Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)

1958-11-16 / 33. szám

6. oldal SZABAD MAGYARSÁG 1958. november 16 zonban csak a szovjet ház el­len irányulhat és nem a pa­rancsra kötelességét teljesítő rendőrök ellen. A tüntető szabadságharcosok is így gon­dolkoznak állítják is, hogy nem támadtak ellenük és fel-Az amerikai angol nyelvű­­ sajtó, rádió és televízió képes riportokban számolt be az ösz­­szetűzéssel járó tüntetésről. De most panaszt hallunk a rendőrség magatartásáról is. Nem az előállítottaktól, ha­nem a tumultus idejére már kb. kétszázra csökkent, s fele­részben nőkből álló piketelők­­től. A lovasrendőrség szerin­tük indokolatlanul előrenyo­mult ellenük, de állták a sa­rat, nem mozdultak, s nem en­gedték szétoszlatni a tüntetők falakát. Később, este 9 óra után, amikor a tüntetés ideje lejárt, a felsőváros irányába terelték a rendőrök a távozó magyar­­ tehető, hogy ezúttal is csak a nagy tömörülés és dulakodás közben és nem szándékos tá­madás következtében sebesül­tek meg a rendőrök, amit mi éppúgy sajnálunk, miként a tüntetők is: tüntetőket. Mivel a budapesti bábkormány delegációja há­zához közel jutottak, eszükbe jutott, hogy műsoron kívül ott is látogatást tegyenek. Erre senki se számított, se a vörösök, se a rendőrség, se a sajtó, így aztán az ott tör­téntekről nem is jelent meg tudósítás az angol nyelvű saj­tóban. Mivel ott senki se za­varta működésüket, a szabad­ságharcosok és más tüntetők beverték a vörös hóhérok ab­lakait és jellemzésükre a kör­nyéki házak szemétkannáinak tartalmát ajtajuk elé öntöt­ték, s valamelyik még cédulát is dobott a szemétdombra:­­ “Ezek­ vagytok.” Beverték a Münich-delegáció ablakait KÖZÉRDEKŰ LEVELEK (Folytatás a 3. oldalról) től: vajon mindegy az, ha egy rablógyilkosnak vagy egy sze­líd baptista prédikátornak a kezébe adunk egy éles kést? A Fuchs szaktudósi intelligen­ciája úgy látszik kevés volt ah­hoz, hogy feltegye önmagá­nak ezt a kérdést. Nem szólva arról, hogy míg egész életében matematikai egyenletekkel foglalkozott, — el se olvas­ta Marxot vagy Lenint. Egyszerűen matematikusan gondolkozott: egy egyenlő eggyel, — kés a késsel... En­nek a “tudósi” egyoldalú és primitív gondolkozásnak kö­vetkezménye az, hogy a Nyu­gat Fuchs árulása óta meg­számlálhatatlan milliárdokat volt kénytelen beleölni az a­­tom­fegyverkezésbe,­­ a Kreml gonosztevői pedig 10 éve baromi életnívón sanyar­gatják a 60 millió orosz dolgo­zót, csak hogy a versenyt az USA-val tartani tudják. És ami a legtragikusabb az egészben: ennek dacára sincs kizárva az atomháború ször­nyű lehetősége! Mert arról le­gyen ön meggyőződve, hogy a Történelem igazat tanít, a­­mikor azt mondja: világnéze­tek harcában nincs kompro­misszum,­­ az egyiknek pusztulnia kell! Hogy ön mind­ezt belássa, azt hiszem, elég lett volna, ha két évvel ezelőtt csak 24 órá­ra elhagyja ön a laboratóriu­mát és a molekuláit és átre­pül az én hazám Fővárosába, Budapestre, ön bizonyára tud­ja, mi történt akkor ott: száz­ezer gyermek, asszony, mun­kás és diák ment neki puszta ököllel ama bestiális rendszer tankjainak, melyről ön úgy véli, hogy azzal kell és lehet is “coexistálni”! Vegyük úgy, hogy ezt ön komolyan hiszi. Erre az eset­re én egy próbát ajánlanék: kérjen engedélyt a Kreml­től arra, hogy a szovjet nagy vá­rosaiban pontosan ugyanazo­kat az érveket elmondhassa nagy hallgatóság előtt az a­­tomháború ellen, mint ame­lyeket itt Európában elsorolt. Ha ön ott is szabadon vá­dolhat és támadhat, és ha az ön előadása nyomán ott is megalakulhatnak az akcióbi­zottságok az “atomhalál” el­len, és ha a szovjet tudósai is írásban tesznek fogadalmat, mint a Göttingeni 18 tudós, hogy holnaptól bojkottálják az atomfegyverek gyártását, akkor ön kedves Professzo­rom, az egész emberiség örök háláját érdemli meg. Mellékelek levelemhez egy fényképet, készült a nyáron, a genfi atomszakértői­ konfe­­renciáról. A nyugati és a szov­jet tudósok ülnek a tárgyaló­asztal két oldalán. A szovjet tudósok sorában lát ön egy buldogfejű egyént, (a beke­retezett fej) — ez kérem nem szovjet atomtudós, — ez a Cseka­ megbizottja, Csarapkin ezredes: ő ügyelt fel Genfben a szovjet tudósokra... Baljós mementó ez kedves Profesz­­szorom, — mindnyájunk s így az ön számára is. őszinte nagyrabecsülésem nyilvánításával maradok híve: Dr. R. K. 1 JULIETT MAGYAR NŐIFODRÁSZ 1 a tartóshullám specialista p mindenféle kozmetika p ||| Tulajdonos: Mrs. Kovács M |H 1219 First Ave., near 66th St. Phone: REgent 4-7862 ij Ember, vagy szörnyeteg!? A szerkesztői szobában ánizzsal átszőtt fokhagymaszag terjeng. Az évezredes üldözés savanyú illatai, Armageddon győzelmi kürtjeleivel verekednek. A szerkesztői szobát éjjel háló­nak használják, gyűlöletről és bosz­­szúról álmodnak benne. Nappal, az alvó lélegzéssel kilúgozott levegő­ben, papírra vetik álmaikat. Meg­izzadnak a gyönyörűségtől, mert a lezárt utcája keleti külvárosok megvetettségét, ime most visszafi­zethetik. A szerkesztő 400 előfizető ré­szére kérődzi fel, a lezárt keleti utcák minden hulladékát. Az ÁVO-vá vedlett munkaszol­gálat a magyar vértől és kíntól ré­szeg. A szabadságharc elől meg­­ugorva, idekint talán el is pusztul­na, a kínzó kamrák légköre nél­kül. A szerkesztő lapjával tehát (magából kivetkőzött) ember­ba­ráti kötelességet teljesít. Bosszú terítékén fő falat a magyar. Egyletét, csoportját, vezetőt, egyeset, a keleti agyar tépi, rágja, marja. Bosszú terítékén megmart magyar, hallgass! A “lázadó” neve, öles címbetűkkel: “náci, gyilkos, aljas, béltermék etető”. (Többen kértek e sorok megírá­sára. ) Undorral vettem kezembe a tollat. A téma azonban “megihletett”, mint Puskint a szi­bériai pestisjárvány.) A tárgyilagosság kedvéért a jel­zett, s nála arisztokratikusabban kifejezett “etetés” kétszer aláhú­zandó. E menü önkéntes elfogyasz­tása ugyanis sajtójuk minden so­rában ott izzik. Hangjuk színezeté­ben, mondanivalójukban, érveikben és “igazságukban”. E bevezetés után felhúztam vas­tag, téli bőrkesztyűmet, zsebken­dőt kötöttem szájam elé, a kereszt­huzat kedvéért ajtót­, ablakot nyi­tottam, családom tagjait pedig ki­parancsoltam a szobából. Az óvintézkedéseket követően, barátaim által összegyűjtött és borzalmas tréfaként születésna­pomra ajándékozott embertelenül emberi lappéldányok lapozásába kezdtem. Orvos világ életemben soha sem voltam. A lap lapozása közben vég­érvényesen elhatároztam, hogy nem is leszek. A betegség meg­rettent, különösen az a fajta, mely­ben e “sajtótermék” szenved. Va­lószínűleg gyomorátfúródás, de le­het más is,­­ talán súlyosabb. Elnézést kell kérnünk harcos baj­társainktól, akik a magyar célok érdekében oly tiszteletreméltó mó­don fáradoznak. Nevüket nem em­lítjük, de embertelenül emberi gya­­lázásukat, az ügy érdekében körül­írjuk. Minél többen lássák, hogy a demokratikus Amerikában, faji gyűlöltből meddig merészkednek. Tallózunk az 1957 november 23-i s az ezt megelőző s követő lapszá­mokból. Ezekben MUSZ-os hóhér­nak nevezi továbbá a már jelzett etetéssel vádolja az Egyesült Ál­lamok egyik legnagyobb magyar egyesületének vezetőjét. Bűnpár­tolással,­­ általánosan és név sze­­rint az AMSz minden jelentős tag­ját. Mint izraeli szolidaritást, a Szövetség titkárjának lemondását követeli. (Abban a hitben, hogy az ember lehet jó amerikai, jó izraeli és e mellett "jó magyar” is. Hogy a...........) A "nyilas, fasiszta, briganti, gyilkos, aljas, csatorna ... stb.” jelzők úgy röpködnek, mint nyári villanykörte körül a muslincák. A jelzett egyik legnagyobb szer­vezet vezetőjét, először munkaszol­gálatos század (ezred, hadtest) parancsnoksággal vádolja. Miután ennek bizonyítására kellő számú "tanút” felkutatni nem tudott, he­lyesbített. Nem munkaszolgálatos, de (a gyomorátfúródásos tipikus logikájával) olyan, aki munkaszol­gálatos parancsnokokat befolyásolt. 1958. január 4.-i lapszám: Ebben N.F.-et lövi ki a AMSz ellen. Volt “nagynevű” elnökünk által, a peres igazgatóságba de­legált “filoszemita”, így a kelets­ég közismert csillagává válik. Aki nem filoszemita, az antisze­mita, — jelszóval, ugyanezen "cikk” keretében, influenzás mel­lékterméket lövel, az amerikai ma­gyar színjátszás egyik kiválóságá­ra, továbbá az itteni magyar nyel­vű rádióra. Kisebb terjedelmű “sajtófelbüfögésekben” kénköves gyalázkodással még megleheli kül­földön élő újságíróinkat — köztük az unalombafulladásig elmaradha­­tatlanul szerkesztőnket, — és mindazokat a magyarokat, akik ép­pen keze ügyébe estek. ÖKÖRSZEM Amikor én születtem ... Amikor én születtem a csonka ország gyermekének, már szomorú volt itt az élet. Csak nőttem növekedtem a nyomorúság, kenyerén s ez nem tejben, csak könnyben ázott. Apám, ki tudja hol csatázott, anyám meg egyre sírt szegény ... Tavasz jött s húsvét, tél s karácsony számunkra gond a gond után: karácsonykor nem volt karácsom, húsvétkor nem volt szép ruhám ... Amikor én születtem, gyermeknek lenni hajda nem volt öröm; úgy nőttem, növekedtem, mint árva fűszál, porladó kövön. .. Most már eszmélek,­­ most már megértem én nemzetemnek árva sorsát, — tudom, mért volt oly bús a gyermekségem: azért, mert nincsen Magyarország! A múltat már nem kérem számon, hogy búban nőttem, azt se bánom, de a jövendőt nem adom! A süket lelkek még nem hallják, — én hallom már az Isten hangját: — én népem, segíts magadon! Ős földünkön most úz a gazság, de él az Isten, s van igazság és az igazság: hatalom! Már jövendőkbe forr a vérem: most nincs hazám, de — úgy segéljen! — lesz még, mert visszafoglalom! Sajó Sándor AZ AMERIKAI MAGYARSÁGTÓL ASSURANCE-T KÉRNEK testvéreinket segítsenek szabad­ságharcosaink bevándorlásában. Első csoportjuk már itt van. A Katolikus Liga szeretettel ké­ri lapunk útján is az amerikai ma­gyar egyesületeket, valamint az a­­merikai magyarságot, hogy hatha­tósan támogassák ennek a közös magyar problémának a megoldását és adjanak assurance-ket a sokat szenvedett magyar menekülteknek. A Katolikus Liga központi irodája (30 East 30 Street, New York 16, N. Y.) készséggel ad tájékoztatást és küldi meg az assurance űrlapo­kat, naponta reggel 9 órától este 9 óráig. (MU 4-3623, MU 4-3633, MU 4-4173). Adományokat a menekül­tek bevándorlásának lebonyolításá­ra a Liga központi irodájába kérik küldeni, vagy a helyi magyar egy­házközségnél leadni. Ugyancsak kérjük a Szabad Magyarság részéről az ausztriai és olaszországi táborokban két év óta várakozó szabadságharcos mene­kültek megsegítésére indított akció során az adományok eljuttatá­sát a Kát. Liga Központjának fenti címére. Az európai táborokban várakozó szabadságharcos menekültek ügyé­ben folytatott akciónk során megír­tuk, hogy az amerikai kormány 3.300 menekültnek lehetővé tette a bevándorlást. Mint most értesü­lünk, ennek feltétele azonban: Az amerikai magyarságnak kell bizto­sítani számukra az assurance-t. En­nek adása anyagi áldozatot nem kí­ván, de az érkező lakáso­i munká­jának szerzése terén segítséget. Fenn forog annak komoly veszélye, hogyha az amerikai magyarság a szükséges számú assurance-t nem biztosítaná, az engedélyezett vízu­mok elvesznek. Ez pedig nagy szé­gyen volna ránk. A szabadságharc évfordulóján újra fellángoló haza­fias hangulatban kérjük magyar Franciaországi olvasóink figyelmébe: Franciaországi megbízott: Almasy et Cie, Paris, XI. 5. Rue de Charonne. Tel.: Vol. 72—87. C. C. P. 7380—06.. Előfizetés Parisig légiszállítással félévre 2400 Frank

Next