Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)

1958-10-12 / 28. szám

1958. október 12 SZABAD MAGYARSÁG 11. oldal Vita egy vitáról írta: PENTELEI MOLNÁR ISTVÁN Ferenc Pálnak Baross Gáborhoz intézett érdekes viszontválaszához szeretnék én is hozzászólni, bár “a kommunista rendszerben gya­korlatilag és elméletileg” semmi­féle foglalkozást nem űztem és így a vitába belekapcsolódáshoz meghí­vást nem kaptam. Ferenc Pál “első tétele” azonban annyi vitaanyagot tartalmaz, hogy nem gondolom helyesnek, ha ilyen alapra építünk fel további hasonló tételeket. A vita feltétlenül jószándékú és művelt felvetője “megcáfolhatatlan meghatározásokat” szándékozik a vitával elérni, ami természetesen le­hetetlen. Az emberi élet tartozékait képező fogalmak, mint amilyenek a szépség, jóság, szeretet, igazság, szabadság, stb. egyike sem tört a világ kezdete óta, hogy megcáfol­­hatatlanul meghatároztassék, meg­­merevíttessék és múzeális tárgyak­ká váljék, örök megfoghatatlanságukkal, sikamlós gyíkelevenségükkel, örö­kös vitaanyagukkal a Teremtőnek azt a parancsát látszanak szolgálni, amely minden élet tartozékául oda­rendelte az örök harcot. És ezért az “örök béke” hangoztatása is csak mint harci trükk jöhet tekintetbe, mert mint természetellenes, megva­lósíthatatlan. A további célmeghatározás már gyakorlatibb: “Ki kell alakítanunk ... egy olyan közfelfogást, mely... a kommunizmus veszélyének meg­értését az emberek gondolkodásá­ban lehetővé teszi... egy olyan tu­dományos bástyát... amelynek fa­lairól a megtévesztő és fertőző pro­paganda megsemmisülve hull visz­­sza.” Azonban a magyarság 1920 óta egyebet sem tett, mint a kommu­nizmus veszélyének megértését i­­gyekezett lehetővé tenni és az e­­migráció valóban magyar, gazdag sajtója sem tesz egyebet több mint egy évtized óta, mint nagyszerűbb­nél nagyszerűbb tanulmányok és cikkek közlésével ádáz és felmérhe­tetlen áldozatokkal járó harcot foly­tat ugyanezért a célért, anélkül a­­zonban, hogy a megtévesztő és fer­tőző propaganda megsemmisülve hullott volna vissza róla. Sőt úgy látszik, még annyit sem bírt elérni, hogy olyan értelmes emberekig,­­mint Ferenc Pál, eljutott volna a hite, így talán valóban: “rengeteg energia és jóakarat hullt sziklás ta­lajra”. Ami a “tudományos bástyát” il­leti, arra Ferenc Pál a következő soraiban maga adja meg a lehető leglesújtóbb véleményt, amely a­­zonban szerintem ép annyira nem állja meg­ a helyét, mint amikor azt állítja, hogy a nyugati világban szép számmal megjelent, a kommu­nizmus kérdéseit taglaló folyóira­tok “reális értéke a nullával egyen­lő”. A mai világ képére vonatkozó fejtegetés sem egészen érthető. Honnan veszi Ferenc Pál azt a “vi­lágot”, amely évezredek óta össze­függő volt és természetes gazdasá­gi és társadalmi egységet képviselt a mostani kettéosztásig. A történe­lem erről nem tud. Vitatom azt is, hogy úgy a nyu­gati, mint a keleti részén a világ­nak egy egységes világ létrehozá­sának akciója volna érezhető, mert bár igaz, hogy a szovjet világura­lomra tör, viszont a még szabadnak mondott világrészen még soha több nacionalista megmozdulás nem mu­tatkozott, mint napjainkban. Elég, ha csak az utóbbi évtizedben fel­szabadult gyarmatokra, keletkezett önálló államokra gondolunk. . . Hogy aztán “az egységes világ’­- e a természetes állapot, amelyért az ember a “természet­ellenes állapo­tot fel akarja számolni”, vagy az ellenkezője az igaz, nehéz eldönteni, de a társadalomban élő egyéb élő­lények Ferenc Pál nézetét nem tá­masztják alá. Sok mindenben egyetértek a vita tiszteletreméltó kezdeményezőjével, de vitáról lévén szó, a vitás részek­re szorítkozom, így nem világos e­­lőttem az a kijelentés sem, hogy a világ keleti része “minden eszközt megragad arra, hogy a nyugati részt meghódítsa”, mert egy ké­sőbbi mond­at így szól: “A vasfüg­göny mögötti társadalmak sokkal homogénebbek, nincs szándékukban a másik féltekét meghódítani”. Ter­mészetesen az első megállapítás a helytálló. Azt írja továbbá Ferenc Pál, hogy “a nyugati világ és a tudomá­nyos intézetei még mindig egy új ideológiát keresnek”, amit a kom­munizmussal szembeállíthatnának, az igyekezetet azonban a magam részéről sehol sem látom. A nyugati világ tragédiája abban gyökerezik, hogy nem hajlandó belátni “demok­ráciájának” csődjét, népszerűtlen­ségét és megreformálásának szük­ségességét és minden kommunizmus elleni recepttel szemben a legdur­vábban elzárkózik. A második világháború kirobban­tói s egyedüli nyertesei annyira be­levágták a tudatába a bolsevizmus ellenrendszereinek pokoli voltát, hogy képtelen a kommunizmus el­len eszmét kitermelni, mert szük­ségképen az általa megvetett, irtó­­zatot keltő eszmék és rendszerek útjaira volna kénytelen tévelyegni. Akkor pedig inkább a halál! Kitűnő azonban az a megállapí­tás, hogy “a nyugati világ vezetői és tömegei között sem értelmi, sem érzelmi kontaktus nincs” és hogy “az emberiség mindkét oldalon el­szakadt vezetőitől”. Ez természetes, ha meggondoljuk, hogy míg a világ hatalmas tömegei óriási változáso­kon mentek át az utóbbi 15 év alatt, a nagyhatalmi vezetők túlnyomó­részt ma is Ugyanazok az emberek, akik másfél évtizede szerepet vit­tek. Lehet-e a bolsevizmus felszámo­lóit azok között keresni, akiknek a bolsevizmus az életbenmaradását köszönheti? Nem egyezik a véleményünk ab­ban, hogy “nem a vezetőket kell meggyőznünk az igazságainkról, hanem a tömegeket, a társadalmat, mert nem a vezetők akadályozzák meg, hogy a kommunista gazdasági — (miért a gazdaságit emeli ki, amikor a társadalmi rész az elvisel­hetetlenebb?) — rendszer eluralja a világot, hanem a társadalmak ter­mészetes ösztöne ... mely megaka­dályozta 40 év óta .. a kommuniz­mus uralomra jutását”. Hogy mennyire a vezetők meg­nyerése a döntő és nem a tömegek szimpátiája, arra a zsidóság hata­lomszerzési módszere, a legjobb példa. Ezt a tömegek antipátiája nem érdekli mindaddig, míg az a vezetők szívét és eszét is el nem éri. Hogy pedig a társadalmak termé­szetes ösztöne mennyire akadályoz­ta a kommunizmus uralomraju­­tását és terjedését az utóbbi 40 év alatt, arra válaszul a térkép szol­gál, továbbá az olasz és franciaor­szági választások eredményei, és még számos elszomorító jelenség. Végül még egy kérdés: hogyan gondolja Ferenc Pál “az értelemhez szóló meggyőzési eszközöket a tö­meg rendelkezésére bocsátani”, a­­mikor a közvélemény irányításának úgyszólván minden eszköze olyan kezekben van, amelyek azokat szép szóra soha kiadni nem fogják. Nelson A. Rockefeller Nelson A. ROCKEFELLER New York állam republikánus kormányzó jelöltje az egyetlen személy, akiben New York állam­polgárainak bizalma összpontosul NELSON A. ROCKEFELLER minden befolyástól mentes függetlensége, közéleti tisz­tasága, megnyerő és nyílt egyénisége, személyében biz­tosítja egy igazságos államkormányzat és minden ál­lampolgárt egyaránt szolgáló közigazgatás előfeltétele­it. Sokoldalú és több évtizedes kormányzati tapasztala­ta párosulva melegszívű egyéniségével biztosítéka an­nak, hogy sivár évek után New York Állam élén ismét egy kimagasló kormányzó fog állani. AMERIKAI MAGYAR TESTVÉR! Okvetlen szavazzon NOVEMBER 4-én Nelson A. ROCKEFELLER kormányzó jelöltre és a Republikánus Párt jelöltjeire Paid by the Republican State Committee, All American Committee Hungárián Division. A Szabad Magyarsághoz írják Volt kárpátaljai képviselő visszaemlékezése Igen tisztelt Szerkesztőség! Önök jól tudják, hogy én a “na­pilap” mellett állok szilárdan ma is, mert arra oly égető szükség van, mint egy angol lapra, amely kivetí­tené a magyarság arculatát az an­golszász világ felé, amelyet a kis­­antant hírverése Trianon óta eltor­zított. Mindkét kérdés máig megoldat­lan, holott az első megoldásra váró kérdés volt mindkettő. Mindez nem zárja ki azt, hogy elismerjem a Szabad Magyarság lényegesen le­higgadt hangját s a magyar emig­ráns lapok közt kiemelkedő tartal­mi értékét. Börzsönyi Béla: “Magasabbren­­dű magyarság” c. cikke magával ragadott amellyel csaknem minden­ben egyetértek. Ennek a terület­nek képviselője, majd szenátora voltam s az apjai románok épp­úgy, mint a Munkács-vidéki néme­tek jelentékenyen hozzájárultak ah­hoz, hogy Kárpátalja magyar tör­vényhozója lettem. Ez a magasabbrendű magyarság volt bizonyára az ok, ami előidézte, hogy ennek a két nemzetiségnek a lelke összeforrt a magyarságéval, éppen úgy, mint a ruszinság egy részéé. Kárpátalján a Keresztényszociális Pártnak volt a magyarságon kívül német, román és ruszin tagozata s mindegyiknek megvolt a titkára, aki velök a saját nyelvén érintkez­hetett. Magyarok elszlávosodása Sok magyarnak kellene elolvasni Börzsönyi Béla cikkét, hogy okul­janak belőle s tanuljanak türelmet, alapos megfontolást s azt a felbe­csülhetetlen jogi elvet, hogy hall­gassák meg a másik véleményt is, mielőtt ítéletet mondanak. Íme egy ilyen komoly ember is tévedhet, a­­mikor kimondja, hogy Visk lakói “németek” voltak. Ez bennük már annyira elhalványult, hogy hallani sem szeretik. A Tisza s a hegy közé szorítva, elszigetelve, oly erős magyarság fejlődött bennük, hogy hallani sem akarnak arról, hogy ők valaha németek voltak. Ellenben, mikor a csehek megbízták Petroff szentpétervári v. egyetemi tanárt, hogy mutassa ki az elmagyaroso­­dást Kárpátalján, komoly tudós lé­tére nem tehetett mást, mint hogy kimutatta az elszlávosodást. Csak egy községet említek- Száldobost, hajdan szabad hajdúk fészke, ma lámpással sem igen található köz­tük magyar. Közép-Apsa különálló község a maga nemében. 6000 lakosú tiszta román község. Magyar hűsége meg nem ingatható. Mikor a cseh ura­lom idején lementek tutajjal Szol­nokig, nem egyszer Szegedig, egy kicsit a jó magyar bor is a fejükbe szállt, mikor visszafelé jöttek s Borzsován, vagy Csapon, mielőtt felszálltak a vonatra, nagy hangon hirdették, hogy milyen fehér ke­nyeret ettek s milyen jó bort ittak Magyarországon. A cseh vasúti tisztviselők igye­keztek betuszkolni őket a vasúti kocsikba, hogy ne harsogják ezeket a “fülsértő” magyart dicsérő nyi­latkozatokat. A Rákóczi zászló hatása Közép-Apja templomában a kom­munista uralomig ott őrizték a fecs­­kefarkú elrongyolódott Rákóczi zászlót. Csaknem két és fél év­század után is mindig híven ehhez a zászlóhoz. Isten irgalmazzon an­nak, ki ezt elveszi tőlük. Mielőtt először mentem oda, egy öreg ta­nító barátom, maga is román szár­mazás, de jó magyar szív, óva in­tett, hogy oda menjek, mert ott hamar kinyílik a bicska s nagyon fürgén jár. A választások alkalmával K. Ap­­ja románjai nagyobb százalékban szavaztak a keresztényszocialista pártra, mint az aknaszlatinai ma­gyar sóbányászok. Azok közt elég sok volt a félrevezetett kommu­nista. K. Apsa hatással volt a má­sik három román községre is, Alsó- Apsára, Faluszlatinára és Tiszafe­­héregyházára, sőt a ruszin lakos­ságú Felső-Apsára is. A K. Apsaiak voltak a fő okai annak, hogy mikor a cseh tisztvise­lők megkapták a rahói járás vá­lasztási eredményeit, dühösen ordí­tották: “Sacra, sacra” honnan kap­ják ezek a szvnnya magyarok ezt a sok szavazatot, mikor a járásban alig van magyar? Maagyarbarátság Szőregi Béla mondja a könyvé­ben (“Egy orosz hadifogoly napló­ja”), hogy Máramarosszigeten, tört magyarsággal kiáltották a ha­zatérő magyar foglyok felé a romá­nok: “Mikor jönnek már, elég volt ebből a román uralomból”. A csehek dühének áldozata lett a k­­apsai elnökünk, Rákóczi fej, vál­­lig leomló haj. Mikor egyszer egy romániai búcsú után késve jöttek, s át akartak menni a Tisza hídon, amely Romániát elválasztotta Csehszlovákiától, a sorompó le volt zárva, azt felemelték, s úgy köze­ledtek a cseh vám felé. Első pilla­natra felismerték a vezért a cseh vámosok s lelőtték. Ettől fogva még dühösebben szavaztak a ma­gyarokra. Ezután főleg az asszo­nyok tüzelték őket. A Tisza és Tarac völgyében lakó németek Rahón, és Kőrösmezőn, Dombón, Királymezőn, Német és Orosz Mokrán is kitartottak mel­lettünk. Ezt tették a Munkács vi­déki németek is, Pósaháza, Alsó Schönborn, Kerepec, Leányfalu, F. Schönborn, stb. Már a csehek is mindent elkö­vettek, hogy elvonják a magyarok­tól a németeket. Pósaházán pl. si­került egy német bírónak, aki a csehek parancsára cselekedett, a falut ketté osztani. Egyszer késő este tértek haza egy lakodalomból, s a falu bíráját, aki a mi emberünk volt, megtámadták. Ez beugrott az udvarára s felkapott egy vas­villát, s leszúrt egy embert. Ter­mészetesen elítélték. Szegény a börtönben­ halt meg. Néha ilyen ádáz küzdelem folyt a pártoskodás miatt az egyes községek lakói közt. Köszöntelek Börzsönyi Béla! Minden sorod elárulja, hogy ma­gyarságod megfontolt, átgondolt. Ilyen tiszta, nemes magyar lélek­kel jöttél a felszabadult Kárpátal­jára. Igyekeztél a nép lelkét meg­ismerni. Nem úgy, mint sokan, a magyarságtól sok hazugsággal el­idegenített népet türelmetlenül és megértés nélkül kezelték. Pedig az általad és általam említett példák igazolják, hogy a nép, ha helyesen, megértéssel bánnak vele, kitart azok mellett, akik emberiesek vol­tak. HORKY KÁROLY JTTTTTTTTTTTTTTTTTTmTI ^Edények, lámpák, varrógép, te--­ ► revizió, szőnyegek, bútor s egyébé ►háztartási cikkek eladók elköl-^ ^tözés miatt. ^ ►Érdeklődjön telefonon: 4 ► ES 6­3923 * aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaI

Next