Szabad Művészet, 1951 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
ipar múltjának jelentős dokumentuma teljes restaurálást igényel. A letűnt korszak művészettörténészei kevés figyelmet fordítottak a népi jellegű emlékek felkutatására. A kiállítás ezen a téren is értékes munkát végzett, mikor kiterjesztette figyelmét a budai, provinciális ízlésű, népies díszítésű épületekre is. A magyar romanticizmus egykor nevezetességszámba menő és kevéssé ismert alkotását is láthatjuk, a Harmath utcai csősztornyot. A téglány alakú, emeletes, nyeregtetős, lakóépülettel összeépített, kissé erődszerű megfigyelőtorony a romanticizmus első, korai alkotása (1844). Ez most szükséglakás. Ugyancsak bemutatja az egyik kép a 19. század első feléből származó egynyílású, kőalap és tégla felépítményű, körszeletes boltozású Rákospatak-hidat, mely bombatalálatot kapott, s melyet nem építenek újjá, mert a patakot más irányba vezetik. A kiállítás túl azon, hogy igen nagy és értékes anyagot gyűjtött egybe s azt jól csoportosítva, szemléltető módon mutatta be, bizonysága annak, hogy a szocializmus megvalósítása felé haladó ország a múlt művészi alkotásait nemcsak elismeri, és megbecsüli, hanem mindazt ami érték, megtartani és ápolni kívánja. Koós Judit A FŐISKOLAI HALLGATÓK NYÁRI VÁZLATAI A Képzőművészeti Főiskolán tanulságos kiállítást rendeztek a növendékek nyáron készített vázlataiból. A kiállítás célja az volt, hogy bemutassa az I—IV. évfolyam növendékeinek nyári művésztelepi munkásságát. A túlsúlyban lévő akvarellek és ceruzarajzok mellett számos szén-, kréta- és tusrajzot is láthattunk, de csak egy olajfestményt. Ezt elsősorban gyakorlati okok magyarázzák: a főiskolások könnyen szállítható s egyszerűbben kezelhető eszközöket vittek magukkal a nyári művésztelepekre. Az egyetlen olajkép Debreczeni Zoltán munkája ügyesen megoldott ablakos lovat ábrázol. A rajzok közül kiemelhetjük a IV. éves Schey Ferenc kaszáló és ivó parasztot ábrázoló tollrajzait és a másodéves Végvári János ceruzarajz fa-tanulmányát. A képek formátuma általában kicsi, hiszen a vázlatokról van szó. De a nagyobbméretű kompozíciót is képviseli néhány darab. Tematika szempontjából különbözőek a vázlatok. Túlnyomó többségükön helyesen tükröződik az a törekvés, hogy dolgozó népünk életét, a munkafolyamatok egy-egy fázisát, munkásportrékat, a falu életének konkréten megtörtént eseményeit igyekeznek főiskolásaink lerögzíteni. Bár a hallgatóknak a művésztelepeken alkalmuk volt elmélyedően tanulmányozni a dolgozó nép életét, mégis szívesebben fordultak a tájkép felé. Pedig dolgozó munkásságunk és parasztságunk élete és harcai szerte az országban sok nagyszerű témát adnak. Ki kell emelnünk a II. éves Bazsonyi Aranka Falurészlet és Tájkép című akvarelljeit, a III. éves Balogh István cséplést ábrázoló munkáját. Az elmélyedő valóságmegfigyelés és valóságleírás tekintetében sok biztató eredmény mutatkozik. A fiatal művészek állattanulmányaikon a mozdulatok egész sorát igyekeznek lerögzíteni. (Kis János I. éves növendék tollrajzai.) Minél behatóbban próbáljuk megismerni a részleteket is, annál közelebb kerülünk az egész természet hű tükrözésének teljesítéséhez. A realista mindig és mindenütt a jellemzőt, a fontosat emeli ki, de ahol szükséges, a legapróbb részletekbe is be tud hatolni. A mozgás lerögzítésekor a realista ábrázolás megkívánja, hogy az anatómiával is tisztában legyen a művész, ez a tudás megóvja a tévedésektől. Nem véletlen, hogy Leonardo da Vinci és annyi más művész az izmok és izomcsoportok lehető legpontosabb megfigyelésére törekedett. A kiállításon néhány kisplasztikai művet is láthattunk. Szánthó Bélának a bányászmunka dicsőségét hirdető plakettjei az egyes munkafázisok helyes megfigyeléséről tanúskodnak. Kiemeljük még Nagy Sándor női fejet ábrázoló éremdomborművét is. A kiállítás anyaga meggyőz bennünket arról, hogy fiatal művészeink helyes úton járnak, van mondanivalójuk. Ideológiai és szakmai ismereteik gazdagodásával mind könnyebben lesznek képesek megfelelni annak a várakozásnak és bizalomnak, mellyel dolgozó népünk kíséri munkájukat. Koós Judit A FŐVÁROSI GÁZMŰVEK képzőművészeti szakosztálya képkiállítást rendezett a vállalatnál alkalmazásban lévő, javarészt főiskolát végzett művészekből álló művészcsoport munkáiból. A kiállított festmények és rajzok nagy része üzemi munkaábrázolás, de néhány jól sikerült tájkép, csendélet és arckép is szerepel a tárlaton. Ősz