Szabad Magyarság, 1959. január-december (4. évfolyam, 1-50. szám)

1959-01-11 / 2. szám

6. oldal írta: BÍRÓ SÁNDOR, a Szabadságharcos Világszöv.munkás alelnöke. Mindenkit kisérnek az emlékek, elszakíthatatlanul fűződünk hazánkba, ahol születtünk. Az a föld, a Kárpátok koszorúja, völgyeivel, folyóival fölrajzolódik az égre és mindnyájan feléje fordulunk. Hát miért nem mehetünk haza? Mikor "Jobb ízű otthon a fekete, mint máshol a fehér”. — Mert az istentelen vörös utálatosság vérlepellel takarja szent hazánkat. Meddig lesz még kötelező elviselni azt, hogy Trianonban hét darabra vágtak, hogy Yaltában-Potsdamban eladtak? Az a hatalmas Nyugat mely biztató reményeket táplált bennünk, a megsegítés helyett ölhetett kezekkel nézte a magyar nemzet halálos küzdelmét. Nekünk nem szabad önmagunkat kormányozni. Minket, az ezer éves tölgyet ki kell vágni, nehogy még egyszer saját testünkkel védhessük Nyugatot! E merénylet folytatódik abban, hogy a nemzetirtó bábkormány képviselőivel szóbaállnak, kereskedelmi kapcsolatokat tartanak fenn velük. Nem kívánom, hogy önmagukon érezzék szenvedéseinket, de vegyék tudomásul, hogy a kommunistákkal nem szabad egyezkedni! Kemény, céltudatos határozottsággal kell fokozatosan visszaszorítani őket a jégbarlangokba azért, hogy a világ összes népei örökre megszabaduljanak tőlük. Soha, egy pillanatra sem szabad csökkenteni harckészségünket. Az a világot megrázkódtató robbanás, amely Európa közepén a legdinamikusabb erővel feltört a kommunista zsarnokság ellen 1956- ban, széjjel szórt bennünket mindenfelé, hogy hirdessük azokat az igéket, amelyeket az Isten- és a hazaszeretet diktál! Az új körülmények közt azért, hogy megállhassuk helyünket, nagy lelki és szellemi erőre van szükség. Olyan feladatok elé kerültünk, ameyeket mindenképpen meg kell oldani. Fizikai létünk fenntartását munkával kell biztosítanunk és pedig úgy, hogy kivívjuk embertársaink elismerését, megbecsülését. Sokszor fájdalmas az, hogy a képzettségünkhöz, szakmai tudásunkhoz sem tarthatjuk igényeinket. De nem ijedünk meg a ránk váró nehézségektől. Mi nagymúltú, hatalmas nemzet fiai vagyunk, akik minden megpróbáltatást képesek elviselni. Megmutatjuk a világ népeinek, hogy nem csak a "dicsőséges vörös hadsereget” tudtuk megfutamítani, hanem a szabad világ belső gyengeségeit erővé igyekszünk átformálni a kommunizmus ellen. Miközben egy pillanatra sem felejtkezünk el küldetésünk teljesítéséről, fel akarunk emelkedni, ha lehet vagyont gyűjteni. A nagy világ legjobb szellemi erejét, technikáját kívánjuk hazánkba vinni és anyagi erőt is. Azt akarjuk hogy a kommunizmus által kizsákmányolt, megritkított népünk szellemiekben és fizikai értelemben is felülüljön velünk. Azok a tiszta érzelmek, amelyek a szívünkben vannak, egyre nagyobb ragaszkodással mutatják az utat, a keresztrefeszített magyar nemzet felé. Páris, 1958 dec. SZABAD MAGYARSÁG 1959.január 11 A megmaradás útja — az igazság Nyílt levél Tollas Tiborhoz a “Szeretet forradalmáról” is. A szabadságharccal kapcsolatban nyilatkoztál a magyarság egyik leglényegesebb kérdését, a revíziót illetőleg és pedig pozitív formában, értve ezalatt a határozott állítást, hogy a szabadságharc idején sehol semilyen körülmények között nem volt szó revízióról. Kérlek, engedd meg, hogy ezzel kapcsolatban szerény véleményemet kinyilvánítsam. A dicsőséges, de befejezetlen szabadságharcunknak október 23- át, győzelmi időszakát, — mondjuk így — feltételesen továbbfejlesztő lehetőségeiről, végső kifejeődéséről, úgy gondolom senki nem mondhat pozitívumot éppen annak hiányában. Egy azonban bizonyos: Évezredes hősi kultuszban megacélosodott nemzetünk világraszóló kirobbanása, egy ponton a lehető legtökéletesebb emberi egységet képviselte. Az utált, sátáni zsarnokság rabigájából való teljes szabadulás vágya, az igaz szabadság elnyerése. Hogy mi lett volna, ha a trianoni rablóbéke börtöneiben kettős járom bilincseit feszegető véreink kezdődő megmozdulásai azonos időben kifejlődhettek volna... Ha a magyar szabadságharc tüze átcsapott volna a többi leigázott népekre, elnyomott lelkek millióira... Ha a nyugati világ a halálos bűn állapotából felébredt volna... Ha... Ha mindezek megtörténtek volna, akkor az emberiséget ma nem fenyegetné a halálos vörös veszedelem s akkor nyugodtan lehetne hirdetni a kikristályosodott eszmei pozitívumokat az egyetemes magyarság életére vonatkozólag. Ami a benesi taktikákra való hivatkozásodat illeti, jó szándékod elismerése mellett elgondolásod magyar szempontból téves. A mi ügyünk és Benes ügye soha nem volt azonos, ellenkezőleg mérhetetlen különbség a választó vonal közöttünk és ez kizárja, Hogy a benesi taktika felé orientálódjunk bármilyen formában is. Benesnek szüksége volt a legravaszabb, sokszor a legaljasabb taktika alkalmazására, hogy hazugságait elhigyjék a győztes és ítélkező nyugati hatalmak. Az ősi rögöt nem hagyjuk Mi már milliószor megmondtuk és valljuk ma is, hogy igaz ügyért küzdünk, melynek törvényes voltát az egész világ fórumán bizonyítani tudjuk. Semilyen fondorlattal, taktikával nem követeljük, ami a másé, de ezeréves jussunkat, apáink örökségét, vérünkkel, könnyünkkel, verítékünkkel áztatott ősi földünk legkisebb rögét magunkénak tartjuk. Ezt akarja minden magyar, aki meg tudta őrizni lelkét bármilyen idegen eszmei áramlat káros hatásaitól. Tehát a józan értelem s a tiszta igazság kormányozza akaratunkat, amikor azt akarjuk, hogy adják vissza tulajdonunkat, amit a Benes féle hazugtaktika mákonyától szédült nyugati politikusok, az igazság mellőzésével odaajándékoztak Benesnek és hasonló társainak. Azt természetesen aggodalommal vesszük tudomásul, hogy a mai nyugati politikusok egy része a Benes által idomítotteledeik szellemi táplálékán rágódik még ma is és a végzetes álonykórság delejes rádiuszából nem akarnak, vagy nem tudnak megszabadulni. Ez viszont Semmiképen nem jelenti azt, hogy Benesnek végeredményben saját magára nézve is végzetes taktikáját vegyük alapul törvényes jogaink érvényesítésére. Fegyverünk az igazság Nekünk van egy győzelmet adó fegyverünk, amely Benes és társai kezében soha nem volt, a neve: Igazság! Használjuk, hirdessük az igazságot! Ez szent kötelességünk. . . Vannak tisztán látó, bátor lelkű barátaink a világ minden táján. Velük kell közölni becsületes nyíltsággal a teljes igazságot, hogy fel legyenek készülve az igazság szellemében s bölcsen tudják majd képviselni az egyes népek s ha kell az egész emberiség ügyét szükség esetén. ..Említetted Tapeshwar Nath Zutshi, a távoli nagy India fiatal fiának szabadságharcunk iránti baráti szolidaritását, aki Kelet misztikus és mélyen szántó gondolatvilágán keresztül,a vasfüggöny közvetlen közelében, szemben a zsarnokság gyilkos uralmával, tizenhárom napi böjtöléssel jelképesen az életet védelmezte, emlékezve népünk élet- és véráldozataira. A fiatal indiai barátunk tizenhárom napi önkéntes böjtölés után kijelentette, hogy “a szeretet és igazság az erőszak nélküli, de megalkuvást nem ismerő harc jegyében” töltötte el ezeket a napokat. Én egy öreg Barátunk, Guido Romanelli, ezredes, a szép Itália nagymulta fiának immár 40 év óta népünk életét védelmező fáradhatatlan harcáról beszélhetnék sokat. Legutóbbi levelében többek között ezeket írja: “Erősen bízom abban,ogy a kommunizmus alól való felszabadulásotok és függetlenségetek napja már nincs messze, amikor a materializmus, az egoizmus, az atheizmus, az erőszak, a félelem és az aranyborjú imádatának zűrzavaros korszaka végleg lezáródik és jön egy új korszak, a Jóság uralmának korszaka, amely felváltja a gonoszság uralmának korszakát.” Hazug szövetségesek És még egy felkiáltó jel! A világtragédiát okozó Trianon egyik főszereplője, Lloyd George angol államférfi végzetes vallomását idézem: “Hazug szövetségeseink voltak, hamis adatok alapján döntöttünk.” (A fő hazug szövetséges Benes volt!) Még egy megállapításodra válaszolva zárom levelem: “Úgy kell nekünk alakítani a magyar jövőt, hogy azt mások is megkívánják és önként hozzánk jöjjenek. Követelésekkel nem sokra megyünk és dobbal verebet fogni nem lehet.” Van benne igazság, de az elemi iskolában tanult közmondást más esetben is lehet idézni... Ami pedig a lényeget illeti, változatlanul hiszem, hogy a Kárpát- Duna medence egymásra utalt rokon és szomszéd népeinek boldogabb jövője, velünk egyetemben kölcsönös testvéri szeretet szellemében, egyenlő jogok és egyenlő kötelességek alapján biztos alapokon megvalósítható. Egy levél keretében nincs lehetőség részletes tárgyalásra,de melegen ajánlom, hogy vedi fel a kapcsolatot a Délmagyarországi Felszabadító Tanács szerény, halk szavú, de igaz magyar lelkű . gyik elöljárójával, Homonnay Elemér mérnök honfitársunkkal. Ő bizonyítékokkal tud szolgálni, hogy a taktikázás veszélyes szerpentin útjai helyett, tiszta, egyenes után folytatott, őszinte eszmecserék nyomán, üdvös eredmények jöhetnek létre köztünk és a volt társnépek józanul gondolkodó képviselői között, már ma is. Befejezésül Lloyd George halálosan komoly vallomása legyen a mementó, mely figyelmeztet bennünket, barátainkat és ellenségeinket: A megmaradás egyetlen útja az Igazság! Kedves Tollas Tibor! Te mondtad Buffalóban — és lelkemben cseng még ma is : “A magyar szabadságharc, a szeretet foradalma volt!” Igen! Szabadságharcunk alapja Krisztus kétezer esztendővel ezelőtti Szeretet-forradalma, amely a véges és végtelen idő leghősiebb harca volt. Harc: a gonoszság titkos és nyílt hatalmai ellen! Harc: koponyák hegyén át és túl, a feltámadásig! Harc: a megtisztult életért, amely Szeretet és Igazság! Engem erre tanít, a Szeretet Forradalma. Szeretettel köszönt SERESS PÉTER a Vándorzászló Bizottság elnöke. Megjegyzések a montreali előadáshoz Montreal egyes üzleteiben és külön meghívókkal ismeretlen rendezőség hirdette meg, Tollas Tibor irodalmi délutánját, melyen a nagyszámú montreali magyar lakosságból, 80-an jelentünk meg. S abban igaza volt a kiváló szabadságharcos költőnek; ez a csekély szám, szomorú képet nyújtott a nagy teremben. De okulhat ebből az a baloldali réteg, amely Montrealban időnként kísérletet tesz észrevétetésére. Az előadás különben, az illusztris költő tolmácsolásában, kitűnő és irodalmi szempontból, mindnyájunk tetszését váltotta ki. A börtönélet tolmácsolásában, szinte magunk is éreztük annak keserű szenvedéseit. A felszólalásokra válaszolva Tollas, sajnos nem tudta meggyőzni e sorok íróját, annak ellenkezőjéről, hogy az általa propagált “Nemzetőr” némely fiatal cikkírója népi demokratikus hangot üt meg. És szabadjon még e helyen is megmondani Tollas Tibornak, ha ő és e lap szerkesztő társai, irodalmi, azaz szellemi utón kívánnak magyar egységet teremteni, s e végből — mint mondotta — csak irodalommal foglalkoznak, akkor álljanak el a jövőben a politikától, azaz hagyjanak fel azzal a Free Európának tetsző hanggal, hogy a magyarság fogadja el a mai határokat, illeszkedjék bele abba a gondolatba, hogy Trianon örökérvényű. Az, hogy a “Nemzetőr” létérdeke mit kíván, s így annak fiatal cikkírói ez érdekből az elszakított területekről lemondva hirdetnek “kulturális” egységet, olyan bizarr dolog, mint az, ha rólam a zord időben lerángatják a téli kabátot, azt a tolvajok veszik fel, s ezekkel karonfogva kell sétálnom. Azzal azonban legyenek tisztában, ilyen felfogású “kulturegységben” mi, a korábbi emigráció, soha nem leszünk velük, mert még “kultúralapon” sem válunk árulóivá, az elszakított területeken élő három és félmillió magyar fajtánknak. Ideálunk Nagymagyarország. Mi, nem csak papíron harcoltunk az orosz hordák ellen, hanem éveken át fegyverrel is. Ne csodálkozzanak azon, ha a III. világháború hősi halottait köztük fiamat is a bolsevizmus elleni szabadságharc hősi halottjainak tartjuk. A magyar egységet úgy nehezen lehet elérni, hogy ahány emigráció 45 után kijön, az mind azt higgje, az otthoniak neki eladták Magyarországot, s csakis ő van hivatva az otthont képviselni. A többi, a bolsevizmus elleni harc katonája, áldozata, az mind semmi, mert ő papíron igazolja szabadságharcosságát, így nem lesz magyar egység soha. Ezeknek a területlemondóknak és papírharcosoknak, illenék elolvasni némely angol, vagy amerikai tábornok emlékiratát. Annak bizottmányos ízó állítása pedig, hogy azok, kik a területi revizionizmus alapján állanak, pártpolitikát folytatnak, maga váltja ki azt, hogy ezzel szemben mi azt mondjuk, még ennek a teendenciózus állításnak ellenére sem változunk meg. Legyünk ezért “nácik, fasiszták,” a magyar nemzeti emigráció még ennek az elcsépelt frázisnak ellenére sem mond le a revízióról. Nemzet- és testvér-árulói soha nem leszünk 3 és fél millió magyarnak. Befejezésül még annyit mondhassak meg Tollas Tibornak: Az a kitűnő tudás, mely benne van s az átélt börtön szenvedései neki, s a sokezer magyarnak, még nem jogcím arra, hogy játszunk a szavakkal. Mert azt minden józan ember tudja és el is fogadja, hogy a szabadságharc alatt óvakodni kellett (a trianoni szomszédok miatt) a revíziós hangoktól, de erre a pár napban nem is jutott idő. Most azonban szabad földön vagyunk, ahol az utódállamok vad propagandája mindent elkövet a trianoni határok megtartásáért, s ha mi abban reménykedünk, hogy ezek lojalitásból lemondanak e területekről a mi harcunk nélkül, úgy erősen tévedünk. Egyet azonban elhiszünk, (nem a költőről, de) a nagyferenci bizottmányosoktól a “Nemzetőr” kifogásolt tollnokáig, azt, hogy megelégednének a csonka országgal, csak hatalmi pozíciókba kerülhessenek megalkuvó Free Europás politikájuk lévén. id. Markó Ferenc ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS! Kérjük, hogy mindazok, akiknek tetszését lapunk megnyeri, szíveskedjenek előfizetésüket az alábbi szelvényen beküldeni, ismerőseiket és barátaikat hasonlóra bíztatni Előfizetési díj: 1 évre $10.; fél évre: $5.50; 3 hónapra: $3.— itt levágandó — Alulírott .................................................. megrendelem a Szabad Magyarságot: — 1 évre — 12 évre — 3 hónapra — is az előfizetési díjat $..............-t — mellékelten küldöm money orderen, vagy csekken. Név: .......................................................... Pontos cím: .............................................. (Kérjük, szíveskedjenek a fenti megrendelést írógéppel, vagy olvasható nyomtatott betűkkel kitölteni.)