orosz kutató már a múlt század hetvenes éveiben felfigyelt. Gyógyítási célokra való alkalmazásukhoz azonban csak ötven év múlva találtunk utat, amikor Fleming angol or­vos 1928-ban megállapította hogy egy penészfajta a genny­keltő baktériumok (stafilo­­kokkuszok) szaporodását gá­tolja. Penicillin nyitja a sort Fleminget megfigyelése a penicillin felfedezéséhez, illet­ve gyógyászati célokra alkal­mas előállításához vezette. A penicillin onnan kapta nevét, hogy a Penicillium notatum nevű penészgomba egyik tör­zséből állították elő — megle­hetősen körülményes tenyész­tési és vegyi eljárással. A Chain és Florey angol tudó­sok közül tömörült kutatógár­dának egy évtizedes munká­jába került, míg a penicillint nagyüzemi módszerekkel is elő tudták állítani, így ez a vérmérgezés és gyulladási fo­lyamatok ellen használt anti­biotikum a második világhá­borúban már tízezrével men­tette meg a fasizmus ellen küzdő katonák kezét, lábát az amputálástól, s gyakran éle­tüket is. A penicillin felfedezése arra indította a kutatókat, hogy a kezük ügyébe került mikroor­ganizmusokat sorra vizsgál­ják, vajon nem termelnek-e Selman A. Waksman Nobel-díjas tudós, az antibiotikum-kutatás egyik legnagyobb nemzetközi tekintélye, üvegcsésze táptala­ján tenyésztett gombafajta bak­tériumpusztító hatását tanulmá­nyozza, antibiotikus, baktériumpusz­tító vegyületeket. Sztreptomicinért Nobel-din­ Már a háború alatt megszü­letett a sztreptomicin, amely új korszakot nyitott a tuber­kulózis és egyéb fertőző beteg­ségek gyógyításában. Felfede­zője, a Nobel-díjjal jutalma­zott Selmon A. Waksman, az antibiotikum-kutatás egyik legnagyobb tekintélye több más ilyen csíraölőszert is vi­lágra segített. Nevéhez fűző­dik a sztreptomicin egy javí­tott válfajának, a hidrogénnel dúsított dihidrosztreptomicin­­nek előállítása is. Ezzel a hal­lási zavarokat és szédülést okozó sztreptomicin tartós adagolásra is alkalmassá vált, ami főként a tuberkulózis gyó­gyításánál esik döntően latba. Legújabban — német kuta­tások eredményeképpen — a sztreptomicin mindkét fajtáját pantolénsavval, a B-vitamin­­csoport egyik tagjával kombi­nálják. Ezzel a megoldással a sztreptomicin az eddiginél hu­zamosabban és még nagyobb, még hatásosabb adagokban nyújtható, anélkül, hogy zava­rokat okozna. Magyar antibiotikumok —kivitelre is A sztreptomicint egész se­reg antibiotikum felfedezése követte. Közülük a kloramfe­­niliol és az ún. tetraciklin­­származékok (más nevükön: aureomicin, terramicin stb.) már bizonyos mértékben a „régi gárdához“ tartoznak. Ez­e­ket a legkülönfélébb be­tegségek ellen jórészt bevált antibiotikumokat alacsonyren­dű szervezetek tenyésztésével és termékeik vegyi feldolgozá­sával állítják elő. Csak a kloramfenikol gyár­tása történik teljesen mester­séges úton, szintetikusan, s módszerének kidolgozásában magyar kutatók is előljártak. Hazánkban treomicin néven gyártják ezt az agyhártya­gyulladás és szamárköhögés kezelésére bevált szert. Kollo­­nich János kétszeres Kossuth­­díjas kutatónk eljárása alap­ján történik előállítása, s rö­videsen kivitelre is kerül a gyorsan növekedő termelésből. Ez történt a Hajdúsági Gyógy­szergyárban előállított peni­cillinnel, valamint sztreptomi­­cinnel is, amelynek tekinté­­lyes mennyisége ugyancsak a kivitelt szolgálja. A tetraciklin-származékok előállításában szintén jelentős sikerre hivatkozhatunk. A magyar gyártmányú tetrán egyenértékű a legjobb külföl­di készítményekkel. Gyártá­sát Horváth István, Bodánszky Miklós és Vadkerty Tibor dol­gozták ki. A tetrán már az úgynevezett széles hatóterüle­tű antibiotikumok közé tarto­zik, ami azt jelenti, hogy egy­szerre több kórokozó elpusztí­tására, tehát különféle beteg­ségek hatásos kezelésére al­kalmas. Gombák és baktériumok vallatása A széleshatású antibiotiku­mok, mint például az aureo­micin, terramicin, neonácin stb. olyan esetekben is jó szol­gálatokat tesznek, ahol a pe­nicillin és a sztreptomicin már csődöt mond. Ez anntál fi­gyelemreméltóbb eredmény, mert az antibiotikumok több fajtájával szemben — sűrűb­ben megismételt vagy huza­mosabb és nagymennyiségű adagolásra — a szervezet nö­vekvő ellenállóképességet fejt ki. Az érzékenyebb kórokozó­kat ugyanis az antibiotikum elpusztítja, a kevésbé érzé­­keny kórokozók viszont to­vább szaporodnak, s végül is túlsúlyra jutnak. A szervezet különösen a penicillinhez szo­kik hozzá könnyen, s amikor igazán szükség van rá, a szer már csak kismértékben, vagy egyáltalán nem hat. Főként a stafilokókkuszok csoportjába tartozó baktériu­mok okoznak sok fejtörést a kutatóknak. Egészségünk e makacs ellenségei ugyanis még a „nehéz ágyúkkal“, mint például az aureomicinnel és terramicinnel szemben is gyorsan ellenállóképessé vál­nak. De állatkísérletekben már kirajzolódnak olyan új antibiotikumok körvonalai, amelyek a stafilokokkuszokat, ezeket a gennykeltő és szőlő­fürt módjára csoportosuló baktériumokat is tartósan tor­­kon ragadják. A legújabb olasz kutatások szerint az aureomicin rosszul táplált vagy kórosan sovány gyermekek egyenletes felhiz­lalására is kitűnően bevált. Szovjet, amerikai és svéd ku­tatók pedig olyan vegyülete­ket állítottak elő a Streptomy­­ces gombafajták egyik öből­­másikából, amelyek hatásos­nak ígérkeznek bizonyos gom­bás bőrmegbetegedések gyó­gyítására. Ezek a bórbajok eddig minden kezelési kísér­letnek ellenállottak. Eddig mintegy 90 antibioti­kumot állítottak elő tisztán, holott még csak néhány száz­ mikroorganizmust „vallattak meg“. Ám e parányi alacsony­rendű szervezetek számát sok százezerre teszik. Joggal számíthatunk hát az eddigiek­nél sokkal szélesebb és mé­lyebb hatású antibiotikumok­ra. Gáspár László ! Kellemes környezetben olcsó áron ebédelhet és vacsorázhat a (illYEL A KERTHELYISÉGÉBEN (XIV. Állatkerti út 2.) MENÜRENDSZER, NAGY VÁLASZTÉK Állandó idény­különlegességek UZSONNA, FAGYLALT PARFAIT Gyöngyösvidéki bor­különlegesség esténként BÖBE­ GÁSPÁR ERNŐ és zenekara muzsikál. Összejövetelekhez, rendezvényekhez külön termek

Next