Szabad Magyarság, 1961. január-december (6. évfolyam, 1-49. szám)

1961-11-26 / 46. szám

1961. November 26. SZABAD MAGYARSÁG 7. oldal Az igazság győzni fog Irta: Dr. SZAKÁTS ISTVÁN II. A magyarság októberi Szabad­ságharcában a lélekember harcolt a gyakorlati életformát is szolgáló idealizmus jegyében. Az Isten ké­pére és hasonlatosságára terem­tett ember szegült ellene azoknak ts tanoknak, melyek a materializ­muson keresztül az embert­ az ösztönök alanyává óhajtják sü­­lyeszteni egy törpe kisebbség tá­voli céljainak a szolgálatában. Igen 1­5 évvel ezelőtt a magyar nép egy emberként juttatta kife­jezésre akaratát és a kegyetlen túlerő az ú.n. Szabad Világ asz­­szisztálása mellett, gázolta le a sokat emlegetett népi önrendelke­zési jog nagyobb dicsőségére a legelemibb emberi szabadságjogo­kért harcolókat! 5 év után az ak­kor még túlságosan magabiztos Szabad Világ már saját bőrén ta­pasztalja, hogy nincs megosztott Szabadság, nincs féligazság, csak egész szabadság és abszolút igaz­ság van, mely hia elvész, egy egész világ görbéd rabigába! Az ú.n. semlegesek hetekkel ez­előtt a szabadságjogok egyik tipi­kus elnyomójának elnöklete alatt és fővárosában gyülekeztek, hogy azután a világbéke megóvása ér­dekében egymásután adják a jó­­tanácsokat a sürgős tárgyalásokra s ma már ott tartunk, hogy Kö­zép- és Kelet-Európa, Kong­o és Ghana, s a többi afrikai felszaba­dított nép jóindulatától várja sza­badságát. A II. Világháború folyamán és nyomán egy újszerű rabszolgake­reskedelem kelt életre és ma már nem a szabad népek szabad ver­senye folyik Isten törvényei sze­rint, hanem a Sátán parancsára gyermek­hősök akasztása Magyar­­országon és ember­vadászat a Spree partján és a legújabb euró­pai kínai fal mentén Berlinben! A megindult III. Világháború ú. n. hideg szakaszában, melyet nyíl­ván azért nevezünk hidegnek, mert a szenvedő milliók forró háború­ság­a hidegen hagyja a döntésre hivatottakat, legfélelmesebb fegy­verünk a felvilágosító munka, mely vég­ét veti a pozícióvesztés politikájának és amely leleplezi azoknak a kettős játékát, akik végső fokon irányítják innen is, túl is a vezetőket, a népet, a de­mokrácia ú.n. döntő tényezőjét pe­dig az agymosottság mai stádiu­mában már szinte akarat­ nélküli tömeggé fokozzák le. S egyrészt az anyagiasság, a klasszikus kor “Panem et circenses” jól bevált módszereivel, az élvhajhászás mes­terséges előidézésével, másrészt humanista jelszavakkal vezetik a mélység felé, melyben még egy ilyen hatalmas ország is, mint a USA, nyomtalanul eltemetkezhet. Évekkel ezelőtt még ámokfutók­­nak tartottak bennünket, olyanok­nak, kik képzelt ellenfelek ellen harcolunk, de ma már Amerika népe is ébredezik, s ma már egy­re több amerikai patrióta kérdezi velünk együtt, — és most ameri­kai magazinból idézek: “Ki akadályozott meg bennün­ket a koreai háború győzelmes be­fejezésében? Miért nem adott a USA fegy­vert Chiang Kai-sheknek és en­gedték, hogy a kommunisták ve­gyék át az uralmat a szabad Kí­nában? Miért árultuk el mi Teheránban, Vattában és Potsdamban Közép- és Kelet-Európa szabad népeit és folytattuk Észak-Koreával és a többiekkel? Miért nem ismerte el Amerika ■a szabad Magyarországot a győ­zelmes Októberi Szabadságharca után, mielőtt az orosz bolsevisták mongol csapataikkal legázolták a magyar népet? Miért ismerjük el Indonesia kommunista kormányát és más kommunista kormányokat? Aziért fogadtuk és láttuk ven­dégül a tömeggyilkos Mikojant és Kruscsevet annak ellenére, hogy kijelentésünk szerint mindaddig,, amíg a Vasfüggöny mögötti or­szágokban szabad választások nem lesznek, nem kapnak meghívást? Miért adjuk az amerikai adófi­zetők billióit kommunista kormá­nyoknak? Miért vagyunk olyan gyámol­talanok, hogy magunk ássuk meg sírunkat, kérjük munka­táboraink felállítását, vagy a legjobb eset­ben egy tarkólövést szerencsétlen agymosott fejünkbe?” “Elpuhult­ak vagyunk és ma már rettenetesen félünk az atom­há­borútól és egyre azt hangoztat­juk, hogy egyetlen választásunk: a feltétel nélküli megadás!” Az angol nyelvű cikk írója cikkét ezzel fejezi be: “Országunk meg­menthető, de egyedül és kizárólag a felébredt polgárainak egyesített erőfeszítésével!” Otthon, a­rab hazában és szerte a világon mindenütt, ahol magya­rok élnek, minden idők magyar hőseire emlékeznek! Október már több, mint egy évszázada a ma­gyar mártíromság hónapja. Az Aradi Tizenhárom vértanúsága a magyarság egyik legdrágább örök­sége és ma már tudjuk, hogy nagyszerű magvetés volt! Azóta is egyre többen lépnek nyomdoka­ikba és szaporítják azok seregét, akiknek révén jogot formálhatunk újabb ezerévekre! Tisztelgünk a XX. század ma­gyar Hősei, a két világháború harcosai és hősi halottai előtt. Az áldozatos hazaszeretet beszé­des bizonyságát adják elkövetkező nemzedékek számára. Tisztelgünk a magyarság Mártírjai előtt! Ők a Magyar Nemzet-Szolgálat hősi halottai, kiknek ajkán valóban tör­ténelmi igazsággá magasztosult az ige: a Haza szolgálatában meg­halni lehet, de elfáradni s­ohasem! S egyre jönnek az újabb és újabb hősi rohamhullámok és most közelebbről éppen az 1956-os Sza­badságharc Hőseire emlékezünk! Azokra a sokakra, fiatalokra és vénekre, fiúkra és lányokra, fér­fiakra és nőkre, akik akkor ott, Budapest utcáin és a Kárpátok medencéjében vérző szí­vüket emelték a magasba Is­tennek szánt áldozatul népünk szebb jövendőjéért cserébe! Hadd üzenjem a hősöknek, hogy a kiontott hősi vér nem hullott hiába! Naponként hivatkozik rá­juk egy egész világ és napjaink­ban ők jelentik maradéktalanul azt a hősi szellemet, melyre az imént idézett cikk is hivatkozik és amely — minden ellenkező állítással szemben — egyedül képes győze­delmesen befejezni a megkezdő­dött III. Világháborút! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom fiatal szabadságharco­sai ennek a szellemnek a letétemé­nyesei. Ennek jegyében munkál­kodnak ma és minden nap. Foga­dalmuk, hogy ne teljék el egyetlen nap sem nemzet­szolgálati alkotó munka nélkül. Tudják, hogy csak így lehetnek hű fiai annak a nép­nek, melyből az önkény kiszakí­totta őket, de azt is, hogy csak így szolgálhatják — a magyar­sághoz egyedül méltó becsületes­séggel — a Szabadság ügyét! Még egy üzenetet adok át. Ezt az üzenetet egy népét rajongásig szerető magyar férfinak nemrég olvasott bört­ön­taplójából idézem Utoljára 1944-ben egy október­ végi napon, a Duna-Tisza közi har­cok idején Izsák-i harcálláspontun­kon szoríthattam vele kezet. A II. Világháború utáni új magyar arisztokráciának, a halálraítéltek rendjének egyik tagjaként Buda­pesten 1945 március 29-én a Mar­­kó-utcai fogház udvarának bitófá­ján halt vértanúhalált (vitéz End­re László). Ezekkel a sorokkal bú­csúzott: “Soha ne legyetek hűtlenek a magyar faj védelméhez! Ha bár­milyen okból haza nem térhetné­tek az ősi földre, soha ne legyetek hűtlenek hozzá, s a világ bármely táján se feledjétek el, hogy ma­gyarok vagyunk!” Minden magyaroknak szóló vég­rendelet ez az üzenet. Ne feledjük soha, hogy mi a legújabb magyar emigráció tagjai vagyunk, s az emigráns név kötelez. Nem helyez­kedhetünk az önző, egyéni élet ké­nyelmes álláspontjára. Legősibb magyar alkotmányunk nemzetkö­zösségi szellemében mi csak szol­gálhatunk becsülettel és áldozat­­vállalással mindhalálig! Az elmondottak summázásaként: Az 1956-os Magyar Szabadság­­harc egy vétkesen elmulasztott nagy lehetőség volt, ma figyel­meztetés és élő lelkiismeret! Nem szavak, hanem tettek kellenek, nem koegzisztencia a rabtartóval, hanem szabad emberek szabad együttműködése, nem tárgyalások, hanem megalkuvást nem ismerő határozottság, nem kiegyezés és elalkuvás, hanem becsületes, nyílt kiállás az igaz ügy mellett és ha kell, hát — harc! Ezért kell élnünk, ezért kell harcolnunk, így lesz Isten áldása munkánkon és így fog győzni az IGAZSÁG! Vadnay László ezredes: A USA háborús készültségben AZ ELHANYAGOLT LÉGOLTALOM XII. Paradoxként hangzik, de így van: a nyugati közvélemény a­­mennyire hevesen reagált az orosz atom­robbantások rádióaktivitásá­ra — annál nagyobb közömbös­séggel kezeli a háborúban nagy veszélyt jelentő rádióaktív hatások elleni védekezés problémáját. Tipikus struccpolitikának mond­hatnánk, ha a kérdéstől való me­nekülés mögött nem húzódna meg a szovjet­ propaganda mesterkedé­se, amely védekezést feladó pánikhangu­latot igyekszik teremteni Nyugaton. Sokan úgy gondolják a problé­ma megoldását, hogy elméletük­ből egyszerűen kirekesztik a há­ború lehetőségét. Azt hirdetik, a mai masszív rombolófegyverekkel nem lehet háborút kezdeni. A NN épülete előtt lefolyt legu­tóbbi atomellenes tüntetések jel­mondata: “Legjobb védelem az atom ellen — a béke. Tárgyalni kell!”, érthetőbb fogalmazásban így hangzik: a Szovjettel ki kell egyezni — minden áron! ATOMHÁBORÚ NEM VALÓSZÍNŰ, DE NEM LEHETETLEN Tévednek a békét engedmények­kel megvásárlók és tévednek a há­ború lehetőségét tagadók, mert a vörös világ hatalmi ambíciói kielé­gíthetetlenek és eszközeiben nem válogatós. Utóbbiak közé kell so­rolni atomjait is, ha azok jóval korlátozottabb számban állanak is rendelkezésére, mint a USA-nak. Nem valószínű, hogy Mosz­kva a saját pusztulását jelen­tő atomháborúba kezdene. De nem jelenti azt, hogy valami fatális helyzet következtében az nem robbanhat ki. Vagy nem kép­zelhető el olyan helyzet, hogy a USA kénytelen — ha más kiútja nincs — atomfegyvereihez nyúlni? Ha az atomháború lehetősége ma egy az ezer ellen, akkor is erre az ezredrész eshetőségre is fel kell készülni minden fe­lelős államvezetésnek és a szovjet támadó politika veszé­lyét felismerő lakosságnak. Éppen ezért érthetetlen, hogy a USA, amely olyan hatalmas ösz­­szegeket fordított az aktív légvé­delemre és a rakétaelhárítás esz­közeire, mennyire elhanyagolta a passzív légvédelmet, más szóval: “légoltalmat”. A LÉGOLTALOM ELLENSÉGEI Van másik, veszedelmesebb irányzat is, amely nyíltan ellenzi az óvóhelyek széleskörű kiépítését, mert ez — véleményük szerint — a harmadik világháborúra vezetne. Ennek egyik szószólója Gerard Piel, a Scientific American maga­zin “publisher”-e. Nem kevesebbet állít, mint azt, hogy “az óvóhely építési programm (shelter-prog­­ram) nemcsak esztelenség (fool­­ish), hanem pszichológiailag, is veszélyes!” Azt írja többek között, hogy egy 1000 megatonos atombomba hőhatása ellen nincs védelem és az így keletkezett “tűzvész a nyu­gati amerikai államot képes pil­lanatok alatt elhamvasztani”. Eltekintve attól, hogy a kb. 70 megatonos orosz bomba hőhatá­sának semmilyen romboló tünete­iről nem tudunk és eltekintve, hogy egy 1000 megatonos atom­bomba előállítása és a kb. 300 tonna súly kilövésének megoldása még a távoljövő feltevései közé tartozik, akkor is merészség azt állítani, hogy ennek hőhatása el­len — pl. földalatti óvóhelyekkel — ne lenne védekezés. Különösen a robbanóponttól távolabb, ahol a sugárzás ereje rohamosan csökken. Ilyen “szakszerű” mezbe öltöz­tetett és a hozzá nem értők által ellenőrizhetetlen vélemények rom­boló hatása elképzelhető. Norman Cousins, a Saturday sreview szerkesztője és David E. Cavers, a Harvard egyetem taná­ra is óvóhely-ellenes állításokat kockáztattak meg egy nyilvános TV vitánál. Szerintük az óvóhely-programm nem más, mint a fegyverkezési verseny egyik formája, ami “félel­met és gyűlöletet szít és kedvezőt­len légkört teremt a tárgyalások (!) megindítására.” Az energiát és pénzt, amit ez a programm kö­vetel, inkább — mondották — “békepropagandába” fektessék! Eltekintve naívságától, ezek és a hasonló vélemények nem egye­bek, mint a fegyverletétel nyílt propagálásai... MEGKEZDIK AZ ÓVÓHELYEK ÁLTALÁNOS TELEPÍTÉSÉT? Az óvóhelyek széleskörű kiépí­tésének jelei már mutatkoznak. New York állam nemrég szava­zott meg 100 millió dollárt az is­kolák, kórházak és állami intéz­mények óvóhelyekkel való ellátása céljaira. Más államokban is tör­téntek hasonló intézkedések. Újságokban mind gyakrabban jelennek meg közlések, amelyekben egyes cégek óvóhelyek “jutányos” építését hirdetik, a havi törlesz­tésre, mint a családi házakat. Van olyan cég is, amely kívánatra négy hétre elegendő rádióaktív-mentes élelmet és vizet, egységes csomag­ban házhoz szállít. Természetesen még nagy a zűr­zavar. A lakosság általában nincs tisztában, hogy 1. Mi ellen védenek a különböző , típusú óvóhelyek? 2. Mik a követelmények az épí­tésnél? 3. Egyes, családi, vagy kollek­tív óvóhelyek az előnyösebbek, vagy olcsóbbak? 4. Mi a különbség a magasépí­tésű városok és a “vidék” óvóhely­típusainál? Ezeknek a kérdéseknek tisztázá­sát célozza valószínűleg a Kenne­­­­dy elnök által bejelentett “Tájé- I­koztató” kiadása, amelyet sokmil­­­­liós példányban rövidesen szétosz­tanak. (Folytatjuk) A vörös Péter nyelvöltögetése A NN balkezes politikáját semmi sem jellemzi jobban, mint Kádárék mandátum­ ügye. A­ NN bizottsága ugyanis, mint minden évben, most sem fogadta el a budapesti vörös lakások meg­­bízólevelét, mondván: a közgyű­lés anno dacamal a magyarorszá­gi terrorkormányt törvénytelennek deklarálta. Minden épelméjű ember előtt lo­gikus, hogy ezek után Péter Já­nos és díszes bandája pakol és el­­h­ordja irháját Amerika földjéről. De miért kövesse a logika sza­bályait a NN, amikor nyálazó gesztusokról van szó a szovjet nagysír felé? A kecske és káposzta elmélete alapján ezért úgy határoztak, mint minden évben, most is meg­engedik a törvénytelen delegátu­soknak, hogy az el nem ismert mandátummal a zsebükben, részt­­vegyenek a tanácskozásokon, ja­vaslatokat tegyenek és pimasz be­szédeket mondjanak. Így került sor Péter Jánosnak, úgyis mint töménytelen “ki­h­i­­g vérnek”, ny­elvek­ égetésére, mely­nek során lehordta a Nyugatot általában, a NATOT pedig külö­nösen és kommunista dialektiká­val összehordott türesköt-bogarat kapitalista kizsákmányolásról és gyarmati elnyomásról. Mindezt a NI plenáris ülésén. S a törvényes delegátusok közül nem akadt senki, aki feláll és el­távolítását követeli ezeknek a bi­tangoknak, akik töménytelenül bitorolják a szólásjogot annak a népnek nevében, amely nemrég világraszóló tettekkel ítélkezett a zsarnokuralom s kiszolgálói felett. JULIETT MAGYAR NŐIFODRÁSZ tartóshullám specialista mindenféle kozmetika Tulajdonos: Mrs. Kovács 1219 First Ave., near 66th St. Phone: REgent 4-7862

Next