Szabad Művészet, 1949 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1949-07-01 / 7-8. szám

az apotheozis-képek bizonyítják okmányszerű hitelességgel. A „műfaj“ mesterei között olyan művészeket találunk, mint Zichy Mihály, Lotz Károly, sőt a fiatal Vaszary János is alkotott egy-két ilyen szellemű illusztrációt. A típus modern, dekoratív-szecessziós változatát Jaschik Almos teremtette meg, századunk húszas éveiben. Ha ezeket a képe­ket nézzük, sóvárogva gondolunk vissza Grimm Vince, vagy Jankó János naív közvet­lenségére, népi zsánerképeik esetlen, primitív őszinteségére! ... Az „apotheozis“ vál­fajának csődjét Révész Imre egyik „túlihletett“ illusztrációja mutatja be legpregnánsab­­ban. Az „Egy gondolat bánt engemet“ című nagyszerű vershez készült ez a rajz. Petőfi halálsápadt, hullasovány arccal, beesett, de lángokat szóró szemmel fekszik egy kórházi ágyon, s az előtte álló ünnepien szép, madonnaszerű apácára szegzi pa­rázsló szemeit. A festő a kórházi hangulatot érezte e vers legfőbb tartalmának! A halál­líra kispolgári mélakórjában oldotta fel a robbanó dinamikájú „Világszabadság“ kicsengésű verset! Megszerkesztette a vers ellenmuzsikáját... A kísértetidéző misz­ GREGUSS IMRE (1856-1910): „Gyors a madár, gyors a szélvész” (Fába metszette Morelli G. 1874) 2? 6

Next