Szabad Magyarság, 1956. december (1. évfolyam, 1-2. szám)

1956-12-14 / 1. szám

10 oldal HÍREK A legújabb amerikás magyarok Magyar szívünk egész melegével, szere­te­tével köszöntünk bennete­ket, legújabb amerikás magyar testvéreink. Mi évtizeddel előbb jártuk meg a szovjet elleni harc­nak és a pusztítása elől való mene­külésnek a tiétekhez hasonló útját. Átérezzük, tudjuk, mit jelentett számotokra évtizedes rabság után a szabadságharc, majd a túlerő elől a haza földjének kényszerű el­hagyása. Tudjuk, fiatalok, ha fegy­vert kapnátok, szívesen mennétek vissza társaitokhoz, akik ma is folytatják az újra fellángolt sza­badságharcot. Azt a harcot, amely bámulatba ejtette az egész világot és becsültté tette a tíz éve hasonló harc miatt elgyalázott magyar ne­vet. Örülünk, hogy nektek a sza­bad földön már nem kellett meg­járnotok a megalázásnak azt a kálváriás útját, amely tíz évvel ez­előtt oly bőven kijutott elődeitek­nek. De azt is tudjuk, bármily megbecsüléssel fogadnak is, lélek­ben nem könnyű beilleszkedni az új világba, új környezetbe. Mind­nyájunk kötelességének érezzük, hogy átsegítsünk benneteket a ne­hézségeken. Most induló lapunk, a Szabad Magyarság mindenben kétséggel áll rendelkezéstekre, ha panaszotok, kivánságtok van, a­­melynek hangot akartok adni, s ha tanácsra van szükségtek, vagy ke­restek, kutattok hozzátartozóitok után. Forduljatok bizalommal hoz­zánk és minden magyar testvé­rünkhöz, maradjatok meg a ma­gyar közösségi életben, vegyetek részt abban a harcban itt is, ve­lünk is, amelyet a szülőhaza sza­badsága és a magyarság jövője ér­dekében folytatunk. * * * Aki munkát, vagy egyéb segítsé­get tud nyújtani az újaknak, for­duljon a Camp Kilmerhez. Tele­fon: Kilmer (New Jersey) 5-7200. — Vissza az osztrák határról. Dr­. Bányai Lajos new yorki ma­gyar orvos szabadságát Európá­ban töltötte és a magyar szabad­ságharc kitörése az osztrák hatá­ron élő édesanyjánál érte, így né­hány hetet a szabadságharc ide­jén ott töltött a magyar határon és érdekes élményekben volt része. Az orvos mostanában érkezett vissza New Yorkba. A Szabad Ma­gyarság szerkesztője beszélgetést folytatott élményeiről Bányai La­jos dr.-ral, s erről — anyagtorló­dás miatt — lapunk karácsonyi számában számol be. — Köszönjük, Life. A több mil­lió példányban megjelenő Life ma­gazin szerkesztői szép ajándékot adtak a magyarságnak, illetve a magyar szabadságharcnak. Isme­retes, hogy a lap munkatársai ott voltak a szabadságharc első hetei­ben Budapesten és már korábban is számos képet közöltek cikkeik keretében a harcokról, pusztulás­ról. Most aztán a lap szerkesztői csonka magyar színes címerrel dí­szített fekete borítékban “Hun­­gary’s Fight for Freedom” címmel vaskos kötetben adták ki be illusz­trációval élményeiket. A füzet 50 centes árának bevételét a magyar­­segítő akcióra adták. Felemelő és megrázó történelmi dokumentum ez a szám. Emlékezetes lesz. Kö­szönjük, kedves kartársak, ez szép volt. — Magyar gépszedőben nagy a hiány. Az amerikai magyar újsá­gok nyomdai elkészítésénél ko­moly problémát jelent az a tény, hogy magyar gépszedőben igen nagy a hiány. Abban a nyomdá­ban is, ahol lapunk készül, a pár magyar is elszokott a magyar be­tűtől, mert rendszeresen, régen angolul szednek. A fiatalok nem mentek a pályára, a régiek a mun­kában kevesen, az öregek pedig nyugdíjban, kihalóban vannak. Ez a probléma, amelyre visszatérünk még, lapunknál is nehézséget okoz. Felhívjuk a szabadságharcosokat, új menekülteket, ha van köztük gépszedő, jelentsék be szerkesztő­ségünkbe. — Elmaradnak a bálok. Magyar­­ország tragikus helyzetében, ami­kor az egész nemzet szabadság­­harcban áll a szovjettel és ügy­nök­kormányának fegyveres ere­jével, az amerikai magyarság szo­kásos báljai elmaradnak. Termé­szetes, hogy nem hálózhatunk itt akkor, amikor odahaza magyar testvéreink élet-n­alálharcukat vív­ják. Mivel azonban a bálok rend­szerint valamely fontos magyar ügyet szolgálnak, arról lehetne szó, hogy “néma­ bálként” tartják meg. A new yorki MHBK-csoport ta­valyi nagysikerű bálja után ez idén januárban még nagyobb szabású bálra készült, s az egyik előkelő hotel báltermét le is foglalta. A mai helyzetben ez a bál is elmarad. — Ft. Borsy: Nádorfehérvár. Ft. Borsy György, kitűnő cikkírónk Nádorfehérvár címmel az ötszáz éves forduló alkalmából nagysike­rű színdarabot írt Hunyadi ,s Ka­­pisztrán szerepéről. Hatásos jele­neteinek során többször szinte kí­sértetiesen hasonló a helyzet, mint a mai szabadságharc idején. Hu­nyadi szavaiban a mai szabadság­­harcos kiáltja a Nyugat felé a döb­benetes igazságot. A színdarabot, amelynek pergése idején a néző sok összehasonlítást tehet, jelen­tős sikerrel mutatták be Passaicon, Clevelandban és Trentonban. A new yorki közönségnek januárban lesz alkalma megtekinteni. — Ötven magyar esztendő. Fü­­ry Lajos író és Csutorás László ér­dekes történelmi filmje, az ötven Magyar Esztendő, New Yorkban is nagy sikerrel került bemutatóra szombaton a Szent István terem­ben, vasárnap a Stuyvesant Casi­­nóban, utóbbi a MHBK rendezé­sében. A hősi otthonért aggódó magyarok feszült érdeklődéssel fi­gyelték végig az előadást Ferenc József korától a magyar dicsőség és mélybezuhanás jelenetein át a második világháborús szovjet har­cokig. Utóbbiak, s a vörös garáz­dálkodás, gyilkolás fényképbizo­ny­ítékai megdöbbentő hatásúak. Annál szörnyűbb, mert sajnos, most is hasonló folyik magyar föl­dön. A Képes Magyar Magazin a nyugati világ egyetlen képes magyar riportlapja. Friss, ele­ven. Minden amerikai és kül­földi érdekes magyar esemény­ről képben tájékoztat. Megjele­nik havonta. Ára 35 cent. Előfizetés egy évre $4.20 Fél évre $2.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal 1583 First Ave., a 82. utcánál New York 28, N. Y. NE SZÓRJÁK SZÉT AZ ÚJ MAGYAROKAT! Magyar gondozásba az árvákat! Az ezrével érkező szabadsághar­cos magyarokat és más menekült családokat s magánosokat ne szór­ják szét Amerika hatalmas terü­letén olyan helyekre, ahol nem él­nek magyarok, s a nyelvtudás hiá­nya miatt és az egyedüllét miatt elkeserednének. Kell ehhez a tár­sadalmi és egyházi szervek, s minél több áldozatos magyar segítsége. Adjunk tehát minél több assu­­rancet, s aki teheti, vegyen magá­hoz elhelyezkedéséig a táborba ér­kezett magyarok közül egyet-ket­­­tőt. Fontos, hogy magyarok közé­­juthassanak és szabadságharcos szellemmel vegyenek részt a ma­gyar-amerikai közéleti munkában is. Úgy tudjuk, a szülők nélkül Ausztriába került kis árváknak ott mindjárt sok pártfogójuk akadt, úgyhogy a tengeren túlra nem sok jut belőlük. Fontos pedig, hogy magyar nevelésbe kerüljenek, hogy el ne vesszenek a magyarság szá­mára. SZABAD MAGYARSÁG Magyar áldozatkészség A szülőhaza tragikus szabadság­­harcával és a menekült magyar testvérek megsegítésével kapcso­latosan szép áldozatkészségről tett tanúságot az amerikai és minden más kontinensen élő magyarság. Ennek az áldozatkészségnek nem szabad csökkennie és az otthonma­­radtakat is segítenünk kell, mi­helyt mód lesz rá. Hiszen azt jó­solják, hogy a téli nyomorúságban többen fognak elpusztulni segítség nélkül, mint a múlt világháború­ban. Nem szabad engednünk. Ad­junk minél többet. A magyar segítésre szánt adomá­nyainkat egyházaink és egyesüle­teink útján eljuttathatjuk illetékes helyre. — Küldhetünk adományt közvetlenül erre a címre: “For the Hungarian Freedom Crusade, Gen. Post Office Box No. 1344, New York­­, N. Y. * * * Minden nagyobb magyarlakta városban adtak engedélyt a ma­gyar szerveknek utcai gyűjtésre. New Yorkban az engedélyt az egy­házak és egyesületek nagybizottsá­ga kapta. Százan és százan gyűj­töttek a new yorki utcákon 3 na­pon át. A felnyitott perselyekből eddig — bár még nem fejezték be a munkát, — több mint tízezer­­ került elő. A gyűjtés az üzletekben, hivatalokban tovább folyik. A nagybizottság más gyűjtések­ből utalt át segítésre pénzt, az ut­cai gyűjtés eredményét azonban csak később juttathatja el a város welfare-osztályával egyetértésben, és valószínűleg Magyarországba, fia azoknak adhatja, akiknek szánta. Szerkesztői üzenetek Más kontinensen élő ujságiró­­társainkat ezúton is felkérjük, ke­ressék fel lapunkat írásaikkal. Többek címét nem tudjuk, így Dr. P. V. egy­ magántanár, iró auszt­ráliai címét se. Kérjük címét.—Dr. Milotay István, Svájc. Levelünket a szokott módon, a régi címen küldtük. Sajnáljuk, hogy a címvál­tozás folytán zavar mutatkozik, s nélkülözzük várt írását. Kérjük.— G. Á. és I. L. Rochester. Köszön­jük. Késői érkezés és anyagtorló­dás miatt most csak egy részét tudtuk felhasználni. Jön. — M. K. M. , Montreal. Előbbi üzenetünk részben Önnek is szól. Több érdeklődőnek. A szülőhaza megsegítésére szánt adományát ne hozzánk, hanem a gyűjtési felhí­vásban megjelölt címre szívesked­jenek küldeni.­­— F. M., New York. Köszönjük áldozatos felajánlását. Előbbi üzenetünk Önnek is szól.— G. L. és R. L., Cleveland. Sajnál­juk, hogy a kért és várt anyag lap­zártáig nem érkezett meg. — H. R. Detroit. Előző üzenetünk Önnek is szól. Sürgős pótlást kérünk mind­két esetben. — K. Gy., Cleveland ,­ P. A., Hamilton, Ont., Canada. Köszönjük az új, még nem rész­vényes előfizetők megnyerését. Most pótoljuk a hibánkon kívül történt mulasztást, önöktől és minden­t. olvasónktól hasonlót a jövőben­ is kérünk, a részvények szaporításával. Z. L. Avenel. Köszönjük K. leve­lét. A dolog rendben. 100 megy. Je­lentést kérünk. É. L. Alliance. Kö­szönjük az írásokat. Sorra kerül­nek. C. K. részére, bár közvetlenül is juttattunk, pluszt küldünk. Sz­t. Trenton. Megbeszélés szerint küldünk. Jelentést kérünk. Dr. L.L. Welland. Kívánság szerint K. G. úrhoz küldjük. Jelentést kérünk. N. G. és D.D., Miami. A szíves ígé­ret beváltását kérjük, lapküldemé­nyünkkel kapcsolatosan. A boldo­gulással kapcsolatos tanácsot is. NIXON AUSZTRIÁBA MEGY A MAGYAR KIVÁNDORLÁS DOLGÁBAN Nixon alelnök a magyar kiván­dorlás ügyében Ausztriába utazik. A magyar menekültek száma túl­haladt a 130 ezren, s komoly prob­lémát okoz elhelyezésük. 1956 december 14 Vissza a magyar zászlót a Szabadságszoborra Az egyik vasárnap délutáni nagy szovjetellenes tüntetés idején hoz­ták a hírt, hogy ma délelőtt a Sza­badságszobron egy ideig a magyar és amerikai zászló lengett. Azért volt meglepetés, mert még soha semmiféle zászló se lengett a szo­bor hatalmas fáklyáján. Aztán megjelentek a cselekmény elköve­tői is és megtudtuk, mire készí­tettek fiatal leányaink titokban hatalmas, magyar címeres piros­­fehér-zöld lobogót. Azok csinálták, akik már korábban is szerepeltek zászló­ üggyel kapcsolatosan. Mártonfy István fiatal mérnök több társával korábban a Rocke­feller Center előtt lévő zászló­erdőben lehúzta a sarló-kalapá­csos, kommunista jelzésű zászlót és helyébe felhúzta a régi címeres magyar lobogót. Cédulát akasztot­tak rá a fiatalok: ez az igazi ma­gyar zászló. Mivel ezzel felhívták rá a figyelmet, nem sokáig lehetett ott. Megint csak felhúzták hiva­talosan a kommunisták zászlaját, s jól őriztették, nehogy megint el­­távolíthassák. A kommunista jel­vényt a zsákmányolt zászlóból a NN palotája előtt vágták ki a fia­talok. Mindkét eseményre meghív­ták a kitűnő fotoriportert, Revicz­ky Kálmánt, s így a televízión is látható volt az aktus. A NN előtt kitett kommunista .A zászlót egy nagy tüntetés alkal­mából egy másik lelkes fiatalem­ber akarta leereszteni, amikor a tömeg a magyar himnuszt énekel­te. De egy UN rendőr észrevette, s mikor már félig lent volt a zászló, hátulról átkarolta, s valami ke­mény tárgyat, tán revolvert nyom­va az oldalába, azt mondta: ne kívánd, hogy teljesítsem köteles­ségemet. A harmadik zászló-aktus volt a Szabadságszobor zászlaja. Mintegy 15 lelkes fiatal magyar hajtotta végre. Egyik így mondta el a Sza­bad Magyarság szerkesztőjének: — Reggel fél 9 tájban mentünk át hajóval a szigetre, amely ekkor még kihalt volt. Később a Szabad­ságszobor előtt gyülekeztünk. Eltá­­volítottuk az ajtó zárját. Nem tör­ténhetett feltűnés nélkül. Egy por­­torikói nő észre vette és sejtettük, hogy jelenti. A csomagban vitt ma­gyar és amerikai zászlóval Már­tonfy István felment a magas toronyba Reviczky Kálmánnal együtt, aki filmezte a jelenetet. Sikerült a zászlókat felkötni a ha­talmas fáklyára, s mi ott lenn bol­dogok voltunk, s elénekeltük a himnuszt. Nemsokára előkerültek a jelentés folytán a hivatalos em­berek és, sajnos, húsz perces lengés után leszedték a zászlókat. De ad­dig a magyar szabadságot hirdet­te, amelyért ezalatt otthon sokan haltak meg. Igen. A filmről bekerült megint a jelenet a televízióba, s nagy amerikai lapokba. Később aztán a bevándorlóknak a szobor talapza­tában elhelyezett múzeuma elkér­te megőrzésre a zászlókat. Slezák Imre plébános és a készítésében részt vett Bakonyi Judith és Már­ta adták át a múzeumnak. Mint lapzártakor értesülünk, Reviczky Kálmán a szobron lengő zászlókról készült, szép felvételével megnyer­te a United Press Assen novemberi versenyén az első díjat. Mi pedig hozzátehetjük: a sza­badságharcos magyar lobogó meg­érdemelné, hogy a világ elismeré­séül hivatalosan is visszakerüljön egy időre a fáklyára. Mint Lorenz Schilling írta a N.Y. Times-ben, Amerikának kell fejet hajtani e lobogó előtt . . . SPORTTRAGÉDIA Hegedűs Istvánt, a világbajnok modern öttusa-csapat kiváló tag­ját a magyar szabadságharc küz­delmeiben az oroszok okozva le­gyilkolták. Iharosnak, a sokszoros távfutó­nak az édesanyja oly súlyos sérü­léseket szenvedett a budapesti har­cokban, hogy mindkét lábát am­putálni kellett. A FÉLTORONYI ERDŐ ELNÉMUL . . . (Folytatás a 9. oldalról) Janata volt, amikor megkez­dődött a szabadságharc. Tud­tam, hogy az én­ időm eljött s ha az Isten nem kérte számon eddig a bűnüket, hát majd én fogom. Meg a többi. Az egész falu. Mind, akik emlékezünk. Az egész ország. Estére már volt revolverem, kézigráná­tom. A győri országúton vi­­gyorgó orosz katonát két mé­terről hasbalőttem és utána megkerestem az ávóst, aki megverte az édesapámat, a­­mikor internálni vitték és . . Dühösen rárivalt az egyik nővérre: — Mit szörnyülködik és csó­válja a fejét, maga elmene­kült ,amikor negyven vadállat gyalázta Rozikát és puskatus­sal verték a nagymamát és az édesanyánk a konyha földjén vergődött eszméletlenül, mi védtelen gyerekek a falnak kapaszkodva sikítoztunk s őr­jöngtünk a félelemtől. Mért nem segített akkor valaki? És az Isten sem szólt közbe . . . Akkor hümmögtek volna s csó­válták volna a fejüket, ne pe­dig most. Hosszú nagy csend követke­zett. A lány belefáradt a be­szédbe és maga elé nézett a múltba. Aztán egyszerre rá­borult a párnájára és sírni kezdett. — Istenem, hát mért hagysz el minket? Egyszerre felolvadt az imén­ti feszültség. A kegyetlen borzalom és bosszú szinte istenkáromlás­ként hangzott a gyereklány szájából és most ez a sóhaj, mint egy imádság. Istenem, hát mért hagysz el minket? A fájdalom feloldódott a sí­rásban. , Valaki megsimogatta a ke­zét. Szeretet kell ennek a gye­reknek, hogy elfeledtessék ve­le azt a szörnyű képet, amit a lelkében hord. Valahonnan messziről mint az orgonazúgás jött a vigasz. — Békélj meg lányom és ta­láld meg az utat mindanyiunk Gondviselőjéhez . . . meglátod megnyugvást lelsz, bizzál az Istenben és igyekezz elfeledni azt, amit lelkedben a bosszú tüze táplált. A lány nem válaszolt s töb­bet nem is beszélt. Sokáig sírt, aztán kimerülten elaludt. Másnap reggel üresen ta­lálták az ágyát. Még az éjjel visszaszökött, pedig akkor már csak alig tal­palatnyi magyar föld volt szabad még az erdőben, He­gyeshalom és Féltorony közt. Két nap és két éjjel még szakadatlan szólt a géppisz­toly és az ágyú. Aztán elnémult a féltoronyi erdő is. És onnan nem jött elő sem élő, sem ép, sem sebesült.

Next