Szabad Ifjuság, 1956. április-június (7. évfolyam, 79-153. szám)
1956-06-07 / 133. szám
Van-e jövőjük az építőipari fiataloknak? Rákosi Mátyás középiskolai tanulmányi verseny eredménye Válasz egy aggódó levélre „Szeretem a szólanámat, szeretem az építőipart, éppen ezért nagyon foglalkoztat a szakmunkás utánpótlás kérdése — írja a Szabad Ifjúság szerkesztőségének küldött levelében Székelyhídi András, az ÉM 31/2 Építőanyagipari Vállalat dolgozója. — Általában — folytatja — az építőiparban igen súlyos jelenségeket tapasztalok. Ha ez így megy tovább, mire az idősebb, vagy középkorú szakemberek kiöregednek, nagyon könnyen bekövetkezhet, hogy nem lesz kőműves, ács, festő stb. Levele további részében azt írja, hogy az építőipari fiatalok nem látnak jövőt maguk előtt, nem keresnek eleget, így inkább elmennek segédmunkásnak. Engedje meg, Székelyhídi András, hogy válaszoljak aggódó soraira. Jogos ez az aggodalom? Ha a jelenlegi helyzetet tekintjük, van némi alapja. Az építőipari tanulóképzés ideje tavalyig egy év volt. Enynyi idő alatt képtelenség jól megtanítani a szakmát. Nem csodálnivaló, hogy az idős, tapasztalt kőművesek nem szívesen vettek és vesznek be brigádjaikba fiatalokat, hiszen ezek a maguk 40—50 százalékával csak rontják az átlagteljesítményt, s miért is foglalkoznának az öreg mesterek a saját anyagi kárukra gyenge brigádtagjaikkal. Ezen az állapoton sokat változtat majd a kétéves tanulóidő. Most is vannak már másodévesek, s ezeknek a tanulóknak a munkájával általában elégedettek. Legtöbbjük már most eléri, sőt túlteljesíti a felnőtt normát. Július elsején megjelenik az új rendelet, amely az építőipari alapbéreket módosítja. Egy-egy közepes képességű kőműves havi keresete 120—150 forinttal nő, s bár a fiatal gyakorló szakmunkások még „közepes képességűeknek” sem nevezhetők, a béremelés ugyancsak hozzájárul ahhoz, hogy számukra is vonzóbbá váljék a szakma. A DISZ intéző bizottsága a napokban tárgyalta az építőipar helyzetét. Egyetértettek javaslatommal: jutalmazzuk meg, s tüntessük ki emlékéremmel azokat a fiatalokat, akik három, vagy öt évet eltöltenek az építőiparban. Addig is, amíg az ezzel kapcsolatos felhívás megjelenik, kérem a DISZ-szervezeteket, segítsenek nekünk. Beszéljenek a fegyelmezetlenkedőkkel, mert az időseknek a fiatalokkal szemben néhol megnyilvánuló ellenszenve többnyire abból adódik, hogy ezek munka helyett eljátsszák az időt. Beszéljenek nekik az építő szakma szépségéről, arról a jó érzésről, amely akkor tölti el az embert, ha látja, hogy keze nyomán új házak, új lakások nőnek ki a földből, lakások, amelyekre csakhamar nekik is szükségük lesz. Ha pedig valahol hibákat látnak, ha úgy érzik, hogy háttérbe szorítják, mellőzik a fiatalokat, forduljanak levelükkel közvetlenül hozzánk, a minisztériumhoz. Megígérem, hogy a lehető legrövidebb időn belül segítünk. Bízom a jövendőbeli együttműködésben, s bízom az említett rendeletek, intézkedései sikerében, így tehát azok az igen súlyosnak mondottjelenségek remélhetően rövid időn belül eltűnnek. Láng László, az Építésügyi Minisztérium munkaügyi főosztályának vezetője Halló, itt a 330—759 Két perc munka —1028 Ft Több, mint ezer forint kétperces munkáért — ez aztán az órabér! A történet pedig a következő: Az Universál KTSZ nemrégiben a Bp. Szpartakusz budafoki uszodájába két kazánt készített. Mielőtt megbízást kaptak volna a munkára, a fennálló rendeletek értelmében elkészítették a költségvetést. A KTSZ ügyintéző dolgozója saját bevallása szerint két perc alatt végzett a munkával, mert a kazánoknak egységára van, s minden iskolásgyerek könnyen kiszámolja, hogy ha egy kazán 19 000 forintba kerül, akkor kettő 38 000-be. Ehhez hozzá kell adni a szerelési költségeket és kész a költségvetés. A Bp. Szpartakusz illetékesei annál jobban meglepődtek, hogy amikor a végleges számlát kézhez kapták, azon a bruttó — egyéb adókkal, százalékokkal megnövekedett — összeg két százalékát, vagyis pontosan 1028 forintot számlázott az Universál KTSZ „költségvetés-készítés” címén. A Bp. Szpartakusz reklamált: nem lesz egy kicsit sok kétperces munkáért ilyen tekintélyes összeg? Az Universál KTSZ azt felelte: igazuk van, csakhogy nekik nemcsak joguk, hanem a rendeletek értelmében kötelességük is felszámolni a két százalékot akkor is, ha a költségvetésen napokig dolgoznak, akkor is, ha csak két percig. A Bp. Szpartakusz ezek után kifizette a teljes számlát, így lett feleslegesen 1028 forinttal szegényebb a sport, olyan összeggel, amelyből pontosan 15 pár tornacipőt lehetne vásárolni... (p. i.) Hősi építkezés? Lehet, hogy túlzás, lehet, hogy sokan csillogó szónak tartják majd csupán. Mégis ezt kell írnom. Itt vagyok már több mint egy hónapja Mohács-szigeten és nem tudom másképp látni az eseményeket, mint a mohácsszigetiek, nem tudok másképp beszélni róluk, mint ahogy ők beszélnek — szigeti nénikék, bácsikák, ifjak és öregek. És ők annak tartják: hősi építkezésnek. Nem azért, mintha itt valami hatalmas városóriások épülnének, nem mintha százezrek dolgoznának itt, nem mintha egész hazánk iparának egy új fellegváráról lenne szó sem. Egyszobás, kétszobás házacskák, fészerek, iskolák óvodák, bölcsődék épülnek. És mégis hősies ez a munka. Lássuk hát a jegyzetlapokat, amelyeken már elhalványodtak nevek és adatok, csak úgy maradtak meg rajta a sorok, mint ahogy bennem megmaradtak a benyomások — kavargás, zsongó emlékek áradata. fűlem és akarat Az egyik táborban különös dologra figyeltek fel egyik este. Valaki elment a sátor előtt, bekukkantott és majdhogynem kövémeredt a csodálkozástól. Tíz fiatal térdelt csöndben az ágya előtt Mint valami vallásos szekta, mint valami más, különös világból ideszakadt emberek. Másnap még folyt a találgatás, hogy mi volt ez, sokan hinni sem akarták, mások értetlenül álltak elötte és mindaddig nem derült ki a titok nyitja, amíg a „szekta“ meg nem nyilatkozott. És e megnyilatkozás után éppoly sokan álltak értetlenül egy egyszerű dolog előtt. A sátor lakói egy budapesti parkettázó vállalattól jöttek ide házakat építeni. De parkettázásra még nem kerülhetett sor , Jól talán mondani sem kell. És a fiúkban az egésznapos, szokatlan, kemény munka után felvillant egy gondolat: nem jönnek-e ki majd a rendes, megszokott munka gyakorlatából az itt töltött két hét alatt? Határoztak, hogy minden nap fél órát szentelnek a hazai munka gyakorlatának, térdepelnek, mert a parkelttarók munkájánál ez a legfontosabb. Ajgif rr.in dió Egy brigád itt dolgozott a bontáson, egy öreg nénike házánál A nénike naphosszat ott ült, nézegette a fiúk munkáját, könnyesen köszönte meg derék tettüket. Egyik napon aztán bement a városba és nem jött ki a házhoz a nénike. A fiúk folytatták a munkát és egyre mélyebbre hatoltak a vályog- és sártenger alá Egyszer csak előkerült egy láda — telisteli dióval. Dió. .. ízletes falat. És lám, hogy kínálkozik, milyen híveim, mintha csak mondaná: tegyél zsebre, törj fel, a tiéd vagyok. A fiúk fejében is megfordult a gondolat: minket illet a dió. A brigádvezetőben valami megmozdult, valami gyönge ellenkezés, amelynek maga sem ura teljesen, de mire kiejti a szót, már meggyőződésévé válik: mindenki csak egy szemet vegyen, kém minket illet a dió. A brigád összenéz. Egyetértenek. Mindenki kivesz egy szem diót, a brigádvezető is, aztán fogja a ládát és viszi odább a fészerbe, ahol a nénike máskor aludni szokott. Kezében ott szorongatja az egy szem diót és valahogy úgy érzi, égeti, perzseli az az egy szem S amikor beér a fészerbe, hátranéz, hogy nem látja-e senki, óvatosan felnyitja a ladikot és visszaejti az egy szem diót Egy szem dió! Mily nehéz tud lenni! S mily megkönnyebbülés visszatenni! S a brigádvezető fütyörészve tér vissza társaihoz. röinde Pécváradom, a téglagyárnál történt. Egy napon amolyan igazi, kiadós eső esett. Már szinte sártenger volt az egész tábor, s az eső Cseh egész éjszaka is. Hajnal felé a napos riasztotta a táborparancsnokot: az eső tönkreteszi a téglákat A parancsnok szeméből pillanat alatt kiröppent az álom, felrémlett előtte a százezernél több szabadban száradó tégla, amely most dehogy szárad, inkább málik széjjel. Riadó! — süvöltött végig a táboron. Hajnali fél négy felé járt és a sátorokban nem mozdult senki, semmi. Ifjabb kiáltás. — Riadó! A sátrakban mocorgás, de nem bújik ki senki. A táborparancsnok elkiáltja magát: — A téglák! Odavannak a téglák! S erre, mint valami varázsszóra, megnyílnak a sátrak, fél parc sem telik el és fut, szalad mindenki, utasítás, parancs nélkül, félmeztelenül, mezítláb a szakadó esőben, ötösével, tízesével markolják a téglákat, hordják a csűrbe, sátorba, minden fedett helyre Reggelre 115 000 tégla fedél alatt van. Másnap folyik a munka, éppúgy, mintha mi sem történt volna. pf ,fijm nadiÁgain Sokszor úgy képzelik Mohács-szigeten is, meg másutt is, hogy aki idejön, az mind száz százalékos, előosztályú, nevelésre már alig szoruló fiatal. Tévednek. Akad olyan az ifjú építők között, akit elkapott a lelkesedés, s eljött a DISZ egyetlen hívó szavára, otthont építeni a mohács-szigetieknek, eljött, de magával hozta a csőnadrágját, krepp talpú, gojzeres topogóját. Magával hozta a jampec, huligán szellemet. Zászlófelvonásnál történt. Az egyik, fiatal durva káromkodást eresztett meg a táborparancsnokra,minden ok és értelem nélkül. Aztán megállt, s rándított egyet a vállán. A parancsnok ellépett a sorok előtt, s megállt pontosan szemben vele: na, gyere ki komám, ide a középre. A fiú másodpercig tétovázik. Végigméri a parancsnokot, nézi izmos vállát, tenyerét, valami rosszat sejt. — ha gyere, gyere csak! Nincs mit tenni. Előrelép. — No, nézz körül. Mérd össze magad a többivel. Nagyobb lettél? Okosabb lettél most? A fiú csak áll némán, azután leszed fejét. Utána még másfél hétig volt itt. Kitűnően dolgozott. Káromkodni egyetlen egyszer sem hallották. Mohács-szigeten a házakkal együtt évülnek, erősödnek, lélekben gyarapodnak az emberek is. • Szándékosan nem írok ünnepélyes aktusokról, alapkőletételről, házavatásról. Kevés ma még itt az ilyen. A hétköznapokról kell írnom, mert Mohács-szigeten most minden nap, hétköznap Török András Újabb nevek a DISZ Dicsőségkönyvében Határőr harcosok nevei kerültek a DISZ Dicsőségkönyvébe, új fiatalokkal szaporodott azoknak a tábora, akik büszkén viselhetik az aranykoszorús DISZ-jelvényt és a Ságván-emlékérmet. Bensőséges ünnepség keretében a Központi Tiszti Házban adták át a kitüntetéseket a Belügyminisztérium határőrség harcosainak, tiszthelyetteseinek és tisztjeinek. Az ünnepségen Targonyi Júlia, a DISZ KV titkára köszöntötte a kitüntetetteket, akik helytálltak az árvízvédelem hősi bátorságot, megfeszített munkát követelő napjaiban és szeretett hazánk határainak őrizetében. A DISZ Dicsőségikönyvébe jegyezték be Börösök János áv. szakaszvezetőt, Bartos János, Ocsenácz Pál őrvezetőket, Micsura István, Doboi József, Izsaid László tiszthelyetteseket, Hagy András tisztet és Markó Lajos, Szentpéteri Árpád, Kanderák István államvédelmi tiszthelyetteseket. Ságvári emlékéremmel tüntették ki Bóta Sándor, Kerekes László, Odor János, Szigetvári István, Mészáros József, Szalai István, Vincze Zoltán, Csáki Péter, Csábi István, Rekettyés László, Laczkó Lajos, Karai László, Moksi József, Virág István, Németh Károly, Mátrai József, Dányi József, Kovács Gábor, Kalló István, Papp Gyula, Zseleznik Zoltán és Kiss József elvtársakat. Az illetékes tudományos társaságok és az Oktatásügyi Minisztérium megbízottaiból alakult országos bizottságok elbírálták a Rákosi Mátyás középiskolai tanulmányi versenyben legjobban sikerült dolgozatokat és szerdán nyilvánosságra hozták az eredményeket. A verseny első fordulójában mintegy 17 000 tanuló indult. MAGYAR IRODALOMBÓL az I. versenycsoportban (gimnáziumok és tanítóképzők) az I. díjat Komoróczy Géza, a budapesti Gorkij Iskola X. o. tanulója, a két II. díjat Schaffer Julia, a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium IV. o. tanulója és Kiss Ildikó, a debreceni Kossuth Gimnázium IV. o. tanulója nyerte. A magyar irodalmi II. versenycsoportban (technikumok és óvónőképzők) az I. díjat Rudán Klára, az egri Közgazdasági Technikum IV. o. tanulója, a két II. díjat Popper György, a budapesti Bolyai János Fonószövő és Hurkolóipari Technikum IV. o. tanulója és Kovács György, a békéscsabai Vásárhelyi Pál Ipari Technikum IV. o. tanulója nyerte. TÖRTÉNELEMBŐL az I. díj nyertese Bakonyi Imre, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium IV. o. tanulója, a két II. díjat Antal László, a ceglédi Kossuth Gimnázium III. o. tanulója, és Komoróczy Géza, a budapesti Gorkij Iskola X. o. tanulója. Külön dicséretben részesült Seres Klára, a budapesti Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium IV. o. Bruncsák András, a kecskeméti Katona József Gimnázium IV. o., Kozma Tamás, a budapesti XII. ker. Tanítóképző III. o. és Papp Endre, a budapesti Rákóczi Ferenc Gimnázium IV. o. tanulója. OROSZ NYELVBŐL az orosz tagozatú gimnáziumok versenyében az I. díjat Kelemen Mihály, a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium IV. o. tanulója, a két II. díjat Köves András, a budapesti Gorkij Iskola X. o. és Márkus György, a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium IV. o. tanulója nyerte. A normál tagozatú gimnáziumok orosz nyelvi versenyében I. helyen végzett Ecsedy Ildikó, a budapesti Veres Pálné Leánygimnázium IV. o. tanulója, II. helyen pedig Arányi Miklós, a kecskeméti Katona József Gimnázium IV. o. tanulója és Fodor István, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium III. o. tanulója. FÖLDRAJZBÓL az I. díj nyertese Bárány Ferenc, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium III. o. tanulója, a két II. díj nyertese Szeleczki Rózsa, a szegedi Tömörkény István Gimnázium III. o. és Varga Zoltán, a debreceni Fazekas M. Gimnázium III. o. tanulója. IV. helyen végzett és külön jutalmat kapott Vető István, a budapesti Geológiai Technikum tanulója. A MATEMATIKAI VERSENY I. díját Stahl János, a budapesti Költsey Ferenc Gimnázium III. o. tanulója nyerte. A két II. díjat három tanuló között osztotta meg a bizottság, ezek: Makkai Mihály, a budapesti Eötvös József Gimnázium III. o., Szatmáry Zoltán, a budapesti Piarista Gimnázium IV. o. és Zsombok Zoltán, a budapesti Könyves Kálmán Gimnázium IV. o. tanulója. A FIZIKAI VERSENY nyertese Csiszár Imre, a budapesti Petőfi Gimnázium IV. o. tanulója. A két II. díjat három tanuló között osztotta meg a bizottság, ezek: Benkő Bálint, a sárospataki Rákóczi Gimnázium IV. o., Heltai Henrik, a budapesti Fáy András Gimnázium IV. o. és Rázga Tamás, a budapesti Rákóczi Gimnázium IV. o. tanulója. A PEDAGÓGIAI VERSENY I. díját három tanuló között osztotta meg a bizottság, ezek: Rachler Zsuzsanna, a budapesti Leöwey Klára Tanítóképző IV. o., Egger Mária, a budapesti Zirzen Janka Tanítónőképző IV. o. és Károly Margit, a miskolci Tanítónőképző IV. o. tanulója. A két II. díjat négy tanuló között osztották meg: Láng Edit, a budapesti III. ker. Tanítónőképző IV. o. Bécsi Éva, a kőszegi Tanítónőképző, III. o., Budai Mária, a jászberényi Zirzen Janka Tanítónőképző III. o. és Kovács Mária, a kalocsai óvónőképző III. o. tanulóvá. KÖNYVVITELBŐL ,az I. díjat Váradi József, a budapesti Márvány utcai Közgazdasági Technikum IV. o. tanulója, a II. díjat Kovács József, a debreceni Közgazdasági Technikum IV. o. tanulója nyerte. Pénzjutalmat kapott Takács Ilona, a békéscsabai Közgazdasági Technikum. Nádas Mária, a szombathelyi Közgazdasági Technikum. Fekete Sándor, a budapesti Bethlen téri Közgazdasági Technikum és Bagó Mária, a győri Közgazdasági Technikum IV. o. tanulója. . GAZDASÁGI SZÁMTANBÓL az I. díjat Héjjas István, a kecskeméti Közgazdasági Technikum IV- o., a II. díjat Palotás Mária, a paksi Közgazdasági Technikum IV. o., a III. díjat megosztva: Akszentievics György, a székesfehérvári Közgazdasági Technikum IV. o. és Czinege István, a szegedi Közgazdasági Technikum IV. o. tanulója nyerte. STATISZTIKÁBÓL az I. díjat Györgyei Gizella, a budapesti Mező u. Közgazdasági Technikum TV. o. tanulója nyerte, a három II. díjat pedig Bánáti Ágnes, a budapesti Mező utcai, Huszár Ernő, a kecskeméti Közgazdasági Technikum, Soós Angyalka, a szombathelyi Közgazdasági Technikum IV. o. tanulói nyerték. Pénzjutalomban részesült Puky Erzsébet, a budapesti Vas utcai Közgazdasági Technikum IV. o. tanulója. A bizottságok ezenkívül több mint ezer könyvjutalmat osztottak ki. Hazaérkezett az Albán Munkapárt III. kongresszusán részt vett magyar delegáció A Magyar Dolgozók Pártjának az Albán Munkapárt III. kongreszusán részt vett delegációja, Bata István, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, honvédelmi miniszter és Suhajda József, az MDP Központi Vezetőségének tagja — visszaérkezett Budapestre. Hajó érkezett a borítékban Nagy meglepetést hozott Győrei Lacinak, az Oláh Sándor utcai Általános Iskola kis pajtásának a postásbácsi. A Német Demokratikus Köztársaságban lakó levelezőtársa levelében egy német pionírhajó papírmodelljét is elküldte neki! (MTI Fotó : Lónyai Mária ferv.) A JUGOSZLÁV ADRIA egyik legszebb fürdőhelyére, Opatijába (Abbázia) tegnap mintegy 30 főnyi turistacsoport indult. A budapestiművészvilágból Várkonyi Zoltán, Szemere Vera, Turay Ida és Gertler Viktor filmrendező vesznek részt a 10 napos kiránduláson. SZABAD SFIÉSAÍ( 1956. Június 7. TAVASZI DIVATA KASHA ÖLTŐN)'.' Egysoros 460’- Ft 500’, 560’- Ft Kétsoros 470’- Ft, 50 - 580- Ft