Szabad Ifjuság, 1956. július-október (7. évfolyam, 154-250. szám)

1956-07-11 / 162. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD IFJÚSÁG A DISZ K­Ö­ZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA VII. ÉVFOLYAM 182. SZÁM Szerda, 1956 július 11 -I ÁRA 40 FILLÉR MUNKÁSGYŰLÉSEK HOBHHH A Lőrinci Fonóiparban Kedden délután mintegy öt­száz dolgozó gyűlt össze a Lő­rinci Fonóipar dísztermében rendezett munkástanácskozá­son. Rónai Sándor, az ország­­gyűlés elnöke nagy figyelmet keltő előadásban ismertette a dolgozókkal, hogyan érvénye­síti pártunk és kormányunk a XX. kongresszus szellemét. Felsorolta a kollektív vezetés biztosítására, s a pártdemok­­rácia kiszélesítésére és a de­mokratizmusnak állami éle­tünk minden területén való érvényesítésére, valamint az életszínvonal emelésére hozott intézkedéseket külön foglal­kozott az országgyűlés mun­kájának megjavításával, az országgyűlés bizottságainak feladatával, a képviselők és a tömegek kapcsolatával. Hang­súlyozta, hogy a XX. kong­resszus óta eltelt időben sok irányú építő bírálat fejlődött ki, egészséges kritikai szellem alakult ki, amelyre feltétlenül szükség van a szocializmus építésében. Ugyanakkor rá­mutatott, hogy a bírálat leple alatt párt- és népi demokrá­cia-ellenes demagógiával is találkozunk. Ilyen volt a Petőfi Körben elhangzott fel­szólalások egy része. Beszéde végén Rónai Sán­dor arra mutatott rá, hogy a dolgozó nép legkülönbözőbb rétegei lelkesen vitatták meg a második ötéves terv irány­elveit és nagyszámú javasla­tukkal járultak hozzá a terv tökéletesítéséhez. A terv reá­lis — hangsúlyozta — és cél­ja a dolgozó nép életszínvo­nalának 25 százalékos eme­lése A nagy tetszéssel fogadott előadást élénk vita követte. A felszólalásokra Rónai Sán­dor részletesen válaszolt. „Szépítik" a­­ vizesvödröt Nemrég kezdte meg műkö­dését a Bonyhádi Zománc­­árugyár korszerű zománcozó­csarnoka. Képünkön: Len­ger Ilona zománcszóró pisztollyal díszíti a vizesvödröt (MTI Fotó : Vadas Ernő felvétele) AZ EMBEREK nagyon szeretik a humort, s ezért nem kell fél­teni a könnyű műfajt, még ha egyesek­­ forró könnyeket is hullatnak a humor védelm­é­ben, a vélt humorellenes tá­madók ellen. Csak el kell men­ni esténként a Kálvária téri Kulich Gyula Színpadra és meg kell nézni három kiváló — ön­tevékeny! — együttest, leg­alábbis addig, amíg fellépnek ott. Mielőtt még műsorukról szól­nánk, hadd mutassuk be e há­rom együttest olvasóinknak. ITT VAN ELSŐNEK a híres debreceni Dongó-együttes. Az egész megyében népszerű ez a nyolc ember, akik szatíráikkal és paródiáikkal már a 300. elő­adás felé tartanak három év alatt. Számoljunk csak! Három­száz előadás, az évente száz és hetenként körülbelül két fellé­pést jelent. Méghozzá nemcsak Debrecenben, hanem az egész megyéiben, néha — amennyiben módot adnak rá — a rádióban is. Szép teljesítmény ez, ha el­gondoljuk, hogy ennek a nyolc művésznek (mert valamennyien azok, a dilettantizmus halvány árnyéka nélkül), bizony nagyon is civil foglalkozása van. íme, két testvér: a Pálfyak, egyikük újságíró, a fiatalabb pedig orosz-szakos tanár a debreceni Fazekas Gimnáziumban. Van köztük ládagyári igazgató, utolsóéves medikus, fiókvezető, tisztviselő és gépkocsielőadó, s kisegítésképpen, mivel a humor­­ban nem, csak a nőkben van hiányuk, egy hivatásos színész­nő is, Bán Judit. Életkoruk 27-től 39-ig terjed, de alig lehet észrevenni, ki 27, ki 39 éves, annyira fiatalok valamennyien. Azt mondják, a nevetés gyó­gyít. Náluk szemmel látható, hogy fiatalít is. A DONGÓNAK egyébként éles, fullánkos, a Ludas Matyihoz hasonló lapja is volt és így helyi színnel gazdagította újság­jaink gyér humortermését. Saj­nálatos — és e cikk kereteit meghaladó — okok miatt a la­­pot megszüntették, megyei bü­rokraták és vétkezők örömére, sokezer olvasó bánatára. A PESTI 7 ÜSKE együttes is körülbelül három éve alakult, ők szintén már valahol a három­­századik előadás körül tarta­nak, hatalmas közönségsiker mellett. Egy ideig működési en­gedélyük is volt, aztán a Nép­művelési Minisztérium meg­vonta tőlük. Az együttes hosszú vitairatban tiltakozott engedé­lyének megvonása miatt, még­hozzá jogilag teljesen kifo­gástalan formák között. Igaz, hogy ez „nem nagy művészet” — hiszen tagjai között két jo­gász is van: Bradách Emil és Margitay Iván, a Központi Döntőbizottság döntőbírói. Van azután még közöttük egy fiatal, nagyon tehetséges lány, Ta­­mássy Gabriella, aki népműve­lési területen dolgozik, van egy vállalati osztályvezető, egy fizi- Tüskék és kai munkás,­­a XII. kerületi Kézműipari Vállalat dolgozója), s az Élelmiszeripari Miniszté­rium egyik főelőadója. A GÖRBE TÜKÖR, a harma­dik csoport, nem kevésbé jó és tehetséges együttes, ők is heten, illetve zongoristával együtt nyolcan vannak, valamennyien férfiak, egyetlen nő nélkül. Eredetileg a Bányász Szakszer­vezet égisze alatt működtek, most a Petőfi Népművelési Ott­hon adott helyet számukra. Életkoruk 24 és 38 év között van, valamennyien irodai dol­gozók. Ha humoruk egészen más és sokban el is üt a másik kettőétől, adataik, mint eddig is láthattuk, nagyjából azono­sak a társ-együttesekével, ők is mintegy három éve alakultak meg és szintén majdnem 300 előadás van a hátuk mögött. (Mintha csak összebeszéltek volna az alakuláskor, hogy a 300. előadásnál majd itt talál­koznak a Kulich Gyula Szín­padon ...) MAGA A MŰSOR jó három órás maradéktalan szórakozást, vidámságot nyújt. Szinte kifogy­hatatlan az ötletekben ez a három együttes. S mindhármó­juk művészetében van valami egészen sajátos. A Dongó pél­dául jogosan nevezte el magát a fullánkjáról ismert rovarféle­ségről: humoruk csíp és szar, például abban a gyilkosan igaz szatírában, amely a vállalatok átszervezéséről szól, vagy egyik társuk, Pálfy József monológjá­ban, mely a kiemeléstől és si­kerektől megszédült, m­iajd a szédüléstől eredeti munka­helyéig visszatántorgó ember­típusról szól. Opera paródiájuk nem egészen újszerű, de ebben a régi témában is megmutatták, hogy új ötletekkel, ügyes szí­nészi munkával ezeregyedszer is lehet a már ezerszer megírt paródiával jól szórakoztatni a közönséget. A Tüske-együttes az énekes paródiákban érte el a legna­gyobb sikert. Egyik paródiájuk például — amelyet már a rádió is sugárzott — végig vezeti a nézőket e rádió egynépi mű­során. Gyorsan pereg ez a néhány perces műsorszám és közben rengeteg jó ötletet, tré­fát, humoros strófát használhat­ fel. Mennyi munkájába kerülhe­tett ennek a néhány embernek ennyire az apró részletekig ki­­dolgoznia ezt a műsorszámot! És ugyanezt a tökéletes preci­zitást tapasztalhatjuk műsoruk többi részében is. Az iskolai je­lenet már kevesebbet nyújtott annál, amit vártunk tőle, és nem ment túl a szokványos diákélet-ábrázolásokon. EGÉSZEN SAJÁTOS és a többiekétől teljesen elütő mű­fajt, a nantonimont állította rö­vid műsora középpontjába a Görbe Tükör-együttes. Van egy számuk, a pesti ember egy napja. Ez a néhány szellemes, jóhumorú, remek utánzókész­séggel rendelkező férfi végig­követi a pesti embert attól a perctől fogva, hogy a trolibusz­nál ácsorog, egészen addig a magasztos éjszakai pillanatig, amíg italtól, vagy öleléstől dü­löngélve álldogál egyedül, vagy másodmagával a pesti bérház kapuja előtt. Csak néhány pil­lanatig tartanak e jelenet képei és mégis egy,egy mozdulattal sok embertípuson az élet szám­talan fonákságán nevetünk, vagy bosszankodhatunk. Kitűnő számuk még a Vidám Park, amely ha lehet, még több ötlet­tel mutatja be közkedvelt szóra­kozóhelyünket. Jól sikerült a dalárda paródiájuk is. Mindhárom együttes műsorát Jancsó Péter szellemesen és közvetlen hangon konferálta végig. BŐSÉGES TERET és sok segít­séget kell kapnia népművelési szerveinktől ennek a három tehetséges együttesnek. Sokat fáradoztak, sok embert nevet­tettek meg és gondolkoztattak el, s ezzel jogosan harcolták ki maguknak sokezer néző meg­becsülését. Most már azt várják és várják, hogy a hivatalos szervek is becsüljék meg, támo­gassák őket minden lehetséges módon! Gábor István A Tüske együttes éyik jogász tagja. Bradách Emil dongók szabadtéren Pálfy István, a debreceni Dongó-társulat egyik tagja. (EDMA karikatúrái) A Magyar Acélárugyárban kedden délután munkásta-­­­nácskozást tartottak a Magyar­­ Acélárugyárban, ahol Vas­­ Zoltán, az MDP Központi Ve-­­­zetőségének tagja válaszolt a­­ munkások kérdéseire. Ismer-­­ tette a poznani eseményeket ! — megvilágítva, milyen belső­­ és külső tényezők játszottak­­ szerepet a zavargásokban , és ismertette Jugoszláviához fűződő kapcsolatainkat. A belpolitikai kérdésekről szólva részletesen foglalkozott a Petőfi Kör legutóbbi vitájá­val és az ezzel kapcsolatos párthatározattal. A munkások kérdéseire vá­laszolva kitért az életszínvo­nal, a bérezés kérdéseire. Hangsúlyozta azt, hogy az el­következő években sok he­lyütt bevezetik hazánkban a hétórás munkanapot. Ezenkívül szó esett még az országgyűlés munkájának megjavításáról, az államigaz­gatás egyszerűsítéséről, az if­júság nevelésének feladatairól, a budapesti közlekedés meg­javításáról, a vállalatok ön­állóságának kérdéséről és a lakáselosztás rendjéről is. „Búcsúzunk tőled, Csillebérc" Tizenöt nap óta vidám nótaszótól­­volt hangos a csil­lebérci nagytábor és környéke: az ország minden ré­széből csaknem ezer úttörő töltöt­te itt a szünidő egy részét, játékkal, szórakozással, ki­rándulással. A kellemesen töl­tött idő azonban kétszeres gyorsa­sággal repült, s máris elérkezett a búcsú ideje. A csa­patok hétfőn a ké­ső esti órákban a tábor színpadán, tábortűz fényénél legszebb jelenetei­ket, táncaikat, s énekszámaikat ad­ták elő. A pajtások meghatottan hall­gatták Horváth­­Iván pápai általá­nos iskolai tanuló maga költötte, „Bú­csúzunk tőled, Csillebérc“ című versét. A pajtások ez­után díszmenet­ben vonultak a fő­térre, ahol az ár­bocról bevonták a tábor zászlaját, s felolvasták azok­nak az úttörőknek a nevét, akiket a jubileumi év al­kalmából — az idén első ízben — bejegyeztek a tá­bor dicsőségköny­vébe. Harminc­­nyolc olyan gyer­mek nevét örökí­tették meg, akik a táborozás ideje alatt a sportban, a kulturális munká­ban és az úttörő­magatartásban a legpéldamutatób­bak voltak. Az úttörőket kedden­ reggel autóbuszok vitték a budapesti pálya­udvarokra, hogy az estét már családi körben tölthessék. Valamennyien az­zal az ígérettel vettek búcsút:­­ egész évi jó mun­kával kiérdemlik, hogy jövőre ismét viszontláthassák Csillebércet. Háromszáz két­er esete az ötezer kilogramm­al Ami a címben jelzett esetet illeti... De talán beszéljenek erről a második számú „aján­dék-tanácsadók” a Lőrinci Fonóból. A képen látható két tanács­adón kívül még pontosan há­romszázan vannak. Közülük elsősorban Tokár Icát, a DISZ-titkár helyettesét hall­gassuk meg: — A mi gyárunkban nagyon sok drága importanyagot hasz­nálunk, fel. A lányok mégsem vigyáztak eléggé. A gépről le­engedett gubákat rendszerint ledobálták az olajos földre. fill I . Sok üzemi EISZ-szerveze­­tünknél törik azon a fejüket, mit „ajánljanak fel”, milyen ajándékot készítsenek a kö­zelgő nagy ünnep, az alkot­mány napja tiszteletére. En­gedjék meg ezek a DISZ- szervezetek, hogy e gondjai­kon segítve, javaslatot te­gyünk. Mégpedig két DISZ- szervezet példáján. Koffein a „dzsungelből*4 — Gyerekek! Kutassuk fel a gyár telepein , döglő” anya­gokat, bizonyára ismét sokat felhasználhatunk majd ezek­ből, így kezdte Takács Pista fiatal gépészmérnök, a Kőbá­nyai Gyógyszerárugyár DISZ- titkára, a ,,koffeinvadászok” vezére. — Ezután nemsokára meg­alakultak az anyagtakarék­os­­sági brigádok — vagy nyolc — csupa fiatal műszakiból. S megindultak az anyagkutató expedíciók a gyár telepeinek dzsungeljébe, az éveik óta ott heverő különböző ismeretlen anyagok sűrűjébe. Rövid idő alatt harmincötféle anyagot találtunk. A következő fel­adat ezután az volt, hogy a sok ismeretlen és ismert anyagról megállapítsuk, me­lyiket mire használhatjuk fel majd Németh Dani vegyészmér­nök, a DISZ termelési felelő­se folytatja: — Fiatal vegyészeink, ana­litikusaink, mint Köves György — aki különben a legsikeresebb ex­pedícióveze­tőnek bizonyult — Okályi Mária, Vizsolyi János, Bauer Jenő és mások szinte egymás­sal versenyezve állapították meg, melyik anyag mire jó. Kövesék például az egyik telepen kallódó nátrium ben­­zolk­umból 8000 forint értékű import koffeint nyertek. Má­sok szintén 8000 forint érték­ben a Kalmovyrin gyártáshoz szükséges szalicilsavat kutat­tak fel. Egymás után születtek a fiatalok tudományos értékű javaslatai, hogy az eddig fel nem használt anyagokat, mel­léktermékeket — amelyekből nem egyet eddig a csatorná­ba engedtek le — hogyan le­hetne hasznosítani. És most, hogy teljes legyen a „kollektív tanácsadás”, Su­­rányi Ottó, a szervezőtitkár folytatja: — Nem egy általunk „fel­fedezett” anyagot, amely ta­lán éppen nagyon kellene a Chinoinnak, a mi gyárunk nem tud felhasználni. Ugyan­akkor egészen bizonyos, ha a DISZ-nek a Chinoinban, vagy más vegyianyaggyárban is lennének ilyen expedíciói, ta­lálnának olyan anyagokat, ame­lyek nekünk lennének meg­felelőek. Jó lenne, ha először augusztus 20. tiszteletére minden vegyianyaggyárban ifjúsági expedíciók indulná­nak el. (Dzsungel mindenütt van.) Az eredményeket eset­leg a Vegyipari Minisztérium is értékelhetné. Biztosaik va­gyunk abban, volna mit érté­kelni. Később pedig — mond­juk negyedévenként — össze­jöhetnénk a különböző gyárak­ból, és biztosan sok olyan fel­kutatott anyagot hozhatnánk a „piacra”, amelyekért az ,,öregeknek” sokszor fáj a fe­jük. .. __ Ebből lett a semmire sem hasz-­ nálható „olajos söpredék”. Ezen segíteni kell! —­­hatá­rozták el néhány hónappal ez­előtt. S a lőrinci lányok valóban segítettek. A fonodában lesze­­dő­ csoportonként DISZ taka­rékossági őröket bíztak meg. Feladatuk lett, hogy csoport­jukban vigyázzanak minden dekagramimnyi gyapotra, s fi­gyelmeztessék a körülöttük dolgozókat is a takarékosság­ra. Hogy milyen nagy sikerrel látják el feladatukat ezek, az egymást naponta váltó lányok, helyesebben „jelvényes őrök” (a csoport minden tagjára rá­kerül a „szolgálat“), arra bizo­­nyítékul álljanak itt a követ­kezők: a háromszázkét takaré­kossági őr — ma már ennyien vannak — jó munkája nyo­mán alig három hónap alatt pontosan 4954 kilogramm im­portanyagot takarított meg. Ahogy hallottuk, augusztus huszadikára a csoportok ver­senyre is­­keltek egymással ab­ban, melyiknek lesz k­evesebb hulladéka.★ Más gyárakban is jártunk, ahol a diszisták szintén fel­csaphatnának alkalmi aján­dék-tanácsadónak, mivel itt is minden különösebb mozgalom — „beindítás” nélkül úgy beszélnek a fiatalokkal, mint a Kőbányai Gyógyszeráru­­gyárban: gyerekek, vigyázza­tok minden gramm anyagra, törjétek a fejeteket, h­gyan takaríthatunk meg minél több importanyagot. Jó lenne, ha a DISZ buda­pesti bizottsága meghirdetné a versenyt a budapesti üzemek között, esetleg ezzel a jelszó­val: „Ki takarít meg több anyagot augusztus 20-ig?“ Várkonyi—Tóth Játékos férjénél a kölsányai Jzsim­­er koffeínvadászatról h­árom.^axkét lőrinci or«*«*n«ről i 6 Mk é Jfi M­k» ' Ketten a 302 DISZ takarékossági őrből: Vellai Viktória és Farkas Irén „szolgálatban” Vizsolyi János egy friss dip­lomás mérnök, azzal a bizo­nyos koffeinnel...

Next