Szabad Magyarság, 1961. január-december (6. évfolyam, 1-49. szám)

1961-01-01 / 1. szám

1961. Január 1 SZABAD MAGYARSÁG 3. odal Üzenet az Új esztendőre. Irta: MARSCHALKÓ LAJOS A történetet így kellene kezdeni: kedves amerikai testvérünk, barátunk, tudja-e mi történt 1944 Karácsonyán és az újévet követő hetekben, egy ismeretlen szigeten , Magyarországon ? " Azok a hirtelen bevándorolt “amerikaiak”, akik ma Wash­ington és Jefferson Ameriká­jának félrevezetéséből élnek, azt fogják mondani: “néme­tekkel szövetkezett magyarok meghosszabbították a hábo­rút.” Meglehet! Azonban e “meghosszabbítás” során ez volt az európai katonai hely­zet. A Visztula-kanyarban elő­retörő Szovjettel szemben né­hány gyenge német hadosz­tály védekezett. Budapesten vitéz Hindy Zoltán magyar honvédei és három-négy né­met hadosztály álltak szem­ben Malinovszki és Tolbuchin tizenháromszoros túlerőben lévő orosz, áruló román és bolgár hadosztályaival. A né­met hadsereg elitje — a hit­leri hadvezetés tévedése foly­tán az Ardennesekben küz­dött és próbált támadásba menni az angolszászok ellen. Kesselring lent küzdött Olasz­országban, Budapesttől Kölnig pedig nem volt bevethető német hadosztály. Bécstől Achenig óriási légüres tér tátongott Európában. Ha Budapest nem áll ellent, ha 1944 Karácsony szentestéjén megadja magát, akkor Tolbuchin és Malinov­szki páncélos­ éke Rómáig ro­han, hogy Kesselring hátába kerülve, a Tito-partizánokkal együtt letépje a Vatikánról a pápai zászlót. Ha Budapest nem áll ellent, akkor nem az Oderánál, hanem valahol a Rajna partján találkoznak a szovjet és angolszász “felsza­badítók”. Akkor ma nincs Nyugat- Európa, NATO, angol-francia­­nyugannémet szövetség, gaz­dasági csoda. Semmi sincs! Csak Szovjet-Európa! Hat hé­tig állott ellent Budapest kö­zel háromnegyedmillió szovjet ember rohamának. De ez a hat hét megmentette mind­azt, ami Európából megma­radt. Nemcsak félmillió emig­ráns köszönheti életét és nyu­gaton, főleg Amerikában jó­létét, autóját Budapest védő­inek. Az európai légüres térben alkotott budapesti fix­ pont, a magyar Alcazar tette lehető­vé, hogy a második világhá­ború legválságosabb hat heté­ben megmaradhasson, aminek ma ismeri a nyugati kultúr­­emberiség. Ezt a budapesti ellenállást — a hazát védő magyar hősi­ességet — szeretik némelyek úgy feltüntetni, hogy Buda­pest a “nácik és a koncentrá­ciós táborok életét hosszab­bította meg”. A budapesti le­genda és heroizmus ma ezért gyűlölt, bűnös és elrágalma­zott. Pedig a budapesti véde­lem a maradék Európának é­­letét hosszabbította meg mind a mai napig. Ezt nagyon jól tudták a védők és azt hangoztatta a vörösök biitóján mártírhalált halt vitéz Hindy Zoltán ve­zérezredes, Budapest védőjé­nek a körülzárás pillanatá­ban kiadott hadparancsa: “Ha Európa magunkra hagyott is, mi mégis Európáért harco­lunk !” Sajnos, a magyar emigrá­ció baloldali politikai vezeté­séből mindig hiányzott a ké­pesség, sőt a jóakarat is, hogy Budapest és a magyar­ság akkor tett mérhetetlen szolgálatait tudatosítsa a nyugati kormányok előtt, ők is beleestek az akkori balol­dali nyugati és kommunista propagandisták “híd-komple­­xumába”, amely szerint a bu­dapesti hidakat még­sem lett volna szabad felrobbantani. Hiszen akkor ők ötven nap­pal hamarabb vehetik át a hőn áhított hatalmat Vorosi­­lov kezéből. Magyar Karácsony múltán, új esztendő jöttén, messzi ide­genből mi visszanézünk az akkori Budapestre, — mint mondani szokták — a Duna királynőjére, aki fejébe húz­ta a vassisakot és “Menny­ből az angyalt” énekelve ment meghalni­­ Európáért. E­­gyes magyar politikusok le­tagadták a védelmet is, Bu­dapest babérjait átadták a németeknek és baloldali írók tovább fújták a mosókonyhai ellenállók régi dallamait. Sztálingrádról már jó és nagy regények készültek. A magyar emigráns irodalom még a mai napig sem mert egy nemzetközi viszonylat­ban is értékes budapesti re­génnyel, filmmel az idegen közvélemény elé lépni. Pedig Budapest tragédiá­ját most kellene megértetni a Szovjet által jórészben már bekerített Napnyugattal. Hi­szen a véres budapesti kövek most is­­ azt hirdetik, hogy csak ott van lehetősége az életnek, szabadságnak és sza­badságharcoknak, ahol az éle­tért meg is mernek halni. Budapest 1944-45-ös védel­me nélkül lelkileg lehetetlen lett volna az 1956-os szabad­ságharc is, mert hiszen ha az 1944-45-ös budapesti harc megadással és gyáva lefek­véssel végződik, 1956-os if­júságunk is azt mondhatta volna: jobb kiegyezni, jobb meghajolni a nagyobb erők, nagyobb hatalmak előtt. Karácsony éjszakáján az angyalok és két budapesti vé­delmi harc véres kövei, s a gyerekhősök sírjai is énekel­tek a Napnyugat számára. A karácsonyi üzenet úgy szólt, s az újévi is így szól Budapest­ről : Elközelített az­­ időknek teljessége, s annak, aki élni akar, ki kell vetkőznie az ak­kor felrajzolt rooseveltista és nürnbergi világképből, mely­ben szent volt minden “ellen­álló”, minden gyilkos parti­zán, minden orvlövész és “ná­ci” mindenki, aki védte a ha­zát és hajlandó volt életét is adni azért az állameszmé­ért, népközösségért, amelybe beleszületett. Tizenöt éven át ezen a ha­mis felfogáson keresztül ha­tolt előre Nyugat szíve kö­zepéig a bolsevizmus. Hiszen, ha szabad volt elárulni Ma­gyarországot, vagy a Német Birodalomért kiszólő hadsere­get, miért ne szabadjon el­árulni az atomkémeknek, ra­­dar-spionoknak a USA-t, Franciaországot, vagy mint Frentzel “elvtárs”, a demok­ratikus Nyugat-Németorszá­­got?! A bolsevizmus elleni harc Nyugat számára nem a nuk­leáris fegyverekkel, nem is a NATO-val kezdődik, hanem a második világháborús fél-bol­­seviki lelki dudva, a destruk­ció, hirtelenség, pacifizmus, szóval a rooseveltizmus kiir­tásával. Tehát visszatéréssel a régi krisztusi világképhez,­­ résünkre megírta személyes ta­pasztalatait.) Ha párhuzamot vonunk a kommunizmus magyarorszá­gi és kubai módszerei között és ennek alapján próbáljuk megítélni az új változatokat, akkor nagyon érdekes megál­lapításokra jutunk. Ezekből a változatokból is levonhat­juk azt a következtetést, hogy a kommunizmus, ha kell, egé­szen a kapitalizmus visszaál­lításának, vagy meg nem bon­tásának beígéréséig, de min­den más eszközzel is megté­veszt; dogmáiból azonban egy jottányit fel nem ad. Ideig­amelyben a hős — hős, az áruló — áruló, a katonai eskü pedig szentség. Egész a hősi halálig és a mártíromságig. A kereszténység, a keresz­tény államok, a klasszikus kultúrák ezeken az elveken épültek fel. S ezeknek meg­testesítője marad számunkra 1944-45 Budapestje, midőn beteljesítette a Megváltó pa­rancsát : — Légy hű mindhalálig és néked adom az élet koroná­ját. Elveszett csaták előfordul­nak minden nép történetében. Elveszett ügyek és országok csak ott vannak, ahol az em­berek elfelejtik elveiket és eszményeiket. A budapesti hősi sírok azonban azt üzenik nekünk is az Ujesztendőre. A magyarság ügye nem ve­szett el, mert voltak, akik tudtak és mertek meghalni érette... Új Koreát hozhat az Újesztendő (Folytatás az­­ oldalról) ilé Szelasszié visszatért trónjára. A király amerikai és Szovjet részről is nagy támogatást kapott, de mégis az egész ország ma is a bibliai időknek megfelelő kor­ban él és egyes angol lapok azt írják, hogy az ország legalább háromezer évvel elmaradt. Egyet­len út és vasút található, amit az olaszok építettek, a fővárosban kecskék legelnek néhány lépés­nyire a királyi palotától. Hailé Szelasszié, aki magát Sa­lamon és Sába egyenes leszárma­zottjának tartja és Juda Orosz­lánjának nevezi, éppen Bra­zíliában volt látogatóban. Egyik vacsorán köszöntőt mondott, a­­mikor az addis abebai rádió be­jelentette, hogy a trónörökös, As­­fa Wassan véget vetett­­a há­romezer éves zsarnokságnak és igazságtalanságnak, megfosztotta trónjától Hailé Szelasszié királyt és mint újonnan megválasztott ki­rályt kiáltotta ki magát”. A hír hallatára a szakállas né­gus nem fejezte be a Sao Paulo-i pohárköszöntőt, hanem azonnal hazarepült. Nem ugyan a fővá­rosba, ahol a palota körül folytak a harcok, hanem Eritrea főváro­sába, Asmarába, ahol a királyhű kormányzó és hadsereg várta és megkezdődött a forradalom felszá­molása. Néhány óra alatt a király újra a palotában volt és a hatalom birtokában. Néhány felkelő elme­nekült és több öngyilkosságot kö­vetett el. A trónörökösnek azon­ban a király megbocsájtott. Az ezután következő nyilatko­zatból aztán kiderült, hogy a for­radalmat a Szovjet, Egyiptom és a kommunista arabok támogatták és a trónörökös által megválasz­tott miniszterelnök előzőleg Mosz­kvában volt követ. A szakállas négus tehát ismét visszakapta trónját. De még most se veti meg a hatalmas szovjet­ támogatást, a­ A harmadik, s változatlanul megoldatlan kérdés: Kongó. Az úgynevezett “semleges”, de szov­jetbarát államok, mint Jugoszlá­via, India, Ghana, Indonézia, Irak, Marokkó, az Egyesült Arab Köz­társaság azzal a beadvánnyal for­dultak a NN-hez, hogy a kommu­nista-ellenes Mobutu hadseregét azonnal oszlassák fel, bocsássák szabadon az összes politikai fog­lyokat és elsősorban Lumumba kommunista miniszterelnököt, tá­volítsák el az összes belgákat és engedjék meg, hogy “megfigyelők” mehessenek Kongóba. Ezek a meg­figyelők természetesen a kommu­nista államok ügynökei lennének. Az indítvány igen átlátszó és bár tárgyalás alatt áll, nem valószínű, hogy elfogadják. I­e Gaulle januárban minden­képpen meg akarja oldani az Al­­gír-kérdést és szavazás útján dönt a nép. A helyzet azonban azért nehéz, mert sem az algíri, sem a franciaországi franciák, sem pe-­ melynek fejében szovjet tanácsa­dók és megfigyelők ülnek az or­szágban. Sőt, az egész afrikai kommunis­ta szervezést innen irányítják és az addis abebai szovjet követség­nek háromezer tagja, titkára, ta­nácsosa és személyzete van ... Azért az amerikai támogatást is felveszi azon a címen, hogy a “kommunista befolyástól megvéd­je az országot”. dig, az algíri arabok nincsenek megelégedve ezzel a megoldással. Kuba fővárosában, Havanában egy nap alatt hatvan helyen rob­bant bomba és a felkelők ellen­állása napról-napra erősödik. Az angol sajtó közlése szerint Izrael atombombát készít és az jövőre lesz kész. A bombát a franciák segítségével készítik és a hír az arabok közt igen nagy riadalmat okozott. Valószínű, hogy erre fel Nas­­ser is megkezdi atombombája gyártását. Kína már az idén el­készíti, így öt éven belül az egész világ, úgy tele lesz atombombák­kal, mint gépfegyverekkel. Hogy azután ennek az ellenőrzése ho­gyan fog megtörténni, az talán még súlyosabb kérdés annál is, hogy mi történik majd a jövőben, ha egy izraeli-arab határösszetű­zésnél, vagy egy kínai-indiai né­zeteltérésnél mindkét fél beveti majd a maga atombombáját? KISPESTI PÁL Kongo, Algír, Kuba, Izrael Magyar szemmel a kubai kommunizmusról írta: Dr. BÁRKÁNYI FERENC v. orsz. gyűl. képv. és kubai egyetemi tanár óráig elkendőz dolgokat, hogy azután a segítőtársakat, mint neki már alkalmatlanokat, ártalmatlanná tegye. Erős tanulság Kuba azok­nak, akik magukat a koeg­­zisztencia gondolatával ká­­bítgatják, vigasztalják. A ko­­egzisztencia az emberi törté­nelem minden idejének leg­veszedelmesebb játéka a tűz­zel. A fő szédelgési kábítószer Kubában is, mint mindenütt másutt, a “földreform” volt. Magyarországon ennek végre­hajtásához a kommunisták­nak egy politikai tévelygés­ben lévő pártot kellett rá­szedni, becsapni. Kubában ez­zel ellentében egy újabb, sok­kal olcsóbb módszerhez folya­modtak. Itt csak egyetlen em­bert és annak legközvetlenebb környezetét kellett megnyer­ni és vigyázni arra, hogy en­nek az egyetlen embernek kommunista mivolta idő előtt ki ne derüljön. Rákosival ezt nem lehetett megtenni, mert aligha akadt volna az egész ország terüle­tén egyetlen ember sem, aki elhitte volna neki, hogy pont ő hozza a világimperializmus legnagyobb megszemélyesítő­jétől, Sztálin atyuskától a magyar népnek ajándékba a kiskapitalizmus legszebb gyü­mölcsét, a kisbirtokos rend­szert.­­ Ha Fidel Castroról olyan köz­tudomású lett volna kommunista mivoltja, mint Rákosiról, akkor a­­ligha tudott volna még csak a hajóba is beszállni, mellyel partra­(Az alábbi sorok írója egye­temi tanár volt Kubában, a santiagói egyetem mérnöki ka­rán. A Castro-rezsim első idő­szakában, amikor ott még egy­házi emberek is lelkesedtek a “nemzeti hősért”, mi azonban már láttuk, miként rózsaszíne­­ződik a manapság vörös forra­dalmár, a professzorhoz, mint előfizetőnkhöz levelet írtunk és helyzetjelentést kértünk tőle. Akkor azonban még őt is, — miként százezreket, — félre­vezették a hazafias jelszavak, s kedvezően nyilatkozott. Azó­ta azonban kiderült Castro csa­lása, s a magyar professzor otthagyta a vöros Kubát. Visz­­szatért a USA-ba és most ké­ Olvassa el a MAGYAR KÖNYVESBOLT hirdetését az utolsó oldalon!­­ Önt is érdekli!

Next