Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1949-01-01 / 1. szám
Emlékeztető — így talán jobban fog emlékezni rám. A korcsolyapályán találkoztunk, (Collier)! Ha a férj illusztrál... ! Kghnné újságot olvas,, majd hirtelen felnéz és ígyszól az urához: — Mondd, Samu, mindegy az, hogy az ellenzék megy a miniszterelnökhöz, vagy a miniszterelnök megy az ellenzékhez? .1 ' — Dehogy is mindegy —• válaszol Kghn. — Mondok rá egy példát. Ha egy lány megy a rabbihoz, az a lény egy lány és a rabbi egy rabbi. De ha a rabbi megy egy lányhoz, az a lány nem egy lány és az a rabbi nem egy rabbi. ÉDES BARÁTNŐ A művésznő új otthonában fogadja barátnőit. Egy remekfaragású antik szék előtt megállva, ezt mondja: — Ezt a széket tegnap kaptam az uramtól a 26-ik születésnapomra. — Ez tényleg az aradra vall — jegyzi meg az egyik barátnő —, neki szoktak a születésnapok mindig csak évek múlva az eszébe jutni. Pestre érkezett a lispei földgáz —■ Szabad a karját, kisasszonyom? Elvezetem új otthonába, a Gázgyárba. Egyből — hármat, avagy a bürokrácia újabb bravúrja Az Építésügyi Minisztérium hivatalos közleményében olvastuk, hogy megszűnik az Állami Építéstudományi és Tervező Intézet. — Hurrá! — rikkantottunk örömünkben. — Mégis leegyszerűsítik a bürokráciát. Csakhamar azonban ajkunkra fagyott a kurjantás, mert a közleményből kiderült a továbbiak során, hogy «a megszűnő hivatal ügykörét átveszi az Építéstudományi Intézet (ÉTI), az Iparépület Tervező Intézet (ITI) és a Magasépítési Tervező Intézet (MATT)-» Szóval egy helyett három... Na, de nem baj, legalább gyönyörű rövidítéseket találtak ki az új hivatalok számára. Hiába, látszik, hogy Darvas miniszter civilben kitűnő író. Tehát jól jegyezzük meg: ÉTI, ITI és MATI. Most már majd megy minden, mint a karikacsapás. Ez viszont TUTI! «ítélet éjszakája» Ne tessék megijedni, ez nem valami véres riportnak, hanem Ház Gyula új darabjának a címe, melyet a Madách Színház mutatott be. Kár, hogy a kiváló színműíró ilyen rémdrámára emlékeztető címet választott, hiszen a darabban mindössze két gyilkosság történik, mert a harmadik, amikoris a derék aty megfojtja elsőszülött fiát, inkább affélekisebbfajta családi viszálynak minősíthető. De ez csak később következik be. Előzőleg van az első felvonás, amelyet szereplők és nézők egyaránt szerencsésen túlélnek, pedig nem veszélytelen a dolog, mert hiteles feljegyzések szerint az unalom is lehet halálos. A másik két felvonás azonban annál izgalmasabb. Különösen megrázó a kislány és a munkásáruló álszocialista vezér szóharca. Itt egészen újszerűt produkál az illusztris író, a drámaírás terén. Az alig, felserdült belnó Ugyanis olyan megrendítően naiv és átlátszó trükkökkel csalja ki az öreg, körmönfont politikusból a legnagyobb titkokat, hogy annak még egy tízéves pesti srác sem dőlnebe, de persze percig sem vitás, hogy a pesti srácokban van a hiba. A végén, a derék aty fájdalmasan, illetve, pardon, fájdalmasan csalódik elsőszülött fiában, a gazságokban megőszült SS-tisztben, mire megfojtja. Na, de a dolog nem megy olyan simán. Előzőleg parázs Vita keletkezik derék aty és elsőszülött fi között arról, hogy melyik az igazi Németország? — Az én Németországom! — harsogja az aty. — A te Németországod! — üvölti a fi. A párbeszéd egyre hevesebbé ragozódik. — Nem igaz! Az ő Németországa. — A mi Németországunk! — A ti Németországtok! így ragoznak jóideig és amikor a változatos dialógus és drámai ragozás eléri a főpontját, jön a megfojtás. Mindenesetre ez is újítás a dramaturgia terén, mert ez az első darab, amelyben ragozva gyilkolnak. Ezután bejön az egész együttes és hosszas ideológiai vitát folytatnak, természetesen a terem felett, mely -harmadik újításkép mindvégig a színen marad. Nekünk nagyon tetszett a darab, főleg azonban Lehotay, a mindig kiváló Kemény László és Tapolczay Gyula művészi alakítása és sikert is jósolnánk, ha nem láttuk volna, hogy az előadás után, az egyik konkurrens színigazgató igen elégedett és jókedvű volt. Márpedig az ilyesmi mindig gyanús. A konkurrens színigazgató arca csak úgy sugárzott az örömtől. Olyan vidám volt, mintha Háy-jal kenegették volna... Király Dezső Nagyapó a jétékboltbann — Elég volt uram, ha nem veszi meg, hagyja abba! (pour Toys) ILLUSZTRÁLT VEZÉRCIKK Bognár József: „Az állam és egyház közötti kérdések mindaddig nem rendezhetők, míg Mindszenty áll a magyar katolikus egyház élén.“ Női hajban vörös lesz a divat Két pesti férj beszélget a kávéházban. A feleségem kétségbe van esve, hogy nem festheti a haját: — Miért nem festheti? *— Mert vörös haj lesz a divat és neki vörös haja van. MEGFEJELT ! Színek és elvek KÖZMONDÁS % Nagy politikai vita folyik egy társaságban. Már ahogy ilyenkor szokás, élesen és csípősen boncolják egymás elveit, felfogását, esetleges meggyőződését. Az egyik «-Jobb ma egy túzok, * vitatkozó rátámad a másikra. „„„ Egyáltalán nem értem hogyan lehet ilyen színű elveket vallatni mint holnap egy vereb.» - Ezzel úgy vagyok ■«- felelte a másik , mint az a költő, akit Gyullay Pál (Karinthy) a megkérdezett, hogy miért visel világoskék mellényt. A költő így felelt: -r- Nem azért viselem, mert világoskék, hanem azért, mert mellény. BRANDY KAPITÁNY NAPLÓJÁBÓL: — A népszámlálás anynyit jelent, hogy egy nép megszámoltatott. De nem jelenti egyben azt is, hogy megméretett... Szenzációs ajándékunk! Köztudomású, hogy a papírhiányra való tekintettel egyetlen lap, így tehát a Szabad száj se kedveskedhet az olvasóknak naptárral. A Szabad száj azonban nem azért Szabad szál, hogy ne találjon valamilyen áthidaló megoldást. Hoszszas töprengés után úgy határoztunk, hogy az adott lehetőségeket kihasználva mégis adunk naptárt olvasóinknak. Tmé: HÉTFŐ KEDD SZERDA CSÜTÖRTÖK . PÉNTEK SZOMBAT VASÁRNAP Vágja ki és gondosan őrizze meg! Jövő héten újra használhatja! Ha 52 példányt vásárol, egy komplet Szabad száj naptára tesz! Előfizetőink és példányonkénti vásárlóink a «vasárnap»ot pirosra festhetik. A Újévre: KIRÁLY REZSŐ vidám könyve és a többiek Ára kötve 15 forint, fűzve 10 forint. Kapható a szerkesztőségben és a kiadóhivatalban AJAJ, MÁR AKKOR IS... Óh barátaim, senki sem barátunkY41.sW.érfel EZÉRT NEM KELL SAJNÁLNI ŐKET — Az irigyember élete olyan, mint a fényes kirakatok előtt ácsorgó koldusé. (C. de Criz) Téli ■— Miért nem teszed le a kalapot? -I- Tiszta hülye vagy. Húsz fokos hidegben? APJA FIA A tanító úr a TV. B.-ben éppen a cserebogarakról tart előadást, amikor észreveszi, hogy Polgár Pali fia maga elé mered és nem figyel. — Polgár Pista — szól rá —hány lába van tehát a cserebogárnak?!? A gyerek csodálkozva néz végig rajta, összecsapja a kezeit és elképpedve kiált föl: — Na, tanító úr, magának is irigylem a gondjait! — -~ **■*•/*srtr - - Térjek ünnepi öröme á mibőség idején Te vagy az, Jenő? ■ Nem kérem, én Kálmán vagyok,A HÁROM MOLNÁR FERENC ANEKDOTA A maiak talán nem is tudják, hogy a világhírű író, társalgásban talán még ragyogóbban szellemes, mint írásaiban és ilyenkor önmagával is szívesen csúfolódik, ő maga mesélte ezt a kedves történetet. Fiatal házas korában, sehogysema tudott rászokni a rendes életre, többet volt kávéházban, mint otthon és rendszerint hajnaltájt vetődött haza. Felesége, Vészi Margit, —maga is kiváló írónő —, sokat zsörtölődött vele emiatt és próbálta megnevelni a bohém írót, aki azonban sehogysem akart szót fogadni. Történt pedig, hogy a Liliom, az első pesti premierjén szörnyen megbukott. A házaspár az előadás után hazament és Vészi Margit szemrehányóan szólt az urára: — Most pedig fogadja meg, hogy ilyen darabot többé nem ir. — És látjátok, fejezte be a történetet Molnár finom öniróniával —, ezt az egyet azóta is megfogadtam ... Van Molnár Ferencnek egy elmélete, melynek az a címe, hogy Az Isten Íróasztala. Eszerint a Jóistennek van egy íróasztala, azon mindenkinek ott van a figurája, és, ha valamelyik földi ember túlságosan nagyra van valamivel, és túlzottan önhitté válik, akkor a Jóisten ad neki egy fricskát, hogy lepottyan az íróasztalról. Egy ízben Vészi Margit addig unszolta az írót, aki imádta Pestet és sehogysem akart innét kimozdulni, míg egyszer aztán rávette, hogy Londonba utazzanak. Molnár mindent rettenetesen int és vitáit az úton, az aszszony viszont mindenért határtalanul lelkesedett. Különösen imponált veszi Margitnak, hogy Dovernél, egy hatalmas daru kiemeli a vasúti poggyászkocsit a hajóból és ráteszi a parton a sínekre. — Mit szól ehhez? kérdezte az asszony. Az író unottan legyintett. — Ez is valami? És mi történik, ha egyszer elszakad a kötél? — Ugyan kérem, — felelte fölényesen Vészi Margit —, hogy képzel ilyet. Egy angol kötél nem szakad el! — És bumm! ebben a pillanatban valóban megtörtént az amire sem azelőtt, sem azóta nem volt példa. Elszakadt a kötél és a poggyászkocsi mindenestől, a vízbe zuhant. A Jóisten fricskázott egyet az íróasztalán. .. Nagyobb társaságban arról beszélgettek, hogy az ember legfőbb kötelessége, hogy jót cselekedjen. Ezzel kapcsolatban mesete el Molnár a következő történetét: — Az első világháború elején, amikor a sebesült vonatok érkezése még friss szenzáció volt, kimentem Nádas Sándorral a Keletire, hogy riportanyagot szerezzek. Az egyik vagonból lehoztak hordágyon egy súlyos sebesültet, aki fájdalmában keservesen ordítozott. Nádas megsajnálta szegényt, odament hozzá, vigasztalóan megveregette a vállát és résztvevően mondta: — Nem kell elkeseredni, öreg fiú. Meglátja hamarosan meggyógyul — A sebesült katona azonban erre elkezdett még keservesebben jajveszékelni, mert kiderült, hogy Nádas Sándor épp a sebesült vállát veregette meg. Itt elhallgatott Molnár és a társaság egyik tagja megkérdezte: — Jó-jó, de mit akarsz ezzel mondani? — Azt, — felelte Molnár Ferenc —, hogy nem elég, ha az ember jót akar cselekedni. Szerencse is kell hozzá... Szeplős hölgyek figyelmébe! Azt kérdi a hölgy az orvostól: — Igaz-e, doktor úr, hogy az uborkaevéstől elmúlik a szeplő? — Igaz, de csak egy esetben. — És pedig? — Ha az a szeplő az uborkán van.