Szabad Ifjuság, 1956. július-október (7. évfolyam, 154-250. szám)
1956-07-11 / 162. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD IFJÚSÁG A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA VII. ÉVFOLYAM 182. SZÁM Szerda, 1956 július 11 -I ÁRA 40 FILLÉR MUNKÁSGYŰLÉSEK HOBHHH A Lőrinci Fonóiparban Kedden délután mintegy ötszáz dolgozó gyűlt össze a Lőrinci Fonóipar dísztermében rendezett munkástanácskozáson. Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nagy figyelmet keltő előadásban ismertette a dolgozókkal, hogyan érvényesíti pártunk és kormányunk a XX. kongresszus szellemét. Felsorolta a kollektív vezetés biztosítására, s a pártdemokrácia kiszélesítésére és a demokratizmusnak állami életünk minden területén való érvényesítésére, valamint az életszínvonal emelésére hozott intézkedéseket külön foglalkozott az országgyűlés munkájának megjavításával, az országgyűlés bizottságainak feladatával, a képviselők és a tömegek kapcsolatával. Hangsúlyozta, hogy a XX. kongresszus óta eltelt időben sok irányú építő bírálat fejlődött ki, egészséges kritikai szellem alakult ki, amelyre feltétlenül szükség van a szocializmus építésében. Ugyanakkor rámutatott, hogy a bírálat leple alatt párt- és népi demokrácia-ellenes demagógiával is találkozunk. Ilyen volt a Petőfi Körben elhangzott felszólalások egy része. Beszéde végén Rónai Sándor arra mutatott rá, hogy a dolgozó nép legkülönbözőbb rétegei lelkesen vitatták meg a második ötéves terv irányelveit és nagyszámú javaslatukkal járultak hozzá a terv tökéletesítéséhez. A terv reális — hangsúlyozta — és célja a dolgozó nép életszínvonalának 25 százalékos emelése A nagy tetszéssel fogadott előadást élénk vita követte. A felszólalásokra Rónai Sándor részletesen válaszolt. „Szépítik" a vizesvödröt Nemrég kezdte meg működését a Bonyhádi Zománcárugyár korszerű zománcozócsarnoka. Képünkön: Lenger Ilona zománcszóró pisztollyal díszíti a vizesvödröt (MTI Fotó : Vadas Ernő felvétele) AZ EMBEREK nagyon szeretik a humort, s ezért nem kell félteni a könnyű műfajt, még ha egyesek forró könnyeket is hullatnak a humor védelmében, a vélt humorellenes támadók ellen. Csak el kell menni esténként a Kálvária téri Kulich Gyula Színpadra és meg kell nézni három kiváló — öntevékeny! — együttest, legalábbis addig, amíg fellépnek ott. Mielőtt még műsorukról szólnánk, hadd mutassuk be e három együttest olvasóinknak. ITT VAN ELSŐNEK a híres debreceni Dongó-együttes. Az egész megyében népszerű ez a nyolc ember, akik szatíráikkal és paródiáikkal már a 300. előadás felé tartanak három év alatt. Számoljunk csak! Háromszáz előadás, az évente száz és hetenként körülbelül két fellépést jelent. Méghozzá nemcsak Debrecenben, hanem az egész megyéiben, néha — amennyiben módot adnak rá — a rádióban is. Szép teljesítmény ez, ha elgondoljuk, hogy ennek a nyolc művésznek (mert valamennyien azok, a dilettantizmus halvány árnyéka nélkül), bizony nagyon is civil foglalkozása van. íme, két testvér: a Pálfyak, egyikük újságíró, a fiatalabb pedig orosz-szakos tanár a debreceni Fazekas Gimnáziumban. Van köztük ládagyári igazgató, utolsóéves medikus, fiókvezető, tisztviselő és gépkocsielőadó, s kisegítésképpen, mivel a humorban nem, csak a nőkben van hiányuk, egy hivatásos színésznő is, Bán Judit. Életkoruk 27-től 39-ig terjed, de alig lehet észrevenni, ki 27, ki 39 éves, annyira fiatalok valamennyien. Azt mondják, a nevetés gyógyít. Náluk szemmel látható, hogy fiatalít is. A DONGÓNAK egyébként éles, fullánkos, a Ludas Matyihoz hasonló lapja is volt és így helyi színnel gazdagította újságjaink gyér humortermését. Sajnálatos — és e cikk kereteit meghaladó — okok miatt a lapot megszüntették, megyei bürokraták és vétkezők örömére, sokezer olvasó bánatára. A PESTI 7 ÜSKE együttes is körülbelül három éve alakult, ők szintén már valahol a háromszázadik előadás körül tartanak, hatalmas közönségsiker mellett. Egy ideig működési engedélyük is volt, aztán a Népművelési Minisztérium megvonta tőlük. Az együttes hosszú vitairatban tiltakozott engedélyének megvonása miatt, méghozzá jogilag teljesen kifogástalan formák között. Igaz, hogy ez „nem nagy művészet” — hiszen tagjai között két jogász is van: Bradách Emil és Margitay Iván, a Központi Döntőbizottság döntőbírói. Van azután még közöttük egy fiatal, nagyon tehetséges lány, Tamássy Gabriella, aki népművelési területen dolgozik, van egy vállalati osztályvezető, egy fizi- Tüskék és kai munkás,a XII. kerületi Kézműipari Vállalat dolgozója), s az Élelmiszeripari Minisztérium egyik főelőadója. A GÖRBE TÜKÖR, a harmadik csoport, nem kevésbé jó és tehetséges együttes, ők is heten, illetve zongoristával együtt nyolcan vannak, valamennyien férfiak, egyetlen nő nélkül. Eredetileg a Bányász Szakszervezet égisze alatt működtek, most a Petőfi Népművelési Otthon adott helyet számukra. Életkoruk 24 és 38 év között van, valamennyien irodai dolgozók. Ha humoruk egészen más és sokban el is üt a másik kettőétől, adataik, mint eddig is láthattuk, nagyjából azonosak a társ-együttesekével, ők is mintegy három éve alakultak meg és szintén majdnem 300 előadás van a hátuk mögött. (Mintha csak összebeszéltek volna az alakuláskor, hogy a 300. előadásnál majd itt találkoznak a Kulich Gyula Színpadon ...) MAGA A MŰSOR jó három órás maradéktalan szórakozást, vidámságot nyújt. Szinte kifogyhatatlan az ötletekben ez a három együttes. S mindhármójuk művészetében van valami egészen sajátos. A Dongó például jogosan nevezte el magát a fullánkjáról ismert rovarféleségről: humoruk csíp és szar, például abban a gyilkosan igaz szatírában, amely a vállalatok átszervezéséről szól, vagy egyik társuk, Pálfy József monológjában, mely a kiemeléstől és sikerektől megszédült, miajd a szédüléstől eredeti munkahelyéig visszatántorgó embertípusról szól. Opera paródiájuk nem egészen újszerű, de ebben a régi témában is megmutatták, hogy új ötletekkel, ügyes színészi munkával ezeregyedszer is lehet a már ezerszer megírt paródiával jól szórakoztatni a közönséget. A Tüske-együttes az énekes paródiákban érte el a legnagyobb sikert. Egyik paródiájuk például — amelyet már a rádió is sugárzott — végig vezeti a nézőket e rádió egynépi műsorán. Gyorsan pereg ez a néhány perces műsorszám és közben rengeteg jó ötletet, tréfát, humoros strófát használhat fel. Mennyi munkájába kerülhetett ennek a néhány embernek ennyire az apró részletekig kidolgoznia ezt a műsorszámot! És ugyanezt a tökéletes precizitást tapasztalhatjuk műsoruk többi részében is. Az iskolai jelenet már kevesebbet nyújtott annál, amit vártunk tőle, és nem ment túl a szokványos diákélet-ábrázolásokon. EGÉSZEN SAJÁTOS és a többiekétől teljesen elütő műfajt, a nantonimont állította rövid műsora középpontjába a Görbe Tükör-együttes. Van egy számuk, a pesti ember egy napja. Ez a néhány szellemes, jóhumorú, remek utánzókészséggel rendelkező férfi végigköveti a pesti embert attól a perctől fogva, hogy a trolibusznál ácsorog, egészen addig a magasztos éjszakai pillanatig, amíg italtól, vagy öleléstől dülöngélve álldogál egyedül, vagy másodmagával a pesti bérház kapuja előtt. Csak néhány pillanatig tartanak e jelenet képei és mégis egy,egy mozdulattal sok embertípuson az élet számtalan fonákságán nevetünk, vagy bosszankodhatunk. Kitűnő számuk még a Vidám Park, amely ha lehet, még több ötlettel mutatja be közkedvelt szórakozóhelyünket. Jól sikerült a dalárda paródiájuk is. Mindhárom együttes műsorát Jancsó Péter szellemesen és közvetlen hangon konferálta végig. BŐSÉGES TERET és sok segítséget kell kapnia népművelési szerveinktől ennek a három tehetséges együttesnek. Sokat fáradoztak, sok embert nevettettek meg és gondolkoztattak el, s ezzel jogosan harcolták ki maguknak sokezer néző megbecsülését. Most már azt várják és várják, hogy a hivatalos szervek is becsüljék meg, támogassák őket minden lehetséges módon! Gábor István A Tüske együttes éyik jogász tagja. Bradách Emil dongók szabadtéren Pálfy István, a debreceni Dongó-társulat egyik tagja. (EDMA karikatúrái) A Magyar Acélárugyárban kedden délután munkásta-nácskozást tartottak a Magyar Acélárugyárban, ahol Vas Zoltán, az MDP Központi Ve-zetőségének tagja válaszolt a munkások kérdéseire. Ismer- tette a poznani eseményeket ! — megvilágítva, milyen belső és külső tényezők játszottak szerepet a zavargásokban , és ismertette Jugoszláviához fűződő kapcsolatainkat. A belpolitikai kérdésekről szólva részletesen foglalkozott a Petőfi Kör legutóbbi vitájával és az ezzel kapcsolatos párthatározattal. A munkások kérdéseire válaszolva kitért az életszínvonal, a bérezés kérdéseire. Hangsúlyozta azt, hogy az elkövetkező években sok helyütt bevezetik hazánkban a hétórás munkanapot. Ezenkívül szó esett még az országgyűlés munkájának megjavításáról, az államigazgatás egyszerűsítéséről, az ifjúság nevelésének feladatairól, a budapesti közlekedés megjavításáról, a vállalatok önállóságának kérdéséről és a lakáselosztás rendjéről is. „Búcsúzunk tőled, Csillebérc" Tizenöt nap óta vidám nótaszótólvolt hangos a csillebérci nagytábor és környéke: az ország minden részéből csaknem ezer úttörő töltötte itt a szünidő egy részét, játékkal, szórakozással, kirándulással. A kellemesen töltött idő azonban kétszeres gyorsasággal repült, s máris elérkezett a búcsú ideje. A csapatok hétfőn a késő esti órákban a tábor színpadán, tábortűz fényénél legszebb jeleneteiket, táncaikat, s énekszámaikat adták elő. A pajtások meghatottan hallgatták HorváthIván pápai általános iskolai tanuló maga költötte, „Búcsúzunk tőled, Csillebérc“ című versét. A pajtások ezután díszmenetben vonultak a főtérre, ahol az árbocról bevonták a tábor zászlaját, s felolvasták azoknak az úttörőknek a nevét, akiket a jubileumi év alkalmából — az idén első ízben — bejegyeztek a tábor dicsőségkönyvébe. Harmincnyolc olyan gyermek nevét örökítették meg, akik a táborozás ideje alatt a sportban, a kulturális munkában és az úttörőmagatartásban a legpéldamutatóbbak voltak. Az úttörőket kedden reggel autóbuszok vitték a budapesti pályaudvarokra, hogy az estét már családi körben tölthessék. Valamennyien azzal az ígérettel vettek búcsút: egész évi jó munkával kiérdemlik, hogy jövőre ismét viszontláthassák Csillebércet. Háromszáz kéter esete az ötezer kilogrammal Ami a címben jelzett esetet illeti... De talán beszéljenek erről a második számú „ajándék-tanácsadók” a Lőrinci Fonóból. A képen látható két tanácsadón kívül még pontosan háromszázan vannak. Közülük elsősorban Tokár Icát, a DISZ-titkár helyettesét hallgassuk meg: — A mi gyárunkban nagyon sok drága importanyagot használunk, fel. A lányok mégsem vigyáztak eléggé. A gépről leengedett gubákat rendszerint ledobálták az olajos földre. fill I . Sok üzemi EISZ-szervezetünknél törik azon a fejüket, mit „ajánljanak fel”, milyen ajándékot készítsenek a közelgő nagy ünnep, az alkotmány napja tiszteletére. Engedjék meg ezek a DISZ- szervezetek, hogy e gondjaikon segítve, javaslatot tegyünk. Mégpedig két DISZ- szervezet példáján. Koffein a „dzsungelből*4 — Gyerekek! Kutassuk fel a gyár telepein , döglő” anyagokat, bizonyára ismét sokat felhasználhatunk majd ezekből, így kezdte Takács Pista fiatal gépészmérnök, a Kőbányai Gyógyszerárugyár DISZ- titkára, a ,,koffeinvadászok” vezére. — Ezután nemsokára megalakultak az anyagtakarékossági brigádok — vagy nyolc — csupa fiatal műszakiból. S megindultak az anyagkutató expedíciók a gyár telepeinek dzsungeljébe, az éveik óta ott heverő különböző ismeretlen anyagok sűrűjébe. Rövid idő alatt harmincötféle anyagot találtunk. A következő feladat ezután az volt, hogy a sok ismeretlen és ismert anyagról megállapítsuk, melyiket mire használhatjuk fel majd Németh Dani vegyészmérnök, a DISZ termelési felelőse folytatja: — Fiatal vegyészeink, analitikusaink, mint Köves György — aki különben a legsikeresebb expedícióvezetőnek bizonyult — Okályi Mária, Vizsolyi János, Bauer Jenő és mások szinte egymással versenyezve állapították meg, melyik anyag mire jó. Kövesék például az egyik telepen kallódó nátrium benzolkumból 8000 forint értékű import koffeint nyertek. Mások szintén 8000 forint értékben a Kalmovyrin gyártáshoz szükséges szalicilsavat kutattak fel. Egymás után születtek a fiatalok tudományos értékű javaslatai, hogy az eddig fel nem használt anyagokat, melléktermékeket — amelyekből nem egyet eddig a csatornába engedtek le — hogyan lehetne hasznosítani. És most, hogy teljes legyen a „kollektív tanácsadás”, Surányi Ottó, a szervezőtitkár folytatja: — Nem egy általunk „felfedezett” anyagot, amely talán éppen nagyon kellene a Chinoinnak, a mi gyárunk nem tud felhasználni. Ugyanakkor egészen bizonyos, ha a DISZ-nek a Chinoinban, vagy más vegyianyaggyárban is lennének ilyen expedíciói, találnának olyan anyagokat, amelyek nekünk lennének megfelelőek. Jó lenne, ha először augusztus 20. tiszteletére minden vegyianyaggyárban ifjúsági expedíciók indulnának el. (Dzsungel mindenütt van.) Az eredményeket esetleg a Vegyipari Minisztérium is értékelhetné. Biztosaik vagyunk abban, volna mit értékelni. Később pedig — mondjuk negyedévenként — összejöhetnénk a különböző gyárakból, és biztosan sok olyan felkutatott anyagot hozhatnánk a „piacra”, amelyekért az ,,öregeknek” sokszor fáj a fejük. .. __ Ebből lett a semmire sem hasz- nálható „olajos söpredék”. Ezen segíteni kell! —határozták el néhány hónappal ezelőtt. S a lőrinci lányok valóban segítettek. A fonodában leszedő csoportonként DISZ takarékossági őröket bíztak meg. Feladatuk lett, hogy csoportjukban vigyázzanak minden dekagramimnyi gyapotra, s figyelmeztessék a körülöttük dolgozókat is a takarékosságra. Hogy milyen nagy sikerrel látják el feladatukat ezek, az egymást naponta váltó lányok, helyesebben „jelvényes őrök” (a csoport minden tagjára rákerül a „szolgálat“), arra bizonyítékul álljanak itt a következők: a háromszázkét takarékossági őr — ma már ennyien vannak — jó munkája nyomán alig három hónap alatt pontosan 4954 kilogramm importanyagot takarított meg. Ahogy hallottuk, augusztus huszadikára a csoportok versenyre iskeltek egymással abban, melyiknek lesz kevesebb hulladéka.★ Más gyárakban is jártunk, ahol a diszisták szintén felcsaphatnának alkalmi ajándék-tanácsadónak, mivel itt is minden különösebb mozgalom — „beindítás” nélkül úgy beszélnek a fiatalokkal, mint a Kőbányai Gyógyszerárugyárban: gyerekek, vigyázzatok minden gramm anyagra, törjétek a fejeteket, hgyan takaríthatunk meg minél több importanyagot. Jó lenne, ha a DISZ budapesti bizottsága meghirdetné a versenyt a budapesti üzemek között, esetleg ezzel a jelszóval: „Ki takarít meg több anyagot augusztus 20-ig?“ Várkonyi—Tóth Játékos férjénél a kölsányai Jzsimer koffeínvadászatról három.^axkét lőrinci or«*«*n«ről i 6 Mk é Jfi Mk» ' Ketten a 302 DISZ takarékossági őrből: Vellai Viktória és Farkas Irén „szolgálatban” Vizsolyi János egy friss diplomás mérnök, azzal a bizonyos koffeinnel...