Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)
1958-03-30 / 1. szám
1958 március 30 SZABAD MAGYARSÁG ÜZENET Irta: HORVÁTH LAJOS Magyar Testvérek! Az első szó, amit Hozzátok küldök: BÉKE! — A harc befejeződött, és nincsenek tovább győztesek és legyőzőttek. Ezért Krisztussal mondom : Béke Veletek! A bíróság által kinevezett ideiglenes igazg. igyekezett, amenynyire emberileg lehetséges, tiszta, demokratikus választást rendezni, minden hátsó gondolat nélkül a részvényesekre bízva a döntést. A kiküldött proxikhoz mellékelt meghívókon kértük, hogy aki nincsen megelégedve a feltüntetett nevekkel, bármelyiket húzza ki és írja be annak a részvényesnek a nevét, akire szavazatát leadni óhajtja. De ezen túlmenően is az alapszabályzatban előírt 11 jelölt helyett 15 nevet foglaltunk jegyzékbe és ezáltal a részvényesek szinte kényszerültek választani. Hiszen 4 nevet mindenképen ki kellett húzni. Az ideiglenes igazgatóság eljárását utólag is csak helyeselni lehet, mert kiderült, hogy a Részvényesek nagy többsége szívesen vette igénybe a demokratikus eszközöket: 45 jelöltet futtatott a proxikon. Tehát 45 jelölt közül választották be azt a 11 igazgatót, akik a legtöbb szavazatot kapták. És a 11 között is a legtöbb szavazatot a szabadságharcos jelölt Csutkas Attila kapta. Pedig személyét csak a Szabad Magyarságban megjelent cikkeiből ismerik a korábban ideérkezett magyarok. Úgy érzem, hogy a részvényesek ezzel az egész szabadságharcosMagyarorságot tisztelték meg. A tavaly májusi sikertelen közgyűlés (nem érkezett be elégséges számú proxi), majd az ősszel egyesek által megkísérelt rendkívüli közgyűlés kudarca és a félévig tartó válság után tiszta derűt, fényt, reményt és bizalmat hozott az a rendkívüli érdeklődés, ami a beérkezett szavazatok nagy számából kitűnt. Már az ideiglenes igazgatóság címére is annyi proxi futott be, hogy a közgyűlés megtartítása biztosítva volt. A külön listákkal együtt több, mint 3.000 szavazategység került nyilvántartásba. Az hiszem, az ideiglenes igazgatóság minden tagja hálás szívvel fordul a részvényesek felé, megköszönve támogatásukat, amire bizony nagy szükség volt, hiszen akadtak kicsinyhitűek, akik már a sírkövet hengergették a Company általuk látott sírja fölé, így a nemzeti és keresztény szellem diadalát jelentette a közgyűlés, a pozitív akarás diadalát, Krisztus békéjét minden jószándékú magyar számára. Igen! Békét óhajtunk minden jószándékú magyarral. Nem képviselünk semmiféle klikket, csoportot. Minden részvényes igazgatósága szeretnénk lenni. Nem azért jöttünk, hogy sebeket üssünk, hanem, hogy gyógyítsunk. * Mégis, akár tetszik, akár nem, tudomásul kell vennünk, hogy ellenségeink is vannak. Ez természetes, mert elvekre alapított célunk van. A szabad független, szentistváni Magyarország megvalósításának erős és célravezető eszközévé akarjuk tenni a Szabad Magyarságot. Szabad és független szentistváni Magyarország: kül- és belpolitikai programmja minden szabadföldi és othon szenvedő magyarnak. Ennyi elég is. A többi pártpolitika. Az előbbi összeköt, az utóbbi szétválaszt. Személyeskedés nélkül elvekért harcolunk, tiszta eszközökkel. Vannak, akik arra gondolnak, felesleges, lapunkat újra feltámasztani, mert ezzel a törekvéssel csak az erőket forgácsoljuk. Szó sincs róla! Semmiféle működésben levő erőt nem gyöngítünk. Az eddigi előfizetők, olvasók mellett a magyarság rejtett tartalékából kívánunk, amennyit lehet, előszedni és a meglevő és jól működő fegyverek mellé beállítani. Vájjon szabad-e kimondani? A keresztény felekezetek szintézise szeretnénk lenni nemzeti vonalon. Magyar, akinek Krisztus az Istene, nem lehet egymásnak ellensége! Magyarnak vallani magunkat, anynyit jelent, mint vállalni a múltat, ezeréves örökségünket. Mi nem akarunk új honalapítók lenni. Mi megtartók akarunk lenni. Távol a hazától is az európai magyarság tartó oszlopa. A rab nemzet, az egész kárpátmedencei magyarság szeme, szája és fegyvere akarunk lenni. Mident látni, ha kell beszélni és állandóan harcolni. Elismerni, hogy idekint jogaink nincsenek csak kötelességeink, ezt jelenti ma szabad magyarnak lenni. Ha sokan beszélünk egyszerre és mindegyikünk mást mond, senki meg nem ért bennünket. Ha hangunk gyenge, senki meg nem hall bennünket. Szóljunk hát egyöntetűen és mindannyian. Szorgalmazni kívánjuk az egységes nemzeti külpolitikát és annak végrehajtására egységes, okos taktikát. Nem mondjuk feloszlatni ezt a sokféle szervezetet és mindenkit egy óriási akolba terelni. Nem mondjuk, mert tudjuk, hogy a legkisebb csoportnak is megvan amaga jelentősége. Csak az a nézetünk, ha kiállunk a fórumra, belső dolgainkat hagyjuk othon, mert a belső dolgok, a külön programmok a szétválasztó dolgok. A február 1.-én megtartott legutóbbi közgyűlés megrendezésével bebizonyítottuk, hogy eszközeinkkel méltán beleillünk az USA demokratikus rendszerébe. Meggyőződésből mondjuk: továbbra is ezen az úton kívánunk haladni. Nincs okunk félni a magyarság tiszta megnyilatkozásától, mert miként a szavazatok bizonyítják, helyesen és okosan fordultak a felmerült problémák felé. Hálás köszönetünket tolmácsoljuk az amerikai hazafiak felé, akiknek szabadságszeretete törvényekkel biztosított jogot, hogy elnyomott hazánk és némaságra kárhoztatott nemzetünk helyett szóljunk. Mindenkor a legnagyobb tisztelettel fogunk e törvények felé fordulni. Bennük van erősségünk és bizodalmunk. Most pedig, amikor a Szabad Magyarság ez évi első számát szeretettel adjuk olvasóink kezébe, hálát adunk az Istennek, hogy lapunkat immár (túlnyomórészt) saját üzemünkben állíthatjuk elő, megköszönjük a részvényesek, előfizetők és olvasók eddigi támogatását, kiemeljük, hogy céljainkat csakis öszszefogva, egymást kölcsönösen és álandóan támogatva érjük el, kérjük a jóindulatú, építő kritikát és további két dolgot kérünk mindenkitől: VEDD ÉS OLVASD A SZABAD MAGYARSÁGOT! Angol nyelvű emlékező cikkünkben amerikaiak és köztük másod és harmadgenerációs ifjúságunk felé ismertetjük a most évfordulóhoz ért 48-as szabadságharc rövid történetét, majd utalunk Rákóczi Ferenc kurucainak és végül az 1956-os októberi szabadságharc hőseinek és mártírjainak nagyszerű lényeire. Tanulságul, okulásul, emlékezésül,hogy amikor letiport szülőhazánkért küzdünk, segítsenek. 5. oldal TITO A SZOVJETRE HAGYJA JUGOSZLÁVIÁT ? AMERIKA VÉGRE BESZÜNTETI A TÁMOGATÁST A kommunizmus nem hiába hozta vissza a sötét középkori vérengző kegyetlenségével, tirannizmusával, most még abban is követni akar mindenható egyeduralkodó zsarnokokat, hogy az uralma alatt tartott országgal, mint egyéni tulajdonnal rendelkezik. Jugoszlávia vörös diktátora, Tito lepte meg most a világot egy ilyen kényúri elhatározással. Vaskos humornak tekinthetnénk, ha nem szoktattak volna bennünket hozzá a kommunisták, hogy náluk minden lehetséges. A nyugati világsajtóban, mint lapzártakor értesülünk, nagy feltűnést keltő leleplezés látott napvilágot. Kipattantották a titkot, hogy Tito jugoszláv vörös diktátor végrendeletében halála esetére a Szovjetunióra hagyományozta Jugoszláviát. Úgy látszik, nem tréfáról van szó, mert azt is közüik, hogy Amerika kormánya, — miután a külügyminisztérium tudomást szerzett a szovjet-jugoszláv titkos egyezményről, — Tito számára beszüntetett minden fegyverszállítást. Végre. Ezt az intézkedést, de mindennemű támogatás beszüntetését mi is régen követeltük amerikai kormányunktól. Abban az időben is, amikor a tömeggyilkos kommunista diktátort, — egyebek közt 40 ezer délvidéki magyar legyilkoltatóját — az angol királynői fogadás után egyesek a Fehér Ház vendégeként kívánták meghívni Washingtonba. Mi is élesen tiltakozunk ez ellen, s legfeljebb a Sing-Sing vendégszeretetét ajánlottuk. Söpörje el végre Amerika kormányzata Tito támogatásával együtt a titoizmus híveit is és térjen át a maradéktalan antibolsevizmus útjára. Adenauer erős jobbkeze A német egyesítés és atombázis a washingtoni tárgyaláson A trianoni idők angol orientációja lord Rothemere ünneplésével és fiának, Hamsworthnak budapesti megvendégelésével érte el csúcspontját, “eredményét.” A nyugati segítségben bízó magyar szabadságharc, még ennyi “eredményt” sem látott. — Nem árt tehát, ha néha arra felé is tekintünk, ahonnan évszázadok óta fújnak Magyarország felé a politikai és kulturális szelek. Nyugat-Németország honvédelmi miniszterének, Franz-Josef Strauss-nak nemrég lezajlott és a jövő hónap elején megismétlődő washingtoni látogatása, élénken foglalkoztatja a főváros politikai köreit. A legtekintélyesebb amerikai folyóiratok egyike, így emlékezik meg Straussról: “A müncheni mészárosnak szélesvállú és bikanyakú fia, kinek útja az obskúrus múltból, Adenauer Németországának csúcsára vezetett...” Attól eltekintve, hogy az apa tisztes iparának célzatos felhánytorgatása, feudális ízű, — a fenntebb közölt sorok olvasásakor az a gyanú ébred bennünk, hogy annak írója fél valamitől. — A német “Vertreidigungs” miniszter mindössze 43 éves. Egyes bonni mértékadók ellentmondóan ilyként jellemzik személyét. Elhatározásaiban nem ismer akadályt, — nyugtalan, erőszakos természet, szemrebbenés nélkül, ártatlan arccal hazudik. —Mások hangoztatják, hogy az országnak ma ilyen férfiakra van szüksége. — Megint mások őt tekintik az újraéledő nemzeti öntudat i megszemélyesítőjének. * Franz-Josef Strauss nem riválisa Adenauernak, de valószínű utóda. A kabinetben, sokszor még a kancellár ellenében is ura a helyzetnek. Adenauer terveit, elhatározásait gyakran ő sugalmazza. Strauss múltja látszólag nem kifejező. — Tanárnak készült. A második világháborúban megjárta a nyugati és keleti frontot. Fagyott tagokkal és magas német kitüntetésekkel tért haza. — Fagyási sérüléseiből gyógyulva, egészen az összeomlást megelőző napokig, ismét katonai szolgálatot teljesít. A “zárás” előtt néhány nappal, megszökik egységétől és az előrenyomuló amerikai hadseregnek ajánlja fel szolgálatait. A közélet helyi jellegű szerepeiből akkor nő ki, mikor 1945 végén a Keresztény Szocialista Unió (a CDU bajorországi szervezete) megalakításában segédkezik. — 1949-ben a Bundestag tagja lesz. Ebben a minőségben élénk ellenzéki harcot folytat az ország újból való felfegyverzése ellen. — A NATO-val is összeütközésbe kerül. Ellenzéki magatartása azonban rövidesen feloldódik és Adenauer Európai Unió felé mozgó célkitűzéseit is alátámasztja. 1954-ben tárcanélküli miniszter lesz. — Ekkor újra szembe fordul principálisával és az akkori honvédelmi miniszterrel is. Hadat üzen az 5 év alatt elérendő félmillión Bundeswehr ellen. — 1956-ban népszerűsége már annyira általános, hogy Adenauer, pártja kívánságának engedni kénytelen. Strauss honvédelmi tárcát kap. — Első dolga, hogy az 1956-ig elérendő Bundeswehr létszámot 150.000 fővel lefaragja. Jelszóként dobja be, hogy az országnak nem mennyiségi, hanem ■minőségi hadseregre van szüksége. (Jelenleg a Bundeswehr 130.000 emberből áll és külön 25.00 főből a Luftwaffe.) E “jelszó” azt a nyugati tervét kívánta oldalba fúrni, hogy a német hadsereg a NATO talpasává váljék. Közepesen felszerelt, tömegével ható, magas véráldozatot adó gyalogság képében. Politikai és katonai szempontok Strauss politikai gesztusaiban sokszor kifejezésre jut az “ellenpont elmélet”, így válik az atomtámaszpontok első számú ellenzőjévé is. Húzódása az említett “jelszó” után, logikátlan. És talán mégsem az. A tét, amelyért most a játék folyik nemcsak katonai, de politikai is. Az a Franz-Josef Strauss, aki a Bundeswehr létszámának csökkentését kierőszakolta, aki megtagadta a Németországban állomásozó szövetséges haderők 340 milliós költségszámlájának további fizetését, megjelenik Washingtonban. Az a német, aki Nyugatnak ma legtöbbet tud adni, — ha akar. Kiváló angol nyelvtudással, fellépéssel, feléledő fontosságtudattal, nemzeties önbizalommal. — Látszólag inkább csak az amerikai katonai vonallal tárgyal. A napilapok James H. Douglas-sal (Secretary of the Air Force) és Neil McElroy-jal (U.S. Defense Secretary) való tárgyalásait domborítják ki. Ne felejtsük el azonban,, hogy az európai atomtámaszpontok tervének felvetése húzta ki Bulganin levelét, e levél pedig a nagyhatalmak közvetlen tanácskozását illetővitákat. Srauss országának szüksége van atomtámaszpontokra, de még jobban az egyesítésre. E miatt esik látszólag logikátlanságba. Washingtoni szere,pe valószínűleg nem annyira katonai síkon, mint inkább a nagyhatalmak tárgyalási programmpontjai körül forog. Adni is "hajlandó, de ezért komoly ígéretet kivárt, hazavinni. A keleti és nyugati részek egyesítésének végleges szándékát.* Strauss egyénisége, tárgyalási modora többet mond, mint a múltja. Ezt az egyéniséget talán legjobban azzal a félelemmel jellemezhetnénk, melyet — bizonyos körökben — itteni fellépése élesztett fel. : 1 ■ “Milyen irányban megy valott Németország, ha az utód, — Fransz- Josef Strauss, átveszi Adenauer örökét?!” Az erős egyéniség, ha politikai súlya is van, a jövőt illetően''hasonlít a kiosztott, de még felum .vett kártyához. Lehet jó is és lehet rossz is. v Mi magyarok nyugtalansággal figyeljük az eljövendő politikai és diplomáciai játékot. — Nem kerül-e Magyarország ismét szorítóba. —- koncként odadobva mnás irányú engedményekért? Angolul értő, jól főző magyar nő levelezne középkorú, dolgos férfival házasság céljából. Cím a kiadóban. ., • • i .