Szabad Magyarság, 1943 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
A második év küszöbén Magyar folyóirat életében mindig nagy esemény volt a második évfolyam megkezdése és a nem késő ősszel indított lapok közül rendszerint jónéhány sohasem érkezett el ehhez a jelentős állomáshoz. Mennyivel nagyobb esemény tehát külföldön megjelenő magyar folyóiratnál a második évfolyam megindítása, még akkor is, ha a mai sorsfordító idők rendre változtatják meg a dolgok arányait, értelmét és akárhányszor önönmagunk célkitűzéseit is. Nyolc hónappal ezelőtt a külföldi haladó szellemű magyarság összefogásának jegyében indítottuk el a Szabad Magyarságot. Ez összefogás megértésének, szétágazó, de mégis egybefutó okainak magyarázata, tisztázása céljából vetettük fel hónapról-hónapra folyóiratunk oldalain a magyar sors, a magyar tragédia és a magyar egység kérdéseit, anélkül, hogy az ezekre adandó végleges felelet jogát önhatalmúlag magunknak igényeltük volna. De éppen úgy, azt sem ismertük el — és ma sem ismerjük el — hogy ebben, a magyar nép sorsát és jövendőjét legmélyebben érintő kérdésekben — bárki másnak, bármely más csoportnak, joga lenne végérvényesen dönteni, határozni. A magyar nép legjobb fiai huszonhárom esztendő óta soha nem szűntek meg harcolni a mai magyar rendszer ellen és mostani hősies, rengeteg áldozatot követelő küzdelmük csak folytatása annak a harcnak, amelyet 1928-ban a salgótarjáni bányamedencében, 1930 szeptember elsején a budapesti utcákon, 1931 és 1932-ben pedig az alföldi ezerholdak vidékein vivtak. Az ott folyó harcokban dőlt el mindig a magyar élet és ezentúl is ott fog eldőlni. Mi, külföldre szakadt magyarok, ha igazán szeretjük szülőhazánkat és szívünkön viseljük népének sorsát, szívvel-lélekkel, erőnkön felül, támogatnunk, segítenünk kell ezt a küzdelmet, de beleszólni, miképpen folyjon és minő célkitűzéseket írjon zászlajára, végzetes hiba és hatáskörünk túllépése lenne. Nem is beszélve arról, hogy elterelné a figyelmet azokról a speciális feladatokról és célkitűzésekről, amelyeket éppen a magyar nép érdekében külföldön kell megoldania az idegen országokba vándorolt magyaroknak. És ezért, ha az első számunkban a Károlyi Mihály által indított mozgalom mellé állásra és a demokratikus magyar szervezetek együttműködésére hívtuk fel a Kontinens magyarságát, elérkezettnek látjuk az időtt arra, hogy a Szabad Magyarság második évfolyamának a küszöbén, amikor még figyelmeztetőbben szólítjuk fel a Kontinens magyarságát Károlyi mozgalmához való csatlakozásra, ennek a még meg nem valósított együttműködésnek az irányvonalait felvázoljuk. Kétségtelen, hogy a szabad magyar mozgalmak puszta léte hatalmas lépéssel vitte előre a magyar egység ügyét. És amennyire sajnálatos, hogy épp ott, ahol a legtöbb magyar él, az Egyesült Államokban, nem látjuk virágba borulni ez egységbe fektetett reménységeinket, annyira örvendetesen valósul ez meg — minden nehézség ellenére — Dél — és Közép-Amerika államaiban. Hisszük és valljuk, hogy sem legyőzhetetlen, sem elvi akadályai nincsenek ez egység létrejöttének, mely előföltétele, hogy a szabad magyar mozgalmat komoly tényezőszámba vegyék. Mi az oka tehát, hogy egyesztendő alatt — és milyen esztendő alatt! — nem tudott kialakulni?