Szabad Ifjuság, 1956. április-június (7. évfolyam, 79-153. szám)
1956-04-26 / 99. szám
ulleni mamus az érettségi” Bő a jegyzet — szűk a pihenő idő az Ady Endre tanítónőképzősöknél Mikor volt utoljára moziban? Nem is tudja már. Még alvásra is alig jut ideje. Éjfél előtt sohasem kerül ágyba és reggel hatkor már rendszerint felkel. Richter Éváról, az Ady Endre Tanítónőképző IV/a osztályának DISZ-titkáráról van szó. Bár ... Elmondhatnánk ugyanezt még ötvenegynéhány lányról. Napi 10— 16 órát tanul az iskolának csaknem valamennyi érettségi előtt álló diákja. A szorgalom indokolt — az érettségi nem gyerekjáték. Különösen nagy próba most, hiszen a hosszú téli szünet némi lazaságot és súlyos kiesést jelentett a tanulásban. Az sem mindegy, hogy néhány fontos tárgyból magasabb a követelmény az érettségin, mint amire a képzős tankönyvek alapján számítottak, gimnáziumi tankönyvet pedig már nem igen tudnak szerezni. Önzetlen, baráti segítség Az iskola igazgatója, tanárai és nem utolsó sorban a DISZ-szervezet sok mindennel könnyítik a negyedikesek munkáját. Az érettségi előtt állókat felmentették a szakköri és énekkari foglalkozások alól. Az osztály kollektívája, amelyet négy együtt töltött év kovácsolt szilárddá, támogatja a lemaradókat, féltő gonddal vigyázza minden lány munkáját, tanulását. A jó tanulók, mint Illésfalvi Erzsébet, Varga Judit, Csűri Zsuzsa, Szautner Katalin és sokan mások, tudásukat átadják a többieknek. A tanulószobában rendszeresen együtt tanul majdnem az egész osztály, de ez természetesen csak kiegészíti és nem helyettesíti a tanulás fő formáját, az egyéni tanulást. Az önzetlen baráti segítségnyújtásnak sok szép példája születik. A következő eseta IV/a osztályban történt. A DISZ-szervezet vezetői felfigyeltek arra, hogy egy társnőjük, Varga Judit, nehezen tanul, sápadt, rossz színben van. Kiderítették, hogy a megfeszített tanulás mellett sok időt kell töltenie utazással az vidékről, vonattal jár az iskolába. A lányok rövid megbeszélésre jöttek össze, és az eredmény: Szenesné elvtársnő, az osztály egyik tanárnője magához fogadta Juditot... Osztálytársai azóta örömmel figyelik, mint pirosodik, válik teltebbé Judit Nézegetjük a jegyzeteiket. A füzetekben sűrűn írt sorok, töméntelen tényanyag. Minden bizonnyal nincs szükség valamennyire. Más füzetben egyáltalán nem találunk adatokat. De a lényeg ezekben is elvész a sok szócséplés között. A jegyzetek legtöbbje nem elég áttekinthető, a fő mondanivaló nem elég szembetűnő. Mennyivel könnyebb lenne a tanulás, ha az érettségi tételekbe nem akarnának a lányok mindent belezsúfolni, amit a négy év folyamán tanultak! Ha áttekinthető, világos jegyzeteket készítenének, amelyekben elsősorban a lényeges kérdések szerepelnének! Azok a jegyzeteik, amelyeket láttunk, azt mutatják, hogy készítőik nem gondolták eléggé át, nem ismerik eléggé az anyagot. A bő lére eresztett jegyzet nem jó, mert nem emlékeztet a lényegre — hiszen mindenre akar emlékeztetni, első keresztkérdés megingathat. Töméntelen téma, sok szócséplés arca. Sorolhatnánk a példákat. Mind azt bizonyítja, hogy szorgalomban, akaraterőben, egymás segítésében nincs hiány az Ady Endre Tanítónőképző negyedikesei között. De vajon elegendő-e mindez a jó érettségihez? A sok tanulásra fordított időt vajon jól használják-e ki a lányok? A helytelen tanulási módszer, rossz jegyzetkészítés következményeként nem jut idő pihenésre, szórakozásra. A negyedikeseknek meg kell érteniük, hogy az érettségire való felkészülés nem lehet valamiféle „rendkívüli időszak“, amikor éjt nappallá téve kell tanulni, amikor minden más foglalkozással fel kell hagyni. Az eredményes tanulásnak elengedhetetlen feltétele az egészséges életmód, a rendszeres alvás, séta és szórakozás. Az Ady Endre Tanítónőképző mindkét negyedik osztálya úgynevezett „jó osztály“. Tanáraiknak már eddig is sok örömet szereztek szép feleleteikkel, jól sikerült tanítási gyakorlataikkal és különösképp azzal, hogy szinte kivétel nélkül valamennyiükben él a pedagógiai pálcán olyannyira nélkülözhetetlen hivatásszeretet. Szép bizonyítéka ennek az is, hogy elhelyezésükkel nem okoznak sok gondot. Nem idegenkednek a falusi iskoláktól,tanyára is szívesen mennek, ha tanításról, nevelésről van szó. Mindez azt bizonyítja, hogy ha igyekeznének eredményesebb módszerekkel tanulni, mindannyiukban mélyen és jogosan élne a bizakodás, az érettségi sikerében való hit, amit Kévés IIAz érettségire való felkészülés fő módja a tételek kidolgozása. Hasznos és helyes módszer az érettségi tételek címének megfelelő vázlatok készítése, de aligha növeli a lányok valódi tudását az a mód, ahogy ezt az Ady Endre Tanítónőképzőben teszik. Itt ugyanis a „munkamegosztásnak“ olyan módja alakult ki, hogy mindenki kidolgoz egykét tételt, a kész tételeket a tanárok ellenőrzik, az iskolát patronáló hivatal — a Központi Statisztikai Hivatal — dolgozói pedig sokszorosítják. Ezt a már csoportosított anyagot tanulják meg azután a többiek. A kidolgozott tételek megtanulása azonban könnyen magolássá válhat, nem biztosítja az anyag önálló feldolgozását. Az ilyen „gyorstalpalás“ még az érettségin is csak ingatag, bizonytalan tudást eredményez, amelyet az diikó így fejezett ki: „Nem mumus az érettségi". Aludni, sétálni, szórakozni is kell! Gál Zsuzsa A tanárnő zavarban van. Leveszi vastag pápaszemét, törölgeti az üveget. Zavara lassan ideges bizonytalansággá változik. Nem egyszer érezte már ezt, amikor hivatalos helyekre, különösen pártszervekhez hivatták, vagy a minisztériumba rendelték. Pedig ma már nem kell nyugtalankodnia. Ha annyi éven át nem jöttek rá, most már nem fogják megtudni... Különben is, nem volt olyan nagy ügy. Nem ő volt az egyetlen, akit annak idején meghívtak Németországba. A birodalom kultuszvezetői dicsekedni akartak a nemzetiszocialista nevelés eredményeivel, s bemutatták nekik a Harmadik Birodalom iskoláit, ahol a Führer szellemében nevelték a gyermekeket. Ő örömmel utazott Berlinbe. Hiszen akkor járt először külföldön. Látott nagyszerűen felszerelt iskolákat, ahol katonás, feszes fegyelem uralkodott, s a tanulók egyszerre lépve, karjukat lengetve vonultak be a Führer képével díszített tantermekbe, feleléskor pedig úgy viselkedtek, mint a katonák jelentéstételkor. Neki mindez nagyon imponált, s amikor visszatért Magyarországra, készségesen vállalkozott, hogy a katolikus diákújságban, a „Zászlónk”ban írjon élményeiről. Terjedelmes cikk kerekedett belőle, csak az bántotta, hogy nem keltett különösebb feltűnést. Pedig ő igazán igyekezett lelkesen, meggyőzően írni. Persze, jobban tette volna, ha nem megy ki Németországba és nem írja meg a cikket. Sok idegeskedéstől, nyugtalankodástól kímélhette volna meg magát. Igaz, hogy senki sem jött rá mindmáig, hogy az a Galló Irma, aki a Hitlerjugendet ,,a legideálisabb ifjúságnevelő intézménynek“ nevezte, azonos azzal a tanárnővel, aki 1946 óta ebben a gimnáziumban tanít. Simán keresztüljutott az igazolási eljáráson. Csak azt kérdezték tőle, nem menekült-e Nyugatra s ő nyugodtan kijelentette, hogy nem. Azóta kértek tőle nem egy életrajzot, de ő ezekbe sem írta be a történteket. Régi tanártársaival, akik abban az időben ismerték, már nincs kapcsolata. De megmaradt benne az örök bizonytalanság, amely különösen olykor fogja el, ha hivatalos személyekkel kell beszélnie. Akár most is. Mert sohasem tudhatja, mikor bukkan elő egy régi ismerős, aki fellebbentheti a fátylat a múltról, akár csupán azért, hogy pletykáljon valamit, akár, mert annak idején megharagudott rá, akár irigységből. Kínos ez a bizonytalanság kopognak. — Igen — felelés közben összeszorul a torka. Huszonnégy év körüli fiatalember lép be. Egészen rövidre nyírt hirtelenszőke haja van és arcának szigorú kifejezést adnak a szája sarkába erőltetett ráncok. A fiatalember odalép az asztalhoz és keményen kezetfog a tanárnővel. — A IV/b osztály sztrájkjáról akarok beszélni önnel. Nem ül le. Mintha saját szobájában volna, fel-alá járkál a vastag, hosszú szőnyegen. Kissé bő szürke sportruhája alatt magasnyakú pulóvert visel. Kabátja felső zsebéből két töltőtoll csiptetői csillognak. — Legyen szíves, mondja el, mit tud a sztrájkról. Részletesebben akarjuk ismerni a történteket. Irma néni elmeséli, mi történt. Amikor a gyűléshez ér, megakad. Nem tudja, vajon elmondja-e, hogy a lányok letorkolták, nem fogadták el egyetlen szavát sem azok a taknyosok. Ideje lenne már, ha valaki befűtene ezeknek a IV/bseknek. Mióta tanítja őket, állandó az ellentét közte és az osztály között." Sohasem szerette ezeket a fruskákat s nem tudja azt sem, miért kedvelik a többi tanárok a folyton nevető IV/b-t. — Annyit mondhatok önnek, hogy a IV/b az iskola legfegyelmezetlenebb osztálya. Ezt én már régen mondogatom, de nem hallgattak rám — sem a tanárok sem az igazgatónk, sem a DISZ. Sőt, még azt is a fejemhez vágták, hogy elfogult vagyok. És most mondja meg kérem, kinek lett igaza? Nekem, az elfogultnak. Igen. De amikor még időben lett volna, nem hallgattak rám. Sőt, a taggyűlésen sem. A IV/b pedig biztosan nevet a markába, hogy ilyen könnyen megúszta. Koller a zsebébe süllyeszti kezét és tovább járkál. — Szóval ön, elvtársnő, úgy gondolja, hogy az iskolában nem bánnak elég keményen a fegyelemsértőkkel? A tanárnő a fejét ingatja. — Én, kérem, nem vagyok illetékes, hogy ebben ítéletet mondjak. — Hogyhogy? — Kérem... én csak annyit mondok magának, hogy úgy gondolom, ez a sztrájk... politikai kérdés. Jó, hogy eszébe jutott ez a szó. Lám milyen hatással van erre a fiatalemberre! Most megáll és bólogat. — Értem. Igaza van. Ebben a gimnáziumban túlságosan könnyelműen bánnak a fegyelemsértőkkel. Azt hiszik elég ha valamiféle látszatbüntetést hoznak. Ilyen elintézés csak arra jó, hogy gyengítse a szervezeti életet. .. Nos, köszönöm .. . 5. —" Éppen ezért a vezetőségnek az a kötelessége hogy változtassa meg a taggyűlés határozatát. A vizsgálat, amit lefolytattam bebizonyította, a büntetést az iskola közvéleménye kevésnek tartja. Ezeket a lányokat ki kell zárni, igen, ki kell zárni a DISZ-ből! Az iskola DISZ-helyiségében fojtott a hangulat. A lányok izgatottan hallgatják Kollert. Kató dermedten előrehajol. Kizárni a lányokat?!... Lehetetlen! ... — Koller elvtárs! — vág a fiatalember szavába —, ezt magad sem gondolhatod komolyan! (Folytatjuk.) 2 iFTffSAG 1956. április 26 A bolt megy a vevőkhöz s nem megfordítva Veszprém megyében, Bakonyszentlászló környékén. A hét elején indult el ugyanis a megye első földművesszövetkezeti mozgó áruháza. A két kocsiból álló áruház a kisebb, eldugottabb falvakat és településeket keresi fel. NÉPI EGYÜTTEST alakítottak a Vörös Csillag-pusztai Új Élet Termelőszövetkezet fiataljai. Az együttes mind a 25 tagja diszista. Úgy érvezik, hogy helyi, baranyavidéki táncokat és dalokat mutatnak be és műsorukkal körutat tesznek majd Baranya megye termelőszövetkezeteiben. HÍREK LEVELEKBŐL. TÖBB TANULMÁNYI KIRÁNDULÁST TERVEZNEK a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanulói. Május elején egy csoport a Bakonyba megy, mások a Hercegfalvi Állami Gazdaságot, a töködi bányaüzemet látogatják meg. A tervek szerint a diákcsere-akció keretében nyáron Csehszlovákiába utaznak. (Szőnyi Mária, Budapest) EGYNAPOS TÁRSADALMI MUNKÁT végeztek az egyik közeli termelőszövetkezetben a debreceni orvostudományi egyetem ötödéves hallgatói. (Sebestyén Jenő, Debrecen) MEGKEZDIK A HAGYMAÜLTETÉST még e héten a makói Úttörő Tsz-ben. A fiatalok alaposan felkészültek a nagy munkára. (Kónya Erzsébet, Makó) TISZTASÁGI ÉS DEKORÁCIÓS VERSENYT rendeztek a tiszaföldvári Hajnóczy-gimnáziiumban. Az első helyet a IV/a. szerezte meg. (Lapu Erzsébet, Tiszaföldvár) A SZEGEDI ÍRÓSZÖVETSÉG április 17-én vitaestet rendezett Juhász Ferenc költészetéből. A vitában számos egyetemista, főleg bölcsészhallgató is részt vett (Kovács Sándor, Szeged) . A CECEI DISZSZERVEZET legutóbbi ülésén részt vett a községi tanács elnöke is, aki sok haszno© tanácsot adott a fiatalok jövőbeni munkájához. (Salamon Péter, Cece) TIZENKÉTEZER DÍSZCSERJÉT és facsemetéit ültettek el a gyönyörű, XVI. századbeli várkastély parkjában a bodrogközi Pácin község díszistái és úttörői. (Hegyi József, Sárospatak) A TAVASZI MUNKÁKAT befejezte már a tolcsvai Harcos Termelőszövetkezet. A kalászosokon kívül földben van már a cukorrépa, napraforgó, burgonya, kukorica, kiültették a palántákat i© a kertészet melegágyaiból. (Hegyi József, Sárospatak)I CUKRÁSZATI KIÁLLÍTÁST rendeztek Sárospatakon Borsod megye földművesszövetkezetei. A bíráló bizottség az első díjat a sajókazai cukrászüzemnek ítélte. (Hegyi József, Sárospatak) „ZSUZSI“ Barta Lajos Kossuth-díjas író „Zsuzsi” című színművét nagy sikerrel játssza a debreceni Csokonai Színház. Képünkön: Andaházy Margit és Görbe János, a darab egyik jelenetében (MTI Fotó : Keleti Éva felvétele) Második találkozás .•Angyallal a hegyekben“ (Színes Marvan-film) Angyallal immár másodszor találkozunk. Először nyaralásra kísértük el, kék volt az ég, a napsugár végigcsorgott a fürdözőkön. Azóta néhány év eltelt, a filmen a nyári tél követte. Angyal most is üdülni indul, fel a Tátrába, a hó sűrű, kövér pelyhekben hull, aztán vad vihar dühöng a lomnici csúcson. A körülmények változtak tehát, ámbár Angyal Gusztáv maradt a régi, amilyennek megismertük, ahogyan megkedveltük az első találkozás alkalmával. Angyal ma is olyan, mint akkor volt, a szíve is, a gondolkodása is, nemkülönben a cselekedete: egészen egyszerű villamosellenőr, folyvást zsörtölődő, de a maga módján kedvesen szeretni tudó édesapa, aki most az üdülőben fia jövendőbelijének „jelleme” után nyomoz, sajátos eszközökkel, sok bonyodalommal, apróbb-nagyobb félreértésekkel, a anyós humorral. Olyan egészen egyszerű ember ő, aki itt él mellettünk, miközöttünk. Alakját az élet teremtette a filmművészek számára és Jaroslav Marvan, a kitűnő csehszlovák filmszínész mintázza meg a felvevőgép előtt, a mozivásznon. A színészről, erről a szerepéről sokat írhatnánk, sok jót és szépet. Ehelyett csupán az olvasó figyelmét hívjuk fel arra, hogy e rövid filmkrónikában eddig is Marvanról olvasott, amit Angyal Gusztávról gondol a néző a vetítés közben s az előadás után, azon Jaroslav Marvan emlékezetes játékát érti. Érdeme van ebben Borivai Zemannak, a rendezőnek is, noha nem mindig tartja kézben a film ritmusát, emiatt a pergő mese néhol szükségtelenül lassúbbodik. Jan Roth felvételei sem a tátrai tájak, sem a színpompás karnevál, sem pedig a síelők fotografálásában nem eléggé szépek s alig kifejezők. Simon Gy. Ferenc „nagyon sok a fiatal a bolgár filmgyártásban" Máriássy Félix nyilatkozata A baráti bolgár nép minden második évben megrendezi a magyar filmek fesztiválját. Az idei fesztivál április közepén zajlott le. Ebből az alkalomból magyar filmművész-delegáció tartózkodott Bulgáriában. Máriássy Félix Kossuth-díjas filmrendező — a delegáció tagja — hazatérése után az alábbi nyilatkozatot adta lapunk film- rovatának „toplij^nau élményei— Három filmünk szerepelt e fentivé!-műsorán: a „Budapesti tavasz”, a „Különös ismertetője!” és a „Hintón járó szerelem”. Mindhárom film a legmelegebb fogadtatásban részesült. Fónay Mártát, a delegáció másik tagját, mindenütt felismerték és szeretettel üdvözölték. K örömmel számolok be a Szabad Ifjúság olvasóinak arról, hogy Szófia közelében hatalmas, modern filmváros épül. Nagyon sok a fiatal a bolgár filmgyártásban. Bulgária nagy felvirágzás előtt áll a filmművészet terén is. — Bolgár barátaink rövidesen megkezdik a cinemascope-filmek gyártását, ehhez a technikai berendezés már készen áll. — A bolgárok már eddig is készítettek közös filmet szovjet és csehszlovák művészekkel. Most az a tervük, hogy a koprodukciós rendszert kiterjesztik s közös filmet forgatnak román s jugoszláv kollégáikkal. Szeretnének közös filmet gyártani velünk is. ,Boszorkány" Marina Vlady, a világhírű 18 éves filmszínésznő, akit legutóbb az „Első szerelem” című filmben láttunk, nemrég fejezte be „Boszorkány” című új filmjét. Íme, a mese dióhéjban, az erdőben nevelkedett svéd leány, ha beleszeret egy francia mérnök, s egy másik nő a boldogságukra tör, elhíreszteli a leányáról, hogy boszorkány, ellene bőszíti a babonás falusiakat. A „Boszorkány” külső felvételeit Svédországban forgatták. (Baloldali képünk: Marina Vladu) és méGE Kém Magyarul beszélő német film Főszereplő: JOCHEN BROCKMANN Hedda Zinner színdarabja nyomán a forgatókönyvet írta és rendezte: CARL BALHAUS