Szabad Magyarság, 1962. január-december (7. évfolyam, 1-49. szám)
1962-01-01 / 1. szám
1962. Január 1 SZABAD MAGYARSÁG 3. oldal Közérdekű levelek írja: Dr. RÁTTKAY R. KÁLMÁN (A jobbsorsra érdemes Szegedi Tudomány Egyetem rektorát ma Dr. Antalffy Györgynek hívják. A vörös kormánylap, a Népszabadság a Rektor úr hosszú nyilatkozatát közli. Ha hosszú is e rektori megnyilatkozás, munkatársunk úgy érzi, célszerű lesz azt az alábbiakkal mégis megtoldani:) Rektor úr! Őszintén sajnálom, hogy az ön esetében nem használhatom a világ minden egyeteme rektorának kijáró, sok évszázados latin megszólítást: „Magnifice Rector!” Ebben a klasszikus címben benne van ugyancsak századok óta a tudományos pályákra készülő egyetemi ifjúság mélységes tisztelete, felhajtása a “rector magnificus” előtt, aki az ő szemében felette áll koroknak, rendszereknek és politikai irányzatoknak és képviseli az emberi szellem legnagyszerűbb vívmányát— az objektív tudományt, önt azonban a pesti lap munkatársa cikkében így titulálja: “a rektor elvtárs Dr. Antalffy Gyula, stb.”. Eszerint Ön ma nemcsak a Szegedi Egyetem “rectora”, de egyben “elvtárs” is. Elvtárs két ff-el és y-nal is. Lehet, hogy ez is “kommunista vívmánynak” számít ma otthon, — én azonban a “rektor-elvtársat” tragikomikus képtelenségnek és a “rectori” tekintély ostoba meggyalázásának tartom. Miként az alábbiakból kitűnik, ■— teszem ezt joggal. A vonalhű pesti újságíró elvtárs ugyanis arra volt kíváncsi, mi a Szegedi Egyetem jelenlegi rektorának véleménye a nemrég lezajlott (valóban “zajlott”!) moszkvai XXII. pártkongresszus világrengető határozatairól? Miben mutatkozik annak hatása a magyar egyetemi ifjúságra, ill. a magyar népre? Szólt pedig a cikk szerint az Ön válasza ekként: “az egyetemisták és professzorok, kommunisták és pártonkívüliek egyaránt megértették a moszkvai kongresszus után, hogy az emberiség ragyogó jövő előtt áll, s hogy ez a jövő ma szinte kézzelfogható valóság, mely közel áll hozzánk.” Nem tudom, t, rektor-elvtárs, milyen széles az Ön tenyere, mennyi fér a markába? Hogy Ön már szinte benne is érzi azt a bizonyos “ragyogó jövőt”, amely még Kruscsev szerint is legkorábban 1980-ban leszen a szovjet dolgozók osztályrésze ama bizonyos kommunista paradicsomban, amelyet Lenin óta (1917) egyfolytában ígérgetnek a nélkülöző népmillióknak? Mondom, nem ismerem a tenyere méreteit, azt azonban tudom, hogy a magyar dolgozók marka legtöbbször csak az üreset markolhatja... Szíves engedelmével én is eltekintek a részletektől, a statisztikai bizonyító adatokról az üres markolást illetőleg és követem az Ön példáját: beszéljünk csak az “eszméről”, a kommunizmus bolseviki változatáról! Vagyis magáról a rendszerről. Egészen világosan arról, amely a moszkvai pártkongresszus világrengető határozataival Ön szerint immár markolható közelségbe hozta “az egész emberiség ragyogó jövőjét”. Úgy vélem, hogy a jövendőmondás és a tudomány két különböző dolog. S hogy aki a kettőt akár mint egyetemi rektor, akár mint elvtárs összekeveri, az vagy nem való a rektori székbe,— vagy mint élvonalas párttag, sürgősen likvidálandó lenne ... Önről, aki valamelyik tudományágnak doktora, feltételezem, rendelkezik a logikus gondolkozás adományával. Akadémiai műveltség és látókör enélkül elképzelhetetlen! Az alábbiakban erre az ön akadémiai képzettségére appellálok és olyan tényeket közlök, amelyekről ön se a hazai, se a moszkvai sajtóból nem értesülhet. S ha ön a tudós koponyájával méri le e tények súlyát és azok várható következményeit, úgy akár már holnap vagy lemond a rektori méltóságáról, amit most súlyosan kompromittált, vagy visszaadja a párttagsági igazolványát és elvonul egy kolostorba vezekelni. Íme a megcáfolhatatlan tények, — méghozzá egy iskolázott marxista számára, — mint aki vélelmezhetőleg Ön is: 1. a kommunisták számára is léteznek olyan alaptételek, amelyekre egész rendszerüket felépítik és amelyekhez éppen ezért hozzányúlni, s azokon változtatni nem lehet. Az egyik ilyen főalaptétel így szól: a szovjeti társadalmi rendszerben lényeges hiba nincs, s így az a legtökéletesebb rendszer, amely az emberi fejlődés mai stádiumában elérhető volt. Nos, a közelmúlti moszkvai pártkongresszus ezt az alaptételt, ezt a tartóoszlopát az egész bolseviki rendszernek nemhogy megerősítette, de alapjaiban megingatta! Kiderült a kongresszuson, hogy a rendszer nemcsak hiba nélküli, de legalább olyan hibákban leledzik, mint a nem-kommunista rendszerek! A marxista elmélet szerint u.i. a politikus mindenütt és minden időkben nem más, mint megtestesítője, képviselője az éppen létező társadalmi rendszernek. Egy kapitalista politikus a kapitalista rendszert képviseli, a kommunista a kommunizmust. Eszerint pedig az a Sztálin, akit Kruscsev már 1956- ban detronizált és a mostani kongresszus még a hulláját is kidobta a Kreml-i mauzóleumból, mert bebizonyult, hogy az a népellenes gonosztettek sorozatát követte el, s annyi éven át milliók szenvedését és halálát okozta. — nos, akkor az a rendszer, amelyben lehetséges volt egy ilyen szörnyeteg garázdálkodása, nemcsak a lehető legtökéletesebb, de anynyira tökéletlen, bűnös és gonosz, hogy azt nyugodtan a vádlottak padjára kell ültetni! 2. a második alaptétele a marxizmusnak szól ekként: a kommunista rendszer az egyetlen, amelyben a népek békében élhetnek egymással, a háborús konfliktusok közöttük kizárva! Lenin maga ezt így definiálta: a kapitalista imperializmus az egyetlen igazi oka a nemzetközi konfliktusoknak; zúzzuk össze a kapitalizmust, s vége a konfliktusoknak; kommunista rendszerben élő népek között csak testvériség és béke lehet! így az elmélet... És a valóság? Nos, pontosan a moszkvai pártkongresszus döntötte le most ezt a második tartóoszlopot is! Kifakadt a régen gennyesedő kelés: Moszkva és Peking szembekerültek egymással, Albániát meg egyenesen kidobták a “kommunista népcsalád” közösségéből, ahogy Titot is már 12 év előtt kizárták abból. Az egész bolseviki felépítmény, — 44 év munkája! — ma recseg-ropog minden eresztékében! A két táborra szakadás máris megvan: a kis vazallusok egy része Pekinget vallja példának, a másik kitart Moszkva mellett. A folytatás csak ez lehet: további szakadások, — s akkor már háromfelé. Mert, ha egyszer elindul a sejtoszlás folyamata, — azt megállítani nem lehet! így tanítja. rektor-elvtárs a társadalmak “biológiája” — kivált, ha rákos sejtoszlásról van szó... Gondolom, ez a két megcáfolhatatlan közelmúlti tény alkalmas lesz arra, hogy önt egy kissé elgondolkoztassa. S egyben kiábrándítsa abból a vörös rögeszméből, mely szerint máris a markukban van önöknek ama bizonyos “ragyogó jövője az egész emberiségnek”. Én ezt annyira nem veszem komolynak, hogy súlyos kétségeim vannak még az ön egyéni kis jövőjét illetőleg is! Ebben a számára jóreménységben búcsúzik a szegedi “ elvtárs-rektortól” — minden megkülönböztetett tisztelet nélkül, honfitársa: Dr. R. K. Vadnay László ezredes: A USA háborús készültségben RIADÓ A 1961. október 15-én a NÓRÁD (North American Air Defense, Északamerikai Légvédelem) központjába külföldi újságírók látogattak. A demokrácia hazája nem titkolózik. — Mindig ilyen csendesek itt a napok? — fordult az egyik riporter Útikalauzukhoz, Sam West őrnagyhoz. — Lettek volna itt egy éve, mikor elszabadult a pokol, — mosolygott az őrnagy. Az izgatott kérdésekre elmesélte a háború utáni idők legkritikusabb perceinek történetét, amikor majdnem elindították az amerikai atombombák ezreit a Szovjet lebombázására ... RIADÓ! A NÓRÁD központban, Colorado Springsben felcsengtek a “vörös” telefonok. Húsz tábornok és törzstiszt rántotta fel a kagylót, majd csapta le és rohant olyan tempóban a térképterembe, mint még soha a sűrűn ismétlődő gyakorlatokon. “Coca Color” a gyakorló riadó fedőneve. Most azonban a szolgálattevő tiszt, Robert L. Could ezredes egyszerre kiáltotta húsz telefonba : — Coca Color actuail! A tisztek számára ezt azt jelentette: ütött az X óra. Ez nem gyakorlat többé, hanem halálosan komoly dolog. A USA-t félórán belül rakétatámadás éri! Az atomvisszaütésre a startjelet azonnal ki kell adni! 1960. október 5-én, délután 3 óra 15 perc volt. Amikor a tisztek a térképterembe érkeztek, a hatalmas plasztikfalon a vörös szám a riadókészültség 3-ik fokát mutatta. Amikor székeikbe zuhantak, a 4-es szám villant fel. Amikor kezüket a kapcsológombokra helyezték, a készülékek az 5-ik fokot jelezték. Emberi agy értékelte ki ezeket a fokozatokat ilyen villámgyorsan? Nem, ezt a munkát elektron “agyak” végzik. Ember erre képtelen. Grönland jégmezőin és Alaszkában négy óriási (egyenként 250 millió dollár értékű) radarkészülék áll. Mindegyik 50 m magas és 120 m széles. Sugárnyalábjaik meszszire végigpásztázzák a légteret. Ezek a BMEWS (Ballistic Missile Early Warning System — Külső jelzőrendszer rakéták ellen) hálózatának sztárjai, melyek megállapítják ellenséges rakéták fel HOLDBÓL lövését. A radarral összekötött elektron Vagyak” pedig meghatározzák a rakéták helyzetét, repülési irányát, magasságát, sebességét, várható becsapódási pontját, és a perceket, ami még a saját légvédelem rendelkezésére áll. * A NÓRÁD öt riadókészültségi fokozata: 1. “Valami nincs rendben! Mindenki legyen a helyén!” 2. “Készülj fel komoly esetre!” 3. “Valami közeledik a kontinens felé. Az elektron készülékek most ellenőrzik, ellenséges rakéta ez, vagy szatellit, ködspirál, vagy más hasonló objektum. Értesítsd a SAC (Strategic Air Command — Stratégiai Légi Parancsnokság — központját és Washingtont.” 4. “Támadás valószínű. Atombombázók startoljanak, rakétákat kilövésre előkészíteni!” 5. “Ellenséges rakétatámadás!” 1960. okt. 5-én, délután 3.15-kor az elektron készülékek az 5-ös készültségi fokot mutatták! De a startjel kiadása elmaradt. Valami nem volt rendben! * Az elektron “agyak” önműködőleg jelzik először nagyobb, majd fokozatosan szűkülő elipszisekkel a rakéták várható becsapódási pontjait. Ezek az elipszisek a fali térképen most nem mutatkoztak. Hány perc van hátra az első becsapódásig? Az időjelző mutatók is mozdulatlanul álltak. Csak a célszámláló jelezte a berepülő objektumokat egyre nagyobb tömegben. Mi történt? S főképpen mi lesz most? Kiadja valaki a támadási parancsot és talán tévedésből elindít egy nukleáris háborút, vagy vár és ezzel kockáztatja a légvédelem akcióképességét és a visszacsapás hatásosságát? Az elektronkészülékek csak adatokat adnak és kiértékelnek. A végső döntés nem az ő feladatuk. Ez, ezekben a percekben C. Roy Siemon kanadai tábornagy, a NÓRÁD helyettes parancsnokának kezében volt. A parancsnok, S. Kuter US tábornok egy órával előbb egy C-118-cal ellenőrző útra ment. A tábornagy villámgyorsan cselekedett. — Hol van Kruscsev? — kérdezte telefonon a titkosszolgálat vezetőjét. — New Yorkban — hangzott a felelet. Ha a vörös diktátor a NN-ben szónokol, az oroszok nem támadhatnak — következtette logikusan Siomon. Utána Grönlandon, a Thule-i radarállomás megfigyelő tisztjét hívta. Másodpercek alatt jelentkezett. — Honnan jönnek az objektumok? — Norvégia felől, Sir. — Sebesség? — Nem tudjuk megállapítani. — Mennyi a radar “echo”? — 3,5 másodperc. L E F U V Á S ! Ez a felelet döntő volt. A tábornagy tudta, hogy háborúról nincs szó. További 5 perc múlva megállapították, mi történt. Tévedtek az elektron “agyak”, vagy a radar mondta fel a szolgálatot? Egyik rém. Csak az történt, hogy a radarkészülékek sugármezejébe olyan tárgy ütközött, amire senki se számított.Egy égitest, amely majdnem 250.000 mérföldre van a földtől, a Hold, amely méltóságteljesen emelkedett Norvégia horizontja fölé. * A radarok elcsípték a jámbor égitestet. De a lassú mozgás és a felszállás iránya arra késztette a kiértékelő “agyakat”, hogy kikapcsolják az Amerika felé irányuló támadás lehetőségét. Ezért nem mérték a sebességet és nem jelezték a becsapódásig terjedő időt. S mivel a Holdnak nem volt szándékában a USA-ra zuhanni, a készülékek logikusan “gondolkodva” kizárták az elipszisek és becsapódási pontok jelzését. De mivel a kiértékelő “agyak” 3.600 mérföldre vannak beállítva, a holdtávolságot erre a határra redukálták és a nagy holdfelület miatt minden sugárvisszaverődést új objektumként jeleztek. * Azt a kb. 100.000 “békés célt” — jórészt katonai és polgári repülőgépeket — amelyek naponta benépesítik az amerikai légteret, az elektron “agyak” már eleve kiselejtezik. De senki se gondolt arra, hogy velük a holdat is megismertessék. Ez volt ezen a kritikusnapon a tévedés forrása. De miért nem ismerték fel korábban az óriási radarkészülékek a Holdat? Mert csak egy nappal előbb helyezték őket üzembe. * Várjon Slomon tábornagy zseniális kérdése nélkül: “Hol van Kruscsev?”, megindul az atomtámadás a Szovjet ellen? Mennyi életbe került volna a fatális tévedés? De az is bizonyos, ma már nem lenne szovjet probléma a földön ... Az eset után időszerűvé vált a kérdés: kitörhet-e tévedésből egy atomháború? S ha már a bombák a levegőben vannak és rakéták süvítenek a célok felé, vissza lehet azokat még idejében parancsolni? Mi biztosít a “véletlen” ellen? Az amerikai biztonsági rendszabályok 99,99%-ban kizárják a tévedést. Ennek részleteiről legközelebb. Repülőposta viszi lapunkat Európába A SZABAD MAGYARSÁG MEGRENDELHETŐ ÉS ELŐFIZETHETŐ NÉMETORSZÁGBAN: Baky András megbízottunknál, München 45, Pragerstr. 8/1. Előfizetési díj egy évre 40, félévre 20, negyedévre 10 DM. Postacsekkszámla: München 161.829. Tel.: 317-242. Más európai országokból nemzetközi postautalvánnyal, vagy kuponnal lehet megbízottunknál előfizetni. FRANCIAORSZÁGBAN: Almásy & Cie., Paris, XI. 5. Rue de Charonne. Tel.: Vol. 72-87 C.C.P. 7380-06. Előfizetés egy évre 50 NF., számonként 1 NF légiszállítással. Ugyanott magyar könyvek és magyar hanglemezek is kaphatók. Előfizetéseket bármely országból elfogad. AUSZTRÁLIÁBAN: E. Hanway, 455 Bridge Road, Richmond, E. J., Melbourne, Vic. — Tel.: JB 5410. Az érdeklődőket kérjük szíveskedjenek részletes felvilágosításért megbízottunkhoz fordulni.