Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1949-12-29 / 53. szám
Tolsztoj mondotta: Ha nincs erőd az égésre és a világításra, akkor legalább ne árnyékolj! Gyerekszáj — Apu, Anglia olyan, mint a hegedő, ugye? — Miért? ! — Mert a balkéz tartja és a jobb játszik rajta (üzenik Püski, Varsó) Fő a kultúrál Hollywoodban egy a kereszténység első éveiben játszódó filmet forgatnak 112 apostol lép a felvevőgép elé. — Állj! — ordít a rendezőre a producer. — Mondtam már, hogy ennek a filmnek grandiózusnak kell lennie! Ne spóroljanak kérem! Ebben a jelenetben legalább 1200 apostolnak kell fellépnie! (Mucha, Varsó) Marcos humor A cseh nép humora nemcsak arról közismert, hogy józan, egészséges, hanem arról is, hogy mindenkor a csehek szabadságáért folytatott harcánál egyik eszköze is volt. Emlékeznek a vilgirodalom egyik leghumorosabb alkotására a Svejkre? Ebben Ferenc József császárt következetesen Procházkának nevezik. Elmondom az eredetét. „Procházka" magyarul sétát jelent, de egyben a leggyakoribb, mondhatni legközönségesebb cseh családnév is. Rettenetesen elterjedt név ez a „Procházka“, olyasféle, mint nálunk a Szabó, vagy Kovács, azzal a különbséggel, hogy van valami kétségkívül kémikus, nyárspolgári jellege is. Szóval, ha egy cseh a „Procházka“ szót hallja, okvetlenül először a családnévre gondol és csak másodsorban a „setá“-ra. A monarchia idején történt, hogy új híd épült Prágában. A csehek örömét az azonban erősen lerontotta, hogy az általuk gyűlölt Ferenc József adta át ünnepélyesen a hidat a forgalomnak. A hídavatás után a legnagyobb cseh képeslap, a „történelmi“ pillanatot ábrázoló címlappal jelent meg. A kép a császárt ábrázolta, amint elsőnek sétál át az új hídon. A kép aláírása pedig csupán ennyi vét: „Séta az új hídon.“ „Séta“ azonban annyi, mint „Procházka“ és mi sem természetesebb, hogy a jóhimorú csehek inkább családnevet értettek alatta, mint sétát. A képeslapból hihetetlen mennyiség fogyott el A lapot kézről-kézre adták egymásnak az emberek. — Láttad a vén Procházkát? így maradt a gúnynév a császáron. Soha többé nem nevezték valódi nevén.★ A náci megszállás alatt született meg Prágában a következő vicc: A 11-es vilangós a kanyarban lassítva halad a Vencel-téren. Elől a perronon, a vezető mellett egy cseh álldogál újságjába temetkezve. A villanyosra egy náci tiszt ugrik fel, egyenesen az olvasó cseh tyúk szemére, aki fájdalmasan felüvölt és ököllel belecsap a tiszt arcába. A náci megtántorodik, támaszték után kapkod, ám ekkor hirtelen megfordul a vezető, lekapja a kapcsolókulcsot és úgy fejbekólintja vég a nácit, hogy az váres fejjel esik ki a villanyosból Amikor a vizsgálóbíró kihallgatja az eset térbelijeit, az utas így védekezik: — Elmerültem az újságba. Egyszerre rettenetes fájdalmat érzek Vanki a tyúkszememre égrett. Fájdalmamban azt sem tűbben, hogy mit teszek, ökölbe szorult a kezem és ütöttem. — Ezt megértem — mondja a vizsgálóbíró és a kocsivezetőhöz fordul —, de maga miért ütött? — Miért? — hangzik a válasz. Azt hittem, hogy már elkezdődött.* És nemsokára valóban elkezdődött. Ám a cseh s nép hősies ellenállásából nem hiányzott a humor fegyvere. A Vörös Hadsereg midenüb átlépte a Kárpátok láncát és feltartóztathatatlanul nyomult előre. A csehek a föld alatt szervezik ellenállását i, és felkészülek a végső leszámolásra. Egy napon röpcédulák és falragaszok jelennek meg Prága utcáin. Üzleti reklámhoz hasonlítanak és ez áll rajtuk: „Most szerezze be náciszükségletét! Amíg a készét tart. Nemsokára nem lesz.“ Fejér István Két orosz közmondás Ha a galamb az Istálóban született is — még nem jó. Kövess el egy bűnt kétszer, harmadszorra már nem fog bűnnek tűnni neked. EZ AZTÁN A SIKER Egy amerikai gyáros felajánlotta angol kollégájának, hogy a Marshall-terv keretében segítségére lesz. Segítette egy fél évig, segítette egy évig, s mivel nagyon érdekelte, hogyan válik be segítsége a gyakorlatban, kábelezett angol kollégájának, hogy számoljon be az üzlet állásáról. Az angol gyáros azonnal visszakábelezett: „Minden tervszerűen megy, ön megígérte, hogy lábraállít, ígéretét teljesítette. Éppen ma kellett eladnom az autómat . “(Strael, Szófia) " Egy hónapja szinte dézsából öntik a ..helyenként futó esőt". Eddig mindössze négy új esőköpenyt és öt új frizurát kellett csináltatnom miatta. Egyébként orvosnő vagyok, de hosszú prakszisom alatt először találkoztam olyan betegséggel melyről most beszámolok. Az egész Igorral kezdődött. Igor a fiam. Még tavasszal belázasodott. A bűnös a szomszéd tüzérezredes. Igorka tőle kapta a betegséget, ez kétségtelen. De ne kerteljünk. Az ezredes labdarúgómérkőzésre vitte Igorkámat. Lázban égett a CDK-ért és Igor ugyanaznap kezdett lázban égni a ipariakért. A magam részéről egy kukkot sem értettem a dologból. Hát számít az, hogy ki rúgja a labdát a kapuba? Ha, teszem fel a Spartakban a rokonaim játszanának, akkor mint jó nagynénihez illik, sok sikert kívánnék nekik. Mivel azonban nemhogy rokonom de még ismerősöm sem játszik egyetlen csapat,van sem, hát miért izgulnék? E mellett nem is szeretem a futballt Durva szórakozás. A játékosok a lábukkal, a nézők a szájukkal gorombáskodnak. Jobban szerelem a hangversenyeket Képzeljék el mi történnék, ha a művész Ct fogna a helyett és a közönség ráüvöltene: — Favágói De ne tréfáljunk. Igen kellemelen eset történt. Ezredes szomszédunk hosszabb időre elutazolt Mi legyen Igorral? Láza állandósult. Éjjelenként ijedten hallgattam, hogy álmában kapusokról, gólokról mormol. Ha pedig a Spartak játszik, nem lehet otthon tartani. Egyedül viszont nem merem elengedni hiszen még oly kicsi és még agyonütné egy kirepülő lesállás . Szóval kénytelen voltam elkísérni a mérkőzésre. Mire nem képes egy szerető anya a fiacskájáén. Ültem a tribünön és unatkoztam. Egyáltalán nem tanultam érdekesnek, hogy a füvön 22 ember szaladgál, rugdalják egymást és néha eltalálják a labdát is. De Igor más vérbeli szurkoló ismeri a játékosoknak meg a becenevét is. Cérnahangján időnként felrikoltott: — Rúgd! .. Gyerünk, most belel... Micsoda favágó! ... Kiáltani!... Amikor Igort már a tizedik mérkőzésre kellett elkísérnem, jobb híján kezdtem nézegetni a játékot. Igazán, semmi különös... Hanem a Dinamo mégis más, mint a többi! Különösen a középcsacr. De a jobbhátvéd se az utolsó. És itt azután óriási vita tört ki köztem és Igor között. A gyerek nem hagyta a Spartakot. Hogy a Dementyev így és a Szokolov úgy. Helyes, igaz, de kik ezek Homicshoz képest? És Szolovjev? És Beszkov? Nem, ma már nem tudok elmaradni a pályáról, ha a Dinamo játszik. Magától értetődik, hogy a kritikus pillanatokban kötelességemnek érzem én is kiállásokkal biztatni a csapatot. — Szorítsd, ne hagyd!... Szóval a zuhogó esőben kezdem én is futball-lázban égni. A Dinamóért. Igorkámat különben az utóbbi időben már sokkal jobban érdekli a horgászás. Éjjelenként gilisztákról álmodik. Örülök, hogy ilyen hasznos és nemes sporttal foglalkozik. Akszanov is horgászott. Csehov is. Lehet, hogy Turgenyev is. Mostanában Igor mindig csak alkonyattájt tér haza a folyóról, s így egyedül kell a mérkőzésekre járnom. Tegnap hatalmas zápor volt, egész berekedtem. Nem az esőtől A kiabálástól. Úgy érzem, gyógyíthatatlan vagyok. (Krokodil) * 64 * A dollár és az oroszlán (Cirkusznak is lesütik) . * V (B. Jefimov rajza) Karácsony elött — Tudja, ez meglepetés lesz a feleségemnek és azt szeretném, hogy találgatnia kelljen. Csinálja úgy, hogy ne ismerhessen meg nyomban... (Mit 49, Prága) EZ ÍGY VAN! Az egészséges nem hisz a betegnek, a jóllakott nem hisz az éhesnek és a nőtlen nem hisz a nősnek. (Strser, Szófia) A nagy áruház első emeletén, idősebb nénike fordul az egyik kiszolgálóhoz. A férjét szeretné valamivel meglepni karácsonyra. — Hát talán vegyen neki egy szép nyakkendőt —, ajánlja a kiszolgáló. — Nem jó — csóválja meg a fejét a nénike —, a férjemnek hosszú szakálla van és nyakkendőt nem visel. — Akkor talán inget, épen ma kaptunk elsőrendű minőségben... •— Az se jó. Tudja, a férjemnek hosszú szakálla van, nem érdemes új inget hordania. — Hm, hát mi lenne akkor, ha egy erős nadrágszíjat venne neki? — Az sem ér semmit. Maga fiatalember nem tudja elképzelni, hogy milyen hosszú szakálla van a férjemnek. — Akkor igazán nem tudom — válaszolja tanácstalanul a kiszolgáló —, de mi lenne, ha ajándékul megtalpaltatná a cipőjét?! (Svobodné Stovo, Prága) Egészen kézenfekvő! — Gondolod, hogy kibírjuk addig, míg segítségünkre jönnek? — Miért ne? legfeljebb, ha már nem bírom, akkor kezet cserélek. (Zycie Warszawy) 3 0 0 0 0 0 ) Biztos- e, tévedés? (Adenauer nyugatnémetországi „kancellár" Természettudományi Múzeumba költözött, hivatala a bonni Bocsánat, tévedni tetszik. A kancellár úr ott ül az íróasztal mögött. (Romár,a Litera. A virágnak megtiltani nem lehet Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bátortalan,naiv fiatalember, aki álmai leányának egyszer egy csokor virágot vitt. A leányka a virágnak úgy megörült, hogy a fiú nyakába ugrott és egy csókot nyomott az arcára. A fiatalember erre felkapta a kalapját és rohant az ajtóhoz. — Miért szalad el? — kiáltott utána redten a leány. — Csak nem bántottam meg?! — Dehogyis! Csak rohanok még egy csokor virágért! (Krokodil, Moszkva).