Szabad Ifjuság, 1956. április-június (7. évfolyam, 79-153. szám)

1956-05-10 / 109. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! VII. ÉVFOLYAM 109. SZÁM Csütörtök, 1956 május 10 ÓRA 40 FILLÉR Kiküldött tudósítónk fényképriportja Az ifjú építők táboraiból Egy hete már, hogy az első csapat — nyolc­száz egye­temista — építi az árvízsújtotta Mohácsszigetet. A fiúk már megszokták a sátorban lakást, a tábori konyhák főztjét, a koránkelést, a táborok rendjét. Nagyszerűe­n dolgoznak és vidáman élnek — tanúskodjanak róla a fényképek is. Utolsó képünk: A levelek, amelyek Budapestre, s az or­szág más táljaira címződnek, így íródnak Du­nafalván Török András atEEnsBEEX^ft ■■ne bibi ME ■**■■■* »«a Reggelente meg hűvös szellő kél a Duna felöl, amikor teherautóra szállnak, s munkába indulnak a brigádok. Ez a vontató a műegyetemistákat viszi ,a táborból munkahelyükre. A fiúk között vám az a tíz lengyel ösz­­töndíjas diák is, akik elsőikként jöttek magyar társaikkal Mohácsszigetre. Budapesti közgazdászok, vesz­­prémi egyetemisták dolgoz­nak most a mohácsi tégla­­gyárban — ők égetik az első tégláikat az újjáépülő közsé­­gekhez. Budapesten a Gundelnál dol­gozik Harsányi József, a ho­morúd­­ tábor szakács. Nem is panaszkodnak a fiúk a tá­bor konyhájára! Ez a dunaszekcsői tábor „e­bédlője”. Bár kondásokból osztják­­az ebédet, s a tányérokat csajkák pótolják, a „vendégek” azt mondják: ilyen jó étvággyal sehol másutt nem lehet enni! Fesztivál-levél Moszkvából égős város - sokára kész Milyen legyen a fesztivál jelvénye - Nem­­a Stadion - Folynak a nyelvtanfolyamok Moszkva, 1956 május. Aki a Szovjetunió fővárosá­ba érkezik — legyen az szibé­riai, vagy magyar turista — annak azonnal feltűnik az itt­­folyó óriási építkezés, készü­lődés. Moszkva nő és szépül. Nem utolsósorban azért is, mert a fesztivál első „szellői“ máris fújdogálnak, s minden moszkvai szeretné, ha a VI. VIT idején a legszebb, legra­gyogóbb ünnepi köntösben vár­ná fővárosunk a külföldi ven­dégeket. Ilyenkor tavasszal ezer keze kell, hogy legyen a kertészek­nek. Ahol nemrég még kietlen grundok terültek el, ott ma új kertek, parkok, virág- és pá­zsitszőnyegek pompáznak. De a kertekben, parkokban nem,­­csak a kertészek ültetnek vi­rágot. Magokat és palántákat gyűjtenek az iskolások is, a munkások beültetik a gyárak, ■melletti térségeket, mint pél­dául a „kaucsuk"-üzemben; külföldi barátaink is külde­­■nek különleges virág magvakat. A fiatalok keze nyomán sok­helyütt ifjúsági parttok is lé­tesülnek. Nemsokára zöldell­nek már a „Komszomolszkij“­­sétány fái, és Moszkva másik végén, a Dzerzsinszkij kerü­letben kopár térségből ifjúsági ■park lesz. Moszkva fiataljainak egyik nagy akciója, hogy ilyen kertekkel, sok virággal szépít­sék tovább jövő nyárra szere­­tett városukat. Nemsokára befejezik a luzs­­nyiki Nagy Moszkvai Stadion építését. Itt lesz majd a VI. VIT megnyitója. Az építőmun­kákban tevékeny részt vesznek a fővárosi egyetemisták és dol­gozó fiatalok is — önkéntes munkával. A város szépítéséből, részt kérnek nemcsak az építészek és kertészek, hanem a művé­szek is. Már készülnek a szép, kifejező plakátok. De a leg­fontosabb kérdés, amely nem­csak az ecset mestereit, de a fiatalokat is nagy izgalomban tartja: milyen lesz a moszkvai fesztivál jelvénye? Terv és vázlat már van sok, de még nincs végleges form­a. A Kom­­szomol újságok közük a terve­zeteket, a kérdéssel: melyik tetszik jobban? A sok, különböző országbeli vendég —■ sok nyelven beszél majd. A moszkvai fiatalok ezért máris szorgalmasan ta­nulnak idegen nyelveket. Eb­­ben segítik a város fiataljait az Idegen Nyelvek Főiskolájá­nak és a Lenin pedagógiai fő­iskola hallgatói, akik nyelvtan­­folyamokat vezetnek a külön­böző üzemekben. Már meg­kezdődött a tanulás a 2-es szá­mú óragyárban és a „Vörös rózsa“ üzemben. A fesztivál megnyitójának napján több ezer galamb re­pül fel majd az égre. Közöttük az egyik legszebb fajta, a, szovjet békegalamb“ lesz, amelyet V. F. Laszemov pro­fesszor tenyésztett ki. L. Pizsik TAVASZ A FÖLDEKEN A bári fiatalok munkacsapata A barnálló hatalmas földda­rabot fiatal erdősáv üdezöldje élénkíti, közelében sudár, haj­lékony­ derekú leányok és két komótosabb mozgású fiú veti a kukoricát. Szorgalmasak a bári Új Élet ,Tsz fiataljai. Ti­­zenkéttagú munkacsapattal ne­veztek be az országos kukorica­termesztési versenybe és azt ígérték, hogy a tsz májusi morzsoltban 16 mázsás átlag­termésére ők holdanként 1,5 mázsával rálicitálnak. Tizenhét és fél mázsát termelnek hol­danként. Amott egy ötven év körüli ember, Török Ferenc bácsi haj­ladozik a 15—17 éves fiatalok között. A munkacsapat tagjai az iránt érdeklődnek Török bá­csitól, — akinek leánya, a 17 éves Monika is itt­ dolgozik —, hogyan fejezhetnék be a még hátralévő másfél holdnyi terü­let vetését. • — Számítsátok ki, mennyi idő alatt értek végig egy soron és abból megtudjátok, mire vagytok képesek — mondta Tö­rök Ferenc bácsi, de maga sem hitte volna­, hogy fótanácsa az­zal az eredménnyel jár, hogy a fiatalok befejezik a 122 ka­­tasztrális, holdból még hátra­lévő másfél hold kukorica ve­tését. A tsz vezetősége segíti őket, hogy tervük sikerrel járjon. A fiatalok munkacsapatát nem kötik le egy munkaterületen, hanem megismertetik velük a kertészkedést, a szőlő- és do­hánytermelést és az állatte­nyészetet is. A főterületük az idén természetesen a kukorica­termesztés marad: tíz kataszt­­rális holdon ők műtrágyáznak majd péti sóval, ők végzik el a Nyílt tekintetű, fekete hajú, zömök fiatalember Fejes Jó­zsef, a Szákkutasi Gépállomás retorosa. Mintha őróla írta volna Ady Endre ezt a vers­sorát: „Kunfajta, nagyszemű legény volt..így néz ki külsőre ez a mindig a legjob­bak élén haladó traktoros. Akár szánt, akár vet, nem nyugszik, nem pihen addig, míg minden munka el nincs végezve. Nem vágyik ő dicső­ségre, csupán szereti munká­ját, a gépeket. De nemcsak a gépeket sze­reti, jól ért ahhoz is, hogyan kell meggyőzni a motorellenes „lópártiakat” a gépi munka előnyeiről. Még most is moso­lyog magában, amikor felül a traktorra, ha az egyik jó pár évvel ezelőtti történet eszébe jut. Az történt ugyanis, hogy egy lópárti versenyre kelt az ő traktorával, mondván: „ha­marabb bedöglik a Fejes Jós­ka gépe”. A különös verseny­ben azonban a lovak fáradtak ki és az, aki hajtotta őket. Ma négyszeri kapálást, a pótbepor­zást. A szövetkezet tagjai nagyra­­becsülik, szeretik őket szorgal­mukért. S ők minden nap öregbítik hírnevüket. Gura Ró­zának 75, Kutasi Júliának 61, Török Mónikának 55 munka­egysége van máris. Bizonyos, hogy lesz mit hazavinniök majd az elszámoláskor, már nincs ilyen vetélkedés, a traktoros­ munkának vitatha­tatlan az elsőbbsége. Fejes Jóskát — bármerre vezeti gépét — mindenütt szí­vesen fogadják. A kukorica négyzetes vetését a székkutasi Petőfi Termelőszövetkezetben kezdte meg, majd a Schön­­herz Tsz-ben folytatta. Az első napokban csupán tizen­­három-tizennégy holdat vetett el. Később, amint szikkadt a talaj, s ahogy hosszabbodtak a nappalok, úgy nőtt a teljesít­ménye a nyújtott műszakban dolgozó traktorosnak. Mosta­nában már 26—28 holdat is bevet naponként. A gyorsaság azonban nem ment a munka rovására. Eddig összesen 210 holdon tette földbe négyzete­sen a magot, s a jó munkát már az első hetekben elvetett, s azóta kikelt kukorica bizo­nyítja. Mert aki a tábla szé­lére áll, olyan nyílegyenes so­rokat lát, mint egy jól sike­rült katonai díszszemlén. Sz. T. B. A szívesen látott retoros A Minisztertanács ülése A Magyar Távirati Iroda je­lenti: A Minisztertanács keddi ülé­sén megtárgyalta az Országos Tervhivatal elnökének jelenté­sét az első negyedévi tervtelje­sítés tapasztalatairól. Megálla­pította: a továbbiakban a ter­melési tervek maradéktalan, teljesítése mellett a fő figyel­met az önköltség csökkenté­sére, a termelékenység emelé­sére és a minőség megjavítá­sára kell fordítani és ennek érdekében megfelelő intézke­déseket kell tenni az anyag­­ellátás biztosítására. A Minisztertanács a Munka Törvénykönyv végrehajtási utasításának több rendelkezé­sét kiegészítette, módosította. A rendelet a munkaügyi kér­désekben kiszélesíti az igazga­tók jogkörét, kiküszöböli a végrehajtási utasítás több bü­rokratikus intézkedését és töb­bek között lehetővé teszi, hogy az igazgatók fegyelmi úton jár­janak el egyes olyan esetek­ben, amelyek eddig csekély je­lentőségük ellenére bűncselek­ménynek számítottak. A Minisztertanács a SZOT- tal közös határozatot hozott a háromszáznál több munkást foglalkoztató üzemekben társa­dalmi bíróságok létrehozásáról. A társadalmi bíróságok felada­ta a dolgozók fokozottabb be­vonása a társadalmi tulajdon védelméért, a munkafegyelem megszilárdításáért folytatott harcba. A Munkaerőtartalékok Hi­vatala elnökének előterjeszté­sére a Minisztertanács határo­zatot hozott arról, hogy a na­gyobb üzemekben szakmun­kásképző és az üzem sajátos feladatainak megfelelő tovább­képző tanfolyamokat kell szer­vezni. A tanfolyamokon részt­vevők a gyakorlatban ismer­kednek meg a modern tech­nológiával, az újítások ered­ményeivel és ezek alkalmazá­sához szükséges elméleti isme­reteket is elsajátítják. A Minisztertanács intézke­déseket hozott Budapesten és a nagyobb vidéki városokban a női munkaerők munkába ál­lításának megkönnyítésére. A Minisztertanács megbí­rálta az Országos Tervhivatal elnökét és a pénzügyminisz­tert a községpolitikai tervek­kel és a községfejlesztési alap­pal kapcsolatban kiadott bü­rokratikus intézkedéseikért és hatályon kívül helyezte azo­kat. Utasította az Országos Tervhivatal elnökét és a pénz­ügyminisztert, hogy olyan rö­vid és közérthető végrehajtási utasítást adjanak ki, amelyek a helyi szervek önállóságát to­vább erősítik. A Minisztertanács utasította a belügyminisztert a nyugati országhatárnál létesített mű­szaki zár megszüntetésére. Visszaérkezett a Szovjetunióból a magyar országgyűlés küldöttsége Szerdán délután visszaérke­zett a Szovjetunióból a ma­gyar országgyűlés küldöttsége. A küldöttség a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek meghívására Rónai Sán­dor, az országgyűlés elnökének vezetésével háromhetes látoga­tást tett a Szovjetunióban. Rónai Sándor a repülőtéren a következőket mondotta a sajtó képviselőinek: — Mint ismeretes, küldött­ségünk a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Elnökségének meg­hívására utazott a Szovjetunió­ba, viszonozva a Legfelső Ta­nács küldöttségének múlt évi, magyarországi látogatását. De­legációnk Moszkván kívül meg­látogatta Leningrádot, Kije­vet és a Szovjetunió több más vá­rosát. Mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel, őszinte, baráti szívélyességgel fogadtak. Utun­kon sok érdekes és hasznos ta­pasztalatot szereztünk, ame­lyeket visszatérve igyekszünk felhasználni. Fogadás a Csehszlovák Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Stefan Major, a Csehszlovák Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a Csehszlovák Köztársaság nemzeti ünnepe, felszabadulásának 11. évfordu­lója alkalmából szerdán este fogadást adott. A fogadáson megjelentek a párt és a kor­mány vezetői közül Ács Lajos, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula. Jelen volt a foga­dáson Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnök­helyettese, Rónai Sándor, az országgyűlés el­nöke, Boldoczki János külügy­­min­iszter, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető sze­mélyisége. Ott volt a budapesti diplo­máciai képviseletek számos vezetője és tagja. A fogadás meleg, baráti légkörben folyt le.

Next