Szabad Magyarság, 1943 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
A nagy távolság, amely elválasztja egymástól az amerikai kontinensen élő magyar szigeteket s amelyet avilágháború még nagyobbra növelt, sokban hozzájárult ahhoz, hogy az egység nemcsak, hogy nem valósult meg, de az utóbbi időben jóformán lekerült a napirendről. Minden bizonnyal e távolság és rossz közlekedés nagy akadály, de nem lehet döntő tényező. Mert amennyire igaz, hogy az utóbbi időben egy repülőlevél Nem Yorkból Mexicóba az azelőtti két naphelyett egy hétig megy, annyira igaz az is, ha ezt a levelet nem adják fel, akkor a benne lévő gondolat még későbben érkezik meg rendeltetési helyére. Nem szabad tehát az egység létre nem jöttét külső körülményekkel, technikai akadályokkal mentegetni. Az okok sokkal mélyebben rejlenek. Alegmélyebben fekvő oknak pedig azt tartjuk, hogy a kontinens legtöbb államának szabad magyar mozgalmai — köztük elsősorban az Egyesült Államoké — nem érték el a politikai és szervezeti fejlettségnek azt a fokát, amely természetszerűleg maga után vonja a többi csoportokkal való együttműködésnek a szükségességét. Avval pedig tisztában kell lennünk, hogy előzetes együttműködés nélkül komoly egység nem jöhet létre. Mert az egység nem lehet valami mesterségesen összeállított alkotás, hanem a tényleges helyzetből, a való együttműködésből folyó állapot szentesítése. Nagyban hozzájárult fenti helyzet kialakulásához az a körülmény, hogy a régen kivándorolt magyarság politikai élete nívó tekintetében teljesen provinciális volt és az újabban hozzájuk vándorolt rétegek nem rendelkeztek olyan kvalitásokkal, hogy ezen változtatni tudtak volna. Az utóbbi hónapok eseményei azonban lehetővé tették, hogy évek hiányait és mulasztásait tegyük jóvá. A robogva vágtató idő néha nagy lehetőségeket nyújt, azonban annál keservesebben bosszulja meg, ha nem használják fel a kínálkozó alkalmat. Hitler hadai megtörtek a Vörös Hadsereg acélfalán és a náci hadigépezet hátrafelé áramlik; az amerikai hadsereg betört Észak-Afrikába és egy ugrásnyira van Európa déli részétől. Mindezek a tények magukban rejtik azt a lehetőséget, hogy a háború holnap Magyarország határára érkezik és akkor Magyarország népe számára is ütött a döntő óra. Mi bízunk Magyarország népében, mint ahogyan mindig bíztunk és az úgynevezett látszat-konszolidáció, de valójában a konszolidált fasizmus éveiben tanúsított apátiája, kimerültsége sem ingatta meg bizalmunkat. De ez a bizalom nem elegendő és bármennyire is meg vagyunk róla győződve, hogy a döntő órában meg fogja állni a helyét, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk ennek előmozdítására, segítésére. Tudjuk jól, hogy a kontinens másfélmilliónyi magyarsága nem túlságosan nagy erő, de még mindig sokat jelent, ha kellően kihasználjuk e tömeg jelentőségében rejlő lehetőségeket. Az idő parancsolóan sürget és nincs egy pillanat veszíteni való idő. Haladéktalanul hozzá kell látni az egységesen elhatározott és egységesen vezetett cselekedetek megindításához. E cél érdekében pedig haladéktalanul meg kell teremtenünk a kontinens demokratikus magyar mozgalmaiból a Szabad Magyar Tanácsot, mely méltóan és joggal képviselje a külföldön élő magyarság véleményét és akaratát. Válassza meg a kontinens valamennyi demokratikus magyar szervezete kiküldötteit, képviselőit ebbe a tanácsba, mely így természetszerűen a szabad magyar mozgalmak szellemi vezetőjévé válik. Felmerült egyik-másik oldalról, hogy meg kell indítani a vitát célküű