Szabad Magyarság, 1962. január-december (7. évfolyam, 1-49. szám)

1962-01-01 / 1. szám

1962. Január 1 SZABAD MAGYARSÁG 3. oldal Közérdekű levelek írja: Dr. RÁTTKAY R. KÁLMÁN (A jobbsorsra érdemes Sze­gedi Tudomány Egyetem rek­torát ma Dr. Antalffy György­nek hívják. A vörös kormány­lap, a Népszabadság a Rektor úr hosszú nyilatkozatát közli. Ha hosszú is e rektori meg­nyilatkozás, munkatársunk úgy érzi, célszerű lesz azt az aláb­biakkal mégis megtoldani:) Rektor úr! Őszintén sajnálom, hogy az ön esetében nem hasz­nálhatom a világ minden egyete­me rektorának kijáró, sok évszá­zados latin megszólítást: „Mag­­nifice Rector!” Ebben a klasszikus címben benne van ugyancsak szá­zadok óta a tudományos pályákra készülő­ egyetemi ifjúság mélysé­ges tisztelete, felhajtása a “rec­tor magnificus” előtt, aki az ő szemében felette áll koroknak, rendszereknek és politikai irány­zatoknak és képviseli az emberi szellem legnagyszerűbb vívmányát­­— az objektív tudományt, önt azonban a pesti lap mun­katársa cikkében így titulálja: “a rektor elvtárs Dr. Antalffy Gyula, stb.”. Eszerint Ön ma nemcsak a Szegedi Egyetem “rectora”, de egyben “elvtárs” is. Elvtárs két ff-el és y-nal is. Lehet, hogy ez is “kommunista vívmánynak” szá­mít ma otthon, — én azonban a “rektor-el­vtársat” tragikomikus képtelenségnek és a “rectori” te­kintély ostoba meggyalázásának tartom. Miként az alábbiakból kitűnik, ■— teszem ezt joggal. A vonalhű pesti újságíró elvtárs ugyanis ar­ra volt kíváncsi, mi a Szegedi Egyetem jelenlegi rektorának vé­leménye a nemrég lezajlott (va­lóban “zajlott”!) moszkvai XXII. pártkongresszus világrengető ha­tározatairól? Miben mutatkozik annak hatása a magyar egyetemi ifjúságra, ill. a magyar népre? Szólt pedig a cikk szerint az Ön válasza ekként: “­az egyetemisták és pro­fesszorok, kommunisták és pártonkívüliek egyaránt meg­értették a moszkvai kong­resszus után, hogy az embe­riség ragyogó jövő előtt áll, s hogy ez a jövő ma szinte kézzelfogható valóság, m­ely közel áll hozzánk.” Nem tudom, t, rektor-elvtárs, milyen széles az Ön tenyere, mennyi fér a markába? Hogy Ön már szinte benne is érzi azt a bizonyos “ragyogó jövőt”, amely még Kruscsev szerint is legkoráb­ban 1980-ban leszen a szovjet dol­gozók osztályrésze ama bizonyos kommunista paradicsomban, ame­lyet Lenin óta (1917) egyfolytá­ban ígérgetnek a nélkülöző nép­millióknak? Mo­ndom, nem isme­rem a tenyere méreteit, azt azon­ban tudom, hogy a magyar dol­gozók marka legtöbbször csak az üreset markolhatja... Szíves engedelmével én is elte­kintek a részletektől, a statiszti­kai bizonyító adatokról az üres markolást illetőleg és követem az Ön példáját: beszéljünk csak az “eszméről”,­­ a kommunizmus bolseviki változatáról! Vagyis ma­gáról a rendszerről. Egészen vilá­gosan arról, amely a moszkvai pártkongresszus világrengető ha­tározataival Ön szerint immár markolható közelségbe hozta “az egész emberiség ragyogó jövőjét”. Ú­gy vélem, hogy a jövendő­mondás és a tudomány két kü­lönböző dolog. S hogy aki a ket­tőt akár mint egyetemi rektor, akár mint elvtárs összekeveri, az vagy nem való a rektori székbe,­­— vagy mint élvonalas párttag, sürgősen likvidálandó lenne ... Önről, aki valamelyik tudo­mányágnak doktora, feltételezem, rendelkezik a logikus gondolkozás adományával. Akadémiai művelt­ség és látókör enélkül elképzelhe­tetlen! Az alábbiakban erre az ön akadémiai képzettségére ap­­pellálok és olyan tényeket közlök, amelyekről ön se a hazai, se a moszkvai sajtóból nem értesülhet. S ha ön a tudós koponyájával méri le e tények súlyát és azok várható következményeit, úgy akár már holnap vagy lemond a rektori méltóságáról, amit most súlyosan kompromittált, vagy visszaadja a párttagsági igazolvá­nyát és elvonul egy kolostorba ve­zekelni. Íme a megcáfolhatatlan tények, — méghozzá egy iskolá­zott marxista számára, — mint aki vélelmezhetőleg Ön is: 1. a kommunisták számára is léteznek olyan alaptételek, ame­lyekre egész rendszerüket felépí­tik és amelyekhez éppen ezért hozzányúlni, s azokon változtatni nem lehet. Az egyik ilyen főalap­­tétel így szól: a szovjeti társa­dalmi rendszerben lényeg­es hiba nincs, s így az a legtökéletesebb rendszer, amely az emberi fejlő­dés mai stádiumában elérhető volt. Nos, a közelmúlti moszkvai pártkongresszus ezt az alaptételt, ezt a tartóoszlopát az egész bol­seviki rendszernek nemhogy meg­erősítette, de alapjaiban megin­gatta! Kiderült a kongresszuson, hogy a rendszer nemcsak hiba nélküli, de legalább olyan hibák­ban leledzik, mint a nem-kommu­nista rendszerek! A marxista el­mélet szerint u.i. a politikus min­denütt és minden időkben nem más, mint megtestesítője, képvi­selője az éppen létező társadalmi rendszernek. Egy kapitalista po­litikus a kapitalista rendszert képviseli,­­ a kommunista a kommunizmust. Eszerint pedig az a Sztálin, akit Kruscsev már 1956- ban detronizált és a mostani kongresszus még a hulláját is ki­dobta a Kreml-i mauzóleumból, mert bebizonyult, hogy az a nép­ellenes gonosztettek sorozatát kö­vette el, s annyi éven át milliók szenvedését és halálát okozta. — nos, akkor az a rendszer, amely­ben lehetséges volt egy ilyen ször­nyeteg garázdálkodása, nemcsak a lehető legtökéletesebb, de any­­nyira tökéletlen, bűnös és gonosz, hogy azt nyugodtan a vádlottak padjára kell ültetni! 2. a második alaptétele a mar­xizmusnak szól ekként: a kom­munista rendszer az egyetlen, a­­melyben a népek békében élhetnek egymással, a háborús konfliktu­sok közöttük kizárva! Lenin ma­ga ezt így definiálta: a kapitalis­ta imperializmus az egyetlen igazi oka a nemzetközi konfliktu­soknak; zúzzuk össze a kapitaliz­must, s vége a konfliktusoknak; kommunista rendszerben élő né­pek között csak testvériség és béke lehet! így az elmélet... És a valóság? Nos, pontosan a moszkvai pártkongresszus döntöt­te­ le most ezt a második tartó­oszlopot is! Kifakadt a régen gennyesedő kelés: Moszkva és Pe­­king szembekerültek egymással, Albániát meg egyenesen kidob­ták a “kommunista népcsalád” kö­zösségéből, ahogy Titot is már 12 év előtt kizárták abból. Az egész bolseviki felépítmény, — 44 év munkája! — ma recseg-ropog min­den eresztékében! A két táborra szakadás máris megvan: a kis vazallusok egy része Pekinget vall­ja példának, a másik kitart Mosz­kva mellett. A folytatás csak ez lehet: további szakadások, — s akkor már háromfelé. Mert, ha egyszer elindul a sejtoszlás folya­mata, — azt megállítani nem le­het! így tanítja­­. rektor-elvtárs a társadalmak “biológiája” — ki­vált, ha rákos sejto­szlásról van szó... Gondolom, ez a két megcáfol­hatatlan közelmúlti tény alkalmas lesz arra, hogy önt egy kissé el­gondolkoztassa. S egyben kiáb­rándítsa abból a vörös rögeszmé­ből, mely szerint máris a markuk­ban van önöknek ama bizonyos “ragyogó jövője az egész embe­riségnek”. Én ezt annyira nem veszem ko­molynak, hogy súlyos kétségeim vannak még az ön egyéni kis jö­vőjét illetőleg is! Ebben a számára jóreménységben búcsúzik a szege­di “ el­vtárs-rek­tortól” — minden megkülönböztetett tisztelet nélkül, honfitársa: Dr. R. K. Vadnay László ezredes: A USA háborús készültségben RIADÓ A 1961. október 15-én a NÓRÁD (North American Air Defense, Északamerikai Légvédelem) köz­pontjába külföldi újságírók láto­gattak. A demokrácia hazája nem titkolózik. — Mindig ilyen csendesek itt a napok? — fordult az egyik ripor­ter Útikalauzukhoz, Sam West őr­nagyhoz. — Lettek volna itt egy éve, mi­kor elszabadult a pokol, — mo­solygott az őrnagy. Az izgatott kérdésekre elmesélte a háború utá­ni idők legkritikusabb perceinek történetét, amikor majdnem elin­dították az amerikai atombombák ezreit a Szovjet lebombázására ... RIADÓ! A NÓRÁD központban, Colora­do Springsben felcsengtek a “vö­rös” telefonok. Húsz tábornok és törzstiszt rántotta fel a kagylót, majd csapta le és rohant olyan tempóban a térképterembe, mint még soha a sűrűn ismétlődő gya­korlatokon. “Coca Color” a gyakorló riadó fedőneve. Most azonban a szolgá­lattevő tiszt, Robert L. Could ez­redes egyszerre kiáltotta húsz te­lefonba : — Coca Color actuail! A tisztek s­zámára ezt azt je­lentette: ütött az X óra. Ez nem gyakorlat többé, hanem halálosan komoly dolog. A USA-t félórán belül rakétatámadás éri! Az atom­­visszaütésre a startjelet azonnal ki kell adni! 1960. október 5-én, délután 3 óra 15 perc volt. Amikor a tisztek a térképterem­be érkeztek, a hatalmas plasztik­falon a vörös szám a riadókészült­ség 3-ik fokát mutatta. Amikor székeikbe zuhantak, a 4-es szám villant fel. Amikor kezüket a kap­­csológombokra helyezték, a ké­szülékek az 5-ik fokot jelezték. Emberi agy értékelte ki ezeket a fokozatokat ilyen villámgyor­san? Nem, ezt a munkát elektron “agyak” végzik. Ember erre kép­telen. Grönland jégmezőin és Alasz­kában négy óriási (egyenként 250 millió dollár értékű) radarkészülék áll. Mindegyik 50 m magas és 120 m széles. Sugárnyalábjaik mesz­­szire végigpásztázzák a légteret. Ezek a BMEWS (Ballistic Mis­­sile Early Warning System — Külső jelzőrendszer rakéták ellen) hálózatának sztárjai, melyek meg­állapítják ellenséges rakéták fel­­ HOLDBÓL lövését. A radarral összekötött elektron Vagyak” pedig meghatá­rozzák a rakéták helyzetét, repü­lési irányát, magasságát, sebessé­gét, várható becsapódási pontját,­­ és a perceket, ami még a sa­ját légvédelem rendelkezésére áll. * A NÓRÁD öt riadókészültségi fokozata: 1. “Valami nincs rendben! Min­denki legyen a helyén!” 2. “Készülj fel komoly esetre!” 3. “Valami közeledik a konti­nens felé. Az elektron készülékek most ellenőrzik, ellenséges rakéta ez, vagy szatellit, ködspirál, vagy más hasonló objektum. Értesítsd a SAC (Strategic Air Command — Stratégiai Légi Parancsnokság — központját és Washingtont.” 4. “Támadás valószínű. Atom­bombázók startoljanak, rakétákat kilövésre előkészíteni!” 5. “Ellenséges rakétatámadás!” 1960. ok­t. 5-én, délután 3.15-kor az elektron készülékek az 5-ös készültségi fokot mutatták! De a startjel kiadása elmaradt. Valami nem volt rendben! * Az elektron “agyak” önműködő­­leg jelzik először nagyobb, majd fokozatosan szűkülő elipszisekkel a rakéták várható becsapódási pontjait. Ezek az elipszisek a fali térké­pen most nem mutatkoztak. Hány perc van hátra az első becsapódásig? Az időjelző mutatók is mozdu­latlanul álltak. Csak a célszámláló jelezte a be­repülő objektumokat egyre na­gyobb tömegben. Mi történt? S főképpen mi lesz most? Kiadja valaki a támadási parancsot és talán tévedésből el­indít egy nukleáris háborút, vagy vár és ezzel kockáztatja a légvéde­lem akcióképességét és a vissza­­csapás hatásosságát? Az elektron­készülékek csak adatokat adnak és kiértékelnek. A végső döntés nem az ő felada­tuk. Ez, ezekben a percekben C. Roy Siemon kanadai tábornagy, a NÓRÁD helyettes parancsnoká­nak kezében volt. A parancsnok, S. Kuter US tábornok eg­y órával előbb egy C-118-cal ellenőrző út­ra ment. A tábornagy villámgyorsan cse­lekedett. — Hol van Kruscsev? — kér­dezte telefonon a titkos­szolgá­lat vezetőjét. — New Yorkban — hangzott a felelet. Ha a vörös diktátor a NN-ben szónokol, az oroszok nem támad­hatnak — következtette logikusan Siomon. Utána Grönlandon, a Thule-i radarállomás megfigyelő tisztjét hívta. Másodpercek alatt jelent­kezett. — Honnan jönnek az objektu­mok? — Norvégia felől, Sir. — Sebesség? — Nem tudjuk megállapítani. — Mennyi a radar “echo”? — 3,5 másodperc. L E F U V Á S ! Ez a felelet döntő volt. A tá­bornagy tudta, hogy háborúról nincs szó. További 5 perc múlva megállapították, mi történt. Té­vedtek az elektron “agyak”, vagy a radar mondta fel a szolgálatot? Egyik rém. Csak az történt, hogy a radarkészülékek sugárme­zejébe olyan tárgy ütközött, ami­re senki se számított.­­Egy égi­test, amely majdnem 250.000 mér­földre van a földtől, a Hold, a­­mely méltóságteljesen emelkedett Norvégia horizontja fölé. * A radarok elcsípték a jámbor égitestet. De a lassú mozgás és a felszállás iránya arra késztette a kiértékelő “agyakat”, hogy ki­kapcsolják az Amerika felé irá­nyuló támadás lehetőségét. Ezért nem mérték a sebességet és nem jelezték a becsapódásig terjedő időt. S mivel a Holdnak nem volt szándékában a USA-ra zuhanni, a készülékek logikusan “gondol­kodva” kizárták az elipszisek és becsapódási pontok jelzését­. De mivel a kiértékelő “agyak” 3.600 mérföldre vannak beállítva, a holdtávolságot erre a határra redukálták és a nagy holdfelü­let miatt minden sugárvisszaverődést új objektumként jeleztek. * Azt a kb. 100.000 “békés célt” — jórészt katonai és polgári re­pülőgépeket — amelyek naponta benépesítik az amerikai légteret, az elektron “agyak” már eleve ki­selejtezik. De senki se gondolt ar­ra, hogy velük a holdat is megis­mertessék. Ez volt ezen a kritikus­­napon a tévedés forrása. De miért nem ismerték fel ko­rábban az óriási radarkészülékek a Holdat? Mert csak egy nappal előbb helyezték őket üzembe. * Várjon Slomon tábornagy zse­niális kérdése nélkül: “Hol van Kruscsev?”, megindul az atomtá­madás a Szovjet ellen? Mennyi életbe került volna a fatális té­vedés? De az is bizonyos, ma már nem lenne szovjet probléma a földön ... Az eset után időszerűvé vált a kérdés: kitörhet-e tévedésből egy atomháború? S ha már a bom­bák a levegőben vannak és raké­ták süvítenek a célok felé, vissza lehet azokat még idejében paran­csolni? Mi biztosít a “véletlen” ellen? Az amerikai biztonsági rend­szabályok 99,99%-ban kizárják a tévedést. Ennek részleteiről leg­közelebb. Repülőposta viszi lapunkat Európába A SZABAD MAGYARSÁG MEGRENDELHETŐ ÉS ELŐFIZETHETŐ NÉMETORSZÁGBAN: Baky András megbízottunknál, München 45, Pragerstr. 8/1.­­ Előfizetési díj egy évre 40, félévre 20, negyedévre 10 DM. Postacsekkszámla: München 161.829. Tel.: 317-242. Más euró­pai országokból nemzetközi postautalvánnyal, vagy kuponnal lehet megbízottunknál előfizetni. FRANCIAORSZÁGBAN: Almásy & Cie., Paris, XI. 5. Rue de Charonne. Tel.: Vol. 72-87 C.C.P. 7380-06. Előfizetés egy évre 50 NF., számonként 1 NF légiszállítással. Ugyanott magyar könyvek és magyar hanglemezek­ is kaphatók. Előfizetéseket bármely országból elfogad. AUSZTRÁLIÁBAN: E. Hanway, 455 Bridge Road, Richmond, E. J., Melbourne, Vic. — Tel.: JB 5410. Az érdeklődőket kérjük szívesked­jenek részletes felvilágosításért megbízottunkhoz fordulni.

Next