Szabad Magyarság, 1959. január-december (4. évfolyam, 1-50. szám)
1959-01-04 / 40. szám (1. szám)
5031 Maple~Street, Peral Amboy, N. J. VÉGVÁRUNK • ÉLETREHIVTA: FT. GALAMBOS JÓZSEF Vol. 4 ÉVF. — No. 40 SZÁM. N*W YORK. n. y., 1959. január 4 vasárnap ÁRA: 20c. ADDRESS: 216 WEST 18th Street, New York 11, N.Y. Szabad FREE HUNGARIANS AMERICAN-HUNGÁRIÁN NEWSPAPER Őszinte szó Irta: KOVÁCS GYULA altábornagy, a Felszabadító Bizottság alelnöke Örvendetes jelenség, hogy az utóbbi időben mind többet és többet beszélünk és írunk a nemzeti célokért megalkuvás nélkül küzdő emigráció hivatásáról és ennek a hivatásnak a szolgálatában az egység gondolatáról. Ha azonban ezt a folyamatot a gyakorlati ember szemével nézzük, nem lehet letagadni, hogy még mindig távol állunk az egységtől. Az elmúlt évtized elrettentő tanulsága, hogy képtelenek voltunk megteremteni azt az egységet, amely a magyar szabadság, igazság és jóvátételért vívandó harc első és legfontosabb előfeltétele. És ha már az őszinteség vezeti a tollat, minden kertelés nélkül azt is be kell vallanunk, hogy még arra sem volt az elmúlt tizenhárom év alatt egységbe fogott erőnk, hogy a siker reményével vehettük volna fel a harcot a magyar sors és jövendő magyarul beszélő ellenségeivel. Igazságtalanok volnánk azonban, ha nem néznénk ezúttal is a dolgok mélyére. Amikor az 1945-ös emigráció új hazát keresett, mindenütt előítéletek várták az érkezőt. A második világháború romhalmazából csak azok emelkedtek ki, akik az ellenségnek a kellő időben hasznos szolgálatot tettek, de legalább is hozzájárultak ahhoz, hogy a győzelem olcsóbb és könynyebb legyen, vagy pedig a szabad földön nem fordultak a trianoni, párisi és a Yaltában kötött szerződések ellen. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy mind a mai napig úgy az Egyesült Államokban, de másutt is nem a nemzeti erők, hanem csak azok kaptak politikai és más természetű támogatást, akik más helyzeti energiával és más felfogással indultak el szabad földi tevékenységük útján, mint mi. Senki se irigyelje azonban e rétegtől a gondtalan életet biztosító dollárokat és azt sem, hogy a győztesektől “államférfivá avatva” politikai küldetés látszatával a világot járják. Ezért a pénzért alá kellett írni a “Philadelphiai Nyilatkozatot”, meg kellett alkudni Trianonnal, Párissal, Yaltával, Titóval — olykorolykor még Moszkvával is — és többé nincs megállás: részt kell venni a magyar nemzet temetésén is. Helyrehozhatatlan hibába esünk azonban, ha túlértékeljük ennek a rétegnek a tevékenységét. Mindez csak addig tart, amíg a jelenlegi világpolitikának szüksége van ilyen eszközökre is. A világtörténelem jelenlegi súlyos szakaszában az emberiségnek és nekünk is sokkal fontosabb, sokkal nagyobb dolgokkal kell törődni. Nem a pillanatnyi célok és azok eleve pusztulásra ítélt eszközei a fontosak, hanem a mai világválságból kivezető örökéletű tényezők, amelyek nélkül a tudomány és a technika minden áldása és átka csak anyag, az ember pedig csupán felsőbbrendű állat marad. A mai világválságból a világ népei nem azon az úton emelkednek ki, mint amelyen ma oly minden reményt eltemetően járnak. Nem egy nép, nem egy hatalom, sőt nem is egy világrész, hanem az egész emberiség egyetemes érdekeiben álló célkitűzések hűséges szolgálata dönti el, hogy vájjon el lehet-e kerülni az emberiséget fenyegető katasztrófát. Nem lehet többé már az igazság és szabadság eszméjét másképen mérni a szabad és a már nem szabad népek között. Elfogytak már a pénzzel megvásárolható szövetségesek, nincs több elvesztegetni való ország. A jobban már össze nem szűkíthető területen a döntés elől nem lehet kitérni. Ez a világválság napjainkban a Föld szabad és rab népei számára mindjobban és jobban elviselhetetlenné válik és az erkölcsi alapon nyugvó világrendezést nem lehet a végtelenségig elodázni. Meddig kell várnunk még — senki sem tudja. A történelem azonban arra tanít és (folytatás a 2. oldalon) Amerikát háborúval fenyegeti a szovjet Kardcsörtető válasz a békeszózatra — Berlin Szarajevóvá válhat Megsemmisítő csapást emlegetnek — Lázadnak a keleti németek Mi magyarok tekintélytisztelők vagyunk. Eisenhower elnöknek így megadjuk mindazt a nagyrabecsülést, mely a 170 milliós nép vezetőjének kijár. Miután azonban demokratikusan is gondolkodunk, e nagyrabecsülés nem verheti agyon a kritikát. Eisenhower elnök, a Fehér Ház parkjában felállított karácsonyfa gyertyáinak meggyújtása előtt, beszédet Jarmus bástyái éppen úgy osztott. E beszédet egy jóindu szedőinek majd, mint Bábel fatui kor ünnepére szabták, tornyai. Szószerint idézzük: Az a kiegyensúlyozottan,: “A jóindulatú embereknek Krisztusban élő ember béke-t (most) nem kívánunk háborillandósitó vágyát juttatta ráról beszélni. Azonban önkifejezésre ködnünk kell és szembehelyez Ugyanebben az időben rűkednünk mindazokkal, kik nos pápa is szózattal fordult Isten ellenségei.” E szavak, a világhoz. Ebben a keresztény egységet sürgette. Hangsúlyozta, hogy a kommunizaz előzményekből ítélve, a kommunista és materialista világnézet ellen születtek. Eisenhower elnök és János pápa szava között, az ellentét áthidalhatatlan. — Eisenhower békét akar, még a roosevelti tehertételként (márpedig Rooseveltet a nép választotta) szenvedő százmilliók rovására is. János pápa csak a jóindulatú emberek karácsonya miatt nem kíván a háborúról beszélni. (János pápát nem mint egyházfőt, hanem mint kiváló “politikust” vonták be e párhuzamba.) Eisenhower, karácsonyi üzenetében, a krisztusi szeretet “jármába” fogja a zsidókat, mohamedánokat, budhistákat és “hindukat”. A “hinduság” a lexikonok szerint is a Brahma az (alkotó), Vishnu (a gyümölcsöztető) PROTEST AGAINST THE STATEMENT MADE BY MR. CYRUS EATON As Americans we apclogize and as Hungarians we are deeply húrt by the slaiemenis made by Mr. Cyrus Eaton at the National Press Club in Washington D.C., on October 30, 1958. We apologize to our friends suffering under Communist oppression; to them we say: remember, the United States is a Country of free spteech — the right to say intelligent as well as stupid ihings is of far greater importance than the utterances themselves. Furthermore it has been made quite clear that Mr. Eaton speaks only fór himself. The government of the United States and those of other nations of the Free West expressed the;r official opinions quite clearly in the U.N. at the lime of and since the Hungárián Freedom Fight. As Hungarians we feel húrt. Nőt because of the remarks alone, bul because of the possible effects of the wide publicity given them. The statements that Hungary did nőt fight against Communism bút that "Hungarians will be Hungarians" sounds like a fatherly Khruschov type of jest. There is no doubt anymore that the Hungárián Freedom Fight was aimed at all forms of Communism, because Communism is incompatible with the Hungarians' beliefs. Communism robbed the people nőt only of their freedom, of their property, bút robbed them of all things thal make life worth living. According to Mr. Eaton, fighting and bloodshed is a pastime Hungarians enjoy more than other people. To this we can only say: we hope that God will grant Mr. Eaton the opportunity to jest in this manner with the victims of Communism, the Hungárián people in particular; the widows, orphans, deporiees and those minds and bodies have given away under Communist torture. j és Siva (a romboló és ujra-As Hungarians we believe we can be righifully proud of our record. We are one of the few nations in Europe that retained nőt only the continuity of nalional and cultural identily, bút the lőve and loyalty to the ideál of Freedom. Because of our geographical location between the East and West, we had to fight expansionist ambilions on the part of both the East and the West. Sometimes they conquered us; Mongols, Turks, Hapsburgs, Russians. Bút always, sometimes after a period lasting over a century, the Hungarians, symbolizing the spirit of Freedom and Justice emerged victorious. Before the American Revolution, the Hungárián nation fought Hapsburg oppression fór nine I építő) vallásának papjai ál years under the leadership of! tal vezetett 5000 éves árja Rákóczi. The battles were lost, , , , , bút the spirit of Freedom lived kaszt Mellyel szemben a paon. Prince Rákóczi, who possess- fiák állnak. A hindu tehát ed far greater wealth than Mr. * nem vallási, hanem tál’Sadal- Eaton, sacrificed it all fór the1 mi fogalom. Másrészt a “zsicause of Freedom — he did nőt forsake this principle fór person-dó” faji fogalom. Éppen olyan al luxury and safety. We Hungarians are as proud of this struggle and Rákóczi as Americans are proud of the War of Independence and George Washington. In 1848 and 1849 the Hungárián people, under Louis Kossuth won their independence. It took the help of Russia with her közös és kötelező vallással, mint Hindunak a “hinduizmus . Végtelenül gyümölcsnélküli az a szeretet, melyet nem viszonoznak. A megemlített vallások, saját ünnepeiken, bennünket keresztényeket, so... , 'ha meg nem említenek, bot numencally supenor forces to & drown the Hungárián Freedom a Ünnepeinken sem SZÜnein blood. " tel támadásuk. (Közeli példa Finally in 1956, the Hungárián erre Kiár Zoltán, aki a karápeople again shed their blood fór c ünnepén is, a kereszthe one and only Freedom of the , , , . . ,, . . , Declaration of Independence and jteny„eS magyar ideálokért in a burst of ragé expelled their í küzdő Igazgatóságunkat es oppressors. Hungary was free Szerkesztőségünket általánosagain! Bút Communist Russia i ságban, Vasvári Zoltánt, a felt assured that she can murder j AMSz keleti kerületének althe Hungárián people as she , ... ,, r. . T, j . , „ . , . elnoket, a Kereszt es Kard pleased, Hungary was reinvaded ’ (Cont. Paffé 2.1 'mozgalom vezetőjét, igazga-