Szabad Kapacitás, 1990 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám
SZABAD KAPACITÁS A FÜGGETLEN MAGYAR KEZDEMÉNYEZÉS TÁJÉKOZTATÓJA 1990/1 1990. JANUÁR 10. A kialakult politikai helyzetrőlA 7 A Független Magyar Kezdeményezés nevében a kezdeményezés xJk kifejezés (ma már bátran elmondható) egy anakronisztikus fogalom. Kezdeményezésnek nevezték még két hónapja ,<■ Csehszlovákiában (illetve Közép-Európában) azokat a politikai célokat követő csoportosulásokat, amelyek az adott politikai és jogi keretek között sem szervezetként, sem pártként nem működhettek, ugyanakkor (azonnal, vagy a későbbiekben) ilyen feladatokat kívántak felvállalni. De a kezdeményezés valódi jelentése is megvolt, hiszen mindezek a csoportosulások tevékenységüket a társadalom különböző rétegeire is ki kívánták terjeszteni, ami mozgalmi jelleget öltve volt csak megvalósítható, ezt ugyanis a büntetést^cuv^c^ny^könyv nem szankcionálta. Az FMK nevébe is így került e kifejezés. A kezdetektől politikai célokat követő csoportosulás volt, amire a legjobb bizonyíték az Elvi Nyilatkozata, de bármely dokumentumát említhetném. 1989. november 17-e után új helyet teremtődött Csehszlovákiában. A félelmetes paragrafusok gyakorlatilag hatályon kívül helyeződtek, s megindulhatott teljesen legális, bár még nem kodifikált keretek között a társadalom önszerveződése. A Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen ennek az önszerveződésnek voltak a kifejezői, ill. keretei. Melletük és belőlük kiválva a politikai pártok is szerveződni kezdtek. Mint közismert, a tiszta többpártrendszer nem ismer olyan politikai alakzatokat, mint amilyen a Nemzeti Front. Nem ismer, mert a demokráciában az akaratérvényesítés a pártok közvetlen részvételével történik a parlamentben, s nem úgy, ahogyan a Nemzeti Front esetében fennállt, hogy a parlamentáris részvételt egy másfajta egyeztetés előzte meg (bár az "egyeztetés" is túlzó kifejezés). A Nemzeti Front egyfajta szürő szerepét töltötte be, abszolút kommunista kontroll mellett. Ilyen értelemben a Nemzeti Front parlament felett álló politikai képződményként fogható fel, hiszen a parlament összetételétől kezdődően a törvényjavaslatok kidolgozásáig elvileg minden a Nemzeti Fronton belül döntetett el. A Nemzeti Fronton belül a kommunista pártnak abszolút monopóliuma volt, így a párt nem csak a parlament, hanem a Nemzeti Front felett álló politikai döntéshozó testületnek tekinthető (hogy a párton belül a döntéshozatal hogyan valósult meg, az azt hiszem, közismert). A politológia ezt az államtípust nevezi pártállamnak. A parlament nem törvényhozó hatalom, ill. testület volt, hanem törvényelfogadó, amolyan szavazógépszerű testület, hiszen a döntések már korábban születtek. Amikor az elmúlt hetekben a CSKP kénytelen volt feladni monopóliumát, s elvileg kivonult az államéletből, pontosabban lemondott az államélet közvetlen irányításáról, a kormány meglehetősen kényelmetlen helyzetben találta magát.Sem szakértői testületekkel, sem megfelelő végrehajtói aparátussal és csatornákkal nem rendelkezett, hiszen korábban ezeket a feladatokat mind a kommunista párt látta el. Ez is oka volt annak, hogy a kormány olyan gyorsan tárgyalásokba kezdett az ellenzékkel. Magának a Nemzetgyűlésnek is komoly gondokat okozott a kialakult helyzet, nemcsak az derült ki, hogy de facto illegitim, hanem az is, hogy képtelen legitimitását megszerezni, hiszen ő sem rendelkezik kellő szakértői hátérrel. Ugyanazt tette, amit előtte, egyszerűen elfogadta a kerekasztalnál megfogalmazott törvényeket, illetve alkotmánymódosításokat. Egy ilyen helyzet természetesen rendkívül nagy veszélyekkel jár, hiszen akármelyik politikai csoport beléphet (méghozzá a demokrácia nevében) abba a politikai űrbe, amely a pártállam összeomlásával keletkezett, kisajátíthatja és önkényesen, birtokolhatja a politikai hatalmat, egyszóval csendes puccsot hajtn. . fgo-Ahhoz, hogy ez ne következhessen be, garanciák kellenek. Az egyik ilyen garancia az lehet, hogy a kerekasztalnál ülő politikai erők élvezzék a társadalom bizalmát. Ez a bizalom megszerzése és persze megőrzése is az elmúlt hetekben tanúsított helytállásukon túl a tiszta eszközökkel művelt nyílt politizáláson múlik. Az kell hozzá, hogy mindenki tájékozódhasson a hatalom politikai lépéseiről, tisztában legyen politikai céljaival, az egyes alternatívák lehetséges következményeivel. Az elmúlt hetek politikai történéseinek ez a fajta nyilánossága nem volt minden esetben adott, az is igaz, hogy a gyors történések miatt a lehetősége sem volt biztosítható. A jövőben ezen mindenképpen változtatni kell, hiszen hosszú távon ez komoly bizalmi válságot idézhet elő és presztízsvesztéshez, a régi beidegződések újratermelődéséhez vezethet. Érvényes ez mind az újjáalakult politikai vezetésre, mind a politikai erőkre. A nyilvánosság politikai ellenőrző szerepét egyszerűen ki kell alakítani, mégpedig nem azt a bizonyos gorbacsovi glasznoszty típusút, hanem a tényleges demokráciához illőt. Ennek a nyilvánoságnak a szerepe az alsóbb önigazgatási és államirányítási szinteken is nélkülözhetetlen lesz. Nem szabad, hogy személyeskedésekbe csapjon át, de mindenképpen leleplezőnek, korrekt tényfeltárónak kell lennie. A másik garanciális tényező a hatalomba frissen bekerült személyiségek és politikai erők politikai tőkéje, tapasztalata és felkészültsége lehet; az ellenzéki csoportok viszonyulása az ölükbe hullott hatalomhoz. Az ellenzék több évtizedes üldöztetettsége, erkölcsi alapállása, politikai kisebbségi tudata biztosíték lehet arra, hogy az új rendszer kialakításakor tapasztalatait pozitívan használja majd fel. Gyakorlatilag ezen alapul az a megelőlegezett bizalom, amelyet az elmúlt hetekben élvezhetett. A legfontosabb garanciális tényező mégis a társadalom kontroll szerepe kell legyen. Tudatosítanunk kell, hogy a demokráciát nem lehet kikiáltani, azt gyakorolni kell, állandóan megújítani. Ez lesz a nehezebbik oldala a dolognak. Ehhez a társadalom sokoldalú önszervezettsége szükséges, olyan pártok, politikai csoportosulások, erők, érdekvédelmi szervezetek, társaságok stb. megléte, amelyek állandó ellenőrzés alatt tartják a hatalom minden komponensét. Az ilyen jellegű politizálásnak van egy fontos, nem elhanyagolható, paradoxális alapja, hogy az embert ne kényszerítsék lépten-nyomon politikai állásfoglalásra, politizálásra. A privát szféra, a magánélet teljes sérthetetlenséget kell élvezzen, hogy mindenki szabad akarata szerint vehessen részt a politikai életben. Fontos tényező az is, hogy minden, ami nem tartozik közvetlenül a politika körébe (pl. tudományos élet, kultúra, iskolaügy, társadalmi élet stb.) teljes mértékben depolitizáltassék. Ezeken a területeken olyan társulási, egyesülési formákra van szükség amelyek hatékonyan ki tudják védeni az "állam bácsi" beavatkozásait. Ezekben a kérdésekben nem szabad az állam lépéseire várni, az új társulási, egyesülési formák jogi kereteit magának a gyakorlatnak kell megszabnia. A fentiek eddig nem ismert feladatok elé állítanak mindenkit, bennünket magyarokat is. (Folytatás a 3. oldalon) A Független Magyar Kezdeményezés boldog új esztendőt kíván mindenkinek! F M K zv•• od• • u 1 X a nmr o ae1 © 1 a d af o r r a J m 1 a t