Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)
1958-11-16 / 33. szám
6. oldal SZABAD MAGYARSÁG 1958. november 16 zonban csak a szovjet ház ellen irányulhat és nem a parancsra kötelességét teljesítő rendőrök ellen. A tüntető szabadságharcosok is így gondolkoznak állítják is, hogy nem támadtak ellenük és fel-Az amerikai angol nyelvű sajtó, rádió és televízió képes riportokban számolt be az öszszetűzéssel járó tüntetésről. De most panaszt hallunk a rendőrség magatartásáról is. Nem az előállítottaktól, hanem a tumultus idejére már kb. kétszázra csökkent, s felerészben nőkből álló piketelőktől. A lovasrendőrség szerintük indokolatlanul előrenyomult ellenük, de állták a sarat, nem mozdultak, s nem engedték szétoszlatni a tüntetők falakát. Később, este 9 óra után, amikor a tüntetés ideje lejárt, a felsőváros irányába terelték a rendőrök a távozó magyar tehető, hogy ezúttal is csak a nagy tömörülés és dulakodás közben és nem szándékos támadás következtében sebesültek meg a rendőrök, amit mi éppúgy sajnálunk, miként a tüntetők is: tüntetőket. Mivel a budapesti bábkormány delegációja házához közel jutottak, eszükbe jutott, hogy műsoron kívül ott is látogatást tegyenek. Erre senki se számított, se a vörösök, se a rendőrség, se a sajtó, így aztán az ott történtekről nem is jelent meg tudósítás az angol nyelvű sajtóban. Mivel ott senki se zavarta működésüket, a szabadságharcosok és más tüntetők beverték a vörös hóhérok ablakait és jellemzésükre a környéki házak szemétkannáinak tartalmát ajtajuk elé öntötték, s valamelyik még cédulát is dobott a szemétdombra: “Ezek vagytok.” Beverték a Münich-delegáció ablakait KÖZÉRDEKŰ LEVELEK (Folytatás a 3. oldalról) től: vajon mindegy az, ha egy rablógyilkosnak vagy egy szelíd baptista prédikátornak a kezébe adunk egy éles kést? A Fuchs szaktudósi intelligenciája úgy látszik kevés volt ahhoz, hogy feltegye önmagának ezt a kérdést. Nem szólva arról, hogy míg egész életében matematikai egyenletekkel foglalkozott, — el se olvasta Marxot vagy Lenint. Egyszerűen matematikusan gondolkozott: egy egyenlő eggyel, — kés a késsel... Ennek a “tudósi” egyoldalú és primitív gondolkozásnak következménye az, hogy a Nyugat Fuchs árulása óta megszámlálhatatlan milliárdokat volt kénytelen beleölni az atomfegyverkezésbe, a Kreml gonosztevői pedig 10 éve baromi életnívón sanyargatják a 60 millió orosz dolgozót, csak hogy a versenyt az USA-val tartani tudják. És ami a legtragikusabb az egészben: ennek dacára sincs kizárva az atomháború szörnyű lehetősége! Mert arról legyen ön meggyőződve, hogy a Történelem igazat tanít, amikor azt mondja: világnézetek harcában nincs kompromisszum, az egyiknek pusztulnia kell! Hogy ön mindezt belássa, azt hiszem, elég lett volna, ha két évvel ezelőtt csak 24 órára elhagyja ön a laboratóriumát és a molekuláit és átrepül az én hazám Fővárosába, Budapestre, ön bizonyára tudja, mi történt akkor ott: százezer gyermek, asszony, munkás és diák ment neki puszta ököllel ama bestiális rendszer tankjainak, melyről ön úgy véli, hogy azzal kell és lehet is “coexistálni”! Vegyük úgy, hogy ezt ön komolyan hiszi. Erre az esetre én egy próbát ajánlanék: kérjen engedélyt a Kremltől arra, hogy a szovjet nagy városaiban pontosan ugyanazokat az érveket elmondhassa nagy hallgatóság előtt az atomháború ellen, mint amelyeket itt Európában elsorolt. Ha ön ott is szabadon vádolhat és támadhat, és ha az ön előadása nyomán ott is megalakulhatnak az akcióbizottságok az “atomhalál” ellen, és ha a szovjet tudósai is írásban tesznek fogadalmat, mint a Göttingeni 18 tudós, hogy holnaptól bojkottálják az atomfegyverek gyártását, akkor ön kedves Professzorom, az egész emberiség örök háláját érdemli meg. Mellékelek levelemhez egy fényképet, készült a nyáron, a genfi atomszakértői konferenciáról. A nyugati és a szovjet tudósok ülnek a tárgyalóasztal két oldalán. A szovjet tudósok sorában lát ön egy buldogfejű egyént, (a bekeretezett fej) — ez kérem nem szovjet atomtudós, — ez a Cseka megbizottja, Csarapkin ezredes: ő ügyelt fel Genfben a szovjet tudósokra... Baljós mementó ez kedves Profeszszorom, — mindnyájunk s így az ön számára is. őszinte nagyrabecsülésem nyilvánításával maradok híve: Dr. R. K. 1 JULIETT MAGYAR NŐIFODRÁSZ 1 a tartóshullám specialista p mindenféle kozmetika p ||| Tulajdonos: Mrs. Kovács M |H 1219 First Ave., near 66th St. Phone: REgent 4-7862 ij Ember, vagy szörnyeteg!? A szerkesztői szobában ánizzsal átszőtt fokhagymaszag terjeng. Az évezredes üldözés savanyú illatai, Armageddon győzelmi kürtjeleivel verekednek. A szerkesztői szobát éjjel hálónak használják, gyűlöletről és boszszúról álmodnak benne. Nappal, az alvó lélegzéssel kilúgozott levegőben, papírra vetik álmaikat. Megizzadnak a gyönyörűségtől, mert a lezárt utcája keleti külvárosok megvetettségét, ime most visszafizethetik. A szerkesztő 400 előfizető részére kérődzi fel, a lezárt keleti utcák minden hulladékát. Az ÁVO-vá vedlett munkaszolgálat a magyar vértől és kíntól részeg. A szabadságharc elől megugorva, idekint talán el is pusztulna, a kínzó kamrák légköre nélkül. A szerkesztő lapjával tehát (magából kivetkőzött) emberbaráti kötelességet teljesít. Bosszú terítékén fő falat a magyar. Egyletét, csoportját, vezetőt, egyeset, a keleti agyar tépi, rágja, marja. Bosszú terítékén megmart magyar, hallgass! A “lázadó” neve, öles címbetűkkel: “náci, gyilkos, aljas, béltermék etető”. (Többen kértek e sorok megírására. ) Undorral vettem kezembe a tollat. A téma azonban “megihletett”, mint Puskint a szibériai pestisjárvány.) A tárgyilagosság kedvéért a jelzett, s nála arisztokratikusabban kifejezett “etetés” kétszer aláhúzandó. E menü önkéntes elfogyasztása ugyanis sajtójuk minden sorában ott izzik. Hangjuk színezetében, mondanivalójukban, érveikben és “igazságukban”. E bevezetés után felhúztam vastag, téli bőrkesztyűmet, zsebkendőt kötöttem szájam elé, a kereszthuzat kedvéért ajtót, ablakot nyitottam, családom tagjait pedig kiparancsoltam a szobából. Az óvintézkedéseket követően, barátaim által összegyűjtött és borzalmas tréfaként születésnapomra ajándékozott embertelenül emberi lappéldányok lapozásába kezdtem. Orvos világ életemben soha sem voltam. A lap lapozása közben végérvényesen elhatároztam, hogy nem is leszek. A betegség megrettent, különösen az a fajta, melyben e “sajtótermék” szenved. Valószínűleg gyomorátfúródás, de lehet más is, talán súlyosabb. Elnézést kell kérnünk harcos bajtársainktól, akik a magyar célok érdekében oly tiszteletreméltó módon fáradoznak. Nevüket nem említjük, de embertelenül emberi gyalázásukat, az ügy érdekében körülírjuk. Minél többen lássák, hogy a demokratikus Amerikában, faji gyűlöltből meddig merészkednek. Tallózunk az 1957 november 23-i s az ezt megelőző s követő lapszámokból. Ezekben MUSZ-os hóhérnak nevezi továbbá a már jelzett etetéssel vádolja az Egyesült Államok egyik legnagyobb magyar egyesületének vezetőjét. Bűnpártolással, általánosan és név szerint az AMSz minden jelentős tagját. Mint izraeli szolidaritást, a Szövetség titkárjának lemondását követeli. (Abban a hitben, hogy az ember lehet jó amerikai, jó izraeli és e mellett "jó magyar” is. Hogy a...........) A "nyilas, fasiszta, briganti, gyilkos, aljas, csatorna ... stb.” jelzők úgy röpködnek, mint nyári villanykörte körül a muslincák. A jelzett egyik legnagyobb szervezet vezetőjét, először munkaszolgálatos század (ezred, hadtest) parancsnoksággal vádolja. Miután ennek bizonyítására kellő számú "tanút” felkutatni nem tudott, helyesbített. Nem munkaszolgálatos, de (a gyomorátfúródásos tipikus logikájával) olyan, aki munkaszolgálatos parancsnokokat befolyásolt. 1958. január 4.-i lapszám: Ebben N.F.-et lövi ki a AMSz ellen. Volt “nagynevű” elnökünk által, a peres igazgatóságba delegált “filoszemita”, így a keletség közismert csillagává válik. Aki nem filoszemita, az antiszemita, — jelszóval, ugyanezen "cikk” keretében, influenzás mellékterméket lövel, az amerikai magyar színjátszás egyik kiválóságára, továbbá az itteni magyar nyelvű rádióra. Kisebb terjedelmű “sajtófelbüfögésekben” kénköves gyalázkodással még megleheli külföldön élő újságíróinkat — köztük az unalombafulladásig elmaradhatatlanul szerkesztőnket, — és mindazokat a magyarokat, akik éppen keze ügyébe estek. ÖKÖRSZEM Amikor én születtem ... Amikor én születtem a csonka ország gyermekének, már szomorú volt itt az élet. Csak nőttem növekedtem a nyomorúság, kenyerén s ez nem tejben, csak könnyben ázott. Apám, ki tudja hol csatázott, anyám meg egyre sírt szegény ... Tavasz jött s húsvét, tél s karácsony számunkra gond a gond után: karácsonykor nem volt karácsom, húsvétkor nem volt szép ruhám ... Amikor én születtem, gyermeknek lenni hajda nem volt öröm; úgy nőttem, növekedtem, mint árva fűszál, porladó kövön. .. Most már eszmélek, most már megértem én nemzetemnek árva sorsát, — tudom, mért volt oly bús a gyermekségem: azért, mert nincsen Magyarország! A múltat már nem kérem számon, hogy búban nőttem, azt se bánom, de a jövendőt nem adom! A süket lelkek még nem hallják, — én hallom már az Isten hangját: — én népem, segíts magadon! Ős földünkön most úz a gazság, de él az Isten, s van igazság és az igazság: hatalom! Már jövendőkbe forr a vérem: most nincs hazám, de — úgy segéljen! — lesz még, mert visszafoglalom! Sajó Sándor AZ AMERIKAI MAGYARSÁGTÓL ASSURANCE-T KÉRNEK testvéreinket segítsenek szabadságharcosaink bevándorlásában. Első csoportjuk már itt van. A Katolikus Liga szeretettel kéri lapunk útján is az amerikai magyar egyesületeket, valamint az amerikai magyarságot, hogy hathatósan támogassák ennek a közös magyar problémának a megoldását és adjanak assurance-ket a sokat szenvedett magyar menekülteknek. A Katolikus Liga központi irodája (30 East 30 Street, New York 16, N. Y.) készséggel ad tájékoztatást és küldi meg az assurance űrlapokat, naponta reggel 9 órától este 9 óráig. (MU 4-3623, MU 4-3633, MU 4-4173). Adományokat a menekültek bevándorlásának lebonyolítására a Liga központi irodájába kérik küldeni, vagy a helyi magyar egyházközségnél leadni. Ugyancsak kérjük a Szabad Magyarság részéről az ausztriai és olaszországi táborokban két év óta várakozó szabadságharcos menekültek megsegítésére indított akció során az adományok eljuttatását a Kát. Liga Központjának fenti címére. Az európai táborokban várakozó szabadságharcos menekültek ügyében folytatott akciónk során megírtuk, hogy az amerikai kormány 3.300 menekültnek lehetővé tette a bevándorlást. Mint most értesülünk, ennek feltétele azonban: Az amerikai magyarságnak kell biztosítani számukra az assurance-t. Ennek adása anyagi áldozatot nem kíván, de az érkező lakásoi munkájának szerzése terén segítséget. Fenn forog annak komoly veszélye, hogyha az amerikai magyarság a szükséges számú assurance-t nem biztosítaná, az engedélyezett vízumok elvesznek. Ez pedig nagy szégyen volna ránk. A szabadságharc évfordulóján újra fellángoló hazafias hangulatban kérjük magyar Franciaországi olvasóink figyelmébe: Franciaországi megbízott: Almasy et Cie, Paris, XI. 5. Rue de Charonne. Tel.: Vol. 72—87. C. C. P. 7380—06.. Előfizetés Parisig légiszállítással félévre 2400 Frank