Szabad Magyarság, 1943 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

A második év küszöbén Magyar folyóirat életében mindig nagy esemény volt a második évfolyam megkezdése és a nem késő ősszel inditott lapok közül rendszerint jónéhány sohasem érkezett el ehhez a jelentős állomáshoz. Mennyivel nagyobb ese­mény tehát külföldön megjelenő magyar folyóiratnál a második évfolyam meginditása, még akkor is, ha a mai sorsforditó idők rendre változtatják meg a dolgok arányait, értelmét és akárhányszor önönmagunk célkitűzéseit is. Nyolc hónappal ezelőtt a külföldi haladó szellemű magyarság összefo­gásának jegyében indítottuk el a Szabad Magyarságot. Ez összefogás me­gértésének, szétágazó, de mégis egybefutó okainak magyarázata, tisztázása céljából vetettük fel hónapról-hónapra folyóiratunk oldalain a magyar sors, a magyar tragédia és a magyar egység kérdéseit, anélkül, hogy az ezekre adandó végleges felelet jogát önhatalmúlag magunknak igényeltük volna. De éppen úgy, azt sem ismertük el — és ma sem ismerjük el — hogy ebben, a magyar nép sorsát és jövendőjét legmélyebben érintő kérdésekben — bár­ki másnak, bármely más csoportnak, joga lenne végérvényesen dönteni, ha­tározni. A magyar nép legjobb fiai huszonhárom esztendő óta soha nem szűntek meg harcolni a mai magyar rendszer ellen és mostani hősies, rengeteg áldo­zatot követelő küzdelmük csak folytatása annak a harcnak, amelyet 1928-ban a salgótarjáni bányamedencében, 1930 szeptember elsején a budapesti uc- cákon, 1931 és 1932-ben pedig az alföldi ezerholdak vidékein vivtak. Az ott folyó harcokban dőlt el- mindig a magyar élet és ezentúl is ott fog eldőlni. Mi, külföldre szakadt magyarok, ha igazán szeretjük szülőhazánkat és szivünkön viseljük népének sorsát, szivvel-lélekkel, erőnkön felül, támogat­nunk, segítenünk kell ezt a küzdelmet, de beleszólni, miképpen folyjon és minő célkitűzéseket Írjon zászlajára, — végzetes hiba és hatáskörünk túllépé­se lenne. Nem is beszélve arról, hogy elterelné a figyelmet azokról a speciális feladatokról és célkitűzésekről, amelyeket éppen a magyar nép érdekében külföldön kell megoldania az idegen országokba vándorolt magyaroknak. És ezért, ha az első számunkban a Károlyi Mihály által inditott mozga­lom mellé állásra és a demokratikus magyar szervezetek együttműködésére hivtuk fel a Kontinens magyarságát, elérkezettnek látjuk az idött arra, hogy a Szabad Magyarság második évfolyamának a küszöbén, amikor még figyel­meztetőbben szólitjuk fel a Kontinens magyarságát Károlyi mozgalmához való csatlakozásra, ennek a még meg nem valósitott együttműködésnek az irány­vonalait felvázoljuk. Kétségtelen, hogy a szabad magyar mozgalmak puszta léte hatalmas lépéssel vitte előre a, magyar egység ügyét. És amennyire sajnálatos, hogy épp ott, ahol a legtöbb magyar él, az Egyesült Államokban, nem látjuk vi­rágba borulni ez egységbe fektetett reménységeinket, annyira örvendetesen valósul ez meg — minden nehézség ellenére — Dél — és Közép-Amerika álla­maiban. Hisszük és valljuk, hogy sem legyőzhetetlen, sem elvi akadályai nincsonek ez egység létrejöttének, mely elöföltétele, hogy a szabad magyar mozgalmat komoly tényezöszámba vegyék. Mi az okta tehát, hogy egy- esztendő alatt — és milyen esztendő alatt! — nem tudott kialakulni? — l —

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék