Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)

1958-09-14 / 24. szám

1958. szeptember 14 SZABAD MAGYARSÁG 11. oldal Végre Amerika is épít atom­óvóhelyet Mit jelent az óvóhely és a támadás kellő idejű jelzése Washingtonban, a House sub-committee egy, eddig igen bizalmasan kezelt legfőbb tit­kos jelentést bocsájtott a saj­tó rendelkezésére. A terjedel­mes jelentés két részből áll, az első tárgyilagosan megálla­pítja, hogy egy hidrogén-bom­ba támadás esetén közel 160 millió amerikai, mintegy 150 várost ért támadás esetén éle­tét veszti. Ez a szomorú, de tárgyilagos halál­statisztika a Rand Corporation mérései és becslései alapján készült az a­­merikai légierő számára és csak most bocsájtották a nyil­vánosság elé. A jelentés meg­állapítja, hogy egy váratlan atomtámadás esetén az áldo­zatok száma az Egyesült Álla­mokban 160 millió személyre becsülhető. Szükség­ óvóhe­lyek és előreszámított kiürítés esetében váratlan támadás 85 millió 8­ 6 órával előbb jel­zett támadás 60 millió halálos áldozatot követel. Szükség ó­­vóhelyek és stratégiai kiürítés esetében 40 millió, míg előre jelzett támadás esetében 25 millió a halott. Bombabiztos óvóhelyek és szervezett kiürítés esetében egy figyelmeztetés nélküli a­­tomtámadás öt millió embert pusztít el és ez a szám nem változik, ha a támadásról 3 vagy hat órával előbb szerez­nek tudomást. Ennek a jelentésnek a ha­tása alatt a bizottság újból sürgette a húsz billió Dolláros Atom­biztos óvóhely építési a­­lap megszavazását a Kon­gresszustól. A titkos jelentés második részében ismerteti a Szovjet védelmi intézkedéseit egy a­­tom-hidrogén támadás ellen. Évente öt millió megfelelően képzett szovjet­ munkás dolgo­zik úgynevezett atombiztos pince-óvóhely építésén. A szovjetnek máris 22 millió ki­képzett polgári védőserege van atom­háború esetére. Évente egy millió embert képeznek ki a Szovjetben az atom­háború elleni polgári légvédelemre. A bizottsági jelentés megálla­pítja azt is, hogy az Egyesült Államokban még nincs egyet­len hidrogén bomba ellen védő óvóhely és a polgári védelemre kiképzettek száma egy millió. Tervbe vették, hogy hat é­ven át, évi öt billiós költség­­vetéssel atom és hidrogén biz­tos óvóhelyeket építenek. Egy jelentés szerint, mely az amerikai légierők egyik hírszerző tisztjétől származik, a Szovjet, ma a birtokában van egy olyan távolsági raké­ta fegyvernek, amely ötezer mérföldnyire szállítja a hidro­gén bombát. Az oroszok ezt az új távolsági fegyvert “Model T”-nek nevezik és azt állítják, hogy az USA-nak nincs ellene “védőeszköze.” Erről azonban már nincs nyilatkozat hivata­los helyről.* Ehhez a döbbenetes jelen­téshez hozzáfűzhetjük azt az érzésünket, hogy bármennyi­re nem szabad lebecsülni a fe­nyegető veszélyt, ezeket a szá­mokat túlzottnak tartjuk. Vé­leményünk szerint a nagy pusztítás számai a koegzisz­­tenciások, s a “megadás” cél­ját szolgálják. Az óvóhelyek é­­pítését azonban nemcsak he­lyeseljük, hanem sürgetjük is, ahogy ezt tettük már a múlt­ban, mert e téren Amerika na­gyon elmaradt. A szétszórt magyarság élete TÖPRENGŐ MAGYAROK DÉL-AFRIKÁBAN Délafrikából írják a Szabad Ma­gyarságnak : A II. világháború vihara ideso­dort Délafrikába, az őserdők köz­vetlen szomszédságába, egy kis fe­hér telepre. Rajtam kívül még egy magyar család él itt, egy cipészmes­ter, feleségével és felnőtt gyerme­keivel. Azonkívül néhány volt né­met katona, akik közül az egyik légnyomást kapott. A világ politikai hírei ide csak nagy késéssel érnek el, de elérnek, és akkor azokat a cipészműhelyben átbeszéljük a “mesterrel”. Most is így történt, a­­mikor meghallottuk, hogy Nasser mesterkedései könnyen világhábo­rúba sodorhatják Földünket. A légnyomásos német Belépek hát a műhelybe. — Adjon Isten! — Hozta Isten! — Van-e sok dolga? — kérde­zem. — Akad — feleli a mester.­­—­ Kié az a csizma, amit éppen foltozgat — kérdezem a mestertől látva, hogy egy német szabású csiz­mán dolgozik. — Tudja, azé a légnyomásos né­meté — válaszol és folytatja. Sze­génynek az a mániája, hogy rövi­desen új Hitler támad, aki egy szép napon újra megfuvatja a kürtöket és akkor neki is el kell majd men­nie, hogy részt vegyen a bolse­­vizmus végleges leverésében és a kelet-német testvérek felsza­badításában. És azt hiszi, hogy az idő közel van. Arra a hírne, hogy amerikai és an­gol csapatok vonultak Közelkelet két kis államába, elővette valame­lyik sarokból a titkos vágyakkal si­mogatott csizmát, elhozta hozzám, hozzam rendbe, mert hamarosan szükség lesz rá. Már pedig ő tudja. — Na és maga mit felelt a né­metnek ? — kérdezem. A mester egy félreérthetetlen mozdulattal jelzi: szegény bolond. Nem feleltem semmit, mert egy lég­nyomásossal nem lehet vitatkozni — mondja aztán. Mosolygok erre a megjegyzésre, de én nem kaptam légnyomást ne­kem elmondaná véleményét a leg­újabb eseményekkel kapcsolatban? — Szívesen — hangzik a felelet. És a mester, felhasználva két fa­szeg bevetése közti szünetet, be­szélni kezdett. Akik hittek Miként már többször említettem, a II. világháborúban frontkatona voltam. Már a világháború előtt so­kat foglalkoztam a különféle “-iz­musokkal” és így, mikor megkap­tam behívómat, ismerve a bolsev­­izmus nemzetpusztító célját, kész­séggel mentem. Azon a bizonyos ok­tóber 15-én nem tettem le a fegy­vert, felesküdtem az új államfőre, a Nemzetvezetőre és harcoltam to­vább. Meggyőződésből. Volt világ­nézetem, ez képezte fegyverem ide­ológiai alapját. A hit szent tüzét erősen ápoltam lelkemben és ez a hit átragadt környezetemre is. A mi csoportunkban áruló nem akadt. A hit volt minden kincsem. Hiába bi­zonyították a materialisták, hogy a háború elveszett, azt feleltem, nem veszett el, mert nem veszhet el, hiszen nemzetünk életének, jövőjé­nek egyetlen záloga a győzelem. Célunk erkölcsös,, mert senkiét nem kívánjuk, önvédelemről, puszta éle­tünk megmentéséről van szó. Eb­ben az időben a hit volt az egyetlen kicsi, de szilárd sziget, a gúny, a lemon­dás, az önérdek hajhászás és egy csomó egyéb mocsok ten­gerében. Álmodozóknak, rajongóknak, csürhének, mezítlábasoknak, csoda­váróknak csúfoltak bennünket. És én büszkén vallottam magam egy­nek ezek közül. Igen, hittem a cso­dafegyverekben. Hittem, hogy a háborút megnyerjük és az ország népe templomi zászlók alatt, száz­ezres tömegekben vonul majd a bú­­csújáró helyekre, hálát adni az Ég Urának, hogy azokat a nagyon ter­hes, de egyben nagyszerű ország­építő feladatokat, amiket a XX. század nemzetünk számára előírt, nekünk osztotta ki, nekünk kell meg­oldani, a mi generációnknak, ne­künk, a hívőknek ... Gyógyulás — Na és ma nem­ hisz? — vetem közbe. — Nem! — szól határozottan a mester. Ebből a betegségből telje­sen kigyógyultam. Persze a gyó­gyulás nem hirtelen történt, lassú folyamat volt... A 45­ óta történt világpolitikai események sorozata volt az orvosság. Az eseményeket irányító győztes nagyhatalmak vol­tak az orvosok. Minden egyes tör­ténés, a győztesek cselekedete egy­­egy adag orvosság. Az utolsó ada­got a két év előtti magyar szabad­ságharc elárulásában kaptam. Az­óta egészségesnek érzem magam. Ma, szervezetem nagyszerűen vé­dekezik­­ ilyen áfiumok ellen: sza­badság, függetlenség,­ igazság, er­kölcs, jóság, jog, stb. Ma, tudom, egyetlen cél az önérdek, ennek e­­gyetlen eszköze az erő. A termé­szetben csakúgy, mint a társadalmi életben. Majd így folytatja: — Ha az eseményeket elválasz­­szuk a ráaggatott sallangoktól, a következő képet kapjuk: Kb. két évvel ezelőtt egy kis nép felkelt, hogy kor­mányát, és rendszerét, amiket egy külső nagyhatalom rá­­kényszerített, elkergesse és ki­alakítsa saját felfogása szerin­ti életformáját. De az érdekelt nagyhatalom bea­vatkozott, a forradalmat leverte, és minden maradt a régiben. Közel két év után ismét forradalom támadt egy másik kis országban, hogy el­kergesse kormányát, amely egy másik nagyhatalom függvénye. Ez a nagyhatalom is közbelépett, hogy a fegyverek erejével kényszerítse ki az illető kis nép barátságát. A legérdekesebb az egészben az, hogy egyik esetben sem avatkozott be a rivális nagyhatalom. Jalta és Néhány felháborodást kifejező szón kívül a szembenálló fél nem küldött semmit. Ez a két eset vilá­gosan bizonyítja, hogy a jaltai és potsdami határozványok ma is é­­letben vannak. Az a szövetség, a­­mit Nyugat a keresztény egyházak támogatásával kötött újpogány is­tenek ellen az istentelenséggel, ma is áll és ennek a szövetségnek a je­gyében történik ma minden. Ezért nem avatkozott be 56-ban Nyug­at és ezért nem avatkozik be 58-ban Kelet. Súlyosan tévednek azok, akik nem hisznek a coexistenciában. A coexistencia Nyugat és Kelet között már a második világháborúban lét­rejött, és azóta tart. Súlyosan téved­nek azok, akik a föld két felét Tűz­nek és Víznek mondják. .Még ez a két elem is megfér egy­más mellett békében, — folytatta, — ha mindegyiknek kijelöljük te­rületét (ami utoljára Potsdamban megtörtént), de ilyen éles ellentét­ről nem beszélhetünk, hiszen a keleti ateizmus és a nyugati materializmus világnézeti azo­nosságot jelentenek. De­zok is tévednek, akik Nassert és mozgalmát így jelölik: “pro­­szovjet, pro-bolsevista, vagy pro­­kommunista”. Szó sincs róla. Nas­ser mozgalma arab­ célú naciona­lista és szocialista mozgalom. Nas­ser meggyőződése, hogy az arab világ társadalmi és gazdasági prob­lémáit független, nacionalista ke­retben kell megoldani. De Nassert pro-szovjetté, vagy pro-kommunis­­tává teheti Nyugat, ha egyéb kö­­zelkeleti érdekek befolyása őt, szovjetoldalra kényszeríti. .. — Látom, hogy a cipész-filozó­fus szünetet tartana, de nem enge­dem. Tovább kérdezem: — Mit susog Önnek az őserdő az UN-ról? Az NN — feleli — a győztesek, vagyis a birtokon belül lévők érdekközösségi szervezete. Ha nem is méltatjuk figyelemre az eltelt 14 évet, az alapokmány fo­galmazása világosan elárulja ezt. Az általános ülés, amelyen minden tagnemzet részt vesz, csak tanács­adó testület. A döntés és a végre­hajtás a Biztonsági Tanács kezé­ben van. Ennek állandó vagyis nem választott tagjai az “Öt nagy”, és hat választott tagja a kisnemzetese közül kerülhet ki. De, hogy a hat kicsi le ne szavazhassa soha a na­gyokat, ezért minden nagynak vétó­joga van. Ha pedig ez a jól körül­bástyázott UN pozíció sem támo­gatná kellő mértékben valamely “nagy” lépését, megteszik azt az UN-n kívül, anélkül, hogy háborús­­bűnösség címén valaki is felelős­ségre vonná őket. De azért az NN nem sóhivatal. Nagyszerűen szol­gálja azok érdekét, akik létrehoz­ták. Itt hirtelen közbevágok: — Lessz-e háború ? — kérdezem. — Háború, egyik oldalon sincs tervbe­ véve. Nyugat határozottan háború-ellenes, Kelet pedig miért indítana, ha látja, h­ogy a szovjet világnézet terjedése anélkül is biz­tosítva van. A szembenálló felek nem háborún dolgoznak, hanem a coexistencia tökéletesítésén dolgoz­nak fáradhatatlanul... Krisztus-várás kint sötétedik, a mester szavai halkulnak, a közeli őserdő titokza­tos susogása egyre erősödik, leteszi a sámfára húzott csizmát, alakja az egyre sűrűsödő homályban magas­ra nyúló árnyékot vet a falra. ÉS most hirtelen ő kérdez: — Szokta olvasgatni a Bibliát? Az Ó­szövetségi részt értem. — Nem hagy időt a feleletre, máris folytatja. — Mert a Biblia, gondoljon csak Sodomára és Gomorára, valamint a Vízözönre, világosan megmondja, hogy a lejtőre jutott társadalom számára, amelyből hiányzik a Tíz Igazság, mentség nincs, irgalmat­lanul elpusztul. Ennek a folyamat­nak tanúi vagyunk... Itt csak Is­ten közvetlen, természetfeletti be­avatkozása segíthet, de ebben az e­­setben legalább egy időre hatályon kívül kellene helyeznie saját alap­törvényeit. Ilyen lépés volt Krisz­tus földreküldése. Ez a lépés hatá­rozottan segített. De évezredek múltával az ő neve is homályoso­­dik, ma már alig van hatása a tár­sadalomra. Krisztus neve és fogal­ma az én életemben is lezárt sza­kaszt jelent. Krisztus ... Ha néha rá gondolok, egy pillanatra felleb­­ben a fátyol saját múltamról, e­­szembe jut az az idő, amikor még hittem. Akkor álmodoztam, rajong­tam, bolond voltam és boldog vol­tam. Ma, nincs hitem, meggyógyul­tam, egészséges vagyok és boldog­talan. Érzem, ha Krisztus újra föld­­re­ szállna, én újra mellé állnék, új­ra hinnék, újra bolond és boldog lennék. Csak jönne már... Csöndesen nyitom az ajtót és szó nélkül távozom. Utolsó szavai fü­lemben csöngenek: Csak jönne már, Mert esteledik. És a sötétben nincs vezetőm. Hogy megyek hát haza?! A Duna-Tisza közére, és mikor? Baranyai Lajos Az új tanév kezdetével üdvözli barátait és kedves vevő­körét Amerika legnagyobb magyar könyvesboltja, a Hungarian Book Service és a CORVINA PRINTING 1613. First Avenue, New York 28. N. Y. (83—84.-ik utcák között) Tel.: LEhigh 5­0331 tulajdonos európai körútjáról hazatérve, az összes euró­pai újdonságokat magával hozta: soha nem látott szép metszetek, 16—17. századbeli térképek kaphatók. Úgy­szintén a Füveskert, Éjszaka Kairóban, Randevú Ró­mában, Elfújta a szél, stb., stb. Ha­t. Előfizetőnk a posta hibájából esetleg nem kapja meg a Szabad Magyarságot, kérjük, szíveskedjék lev. lapon jelenteni a kiadóhivatalnak, mely pótlóan megküldi.

Next