Szabad Ifjuság, 1956. július-október (7. évfolyam, 154-250. szám)
1956-09-01 / 206. szám
est, a Rotexyi k&rnok írta: Jóborni Magda, az oktatásügyi miniszter első helyettese Az új tanévet iskoláinkban és egyetemeinken sok új feladattal kezdjük. A feladatok jelentős részében nagy szerep vár a DISZ- és úttörő szervezetekre. Fontos feladatunk a tanulók túlterhelésének csökkentése, hogy a fiataloknak legyen kellő idejük az alapvető tananyag alapos elsajátítására, egyéni hajlamaiknak megfelelő különféle foglalkozásokra s pihenésre, sportolásra, szórakozásra is. Több változtatásra van szükség a tantervekben, tankönyvekben, vagy ahol erre egyelőre nincs mód, ott a tanításban. Ez az oktatásügyi szervekre és a tanárokra ró sok tennivalót. De vannak a tanulók túlterhelésének más forrásai is: egyes iskolák és egyes tanulók helytelen munkarendje, például különféle tanulmányi, kulturális és sportversenyek mértéktelen halmozása, túl sok iskolán kívüli foglalkozás, a szabadidő tervszerűtlen kihasználása. A DISZ-szervezetek sokat segíthetnek itt. Az új tanév fontos feladata: több tekintetben új tartalommal, új szellemben nevelni az ifjúságot, világnézetileg, politikailag, a személyi kultusz, a dogmatizmus, a szocialista demokratizmus korlátozása sok kárt okozott az iskolai oktató-nevelő munkában is: téves nézeteket alakított ki az ifjúságban, kedvezőtlenül hatott a tanárok, az ifjúság és a tanulók egymásközti őszinte viszonyának a kialakulására, fékezte az önálló gondolkodás, a szabad viták kibontakozását. A DISZ-szervezeteknek sokat kell tenniök olyan őszinte politikai légkör megteremtéséért, hogy minden diák nyugodtan elmondhassa problémáit, abban a biztos tudatban, hogy egyenes, intellektuális és morális szempontból kielégítő választ kap, s hogy gondolatai nyílt kimondása a többi tanuló szempontjából is hasznos, mert gondolkodásra, őszinteségre neveli őket. A DISZ-nek egyetemeinken és középiskoláinkban kezdeményeznie kell a vitákat olyan tudományos, erkölcsi és politikai kérdésekről, amelyek ifjúságunkat foglalkoztatják. Általános és középiskoláinkban a most induló tanévben komoly lépéseket kell tennünk a politechnikai oktatás elemeinek megvalósításában. Ez sem csupán tantervi, tankönyvi kérdés, s nemcsak a tanárokon múlik. A kötelező, az óratervbe beépített politechnikai jellegű foglalkozásokon túl, nagy a szerepük a különféle technikai és mezőgazdasági szakköröknek, üzemlátogatásoknak, társadalmi munkáknak, a népszerű tudományos irodalom tanulmányozásának, a tanulók otthoni munkájának. Ifjúságunkban — korunk levegőjének megfelelően — nagy érdeklődés él a technika iránt. Ezt az érdeklődést kihasználva, kell a tanulók általános műveltségét technikai és technológiai természetű ismeretekkel és készségekkel kibővíteni. Ez ma már hozzátartozik az általános műveltséghez. A politechnikai oktatáshoz sok olyan eszközre, szerszámra, modellre van szükség, amivel iskoláink ma még nem rendelkeznek. Már az elmúlt évekből is sok jó példa van arra, hogy iskolai DISZ- és úttörőszervezetek részint maguk készítenek ilyen eszközöket szakköreikben, részint hazulról, üzemektől, gépállomásoktól szereznek be fontos eszközöket. Az iskolai és üzemi DISZ-szervezetek kapcsolata, amely egyébként is fontos, sokat segíthet az iskola politechnizálásához. Sok szó esik az utóbbi időben a kollégiumi nevelésről. Kollégiumi nevelésünk ma nem felel meg azoknak a nagy lehetőségeknek, amelyek múltbeli tapasztalataink szerint rejlenek benne. A NÉKOSZ és az Eötvös-kollégiumok mai szemmel is helyesnek tartott nevelési módszereit tanulmányozzuk, s már e tanév kezdetén lényegesen változtatjuk néhány kollégium életét, de rendkívül fontos az eleven, öntevékeny kollégiumi DISZ-élet megteremtése is. Valamennyi feladatunk jó megoldásának, a XX. kongresszus és a KV júliusi határozatai közoktatásunkra, nevelésünkre való helyes alkalmazásának fontos feltétele, hogy DISZ- és úttörőszervezeteink minden feladat megoldásából megkapják a maguk részét. Hátha ezt elolvassák... Egyesek azt hiszik, az újságíró írogat, az olvasó meg olvasgat. Előfordulhat az is, hogy merő véletlenségből az is elolvasgatja az írást, akinek címezve van. De gyakran ennek az ellenkezője igaz. Íme, egy példa: a Szabad Ifjúság július 20-i számában „Ifjúság és színház“ címmel néhány megjegyzést közöl a Petőfi és Jókai Színház egy esztendejéről. Augusztus 31-én e színházak minisztériumi előadója, Ludván János még nem tud róla. Vagy: az újság július 29-én „Ami nem látszik a reflektorfényben" címmel ír az Operaház fiatal művészeinek keserveiről. Újság és művészek várják az illetékesek értesítését az intézkedésekről. De hiába várják. Vincze Zsuzsa, az Operaház előadója a minisztériumban, augusztus végén még nem ismeri a cikket. Valóban, mi lenne, ha egyes minisztériumi előadók is újságolvasó emberek lennének? A moszkvai VIT-ről tárgyalt a DISZ Központi Vezetősége (Folytatás az első oldalról) . Különösen növeli a VI. VIT jelentőségét az a tény, hogy a világ ifjúságának képviselőit Moszkva látja vendégül. A moszkvai fesztivál nagyszerűségében, méreteiben túlhalad majd minden eddigit. Előreláthatólag több mint 30 000 külföldi fiatal vesz részt a találkozón. A szovjet fiatalok — különösen a moszkvaiak — a16 házigazda módjára már rég elkezdték előkészületeiket, hogy méltóképpen fogadhassák a világ minden tájáról érkező fiatalokat. A készülődés gazdag programot ad a Komszomol szervezeteknek. A szovjet fiatalok az eddiginél is nagyobb lelkesedéssel építik, szépítik szeretett fővárosukat, Moszkvát. Erősítsük kapcsolatainkat a baráti országokkal — Ifjúságunknak is méltóképpen részt kell vennie az egész világot átfogó készülődésben — hangoztatta az előadó, majd azokról a legfontosabb tervekről szólt, amelyek valóraváltásához nagyszerű lehetőségeket teremt a VIT-re való felkészülés. — Csak akkor mondhatjuk el, hogy a magyar ifjúság körében eredményesen halad a VIT-re készülés nagy munkája, ha sikerül előbbre jutni Szovjetunió megismertetésében, ha tovább erősödnek a Szovjetunió iránti bizalom és szeretet eltéphetetlen szálai ifjúságunk körében — mondotta. — De nemcsak a Szovjetunió iránti baráti kapcsolatok erősítésére kell törekedni, hanem arra is, hogy ifjúságunk elmélyítse kapcsolatait más országok fiataljaival. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy környező országok ifjúságával ápoljuk barátságunkat, de figyelmet kell fordítani arra is, hogy a magyar fiatalok jobban megismerjék a kapitalista és a gyarmati országok ifjúságának életét. Hogyan készüljenek a DISZ- szervezetek a moszkvai fesztiválra? Arra van szükség, hogy a készülődés láza hassa át a DISZ-szervezetek egész életét. Az elkövetkező egy esztendőben a moszkvai VIT-re készülés legyen a DISZ-szervezetek egyik legfontosabb feladata. Munkaprogram Hasznos lenne, ha a DISZ- szervezetek egyéves munkaprogramot készítenének, amely átfogja a szervezet egész életét, az ifjúság érdeklődésének szinte minden területét. Az intéző bizottság javasolja: a DISZ-alapszervezetek indítsanak nemes versengést, melyikük készül a legméltóbban a moszkvai fesztiválra. Azoknak az alapszervezeteknek kell jogot adni arra, hogy a VI. VIT-en a magyar ifjúságot képviselő delegációkba küldötteket válasszanak, amelyek legeredményesebb munkát végezték az előkészületek egész ideje alatt. — Kapcsolódjanak be az alapszervezetek, a DISZ-bizottságok által meghirdetett kulturális seregszemlékbe és sportversenyekbe. — Az alapszervezetek a VIT tiszteletére kezdeményezzenek termelési mozgalmakat, amelyek az üzem, a falu legfontosabb termelési feladatait segítenek megoldani. E munkának célszerű formája lehet egyebek között a VIT-műszakok szervezése is. — Az intéző bizottság javasolja az alapszervezeteknek — folytatta Nagy Tibor —, hogy a fesztiválra készülés jegyében ünnepeljék meg 1957- ben a legfontosabb évfordulókat. — Nagy érdeklődésre tarthat számot az ifjúság körében a levelező kapcsolatok kiterjesztése a környező országok fiataljaival. Tömeges nyelvtanulást — Az intéző bizottság javasolja, hogy az alapszervezetekben szervezzék meg a fiatalok tömeges nyelvtanulását. A Központi Vezetőség ennek segítése érdekében az illetékes szervekkel együttműködve öszszeállíttat zsebszótárakat, néhány száz szó jegyzékével és a legfontosabb nyelvtani szabályokkal. Ezután részletesen szólt a beszámoló arról, mivel érdemelheti ki egy-egy fiatal, hogy a fesztiválraküldöttnek válaszszák. Mindenekelőtt legyen példamutató a termelésben, a tanulásban és diszistához méltó magatartást tanúsítson magánéletében is. Rendszeresen és tevékenyen vegyen részt az alapszervezet VIT-rendezvényein. Végezze el a VIT-tanfolyamot, érjen el bizonyos eredményeket hazánk tájainak, gazdaságának megismerésében és vegyen részt valamilyen nyelvtanfolyam munkájában . A DISZ bizottságok fontos feladata, hogy a VIT jegyében ifjúsági találkozókat, kis fesztiválokat, s ennek keretében kulturális és sport seregszemléket, szakmai konferenciákat, határtalálkozókat rendezzen. A DISZ .IV Intéző bizottsága szükségesnek tartja 1957 június végén Budapesten megszervezni a magyar ifjúság kétnapos nemzeti fesztiválját, amelynek keretében lebonyolíthatnák az országos kulturális bemutatókat s a különböző szakmák ifjúságának országos szakmai konferenciáit. Ebben az időpontban kerül majd megrendezésre a budapesti ifjúság hagyományos nyári karneválja is. Felkérjük a társadalmi szervezeteket Befejezésül hangsúlyozza a beszámoló: a magyar ifjúság felkészítését a VI. VIT-re az egész magyar társadalom közös ügyévé kell tenni. Ezért a DISZ Központi Vezetősége felkéri a politikai és társadalmi szervezeteket, az állami szerveket, tekintsék szívügyüknek, fontos feladatuknak a VIT-re való felkészülés segítését. A beszámolóhoz többen szóltak hozzá. Felszólalt a többi között Kende István népművelésügyi miniszterhelyettes, Kakuk Józsefné, az MSZT titkára, valamint Kelen Béla, az OTSB elnökhelyettese is. Felszólalásukban kifejezték teljes egyetértésüket azokkal a javaslatokkal kapcsolatban, amelyeket a DISZ KV intéző bizottsága a VI. VIT magyar előkészületeire vonatkozóan előterjesztett. Kifejezésre juttatták, hogy a Népművelési Minisztérium, az OTSB és az MSZT minden támogatást megad a DISZ-szervezetek VIT előkészítő munkájához és messzemenően elősegítik a moszkvai találkozó sikerét. EZERMESTEREK BIRODALMA Megnyílt a szovjet ipari tanulók kiállítása ipari tanulók életét ismertetik Az Iparművészeti Múzeum nagytermét „A Szovjetunió ipari tanulóinak műszaki kiállítása” anyaga tölti be, péntek délben nyílt meg ünnepélyesen ez a kiállítás. Ahogy belépünk a szverdlovszki I-es számú iskola lépegető exkavátor modellje tűnik szembe. Balra az atomerőmű modellje, az elektrogorszki 19-es számú szakiskola technikai szakkörében készült. Szénkombájd, villany traktor, villanyvasút, eszterga pad, megannyi parányi gép, mind működik. Nem csoda, hogy a látogatóknak nem akaródzott betartani a klasszikus kiállítási feliratot, hogy „a kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos”, mindenki szerette volna saját kezével megindítani az atomerőművet, kombájnt. A podolszki 12-es sz. iskola szakköre kis zeneszekrényt készített, amely szerencsésen foglal magában egy lemezjátszót, magnetofont, rádiót és televíziós készüléket. Érdemes megnézni ezt szép kiállítást! T. K. (Tudósítónktól) Elég régen tanultam a fizikát, s most itt állok a teremben, ahol újra meg kell tanulnom, hogyan működik a rádiócső. Köröskörül csupa gép, iparművészeti tárgyak, a falakon képek, amelyek a szovjet Látogatók a lépegető exkavátor előtt. BEBARANGOLJUK AZ ÉDES HAZÁT — a mezőgazdasági kiállításon Megkezdődött. A főpróba sikerült: a miniszter — Matolcsi János földművelési miniszter — fogadta, vezette s tanította tíz kilométer hosszú úton (mert város a városban ez a kiállítás) a lapok krónikásait, tükröt tartott elénk: itt tartunk, e felé megyünk. Sikere lesz, mert még most is — az utolsó percben, péntek este (dehát ez így volt tavaly is, és így lesz ez jövőre is) — vedrekben, egymás mellett várakozott a Kecskemét homokjából kiásott kadartőke, Csopak mézédes, piros csúszlája és a Somlóhegy bölcsen gondolkodó, mélyen érző furmint vesszel. A ládákban forgács közt a paradicsom, az üvegekben a torkát harapni- Való mérges paprikák, s török zsákokban a végegyháziak a Szabadság Tsz a feladó — nagydíjat nyert búzája, mely holdanként 16,6 mázsát adott a tagságnak. S a zsákok, szőlő, tőkék, ládák közt a szép festőkisasszonyok, dekoratőrök írják, pingálják a táblákat, feliratokat, öltöztetik, rendezik még a „kiállítás tárgyait”. Hol tartunk? Gabonatermelésünkben nem csoda már a tízmázsás átlag. A Székkutas Állami Gazdaság nagy területén 20,02 mázsa átlagtermést ért el. S a jövő? 29—30 millió mázsás országos termés öt esztendő múlva! Felvonultatták (s majd a kiállítás tartama alatt felvonulnak naponként) a díjnyertes állatok. Négyes sorokban nagy csapat tehén — elől egy bika — vonul el a tribün előtt. Talán egy család? A hangosan beszélő bemondja: „a tízezres tehenek jönnek!” Két esztendeje még egyetlenegy tízezer literen felüli tejelésű tehén sem volt a kiállításon. Tavaly csak egy. Idén hét tehén tízezren felül, s hét, amelyik a 9 ezret meghaladja. Nagy tapsot kapott Márfai Jenő, kalocsai egyéni gazda, aki 9091 kilogrammot adó, (4,1 százalék zsírtartalommal!) Lenke nevű tehenét vezette. Aztán megszökött egy tehén a sorból. A magyar szürke fajta keresztezései, a pusztaiak, a ridegmarhák következtek. Fiatal tehenek csak, de a puszták gyermekei. Megugrottak. Négy hajtó sem tudta megfogni, ponyvára venni az egyiket. Erdészet, a jövő fásítási tervei. De láthatjuk már a mostani eredményeket is. Ennek egyik legszebb bizonyítéka ez a feliratközlés, szóról-szóra: „Nem lesz többé kopasz a Kopasz, Tokaj világhírű vulkanikus szőlőhegye sem, tetején, ahol a szőlő már nem él meg, erdőt ültetnek.” Kezdetnek ez is szép. Főzőasszonyaink, s szakácsaink begyújtottak már tűzhelyeikbe, s készenlétben állnak a nyársak, rostsütők. Ételek, ízek útjain, csak végigkóstolva is be lehet majd barangolni az édes hazát. Ha végigkóstoltál, kortyoltál mindent (csak a negyedét is győzzed!), akkor is kirajzolódik majd a haza emlékeket gyújtó ízekben. Ételek, ízek! Úgy fohászkodj majd látogató: bírjam és győzzem végigkóstolni ez ízes hazát! (kőbányai) Szümsbögés , amely devizát hoz a konyhára Turistaforgalmunk lényeges ágazata volt már a háború előtt is a külföldi vadászok magyarországi utazása, amely sok devizát, nagy hasznot hozott az országnál. Most újra felelevenedik ez a turisztikai ág is. Az angolok szárnyasvadra, a németek általában nagy vadakra, őzekre, szarvasokra szeretnek vadászniaz olaszok pedig a csoportos vadászatot kedvelik. A magyar tájak mindezeket a kívánságokat kielégítik annál is inkább, mert vadállományunk már szép fejlődésnek indult. Az idei szarvasbőgést megelőzően is igen nagy a külföldi érdeklődés. A szarvasbőgés a napokban indul meg, de már megérkeztek az első nyugat-európai vendégek és rövidesen még mintegy 30 külföldi vadász jön hazánkba. A vadászok hazatérve magaikkal viszik majd zsákmányuk trófeáját, a terítékre került vad húsát pedig a belföldi üzletekben mérik ki. Fémgyűjtők kiállítása A budapesti kiváló fémgyűjtő körök kiállítást rendeztek az Úttörő Áruház mozitermének előcsarnokában. Saját készítésű rajzok, fényképek mutatják be, hogyan gyűjtik a vasat, a papírhulladékot a fiatalok. Elmesélik a rajzok segítségével azt is, hogy a jutalmakból, az összegyűjtött hulladékért kapott pénzből hogyan nyaraltak. Másoknak szól már... !Mikó tanító úr mindennap elfenekelt valakit az osztályból. Minélfogva Mikó tanító urat nem szerettük. Esetünkben tehát igen egyszerű volt az ok és az okozat összefüggése. Egyideig legalábbis egyszerű volt, később vált bonyolultabbá. Amikor már nemcsak a tanító urat, az iskolát sem szerettük. Iskola? Ja, csak lenne már vége, csak jönne már a nap, mikor utoljára csukódik a kapu mögöttünk! Jött, eljött a nap. Hány éve is? Bizony, az nem most volt. Régen volt, már az emléke is sárga az időtől, s fosztanikezd. Más emlék épekben megmaradt. Az első szeptember elsejéé, amelyiken nekünk már nem szólt a csengő. A várva-várt napé, amely után úgy áhítoztunk mindig, s amelyet talán mindenki annyira vár, ahogyan én, Mikó tanító úr egykori tanítványa vártam. Eljött, s igen szomorú nap volt. Hogyan, hát nélkülem, nélkülünk is lehet szeptember elseje?! Megcsaltak bennünket, kihagytak a játékból! S messziről, lopva, szomorúan néztem a boldogokat, akiket elnyelt az iskola nagy kapuja. Hányadik szeptember már, mikor csak másoknak csengetnek? Nem merem megszámolni, hanem ha él valahol kopottkabátos, jó Mikó tanító úr, megkövetem, ne haragudjon, hogy kiteregettem régvolt dolgainkat. Azért mondtam csak el, mert ma megint hív a csengő, s én mennék is örömest, járnék a Mikó tanító úr keze alá. A fenekelést se bánnám, nem dugnám a sapkát sem a nadrág alá, hogy ne csípjen a vessző. Mennék, de hát késő most már. A napokban mondta a feleségem, hogy ősz szálat talált a hajamban. Antal Károly SZABAD IFJÚSÁG ,1956. szeptember 1.