Szabad Magyarság, 1960. január-november (5. évfolyam, 5-45. szám)
1960-04-03 / 14. szám
4. oldal SZABAD MAGYARSÁG 1960. április 3 ,iauítura, művészet Történelmünk nagy költőink verseiben Irta: SZELECZKY ZITÁ . Bizony szép feladat régi, elfelejtett, ükapáink által használt szavakat ízéltetni, emlékezetbe hozni, múltat, régi dicsőséget idézni, kizengeni hagyni a verssorokat, hogy élvezzék a magyar vers egyedülálló zenéjét, zamatát... Balladákból, himnuszokból csengő nevető rímekbe csapni át, hogy nevessenek, megteljék a szívük jóleső, zengő szépséggel, s onnan megint keserű, súlyos szavak kongásába, ezer év szenvedésének zúgó árjába ragadni őket, hogy a lelkük együtt sírjon a költőkkel.. . nem gyönyörű szép? Álltam volna meg az akadályok előtt, görnyedtem volna meg, némultam volna el, csak azért, mert nehéz, mert mi lesz, ha nem értik meg, mi lesz, ha érdektelennek fogják tartani? Mi nehéz benne? Fenntartani az érdeklődést? Azt tapasztaltam, hogy minden percen nőtt az érdeklődés és feszültség, ahelyett, hogy engedett volna. Mi volna itt unalmas és érthetetlen? A legizgalmasabb történet, mely egy nép előtt az emigrációban lepereghet, saját sorsa a legnagyobb magyar költők tolmácsolásában. Izgalmas, gyönyörű film. Sokszor bírókra tudnék kelni azzal, aki olyant mer mondani, hogy az egyszerű magyar embert ez a műsor nem fogja meg, mert nem érti meg... A világ legokosabb fajtája ne értené meg a saját vérének szavait? Azzal a született intelligenciával, amely újra és újra bámulatba ejt és csodálatra kényszerít? Petőfi és Arany nem az egyszerű, gyönyörű magyar nyelven, a magyar nép nyelvén ír? Ezt ne értené a magyarság? Bármelyik réteg? — Pontosan fordítva van. Azt nem értik, ami a szívüktől, lelküktől idegen, a körúti szellemességeket és pikantériát, amibe azok akarják kényszeríteni, akik ledegradálják szellemi nívóját. Én fordítva hiszem és tapasztaltam is... Mindent megértenek, mindent megéreznek, visszaéreznek a történelembe, visszahallják elődeik szavait, szívükkel fogják fel, a lelkükkel érzékelik. S mit kell a versben megérteni? Nem az értelemhez szól az, — legalábbis másodrendűen csak, — hanem az érzelemhez. Nem értjük, nem tudjuk, legtöbbször nem is érdekelnek a mesterségbeli titkok, hogy milyen verslábat használt a költő, vagy miért ebben a formában született meg a vers. Elég, ha a költő tudja, s aki interpretálja. Nekünk elég a szó zenéje, a vers, s annak a hatása, amit a lelkünkben kivált. Elmondhatom, mert tapasztaltam. Braziliában az első három szavalóestre csak az újamerikások jöttek el. Síri csend volt és ma is boldog örömmel gondolok azokra az estekre, s a figyelmes és elragadtatott közönségre. De régi délamerikások nem jöttek el “szavalatot hallgatni”, ők nem is ismertek engem — még filmről sem, mert ott nem vetítettek magyar filmeket. De a két utolsó szavalóest közönsége csakis belőlük állt, mert kíváncsiak lettek s eljöttek. Akkor is ugyanolyan volt a csend és a magyar vers ünnepe velük is bensőséges és zavartalan szépségű ünnep volt. Tehát bebizonyosodott, hogy a szavalóestnek nincs kiválasztott közönsége, mindenki az, minden magyar. És most, mikor a szavalóestekkel az USA magyarlakta városainak közönsége elé lépek, megint boldog öröm és büszkeség tölt el, hogy én hordozhatom a magyar verseket a világrészek szétszórt magyarságának, s hirdethetem Arany Jánossal. És ne gondold, hogy kihalnak sújtott népek hirtelen. Amíg összezeng a dalnok, s a nemzeti érzelem, örülök, hogy hirdethetem Reményik Sándorral: Idők mélyén vajúdhat sok halál, Sok minden meglehet, De oly koporsót nem gyárt asztalos, Mely minket eltemet. Magyar bárdok ajkán csak újra hajt, Virágot, lombot hoz magyar fánk, nyelvünk, S romolhatatlan erőnk árja zeng: “Örök az élet bennünk!” Igen. Hisszük: “örök az élet bennünk!” Magyar Bárdok ajkán örök a szépség. Ezt hoztam tengereken, világrészeken át, híven őrizve, ápolva és becézve. . . Bárha megértené az északamerikai magyarság is — öregek, újak, legújabbak — hogy mennyire szeretem, becsülöm, nagyratartom, amikor más műsor helyett nagyobb ajándékot akarok neki és itt nevelt gyermekeinek adni: valamit, ami kincsnél, drágakőnél szebb, értékesebb, igazabb: a magyar szót, — a MAGYAR VERSET! na a nemzet ügyének. Még,inkább, sajnáljuk, hogy úgy tűnik, mintha készakarva követné a népszerűtlenség felé vezető utat. Nemcsak azzal, hogy a nemzeti emigrációtól elkülönült körökben szerepelt, hanem azzal is megdöbbentette két éve a hazafias magyarságot, hogy a new yorki hősök ünnepén meghirdetett szereplését “betegség” címén lemondta, miután erre a kláli alpári lap nyilvánosan felszólította. És még szomorúbb, hogy e “betegség” jóvátételére két év se volt elég. A hazafias magyarság ezután óvakodott is attól, hogy szereplésre hívja. Most, a new yorki szabadságünnepségen, ahol meglepetésre a F.E.-hez közelálló is szóhoz jutott, — szerepeltetni akarták. A műsor összeállítása során el is határozták meghívását, ami meg is történt, — mégse szerepelt Azok közül többen, akik a meghívásról tudtak, kérdéssel fordultak lapunkhoz: Igaz-e, hogy a művésznő szereplése azért maradt el, mert a rendezőség a belépődíj nélküli hazafias ünnepségen egy vers elszavalásáért, tehát 3 perces közreműködésért 25 $ honoráriumnál többet adni nem tudott, viszont a művésznő 100 $-hoz ragaszkodott. Kérdésünkre a rendezőség, így válaszolt: Sajnos, igaz. A szabadságünnepségen való szereplés tehát azért maradt el, mert nem kértek a 100 $-os hazafiságból, íme, ilyen nagy a különbség a régebben kijött és az újabban érkezett művésznők közt nemzeti érzésben. A harmadik nem érzi át azt, amit az első kettő mélyen átérez: a rab haza sorsa, s a történelem a vörös pokolból kimenekült magyarokra, — művészekre, írókra, újságírókra, tudósokra, közéleti emberekre különösen — több feladatot hárít, mint mesterségbeli hivatásuk teljesítését. Sokkal több sajnálkozással, mint haraggal szívünkben írjuk ezeket a sorokat. És abban a halvány reményben, hátha jobb belátásra jut a harmadik művésznő is és a népszerűtlenség útjáról visszafordulva a nemzet érdekében igyekszik méltóvá lenni a két előbbihez. SOMODY ISTVÁN Ha szép frizurát akar, keresse fel Leslie L. Kovac Continette Beaute Szalonját 1652 E. Second Ave. (86. utcánál) Telefon: YU 8-5030 Legmodernebb szépségápolás! Maria’s Fashions Női ruhák, kosztümök, kabátok készítése - Alakítás - Javítás 1197 First Ave. — YU 8-8775 Nyílt üzlet, 64.-65. o. között Három magyar művésznő Három kiváló magyar művésznőről szólunk. Mindhárom másmás időszakban hagyta el a magyar hazát. Sok év után és pár év után miként nyilvánul meg kiemelkedő művészetük mellett magyarságuk? AZ EGYIK MŰVÉSZNŐ negyedszázada él Amerikában. A hollywoodi filmgyártás egyik sztárja lett és így világszerte ismerik. Ősi magyar nevét — a Hajmássyt — mint az angolnyelvűek számára nehezen kiejthetőt változtatta Hana Massey-re, s tévedne, aki azt hinné ebből, hogy fele magyar nevének elhagyásával magyarsága egy részéről is lemondott. Nem. Angol nyelvű filmjeiben is kifejezést adott magyarságának. Szívesen láttuk, amikor egyik filmjében nemcsak magyar dalokra, hanem magyar szavakra is tanította partnerét, Pidgeont. Magyar megmozdulásokban, úgy a trianoni szörnyűség, mint a szovjetrabság elleni tüntetésekben számtalanszor vett részt. A szabadságharc alatt és leveretése után különösen alig történt nélküle New Yorkban szovjet-ellenes tüntetés. Ott menetelt sorainkban, vagy az élen és megjelenésével sajtóban és filmen, televízióban, rádióban még nagyobb publicitást adott a tüntetéseknek. Azokat, akik csak filmről és világhíréből ismerték, s azt hitték, hogy az angolnyelvűek közti, s a csillogó hollywoodi művészi életben eltöltött negyedszázad megronthatta magyar kiejtését, meglepetéssel hallották, amikor a new yorki szabadságünnepen jó, zamatos, vidéki magyar kiejtéssel mondta: Jó estét kívánok, drága magyar testvéreim. És a kellemes meglepetés fokozódott, amikor magyar szívből, tüzesen elszavalt egy irredenta verset, mely nem volt kellemes a Free Europe körüli füleknek, de az igaz magyaroknál annál nagyobb lelkesedést keltett. A MÁSIK MAGYAR MŰVÉSZNŐ másfél évtizede, aszovjet kegyetlenség elől menekült nyugatra, s Argentínából vendégként szerepel most az amerikai magyarok közt. Ő nem az amerikai, hanem csak a szerényebb magyar filmeknek volt dédelgetett sztárja, de annál jobban beférkőzött a magyar szívekbe. Művészete a filmen kívül a nemzet első színpadán teljesedett ki. Ez a kivételes művészet az emigrációban szintén nemcsak magyar nyelven találta meg az érvényesülés útját. A közönség és a kritika megnyilatkozása mindenütt, amerre a magyarlakta városokban szerepel, kifejezi azt a rendkívüli nagyrabecsülést, mellyel művészetének hódol. Ezt olvasóink ismerik legjobban hasábjainkról. És nem kisebb ez a nagyrabecsülés azért az áldozatos hazafias munkájáért, amelyet a rab haza felszabadításáért, s a történelmi Magyarország feltámadásáért végez. Ezért támadják az ország ellenségei, akik egyben világnézeti ellenfelei is. A nemzeti emigráció pedig annál nagyobb megtiszteltetésben részesíti. Annyiszor esett szó minderről lapunk hasábjain, hogy most nem kell részleteznünk Szeleczky Zita érdemeit, amelyek közt külön értékelendő, hogy másfél éves idegenben élés során tüzes magyarsága nemhogy lankadt volna, hanem erősödött. A HARMADIK MAGYAR MŰVÉSZNŐ, aki szintén a Nemzeti Színháznak és a magyar filmnek volt népszerű szereplője, csak három éve él amerikai földön. A szovjet rabság idején is otthon maradt, s tovább játszott Budapesten. Előbb Kossuth-díjat, majd csömört kapott a sztálini-kruscsevi rendszer kényuraitól, s a szabadságharc alkalmát felhasználta arra, hogy nyugatra meneküljön Valaha otthon kedvencünk volt ő is. Róla is sok jót írtunk kritikáinkban, s így annál inkább sajnálattal tapasztaltuk, hogy három éves amerikai élete idején még nem tűnt ki azon a vonalon, ahol a nemzetért állnak ki az igaz ma-gyarok. Itt is a napos oldalra törekedett, melyet a Magyar-Szovjet Társaság egykori elnöke és a Free Europe táján meg is talált. Ezzel a támogatással színházat is csinált, mely aztán — a Szabad Magyarság leleplezései nyomán — abba bukott bele, hogy a Hacsek és Sajó szerzője olcsó és ízléstelen “szellemeskedése” során a nemzetgyalázás határvonaláig merészkedett. Sajnáljuk, hogy a három közül utolsónak kijött művésznő, Szörényi Éva nem a két előbbi útját járja, mert ő is sokat használhat- A youngstowni művészeti kiállítás sikere Youngstownból írja tudósítónk. A szépművészetet pártolók baráti köre szép elgondolást valósított meg: a Butler Institute of American Art igazgatósága lehetővé tette részükre, hogy az intézet kiállítási termeit az Amerikában élő magyar művészeknek négy hétig tartó kiállítása számára igénybe vehessék. Kizárólag magyar származású művészeknek ilyen nagyszabású tárlata itt Amerikában még sohasem volt. A kiállítók művei négy kiállítási termet töltöttek meg. A következő művészek alkotásait láthattuk a kiállításon: Barancsi-Tamáska Endre, Bodó Ilona, Bodó Sándor, Börzsönyi-Brandeisz Emil, Bürke Theo, Csebi Gaál József, Csóka István, Dohányos István, Enesey György, Egri Ted, Fejszés Gyula, Gyimesi Kásás Ernő, Harsányi Károly, Iványi György, Juharos István, Kalmár Tibor, Károly Frigyes, Kiss Richard, Kiss József, Kur Csaba, Krasznai Antal, Koszorús Gabriella, Kuthy Sándor, Némethi I., Peti János, Rákóczi Béla, Sepesdy Zoltán, Varga Ferenc, Vady József, Zajac Jack. Az ünnepélyes megnyitást Dohnányi emlékhangversennyel kötötték egybe. Liszt, Chopin és Dohnányi hangversenyszámait Mózsy István zongoraművész tolmácsolta az intézet hangversenytermét megtöltő közönségnek. Jellemző az amerikai közönség érdeklődésére, hogy a kiállításnak az első héten több, mint ezer látogatója volt. A helyi angol nyelvű napilap többízben nagy dicsérettel képekkel illusztrált cikkekben emlékezett meg a kiállításról. Ennek a nagyszabású kiállításnak a megrendezése valóban dicséretet érdemel. Az elgondolás és a rendezés munkájának oroszlánrésze a másodgenerációs Szabó Elemér érdeme. (T.) A legnagyobb magyar hanglemez kereskedés a DÉLIBÁB STÚDIÓ a legújabb Hargita lemezeket hozza kizárólagos joggal forgalomba. RÉSZLETEK A HANGLEMEZÁRJEGYZÉKBŐL: Hargita 1080 Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország Ott ahol zug az a négy folyó Volt ez rosszabbul is... Lent a dorozsmai határon Fenyő, fenyő... Szabadkai udvaron Sárbogárd, Dombóvár Pajtás, pajtás... Énekel : Borszéky Ferenc Elkészült az 1960 évi árjegyzék DÉLIBÁB Film & Record Studio 3540 St. Lawrence Blvd. Montreal 18. Quebec, Canada IKKA ÓRA ADÓÍVEK KITÖLTÉSE PÉNZ HITELESÍTÉSEK TUZEX BIZTOSÍTÁSOK GYÓGYSZER FORDÍTÁSOK Vámmentes szeretet csomagok küldése az óhazába. Mindenfajta gyógyszer küldhető hazai receptre is. — Bankjegyek a legolcsóbb napi áron kaphatók. — Hivatalos megrendelő iroda: OCEAN RELIEF AGENCY 808 PALMERSTON AVE. TORONTO 4, CANADA Tel.: LE 4-1347 * Tel.: LADÁNYI ZOLTÁN o R Útlevél beszerzése Hajó és repülőjegyek óhazai látogatások intézése Morgicsok vétele és eladásaÓRA