Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1949-01-01 / 1. szám

­ÍRJÉVI SZÁM ÁRA 70 FILLÉR VEZÉRCIKK Az ifjú makadémiai politikus felkereste a tu­dós rabbit és megkér­dezte: — Mit kell tennem o­ bölcs férfiú, hogy jó po­litikus legyen belőlem? Az őszfejű aggastyán megsimogatta selymes szakállát és elmesélte a következő történetet:­ '«Volt egyszer egy hí­res és kiváló politikus és annak volt egy jogász fia. Egyszer a fi­ú felke­reste dolgozószobájában az apját és így szólt: ■ Apám, én is híres politikus szeretnék lenni, taníts meg engemet a politikára.. ’ Az apja bólintott , és így, szólt: — Mássz fel fiam, a szekrény tetejére, hunyd be a szemed és behúnyt szemmel ugorj le. Én majd elkaplak. A fiú felmászott a szek­rény tetejére, behúnyta szemét és leugrott- Az apja azonban félreállt, nem kapta el , és a fiú alaposan megütötte ma­gát a padlón. Nagy ne­­hezen feltápászkodott és nyögve panaszolta: Apám, te becsaptál engem, nem kaptál el. —­ Na látod fiam — felelte a híres politikus —■, mára eleget tanultál. Mert jegyezd meg ma­gadnak fiam, hogy a po­litika első tétele: ne higgy még az apádnak se! Itt elhallgatott a tudós férfiú és az ifjú maka­­dámiai politikus megkér­dezte: Az a tanulság eb­ből v­olt bölcs aggastyán, hogy­ a politikus ne higy­­gyen senkinek? — Azt éppen nem mondom — felelte sze­líd mosollyal az ősz írás­tudó —, hanem inkább azt, hogy a jó politikus­nak mindig nyitva kell tartania a szemét, mert l®** különben könnyen meg­ütheti magát... Könnyű a gengszternek Ne, Johny, kis magzatom, melyik játék kell? MIKOR GAVALLÉR EGY FÉRJ? Pipere találkozik ez utcán Fussekloviccsal és így szól hozzá: — Egyáltalán nett értelek. El akarsz válni a fele­ségedtől és mégis vettél most neki egy gyönyörű bundát? — Mit csináljak — mondja Fuszekiovics —, kije­lentette, hogy enélkül nem jelenik meg a válóperi tárgyaláson. *- Tessék kérem mélyes sóhajtól??!... LUMPOLÁSUTÁN C" —-----r~J -sCm c­earc$' - __^ Saran i, cv/(s 3 ...o r® ^ "" " -J (Várnai f És,még mondja valaki, hogy nem körülöttünk forog a világ: Az első 1949-es gyermekszáj A kis Lili így szól újév napján édesanyjához: — Anyuka, ha most megint fiatalabb leszel egy évvel, akkor én törvény­­telen gyerek vagyok? sz c VIDÉK! HISTÓRIÁK * Mi 01 a Cs. R. I tar? fi Minden hájjal megkent a pes­ti társaság látogatta m­eg a minap a jónevű­ vidéki szőllősgazdát. Régi ismerősök, mindnyájan nagyon szeretik kitűnő barátjukat, akinek egyéb­ként remek borai vannak és hát arra persze mód­felett büszke is. A vendégek a kölcsö­­nt kis üdvözlés után ingujj­­ra vetkőzve telepedtek le a pircé közepén álló hosz­­szú gyaluló­asztalhoz s miután jóféle kolbásszal, remek zsíros paraszt­­sajttal megvetették az ágyat, kezdődött a bor­kóstolás. A gazda az első , fajtából odahozott egy kancsóval, ki ki elmélyed­ve kortyolgatta s miután komoly arccal összenéz­­ték, a zsűri alnöke meg­hozta döntését:­­— Ez A-osztályú bar. A házigazda felnézett. — Mi az az A-osztály? — kérdezte. — Avas — hangzott a válasz. Jött a másik bor. —­ Ez már B-osztály. — Hát az mi? •— Büdör. A Posta esete az :s ■ — Látod Csirip? Ezt a * g tetőt azért tették ide,,g b hogy legyen hová búj- “ , nukk, ha .esik az eső, ■ És így ment végig. Aihányféle bor jött, mind A rangot kapott. Az osztá­lyok a következők vol­tak: C — cefre, D — do­hos, E — ecetágy, H — hű de rossz, I — ihatat­lan, K — komisz, L — lőre, Ny «- nyúlós, P — pimpós, S — seprő, U — uborkáié, V — vizes, Z — zavaros. Miután az egész rang­soron végigmentek és mind leszóltak a, sárga földig, azt kérdezte a fő­hóhér: — No, több nives? — Van még egy fajta — mondta a házigazda — de azt nem hozhatom nektek. —* Miért? — Mert az €&. R. V.­­bor. — fi# mi az a C*. .. ■v.? . —Csak Rendes Ven­­dégeknek, itt# Kissa. okos verebekkell E heti ejnye-bejnye rovatunk A Hírlap __ legutóbb! BSZKRT-panaszai közt olvastuk az alábbi pa­naszt: «A trambuliokon a luf­­fu­lsó ,ajtót is be lehet, csukni. Amikor’ csikorgó hidegben megkérdeztem a kalauzt, miért nem csukják be mégsem, ta­nácstalanul vállalpont.­ Ejnye-ejnye, már a BSZKRT is nyitott hagy egy hátsó ajtót?... A Szabad IS ép egyik mostvasárnapi valóban színvonalas cikkében kritikát gyakorol néhány üzem felett, amelyekben tervszerű elem is folyik­­ a termelés, így többek kö­zött mint írja :—'w: egyik öntödében fordult elő, hogy motorfeld­et akarták önteni. Más lett az öntésből...» Elismerjük a Szabad Nép rosszatásának jogos­ságát. Elvégre a Szilvesz­ter az egyetlen megenge­dett nap az esztendőben, amikor úgy szokás ólmot önteni, hogy az öntvény­re bízzuk, hogy mi jöj­jön ki belőle... Ugyancsak a Szabad Nép egyik aranyvasár­napi cikkében diadallal írja: «,nem panaszkod­hatnak a férfiak sem, mert a férfipapucs is ol­csóbb lett az idén, mint tavaly volt.­ Sem Volt elég a nők egyenjogúsítása? Tetejébe még a­ férfipapucs is ol­­­­csóbb lett! És még ne is panaszkodjunk?». y * . . A Magyar "• Ködtönis in­ítvasárnapi száma közli a földművelésügyi miniszternek a vágásra szánt szarvasmarha, bor­jú és juh forgalmának szabályozásáról szóló rendelete kiegészítése tárgyában kiadott rende­letét, amelynek első pont­ja így kezdődik: ter­­vemhes szarvasmarhái, továbbá két és fél éven aluli tenyésztésre alkal­mas nőivarú szánkás mar­ink...» No, végre tudjuk, hogy is kell tisztelni a tehenet, hogy meg ne sértsük... Adni vagy nem adni... Napok óta­ erről folyik a vita, nyílt és,titkos meg­beszéléseken, liftben, lép­csőházban, kapu aldis. Adni vagy, nem, adni? Már mint újévkor borra­valót a házmesternek. — Adni kell — aján­lotta egy szűrő­vizsgán­ még át nem esett lakó óvatosan —, egy ház­mester sokat tud... —­ Ügy van­­— helye­selt buzgón egy csinos társbérlő-hölgy a harma­dik emeletről —, én is adok, persze a­­ viszo­­nyaimhoz képest... — Akkor gavallér le­het —- súgta oda a köz­­megbízott-helyettes neje az egészségügyi, gondo­zónőnek —én bizony nem adok — folytatta ,emelt hangon —, na­gyobb jövedelmük van,, mint egy egyetemi tanár­nak. — Nem erről var­ szó — mondotta a tömbmeg­bízott —arról van szó, hogy a borravaló hatá­rozottan megalázó" jel­legű juttatás. Én­ ezen az alapon nem adok. — Én azon az alapon nem adok, mert nincs —­­jelentette ki a kettős könyvelő, úgyis mint osz­tályidegen —, egyéb­ként igen rendes népek, az asszony a múlt hé­ten köszönt a feleségem­nek ... —, Nem kell annyit vi­tázni — fejezte be a kapu alatti tanácskozásr­a , házbéli borbély­­—, fo­gadjunk, hogy a ház­mester az idén nem is fog boldog újévet kí­vánni fütyül­ő a lakók pénzére. És neki lett igaza. Új­­év reggelén hiába keres­tük a rózsacsokros név­jegyet­ az ajtóban. Se híre, sem hamva. Már mint a házmester névje- I gyének... Ellenben ott Találtuk a háziúrét Szabó Vilma Próbálási szenvedély Azt his»« «Z­ej­­tet jobban nekem­­ • • (Newwerker) A LEGÉDESEBB KÉPSZÁMLÁLÁSI VICC Annus, a kis máodeves, büszkén mondja a baká­jának : —•­ Téged is beirtalak a népszámlálási ívembe, Jóska. — Aztán miért?­­ — Mert az egyik rubrika azt kérdezte: volt-e kA tana? Erre én beirtam, hogy nemcsak volt, hanem, van is!­­ Őrségváltáskor­ 48. Hát Sósam, most te jössz sorra, de én­ azért kitartok a posztomon, mert az nem egy évre, ha­nem évezredekre szól!

Next