Szabad Ifjuság, 1956. április-június (7. évfolyam, 79-153. szám)

1956-04-26 / 99. szám

ulleni mamus az érettségi” Bő a jegyzet — szűk a pihenő idő az Ady Endre tanítónőképzősöknél Mikor volt utoljára mozi­ban? Nem is tudja már. Még alvásra is alig jut ideje. Éjfél előtt sohasem kerül ágyba és reggel hatkor már rendszerint felkel. Richter Éváról, az Ady Endre Tanítónőképző IV/a osztályának DISZ-titkáráról van szó. Bár ... Elmondhat­nánk ugyanezt még ötven­­egynéhány lányról. Napi 10— 16 órát tanul az iskolának csaknem valamennyi érettségi előtt álló diákja. A szorgalom indokolt — az érettségi nem gyerekjáték. Kü­lönösen nagy próba most, hi­szen a hosszú téli szünet némi lazaságot és súlyos kiesést je­lentett a tanulásban. Az sem mindegy, hogy néhány fontos tárgyból magasabb a követel­mény az érettségin, mint amire a képzős tankönyvek alapján számítottak, gimná­ziumi tankönyvet pedig már nem igen tudnak szerezni. Önzetlen, baráti segítség Az iskola igazgatója, taná­rai és nem utolsó sorban a DISZ-szervezet sok mindennel könnyítik a negyedikesek mun­káját. Az érettségi előtt álló­kat felmentették a szakköri és énekkari foglalkozások alól. Az osztály kollektívája, ame­­lyet négy együtt töltött év ko­vácsolt szilárddá, támogatja a lemaradókat, féltő gonddal vigyázza minden lány munká­ját, tanulását. A jó tanulók, mint Illésfalvi Erzsébet, Varga Judit, Csűri Zsuzsa, Szautner Katalin és sokan mások, tudá­sukat átadják a többieknek. A tanulószobában rendszeresen együtt tanul majdnem az egész osztály, de ez természetesen csak kiegészíti és nem­ helyet­tesíti a tanulás fő formáját, az egyéni tanulást. Az önzetlen baráti segítség­nyújtásnak sok szép példája születik. A következő eset­­a IV/a osztályban történt. A DISZ-szervezet vezetői felfi­gyeltek arra, hogy egy társnő­jük, Varga Judit, nehezen tanul, sápadt, rossz színben van. Ki­derítették, hogy a megfeszített tanulás mellett sok időt kell töltenie utazással az vidékről, vonattal jár az iskolába. A lá­nyok rövid megbeszélésre jöt­tek össze, és az eredmény: Szenesné elvtársnő, az osztály egyik tanárnője magához fo­gadta Juditot... Osztálytársai azóta örömmel figyelik, mint pirosodik, válik teltebbé Judit Nézegetjük a jegyzeteiket. A füzetekben sűrűn írt sorok, töméntelen tényanyag. Minden bizonnyal nincs szükség vala­mennyire. Más füzetben egy­általán nem találunk adato­kat. De a lényeg ezekben is elvész a sok szócséplés között. A jegyzetek legtöbbje nem elég áttekinthető, a fő monda­nivaló nem elég szembetűnő. Mennyivel könnyebb lenne a tanulás, ha az érettségi téte­lekbe nem akarnának a lá­nyok mindent belezsúfolni, amit a négy év folyamán ta­nultak! Ha áttekinthető, vilá­gos jegyzeteket készítenének, amelyekben elsősorban a lé­nyeges kérdések szerepelné­nek! Azok a jegyzeteik, amelyeket láttunk, azt mutatják, hogy készítőik nem gondolták elég­gé át, nem ismerik eléggé az anyagot. A bő lére eresztett jegyzet nem jó, mert nem em­lékeztet a lényegre — hiszen mindenre akar emlékeztetni, első keresztkérdés megingat­hat. Töméntelen téma, sok szócséplés arca. Sorolhatnánk a példá­kat. Mind azt bizonyítja, hogy szorgalomban, akaraterőben, egymás segítésében nincs hiány az Ady Endre Tanítónő­képző negyedikesei között. De vajon elegendő-e mindez a jó érettségihez? A sok tanulásra fordított időt vajon jól hasz­nálják-e ki a lányok? A helytelen­ tanulási mód­szer, rossz jegyzetkészítés kö­vetkezményeként nem jut idő pihenésre, szóra­kozásra. A ne­gyedikeseknek meg kell érte­niük, hogy az érettségire való felkészülés nem lehet valami­féle „rendkívüli időszak“, ami­kor éjt nappallá téve kell ta­nulni, amikor minden más foglalkozással fel kell hagyni. Az eredményes tanulásnak el­engedhetetlen feltétele az egészséges életmód, a rendsze­res alvás, séta és szórakozás. Az Ady Endre Tanítónő­képző mindkét negyedik osz­tálya úgynevezett „jó osztály“. Tanáraiknak már eddig is sok örömet szereztek szép felele­teikkel, jól sikerült tanítási gyakorlataikkal és különös­képp azzal, hogy szinte kivé­tel nélkül valamennyiükben él a pedagógiai pálcán oly­annyira nélkülözhetetlen hiva­tásszeretet. Szép bizonyítéka ennek az is, hogy elhelyezésük­kel nem okoznak sok gondot. Nem idegenkednek a falusi iskoláktól,­­tanyára is szívesen mennek, ha tanításról, neve­lésről van szó. Mindez azt bi­zonyítja, hogy ha igyekezné­nek eredményesebb módsze­rekkel tanulni, mindannyiuk­­ban mélyen és jogosan élne a bizakodás, az érettségi sikeré­ben való hit, amit Kévés II­Az érettségire való felké­szülés fő módja a tételek ki­dolgozása. Hasznos és helyes módszer az érettségi tételek címének megfelelő vázlatok készítése, de aligha növeli a lá­nyok valódi tudását az a mód, aho­gy ezt az Ady Endre Taní­tónőképzőben teszik. Itt ugyanis a „munkamegosztás­nak“ olyan módja alakult ki, hogy mindenki kidolgoz egy­két tételt, a kész tételeket a tanárok ellenőrzik, az iskolát patronáló hivatal — a Köz­ponti Statisztikai Hivatal — dolgozói pedig sokszorosítják. Ezt­­ a már csoportosított anyagot tanulják meg azután a többiek. A kidolgozott téte­lek megtanulása azonban könnyen magolássá válhat, nem biztosítja az anyag önálló feldolgozását. Az ilyen „gyors­­talpalás“ még az érettségin is csak ingatag, bizonytalan tu­dást eredményez, amelyet az diikó így fejezett ki: „Nem mumus az érettségi". Aludni, sétálni, szórakozni is kell! Gál Zsuzsa A tanárnő zavarban van. Le­veszi vastag pápaszemét, tö­­rölgeti az üveget. Zavara las­san ideges bizonytalansággá változik. Nem egyszer érezte már ezt, amikor hivatalos he­lyekre, különösen pártszervek­­hez hivatták, vagy a miniszté­riumba rendelték. Pedig ma már nem kell nyugtalankodnia. Ha annyi éven át nem jöttek rá, most már nem fogják megtudni... Különben is, nem volt olyan nagy ügy. Nem ő volt az egyet­len, akit annak idején meghív­tak Németországba. A biroda­lom kultuszvezetői dicsekedni akartak a nemzetiszocialista nevelés eredményeivel, s be­mutatták nekik a Harmadik Birodalom iskoláit, ahol a Führer szellemében nevelték a gyermekeket. Ő örömmel utazott Berlinbe. Hiszen akkor járt először kül­földön. Látott nagyszerűen fel­szerelt iskolákat, ahol katonás, feszes fegyelem uralkodott, s a tanulók egyszerre lépve, karju­kat lengetve vonultak be a Führer képével díszített tan­termekbe, feleléskor pedig úgy viselkedtek, mint a katonák jelentéstételkor. Neki mindez nagyon impo­nált, s amikor visszatért Ma­gyarországra, készségesen vál­lalkozott, hogy a katolikus diákújságban, a „Zászlónk”­­ban írjon élményeiről. Terje­delmes cikk kerekedett belőle, csak az bántotta, hogy nem keltett különösebb feltűnést. Pedig ő igazán igyekezett lel­kesen, meggyőzően írni. Persze, jobban tette volna, ha nem megy ki Németország­ba és nem írja meg a cikket. Sok idegeskedéstől, nyugta­lankodástól kímélhette volna meg magát. Igaz, hogy senki sem jött rá mindmáig, hogy az a Galló Irma, aki a Hitler­­jugend­et ,,a legideálisabb ifjú­ságnevelő­ intézménynek“ ne­vezte, azonos azzal a tanárnő­vel, aki 1946 óta ebben a gimnáziumban­­ tanít. Simán keresztüljutott az iga­zolási eljáráson. Csak azt kér­dezték tőle, nem menekült-e Nyugatra s ő nyugodtan kije­lentette, hogy nem. Azóta kér­tek tőle nem egy életrajzot, de ő ezekbe sem írta be a történ­teket. Régi tanártársaival, akik abban az időben ismerték, már nincs kapcsolata. De megmaradt benne az örök bizonytalanság, amely különösen olykor fogja el, ha hivatalos személyekkel kell be­szélnie. Akár most is. Mert sohasem tudhatja, mikor buk­kan elő egy régi ismerős, aki fellebbentheti a fátylat a múlt­ról, akár csupán azért, hogy pletykáljon valamit, akár, mert annak idején megharagu­dott rá, akár irigységből. Kínos ez a bizonytalanság kopognak. — Igen — felel­és közben összeszorul a torka. Huszonnégy év körüli fiatal­ember lép be. Egészen rövidre nyírt hirtelenszőke haja van és arcának szigorú kifejezést adnak a szája sarkába erőlte­tett ráncok. A fiatalember odalép az asz­talhoz és keményen kezet­­fog a tanárnővel. — A IV/b osztály sztrájkjá­ról akarok beszélni önnel. Nem ül le. Mintha saját szo­bájában volna, fel-alá járkál a vastag, hosszú szőnyegen. Kis­sé bő szürke sportruhája alatt magasnyakú pulóvert visel. Kabátja felső zsebéből két töl­tőtoll csiptetői csillognak. — Legyen szíves, mondja el, mit tud a sztrájkról. Részlete­sebben akarjuk ismerni a tör­ténteket. Irma néni elmeséli, mi tör­tént. Amikor a gyűléshez ér, megakad. Nem tudja, vajon el­­mondja-e, hogy a lányok letor­kolták, nem fogadták el egyet­len szavát sem azok a taknyo­­sok. Ideje lenne már, ha va­laki befűtene ezeknek a IV/b­­seknek. Mióta tanítja őket, ál­landó az ellentét közte és az osztály között." Sohasem sze­rette ezeket a fruskákat s nem tudja azt sem, m­iért kedvelik a többi tanárok a folyton ne­vető IV/b-t. — Annyit mondhatok önnek, hogy a IV/b az iskola le­gfe­­gyelmezetlenebb osztálya. Ezt én már régen mondogatom, de nem hallgattak rám — sem a tanárok sem az igazgatónk, sem a DISZ. Sőt, még azt is a fejemhez vágták, hogy elfogult vagyok. És most mondja meg kérem, kinek lett igaza? Ne­kem, az elfogultnak. Igen. De amikor még időben lett volna, nem hallgattak rám. Sőt, a tag­gyűlésen sem. A IV/b pedig biztosan nevet a markába, hogy ilyen könnyen megúszta. Koller a zsebébe süllyeszti kezét és tovább járkál. — Szóval ön, elvtársnő, úgy gondolja, hogy az iskolában nem bánnak elég keményen a fegyelemsértőkkel? A tanárnő a fejét ingatja. — Én, kérem, nem vagyok illetékes, hogy ebben ítéletet mondjak. — Hogyhogy? — Kérem... én csak annyit mondok magának, hogy úgy gondolom, ez a sztrájk... po­litikai kérdés. Jó, hogy eszébe jutott ez a szó. Lám milyen hatással van erre a fiatalemberre! Most megáll és bólogat. — Értem. Igaza van. Eb­ben a gimnáziumban túlságo­san könnyelműen bánnak a fe­­gyelemsértőkkel. Azt hiszik elég ha valamiféle látszatbün­tetést hoznak. Ilyen elintézés csak arra jó, hogy gyengítse a szervezeti életet. .. Nos, köszö­nöm .. . 5. —" Éppen ezért a vezetőség­nek az a kötelessége hogy vál­toztassa meg a taggyűlés hatá­rozatát. A vizsgálat, amit le­folytattam bebizonyította, a büntetést az iskola közvélemé­nye kevésnek tartja. Ezeket a lányokat ki kell zárni, igen, ki kell zárni a DISZ-ből! Az iskola DISZ-helyiségében fojtott a hangulat. A lányok izgatottan hallgatják Kollert. Kató dermedten előrehajol. Ki­zárni a lányokat?!... Lehetet­len! ... — Koller elvtárs! — vág a fiatalember szavába —, ezt magad sem gondolhatod komo­lyan! (Folytatjuk.) 2 iFTffSAG 1956. április 26 A bolt megy a vevőkhöz s nem megfordítva Veszprém megyében, Bakonyszentlászló kör­­nyékén. A hét elején indult el ugyanis a megye első földműves­szövetkezeti mozgó áruháza. A két kocsiból álló áruház a kisebb, eldu­gottabb falvakat és települé­­­seket keresi fel. NÉPI EGYÜTTEST alakítottak a Vörös Csillag-pusztai Új Élet Termelőszövet­kezet fiataljai. Az együttes mind a 25 tagja diszista. Úgy érvezik, hogy helyi, baranyavidéki tán­cokat és dalokat mutatnak be és műsorukkal kör­utat tesznek majd Baranya megye termelőszövetkezeteiben. HÍREK LEVELEKBŐL. TÖBB TANULMÁNYI KIRÁN­DULÁST TERVEZNEK a buda­pesti Szi­lágy­i Erzsébet Gimná­zium tanulói. Május elején egy csoport a Bakonyb­a megy, má­sok a Hercegfalvi Állami Gazda­ságot, a töködi bányaüzemet lá­togatják meg. A tervek szerint a diákcsere-akció keretében nyá­ron Csehszlovákiába utaznak. (Szőnyi Mária, Budapest) EGYNAPOS TÁRSADALMI MUNKÁT végeztek az egyik kö­zeli termelőszövetkezetben a debreceni orvostudományi egye­tem ötödéves hallgatói. (Sebes­tyén Jenő, Debrecen) MEGKEZDIK A HAGYMAÜL­TETÉST még e héten a makói Úttörő Tsz-ben. A fiatalok alapo­san felkészültek a nagy munká­ra. (Kónya Erzsébet, Makó) TISZTASÁGI ÉS DEKORÁCIÓS VERSENYT rendeztek a tisza­­földvári Hajnóczy-gimnáziium­­ban. Az első helyet a IV/a. sze­rezte meg. (Lapu Erzsébet, Ti­­szaföldvár) A SZEGEDI ÍRÓSZÖVETSÉG áp­rilis 17-én vitaestet rendezett Juhász Ferenc költészetéből. A vitában számos egyetemista, fő­­leg bölcsészhallgató is részt vett (Kovács Sándor, Szeged) . A CECEI DISZ­SZERVEZET leg­­utóbbi ülésén részt vett a közsé­gi tanács elnöke is, aki sok hasz­­no© tanácsot adott a fiatalok jö­vőbeni munkájához. (Salamon Péter, Cece) TIZENKÉTEZER DÍSZCSERJÉT és facsemetéit ültettek el a gyö­nyörű, XVI. századbeli várkas­tély parkjában a bodrogközi Pá­­cin község díszistái és úttörői. (Hegyi József, Sárospatak) A TAVASZI MUNKÁKAT be­fejezte már a tolcsvai Harcos Termelőszövetkezet. A kalászoso­kon kívül földben van már a cu­korrépa, napraforgó, burgonya, kukorica, kiültették a palántákat i© a kertészet melegágyaiból. (Hegyi József, Sárospatak)­I CUKRÁSZATI KIÁLLÍTÁST rendeztek Sárospatakon Borsod megye földművesszövetkezetei. A bíráló bizottség az első díjat a sajókazai cukrászüzemnek ítélte. (Hegyi József, Sárospatak) „ZSUZSI“ Barta Lajos Kossuth-díjas író „Zsuzsi” című színművét nagy sikerrel játssza a debreceni Csokonai Színház. Képünkön: Andaházy Margit és Görbe János, a darab egyik jelene­tében (MTI Fotó : Keleti Éva felvétele) Második találkozás .•Angyallal a hegyekben“ (Színes Marvan-film) A­ngyallal immár másodszor találkozunk. Először nya­ralásra kísértük el, kék volt az ég, a napsugár végigcsorgott a fürdözőkön. Azóta néhány év eltelt, a filmen a nyári tél kö­vette. Angyal most is üdülni in­dul, fel a Tátrába, a hó sűrű, kövér pelyhekben hull, aztán vad vihar dühöng a lomnici csúcson. A körülmények változ­­tak tehát, ámbár Angyal Gusz­táv maradt a régi, amilyennek megismertük, ahogyan megked­veltük az első találkozás alkal­mával. Angyal ma is olyan, mint ak­kor volt, a szíve is, a gondol­kodása is, nemkülönben a csele­kedete: egészen egyszerű villa­mosellenőr, folyvást zsörtölődő, de a maga módján kedvesen szeretni tudó édesapa, aki most az üdülőben fia jövendőbelijé­nek „jelleme” után nyomoz, sa­játos eszközökkel, sok bonyoda­lommal, apróbb-nagyobb félre­értésekkel, a anyós humorral. Olyan egészen egyszerű ember ő, aki itt él mellettünk, miközöt­tünk. Alakját az élet teremtette a filmművészek számára és J­a­­roslav Marvan, a kitűnő csehszlovák filmszínész mintáz­za meg a felvevőgép előtt, a mozivásznon. A színészről, er­ről a szerepéről sokat írhat­nánk, sok jót és szépet. Ehelyett csupán az olvasó figyelmét hív­juk fel arra, hogy e rövid film­krónikában eddig is Marvanról olvasott, amit Angyal Gusztáv­ról gondol a néző a vetítés köz­ben s az előadás után, azon Jaroslav Marvan emlékezetes játékát érti. Érdeme van ebben Borivai Zemannak, a rendezőnek is, noha nem mindig tartja kézben a film ritmusát, emiatt a pergő mese néhol szükségtelenül las­­súbbodik. Jan Roth felvételei sem a tátrai tájak, sem a szín­pompás karnevál, sem pedig a síelők fotografálásában nem eléggé szépek s alig kifejezők. Simon Gy. Ferenc „nagyon sok a fiatal a b­olgár filmgyártásban" Máriássy Félix nyilatkozata A baráti bolgár nép minden második évben megrendezi a magyar filmek fesztivál­ját. Az idei fesztivál április közepén zajlott le. Ebből az alkalomból magyar filmművész-delegáció tartózkodott Bulgáriában. M­á­­riássy Félix Kossuth-díjas filmrendező — a delegáció tag­ja — haz­atérése után az alábbi nyilatkozatot adta lapunk film- rovatának „toplij^n­au élményei­— Három filmünk szerepelt e fentivé!-műsorán: a „Buda­pesti tavasz”, a „Különös is­mertetője!” és a „H­intón járó szerelem”. Mindhár­om film a legmelegebb fogadtatásban ré­szesült. Fónay Mártát, a dele­gáció má­sik tagját, mindenütt felismerték és szeretettel üdvö­zölték. K örömmel számolok be a Szabad Ifjúság olvasóinak arról, hogy Szófia közelében hatal­mas, modern filmváros épül. Nagyon sok a fiatal a bolgár filmgyártásban. Bulgária nagy felvirágzás előtt áll a filmművé­szet terén is. — Bolgár barátaink rövidesen megkezdik a cinemascope-fil­­mek gyártását, ehhez a techni­kai berendezés már készen áll. — A bolgárok már eddig is készítettek közös filmet szovjet és csehszlovák művészekkel. Most az a tervük, hogy a koprodukciós­ rendszert kiter­jesztik s közös filmet forgatnak román s jugoszláv kollégáikkal. Szeretnének közös filmet gyár­tani velünk is. ,Boszorkány" Marina Vlady, a világhírű 18 éves filmszínésznő, akit leg­utóbb az „Első szerelem” című filmben láttunk, nemrég fejezte be „Boszorkány” című új film­jét. Íme, a mese dióhéjban, az erdőben nevelkedett svéd leány, ha beleszeret egy francia mér­nök, s egy másik nő a boldog­ságukra tör, elhíreszteli a leányá­ról, hogy boszorkány, ellene bőszíti a babonás falusiakat. A „Boszorkány” külső felvételeit Svédországban forgatták. (Baloldali képünk: Marina Vladu) é­s méGE Kém Magyarul beszélő német film Főszereplő: JOCHEN BROCKMANN Hedd­a Zinner színdarabja nyomán a­ forgatókönyvet írta és rendezte: CARL BALHAUS

Next