Szabad Ifjuság, 1956. április-június (7. évfolyam, 79-153. szám)

1956-06-07 / 133. szám

V­an-e jövőjük az építőipari fiataloknak?­ Rákosi Mátyás középiskolai tanulmányi verseny eredménye Válasz egy aggódó levélre „Szeretem a szólanámat, sze­ret­em az építőipart, éppen ezért nagyon foglalkoztat a szakmunkás utánpótlás kér­dése — írja a Szabad Ifjúság szerkesztőségének küldött leve­lében Székelyhídi András, az ÉM 31/2 Építőanyagipari Vál­lalat dolgozója. — Általában — folytatja — az építőiparban igen súlyos jelenségeket ta­pasztalok. Ha ez így megy to­vább, mire az idősebb, vagy középkorú szakemberek kiöre­gednek, nagyon könnyen bekö­vetkezhet, hogy nem lesz kő­műves, ács, festő stb.­ Levele további részében azt írja, hogy az építőipari fiata­lok nem látnak jövőt maguk előtt, nem keresnek eleget, így inkább elmennek segédmun­kásnak. Engedje meg, Székelyhídi András, hogy válaszoljak ag­gódó soraira. Jogos ez az aggodalom? Ha a jelenlegi helyzetet tekintjük, van némi alapja. Az építőipari tanulóképzés ideje tavalyig egy év volt. Eny­­nyi idő alatt képtelenség jól megtanítani a szakmát. Nem csodálnivaló, hogy az idős, ta­pasztalt kőművesek nem szí­vesen vettek és vesznek be bri­gádjaikba fiatalokat, hiszen ezek a maguk 40—50 százalé­kával csak rontják az átlag­teljesítményt, s miért is fog­lalkoznának az öreg mesterek a saját anyagi kárukra gyen­ge brigádtagjaikkal. Ezen az állapoton sokat vál­toztat majd a kétéves tanuló­idő. Most is vannak már má­sodévesek, s ezeknek a tanu­lóknak a munkájával általában elégedettek. Legtöbbjük már most eléri, sőt túlteljesíti a felnőtt normát. Július elsején megjelenik az új rendelet, amely az építőipari alapbére­ket módosítja. Egy-egy köze­pes képességű kőműves havi keresete 120—150 forinttal nő, s bár a fiatal gyakorló szak­munkások még „közepes ké­­pességűeknek” sem nevezhe­tők, a béremelés ugyancsak hozzájárul ahhoz, hogy szá­mukra is vonzóbbá váljék a szakma. A DISZ intéző bizottsága a napokban tárgyalta az építő­ipar helyzetét. Egyetértettek javaslatommal: jutalmazzuk meg, s tüntessük ki emlék­éremmel azokat a fiatalokat, akik három, vagy öt évet el­töltenek az építőiparban. Ad­dig is, amíg az ezzel kapcsola­tos felhívás megjelenik, ké­rem a DISZ-szervezeteket, se­gítsenek nekünk. Beszéljenek a fegyelmezetlenkedőkkel, mert az időseknek a fiatalok­kal szemben néhol megnyil­vánuló ellenszenve többnyire abból adódik, hogy ezek mun­ka helyett eljátsszák az időt. Beszéljenek nekik az építő szakma szépségéről, arról a jó érzésről, amely akkor tölti el az embert, ha látja, hogy ke­ze nyomán új házak, új laká­sok nőnek ki a földből, laká­sok, amelyekre csakhamar ne­kik is szükségük lesz. Ha pedig valahol hibákat látnak, ha úgy érzik, hogy háttérbe szorítják, mellőzik a fiatalokat, forduljanak leve­lükkel közvetlenül hozzánk, a minisztériumhoz. Megígérem, hogy a lehető legrövidebb időn belül segítünk. Bízom a jövendőbeli együtt­működésben, s bízom az emlí­tett rendeletek, intézkedései­ sikerében, így tehát azok az igen súlyosnak mondott­­jelen­ségek remélhetően rövid időn belül eltűnnek. Láng László, az Építésügyi Minisztérium munkaügyi főosztályának vezetője Halló, itt a 330—759 Két perc munka —1028 Ft Több, mint ezer forint kétperces munkáért — ez aztán az órabér! A történet pedig a következő: Az Universál KTSZ nem­régiben a Bp. Szpartakusz budafoki uszodájába két kazánt készített. Mielőtt megbízást kaptak volna a munkára, a fenn­álló rendeletek értelmében elkészítették a költségvetést. A KTSZ ügyintéző dolgozója saját bevallása szerint két perc alatt végzett a munkával, mert a kazánoknak egységára van, s minden iskolásgyerek könnyen kiszámolja, hogy ha egy ka­zán 19 000 forintba kerül, akkor kettő 38 000-be. Ehhez hozzá kell adni a szerelési költségeket és kész a költségvetés. A Bp. Szpartakusz illetékesei annál jobban meglepődtek, hogy amikor a végleges számlát kézhez kapták, azon a bruttó — egyéb adókkal, százalékokkal megnövekedett — összeg két százalékát, vagyis pontosan 1028 forintot számlázott az Uni­versál KTSZ „költségvetés-készítés” címén. A Bp. Szpartakusz reklamált: nem lesz egy kicsit sok kétperces munkáért ilyen tekintélyes összeg? Az Universál KTSZ azt felelte: igazuk van, csakhogy ne­­kik nemcsak joguk, hanem a rendeletek értelmében köteles­ségük is felszámolni a két százalékot akkor is, ha a költségve­tésen napokig dolgoznak, akkor is, ha csak két percig. A Bp. Szpartakusz ezek után kifizette a teljes számlát, így lett feleslegesen 1028 forinttal szegényebb a sport, olyan összeg­gel, amelyből pontosan 15 pár tornacipőt lehetne vásárolni... (p. i.) Hősi építkezés­? Lehet, hogy túlzás, lehet, hogy sokan csil­logó szónak tartják majd csu­pán. Mégis ezt kell írnom. Itt vagyok már több mint egy hó­napja Mohács-szigeten és nem tudom másképp látni az ese­ményeket, mint a mohács­szigetiek, nem tudok másképp beszélni róluk, mint ahogy ők beszélnek — szigeti nénikék, bácsikák, ifjak és öregek. És ők annak tartják: hősi építkezésnek.­ Nem azért, mintha itt vala­mi hatalmas városóriások épül­nének, nem mintha százezrek dolgoznának itt, nem mintha egész hazánk iparának egy új fellegváráról le­nne szó sem. Egyszobás, kétszobás házacs­kák, fészerek, iskolák óvodák, bölcsődék épülnek. És mégis hősies ez a munka. Lássuk hát a jegyzetlapo­kat, amelyeken már elhalvá­nyodtak nevek és adatok, csak úgy maradtak meg rajta a so­rok, mint ahogy bennem meg­maradtak a benyomások — kavargás, zsongó emlékek ára­data. fűl­em és akarat Az egyik táborban különös dologra figyeltek fel egyik este. Valaki elment a sátor előtt, bekukkantott és majd­hogynem kövémeredt a csodál­kozástól. Tíz fiatal térdelt csöndben az ágya előtt Mint valami vallásos szekta, mint valami más, különös világból ideszakadt emberek. Másnap még folyt a találga­tás, hogy mi volt ez, sokan hinni sem akarták, mások ér­tetlenül álltak elötte és mind­addig nem derült ki a titok nyitja, amíg a „szekta“ meg nem nyilatkozott. És e megnyilatk­ozás után éppoly sokan álltak értetlenül egy egyszerű dolog előtt. A sátor­ lakói egy budapesti parkettázó vállalattól jöttek ide házakat építeni. De par­kettázásra még nem kerülhe­tett sor , Jól talán mondani sem kell. És a f­iúkban az egész­­napos, szokatlan, kemény mun­ka után felvillant egy gondo­lat: nem jönnek-e ki majd a rendes, megszokott munka gya­­korlatából az itt töltött két hét alatt? Határoztak, hogy min­den nap fél órát szentelnek a hazai munka gyakorlatának, térdepelnek, mert a parkeltta­­rók munkájánál ez a legfonto­sabb. Ajgif rr.in dió Egy brigád itt dolgozott a bontáson, egy öreg nénike há­zánál A nénike naphosszat ott ült, nézegette a fiúk munká­ját, könnyesen köszönte meg derék tettüket. Egyik napon aztán bement a városba és nem jött ki a ház­hoz a nénike. A fiúk folytat­ták a munkát és egyre mé­lyebbre hatoltak a vályog- és sártenger alá Egyszer csak előkerült egy láda — telisteli dióval. Dió. .. ízletes falat. És lám, hogy kínálkozik, milyen hí­veim, mintha csak mondaná: tegyél zsebre, törj fel, a tiéd vagyok. A fiúk fejében is megfor­dult a gondolat: minket illet a dió. A brigádvezetőben va­lami megmozdult, valami gyönge ellenkezés, amelynek maga sem ura teljesen, de mire kiejti a szót, már meg­győződésévé válik: mindenki csak egy szemet vegyen, k­ém minket illet a dió. A brigád összenéz. Egyet­értenek. Mindenki kivesz egy szem diót, a brigádvezető is, aztán fogja a ládát és viszi odább a fészerbe, ahol a néni­ke máskor aludni szokott. Ke­zében ott szorongatja az egy szem diót és valahogy úgy érzi, égeti, perzseli az az egy szem S amikor beér a fészer­be, hátranéz, hogy nem látja-e senki, óvatosan felnyitja a la­dikot és visszaejti az egy szem diót Egy szem dió! Mily nehéz tud lenni! S mily megkönnyeb­bülés visszatenni! S a brigádvezető fütyörészve tér vissza társaihoz. röinde Pécváradom, a téglagyárnál történt. Egy napon amolyan igazi, kiadós eső esett. Már szinte sártenger volt az egész tábor, s az eső Cseh­ egész éj­szaka is. Hajnal felé a napos riasz­­totta a táborparancsnokot: az eső tönkreteszi a téglákat A parancsnok szeméből pil­lanat alatt kiröppent az álom, felrémlett előtte a százezernél több szabadban száradó tégla, amely most dehogy szárad, in­kább mál­ik széjjel. Riadó! — süvöltött végig a táboron. Hajnali fél négy felé járt és a sátorokban nem mozdult senki, semmi. Ifjabb kiáltás. — Riadó! A sátrakban mocorgás, de nem bújik ki senki. A tábor­parancsnok elkiáltja magát: — A téglák! Odavannak a téglák! S erre, mint valami varázs­szóra, megnyílnak a sátrak, fél parc sem telik el és fut, sza­lad mindenki, utasítás, parancs nélkül, félmeztelenül, mezít­láb a szakadó esőben, ötösé­vel, tízesével markolják a tég­lákat, hordják a csűrbe, sátor­ba, minden fedett helyre Reggelre 115 000 tégla fedél alatt van. Másnap folyik a munka, épp­úgy, mintha mi sem történt volna. pf ,fijm nadiÁgain Sokszor úgy képzelik Mo­hács-szigeten is, meg másutt is, hogy aki idejön, az mind száz százalékos, előosztályú, nevelésre már alig szoruló fia­tal. Tévednek. Akad olyan az ifjú építők között, akit elkapott a lelke­sedés, s eljött a DISZ egyet­len hívó szavára, otthont épí­teni a mohács-szigetieknek, eljött, de magával hozta a csőnadrágját, krepp talpú, gojzeres topogóját. Magával hozta a jampec, huligán szellemet. Zászlófelvonásnál történt. Az egyik, fiatal durva károm­kodást eresztett meg a tábor­parancsnokra,­­minden ok és értelem nélkül. Aztán megállt, s rándított egyet a vállán. A parancsnok ellépett a sorok előtt, s megállt pontosan szem­ben vele: na, gyere ki komám, ide a középre. A fiú másodpercig tétová­zik. Végigméri a parancsnokot, nézi izmos vállát, tenyerét, va­lami rosszat sejt. — ha gyere, gyere csak! Nincs mit tenni. Előrelép. — No, nézz körül. Mérd össze magad a többivel. Na­gyobb lettél? Okosabb lettél most? A fiú csak áll némán, azután leszed­ fejét. Utána még másfél hétig volt itt. Kitűnően dolgozott. Ká­romkodni egyetlen egyszer sem hallották. Mohács-szigeten a házakkal együtt évülnek, erősödnek, lé­­­­lekben gyarapodnak az embe­rek is. •­ Szándékosan nem írok ünne­pélyes aktusokról, alapkőleté­telről, házavatásról. Kevés ma még itt az ilyen. A hét­köznapokról kell írnom, mert Mohács-szigeten most minden nap, hétköznap Török András Újabb nevek a DISZ Dicsőségkönyvében Határőr harcosok nevei ke­rültek a DISZ Dicsőségköny­vébe, új fiatalokkal szaporo­dott azoknak a tábora, akik büszkén viselhetik az arany­koszorús DISZ-jelvényt és a Ságván-emlékérmet. Benső­séges ünnepség keretében a Központi Tiszti Házban adták át a kitüntetéseket a Belügy­minisztérium határőrség har­cosainak, tiszthelyetteseinek és tisztjeinek. Az ünnepségen Targonyi Júlia, a DISZ KV titkára köszöntötte a kitünte­tetteket, akik helytálltak az árvízvédelem hősi bátorságot, megfeszített munkát követelő napjaiban és szeretett hazánk határainak őrizetében. A DISZ Dicsőségikönyvébe jegyezték be Börösök János áv. szakaszvezetőt, Bartos Já­nos, Ocsenácz Pál őrvezetőket, Micsura István, Doboi József, Izsaid László tiszthelyettese­ket, Hagy András tisztet és Markó Lajos, Szentpéteri Ár­pád, Kanderák István állam­védelmi tisz­thelyette­s­eke­t. Ságvári emlékéremmel tün­tették ki Bóta Sándor, Kere­kes László, Odor János, Szi­getvári István, Mészáros Jó­zsef, Szalai István, Vincze Zoltán, Csáki Péter, Csábi István, Rekettyés László, Laczkó Lajos, Karai László, Moksi József, Virág István, Németh Károly, Mátrai Jó­zsef, Dányi József, Kovács Gábor, Kalló István, Papp Gyula, Zseleznik Zoltán és Kiss József elvtársakat. Az illetékes tudományos társa­ságok és az Oktatásügyi Minisz­térium megbízottaiból alakult or­szágos bizottságok elbírálták a Rákosi Mátyás középiskolai ta­nulmányi versenyben legjobban sikerült dolgozatokat és szerdán nyilvánosságra hozták az ered­ményeket. A verseny első for­dulójában mintegy 17 000 tanuló indult. MAGYAR IRODALOMBÓL az I. verseny­csoportban (gimnáziu­mok és tanítóképzők) az I. díjat Komoróczy Géza, a budapesti Gorkij Iskola X. o. tanulója, a két II. díjat Schaffer­ Julia, a buda­pesti Berzsenyi Dániel Gimnázium IV. o. tanulója és Kiss Ildikó, a debreceni Kossuth Gimnázium IV. o. tanulója nyerte. A magyar irodalmi II. versenycsoportban (technikumok és óvónőképzők) az I. díjat Rudán Klára, az egri Közgazdasági Technikum IV. o. tanulója, a két II. díjat Popper György, a budapesti Bolyai János Fonó­szövő és Hurkolóipari Tech­nikum IV. o. tanulója és Kovács György, a békéscsabai Vásárhelyi Pál Ipari Technikum IV. o. tanu­lója nyerte. TÖRTÉNELEMBŐL az I. díj nyertese Bakonyi Imre, a csur­gói Csokonai Vitéz Mihály Gim­názium IV. o. tanulója, a két II. díjat Antal László, a ceglédi Kossuth Gimnázium III. o. tanu­lója, és Komoróczy Géza, a buda­pesti Gorkij Iskola X. o. tanulója. Külön dicséretben részesült Seres Klára, a budapesti Szilágyi Erzsé­bet Leánygimnázium IV. o. Bruncsák András, a kecskeméti Katona József Gimnázium IV. o., Kozma Tamás, a budapesti XII. ker. Tanítóképző III. o. és Papp Endre, a budapesti Rákóczi Fe­renc Gimnázium IV. o. tanulója. OROSZ NYELVBŐL az orosz tagozatú gimnáziumok versenyé­ben az I. díjat Kelemen Mihály, a debreceni Fazekas Mihály Gim­názium IV. o. tanulója, a két II. díjat Köves András, a buda­pesti Gorkij Iskola X. o. és Már­kus György, a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium IV. o. tanulója nyerte. A normál tagozatú gim­náziumok orosz nyelvi versenyé­ben I. helyen végzett Ecsedy Ildikó, a­ budapesti Veres Pálné Leánygimnázium IV. o. tanulója, II. helyen pedig Arányi Miklós, a kecskeméti Katona József Gim­názium IV. o. tanulója és Fodor István, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium III. o. tanulója. FÖLDRAJZBÓL az I. díj nyer­tese Bárány Ferenc, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium III. o. tanulója, a két II. díj nyertese Szeleczki Rózsa, a szegedi Tömör­kény István Gimnázium III. o. és Varga Zoltán, a debreceni Faze­kas M. Gimnázium III. o. tanu­lója. IV. helyen végzett és külön jutalmat kapott Vető István, a budapesti Geológiai Technikum tanulója. A MATEMATIKAI VERSENY I. díját Stahl János, a budapesti Költs­ey Ferenc Gimnázium III. o. tanulója nyerte. A két II. díjat három tanuló között osztotta meg a bizottság, ezek: Makkai Mihály, a budapesti Eötvös József Gim­­názium III. o., Szatmáry Zoltán, a budapesti Piarista Gimnázium IV. o. és Zsombok Zoltán, a buda­pesti Könyves Kálmán Gimná­zium IV. o. tanulója. A FIZIKAI VERSENY nyertese Csiszár Imre, a budapesti Petőfi Gimnázium IV. o. tanulója. A két II. díjat három tanuló között osz­totta meg a bizottság, ezek: Benkő Bálint, a sárospataki Rákóczi Gimnázium IV. o., Heltai Henrik, a budapesti Fáy András Gimnázium IV. o. és Rázga Ta­más, a budapesti Rákóczi Gim­názium IV. o. tanulója. A PEDAGÓGIAI VERSENY I. dí­ját három tanuló között osztotta meg a bizottság, ezek: Rachler Zsuzsanna, a budapesti Leöwey Klára Tanítóképző IV. o., Egger Mária, a budapesti Zirzen Janka Tanítónőképző IV. o. és Károly Margit, a miskolci Tanítónőképző IV. o. tanulója. A két II. díjat négy tanuló között osztották meg: Láng Edit, a budapesti III. ker. Tanítónőképző IV. o.­ Bécsi Éva, a kőszegi Tanítónőképző, III. o., Budai Mária, a jászberényi Zir­zen Janka Tanítónőképző III. o. és Kovács Mária, a kalocsai óvónő­képző III. o. tanulóvá. KÖNYVVITELBŐL ,az I. díjat Váradi József, a budapesti Már­vány utcai Közgazdasági Tech­nikum IV. o. tanulója, a II. díjat Kovács József, a debreceni Köz­­gazdasági Technikum IV. o. tanu­lója nyerte. Pénzjutalmat kapott Takács Ilona, a békéscsabai Köz­­gazdasági Technikum. Nádas Mária, a szombathelyi Közgazda­­sági Technikum. Fekete Sándor, a budapesti Bethlen téri Közgaz­­daság­i Technikum és Bagó Mária, a győri Közgazdasági Technikum IV. o. tanulója. . GAZDASÁGI SZÁMTANBÓL az I. díjat Héjjas István, a kecske­méti Közgazdasági Technikum IV- o., a II. díjat Palotás Mária, a paksi Közgazdasági Technikum IV. o., a III. díjat megosztva: Akszentievics György, a székes­­fehérvári Közgazdasági Techni­kum IV. o. és Czinege István, a szegedi Közgazdasági Technikum IV. o. tanulója nyerte. STATISZTIKÁBÓL az I. díjat Györgyei Gizella, a budapesti Mező u. Közgazdasági Technikum­ TV. o. tanulója nyerte, a három­ II. díjat pedig Bánáti Ágnes, a budapesti Mező utcai, Huszár Ernő, a kecskeméti Közgazdasági Technikum, Soós Angyalka, a szombathelyi Közgazdasági Tech­nikum IV. o. tanulói nyerték. Pénzjutalomban részesült Puky Erzsébet, a budapesti Vas utcai Közgazdasági Technikum IV. o. tanulója. A bizottságok ezenkívül több mint ezer könyvjutalmat osztot­tak ki. Hazaérkezett az Albán Munkapárt III. kongresszusán részt vett magyar delegáció A Magyar Dolgozók Pártjá­nak az Albán Munkapárt III. kongreszusán részt vett dele­gációja, Bata István, az MDP Politikai Bizottságának pót­tagja, honvédelmi miniszter és Suhajda József, az MDP Köz­ponti Vezetőségének tagja — visszaérkezett Budapestre. Hajó érkezett a borítékban Nagy meglepetést hozott Győrei Lacinak, az Oláh Sándor utcai Általános Is­kola kis pajtásának a postás­bácsi. A Német Demokra­tikus Köztársaságban lakó levelezőtársa levelében egy német pionírhajó papírmo­­delljét is elküldte neki! (MTI Fotó : Lónyai Mária ferv.) A JUGOSZLÁV ADRIA egyik legszebb fürdőhelyére, Opatijába (Abbázia) tegnap mintegy 30 főnyi turistacso­port indult. A budapesti­­mű­vészvilágból Várkonyi Zoltán, Szemere Vera, Turay Ida és Gertler Viktor filmrendező vesznek részt a 10 napos ki­ránduláson. SZABAD SFIÉSAÍ( 1956. Június 7. TAVASZI DIVATA KASHA ÖLTŐN)'.' Egysoros 460’- Ft 500’­, 560’- Ft Kétsoros 470’- Ft, 50 - 580- Ft

Next