Szabad Magyarság, 1959. január-december (4. évfolyam, 1-50. szám)

1959-06-14 / 24. szám

12. oldal SZABAD MAGYARSÁG 1959. június 14. Emlékeztek-e? (A kommunisták börtöneinek volt rabjai szólnak az alábbi sorokban.) Amikor az utcáról, otthon­ról, hivatalból és munkahely­ről, vidékről, vagy éppen a parlamentből hurcoltak el bennünket az ÁVO vörös ja­nicsárjai? Amikor halálra i­­jedt családtagjaink szeme lát­­tára, brutális házkutatás után összecsomagolták és elvitték mindenünket: ruhákat, köny­veket, okmányokat, nem fe­ledkezvén meg egy-egy érté­kesebb óráról, gyűrűről, no meg különösen magasabb cím­letű bankjegyekről sem, hi­szen azoknak kuszált rajzvo­nalai közé is elrejthettünk va­lamilyen titkos jelet, vagy ü­­zenetet az “átkos nyugati im­perialisták” részére! Emlékeztek-e a “hangtalan szobákban” végbement kínzá­sokra, az éjszakai kihallgatá­sok gyötrelmeire, a bedeszká­­zott ablakú, fényt és levegőt is elrabló cellákra, a váci ma­gánzárka osztályra, az And­­rássy-út 60. földalatti vizes pincéjére, a Pestvidéki tör­vényszék és Hadik laktanya, valamint a Gyűjtő-kisfogház szörnyű titkaira? Hát a befalazásra, a halot­tak közé zárásra, a levegőel­vonásra? A megalázottságban és raffinált gyötrések köze­pette lassan múló 5—9—11 esztendőkre, mialatt szétzül­­­­lött otthonunk, koldussá lett családunk, s lelkünkre — ol hányszor — ránehezült söté­ten a Nyomorultak (Hugó Victor regénye) tragikus sor­sú rabjának Jean Valjean-nak a bírák és börtönőrök felé si­­koltó vádja: ostoba voltam és gonosszá váltam, fadarab vol­tam és parázzsá váltam! S ha emlékeztek, figyelje­tek ránk és nyújtsatok kezet. Sokan tudják közületek, hogy már 1946. őszén szervezni kezdtem a börtönben a P.O.L. F.I.A.B.Sz-ot, a politikai fog­lyok, internáltak és hadifog­lyok bajtársi szövetségét. Nem azért említem ezt, mint­ha­­ bármiféle előjogot je­lentene számomra ez a körül­mény. Akkor még fényes illúzió­ink voltak a jövőt illetően, s úgy gondoltuk, hogy majd a szovjetorosz hadsereg és a kommunizmus átkától meg­szabadult ország újjáépítésé­ben irányító szerepet követel­hetünk magunknak, hiszen mi veszítettünk a legtöbbet, mi éreztük legélesebben saját bő­rünkön a kommunista rend­szer ostorcsapásait. Igényünk azóta még jogo­sabb, hiszen legnagyobb ré­szünk alaposan kivette részét az 1956-os szabadságharcból, amelynek szájhős haszonélve­zői itt-ott már tűrhetetlen merészséggel lubickolnak az emigráció vadvizeiben. Emlékeztek Baj­társak? A börtönben leomlottak az elvá­lasztó korlátok, a kemény, ke­gyetlen közös sors egységbe kalapált bennünket, s a szeny­­nyes falak közt jó baj­társsá, megértő baráttá váltak a bu­dapesti egyetemi tanár és a szegedi paraszt, a csepeli öreg “szociáldemokrata” szakmun­kás és a jobboldali képviselő, a Fortier elméletén rágódó v. “kommunista” és a tizen­öt esztendőre ítélt dunántúli katolikus prépost-plébános. Azóta nagyon megváltozott a helyzet. Otthon, a fokozott terror nyomán a sivár csend az “önkéntes” kolhozokban, a norma­l hajszás gyárakban és hivatalokban. Csak a párt­vezetés középosztálya és a­­risztokráciája él gátlástala­nabb módon, fényesebben és vigabban mint egykor a feu­dális és kapitalista világ leg­szerencsésebbjei. Itt az emigrációban pedig úgy kóválygunk, mint a vo­nuló vándormadár kihullott tollai. Kevés a megértés és sok a széthúzás. Pedig tán vi­lágtörténelmi pillanatok előtt állunk most az államfői kon­ferenciák küszöbén. Hiúsági és hatalmi törtetéseken, egy­más torkának átharapásán túl, nekünk magyaroknak mi­nél hamarább rendezni kell sorainkat, az 1956-os szabad­ságharc tiszta, meg nem ha­misított szellemében. Igazi szellemében! Ennek az “igazi” szellem­nek meghatározására pedig az igazi szabadságharcosok jogo­sultak elsősorban, azokkal a régebbi emigránsokkal e­­gyütt, akik lélekben és tette­ikben itt kint is a magyar szabadság hűséges katonái voltak. A bajtársi szellem ápolása, az otthoni politikai foglyok és hozzátartozóik megsegíté­se, jogos érdekeink védelme, egységes, egészséges nemzeti szellem és közvélemény kiala­kítása, a kommunizmus igazi arcának megmutatása végett jöjjetek hozzánk minél többen és minél hamarább, hogy an­nál nagyobb erővel szolgál­hassuk legfőbb célunkat: Ma­gyarország felszabadításának ügyét. Bajtársak! Ilyen gondola­tokkal üzenünk és köszöntünk ! Mindnyájatokat: a Magyar v. Politikai Fog­lyok Központi Vezetősége. Egy gép szárnyra kel Vitéz HEFTY FRIGYES (59.) Minden nagyobb megindultság vagy túlzó áradozás nélkül mondja, olyan­­egyszerű nyiltság­gal... legyen meg az elégtételünk, hogy nem voltunk odaát hiába... Milyen­­mélységes hit él ebben a fiúban s mily tisztán él tudatában e kötelességérzet és hazaszeretet. Blagamhoz ölelem, aztán tréfásan a vállára ütök: — Nem lesz semmi baj. Fél óra múlva itthon is va­gyunk, aztán befejezzük a tegnapi malompartit. — Gye­rünk! Két körrel 600 méteren vagyunk s indulunk a front felé. A ballon sikertelen támadásunk után megint ott lóg, mintha incselkedni akarna velünk. No meg,álljatok, a vé­gén csattan az ostor!... Előrenyomott kormánnyal, nagy sebességgel repü­lünk be a Piave felett. Odafordulásunkkor még felettünk ,volt a ballon, — mire átsuhantunk a folyón, már egy ma­­­gasságban van velünk... megint teljes gázzá­ húzzák lefelé. • Hát ez dühítő. Még, két perc, amig elérjük, addig a földig húzzák a hurkát... Fej-fej mellett repülünk, — intek Nándinak s meredek szög alatt lenyomjuk gépein­ket. Lentről vadul kelepelnek a géppuskák, — már csak 300-an vagyunk, minden ember ránk fenekedik. Egyformán adjuk le a magasságunkat a ballonnal... még, egy-két pillanat s megindíthatjuk a lövést... A bal­lon úgy szalad a föld felé, mint mi a zuhanórepülésünk­ben. Legénysége őrült módjára dolgozik a füstbe burkolt motor mellett, amely a csörlődobjára hajtja fel a drót­kötelet. Átpillantok Nándira, ő is éppen felém néz. Bic­centek fejemmel és négy géppuska okádja a tüzes ha­lált . . . négy fehér füstcsik szalad csaknem párhuzamo­san a nagy ballontest felé s vágódik a kerekre dagadt hurka hátába. . . Aztán Nándi jobbra, én balra rántom fel a gépet. Szárnyainkba golyók csapódnak, de nagy sebességünk folytán ott alant csak elvétett találatok érhettek. Amit pillantásommal átfoghatok, megbolygatott hangyaboly­ként mozog s apró felvillanások, elfutó gyűrűk mutatják, a­mint tombol minden erejével az elhárítás. Mindez másodpercek megfigyelése csupán, mert 200 ki­lométeren felüli sebességgel száguldó gépemmel úgy e­­melkedem ki a c­aosból, hogy egyszerre eltűnik ballon, motorcsörlő, vontató traktorok minden tartozékával,­­ szüntelen derékszögű elhajlással igyekszem megnehezíteni a földön állók célzási lehetőségét. Nem megyek 200 méternél magasabbra, mert min­den pillanatban elindulhat a gránátelhárítás össztüze, ha nagyobb magasságom az ágyuk használatát lehetővé ten­nék. Messziről visszapillantok a “tetthelyre”,­­ a ballon, mint partravetett bálna fekszik, sárga hátán szürke hosz­­szanti esik mutatja lövéseinktől szenvedett sebhelyét, de­­pokolba az FZ munícióval — nem ég. Keresem a Piavet... akkor veszem észre, hogy ép­pen ellenkező irányba tartottam. Orromat időnként égett olaj kellemetlen szaga csapja meg s motorom hangján hallom, hogy melegen fut. Udvardy nálam is mélyebben, már messze jár, — úgy tűnik, túljutott a Piaven. Mig pillantásommal kisér­hetem egyre kisebbé váló alakját, fordulók nélkül, erősen nyomott helyzetben repül, — ott valami nincs rendben. Szeretnék már nyomában lenni, mert itt már nagyon “ég lábam alatt a talaj.” Leszállásnál Udvardy gépét a repülőtér szélén, sérült szárnyakkal pillantom meg. Amint begurulok, Nándi ba­rátom hozzám siet. Kicsit sápadt s nagyon dühös. Ki­tűnt, hogy közvetlenül a ballontámadás utáni fordulóban magassági kormányát lövés érte, mely elszakította a kor­mányvezeték alsó kábelját, úgy, hogy nem tudta többé gépét emelkedésre állítani. Szerencséjére a kitűnően be­állított géppel való lesiklásra a motor szabályozásával si­került, különben bevált volna a pesszimisták jövendölése. A nagy lelkendezés után egymásra mosolygunk. Min­den jó, ha a vége jó. Kezet szorítunk s ez mindennél töb­­bet mond. Odavonom a messzelátóhoz: — Nézz csak bele öregem... egy darabig nem megy fel a “hólyag”... Nincs kitérés Alacsonyan lógnak a felhők, könnyen szemerkélő eső permetezi az ablakot. Meleget vártunk, nem sütöttünk s most nedves rőzse jut a kályhába. Több a füstje, mint a lángja. Hűséges Mészáros Esvány Láziból, megnyugtatni igyekszik. — De megen csak arravalósi ideő vagyon, — ouvver a szeél, a nem japját, mintha mekkergüt vóna. Tessenek mán már annyi, üsse lesz semmi... Hátha mégis? Az időjósok is tévednek s jóslatuk nem akkurátusan a mi szűkebb terepünkre vonatkozik. Mind sűrűbben futnak a “kutyák”, azok a fekete, szakadt rongyokként úszkáló nimbuszfoszlányok a sötét felhőtakaró alatt, a Piave felől azonban világosabb a pa­lást s az eső is mintha szünőben volna. Amolyan “inkább neked, mint nekem” idő... Hol van Italia örökkék, mosolygó ege? ... Hatalmas kerti filagóriánk körülfutó ablaksorán át látom az egész mennyboltot s napok óta lesem, mikor derül fel már az április végi napsugár. Tegnap is majdnem egy óra hosszat repültünk ilyen szitáló esőben, — minden cseppje, mint millió tűszurás csípte pirosra arcunkat. Szemüvegemet hamar beperme­tezte, — törölni kezdtem olajtól patinázott kesztyűmmel elmázolódott rajta az olaj, — vakon pislákoltam néhány percig, szüntelen azzal az érzéssel, hogy most lep meg egy ellenséges gép... " Aztán a nagy szorongásban, bizonytalanságban le­vettem a szemüveget. Az eső a D. III. keskeny szélvé­dője peremén összegyűlt vizet kitartóan verte arcomba, — egy darabig ellenzőt formáltam szemem elé, de karom elfáradt, behúztam fejemet a műszertábla védelme alá, s időnként hátratekintgetve, csak avval vigasztaltam ma­gamat, hog­y a Sopwithok és Spadok sem limuzinnak ké­szültek s talán csak van annyi józan esze a Johnoknak , az Emileknek, hogy ilyenkor inkább a kedvelt Domes par­tit fejezik be, mint hogy ránk vadásszanak. — Dehát van Emilnek sütni valója? Pontosan akkor esett a nyakamba, amikor elhatároz­tam, hogy megrövidítem az előírt egy órás cserkészést. —« úgy kaptam fel fejemet, mint a vadat álló vizsla s mig kergettük egymást a Spaddal, az irányzókba meredő szememet dagadtra csípte a 300 kilométeres sebesség­­gel szembeáramló eső... A visszaemlékezés megborzongat. De jól esik most a rőzse meleg parazsa. Hunyorogva bámulok ki az ablakon az ég világos sávja felé, ahol már szakadozik a felhőzet. Hátam megett hangos fuvás adja érzésemre, hogy Risz­­tics János ébredezik. Udvardy Nándi zajos prüszköléssel fröcsköli a hideg vizet s hápogva, el-elakadó lélekzettel biztatja szomszédját: — Sies...sünk, .. .de.. .derül már...az ö­reg biz­tosan szar...ton van...már... De Risztics Janót ebben a pillanatban mélyreható nyelvi stúdiumok foglalkoztatják. Meg-megakadó nyelv­vel, mindig élőb­ől kezdi, előbb lassan aztán fokozódó ele­venséggel : — Az ipafai pap­ipájának fapipája fájn pipa, az ipafai papipájának fapipája fájn pipa — mig végre csak 8 szája mozog s hangja összeolvad Mészáros kétségbeesett ordításával: — Itt a tálján.. .nyócvan. . .száz.. .hijj.. .teli van az eég! Egy ugrás az ágyból, szaladtunkban kapkodjuk fel a ruhát s öt perccel később felhődül a Háry raj 12 motorja. (Folyt.) — Legeslegolcsóbb GYÓGYSZER és IKEA küldés — Cortisone 40 tabl. 25 mg $ 7.35 Vasolastine 12 amp. $ 6.10 Preludin 100 tabl. $ 4.80 Vasolastine 25 amp. $ 11.80 Rimifon 1000 tabl 50 mg $ 7.30 Vit. B-12 12 amp. 1000 $ 5.80 A nálunk feladott gyógyszerrendelést kívánságra A nálunk feladott gyógyszerrendelést $ 1.50 többletfizetés esetén TÁVIRATILAG továbbítjuk! TRANSGLOBUS EXPORT 245 East 80th St. (Second A ve sarkán), — New York 21, N. Y. Phone: RE 7-7008 MAGYAR LILLAFÜRED Pine Grove Villa Catskill festői szép környékén, csak 3 órányira New Yorktól a Thruway catskilli 21 es kijáratától két mérföldnyire, hatalmas fenyőfák árnyékában és őserdő környezetében, folyóvizes szobák­kal, kitűnő — VÁLASZTÉKOS KONYHÁVAL — igaz magyar szeretettel várja az üdülőket. Teljes ellátás, lakás kiszolgálás, heti $ 40—47 között. Gyermekek féláron. Kitűnő tó fürdésre a közelben, tenisz, lovaglás, az ösz­­szes sportlehetőségek. Cím: PINE GROVE VILLA, Leeds, N. Y. — Tel: Catskill 870 W 1. Ránduljon ki egy hétvégén, nézzen körül mielőbb! Előjegyzéi folyamatban. Tulajdonos: Dr. v. Korbáss Ferencné.

Next