Szabad Ifjuság, 1956. július-október (7. évfolyam, 154-250. szám)
1956-08-26 / 201. szám
A túlterhelésről, a színvonalról és a diákok egészségéről IHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIItlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMHIIIIIIII#lllllt Esztendők óta forog napirenden csaknem minden oktatásügyi intézményünknél a túlterhelés kérdése. Probléma ez az egész világon — mondják. De meg kell állapítanunk, hogy nekünk túlontúl kijutott ebből is. S bár néhány esztendő óta történt több intézkedés is túlterhelés csökkentésére, ezek nem voltak elég hatásosak, s inkább csak amolyan csillapítóként, nem pedig gyógyszerként hatottak, hogy végre „kigyógyuljunk“ a túlterhelésből. Igaz, olyan korszakban élünk, amelyben a technika és a tudomány mérföldes léptekkel lép szinte napról napra előre, s egyre múlik az anyag, amelyet az iskolából, egyetemről kikerülő fiataloknak el kell sajátítaniuk. S nyilvánvaló az is, hogy óvatosan kell bánni a szelektálással, nem vethetjük el önkényesen mindazt a tudást, amely az emberi fejlődés évezredei folyamán jött létre. Dehát valamit mégis csak tennünk kellene, az idő sürget, az új nemzedék tudásáról is, de még inkább egészségéről van szó! A túlterhelés végigkíséri az ifjút attól kezdve, hogy átlépi az általános iskola küszöbét — egészen addig, ameddig diplomáját megvédi. Heti 60 óra Az általános iskolában 30— 82 között váltakozik a heti óraszám. S tegyük hozzá, ehhez jön még minimálisan 2 óra szakkör, szinte kötelező számba menő LMHK-edzés, úttörő-foglalkozás, s itt-ott még zene, vagy más külön tanulás. A kötött foglalkozáson túl kezdődik csak az otthoni munka. S legyünk szerények, számítsunk mindössze napi 3 órát, amely alatt az általános iskolásnak el kell végeznie a házifeladatokat, fel kell készülnie a másnapi órákra — máris túl vagyunk a heti 60 órán. Heti 60 órán — a mi társadalmunkban, amelyben törvények tiltják, hogy a felnőttek is 48 órán túl dolgozzanak, abban a társadalomban, amelyben vállvetve küzd az egész nép és az állam azért, hogy még jobban csökkenjen a munkaidő. A mi társadalunkban történik ez, ahol ar aról beszélünk, hogy a gyerek legyen gyerek, élje gondtalan világát, boldog ifjúságátyosbodik ez a helyzet. A tanulóknak itt meg kell szerezniük az általános és a technikai műveltséget, nyelveket kell tanulniok, egyaránt alkalmassá kell válniuk egyetemi tanulmányok folytatására, s valamelyest egy szakma gyors elsajátítására is. Több anyag - kevesebb idő alatt - az egyetemen tovább fokozódik a túlterhelés. A műszaki egyetemeken például 3 hónap alatt kell a hallgatóknak a diplomatervet elkészíteniük. Sokszor napok alatt kell 2—3 vizsgára egyszerre felkészülniük, összehasonlíthatatlanul nagyobb anyagot kell most elsajátítaniuk például a tanárjelölteknek, mint régen. Azelőtt kevesebb tárgy volt, s most a szaktárgyak anyagaiban is szükségszerűen rendkívüli a növekedés. Sorolhatnánk hoszszan azokat a tárgyakat, amelyek napnál világosabban mutatják, mennyivel nehezebb a dolguk ma az egyetemisták- nak, mint azelőtt. Milyen áron ?! Igaz, valamennyi iskolatípusban növekedett a tanulmányi színvonal. De milyen áron?! És valójában teljesértékű-e ez a színvonalemelkedés, nem járt-e óriási hátrányokkal? Úgy gondoljuk: igen. Mert az általános iskolákban a lenini elv „kevesebbet é, de jobban” háttérbe szorulása azt eredményezte, hogy a fiatalok nem tanulták meg az alapokat, s a középiskolákban, egyetemeken is ezer helyen kibukkan a felszínes tudás, amely a túlterhelés következtében éppen az alaposság hiányából fakad. És szóljunk most az úgynevezett kényes kérdésről is, arról, hogy a fiatalok túlzott megterhelése rendkívül káros és szomorú következményeket von maga után. Hiszen csak meg kell nézni egy-egy vizsgaidőszak idején, hány és hány gyerek szökik el hazulról, mert úgy érzi, nem tud lépést tartani és nem meri vállalni a felelősséget? Figyelmeztető jelek Vannak más jelek is, amelyek rendkívül komolyan figyelmeztetnek arra, hogy hamarosan és gyökeresen véget kell vetni a túlterhelésnek. Az elmúlt hónapokban 3 egyetem több mint 6000 hallgatóját vizsgálták meg egészségügyileg. A hallgatók nagy részének testsúlya jóval alatta marad a normál testsúlynak. (Különösképpen a menzán étkezőké.) De ezen belül is jóval alacsonyabb a jelesrendű hallgatók testsúlya. Világos, hogy miért. A rendkívüli túlterhelés azonban nemcsak a testsúly csökkenésében mutatkozik. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyelv- és irodalomtudományi karán az 1956-os év első félévi vizsgák előtt 90 vizsgahalasztási kérelem érkezett a tanulmányi osztályhoz. Ezek közül 27 mellé orvosi bizonyítványt csatoltak, amelyek megállapítva az idegkimerültséget, javasolták, a kérelem elfogadását. Számtalan esetben fordult elő más egyetemen is, de közép-, sőt általános iskolákban is, hogy meg kellett szakítani a vizsgát egy-egy hallgató rosszulléte miatt. Több ez, mint „vizsgadrukk!’, következménye annak, hogy vizsgaidőszakban heteken át világosak a diákotthonok ablakai, éjfél után is, következménye ez annak, hogy heteken át éjszakáznak a diákok. Áldozat?! Áldozatot kell hozni a tanulásért, a tudásért. Hiszen államunk is hozott és hoz tömérdek áldozatot. De az állam is azért hoz ilyen áldozatokat, hogy életteli, derűs, egészséges fiatal szakembergárda nevelődjék iskoláinkban, egyetemeinken. Mit lehetne tenni? Nincs és természetszerűen nem is adhatunk erre receptet, hiszen pedagógusok, szakemberek és tudósok feladata, hogy mindezt hamarosan tisztázzák. Mi mindössze néhány gondolatot szeretnénk elmondani munkával kapcsolatosan. Az általános iskolák első tagozatán új tanterv szerint folyik már ez évtől az oktatás. A tanterv bevezetésének előzetes kísérletei már az elmúlt években sikerrel jártak és a pedagógusok többségének véleménye szerint az első négy osztályban megoldódik a túlterhelés problémája. Szüntessék meg a vizsgát az általános iskolában A felsőtagozatú tanterv még készül. Az 5., 6. osztályban 1958-ban kívánják bevezetni, a VII., VIII. osztályban 1960- ban. De már ez évben több mint 30 iskolában kísérletezni kezdenek vele. S ha nem is ildomos még a kísérlet előtt szóvá tenni, mégis meg kell említeni: a heti óraszám itt is 30, sőt egyelőre úgy látszik, 32 lesz. A kísérleti tanterv — nagyon helyesen — az anyag átrendezésével, egyszerűbbé tételével könnyít a dolgon. De nemcsak azt kellene vizsgálni, hogy az anyag tartalma megfelel-e az életkori sajátosságoknak, hanem legalább annyira azt is, hogy megfelel-e a 10—14 éves gyerekek alkatához képest a tananyag mennyisége is! A kísérleti tantervben továbbra is érvényben marad a 8. osztálybeli vizsga. A minisztériumban tudják, hogy ez mekkora megterhelést jelent. Éppen ezért már az elmúlt évben is igyekeztek rendkívül könnyű feladatokat adni. De ha látszat csupán a vizsga, miért kell ragaszkodni hozzá? Meg kellene gondolni esetleg, hogy az általános iskola végén valamiféle intelligencia vizsgát kellene inkább tartani, amely a tanulók önálló gondolkodási képességéről adna számot. Angliában például többékevésbé bevált ez a módszer az elemi iskola végén. Módosítsák az érettségi rendszert A középiskolákról szólva: tisztázni kellene végre, mi is az az általános műveltség, amelyet a tanulóktól várunk. Egyszer s mindenkorra le kellene szögezni, hogy szükségszerűen beletartozik-e ebbe a hallatlanul bonyolult matematikai feladatok kiszámítása, az ókor építészete, a legmodernebb biológiai tudomány állása és így tovább. El kellene gondolkodni a fiatalok előtt még ma is „mumus“-ként álló érettségi rendszer megváltoztatásáról is. Nálunk jelenleg hat tárgyból kell érettségit tenni a tanulóknak, Lengyelországban csak négy tárgyból, s ebből a negyedik a választott tárgy. A Német Demokratikus Köztársaságban ugyancsak négy tárgyból érettségiznek a tanulók: matematikából és történelemből kötelezően, egy tárgyat szabadon választanak, egyet pedig a tantestület jelöl ki a tanuló tehetségéhez, jövőbeli szándékaihoz mérten. Félre kellene tenni végre nálunk is a régihez való merev ragaszkodást! A legtöbbet talán az egyetemen lehetne tenni. Elhangzott már hivatalos fórumok részéről is: ötéves lesz a tanárképzés és tervezik a műszaki egyetemen is a tanulmányi idő öt évre való felemelését. Jó lenne ezt minél előbb rendeletben leszögezni. Természetesen mértéktartással, de máris meg kellene kezdeni az egyetemi megkötöttségek lazítását, az egyes óralátogatások fakultatívvá tételét. Ami azonban még ennél is fontosabb: a tananyag bátrabb szelektálására van szükség. Végül még egy gondolat az előbbiekhez. Ahhoz, hogy előbbre jussunk, az eddiginél sokkal jobban kellene tájékozódni arról, hogyan oldják meg e súlyos oktatásügyi kérdéseket külföldön. S a külföld szó alatt most nemcsak a Szovjetuniót s a környező népi demokráciákat értjük. A legutóbbi évek során egyetlen oktatásügyi delegáció sem volt tanulmányúton nyugati országokban. Meg kellene könnyíteni ezeket az utakat is. Nemcsak nemzetközi kapcsolataink szélesítése, hanem tanulóifjúságunk alaposabb tudása s egészsége érdekében is. Török András Egy prágai társastánc klubbanA középiskolákban még jó Néhány napos prágai tartózkodásom alatt meglátogattam a Klement Gottwald automobilgyár társastánc klubját. Ez az üzemi klub — négy más társával együtt — sajátos és nálunk ismeretlen módon teremt pezsgő társastánc életet a csehszlovák fővárosban. Az üzemi társastánc klubok gazdája az ifjúsági szövetség, anyagi fenntartója a szakszervezet. Tagja lehet bármely jelentkező, aki a klubszabályoknak aláveti magát és havonta 10 korona tagsági díjat fizet. A klubban alap-, közép- és felsőfokú foglalkozás van. Alapfokra járnak azok, akik a legelterjedtebb társastáncokat: a slow-foxot, lassú keringőt, bécsi keringőt, polkát, tangót és a quick-stepp" egyszerű, társasági szórakozás formájában akarják megtanulni. Hetenként kétszer 2 órás összejövetelen folyik a tanítás és a gyakorlás. Ez egész éven keresztül tart. A klubfoglalkozásra addig jár valaki, amíg jónak látja. Középfokon a már ismert táncok változatosabb, gazdagabb formáját sajátíthatja el a klubtag, ezenkívül az újabb modern táncokkal: rumbával, passo double-val, sambával és xwinggel ismerkedik. A felsőfokon már báli bemutatókra, esztrádműsoron való fellépésre készülnek, ezért változatos csoport és egyéni kompozíciókat tanulnak. Egész Csehszlovákiában elterjedtek és közkedveltek ezek az üzemi társastánc klubok és a minden évben megrendezett társastánc-versenyeket már ezen a három fokon hirdetik meg. Ez évben júniusban Moravska Ostravában tartották az országos döntőt. A versenyben indulóknak valamennyi táncot kellett tudniok, tehát a kezdő csoportban 6 táncot, középfokon 10- et. Körülbelül 200 pár nevezett be országszerte. Az országos döntőbe kezdőkből 20, haladókból 15, felsőfokon lévőkből 5 pár jutott be. A klubokba jó részt nak. 25-fiatalok járda nem ritka a30 éven felüli házaspár sem. Miért ilyen közkedvelt Csehszlovákiában ez a klubforma? A szórakozó helyek táncterei a mieinkhez hasonlóan — kis területet enged a táncnak, s az igazán jó táncos itt nem élheti ki egészséges mozgásigényét. A klubban tágas, világos, tiszta terem, jó hanglemezek, táncot kedvelő és tanulni vágyó társaság között a legjobb táncosok, táncmesterek vezetésével valóban nemes szórakozást találhat mindenki. A klubösszejövetelek a legkényesebb társasági igényeket is kielégítik, mert a tagok a tánchoz ízlésesen és stílusosan öltözködnek minden foglalkozás alkalmával. A teremben nézőközönség ül körben. A klubba becsöppenő idegen azonnal megérzi, hogy a kultúráltan szórakozó közösségben nem lehet helye ízléstelen táncnak, hangoskodásnak, vagy bárminek, ami a másik ember szórakozását zavarná. S minthogy ami jót látunk külföldön, azt szeretnénk itthon is megvalósítani, nekem egész idő alatt az járt a fejemben: nem lenne-e nálunk is célravezető az ilyen klubszerű társastáncaiét megteremtése az eddig bevált formákon kívül? Talán vonzóbb lenne, mint az eddig bevezetett hathetes kezdő és haladó tanfolyamok. Nyugodtabb tempójú, alaposabb tanítás folyhatna így és maradna idő a gyakorlásra is- A különböző fokon lévő táncosok közötti verseny pedig serkentően hatna az annyira óhajtott szebb, ízlésesebb és kulturáltabb táncélet kialakulására. Szeretném, ha a fiatalok javaslatokat tennének: hogyan, milyen formában tudnánk megteremteni a mi körülményeink között a csehszlovák barátainknál hega társastánc klubokat? Dr. Kaposi Edit a Népművészeti Intézet munkatársa■ Marcela Sztierova és Karel Havticsek pár az 1956-os táncverseny II. díját nyerte a felső fokon indult táncosok között. A Szabad Ifjúság és a Rádió nagy nyári rejtvényversenye A versenybe bármikor be lehet lépni! Közöljük a hetedik forduló eredményét: id megfejtés 4. szám: Karinthy Frigyes. (1. Derkovits Gyula. 2. Móra Ferenc. 3. Pécsi Sándor. 5. Balassi Bálint.) A Szabad Ifjúság szerkesztősége, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Igazgatósága és a Rádió sportszerkesztőségének tagjaiból alakult öttagú bizottság jelenlétében megejtett sorsolás eredménye a következő: A CSEPEL KERÉKPÁR főnyeremény nyertese: ASZTALOS IMRE, Tiszafüred, Temető u. 1. 1 kiló tiszta csokoládét nyert: Preczner Gábor Debrecen, Bem József u. 4. 200 forintos takarékbetétkönyvet nyert: Kádár Éva Szeged, Szilágyi u. 3. 1. A verseny egyhetes lókból áll. fordu-Az egyhetes fordulók egymástól teljesen függetlenek, s így a versenybe bármikor be lehet lépni. 2. Minden forduló különböző témakörű. A kilencedik forduó építészekről szólt. Ennek keretén belül 5 rejtvény jelent meg a 100 totószelvényt nyert: Káplár Sándor Bp., IV., Bajcsy- Zsilinszky út 3. 50—50 totószelvényt nyertek: Boronkay Zita Izsák, Kossuth Lajos u. 90. és Seregi János Bp. XIX., Hungária út 9. Szabad Ifjúságban szerbiától szombatig. Ezeknek végső megfejtése esetenként egy-egy név volt. Szombaton, augusztus 25-én 14.53 órakor a Kossuth rádióban elhangzott egy rejtvény, amelynek megfejtése azonos a szerdától szombatig közölt 5 rejtvény megfejtésének egyikével. Azok részére, akik a rádiót a jelzett időpontban nem tudták meghallgatni, alább ismertetjük az ott elhangzottakat: A nyereményeket hétfőn postán küldjük el. Pályázati feltételek: BEMONDÓ: Most pedig kukkantsunk be egy világvárosi étterem egyik kis étkező szobájába. Fagyos februári este van, 1893-ban. A nagyteremből jóleső melegséggel szűrődik be a zene édeskés hangja. Két űr ül a vacsorához megtérített asztalinál. A rejtvény itt kezdődik... — : Hát szóval vége. Mindennek örökre vége. — — : Ne beszéljen így, apám. Semminek nincsen vége. Magát is, engem is vesztegetés és sikkasztás miatt öt esztendei fogságra ítéltek, de az igazi bűnösök nagyrészt szabadon járhatnak. Körömszakadtáig harcolni fogok azért, hogy ártatlanságunkat bebizonyítsam. — : Jól teszed fiam, harcolj csak. De én vajon mit tegyek? Én, a „legnagyobb francia’ , akinek csak azért nem kell a börtönbe menni, mert beszámíthatatlan elmebetegnek nyilvánítottak. Érted, fiam? Apád elméje be-szá-mít-ha-tat-lan! — — : Na, persze arról senki nem akart tudni, hogy a folyóáradás, a sárgaláz, a columbiaiak fondorlatoskodása vitte el a részvényt jegyzők pénzét. Csak azt ordította mindenki, hogy elraboltuk a polgárság megtakarított kis vagyonkáját. Hogy Loubet miniszterelnök, Riccard igazságügyminiszter, Andrieux rendőrfőnök sőt Carnotnak, a köztársaság elnökének testvére mindnyájan, részesei voltak az egyensúly helyreállításáért folytatott cigászi harcnak, azt teljesen elkente a nagyságos ügyész úr. Igazi bűnös, csak a két építő. Az apa és a fia. Átkozott sors. . . Bizony fiam. Átkozott. .. Hallgasd csak a dalt. .. Plaisir D'amour. .. szerelmi mámor ... az az osztrák nő átkozott meg, akinek a térje dolgozta ki a Szuezi-csatorna zsilipmegoldásának első vázlatait. Az asszony özvegyen maradt és rögeszméjévé vált, hogy én elloptam a terveket és a magam hasznára fordítottam azokat. — — : Nevetséges ... afféle asszonyi csökönyösség az egész .. — : Sokkal több annál .... Mintha ma látnám gyűlölettől elborult pillantásait, ő is ott volt az ünnepélyes vacsorán, amit a kedive adott. Frakkomon díszelgett Victória királynő gyémántos csillagrendje és a francia császárnéval éppen ezt a kis dalt hallgattuk . . . Plaisir D'amour. . . Az asszony ott állt tőlünk alig néhány lépésnyire és tajtékzó suttogásából csak annyit hallottam: Börtönben fogod végezni. .. — — Ugyan, apám, ne gondoljon ilyesmivel. . . Mivel évszázadokra megőrzik nevét, amit senki sem kisebbíthet meg. Még egy ilyen gonosz ítélet sem. A „legnagyobb francia" jelzőt ki is vehetné el magáitól? Ki veheti el a dicsőséget? Ami most történik, csak pillanatok eseménye. Az élet megy tovább, maga pedig továbbra is él, mint a dal. A halhatatlanság végtelen útján mindenki tudni fogja, ki volt az én apám? BEMONDÓ: 1? 2? 3? 4? 5? Döntsék el tehát: K! az 5 közül? Hogyan kell pályázni? 1. A keresztrejtvényekkel egyidejűleg naponta közölt rejtvényszelvényeket mellékelni kell a pályázati laphoz. 2. A pályázati lapra, melyen a helyes megfejtés számát bekarkázzák, csupán a beküldő nevét és pontos címét kell ráírni. 3. A pályázatok postán beküldhetők az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat címére. Budapest, XII., Gaál utca 9. vagy a Magyar Rádióhoz, Budapest, Vili., Bródy Sándor utca 7. sz. alá. Személyesen bedobhatók a Szabad Ifjúság szerkesztőségi házénak bejáratánál, Budapest, Vili., Rökk Szilárd utca 6. sz. elhelyezett gyűjtőládába is. Minden esetben a címzésnél okvetlenül feltüntetendő: „KI AZ 5 KÖZÜL?” 4. A kilencedik forduló beküldési határideje Szeptember 1-én, szombaton estig beérkezőleg. A pályázat eredményét a Rádió szeptember 8-i adása, a műsorban majd feltüntetendő időpontban, továbbá a Szabad Ifjúság szeptember 9-i, vasárnapi száma közli. KI AZ 5 KÖZÜL? 1. 2 3. 4. 5. Ide rögzítendők a Kilencedik forduló 1-től 5-ig számozott szelvényei A pályázati lapon a helyes megfejtésnek megfelelő számot kell bekarikázni. Név: Cím A Szabad Ifjúság és a Rádió nagy nyári rejtvényversenyének pályázati lapja AZ ÓBUDAI HARISNYAGYÁR Bpest, III. ker., Vihar utca 12/d. fiúipari TANULÓKAT FELVESZ Tanulási idő 2 év. Jelentkezhet budapesti lakos 16 évtől, a vállalat személyzeti osztályán. ipari tanulókat keres a2 ikarus Karosszéria és Járműgyár lakatos és fényező szakmáikra Jelentkezhetnek Mátyásföld 4- Gödöllő környéki 14—16 év közötti fiatalok, a gödöllői 202-es MTH Intézetnél és az Ikarus-gyár oktatási osztályán. Budapest, XVI., Margit utca 2.