Szabad száj, 1950 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1950-10-26 / 43. szám

Szerepcsere •— Látod, anyu, eddig te kísértél engem az iskolába, a mai napon pedig én kísérlek téged... ALTALANOS fUKSKOU X JAW Benzinkútnál hallottuk hat évte elérte álminak netovábbját: egy Csepel motorkerékpárt. Szerelmem bele. Égig dicséri, ódákat zeng róla. — Képzeljétek, — meséli, — a múltkor lehagytam vele egy 600 köbcentis motort, egy héttel ezelőtt egy négyhengeres autót, s tegnap egy nyolchengerest is. De ez már a barátainak is sok. Megszólal az egyik: — És mondd csak, Kaleváe, ezek a nagyobb kocsik mentek vagy álltak kihagyás közben? A „Szabad száz sport-javítóintézete Egyik kisebb Szemünkben, ahol az MHK-mozgalomnak kissé önkényesen és értelmet adtak, (Majd Hozzá Készülünk!), a napokban dicsekedve mondta egy ifi: „ Én, itt bevezettem az egyéni kezdeményezést. Lepróbáztam a hármasugrásban. Igazán? — nyitja kerekre szemelt az MHK-fejelős. — És ki volt a másik kettő? wr»s»>MB»a»»B««s»sis»«« ■' swmimumuimiiot HaTA! JENŐ, író Pontosan egyidős A szép Budapesti©!, De most is dolgozik ifjú lendülettel. — No úgy« megmondtam! — harsogott Emil, ahogy tegnap belépett Egy éve nem láttam és érthetően voltam kiváncsi, hogy mit mondott meg. — Csak rám kell hallgatni, a tanárra. A kékek is leadtak egyet és bent vagyunk az egyenesben! — Aha — válaszoltam és halkan tűnődtem, kik azok a kékek és mit adtak le. — Megjegyzem, ha egy kis szerencsénk van — folytatta —, bekapnak még egyet. — Még egyet? av Szól a csengő «—• Azért feleségem rém fázékony. Már most állandóan azt mondja, hogy: Brrrrr !... ban Fahér Tihamér dicstelen távozása után Döme tovább fitogtatta „tudományát“. Berendelte az igazgatói irodába Zách Felicián zsúfénagykereskedőt, hadd lássa Panni, micsoda remek, jólfizető páciensek adóznak ebben a csodálatos szanatóriumban. Legnagyobb megdöbbenésére Zách Felicián sugárzó arccal rontott be. — Nagy újság van főorvos úr! Meggyógyultam. Mancika, aki miatt idekerültem, még álmomban sem jut többé eszembe! Nem vagyok többé rajongó szerelmes, csupán egyszerű, de dúsgazdag zsáknagykereskedő. Döme összeráncolta a homlokát és odasúgta Pannának: — Nem jó üzlet, ha a gazdag beteg ilyen gyorsan gyógyul. Majd a hevesen gesztikuláló Záchhoz fordult. —* Rendben van, de előbb még benézünk a reakciós szobába. Mindnyájan egy kis vetítőszobába mentek. Helyet foglaltak, besötétedett, majd a vásznon megjelent egy mosolygó, csinoska leányzó. Zách rögtön felismerte és az olvasónak is eláruljuk: Mancika volt. Hála az akkor már feltalált beszélő filmnek, Mancika megszólalt a vásznon: — Feliciáns Szépségem! Csak téged szeretlek! Zách, a «gyógyult» páciens, már a nő láttára felhördült, amikor pedig Mancika kinyitotta szívalakú szájacskáját, felugrott a székből, a vászon felé rohant és önfeledten rikoltotta: — Mancikám! Én hiszek neked. Imádlak! Döme rögtön a helyzet magaslatára emelkedett. — Vigyék vissza! További kezelésre szorul. Aztán jelentőségteljesen mondotta Panninak:• Akadnak olyanok is akik a kiábrándulást szimulálják! Panni szokása szerint éppen válaszolni akart, de ebben a pillanatban furcsa jelenség zavarta meg a gyógyintézet előkelő csendjét. Éles szirénázással mentőautó állt meg a kapu előtt. Hordágyon sápadt fiatalembert hoztak be a mentők. — Ez aztán súlyos szerelmi eset! — állapította meg Döme elégedetlen. — Öngyilkos akart lenni, — hangzott a mentők jelentése. Döme azonnal hozzálátott a vizsgálathoz. — Nyilván halálossérelem miatt akarta eldobni magától az életet? — kérdezte az ifjútól. — Ördögöt, —• felelt ez elhaló hangon. — Munkanélküli kőműves vagyok és már három nap óta nem ettem. Miután ez abban az időben megszokott eset volt, Döme nem lepődött meg a válaszon, hanem bosszúsan a mentőkhöz fordult: — Miért hozták ide? A mentő vállat vont: — Súlyos az állapota-Másfél órája jócskánok vele, de sehol Budapesten nincs üres kórházi ágy. — Itt sincs. Ez magánt szanatórium. Kell az ágy a magánszerelmeseknek. Vigyék további * Döme és Panni kettesben maradtak. Az öngyilkosjelölttel történt incidens kissé elterelte Döme figyelmét életének két vezető motívumáról, az üzletről és a szeretemről. Szórakozottan a nő kezéhez nyúlt és indignálódva mondotta: — Mégis csak hallatlan! Egy közönséges munkást akarnak szanatóriumiban elhelyezni. Hogy ilyesmi e fordulhat nálunk! Na majd én panaszt teszek a minisztériumban. Micsoda korban élünk? Az asztalán fekvő naptár kajánul mutatni az időt, amiben a Dömék, Pannik és Fahéjok éltek. „1936.. (Vége) Igénylők a láthatáron •— No igen. És akkor kettőt adtak volna fel — Kettőt?? összeráncolta a homlokát. — Miért ne? — kiáltotta. — Miért ne? Te talán olyan nagyra tartod azt a Textilest? — Vagy úgy — riadtam föl — szóval ez futballról beszél. Persze, persze, a Textiles csapata vasárnap Turjánban leadott egy pontot. Kaphatott volna még egy gólt s akkor kettőt adott volna yoooooooooooooooole. A Textiles a „kékek“ és akik az „egyenesben vagyunk“, az mi vagyunk, a Honvéd. — Mert tudod — fogta meg a gomiomnat — a Budai—Koasás szárny és Puskás mad megkeveri azt a híres védelmet. Rém idegzesít, ha valak i ki a gombomat nyomor ftatja, de nem volt szabadulós. Csavart rajta kettőt és külső rüszttel mutatta be, hogyan plajsszi* rozza Kocsis a lasztit. ‡ —• Mondd kérlek — › szóltam szelíden — téged ? semmi egyéb nem érdekel, csak a Textiles, meg ¡ a Honvéd? ■ — Dehogynem, pajtás, ·›XX`000›X‹›X››·0›·00~0 00- • *»* Könyvespolc _ Amerikában választási lakoma Szegedében 1899-ben Szónok .... Mert uraim, bús idők jelei mutatkoznak, A magyar földművelő elejébe megy az éhenhalásnak !... (Borsszem Jankó) — Elhiszi végre, hogy nincs egy fillér apróm se?! Ennek a Jósnőnek nem nagy jövőt jósolunk . Bocsásson meg, hogy félbeszakítom, de az én második házasságom vonala egy konzervnyitó késtől származik. A Szabad Száj kisszínpada (Lelkes és Laza találkoznak a kapu alatt) Laza: Mi van. Lelkes kortárs? Olyan arcot vág, mint aki éppen szemrehányásra készül. Lelkes: Eltalálta. Maga volt az egyetlen, aki a röpgyűlés előtt elszaladt hazulról és haza se került, amíg a népnevelők el nem mentek. Itt van például az öreg Kovács bácsi, ő is pártonkívüli... Laza (diadalásán nevet): Na ezt jól kiválasztotta példaképül. A maga nagyszerű Kovács bácsijának is sötét volt az ablaka, amikor végigmentem a folyosón. Tehát ő is elment a röpgyűlés előtt. Lelkes. Igaza van. Kovács bácsi is elment... Népnevelőnek. VADNYUGAT Alfonso di Bourbon Bournados herceg, spanyol trónkövetelőt letartóztatták Párizsban, mert 118 alsónadrágot lopott .A nemes herceg védekezése nyílván így hangzott: üzenetet kapott Francótól, hogy kösse fel a fehérneműjét aki őt ki akarja túrni nagyszerű állásából. A trónkövetelő erősen felkészült erre a műveletre.) dehogynem — válaszolta — az ügy, «miért jöttem, se nem Honvéd, se nem Textiles. — Noha mi síennek. Halljuk. — Tudom, hogy neked vannak összeköttetéseid, szívességre kérlek életbevágó ügyben. —» Kérlek, ha életbevágó ügy, az más. — Igen, életbevágó. — És mi az? Újra megfogta a gombomat és szemérmesen súgta: — Csak egy egészen egyszerű, kicsi kis potyajegy — a magyar-osztrák meccsre. (Kisjó.) ANDRÉKA ISTVÁN, hivatalsegéd Az, hogy ő is jelöltünk lett. Munkás korunk diadala. Most a város Tanácsának Segít. Ez a hivatala. Tyúkésszel is meg lehet érteni — Azelőtt ezt meg lehetett bocsátani neked, de most már, hogy a szövetkezetnek dolgozunk, nem szabad eldugdosnod a tojásokat... (Dikobraz, Prága) Mreeel Matematikus lesz a srácból «Kétszer annyi csokoládét gyártanak ugyanannyi idő alatt». CUKORK: — Mi az pajtás, miért ráncolod a homlokod? Azon töprengek, hogy tudnék ugyanannyi idő alatt kétszerannyit megenni...