Szabad Művészet, 1948 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1948-11-01 / 11-12. szám

osztályöntudattal, ami maradéktalanul érvényesült még leghevenyészettebb, néhányvonásos ötle­teiben is. S mégsincs stílusában semmi primitív, festményei akár a Cézanne-izmus legvirágzóbb variá­cióival is elbírják az összehasonlítást, éppen mert zárt körben mozognak, szellemiségük egységes, nem igazodnak jobbra-balra vélt és korszerű sémákhoz, hanem a műgondhoz ragaszkodva alko­tójuk világát közvetítik, az élet által meghatározott szabályok szerint. A szerves egyszerűség, az ágálás nélküli tárgyilagosság tette Nagy Balogh teljesítményét nagyjelentőségűvé. Nagy István (1873—1937) mindehhez a szegényparasztság krónikáját csatolta. Fárad­hatatlan országjáróként dolgozott ezer és ezer lapon állítva emléket a látottaknak. Állandó ván­dorlása bámulatosan sokrétűvé varázsolta anyagát, bizonyítandó, hogy a társadalom egyetlen különálló rétege is mennyi különbséget, módosítást, eltérést hordoz magában a termelési lehe­tőségek, földrajzi meghatározottságok alapján. Ismerte jól a zselléreket és uradalmi cselédeket, földmunkásokat és törpebirtokosokat, s még festészetében is az ő nyelvükön beszélt. Ma már NAGY BALOGH JÁNOS : A művész anyja (olajfestmény)

Next