Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)

1958-09-28 / 26. szám

12. oldal SZABAD MAGYARSÁG 1958. szeptember 28 A szív elzsírosodásának veszélye Hogyan akadályozhatjuk meg a szívszélhüdéshez vezető folyamatot Általában köztudomású, hogy a szívütőér gyakran halálos megbetegedésének a legfőbb oka falának elzsírosodása. Mit lehet tenni ennek megelőzésére, azaz a lerakodott zsírok legalább részleges feloldására? Minden bizonyíték megvan arra, hogy bizonyos zsíros anyagok nagyobb mértékbeni fogyasztása az erekben zsírlerakódásokat eredményez ha ez a szívütőérkoszorúban történik, akkor következik be szívszélhüdés. Ezek a kérdések sok vita tárgyát képezik az amerikai orvosi körökben is. * A világhírű Harvard Egyetem orvosi fakultásán, kísérleteket folytattak e kérdésben. A tudósok e célra felhasználtak egy darabka élő vérérfal szövetet, ezt életben tartották megfelelő művérben és adogatni kezdtek ehhez piciny cseppekben bizonyos zsírsavakat. Néhány nap múlva a vérszöveten zsírlerakódásokat észleltek, sőt azt is megállapították, hogy a lerakódás arányos volt az adagolás mértékével. A zsírsav adagolását folytatták és a zsírlerakódás olyan méreteket öltött, hogy végül a szövet elhalt. Tehát bizonyossá vált, hogy a zsírsav (Chloresterol) a lerakodást előidézi. Megfigyelték továbbá, hogy ha az állati zsírokban található stearikus zsírsavat (stearic acidis) adagoltak akkor a lerakodások még jobban megnövekedtek. A továbbiakban olajsavat (linolenic acid) adtak egyidejűleg a keverékbe, s akkor lerakodás nem képződött! így tehát bebizonyították, hogy olajsavak jelenléte megakadályozza az állati zsírsavak lerakodását. A kísérlet tovább folyt: vájjon az olajsav több mint megelőző hatású? Vájjon csökkentheti már a lerakodott zsírsavakat is? A növelt olajsav arányával a már lerakodott zsírsav is arányosan csökkent. Ez a megállapítás azonban csak az egész frissen képződött lerakodásokra érvényes és nem a régi lerakodásokra, amire még meszes képződmények rakodhatnak az érfalon, amit az olajsav már nem tud befolyásolni és feloldani. Természetesen ezek a kísérletek nem adnak teljesen tiszta képet a vegyi folyamatról, amint az az élő szervezetben végbemegy, mégis irányt ad a szívszélhüdés elleni harcnak és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy egyes olajsavak biztosabbak az egészségre, mint az állati zsiradékok. Az olajsav egyik alkotó része az általánosságban ismert zsiradékoknak, míg azonban az állati zsiradékokban csak nagyon kevés van belőle, addig a növényi zsiradékokban igen sok. Tehát míg a vaj, tej, disznózsír, azaz általában az állati eredetű zsirok nagyon szegények a zsirlerakodás megakadályozó olajsavakban, addig a növényi eredetű zsiradékok (lenolaj, gyapotmagolaj, mogyoró olaj, gabona magvak olaja)és a halolaj bőségesen tartalmazzák a zsirosodást megelőző olajsavakat. A Harvard Egyetem kísérlete tehát világosan bizonyítja, hogy a növényi zsiradékok megelőzhetik az elhízást, különösen az állati zsiradékok lerakodását az érhálózatban és ezzel az érelmeszesedést is akadályozzák. Megoldották azt a problémát, amire olyan sokan várnak és amit olyan kevesen tudnak még a mai napig is. Aki tehát mielőbb áttér az olajjal való táplálkozásra, meghosszabbíthatja az életét, és a korai elnehezedő elöregedést akadályozhatja. Ezek közt jól bevált például a kukorica olaj is (Mazola). A tiszta olajok általában szagtalanok és ezekkel éppen olyan jó rántott csirke, bécsiszelet készíthető, mint a disznózsírral.* Ezek a biokémiai felfedezések is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy ma már a 65-ik életkort elérő ember, a legújabb amerikai statisztika szerint, átlagosan kb. 12 évig élvezheti a nyugdíját. Megszívlelendő eredmények ezek és szakítani kell azzal a megszokással, hogy otthon (de más klímában) apáink és nagyapáink is disznózsírral főztek és bizonyítékul felsorolnak egypárat, aki 80 évet megért, de elfelejtik, hogy az átlagos életkor bizony a 40 év körül mozgott még 40—50 évvel ezelőtt. Cs. L. Egy gép szárnyra kel Vitéz HEFTY FRIGYES (23.) Takács Béla, (Adorján-Dedits motoros) monoplánjával egyik legszorgalmasabb kísérletezője a Rákosnak, s egyenes repüléseinek kifogástalan végrehajtása a rendszeres tanulás bizonyítékaként mindennapos örömöt szerzett a főleg diákokból álló látogatóknak, akik ilyenformán hozzájuthattak ahhoz a boldogsághoz, hogy a gép kitolásánál és a motorpróbánál segédkezhettek. A karikalábú, horpadt orrú, örökvidám és gunyoros természetű Kvasz Bandi volt a Rákosnak kétségtelenül legnépszerűbb alakja. Tarzan élhetett úgy a dzsungelben, ahogy ez az ember tengette életét hangárjában, amely a géprészek, drótok, csövek falécek szövevénye volt. S a halmaz közepén egy szó szoros értelmében összetákolt, hevenyészett kalibára emlékeztető valami, előbb vörösre, majd méregzöldre festve — Kvasz Bandi repülőgépe. De Bandinak kevés érzéke volt a kivitel szépsége iránt. Ő csak a lényegre helyezte a súlyt. — Mit akartok — méltatlankodott a csodálkozók megjegyzésein, — szárny kell és motor és kész a kulesz. Még helsz is van rajta, ha nem is kardalos, mint a lenyóé.. . amit úgy fejezhetnénk ki: légcsavara is van, ha nem is Garuda, mint a Vallyon mesteré, (aki az erősen csavart szárnyú propellereket készítette.) Méltón csatlakozott hozzá Minár Gyula, egy nagyreményű kőbányai inasgyerek, ki az érdemes csizmadiaságot cserélte fel a volontőrség akkor még nem sokat ígérő szerepével. De nem sokkal utóbb, az alig 16 éves Minár Gyula már a Vallyon által, Lazarus Ferenc támogatásával részemre épített, s Kvasz Bandi egy régebbi motorjával ellátott monoplánnal vágott a mezőnek s néhány gurulás után levegőbe kényszerítette a gépet, mely egy fordulási kísérlet során, kormányházai lazulás következtében sebességvesztetten lezuhant s vele reményeim is semmivé váltak. Minár hatalmas térd zúzódással úszta meg a kalandot, de napokig kellett borogatnom térdkalácsát, mig pár hét után talpra állhatott. Székely Mihály, akinek mérsékelt kezdeti szereplése nem keltett nagyobb feltűnést, a nemzetközi repülőverseny után eltűnt a Rákos életéből. Csak a bennfentesek tudták, hogy előbb végigjárta a francia nagy repülőtereket, majd párisi tanulmányútja végeztével Dr. Neustadtban, Bécsújhelyen kötött ki, ahol akkoriban Ettrich, Illner, Warchalovsky és Pischof versengtek a cs. és kir. Léghajós Osztály részére szállítandó katonai gépek megteremtésén. Székely Pischofnál vett leckéket, aztán amikor az autoplánnak nevezett, alsóüléses, toló légcsavarral ellátott “paraso” vezetésében kellő gyakorlatot szerzett, letette a pilótavizsgát s merész elhatározással nekivágott a Bécs— Budapesti légi útnak. Az alig 60 km. sebességű, lassan emelkedő, nehézkes egyfedelűvel a topográfiailag nem könnyű terep legyőzése egyáltalán nem volt könnyű feladat. Székely első kísérlete Győrig jutott el, majd onnan az ú. n. Fleischhacker Strassenak vette útját, mely Tatán keresztül a Solymári völgy felett vezetett tovább. A Jánoshegyi kilátóval záruló budai hegyeket 300 méter magasságban repülte át, s az időközben az újságok rendkívüli kiadásaival riasztott tömeg határtalan lelkesedése mellett, simán száll le a Rákos szélén álló igazgatósági épület előtti kis térségen. Most aztán bőven volt mit írni a lapoknak. Ezt az eseményt nem lehetett az irónia palástjába öltöztetni. Heteken keresztül ez volt a sajtó szenzációja. De mindnyájan éreztük, mennyivel szebb lett volna magyar honos gépen kötni össze a monarchia két fővárosának légterét. Talán ez adta az első komoly lökést tengődő aviatikánk ügyének, mert a Magyar Aero Szövetség közbenjárására országos gyűjtés indult meg, a Rákos kísérletezőinek megsegítésére. Aki nem csak a hangárok résein át nyert bepillantást a Rákos életébe, de annak részese is volt, sokat mesélhetett a deszkabódék nyomoráról. A hangárok sarkában rendszerint elrekesztett kis fülke állott, benne értelmetlenül magas priccs, rajta kevés szalma, vagy ócska takarók. Szükségességét az a gondolat szülte, hogy minél közelebb napkeltéhez jussanak ki a géppel a startra, mikor még teljes a szélcsend s a napsugárzástól fokozatosan átmelegedő homok visszasugárzása még nem hozta mozgásba a felette lévő légréteget. A priccsen egy deszkadarab a fejmagasító, párna az éjszakára levetett szvetter, vagy esőkabát. Mint a nyomortanyákon. De az átszellemült rajongók, a repülés megszállottjai, mélyhitű csodavárók egyáltalán nem nélkülözték az otthon melegét s a vele nyújtott kényelem kellemes érzetét, mert ez a nélkülözés itt ezerszer nagyobb boldogságot jelentett. Nem éreztem semmi lehangoltságot, fáradtságot sem, mikor félig átvirrasztott éjszaka után, a sok fázástól meggyötörten, a nyúlfészeknek is alig elegendő szalmán hálástól sajgó derékkal fogtam reggel a munkámhoz. Székely Mihály “Az Újság” nevű gépét építettük. Egész télen át fázva, dideregve, a kemény hidegben a gép körül rakott és gyaluforgáccsal állandóan élesztett tűz mellett készítettük a szárnyakat, hogy a ragasztásra szolgáló, melegített asztalosenyv az összeillesztésig meg ne fagyjon a felületeken. Tavaszra készen állott a gép. Pompás svájci Oerlikon motorjának bugása a legfülbemászóbb muzsika volt a rozzant Anzanik hebegő puffogása után. Feledhetetlenül szépek voltak az első kísérletek. Reggelenként még alig pirkadt, már csikorgott a hangárok ajtaja. Fürge kezek lendítették kint a légcsavart s a gyorsan elfutó gép nyomában lázas izgalommal lestük, mikor válnak el a kerekek a földtől. A gépek legtöbbjét még mindig 20—30 lóerős motorok vitték levegőbe, néha olyan viszonylatban, mintha igáslovat fognánk egy tank elé ... és mégis elvált a gép a földtől s a motor berregését is elnyomta a lelkes éljen-rivalgás. A modern Sziszifusz kapaszkodott a magasba, holott lába alatt omladékos volt a talaj. Köznapi emberek életen át végzett munkája nem ért fel sokszor ezeknek az úttörőknek egy éves teljesítményével. Nem véletlen, hogy ide elsősorban furó-faragó emberek kerültek ki. A magyar ezermester konstruktív szelleme élt a Rákos úttörőiben, újat alkotni, formába önteni elképzeléseiket, egyénit, eredetit hozni érvényre a részletekben, megérni saját ötleteik sikerét. Csak kevesen voltak, kiknek fantáziája megelégedett a másolással, jóllehet ez biztosította volna a kezdet sikereit De a gépvezetés elsajátítására alkalmas, már bevált típusok felhasználása helyett merőben újak kikísérletezésére fecsérelték erejüket és idejüket. Pénz hiányában selejtes anyagokat használtak fel, melyekhez olcsón jutottak, így egészen életfontosságú helyeken, a kívántnál felével gyengébb, vagy egyenesen selejtes anyag került felhasználásra, ami a géppel való repülést, még vezetői készség esetén is veszélyessé tette. Aki jó volt mechanikusnak, még nem volt jó pilótának, ha nem rendelkezett megfelelő ismeretekkel. Sokszor ugyanis hiába fordult volna máshoz tanácsért, ebben az időben a pilótatudomány rejtélye biztosította a “nimbuszt” s vajmi vigyázva őrizte tekintélyét minden beérkezett. Ezt igazolta Graham White, az akkoriban már neves angol pilóta esete is, aki Pesten átutaztában kilátogatott a Rákosra is. Nagy volt a lelkesedés — ettől csak megtudunk egyet-mást. De White halgatott. Legfeljebb, egyegy “nou”, “no,” meg “goddam”-et dünnyögött s végül kijelentette: — Én ugyan nem érzem magam gyávának, de ezekbe a tákolmányokba mégsem ülnék bele. Hát ettől nem lettek okosabbak a Rákosiak. (Folytatjuk.) Angol nyelvű tanulmány a Délvidékről Homonnai Elemér: “Wilsons Principles and the Southern Hungárián Question” Emigrációs szervezeteink közül Délmagyarország Felszabadító Tanácsa egyike a legtevékenyebbeknek. Nemcsak az emigrációs magyar sajtóban fejt ki élénk felvilágosító nemzetpolitikai tevékenységet, de komolyan veszi emigrációnk első és legfontosabb célját, a nyugati közvélemény felvilágosítását. A közelmúltban immár harmadik angol nyelvű kiadványa hagyta el a sajtót. Ez alkalommal a délvidéki területek Jugoszláviához való csatolásának kérdésével foglalkozik. Sokrétű dokumentációs anyagra támaszkodva vázolja az angol nyelvű olvasó előtt, hogyan sikkadtak el az első világháborút követő párizsi békekongresszuson Wilson elnöknek ünnepélyesen meghirdetett békerendező elvei. Amíg Németország és Ausztria határvonalainak eldöntését legalább néhány vonatkozásban (Saar-vidék, Szilézia, Karinthia) népszavazás alá bocsátották Magyarországgal szemben maradéktalanul érvényesült az első világháborút kirobbantó pánszláv imperializmus minden célkitűzése. Igaz, a cári Oroszország elbukott a háború viharában, de Belgrád, Bukarest és Prága politikusainak a franciák támogatásával teljes mértékben sikerült megvalósítaniuk Oroszország háborús törekvéseit. Az északi és a déli szlávok egyesülése útjában álló Monarchiát Wilson elnök népi önrendelkezési elvének jegyében szétdarabolták, s a Monarchia hatalmi gerincét képező Kárpátmedencét a kis szláv népek s Románia mohó imperializmusának szabad prédájává tették. A trianoni békeszerződés ezzel Európa stratégiai kulcspontját az európai hatalmi vetélkedés tárgyává tette s utat nyitott a szovjetorosz imperializmus terjeszkedésének. Wilson elnök teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy a francia és szláv imperializmusnak tett engedményeivel a tartós béke biztosítását célzó elvei kudarcot vallottak, de tette ezt abban a reményben, hogy az így megmentett Népszövetség a szenvedélyek elmúltával a békeszerződéseknek legalább a legkirívóbb igazságtalanságait majd békés úton korrigálhatja. A Népszövetség alapokmányának végleges megszövegezése azonban Wilson elnöknek ezt a reményét is meghiúsította s a Népszövetség végeredményben a páris-környéki békékkel teremtett status quo védőbástyája lett. Mindezt a tanulmányt délvidéki vonatkozású anyag keretében tárgyalja, s ezzel szinte sürgős kötelességévé tette a magyar emigrációnak, hogy a párisi békeszerzők hasonló eljárását felvidéki, kárpátaljai, erdélyi s nyugatnémetországi viszonylatában is a nyugati közvélemény elé tárja. S hol van a nagy összefoglaló munka, mely a kárpátmedencei problematikát a maga egészében vetné fel, s a nemzeti emigráció építő programmját tárná fel a nyugati világ előtt? Homonnay Elemér tanulmányát gazdag dokumentációs anyagának jegyzéke, valamint a délvidéki területeket feltüntető vázlat egészíti ki. Ez utóbbi Havasi Imre munkája. A tanulmányhoz dr. Lelbach Antal, a DFT elnöke írt a wilsoni problémát tömören össszefoglaló előszót. A fordítást Jo McKinney, a toledoi egyetemen végzett újságírónő nézte át. Az ízléses kiállítás dr. Fekete Bertalan érdeme. I. K.