Szabad száj, 1950 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1950-01-05 / 1. szám
6 OLDAL ARA 1 FORINT A Soroksári úti óriáskonyha — Ahogy azt Zsuzsika a karácsonyra kapott játékkonyha után elképzeli. Kicsit ardeklőd szilveszteri cica-programra — Menjünk ide mutatni, Kacorkám! Csuda finom falat tehet ez a bőregér... HINNYE, DE FOGAS KÉRDÉS Krampács rettenetesen rosszkedvű. Találkozik a babtjával. — Mi bajod, miért vagy olyan szó meri? — kérdezi a barátja. — Ezt — sóhaj! Krampács — felfedeztem egy remek fogorvost, aki minden foghúzás után egy kupica remek kisüstit ad a pácienseinek. — Akár már értem. * És mikor ma rád került a sor, már elfogyott a » kisüstije! e — Dehogyis. A heiy■ te! sokkal rosszabb. A fo£ gaim fogytak eL A bürokrácia logikája 2 Pissíke mindössze két 2 és félévés, de a napokban A lámpának a kőrakás miatt kell itt maradnia, a mién' is°‘szita kövek pedig azért kellenek, hogy el ne dűljön az lei cihaározták, hogy lampa, büntetésből megtréfállják. Ahol mindenki megkapja az alapkiképzést — Ezek a táncművészeti iskoláról jönnek? — Á, dehogy. Most szálltak le a hatosról. Csang-Kai-Sek utolsó óráit. ÉJFÉLKOR — Mancika, adjon gyorsan egy csókot, most nem látják a Szabad száj olvasói. VANNAK ILYEN SZERENCSÉTLENEK! — Vannak emberek, akik addig álmodoznak a szerencsied, amíg csak — calusszák!... (Csehov) Vezérvicc, amelyet azoknak mondunk el, akik készpénznek veszik az imperialista államférfiak újévi békemegnyilatkozásait. Petitovics meglátogatja üzletében Kesevicset és megkérdezi tőle: — Na, hogy megy az üzlet? — Remekül — feleli Kesevics —, éppen tegnap kaptam egy 50.000 forintos megrendelést. — Egy 50.000 forintos megrendelést? — szisszen fel Petitovics. — Ne haragudj, de én ezt nem hiszem el. Ebben a pillanatban betoppan a postás és egy levelet hoz. Kesevics felbontja a levelet és diadalmasan odatartja Petitovics orra alá. — Nem hiszed? Éppen itt jön a levél, amelyben stomírozzák. I C$sJkA* „fl,T,'a!ss-ay!ók” lesznek a pereskerletekkel Telefon és kapcsol! részei... ■ mai!... Halló, központ! Vigyázzon, keretit, összekapcsolt engem magam- Hát nem emni való kölyök ? Becsomagoltak ké vajaskenyeret, beeteték egy kis várarisznyába, sta a nyakába akasztó fák és azt mondták a gyermeknek, hogy más aztán menjen világgá, mert ők ilyen rossz kisfiút nem tartnak maguknál. A srác dacosan elősidult az ajtó felé, de hirtelen megtorpan és keservesen sírva fakadt. A szülőket mélységesen meghatóta, hogy a kisgyerek ennyire szívére vette a válást és gyöngéden kérdezték: — No, Pistike, ha mire gondoltál, hogy ilyen keservesen sírsz? M Ve a nsevervényű srác zokogva felelte: — Ajja gon...juan, hogy ez a kémji'ski nyér nem fog valami sokáig táj a,.. a KÖRÚTI DIPLOMATÁK -B Két kevéspénzű toumo- £ lista sétál a körúton este a nyolc körül, amikor Hega nagyobb a forgalom. Szót- «* ’.árud baktatnak, egyszerre csak felsóhaj az egyik: £ — Bár annyi millióm £ lenne, ahány ember most a körúton sétál Azonkí- ^ vül már csak egy kíván- ^ ságom volna. — Micsoda? — Hogy megkapjam tőled a tíz forintot, amivel tartozol. — Miért nem állsz ■ szóba a Sziámmal? — Az egy misztrált tér, folyton lógatja az S orrát, t meg magasan hordta az orrát! „Bezzeg a mi időnkben!" — Hej, azok a régi szilveszterek, barátom ! Ma már nem tudnak mulatni az emberek! Srácok öröme „Felépült a Gyermekirodalom Háza Moszkvában“ (Újsághír) — Látod, Tartja, ez aztán mesés dolog!