Szabad Ifjuság, 1956. július-október (7. évfolyam, 154-250. szám)
1956-09-12 / 215. szám
Tervek a Kolpacsnij várában • A mindentudó térkép • Hol laknak majd a magyar küldöttek • Magyar nyelvtanóra a cipőgyárban • Egy szót sem a galambokról Hé, taxi! Irány a Kolpacsnij utca 21. Száguld velünk a taxi a széles moszkvai utcákon. A sok járókelő nem is sejti, milyen fontos küldetésben járunk. A moszkvai VIT titkai után nyomozunk. Csendes villa a mellékutcában. Nézd csak, a Komszomol városi bizottságának székhláza. No, gyorsan fel az emeletre. íme, itt az a bizonyos 21-es számú szoba, amelyről már hallottunk, és ott a falon a mindentudó térkép. Nincs rajta semmi rendkívüli. Egyszerű falitérkép Moszkváról. No, de az a rengeteg zöld- és pirosgombos zászló? Végkép cserbenhagy a tudományunk. — Hát akkor majd segítünk mi! Kik e hang tulajdonosai? — Tolja Grisenko és Vologya Zajcev a nevünk, a bizottság munkatársai vagyunk, e szoba gazdái, a térkép kezelői, a titok tudói. Ez a szoba amoszkvai VI. fesztivál ideiglenes főhadiszállása, a színesgombos zászlók a térképen pedig azt mutatják, hol, mi történik majd a fesztivál idején. Minél több zászlócska lesz a térképen, annál közelebb leszünk a fesztiválhoz .. . Tolja, a magasabb és szőkébb szól először. 2. — A pirosgombos zászlócskák azt jelzik, hol lesznek a fesztivál programok. Nézzétek csak, ez a Gorkij-park, emitt az Izmajlov-park. Ezt a másik kis zászlót az új Luzsnyiki Lenin Stadionnál és az egyetemnél tűztük le. Itt zajlik le majd a fesztivál gazdag központi kultúr, és sporteseményeinek vagy része. A zöldgombos zászlócskák a szálláshelyeket jelzik. Ez a kis folt a hatalmas össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás, amelynek szállóiban laknak majd a küldöttek, vagy 25 000-en, de mégis csak hárman-négyen egy szobában. A Lenin idegyen —, illetve a térképen — egymás mellett virít a piros- és a zöldgombos zászló. Az új egyetemen ugyanis nemcsak műsorok zajlanak le, hanem 6000 sportolót is itt helyeznek el a diákszállókban a stadionhoz közel és az új stadion sportszállójában. — Ezek a zászlók pedig azt mutatják — bök rá a térképre Vologya —, hogy melyik nemzet, melyik moszkvai kerületnek lesz a vendége. A ti vendéglátóitok — kedves magyar barátaink — a „Vörös Gárdista“ kerület lesz. Éppen ez a kerület, ahol ez a székház is van... És a továbbiakban az is kiderül, hogy a „Vörös Gárdista“ kerület vendéglátói között vannak a Közgazdasági Mérnöki Főiskola, a Térképészeti Egyetem, a Minőségi Cipőgyár, az Elektromos Gépészeti Technikum, a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium, a Központi Statisztikai Hivatal és még sok más gyár, iskola, hivatal fiataljai. (Nem ártana már most elkezdeni a levelezést velük, mert kedvesebb lesz a találkozás, ha azt néhány levél is megelőzi.) Most pedig válasszunk ki e sok címből egyet. Esetleg éppen a Minőségi Cipőgyárat. Látogassunk el ide. Vajon itt készülődnek-e már a fesztiválra? A Podszoszenki utca 23. 05-as számú Minőségi Cipőgyár." Régi üzem, éppen most bővítik, de csak ideiglenesen, mert a városrendezés során nemsokára lebontják. Másutt építik majd fel, többszörösen akkorára, mint most. Ebben a gyárban — ahol 300 ifjúmunkás dolgozik — készül a Moszkvában annyira közkedvelt szép férfi és női szandál. Ez a fiatalember pedig, akinek most átadtuk a szót, Viktor Rodin talpkivágó, a gyár Komszomol-titkára. — Nem hiába vagyunk cipőgyáriak, egy-kettőre megszerveztünk egy „gyorstalpaló“ tanfolyamot, nyelvtanfolyamot. Ahogy megtudtuk, hogy magyarokat „kapunk", máris tizenöten jelentkeztünk, hogy szeretnénk magyarul tanulni. A szomszédos Közgazdaságimérnöki Főiskola egyik ösztöndíjas magyar diákja lesz a tanárunk. De várjuk mi vendégeinket máshogyan is: ajándékokat készítünk a számukra, kirándulunk majd velük a Moszkva folyóra, a gyár pionirtáborába, meg aztán a galambok ... — Nem néznétek körül az üzemben? Vajon miért szól közbe Tolja, ahol a városi Komszomolbizottságról jött velünk? Mindegy, nézzünk körül az üzemben. Valja Lobanova, a gyári Komszomol-bizottság helyettes titkára és Galja Adropova, a bizottság tagja a nyelvtanfolyam hallgatói itt dolgoznak a talpsajtoló műhelyben, írjuk csak fel egy papia: „Kedves Valja és Galja! Reméljük, egy év múlva már magyarul beszélgethetünk itt veletek Moszkvában.“’ Elteszik emlékbe a papírlapot. Jó lenne ezt az emléket jövőre viszontlátni . . 4. Az aljműhelyben ismerkedünk meg a gyári tánccsoport egyik legügyesebb tagjával, Zsuravljovával. Ők magyar táncot tanulnak majd, csak az a Katanicsenko, a partnere, a legügyesebb munkás, a legügyesebb táncos, miért éppen most került sor alá? De biztos igaza van Viktornak, a titkárnak: Szurkov is jó lesz a 2-es műhelyből. Most már minden Szurkovon múlik... No de a látogatás végén csak meg kell kérdeznünk: — Na és hogyan is van azokkal a galambokkal, amelyekről nem lehet beszélni? Igen, Larionov professzor galambjairól, amelyeket olyan nagy titok fed. Tolja erre csak ennyit hajlandó nyilatkozni: — Nem mondhatok többet, minthogy Larionov biológus professzor, a Lomonoszov Egyetem tanára, a mi 60 esztendős „Komszomol-aktívánk", új fajgalambot tenyésztett ki a fesztiválra. Ilyeneket nevelnek itt a cipőgyárban is. Nagy szenzáció lesz a galambprogram, de többet egy szót se... És most, mielőtt elbúcsúznánk egymástól, elárulok valamit, amíg ti az üzemben a gépek között nézegettetek, tőlem Tolja és Vologya megkérdezték: ..Eljönnél-e a fesztiválra a Komszomol moszkvai bizottságának vendégeiként Ti mit válaszoltatok volna a helyemben? Én azt mondtam, nem jönnék, repülnék!! Várkonyi András ! „Amik" a müncheni Goethe-Strassen A világsajtó változatlanul sokat foglalkozik a nyugatnémetországi amerikai megszálló csapatok garázdálkodásával. A bonni köztársaság városaiban az „amik” valóban az éjszaka urai. Képünkön: amerikaiak a müncheni Goethe-Strassen. Hiába figyel az MP (Military Police), az amerikai katonai rendőrség, az erőszakos cselekedetek száma , és ezzel arányban a lakosság felháborodása egyre nő... Emlékülés az auschwitzi haláltábor feloszlatásának évfordulóján A budapesti népfront-bizottság és a MÖHOSZ partizántagozata gyűlést rendezett az auschwitzi haláltábor feloszlavásának 12. évfordulója alkalmából. A gyűlésen Parragi György Kossuth-díjas újságíró mondott beszédet. Ez történt a nagyvilágban... Joszip Broz Tito kedden búcsúratos hatáson fogadta Kurimszky Sándort, a távozó belgrádi magyar követet. Kedden csaknem valamennyi japán napilap közölte, hogy Jesiro Hatojama miniszterelnök szeptember 26-án indul Moszkvába, ahol újból folytatják a megszakadt japán—szovjet béketárgyalásokat. Szeptember 10-én a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában tartották meg nagygyűlésüket Moszkva dolgozói, hogy tiltakozzanak a Német Kommunista Párt betiltása ellen. A gyűlésen felszólalt Max Reimann, az NKP Központi Vezetőségének első titkára is. AZ ENSZ ELÉ KERÜL-E A SZUEZI KÉRDÉS? Menzies-Eden-Mollet találkozó a brit fővárosban — India valószínüleg támogatja az új egyiptomi tervet —Angolfrancia hadműveleti tanácskozások Cipruson LONDON A kairói értekezlet befejeztével a szuezi kérdéssel kapcsolatos nyugati diplomáciai tevékenység központja újra a brit főváros lett. Elmondhatjuk, hogy ez a tevékenység rendkívül aktív. Az ötös bizottság vezetőjének, Menzies ausztráliai miniszterelnöknek Londonba érkezése csak megnövelte a diplomáciai sürgéstforgást. Menzies egyébként a londoni repülőtéren nyilatkozatot tett. Őszintén kijelentette, hogy missziója teljes kudarccal végződött s egyetlen eredménye, hogy a „18 nemzet álláspontja“ talán világosabbá vált az egyiptomi és a nemzetközi közvélemény előtt. A miniszterelnök ezután azonnal Eden rezidenciájára sietett, ahol az angol kormányfőn kívül már várta őt Guy Mollet, Franciaország miniszterelnöke is. Henderson, az ötös bizottság amerikai képviselője be sem ment a városba, a repülőtérről azonnal továbbutazott az Egyesült Államokba. A londoni lapok zöme egyetért abban, hogy a nyugati államférfiak megbeszéléseinek fő tárgya az lesz, vajon engedjék-e a szuezi ügyet az ENSZ elé kerülni? A Daily Herald szerint Eden közölte volna minisztertársaival, hogy inkább „személyes vereséget szenved, minthogy megengedje, hogy Anglia elveszítse minden ellenőrzését a csatorna felett". KAM: És mi történik az értekezlet után az egyiptomi fővárosban? Nasszer változatlanul rengeteget dolgozik — jelentik a hírügynökségek. Beszélgetést folytatott az indiai nagykövettel és a szudáni külügyminiszterrel. Nyilatkozatot adott egy görög lapnak, amelyben kifejti, hogy bármilyen, Egyiptom ellen intézett támadás az Atlanti-óceántól az Indiai-óceánig az egész világot érintené“. Az angol—francia katonai mozdulatokkal kapcsolatban kijelentette: „Felkészülök a legrosszabb eshetőségekre is’“. Mint közük, az egyiptomi flotta még ezen a héten titkos hadgyakorlatot tart. Szerdától szombatig az alexandriai kikötőt minden este 18 órakor lezárják és csak reggelkor nyitják meg. DELHI Hivatalos indiai körökben közölték: az Indiai Köztársaság valószínűleg támogatni fogja azt az egyiptomi elgondolást, hogy tartsanak újabb, széleskörű szuezi értekezletet. Krisna Menen állítólag javasolta a konstantinápolyi szerződés felülvizsgálását is. Mint az AP jelenti, a Cipruson állomásozó angol és francia ejtőernyős csapatok legfőbb parancsnokai tanácskoztak „azokról a közös hadműveleti tervekről, amelyek a szuezi háború kitörésekor kerülnének végrehajtásra“’ BEIRUT A libanoni fővárosban viszont arról tárgyalt az arab világ két jelentős államférfija, a szíriai és a libanoni külügyminiszter hogy közösen követelik Franciaországtól: haladéktalanul szüntesse be csapatainak Ciprusra szállítását. 5.30- Elnökjelölt portré — meztelen női háton Magasra szökkent az amerikai elnökválasztási láz — jelzik a politikai hőmérők. A két párt ezernyi formában ajánlja magát és elnökjelöltjét a „voter”-ek, a szavazók millióinak. Hogy ne legyünk elfogultsággal vádolhatók, mindkét párt kampánymódszereiből közlünk egy kis ízelítőt. Baloldalt: Mr. James Hagerty — a Fehér Ház sajtótitkára —* csokornyakkendőjét minta helyett a következő szöveg ékesíti: „I like Ike” (Szeretem Ike-ot, vagyis Eisenhowert). Jobb* oldalt: Miss Jane Dolan habfehér bőrén Adlai Stevenson, a demokrata jelölt figyeli a fejleményeket „Harcias program a kommunizmus ellen.” A belgrádi rádió a Szocialista Internacionálé politikájáról A belgrádi rádió kommentárokat fűzött ahhoz a cikkhez amely a Szocialista Internacionálé közleményének augusztus 25-i számában jelent meg „A Szovjetunió Sztálin után és az egymás mellett élés“ címmel. Amint a rádiókommentár rámutatott, a cikk szerint a jelenlegi helyzet a következő vonásokkal jellemezhető: A kommunista országokban mutatkozó változások taktikai jellegűek; a Szovjetunióban és a többi kommunista országban az egypártrendszer van uralmon, ez pedig azt jelenti, hogy ott nincs szocializmus; a két rendszer egymás mellett élése eszköz arra, hogy a kommunizmus békés úton világuralomra jusson. Ez a taktika, mutat rá a közlöny, ugyanolyan veszélyes, mint a korábbi. A két tábor összeütközése nem végződhet megbékéléssel. Végeredményben ki kell irtanunk a kommunista rendszert — hangzik a Szocialista Internacionálé közlönye. A belgrádi rádió hírmagyarázója a Szocialista Internacionálé e konkrét programját értékelve a következőket mondotta: Ez mindenesetre igen harcias program a kommunizmus ellen. Ilyesféle program meghirdetése minden bizonnyal nem válnék szégyenére sem Li Szin Mannak, sem Csang Kaj-seknek, sem Franco tábornoknak. A Szocialista Internacionálé közlönyének cikke nem tesz említést sem az ázsiai helyzetről, sem a szuezi problémáról sem a ciprusi helyzetről. Valószínűleg azért nem tesz említést róluk, mert ezek az esetek aligha mozdítják elő az előrehaladást annak a szabad társadalomnak az irányában, amelyről a közlöny beszél. Vorosilovot meghívták Indonéziába A Kremlben hétfőn szovjet-12 indonéz tárgyalások zajlottak le. A tárgyalásokon megjelent Vorosilov és Sukarno elnök is. A megbeszélések eredményeként a két ország képviselői közös nyilatkozatban juttatták kifejezésre az államaik javuló együttműködése felett érzett elégedettségüket. Sukamo, az Indonéz Köztársaság elnöke meghívta Vorosilovot, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnökét, hogy a számára megfelelő időpontban látogasson el Indonéziába. Vorosilov a meghívást köszönettel elfogadta. Száguld a szél... A tájfun óriási veszteségeket okozott a Japán legnyugatibb részén fekvő Kiusu szigetén. A 140 mérföldnyi sebességgel száguldó szélvihar 19 embert megölt, 93-at megsebesített és négyezer házat teljesen elpusztított vagy súlyosan megrongált. Mint az AP jelenti, a tájfun eddig 55 halálos áldozatot követelt Japánban, Okinaván, Dél- Koreában és a Fülöp-szigeteken. Az anyagi kár több millió dollárra tehető. Egy amerikai időjárásvizsgáló repülőgép 16 főnyi utasával együtt hétfőn este a Japán-tenger fölött eltűnt. A repülőgép eltűnését a tájfunnál magyarázzák. Tokiótól mintegy 150 mérföldnyire nyugatra a tájfun tűzvészt idézett elő Uozui városában. A tűzvész következtében 1750 ház elpusztult. A belváros szinte teljesen tönkrement. A tűz következtében egy ember meghalt, 22 eltűnt, 55 megsebesült és több mint nyolcezer hajléktalanná vált. A kárt 4 150 000 dollárra becsülik.