Szabad Magyarság, 1943 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

A­ nagy távolság, amely elválasztja egymástól az amerikai kontinensen élő magyar szigeteket s amelyet a­­világháború még nagyobbra növelt, sok­ban hozzájárult ahhoz, hogy az egység nemcsak, hogy nem valósult meg, de az utóbbi időben jóformán lekerült a napirendről. Minden bizonnyal e távolság és rossz közlekedés nagy akadály, de nem lehet döntő tényező. Mert amennyire igaz, hogy az utóbbi időben egy repülőlevél Nem Yorkból Mexicóba az azelőtti két nap­­helyett egy hétig megy, annyira igaz az is, ha ezt a levelet nem adják fel, akkor a benne lévő gondolat még későbben érkezik meg rendeltetési helyére. Nem szabad tehát az egység létre nem jöttét külső körülményekkel, technikai akadályokkal mentegetni. Az okok sokkal mélyebben rejlenek. A­­legmélyebben fekvő oknak pedig azt tartjuk, hogy a kontinens leg­több államának szabad magyar mozgalmai — köztük elsősorban az Egye­sült Államoké — nem érték el a politikai és szervezeti fejlettségnek azt a fokát, amely természetszerűleg maga után vonja a többi csoportokkal való együttműködésnek a szükségességét. Avval pedig tisztában kell lennünk, hogy előzetes együttműködés nélkül komoly egység nem jöhet létre. Mert az egység nem lehet valami mesterségesen összeállított alkotás, hanem a tényleges helyzetből, a való együttműködésből folyó állapot szentesítése. Nagyban hozzájárult fenti helyzet kialakulásához az a körülmény, hogy a régen kivándorolt magyarság politikai élete nívó tekintetében teljesen pro­vinciális volt és az újabban hozzájuk vándorolt rétegek nem rendelkeztek olyan kvalitásokkal, hogy ezen változtatni tudtak volna. Az utóbbi hónapok eseményei azonban lehetővé tették, hogy évek hiányait és mulasztásait tegyük jóvá. A robogva vágtató idő néha nagy le­hetőségeket nyújt, azonban annál keservesebben bosszulja meg, ha nem használják fel a kínálkozó alkalmat. Hitler hadai megtörtek a Vörös Had­sereg acélfalán és a náci hadigépezet hátrafelé áramlik; az amerikai hadsereg betört Észak-Afrikába és egy ugrásnyira van Európa déli részétől. Mindezek a tények magukban rejtik azt a lehetőséget, hogy a háború holnap Magyar­­ország határára érkezik és akkor Magyarország népe számára is ütött a döntő óra. Mi bízunk Magyarország népében, mint ahogyan mindig bíztunk és az úgynevezett látszat-konszolidáció, de valójában a konszolidált­ fasizmus éveiben tanúsított apátiája, kimerültsége sem ingatta meg bizalmunkat. De ez a bizalom nem elegendő és bármennyire is meg vagyunk róla győződve, hogy a döntő órában meg fogja állni a helyét, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk ennek előmozdítására, segítésére. Tudjuk jól, hogy a kontinens másfélmilliónyi magyarsága nem túlsá­gosan nagy erő, de még mindig sokat jelent, ha kellően kihasználjuk e tömeg jelentőségében rejlő lehetőségeket. Az idő parancsolóan sürget és nincs egy pillanat veszíteni való idő. Haladéktalanul hozzá kell látni az egységesen elhatározott és egységesen vezetett cselekedetek megindításá­hoz. E cél érdekében pedig haladéktalanul meg kell teremtenünk a kon­tinens demokratikus magyar mozgalmaiból a Szabad Magyar Tanácsot, mely méltóan és joggal képviselje a külföldön élő magyarság véleményét és akaratát. Válassza meg a kontinens valamennyi demokratikus magyar szervezete kiküldötteit, képviselőit ebbe a tanácsba, mely így természetsze­rűen a szabad magyar mozgalmak szellemi vezetőjévé válik. Felmerült egyik-másik oldalról, hogy meg kell indítani a vitát célkü­ű­

Next