Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1949-12-29 / 53. szám

8 OLDAL ÁRA 1 FORINT Téli virágcsárdák nyíltak — Kérek egy szép csokor jégvirágot!... Szabályozzák a napraforgó termelést — Ez az egy sehogy sem akar a nap felé for­dulni. — Biztosan gyengék a szemei. Tegyél rájuk napszemüveget. LONDONI TÖRTÉNET Lord Papington csenget az inasának és amikor az megjelenik, így szól hozzá: — John, menjen és ve­gyen egy pulykát kará­csonyra. — Yes, szőr. Az inas elmegy és más­fél óra múlva visszajön. — John, oda volt vásá­rolni? — Yes, szőr. — Ilyen sokáig tartott? — Yes, szőr. — És kapott pulykát? — Azószőr. MIÉRT UDVARIAS BERNARD SHAW? „Fiatalságom első negy­ven évében mindenkinek előre emeltem kalapot. És erről az utóbbi ötven év­ben sem tudtam leszokni.“ EGY ÚJSÁGHÍR MARGÓJÁRA („Megjavult a Kossuth és az Olym­­pia“) — No, szervusz paj­tás, mit üzensz a Har­móniának? — Javuljon meg ő is. Bemuteljin­ Uram luc­­aiHaipirtri — Mi a szösz? Ennyire fölvillanyoztam volna? KARÁCSONY ELŐTT — No, apu, nem panaszkodhatsz a fiadra! Te élmunkás vagy, én meg élfogyasztó. : ^ : | Az élet megjavult, az élet vidámabb. | Márpedig, ha az ember vidáman él, jól 1 . dolgozik. SZTÁLIN | A Körút sarkáról karácsonyfát visz el egy öreg anyóka. A fa, amit cipel nagyobb, mint ő maga, — meg is hajlik bele. Felé nyúló kezem már-már segítene, amikor félősen magához szorítja: — Nem nehéz ez, — mondja s szeme hunyorítva tekint rám, hogy szinte a szívembe lásson. — Az idén szép lesz ám nálunk a karácsony! Kicsi unokáim, h a Juckó, meg Péter várja már ezt a fát. Majdnem három méter! Ilyen szép, nagy fánk még nem volt nekünk soha .. . Rám néz mosolyogva s már libben is tova a Váci­ út felé. Míg utána nézek, lelkemet megfogja egy kedves igézet: (Nekem is van messze egy ilyen anyókán haja fehér, mint a hó a karácsonyfán, s ő is így suhanna zöldlombos terhével.) — örvendezzetek hát kis Juckó és Péter, mert idén lesz néktek szép karácsonyfátok, mit földről egy angyal hozott el hozzátok... Győri Illés István Ingyen szállítja a villamos a síléceket [Kép szöveg nélkül.) Hinnye, de muzikális srác ! — Most kérem ugyanezt az altatódalt accordeo­­non... A szokás hatalma — Itt a Szabad szól szerkesztősége! Azért hívtuk fel kedves olva­sóinkat, hogy felhívjuk figyelmüket új címünkre: Dalszínház­ utca 1. Tele­fon: 427—179. Parancsol, uram? Átszállót kérek. MINDEN RELATÍV! Kacorkai és Pólyák együtt utaznak a vonaton. Az ét­kezőkocsiban ülnek éppen, a gyorsvonat ret­tentően ráz, az utasok jobbra-balra dülöngéznek, a pincérek is olyan bizony­talanul járnak-kelnek, mintha viharos tengeren szolgálnák ki egy óceán­járó utasait. Egyszerre csak beállít az étkezőbe egy úr merev tartássa­], szálegyenesen, kacorkal ránéz és oda­súgja a barátjának: — Nézd csak! Ez a pa­sas hollrészeg! LÁM, EZT MÁR AZ ÓKORBAN IS TUDTÁK Balga az, aki a szere­lemnek, mint egy birkózó az öklével, ellenszegük (Sophok­es.) Ifjúsági boltot nyitott a Patyolat-mosoda — Meddig várjak még arra a pelenkára?!? s) Ennél a srácnál már nincs mese ! A­ kis­ Laci addig nem alszik el, amíg el nem mondanak neki egy mesét. Leg-­­­utóbb a hétmérföldes csizmáról mesélt neki a nagynénje. Laci összeráncolt­a, szemöldökkel hallgatta és amikor vége volt a mesének így szólt: ♦ — Mondd, Stanci néni, ha ilyen hétmérföldes csizmák tényleg léteznek,­­ akkor mi a csudának kellett feltalálni az automobilt? 4

Next