Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1949-07-14 / 29. szám

«Sok apró dloPag valóban semmi­ség, amíg nevetünk rajta, de sé­relemmé válik, mihelyt komo­lyan vesszük.» (Carlyle) FILLER 1949 /etliíes 14 Vannak még mázéis em&ecek ! Van ez így néha Kueerka és Pilinckai sikkasztás miatt állnak * bíró előtt. A bíró egyszerre csak így szól Kucorkáhez: — Hogy van az, hogy a maga vallomása homlok- egyenest ellenkezik bűntársáéval? — Na ja — mondja Kucorka —-, ha ő mást ha­zudik. Bubela ujságalja Fii-erének: — Hallotiaá? Parajkai egv ai!tész*reRcsétlenség feiyián teljesen elvesztette az enafékeiőleheíségét. — Szerencsés ember — m end ja Ficere —- ez az 6 múltját tekintve, csak kellemes lehet neki. Tehénszemponi Az gazdasási válság egy iroda tükrében — Mondd, hát érdemes volt tönkreíenniök ezt a sok szép füvet? (Concorde) 1 ■' • srw — Az ég szerelmére, legalább beszélgessenek, mert megőrjít ez a csend ... No, ha ennek « gondolatát kitalálja, akkor elhiszem, hogy jő a gép. (Gáspár Antal rajza) j Háklis cmb er A fogat legalább pótolni lehet... A kis korcsmában már magasra hágott a hangulat. Az egyik szesztesfvér nagyképűen kijelenti, hogy minden ital ízéről megmondja, hogy mcsoda. — Fogadjunk, hogy nem találod ki, — ajánlja fel nyomban az egyik haver. A pasas szemét bekötik egy zsebkendővel, a fogadást felajánló kis emberke előhúz egy üveget, odanyujlja az ízszakértőnek. Az átveszi az üveget, egy jó nagyot húz be'őie, de a következő pillanat­ban már ordítozva és káromkodva köpködi kifelé az ifókát. — Te ütődött — ordítja dühösen, amikor kicsit, magához tér. —•, hiszen ez petroleum voir. — Az igaz — bö’inf komolyan a kis emberke —, de milyen fájta? FŐ A REND Koesincsák leutazik Szentesre és az ottani temetőben keresi egyik *!h*ft rokona sírját. Hosszas, és hiábavaló keresés után megkérdezi a temetőőrtől: — Mondja, öregem, nem tudja véletlenül, hol van Macunka Leó sírja? — Hát így nem tudom megmondani, — mondja az őr —, de tessék meg­mondani, cmíg élt, kinek a betege volt? — Doktor Vihornyák kezelte. — Az mór más. Akkor ott nyugszik a nyárfáiul balra, mert jobbra a Babunka doktor, hátul meg a Csiholya doktor kuncsaftjai feküsznek. «Illúzióink olyanok, mint a Ingáink, az elsők maguktól hullanak ki — a kcsőhhieket nagy fáj­dalmak mellett húzza ki az élet.» (Valtour) A hét legédesebb találós kérdése PRECÍZ NEJ Csomonyákné a' Balatonnál nyaral és a következő levelet írja haza a fékjének: „Drága apukánif ifivel időm van. hát írok. De mivel nincs mit írnom, hát zárom levelem. ’ Csókol hű feleséged.“ — Tudod, hogy ki a legnagyobb optimista? — Na? — Aki nagyon gazdagon nősül és azt hiszi, hogy' születendő gyerek rá fog hasonlítani. Két qyöngykagyló beszélget avagy a víz alatt is vannak gsndok Fele se tréfa ... «Egy igazi humoristát komolyságáról lehet fel­ismerni.» (Anatble Francé) EZ BIZONY IGAZ «A lélek addig marad fiatal, amíg lelkesedni tud.» (Jean Blaise) NOTOBBLET IDEJÉN Karpinecéknél cseng a telefon. Karpinec fiata­labb leánya veszi fel a kegylót: — Halló, nem kérem, Mária nővérem pilla­natnyilag nincs itthon. A húga van a telefon­nál: 57 kiló; 1 méter 59 magas, szőke, teltkarcsú, kékszemű! — Egyr napi elzárásra ítélem koldulás miatt —, mondja ki az ítéletet a reitdőrbíró. i —- Tessék mondani ka­pitány úr, hogy van ez a dolog? Azt mondják, hogy az ajándékozás milyen szép erény. Aki meg el­fogadja az Ajándékot, azt becsukják. Hát akkor hol ilt az erény? Nem kell félni, emberek, jut minden vidéknek! (Szsgethy István rajza) — Itt a Szabad szói Üj szerkesztősége! Újból hív- | juk, kedves olvasónk. Ne ■ felejtse el. a rejívényver- a seny beküldési, határideje:® július 15. £ ■ B3ÍIBan«IISIEII9[3XXKaBIH* « — A jövő héten lesz a a menyasszonyom szülé­ül tésnapja és még nem •jj tudom, hogy fogom ki- | izzadni neki az ígért ■ gyöngyöt... — Miért — válaszolja — Na jól van, iá! van mérgesen a páciens —, kérem, fölösleges izgulni, mit gondol, hogyan? segítünk a dolgon, — ,5 csillapítja az orvos. — * Megfogjuk szépen ope- e rálni, s kivesszük azt a a lovacskát. ■ Különszoba, aztán ope- , ráció, narkózis, az orvo- “ sok hozzá sem nyúlnak, « de mikor visszaviszik a » beteget a műtőből a £ szobájába, beállítanak £ egy szép fekete mént is “ a szobába. £ Műkor a- beteg rnagá- g hoz tér a narkózisból/ b az orvos kedves szevak­* kai a lóra mutat: ■ — Látja, kiszedtük a * lovat. Itt van a lovacska, | amelyik rugdaiódzott a ■ hasában. £ A beteg erre mérgesen ’£ így szél: £ Öokferkám, ne ug­rossen, svindli ez egész. ” — Miért? I — Mert én egy szürke £ lovat ettem meg. Az egyik kórházban vizsgálatra jelentkezik egy ember. Meglehető­sen kövér, hatalmas po­cakkal rendelkezik. Az orvos kérdésére, hogy mi a baja, kereken kije­lenti: — Megettem egy lo­vak ‘.és megfeküdte a gyomromat — Egy egész lovat megevett? — kérdezi gyanakodva az orvos.-— Természetesen ! Csak nem képzeli, hogy eav fél lovat eszek meg? — és most nyomja a gyomrát, ugye? — . kér­dezi szelíden ez orvos. — Ha' csak nyomná! De rúg is! — A ló? ■ — Igen. —- A -gyemrében? — Hét hol rúgne má­sutt, he megettem'! — Csek nem ez; «kar­ié menacRi, hegy élve nyelte le? — Gyerekek, ne msrhóskedieíok, ez autóbusz nem túri menni a röhögéstől. ("Kép szöveg nélkül.) SoüÉlafeiÉüiípe! lap a debreceni eiyeiem i> Itt van Beírás az afüiinliiiaial E heti legeslepfdebSSdebb viccünk <j ~~ Te, Lulu, «míg e ; szinteket e nem hagytuk, i nehogy- kccérkadni merj énekem a kormányossal!... Az óvatos mama Indul a nevető autóbusz «Komlón Vili és társai autóbuszon in­dultak . vidéki körútra.» v . * bfeiSA Jlx Haiőkereszielő

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék