Szabad Magyarság, 1956. december (1. évfolyam, 1-2. szám)

1956-12-14 / 1. szám

2. oldal AN OPEN LETTEK (Continued írom Page 1)___ ning short, History does nőt wait. We bcg fór immediate energetlc action. PROCLAMATION of American Friends of Hungary Fór thousands years, the Hun­­garians were thc bulwark of the Western World. Do nőt allow them to be the victims of the bloody red terror! Do nőt allow the annihila­­tion of a nation before your very eycs, with the silent assistance of the whole world — only because they wanted to be free again. Do nőt allow the gigantic massacre of a whole nation—fór which there is no precedent in the history of the world! HELP! Support a nation which fights fór its very life! HELP! HELP today! Tomorrow may'be laté and timc only fór burial. Help! Conside'r, that Communism won’t stop at the Hungárián bor­dér. Consider, that tomorrow will follow in this bloody path another nation, maybe your own! Extráét of the Emergency Com­­mittee’s resolution, adopted at the Action On Arms Fór Hungary meeting held at Chateau Gardens and at Jaeger Hall: The Hungárián people, fighting and dying fór their frcedom against Russian oppression, have called to the world fór guns and ammunition. We cannot let their appeal go unanswered. Immediate shipment of military aid to the Hungarians. Immediate pledge by the American government of arm fór the other people of Eastern Europe should Russian guns be turnéd against them. Worldwide economic sanctions against Russia. The Hungarians continue to fight through a generál strike. The Russians are preparing to break the strike through colossal, geno­­cidal deportations. It is already known that they plán to send eve­­ry native of Budapest betwcen the ages of sixteen and twenty-four to Siberia. Before the Hungárián na­tion gapes the Russian box-car. Only arms in the hands of the Hungárián patriots can savé the Hungárián people írom a death­­ride to Siberia. Quotation of letters sent to the United Nations Presideney: “We are grateful fór your ef­­forts in behalf of martyred, free­­dom-loving Hungary. Butchered, decimated, the Hungárián heroes still continue their struggle against the Russian barbarians. It is the sacred duty of the United Nations to stop the bloodshed and deporta­­tion of innocent people and to De­­mand The Immediate Withdrawal Of All Russian Troops from the bloodstained soil of Hungary.” “Send United Nations Police Troops to Hungary immediately as you have sent them to Korea and Egypt.” “Hungarians in Hungary, as well as in neighboring Transylvania, are being annihilated by Soviet barbarians. How long will the rep­­resentatives of the civilized world, including you, Sir, stand fór these unbelievable brutalities?! This genocide must be stopped! » Fenti levelünkben a szovjet ál­tal okozott károk teljes megtérí­tését, a tiz milliós nemzetnek UN rendőrséggel való megmentését, a szovjet kizárását és teljes bojkot­tálását követeljük. Vagyis azt, amit rég tenni kellett volna, s amit az erkölcs, igazság, szabadság, em­beri jog követel. Utána több szer­vezet erélyes határozatából és né­hány cikkünkből veszünk angol idézetet, amelyekkel alátámaszta­ni kívántuk jogos követelésünket az illetékes tényezőknél, akik elé oda kerül lapunk. Adja Isten, sza­badságharcos nemzetünk érdeké­ben, hogy ne találjunk süket fü­lekre. Hősi halott szabadságharcosainkat gyászolta Amerika az Emberi Jogok napján ÉRTÜK SZÓLTAK A HARANGOK — EISENHOWER ELNÖK MEGBÉLYEGEZTE A SZOVJETBRUTALITÁST Keserű szatírája manapság az emberi jogok emlegetésé­nek mindaz, ami szülőhazánk­ban, Magyarországon történik. December 10-én volt nyolca­dik fordulója a NN deklará­ciójának. E napot Ameri­kában az Emberi Jogok nap­jának mondták ki. Amikor most az emberi jogokat Ma­gyarországon oly gáládul meg­­csúfolják, Amerika ezt a na­pot a magyar szabadsághar­cos hősi halottak emlékének, is a gyásznak szentelte. E na­pot így vezette be az egyik washingtoni lap: At hand is a State Department mimeographed memorandum urg­­ing all newspapers to take note of Dec. 10 and help “celebrate” it as Humán Rights Day. We are happy to take note. Bút we ur^e no celebration. Dec. 10 this year should be set aside as a day of mourning—fór thc barbaric violation of humán rights in Hungary. We again ürge President Eisen­­hower to sr>eak out—to supple­­ment his proclamation designat­­ing Dec. 10 as Humán Rights Day with another proclaiming a na­­tional day of mourning fór thous­ands of murdered Hungarians. Let our flags fly at half staff. Let our church bells toll. And those who ask. “Why?” let them be told: It is fór thee.” Let our ministers, rabbis and priests devote the week-end pre­­ceding Monday, Dec. 10, to relat­­ing the heroic struggle of thc Hungarian people—for human rights. Let our officials, red by the President, use the day to tell the people what happens when little people demand only the most ele­­mental human rights for Bol­­shevism. Let every American who cher­­ishes his freedom pray on Dec. 10 for the wisdom and courage to find ways of pneventing another Hungary. És Amerika népe az emberi jogok napján valóban mélyen gyászolta szabadságharcosa­inkat. Értük szóltak a haran­gok minden városban, falu­ban. Félárbócra eresztették a zászlókat, mindenütt isten­tiszteleteket tartottak, értük imádkoztak. Az egyetemi ifjú­ság gyászkarszalaggal jelent meg a templomokban. Sokan az adakozás napjává is tették. Rádiókban ünnepelték a hő­söket. A gyászoló Amerika elnöke, Eisenhower georgiai pihenő­jében keményen megbélyegez­te beszédében a szovjetbruta­litást, az emberi jogok lábbal­­tiprását. Nem is lehet ünne­pelni, hanem csak gyászolni e napon. Borzalommal gondol­nak arra a szörnyű kegyetlen­kedésre, amely alatt a baráti nép szenved. Sose feledjük ezt el, — jelentette ki az elnök. Mindez szép, de a magyar­ság ennél sokkal többet vár. A nemzetirtás erélyes megaka­dályozását, s a bűnök megtor­lását. SZABAD MAGYARSÁG Ft, Galambos Józseffel (Folytatás az 1-ső oldalról) gyarnyelvű szélsőballal. Múl­túnk meghamisítása, a rágal­mak özöne, nagyjaink közön­séges bűnözőkként való be­mutatása, újra és újra elal­tatta a nyugati világ amúgy is tág lelkiismeretét. A világba kürtött magyar “bűnösség”, nem állhatott meg Imrédynél, Bárdossynál, Szálasinál és a többi magyar mártírnál. Reá­feküdt az egész nemzetre. Jalta ördögi határozatai “jogos” és “igazságos” bünte­tésként hatottak és hatnak még ma is. Ft. Galambos József, a har­cos újságírótársunk a jaltai szellem elpusztításáért harcolt. E harc sikere érdekében bon­totta ki a keresztény napilap lobogóját. Ezért került szembe a nácizó, vicsorgató áldemok­ratákkal. Küzdelme sikerekben gaz­dag volt, de korai halála miatt befejezetlen. A világ lelkiismeretét száz­ezer magyar hős lemészárolása sem ébresztette fel. Romhal­mazzá vált városaink sem. If­jú magyarjaink tömeges de­portálása sem. Jalta szelleme még él. Áttöri a közvélemény spontán felháborodását,a ma­gyarság gyötrelmével való együttérzést. Ft. Galambos József hagya­téka az összmagyarságé. Tet­tel, szóval és kétnyelvű tollal irtani a jaltai szellemet. He­­­lyette az általános krisztusi emberi igazságot, jogot és er­kölcsöt ültetni. Magyarország katonai fel­szabadításának ez az­ előfelté­tele. Amikor a szabad magyar­ságért küzdő Szabad Magyar­ságot először szerkesztjük, a­­mikor a magyarság e­gyötrel­­mes órájában kezünkbe ragad­juk József atya tollát, fogad­juk, hogy tántoríthatatlan hittel és akarattal küzdünk fajtánk életéért, szabadságá­ért. Előttünk jár a magasra tartott kereszt. Minden igaz magyar segít­ségét kérjük és várjuk a már­tír nemzetért, szentistváni jo­gos örökségünkért, a magyar­ság boldogabb jövőjéért nehéz körülmények közt vívandó harcunkhoz. Gyötrődő fajtánk ma sérel­met felejtő alázatot követel tő­lünk. Bennünk ez az alázat meg­született. KIVONULT A SZOVJET­­BÉREN­C HORVÁTH A szovjetbérenc Horváth Imre és Sik Endre magyarországi NN de­legátusok szállása előtt sokszor tüntettek a magyarok, s kiabálták: “Rablógyilkosok, takarodjatok el!” A NN-ben ugyanezt parlamentá­­risabb kifejezéssel vágták a fejük­höz. Most végre “megsértődtek”, s azon a címen, hogy a UN illeték­telenül avatkozik magyar bel­­ügyekbe, kivonultak a UN-ből, ahol már kizárásukra készültek. Senki se sír utánuk. Lodge, ameri­kai fődelegátus kijelentette: — Egy szovjetügynökkel keve­sebb. Sok vesztett időt lehetne megtakarítani, ha a többi is követ­né a példát.* * * tito áldozatai Tito biztatta a magyar mene­külteket, s oltalmat ígért. Aztán a táborba beengedte az ÁVO-t s ez elhurcolt 90 menekültet. 1956 december 14 A magyar szabadságharc (Folytatás az 1-ső oldalról) kezdődött 1956-ban, a magyar szabadságharc megtorlásaként november hónapban 38.000 ma­gyart vittek a Szovjetbe. A ma­gyar határon a legutóbbi héten, három tehervonat egyenként 60 m­a­r­h­aszállítókocsival, minde­gyikben 50-60 magyar ember bezárva került át a Szovjetbe. Bolsevista rendszer a deportálásra A deportáltakat szovjet sziszté­ma szerint különböző helyekre vi­szik. Egy részü­k, Vöröskereszt jelen­tések szerint, a Kaukázusi cin és ólom bányákba került. Igen sok magyart vittek a Szibéria leg­­északkeletibb pontján lévő Koly­­ma-i aranybányákba. Sok magyar szakmunkást az Ural iparvidéken dolgoztatnak. A legnagyobb számú deportált a Vorkuta-i szénbányába került, mi­vel ezeknek a bányáknak kell el­­látniuk Leningrád és ipari környé­két szénnel. Ebből a bányából ki­szabadultak Írásai hivatalos vád­ként fekszenek az NN titkára előtt. Embertelen hidegben, vizes leves és kenyér vagy néhány da­rab fagyott krumpli fizetésért, rab­szolga módra dolgoznak a magyar deportáltak. Amikor mindezt hivatalosan a szovjet külügyminiszter elé ter­jesztették, Dimitri T. Shepilov külügyminiszter, az NN előtt mél­tatlankodva és magából kikelve azt válaszolta: “Az mind fantasz­tikus hazugság, hogy magyarokat deportáltak volna valaha is a Szovjetbe.” A mostani deportáltakat két részre választották a bolsevisták, miután összeszedésü­k teljesen orosz rendszer szerint történt, kit, hol találtak, vittek. Egyik csoportban öregek, gyerekek, asszonyok van­nak, ezeknek nagy része a szállítás alatt úgyis elpusztul. A másik cso­portban a fiatal diákok s munká­sok , akiket, mint aktív szabadság­harcosokat, külön elbánással kezel Seron generális. A deportáltak kétségbeesett se­gélykérő üzenetei, a hozzátartozók kérései és az egész szabadvilág kö­vetelései ellenére a deportálások mind a mai napig tovább folynak Magyarországról Szibéria felé. Nyilatkozik a Kádár kormány Az ország lakossága fegyverte­len, néma, forradalomba kezdett és passzivitással szabotálja a Ká­dár kormányt, amely nemcsak hoz­zájárult a magyar szabadsághar­cosok lemészárlásához, hanem a szovjet kezére játszotta a magya­rokat és állandóan tagadja a de­portálást. Az ország népe — alig kezdett dolgozni — újabb sztrájkba lépett, pedig éhezik. A külföldi munkás szakszervezetek Angliában és Dá­niában, valamint Nyugat Német­országban, Franciaországban és Olaszországban együttes állásfog­lalást határoztak el a magyar de­portálásokkal szemben. Az Egyesült Nemzetek főtitkára nem kapott a bolsevista Kádár kormánytól választ arra vonatko­zólag, hogy a deportálásokat szün­tessék meg és engedjék be Magyar­­országba az Egyesült Nemzetek ki­küldött megfigyelőit. Tagadó vá­lasz érkezett később. A Pravdának azonban a Kádár kormány a kö­vetkezőket nyilatkozta: “A Magyarországon lezajlott események kizárólagos belügy a Szovjet és Magyarország közt és ahhoz semmi köze sem külföldnek, sem az Egyesült Nemzetek Szövet­ségének, sem senkinek. A nyilatkozat további részében Kádár azzal a naiv mesével uta­sítja vissza az Egyesült Nemzetek ellenőrző bizottságát, hogy arról Magyarországon azt hinnék, hogy azok amerikai katonák és “félre­értésre adnának okot a magyar lakosság körében.” Ennél hazugabb és ostobább nyi­latkozat még nem látott napvilá­got a diplomácia történetében. Gazdasági szankció vagy jet­bombázás Az Egyesült Nemzetek főtitkára, Dag Hammarskjold kijelentette, hogy amennyiben a Kádár kor­mány továbbra is ellenszegül a nemzetközi bizottság beeresztésé­nek, úgy kizárják Magyarországot az Egyesült Nemzetek sorából, el­ítélik a Kádár kormány magatar­tását és amennyiben a kubai ja­vaslat megkapja a két­harmad többségét az általános gyűlésnek, úgy további intézkedések történ­nek. Az Egyesült Államok közvéle­ménye végtelen megdöbbenéssel fogadta a magyar eseményeket. A legnagyobb társadalmi, anyagi és erkölcsi segítség-mozgalom, ami valaha is történt, indult meg az USA-ban és úgyszólván az egész magyar menekült kérdés anyagi részét az Egyesült Államok finan­szírozza. Egy menekült egy­napi ellátása egy amerikai dollárba ke­rül, mindaddig, amíg új otthonába nem juttatják. Egyesületek és ma­gánosok, templomok és közületek, valamint a hivatalos szervek a leg­nemesebb áldozatkészséggel siet­nek a magyar menekültek megse­gítésére. McCarthy republikánus szenátor megismételte korábbi javaslatát a Milwaukeeban tartott “Freedom for Hungary” ünnepségen. Mc­Carthy szenátor javaslata szerint­ a legújabb típusú amerikai jet­bombázók egy skvndronja pillana­tok alatt el tudja pusztítani a va­súti összeköttetést Magyarország és a Szovjet között és ezzel elér­nék, hogy egyetlen vagon depor­táltat sem vihetnének Oroszor­szágba. Knowland republikánus szená­tor javasolta a Szovjet kizárását az Egyesült Nemzetek tagjai kö­zül. Knowland szenátor négy pont­ból álló javaslatot terjesztett elő a magyarországi bolsevista kegyet­lenkedések azonnali megszünteté­sére. (1.) A szovjet és a magyar báb­kormány elismerésének megtaga­dása. (2.) Gazdasági szankciók a szovjet és a bábkormányaik ellen. (3.) Mindennemű kereskedelmi és gazdasági kapcsolat megszakítása a Szovjettel. (4.) 24 óra alatt in­dulásra kész U­ hadsereg felállí­tása. Ugyancsak Knowland szenátor mutatt rá arra, hogy a Suezi ügy­ben a UN közbelépése eredményes volt, míg a magyar kérdésben még csak választ sem kapott, ami lé­nyegileg azt jelenti, hogy csak sza­bad kormányokkal szemben tud az UN hatásosan fellépni. Ez pedig veszélyezteti az UN jövőjét és to­vábbi fenmaradását. A szenátor helyeselne nemzetközi önkéntes keresztes harcosokból álló hadse­reg létesítését. The fighting is still going on . . . William J. Donovan generális, a háború alatt az OSS vezetője, Ma­gyarország megsegítésére amerikai katonai segítséget javasolt. A 73 éves generális egy hetet töltött Ma­gyarországon és látta a magyar hősi szabadságharcot. Visszatérte­kor az újságíróknak arra a kérdé­sére, hogy talán fel kellene emelni a befogadandó magyar menekültek kvótáját, a generális azt vála­szolta : — Nem, hanem fegyvereket kell adnunk nekik. A generális, aki vé­gigjárta Budapest és Magyarország ellenállási pontjait, a továbbiak­ban kijelentette, hogy a magyar szabadságharc tovább tart. “The fighting is going on. They have proved that they will die for free­dom. They will do anything, rather than exist half slave, half free.” Véleménye szerint a katonai se­­(Folytatása a 4-ik oldalon)

Next