Szabad Magyarság, 1961. január-december (6. évfolyam, 1-49. szám)
1961-11-26 / 46. szám
1961. November 26. SZABAD MAGYARSÁG 7. oldal Az igazság győzni fog Irta: Dr. SZAKÁTS ISTVÁN II. A magyarság októberi Szabadságharcában a lélekember harcolt a gyakorlati életformát is szolgáló idealizmus jegyében. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember szegült ellene azoknak ts tanoknak, melyek a materializmuson keresztül az embert az ösztönök alanyává óhajtják sülyeszteni egy törpe kisebbség távoli céljainak a szolgálatában. Igen 15 évvel ezelőtt a magyar nép egy emberként juttatta kifejezésre akaratát és a kegyetlen túlerő az ú.n. Szabad Világ aszszisztálása mellett, gázolta le a sokat emlegetett népi önrendelkezési jog nagyobb dicsőségére a legelemibb emberi szabadságjogokért harcolókat! 5 év után az akkor még túlságosan magabiztos Szabad Világ már saját bőrén tapasztalja, hogy nincs megosztott Szabadság, nincs féligazság, csak egész szabadság és abszolút igazság van, mely hia elvész, egy egész világ görbéd rabigába! Az ú.n. semlegesek hetekkel ezelőtt a szabadságjogok egyik tipikus elnyomójának elnöklete alatt és fővárosában gyülekeztek, hogy azután a világbéke megóvása érdekében egymásután adják a jótanácsokat a sürgős tárgyalásokra s ma már ott tartunk, hogy Közép- és Kelet-Európa, Kongo és Ghana, s a többi afrikai felszabadított nép jóindulatától várja szabadságát. A II. Világháború folyamán és nyomán egy újszerű rabszolgakereskedelem kelt életre és ma már nem a szabad népek szabad versenye folyik Isten törvényei szerint, hanem a Sátán parancsára gyermekhősök akasztása Magyarországon és embervadászat a Spree partján és a legújabb európai kínai fal mentén Berlinben! A megindult III. Világháború ú. n. hideg szakaszában, melyet nyílván azért nevezünk hidegnek, mert a szenvedő milliók forró háborúsága hidegen hagyja a döntésre hivatottakat, legfélelmesebb fegyverünk a felvilágosító munka, mely végét veti a pozícióvesztés politikájának és amely leleplezi azoknak a kettős játékát, akik végső fokon irányítják innen is, túl is a vezetőket, a népet, a demokrácia ú.n. döntő tényezőjét pedig az agymosottság mai stádiumában már szinte akarat nélküli tömeggé fokozzák le. S egyrészt az anyagiasság, a klasszikus kor “Panem et circenses” jól bevált módszereivel, az élvhajhászás mesterséges előidézésével, másrészt humanista jelszavakkal vezetik a mélység felé, melyben még egy ilyen hatalmas ország is, mint a USA, nyomtalanul eltemetkezhet. Évekkel ezelőtt még ámokfutóknak tartottak bennünket, olyanoknak, kik képzelt ellenfelek ellen harcolunk, de ma már Amerika népe is ébredezik, s ma már egyre több amerikai patrióta kérdezi velünk együtt, — és most amerikai magazinból idézek: “Ki akadályozott meg bennünket a koreai háború győzelmes befejezésében? Miért nem adott a USA fegyvert Chiang Kai-sheknek és engedték, hogy a kommunisták vegyék át az uralmat a szabad Kínában? Miért árultuk el mi Teheránban, Vattában és Potsdamban Közép- és Kelet-Európa szabad népeit és folytattuk Észak-Koreával és a többiekkel? Miért nem ismerte el Amerika ■a szabad Magyarországot a győzelmes Októberi Szabadságharca után, mielőtt az orosz bolsevisták mongol csapataikkal legázolták a magyar népet? Miért ismerjük el Indonesia kommunista kormányát és más kommunista kormányokat? Aziért fogadtuk és láttuk vendégül a tömeggyilkos Mikojant és Kruscsevet annak ellenére, hogy kijelentésünk szerint mindaddig,, amíg a Vasfüggöny mögötti országokban szabad választások nem lesznek, nem kapnak meghívást? Miért adjuk az amerikai adófizetők billióit kommunista kormányoknak? Miért vagyunk olyan gyámoltalanok, hogy magunk ássuk meg sírunkat, kérjük munkatáboraink felállítását, vagy a legjobb esetben egy tarkólövést szerencsétlen agymosott fejünkbe?” “Elpuhultak vagyunk és ma már rettenetesen félünk az atomháborútól és egyre azt hangoztatjuk, hogy egyetlen választásunk: a feltétel nélküli megadás!” Az angol nyelvű cikk írója cikkét ezzel fejezi be: “Országunk megmenthető, de egyedül és kizárólag a felébredt polgárainak egyesített erőfeszítésével!” Otthon, arab hazában és szerte a világon mindenütt, ahol magyarok élnek, minden idők magyar hőseire emlékeznek! Október már több, mint egy évszázada a magyar mártíromság hónapja. Az Aradi Tizenhárom vértanúsága a magyarság egyik legdrágább öröksége és ma már tudjuk, hogy nagyszerű magvetés volt! Azóta is egyre többen lépnek nyomdokaikba és szaporítják azok seregét, akiknek révén jogot formálhatunk újabb ezerévekre! Tisztelgünk a XX. század magyar Hősei, a két világháború harcosai és hősi halottai előtt. Az áldozatos hazaszeretet beszédes bizonyságát adják elkövetkező nemzedékek számára. Tisztelgünk a magyarság Mártírjai előtt! Ők a Magyar Nemzet-Szolgálat hősi halottai, kiknek ajkán valóban történelmi igazsággá magasztosult az ige: a Haza szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni sohasem! S egyre jönnek az újabb és újabb hősi rohamhullámok és most közelebbről éppen az 1956-os Szabadságharc Hőseire emlékezünk! Azokra a sokakra, fiatalokra és vénekre, fiúkra és lányokra, férfiakra és nőkre, akik akkor ott, Budapest utcáin és a Kárpátok medencéjében vérző szívüket emelték a magasba Istennek szánt áldozatul népünk szebb jövendőjéért cserébe! Hadd üzenjem a hősöknek, hogy a kiontott hősi vér nem hullott hiába! Naponként hivatkozik rájuk egy egész világ és napjainkban ők jelentik maradéktalanul azt a hősi szellemet, melyre az imént idézett cikk is hivatkozik és amely — minden ellenkező állítással szemben — egyedül képes győzedelmesen befejezni a megkezdődött III. Világháborút! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom fiatal szabadságharcosai ennek a szellemnek a letéteményesei. Ennek jegyében munkálkodnak ma és minden nap. Fogadalmuk, hogy ne teljék el egyetlen nap sem nemzetszolgálati alkotó munka nélkül. Tudják, hogy csak így lehetnek hű fiai annak a népnek, melyből az önkény kiszakította őket, de azt is, hogy csak így szolgálhatják — a magyarsághoz egyedül méltó becsületességgel — a Szabadság ügyét! Még egy üzenetet adok át. Ezt az üzenetet egy népét rajongásig szerető magyar férfinak nemrég olvasott börtöntaplójából idézem Utoljára 1944-ben egy október végi napon, a Duna-Tisza közi harcok idején Izsák-i harcálláspontunkon szoríthattam vele kezet. A II. Világháború utáni új magyar arisztokráciának, a halálraítéltek rendjének egyik tagjaként Budapesten 1945 március 29-én a Markó-utcai fogház udvarának bitófáján halt vértanúhalált (vitéz Endre László). Ezekkel a sorokkal búcsúzott: “Soha ne legyetek hűtlenek a magyar faj védelméhez! Ha bármilyen okból haza nem térhetnétek az ősi földre, soha ne legyetek hűtlenek hozzá, s a világ bármely táján se feledjétek el, hogy magyarok vagyunk!” Minden magyaroknak szóló végrendelet ez az üzenet. Ne feledjük soha, hogy mi a legújabb magyar emigráció tagjai vagyunk, s az emigráns név kötelez. Nem helyezkedhetünk az önző, egyéni élet kényelmes álláspontjára. Legősibb magyar alkotmányunk nemzetközösségi szellemében mi csak szolgálhatunk becsülettel és áldozatvállalással mindhalálig! Az elmondottak summázásaként: Az 1956-os Magyar Szabadságharc egy vétkesen elmulasztott nagy lehetőség volt, ma figyelmeztetés és élő lelkiismeret! Nem szavak, hanem tettek kellenek, nem koegzisztencia a rabtartóval, hanem szabad emberek szabad együttműködése, nem tárgyalások, hanem megalkuvást nem ismerő határozottság, nem kiegyezés és elalkuvás, hanem becsületes, nyílt kiállás az igaz ügy mellett és ha kell, hát — harc! Ezért kell élnünk, ezért kell harcolnunk, így lesz Isten áldása munkánkon és így fog győzni az IGAZSÁG! Vadnay László ezredes: A USA háborús készültségben AZ ELHANYAGOLT LÉGOLTALOM XII. Paradoxként hangzik, de így van: a nyugati közvélemény amennyire hevesen reagált az orosz atomrobbantások rádióaktivitására — annál nagyobb közömbösséggel kezeli a háborúban nagy veszélyt jelentő rádióaktív hatások elleni védekezés problémáját. Tipikus struccpolitikának mondhatnánk, ha a kérdéstől való menekülés mögött nem húzódna meg a szovjet propaganda mesterkedése, amely védekezést feladó pánikhangulatot igyekszik teremteni Nyugaton. Sokan úgy gondolják a probléma megoldását, hogy elméletükből egyszerűen kirekesztik a háború lehetőségét. Azt hirdetik, a mai masszív rombolófegyverekkel nem lehet háborút kezdeni. A NN épülete előtt lefolyt legutóbbi atomellenes tüntetések jelmondata: “Legjobb védelem az atom ellen — a béke. Tárgyalni kell!”, érthetőbb fogalmazásban így hangzik: a Szovjettel ki kell egyezni — minden áron! ATOMHÁBORÚ NEM VALÓSZÍNŰ, DE NEM LEHETETLEN Tévednek a békét engedményekkel megvásárlók és tévednek a háború lehetőségét tagadók, mert a vörös világ hatalmi ambíciói kielégíthetetlenek és eszközeiben nem válogatós. Utóbbiak közé kell sorolni atomjait is, ha azok jóval korlátozottabb számban állanak is rendelkezésére, mint a USA-nak. Nem valószínű, hogy Moszkva a saját pusztulását jelentő atomháborúba kezdene. De nem jelenti azt, hogy valami fatális helyzet következtében az nem robbanhat ki. Vagy nem képzelhető el olyan helyzet, hogy a USA kénytelen — ha más kiútja nincs — atomfegyvereihez nyúlni? Ha az atomháború lehetősége ma egy az ezer ellen, akkor is erre az ezredrész eshetőségre is fel kell készülni minden felelős államvezetésnek és a szovjet támadó politika veszélyét felismerő lakosságnak. Éppen ezért érthetetlen, hogy a USA, amely olyan hatalmas öszszegeket fordított az aktív légvédelemre és a rakétaelhárítás eszközeire, mennyire elhanyagolta a passzív légvédelmet, más szóval: “légoltalmat”. A LÉGOLTALOM ELLENSÉGEI Van másik, veszedelmesebb irányzat is, amely nyíltan ellenzi az óvóhelyek széleskörű kiépítését, mert ez — véleményük szerint — a harmadik világháborúra vezetne. Ennek egyik szószólója Gerard Piel, a Scientific American magazin “publisher”-e. Nem kevesebbet állít, mint azt, hogy “az óvóhely építési programm (shelter-program) nemcsak esztelenség (foolish), hanem pszichológiailag, is veszélyes!” Azt írja többek között, hogy egy 1000 megatonos atombomba hőhatása ellen nincs védelem és az így keletkezett “tűzvész a nyugati amerikai államot képes pillanatok alatt elhamvasztani”. Eltekintve attól, hogy a kb. 70 megatonos orosz bomba hőhatásának semmilyen romboló tüneteiről nem tudunk és eltekintve, hogy egy 1000 megatonos atombomba előállítása és a kb. 300 tonna súly kilövésének megoldása még a távoljövő feltevései közé tartozik, akkor is merészség azt állítani, hogy ennek hőhatása ellen — pl. földalatti óvóhelyekkel — ne lenne védekezés. Különösen a robbanóponttól távolabb, ahol a sugárzás ereje rohamosan csökken. Ilyen “szakszerű” mezbe öltöztetett és a hozzá nem értők által ellenőrizhetetlen vélemények romboló hatása elképzelhető. Norman Cousins, a Saturday sreview szerkesztője és David E. Cavers, a Harvard egyetem tanára is óvóhely-ellenes állításokat kockáztattak meg egy nyilvános TV vitánál. Szerintük az óvóhely-programm nem más, mint a fegyverkezési verseny egyik formája, ami “félelmet és gyűlöletet szít és kedvezőtlen légkört teremt a tárgyalások (!) megindítására.” Az energiát és pénzt, amit ez a programm követel, inkább — mondották — “békepropagandába” fektessék! Eltekintve naívságától, ezek és a hasonló vélemények nem egyebek, mint a fegyverletétel nyílt propagálásai... MEGKEZDIK AZ ÓVÓHELYEK ÁLTALÁNOS TELEPÍTÉSÉT? Az óvóhelyek széleskörű kiépítésének jelei már mutatkoznak. New York állam nemrég szavazott meg 100 millió dollárt az iskolák, kórházak és állami intézmények óvóhelyekkel való ellátása céljaira. Más államokban is történtek hasonló intézkedések. Újságokban mind gyakrabban jelennek meg közlések, amelyekben egyes cégek óvóhelyek “jutányos” építését hirdetik, a havi törlesztésre, mint a családi házakat. Van olyan cég is, amely kívánatra négy hétre elegendő rádióaktív-mentes élelmet és vizet, egységes csomagban házhoz szállít. Természetesen még nagy a zűrzavar. A lakosság általában nincs tisztában, hogy 1. Mi ellen védenek a különböző , típusú óvóhelyek? 2. Mik a követelmények az építésnél? 3. Egyes, családi, vagy kollektív óvóhelyek az előnyösebbek, vagy olcsóbbak? 4. Mi a különbség a magasépítésű városok és a “vidék” óvóhelytípusainál? Ezeknek a kérdéseknek tisztázását célozza valószínűleg a Kennedy elnök által bejelentett “Tájé- Ikoztató” kiadása, amelyet sokmilliós példányban rövidesen szétosztanak. (Folytatjuk) A vörös Péter nyelvöltögetése A NN balkezes politikáját semmi sem jellemzi jobban, mint Kádárék mandátum ügye. A NN bizottsága ugyanis, mint minden évben, most sem fogadta el a budapesti vörös lakások megbízólevelét, mondván: a közgyűlés anno dacamal a magyarországi terrorkormányt törvénytelennek deklarálta. Minden épelméjű ember előtt logikus, hogy ezek után Péter János és díszes bandája pakol és elhordja irháját Amerika földjéről. De miért kövesse a logika szabályait a NN, amikor nyálazó gesztusokról van szó a szovjet nagysír felé? A kecske és káposzta elmélete alapján ezért úgy határoztak, mint minden évben, most is megengedik a törvénytelen delegátusoknak, hogy az el nem ismert mandátummal a zsebükben, résztvegyenek a tanácskozásokon, javaslatokat tegyenek és pimasz beszédeket mondjanak. Így került sor Péter Jánosnak, úgyis mint töménytelen “kihig vérnek”, nyelvek égetésére, melynek során lehordta a Nyugatot általában, a NATOT pedig különösen és kommunista dialektikával összehordott türesköt-bogarat kapitalista kizsákmányolásról és gyarmati elnyomásról. Mindezt a NI plenáris ülésén. S a törvényes delegátusok közül nem akadt senki, aki feláll és eltávolítását követeli ezeknek a bitangoknak, akik töménytelenül bitorolják a szólásjogot annak a népnek nevében, amely nemrég világraszóló tettekkel ítélkezett a zsarnokuralom s kiszolgálói felett. JULIETT MAGYAR NŐIFODRÁSZ tartóshullám specialista mindenféle kozmetika Tulajdonos: Mrs. Kovács 1219 First Ave., near 66th St. Phone: REgent 4-7862