Szabad Magyarság, 1957. január-december (2. évfolyam, 1-56. szám)

1957-01-03 / 1. szám

4. oldal Szabad Magyarság .sl fr*« Hunqjnjnj - Amtnctn Muo^jrun Hewjptptr Bublished by — Kiadja The Magyar Publishing Co., Inc., New York Editorial & Publishing Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1592 First Avenue — At 83 Street — New York 28 N.Y. Telephoné: LE 5-9610 Subscription Rates: One Year $10. Six Months $5. Three Months $2.50 ANGYALFÖLD MOSZKVAI KÜLÜGYÉR Ahogy Horváth Imrét a M­ ülésein elnéztük,­­ eszünkbe jutottak az Andrássyak, Appo­­nyiak, Kányák, Bárdossyak. Ezek a kiváló férfiak, akik külföld akármelyik pódiumán ugyanúgy mozogtak, mintha otthon lettek volna. Horváth Imre tört angolsá­ga, kommunista esetlensége, úgy hatott a külföldi diplo­maták között, — mintha a nyitott ablakon keresztül a szél szemetet szórt volna be a tárgyalóterembe. — És ezt az erős villanyfénytől, kritikus arcoktól megfélemlített mosz­­kovita hóhért, valóban a vö­rös vihar hordta a kanálisok­ból a bársonyszékbe. Eltávozása előtt, a new yor­­ki hajóállomáson, az újság­írók gúnyos pergőtüzébe ke­rült. — A gúnyt, ez a vörös fa­jankó nem vette mindjárt észre. Kezdetben nagyon os­tobán és nagy önbizalommal válaszolt. Mikor nagysokára észrevette, hogy gúnyolják, — zavarba jött. Fájdalmasan és gyötrően. Arcáról leritt a ta­nácstalanság és a menekülési vágy. Végül az egyedüli bolsevista kiutat választotta. Gorombán ripakodott rá a riporterekre, durván lökdöste félre őket, hogy magának utat nyithas­son. Otthon a Szovjet és AVO-s hentesek védelme alatt, ismét nagy fiú lesz. Fölényes, el­lentmondást nem tűrő. Majd magyar vérrel lekiittek­ azt a sok megaláztatást, mely kül­földön érte. A bolsevista elhivatottságot, nem az ész és rátermettség adja, hanem a szadizmus. T­he suggested lesson ... Amikor 1945-ben a magyar hő­sies ellenállás a szovjet túlerővel szemben elbukott és a Vasfüggöny rázúdult Magyarországra, a nyu­gatra menekült magyarság hiába bizonygatta azt, hogy a bolsevista ideológia nem ismer semmiféle er­kölcsöt, hogy a kommunistákkal megegyezést kötni vagy békés együttműködést folytatni nem le­het. Mindenki, aki 1945-ben a saját szenvedésén tapasztalva azt állí­totta, hogy az oroszok barbárok és a bolsevizmus a világtörténelem eddig még nem ismert legszörnyűbb veszélye, az mind náci, fasiszta, hazaáruló bérenc volt. Hiába történt hivatkozás a bol­sevista doktrínákra, hiába idézték Marx, Lenin vagy Stalin könyveit, hiába mutatták be a katyini és vin­­niczai tömegmészárlásokról készült eredeti filmet, hiába bizonyították a szovjet deportálásokat és hiába írta Kravtshenko az összes modern nyelvekre lefordított könyvét, mint vádiratot a Szovjet ellen. Senki nem hitte. Még a legutóbbi időben is békés együttműködésről, kölcsönös baráti látogatásokról stb. beszéltek. 30,000 magyarnak kellett az éle­tét áldoznia, 150,000 magyarnak kellett földönfutóvá lennie és egy ezeréves nemzetnek a legszörnyűbb módon való lemészárlása kellett ahhoz, hogy az emberiség, az egész világ rádöbbenjen arra, hogy mi­csoda is a bolsevizmus. Egy nemzetet kellett lemészárol­ni ahhoz, hogy elérkezzünk az alábbi megállapításhoz, amely a washingtoni United States News december 7-iki számának a News­­gram című oldalán jelent meg. “There is this to note, Roosevelt, during wartime, thought he could charm Stalin and do real business with him. That idea gave the Com­­munists a big part of the world... The idea that maybe it could do business with a new batch of Com­­munists. That idea, too, can turn out to be costly—with U. S. allies offended, a big part of the world’s oil in jeopardy, new Communist­­backed dictators built up and wars of all kinds threatened in just about every corner of the world. The suggested lesson: You still cannot do business with Commun­­ists.” Bizony nem lehet, nem szabad egyezkedni, megalkudni a kom­munistákkal. Kiszűrik a beszivárgott kommunistákat Emlékezetes, hogy a magyar sza­badságharc egy hetes győzelme idején a gyűlölt politikai rendőr­ségnek, az ÁVO-nak több tagja menekült külföldre olyan kommu­nistákkal együtt, akik félhettek a felszabadult nép bosszújától. De később is megtörténhetett, hogy közülök olyanok, akik érezték, hogy bizonytalan lesz a talaj szá­mukra, kereket oldottak. Kétségtelen, hogy közülök töb­ben mentek a kommunista csehek­­hez, mint Ausztriába és a szovjet­csapatokkal, vagy utánuk vissza­tértek magyar földre, hogy bosz­­szút álljanak. Több oldalról felmerült az aggo­dalom, nehogy bűnöző kommunis­ták, ÁVO-sok kerüljenek ki Ame­rikába a menekültek, szabadság­­harcosok közt, miután az átszűrő vizsgálat gyors. Néhány esetben már megtörtént, hogy felismertek ilyen embereket. Érdeklődtünk be­avatott helyen az elhárítás lehető­sége felől, s a következő választ kaptuk: — Tévedés volna azt hinni, hogy az amerikai hatóságok teljesen mellőzik a kivizsgálást. Ennek csak egyik része történik meg indítás előtt osztrák földön. Azzal számo­lunk, hogy azonos helyről rendsze­rint többen jöttek, akik felismerik a gyanúsakat­ Amerikába történt megérkezés után is megteszik a szükséges intézkedéseket és a vizs­gálat során bármikor derülne ki ilyen eset, következménye nem maradna el.­­ A magyarországi kommunis­ta kormány mindenkinek oly sze­mélyazonossági igazolványt állított ki, melybe minden adatot bevezet­nek, így azt is, ha valaki a párt­ban tisztséget viselt, vagy ÁVO-s volt. Aki ezt felmutatja, arról minden kiderül. Ha nincs beírva semmi ilyen, akkor bizonyos, hogy nem volt meggyőződéses kommu­nista. Akkor válik gyanúsabbá a dolog és akkor szükséges a füzete­ SZABAD MAGYARSÁG sebb vizsgálat, ha a kivándorlónak nincs meg az igazolványa. A beszivárgott kommunisták ki­szűréséről egyébként washingtoni tudósítónk ezt jelenti: Egy magyar tornatanár, aki jól beszél angolul és mint ilyen, a ha­tóságoknak segít, javasolta, hogy minden menekültet földrajzilag csoportosítsanak és adják át az ügyet egy már teljesen igazolt,, ab­ba a földrajzi körzetbe tartozó ma­gyar menekültnek. Aki ismerheti és meg tudja állapítani, hogy bolsi kém, volt ÁVO-ista, vagy párt­bi­zalmi-e, vagy pedig a bolsevizmus magyar áldozata, a menekült. Mi­után a gyors vizsgálat lehetővé tette, hogy a menekültekkel kom­munista ügynökök is beszivárogja­nak, így a kivizsgálásuk, kiszűré­sük ezen az alapon történik majd. Budapesti levél Az egyik new yorki magyar társunk — v. testőrezredes — otthon élő fia a szabadság­­harcot megelőzően mindent előkészített a kimenekülésre Jugoszlávián át, s erről ma­dárnyelven értesítette édes­apját. A szülők nagy izgalom­mal várták a következő érte­sítést arról, hogy sikerült-e kijutnia. Közben tört ki a sza­badságharc. Még nagyobb izgalomban várták az értesítést. Végre megérkezett egy angol nyelvű, okt. 30-án kelt levél a fiútól. Hogyan vergődött át, nem le­het tudni. Levelében leírja a szabadságharc addigi esemé­nyeit, ő is azt mondja, nem volt megszervezve. És senki se tudta, mi fog történni. — Félig hivatalos, békés tüntetést szerveztek, de szá­mításon kívül hagyták azt, hogy az elkeseredés oly nagy, hogy csak egy csepp kell a telt pohárba és kicsordul. Az egy­szerű tüntetésből kinőtt a vi­lágraszóló szabadságharc. El­képzelheti a világ, s most már meg tudja ítélni, milyen le­hetett az elnyomás, az a ször­nyű helyzet, ami ezt kivál­totta. A továbbiakban ismert ese­ményeket ír le a harcokról, a­­melyek szerinte a legnagyob­bak voltak a Ludovikánál. (Akárcsak az első kommün idején a június 24-iki ellen­­forradalom során. A szerk.), aztán a Népligetben, a Nagy­várad, s Orczy-térnál. A Bo­­ráros-tér, Duna-part, Ráday­­utca, Ferenc-körút, s a kör­nyék tele volt orosz tankokkal és vadul lövöldöztek. A Ba­kács-téri temlom tornyát le­lőtték, a környező házakat erősen megrongálták. A leg­jobban megrongálódott a Cor­­vin-tér (talán Kálvin tér), a Nemzeti Múzeum, amelynek teteje hétszer fogott tüzet. A második és harmadik emelet elpusztult, teljesen kiégett. Ezúttal aránylag Budán ke­vesebb volt a harc. Csata volt az egykori Horthy-körtérnél, s a Széna-térnél. Végül a magyar Alcazarról, a v. Mária­ Terézia, most Ki­lián laktanyáról ir hasonlót, mint amit már közöltünk: a szabadságharcos ifjúság utol­só töltényig tartotta, s java­részük ott pusztult a romok közt. Kismernek. Köszönjük szives jó­kívánságaikat és megelégedésüket lapunnk olvastán- ismételten küld­tünk. Tudjuk, hogy szétkapkod­ták. Amennyire lehet, fokozzuk. Köszönjük szíves ígéretüket, hogy ott lesznek olvasóink, előfizetőink közt, mihelyt tehetik. Együttes erővel tudunk eredményt elérni. 1957 január 3 Büszke, tettrekész nép ez... Még egy tanulmányút a menekült magyarok ügyében Majdnem abban az időben, ami­kor a U.S. alelnöke Európában és közelebb, Ausztriában járt a me­nekültek ügyének tanulmányozá­sára, Louis Schneider, az Ameri­can Friends Service Committee titkára is ott volt. Öt napot töltött a helyszínen, így járt a magyar határon is. Tanulmányút­járól most tért vissza Amerikába és a magyar me­nekültekről nagy megbecsüléssel nyilatkozott. Nincs szó itt letört, reménye­­vesztett népről, vagy olyan típu­sokról, akiket a múlt háborúban és azután táborról táborra tolo­­gattak-A magyar menekültek nagy ré­sze szolgálatkészséggel, élénk, har­cos szellemmel, tettrekészséggel jött. Nagyon büszkék. Nem jótékonyságot akarnak, ha­nem azt, hogy elfoglalhassák he­lyüket a szabad világban. Szük­ségesnek tartja, hogy gyorsan he­lyezzék el őket a nyugati nemze­tek. Adjanak módot a megfelelő letelepedésre. Elismeréssel szólt az osztrák kor­mány és nép magatartásáról. A menekülteknek nem kellett sokáig szalmon hálniok, miharabb rendbe tettek, berendeztek régi kaszár­nyákat, táborokat, hogy addig is, amíg tovább szállításukra sor ke­rül, lehetőleg emberi körülmények közt várakozzanak. Hangsúlyozta, hogy a menekül­tek problémája nem osztrák, ha­nem nemzetközi kérdés, felelősség. Ezért bizottsága szívesen támogat­ja Nixon alelnök terveit a mene­kültek befogadásának fokozására. A magyar szabadságharc (Folytatás a 3. oldalról) úgy a kimenekült, mint otthon küzdő szabadságharcosok megér­demelnek minden támogatást-Hoover volt elnökkel folytatott megbeszélése New Yorkban szintén igen beható és gyümölcsöző volt. Utána Hoover is nyilatkozott a te­levízión és méltatta, hogy Amerika kitűnő szakemberekkel gyarapszik. Ugyanakkor Washingtonban is folynak megbeszélések a magyar menekültek ügyében. A Fehér Házban is. Eisen­­hower elnök a magyar mene­kült­kérdés megoldásáról a kongresszus vezetőivel­ újév napján tárgyalt. A pápa is a MN rendőri haderő kiküldését kívánja Ismeretes, hogy a magyar­­országi nemzetirtás megaka­dályozására a világszerte, el­sősorban a new yorki tüntető magyarság és lapunk, a “Sza­bad Magyarság” angol nyelvű cikkekben, táviratokban, be­adványokban azt kívánta a NN-től, hogy rendőri haderő­vel vessen véget a szovjet ga­rázdálkodásnak. Örömmel állapítjuk meg, hogy XII. Pius pápa, aki ka­rácsonyi szózatában megálla­pította, hogy a magyaroknak joguk volt ellenállni az isten­telen szovjethatalomnak, s az egész világot felkéri az ellene irányuló akcióra, szintén a­­mellett nyilatkozik, hogy a NN mindenüvé, ahol idegen fegyveres erő támad, küldjön rendőri haderőt ahova nem engedl ig­ybe felülvizsgáló bi­zottságát, s megtagadják ha­tározatainak végrehajtását, azt az államot zárják ki. Eb­be tehát Magyarország is bele­tartozik. Elismeri az önvédel­mi háború törvényességét. Ki­fogásolja a nyugatiak habozó, határozatlan magatartását. Határozzák meg a küzdelem feltételeit világos nyelven. Ha csendben maradunk, félnünk kell Isten Ítéletétől. A cubai delegátus új akcióra készül Magyarország lelkes barát­ja, aki már többször szólalt fel érdekében a NN-ben, Cu­­ba delegátusa, Dr. Nunez-Po­­tuondo, az új esztendőben újabb akcióra készül a ma­gyarság érdekében. Szankció­kat sürget a NN-től. A Kádár­kormány képviselője, Horváth azzal vonult ki a NN-ből, hogy akkor tér vissza, ha a NN megszünteti a beavatkozást Magyarország belügyeibe. Cu­ba azt kívánja, hogy semmi­képpen se engedjék vissza, zárják ki a moszkvai bábkor­mány képviselőjét a további ülésekről. Lázadások a szovjethadseregnél Magyarországon a szovjet­hadseregnél még az utóbbi időben is történtek lázadá­sok, ellenszegülések. A Tokaj­ban elhelyezett szovjet erők­­nél lázongtak legutóbb a ka­tonák. A lázadásról hiányza­nak a részletek. De annyit jelentenek, hogy a megtorlás­nál öt lázadót agyonlőttek. Most került nyilvánosságra, hogy amikor az egyik tünte­tésnél a motorizált 83. szövet­­gyalogezrednél elrendelte az egyik tiszt, hogy a tömegre lőjjenek, jobbérzésű tiszttársa beavatkozott, ellenszegült, mi­re amaz lelőtte. Erre a kato­nák a tiszt ellen fordultak és agyonlőtték. Utána egymás közti harcban 3 tiszt, több al­tiszt és a legénységnek szá­mos tagja elesett. Az oroszok se tudják már letagadni, hogy több szovjetszázad több kato­nája eltűnt. 3-4 ezret bevalla­­nak, köztük tiszteket. Csatla­koztak ezek a szabadsághar­cosokhoz. Még mindig sok van közülük a partizánkodó sza­badságharcosok közt. Akiket a szovjet elfogott, azokat a kárpáti táborokban őrzik. Sor­suk alig lehet kétséges, mert ha hazakerülnének, szaporí­tanák az otthon lázadozók számát, akik már nyíltan is kiállnak, tüntetnek. Az ukraj­nai és moszkvai sztrájkok, tüntetések meglepőek a ter­roruralom alatt. Riadalom az időzített bombák miatt New York városának különböző részeiben több időzített bombát ta­láltak­ így legutóbb a Grand Cent­ral épületében. Nagy erővel folyik a nyomozás a titokzatos merénylő után és a nyomravezetőnek 25 ezer dolláros jutalmat tűztek ki. Az időzített bombák nagy riadalmat keltettek, mert elhelyezőjük, aki úgy látszik mániákus, levélben meg­írta a Hérald Tribune-nek és tele­fonon is bemondta, hogy több new yorki nagyszálló és középület alatt helyezett el időzített bombákat. Az időzítés szerinte két héttől 6 hóna­pig terjedő ideig tart. Lázasan ku­tatnak a bombák után. A nyomozás eredményeként utóbb a Times Square-n lévő Paramount Theaterben találtak időzített bom­bát. A bomba házilag készült.

Next