Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1949-12-29 / 53. szám

Tolsztoj mondotta: Ha nincs erőd az égésre és a világításra, akkor legalább ne ár­nyékolj! G­yerekszáj — Apu, Anglia olyan, mint a hegedő, ugye? — Miért? ! — Mert a balkéz tartja és a jobb játszik rajta (üzen­ik Pü­ski, Varsó) Fő a kultúrál Hollywoodban egy a kereszténység első éveiben játszódó filmet forgatnak 112 apost­ol lép a felvevőgép elé. — Állj! — ordít a rendezőre a producer. — Mondtam már, hogy ennek a filmnek grandiózusnak kell lennie! Ne spóroljanak kérem! Ebben a jelenetben­­ legalább 1200 apostolnak kell fellépnie! (Mucha, Varsó) Marcos humor A cseh nép humora nemcsak arról közismert, hogy józan, egészséges, hanem arról is, hogy mindenkor a csehek szabadságáért folytatott harcánál egyik esz­köze is volt. Emlékeznek a vi­lgirodalom egyik leg­humorosabb alkotására a Svejk­re? Ebben Ferenc József császárt következetesen Procházkának nevezik. Elmondom az eredetét. „Procházka" magyarul sétát jelent, de egyben a leggyakoribb, mondhatni legközönségesebb cseh család­név is. Rettenetesen elterjedt név ez a „Procházka“, olyasféle, mint nálunk a Szabó, vagy Kovács, azzal a különbséggel, hogy van valami kétségkívül kémi­kus, nyárspolgári jellege is. Szóval, ha egy cseh a „Procházka“ szót hallja, okvetlenül először a család­névre gondol és csak másodsorban a „setá“-ra. A monarchia idején történt, hogy új híd épült Prá­gában. A csehek örömét az azonban erősen lerontotta, hogy az általuk gyűlölt Ferenc József adta át ünne­pélyesen a hidat a forgalomnak. A hídavatás után a legnagyobb cseh képeslap, a „történelmi“ pillanatot ábrázoló címlappal jelent meg. A kép a császárt ábrá­zolta, amint elsőnek sétál át az új hídon. A kép alá­írása pedig csupán ennyi vét: „Séta az új hídon.“ „Séta“ azonban annyi, mint „Procházka“ és mi sem természetesebb, hogy a jóh­imorú csehek inkább családnevet értettek alatta, mint sétát. A képeslapból hihetetlen mennyiség fogyott el A lapot kézről-kézre adták egymásnak az emberek. — Láttad a vén Proch­ázkát? így maradt a gúnynév a császáron. Soha többé nem nevezték valódi nevén.★ A náci megszállás alatt született meg Prágában a következő vicc: A 11-es vilangós a kanyarban lassítva halad a Vencel-téren. Elől a perronon, a vezető mellett egy cseh álldogál újságjába temetkezve. A villanyosra egy náci tiszt ugrik fel, egyenesen az olvasó cseh tyúk szemére, aki fájdalmasan felüvölt és ököllel belecsap a tiszt arcába. A náci megtántorodik, támaszték után kapkod, ám ekkor hirtelen megfordul a vezető, le­kapja a kapcsolókulcsot és úgy fejbekólintja vég a nácit, hogy az váres fejjel esik ki a villanyosból Amikor a vizsgálóbíró kihallgatja az ese­t térbelijeit, az utas így védekezik: — Elmerültem az újs­ágba. Egyszerre rettenetes fáj­dalmat érzek Vanki a tyúkszememre ég­rett. Fájdal­mamban azt sem tűbben, hogy mit teszek, ökölbe szorult a kezem és ütöttem. — Ezt megértem — mondja a vizsgálóbíró és a kocsivezetőhöz fordul —, de maga miért ütött? — Miért? — hangzik a válasz. Azt hittem, hogy már elkezdődött.* És nemsokára valóban elkezdődött. Ám a cseh s nép hősies ellenállásából nem hiányzott a humor fegyvere. A Vörös Hadsereg m­i­denüb átlépte a Kárpátok láncát és feltartóztathatatlanul nyomult előre. A csehek a föld alatt szervezik ellenállását i,­­ és felkészülek a végső leszámolásra. Egy napon röpcédulák és falraga­szok jelennek meg Prága utcáin. Üzleti reklámhoz hasonlítanak és ez áll rajtuk: „Most szerezze be náciszükségletét! Amíg a készét tart. Nemsokára nem lesz.“ Fejér István Két orosz közmondás Ha a galamb az Istálóban született is — még nem jó. Kövess el egy bűnt kétszer, harmadszorra már nem fog bűnnek tűnni neked. EZ AZTÁN A SIKER Egy amerikai gyáros felajánlotta angol kol­légájának, hogy a Marshall-terv keretében se­gítségére lesz. Segítette egy fél évig, segítette egy évig, s mivel nagyon érdekelte, hogyan vá­lik be segítsége a gyakorlatban, kábelezett angol kollégájának, hogy számoljon be az üzlet ál­lásáról. Az angol gyáros azonnal visszakábele­zett: „Minden tervszerűen megy, ön megígérte, hogy lábraállít, ígéretét teljesítette. Éppen ma kellett eladnom az autó­mat . “(Strael, Szófia) " Egy hónapja szinte dé­zsából öntik a ..helyen­ként futó esőt". Eddig mindössze négy új eső­köpenyt és öt új frizurát kellett csináltatnom miat­ta. Egyébként orvosnő vagyok, de hosszú prak­­szisom alatt először ta­lálkoztam olyan beteg­séggel melyről most be­számolok. Az egész Igorral kezdő­dött. Igor a fiam. Még tavasszal belázasodott. A bűnös a szomszéd tüzér­ezredes. Igorka tőle kap­ta a betegséget, ez két­ségtelen. De ne kerteljünk. Az ezredes labdarúgómérkő­zésre vitte Igorkámat. Lázban égett a CDK-ért és Igor ugyanaznap kez­dett lázban égni a iparia­kért. A magam részéről egy kukkot sem értettem a dologból. Hát számít az, hogy ki rúgja a lab­dát a kapuba? Ha, teszem fel a Spartakban a roko­naim játszanának, akkor mint jó nagynénihez il­lik, sok sikert kívánnék nekik. Mivel azonban nemhogy rokonom de még ismerősöm sem ját­szik egyetlen csapat,van sem, hát miért izgulnék? E mellett nem is sze­­retem a futballt Durva szórakozás. A játékosok a lábukkal, a nézők a szájukkal gorombáskod­­nak. Jobban szerelem a hangversenyeket Kép­zeljék el mi történnék, ha a művész C­t fogna a helyett és a közönség ráüvölten­e: — Favágói De ne tréfáljunk. Igen kelleme­len eset történt. Ezredes szomszédunk hosszabb időre elutazolt Mi legyen Igorral? Láza állandósult. Éjjelenként ijedten hallgattam, hogy álmában kapusokról, gó­lokról mormol. Ha pedig a Spartak ját­szik, nem lehet o­tthon tartani. Egyedül viszont nem merem elengedni hiszen még oly kicsi és még agyonütné egy kire­pülő lesállás . Szóval kénytelen vol­tam elkísérni a mérkő­zésre. Mire nem képes egy szerető anya a fiacs­kájáén. Ültem a tribünön és unatkoztam. Egyáltalán nem tanultam érdekesnek, hogy a füvön 22 ember szaladgál, rugdalják egy­mást és néha eltalálják a labdát is. De Igor más vérbeli szurkoló ismeri a játékosoknak meg a becenevét is. Cérnahang­­ján időnként felrikoltott: — Rúgd! .. Gyerünk, most belel... Micsoda fa­vágó! ... Kiá­ltani!... Amikor Igort már a tizedik mérkőzésre kel­lett elkísérnem, jobb hí­ján kezdtem nézegetni a játékot. Igazán, semmi különös... Hanem a Di­namo mégis más, mint a többi! Különösen a kö­­zépcsa­cr. De a jobbhát­­véd se az utolsó. És itt azután óriási vita tört ki köztem és Igor között. A gyerek nem hagyta a Spartakot. Hogy a De­mentyev így és a Szokolov úgy. Helyes, igaz, de kik ezek Homicshoz képest? És Szolovjev? És Besz­­kov? Nem, ma már nem tudok elmaradni a pályá­ról, ha a Dinamo játszik. Magától értetődik, hogy a kritikus pillanatokban kötelességemnek érzem én is kiállásokkal biztat­ni a csapatot. — Szorítsd, ne hagyd!... Szóval a zuhogó eső­ben kezd­em én is fut­­ball-lázban égni. A Dina­móért. Igorkámat különben az utóbbi időben már sok­kal jobban érdekli a hor­gászás. Éjjelenként gilisz­tákról álmodik. Örülök, hogy ilyen hasznos és nemes sporttal foglalko­zik. Akszanov is horgá­szott. Csehov is. Lehet, hogy Turgenyev is. Mostanában Igor min­dig csak alkonyattájt tér haza a folyóról, s így egyedül kell a mérkőzé­sekre járnom. Tegnap hatalmas zápor volt, egész berekedtem. Nem az esőtől A kiabálástól. Úgy érzem, gyógyíthatat­lan vagyok. (Krokodil) * 64 * A dollár és az oroszlán (Cirkusznak is lesütik) . * V (B. Jefimov rajza) Karácsony elött — Tudja, ez meglepetés lesz a feleségemnek és azt szeretném, hogy találgatnia kelljen. Csinálja úgy, hogy ne ismerhessen meg nyomban... (Mit 49, Prága) EZ ÍGY VAN! Az egészséges nem hisz a betegnek, a jól­lakott nem hisz az éhesnek és a nőtlen nem hisz a nősnek. (Strser, Szófia) A nagy áruház első emeletén, idősebb néni­ke fordul az egyik ki­szolgálóhoz. A férjét szeretné valamivel meg­lepni karácsonyra. — Hát talán vegyen neki egy szép nyakken­dőt —, ajánlja a kiszol­gáló. — Nem jó — csóválja meg a fejét a nénike —, a férjemnek hosszú sza­kálla van és nyakkendőt nem visel. — Akkor talán inget, épen ma kaptunk első­rendű minőségben... •— Az se jó. Tudja, a férjemnek hosszú sza­kálla van, nem érdemes új inget hordania. — Hm, hát mi lenne akkor, ha egy erős nad­rágszíjat venne neki? — Az sem ér semmit. Maga fiatalember nem tudja elképzelni, hogy milyen hosszú szakálla van a férjemnek. — Akkor igazán nem tudom — válaszolja ta­nácstalanul a kiszolgáló —, de mi lenne, ha ajándékul megtalpaltat­­ná a cipőjét?! (Svobodné Stovo, Prága) Egészen kézenfekvő! — Gondolod, hogy ki­bírjuk addig, míg segít­ségünkre jönnek? — Miért ne? legfel­jebb, ha már nem bí­rom, akkor kezet cseré­lek. (Zycie Warszawy) 3 0 0 0 0 0 ) Biztos- e, tévedés? (Adenauer nyugatnémetországi „kancellár" Természettudományi Múzeumba költözött,­ hivatala a bonni Bocsánat, tévedni tetszik. A kancellár úr ott ül az íróasztal mögött. (Romár,a Litera. A virágnak megtiltani nem lehet Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bátor­talan,­­naiv fiatalember, aki álmai leányának egyszer egy csokor vi­rágot vitt. A leányka a virágnak úgy megörült, hogy a fiú nyakába ugrott és egy csókot nyomott az arcára. A fiatalember erre felkap­ta a kalapját és rohant az ajtóhoz. — Miért szalad el? — kiáltott utána redten a leány. — Csak nem bántottam meg?! — Dehogyis! Csak ro­hanok még egy csokor virágért! (Krokodil, Moszkva).

Next