Szabad száj, 1948 (3. évfolyam, 1-49. szám)

1948-03-27 / 10. szám

“• Mutasd meg min nevetsz megmondom ti vagy! ! (Neo pudsab mondás) FRÄ­HER Végre egy bűn, ami nem a férj fejére szólt!». Gyiklovicsné azt mond­­az urának: — Jenő, adjál száz h­alot. — Minek? — Akarok venni ma­imnak egy tavaszi ka­pót. — Mi, te száz forintot isz egy kalapért, kiú­tja felháborodva Gyik­­vics­­— hiszen ez valá­­gos bűn!­­— Ez téged nem izgal­­m, — nyugtatja meg (­iklovicsné — ez­ a bűn­­ én fejemre fog szállni. OKOS NŐ VOLT... «Mindjárt azok után, kik a legmagasabb ál­­sokat­­öltik be, azokat unalom a legjobban, kik ezeket az áfásokat segíik», vidámé du Vaiitenon) Blip­, f­inkfi Panna... •— Hogy tetszett neked a Ginka Panna?. — Nagyon. Igazi centenáriumi darab.­­— Hogy-hogy, centenáriumi? — Minden száz évben egyszer lehet ifi ■­*,« a tavasz — Csak így tudom so­­dtatni, mert minden imit megállna... Gyereklogika A kis Gabit elviszi apja az állatkertbe., A teve előtt hosszan álldogálnak és nézik az öreg teve mellett ugrándozó kölyök­­tevét. —­ Látod, fiam, — ma­gyaráz ,az apa — ez a teve, a sivatag hajója. Gabi nézi a hatalmas állatot, aztán a kölyök­­tevére mutat:­­— És az a kicsi mel­lette, az a mentőcsónak? MINDNYÁJAN TAPASZTALHATTUK «Nagy eredmény, ha egy magasra emelkedő barátunk megmarad jó ismerősünknek». . . (La Bruyére) MINDEN PERCÉRT KÁR! Egy asszony bemegy­ a műszerészhez és megkérdi, hogy készen van-e t­ár a s­iket férje hallócsöve, amit tegnap javítani adott be. — De drága asszonyom­­— mondja a műszerész — megmondtam, hogy csak holnap lesz kész, miért, olyan, sürgős? .—* Azért, mert még ana szeretnék veszekedni vele. Mmáin'niiiim lán­'b­irt MUtnuiirumgragncnir ihmnnivtny n»* on rm TÁRLATON Nagy cirkusz a makadámiai nagycirkuszban MAR A BOLHÁK SE...? Makadámia hasonnevű fővárosában vendégszere­pel egy cirkusz, amelynek főap­rakciója az idomí­tott medve. A medve, az idomító parancsára előbb leül, aztán lefekszik, végül pedig szabályosan köny­­nyezik. Az idomító fel­­ajánlja, hogy aki le tud­ja ültetni a medvét, az kap 100 maravédit. Az ismert nagyvállalati p. cégvezető erre lesiet k * .manézsba, valamit súg a­­ medve fülébe, mire az­­ általános csínádkozásra * leül. Erre az idomító azt­­ mondja, hogy fizet 500­0 maravédit, ha le is tudja­­ fektetni a medvét.­­ A cégvezető ismét súg valamit a­­ medvének, mire az lefekszik. Az idomár most már maga is elképedve fel­ajánlja, hogy, ha a cég­­vezető meg is, tudja rí­­kalni a medvét, akkor fizet 1000 maravédit. A cégvezető harmad­szor is súg valamit a medvének, mire az sírva­­fakad. ’S», Sfc sfc­om, ' A B A N K B A N — Beszélhetnék a fő­nökével, fiatalember? — Hogyne, fiatal, csi­nos hölgyeket mindig sziveden fogad. —­­Akkor mondja meg neki, hogy itt a felesége. Az idomár kényszere­dett képpel fizet , és a cégvezető visszaül a pá­holyába. A páholyban ül a főnöke, a vezérigazgató is, aki lelkesen gratulál neki,, majd halkan meg­kéri!!: • — Mondja, cégvezető úr, tulajdonképpen mit súgott a medvének? ~ Hát először meg­­,s súgtam neki, hogy mit­­ keresek­ én a vállalatnál , és erre­­leült. Azután J megsúgtam neki, hogy p mit keres a vezérigaz­* gató úr, amire elvágni J dott. Végül közültem ve­­l te, hogy mit keresnek * nálunk a kistisztviselők ! és erre sírva fakadt... — Istenkém, Istenkém, megszólalásig hasonlít ! szegény megboldogult Riskánkhoz... — Mi az? Kolléga úr csak mászik? — Na halifa?... mit igazán nem merek ugrálni. A MIX Eli Soránkövic? Sopk& — Mi az, urak, nem szűk az új keverék? (Vasi rat­a) VEZÉRCIKK A súlyos gondokkal küzködő makadámiai polgár felkeresi a tudós rabbit és így szól hozzá: — Nehéz a sorom bölcs férfiú, sok a teher és kevés az eredmény, adj tanácsot, hogy mikép segíthetnék magamon. Az agg tudós a következő adomával válaszol: , — János gazda lova a legégetőbb munkaidőben lesántul. Sűrű fel­­vakarások után János gazda arra az elhatározásra jut, hogy a szomszéd faluban lakó ásvány komájától kér kölcsön lovat. Vidáman nekivág az ötkilométeres útnak. Az első kilométernél így morfondíroz: — Milyen szerencse, hogy az embernek van egy jó­­ komája, aki ki­rántja a csávából. Jó ember az ásvány, együtt­ is katonáskodtunk, bizton kisegít... ... A második kilométer után így­ okoskodott magában: — Husze’ igaz, ami igaz, neki is szüksége lehet ilyenkor a lóra,­én se könnyen nélkülözném ilyen dologidőben, dehát nem azért a komára, hogy ide ne adja!... A harmadik kilométer után már halkabban dünnyögött: — Koma ide, koma oda, úgy vélem, nem könnyen fogja ideadni, mert a múltkor is behívott pálinkázni, oszt nekem,kellett még az övét­ is kifizetni... A negyedik kilométerkőnél egy kicsinyég megállt. — Tán legokosabb vóna visszafordulni, mert úgy sem fogja ideadni... De a nemjóját a lovának, most már csak azért is elmegyek oszt meglátjuk. Éppen odaér az ötödik kilométerhez és látja, hogy ásvány­ gazda a kapuban áll és pöfékel. János gazda megáll előtte, aztán rárivall: — De az irgalmát kendnek, tartsa meg magának ezt a göthös lovat!... — Nem értem, — mondotta nagybúsan a makadámiai polgár, — az a tanulság ebből a történetből, hogy ne is reménykedjem a helyzetem ja­vulásában? _ — Ellenkezőleg gyermekem, — nevetett az ősz írástudó, — ebből az a tanulság, hogy aki nem bízik az eredményben, az ne is vágjon neki az útnak, mert hit és remény nélkül nem fog semmit elérni. NŐK ÉS FÉRFIAK — A nő azért megy férjhez, hogy belépjen a nagyvilági életbe, a férfi azért nősül, hogy kilép­jen belőle. (H. Taine) MIRE J­Ó AZ UNICUM? Az igazság rávan, mint a gyomorkeserű; az íze nem jó, de használ az egészségnek. (Balzac) AZ IDEGEN SZA­VAK ELŐNYE ! ■ " ■ 1 ' . Két régi szocdem politikus beszélget. — Te, nekem nagyon, tetszik a Marosán Gyurka. Mondhatom, hogy tip-top ember.­­—• Mi az, hogy tip-top? — feleli a másik. ~~ Direkt Komitfó... Színte elképzelhetetlen Egy kis mexikói város­kában a polgármesterosz így szól az obershérifosz­­hoz: — Halija, szenor! Már három hete egy peso pénzbírság nem folyt be. Hát senki sem ment át szabálytalanul az utcán? Senki sem kotorászott a más zsebében ? Senki nem­ szidta a shérif őszi­ szerve­­ket ? Botrányfokozó ré­­szegember sem akadt? Hát miféle rendetlenség ez? AJJAJ... «Az ostobaság rendít­hetetlen; minden táma­dás megtörik rajta». (Flaubert) Tsalafinia tanmese egyes közéleti férfiak tiszta jelleméről Charlie Chaplin, a fehér vászon ragyogó humorú komikusa, mint egy ván­dorló angol színtársulat tagja kezdte pályafutását. Egyik este egy lord szerepében kellett fellép­nie. Az igazgató azonban rémülettel vette észre, hogy Chaplin fekete, nyakkendőt kötött fel a frakkhoz. — Hát maga nem­ tud­ja, — kiáltott rá a di­rektor — , hogy estélyi ruhához fehér nyakken­dőt használnak? —­ Bocsásson meg, igaz­gató úr, — felelte szo­morúan Chaplin — de ez volt a­­ legszebb fehér nyakkendőm. JVagftp frtsztt wtffilMifcosaiet «Fiatalabb éveim­ben én is birkózó voltam». Azért kapta Nagy Imre, A ház elnöki széket, Mivel dobni tudja ő A tisztelt ellenzéket. ANGYALI TÖRTÉNET Az öreg harangozó pipájából kellemetlen illat árad. Meg is szólítja a lelkész­ . — Mit szív maga, János bácsi, hogy ilyen rossz szaga van? — Az út mentéről szedegettem fel, tiszteletes uram. — Ejnye, ejnye, aztán jó az? — Hát pipába csak megteszi, de bagónak nem merném ajánlani.

Next